VEISZ Szilárd:

1. Az építészet, mint a film díszlete
A mozgóképkészítés olyan művészeti ág, amely a tér és az idő dimenzióit egyszerre használja fel. Ebből adódóan a film 115 éves története alatt az építészet mindig fontos szerepet játszott. Az egyes alkotások történetének, mondani valójának bemutatására mindig kell egy díszlet, egy környezet. Ez természetesen már a színházban is így volt. Így a színjátszás hagyományai mellett a díszletek kultúrája is felbukkant a kezdeti időkben. (Sőt ma is erősen jelen van egyes kortárs alkotásokban ez a hatás)
Az építészet azonban nem feltétlen a valóságban megismertek szerint jelenik meg egy filmben. A mozi néha csal. Néha a fizika törvényeinek meghazudtolásával, néha a valóság elkenésével, máskor egy teljesen fiktív építészeti vásznat húz a cselekmény mögé.
Ez utóbbi jellegzetes példái az utópiák. Maga az utópia az építészettörténetet is végigkísérte, de a sci-fi megjelenésével a film egyik fontos elemévé is vált. Itt nagy csak az utóbbi évek számítógéppel generált tereire kell gondolni. A jövőképek már az egészen művekben megjelentek.


1.1 Sci-fik építészete
Az 1927-ben készített Metropolisz című film ennek ékes példája. A német expresszionizmus leghíresebb fekete-fehér némafilmjét Fritz Lang rendezte. A film egy olyan jövőképet fest le, melyben kasztrendszer szerint épül fel a társadalom, aki egy hatalmas nagyvárosban lakik, melyet a gépesítés és a technika ural. Már Az ember tragédiájában is megjelent ez a falanszter szín, melyet a film meg most már szemléltet is. A hatalmas épületek, jövőbeni város elképzeléséhez a kor építészete nyújtott táptalajt. Ekkor épült a híres Weissenhof Siedlung Stuttgart mellett, az Európa vezető modern építészei által tervezett „minta lakópark”. Az akkori kortárs építészet alapvetően a racionalitást tartotta a ház, illetve a várostervezésben (Le Corbusier: Párizs belvárosának átépítése). A régebbi korokból az ipari forradalom után létrejött ipari (vas, acél) építészet hathatott a film készítőire. A díszlet fő motívuma, a tervezők-gondolkodók tornyának előképe viszont nem más, mint a Bábel-torony.
A film nagy hatással volt a későbbi sci-fikre is, legfőképpen az 1980-as évek cyberpunk-nak hívott stílusra. Ennek egyik előfutára volt a Szárnyas fejvadász (Blade Runner) című film 1982-ben. Ridley Scott mozijában is a jövő embertelen, sivár városa adja a díszletet, melyben szintén megjelenik a történelmi „torony”, egy félpiramis alakú óriásház, mint az androidokat gyártó cég főhadiszállása. Erre a filmre persze már hathattak a 30-as évek utáni éra építészeti utópiái, illetve városépítészeti tapasztalatok. A XX. század végére egyre jellemzővé váló slam-osodás, a beépítés egyre sűrűbbé válása, vagy a napjainkra is jellemző ég felé törés. (egyre magasabb épületek utáni vágy)

1:ábra A metropolisz c. film „bábeli tornya”

A jövőképektől elfordulva, de a sci-finél maradva emlékezzünk meg az idei év egyik blockbusteréről, az Eredet című filmről (Incepcion). Ebben a filmben kiemelt szerepet kap az építőművészet, mivel az álom tolvajok egy előre megkomponált világban csalják lépre a gyanútlan áldozatot. A rendező, Christopher Nolan kényelmes terepet talált a játszadozásra, hiszen az álomban szinte mindent lehet. Ennek megfelelően nem is fogta vissza magát: városrészek hajtogatódtak egymásra, paradox tereket kihasználva győzték le az álom őröket a szereplők, sőt még egy különböző emlékeket őrző „elmebörtön” is helyet kapott a filmben. A film alapvetően valós építészeti elemekkel dolgozik (francia városkép, amerikai nagyváros felhőkarcolókkal), ezek mégis egy nagy virtuális játszótérré válnak a szereplők számára. A téralakítás egy valós alternatívává válik, mellyel élnek is az álomlátogatók. Az egyik jelenetben „Párizsban sétálva Ariadne (Ellen Page) a Szajna partjához ér, ahol kommentár nélkül két oszlop között kihúz a folyóval szemben egy óriási tükröt, majd a Szajnát eltakarva a tükörrel szemben álló másik két oszlop között is megcsinálja ugyanezt, így két tükör közé kerülve a végtelenségig ismétlődik mind Ariadne és a mellette álló Cobb (Leonardo DiCaprio), mind az oszlopok. A végtelen oszlopsorok között állva az egyik tükröt Ariadne betöri, de a szilánkok lehullása után a tükörkép nem, csak Ariadne és Cobb tűnik el – ahelyett, hogy újból a Szajnát látnánk, a tükröződéssel létrejött oszlopsor megmarad, mint egy a Szajna fölött átívelő híd (a párizsi Pont de Bir-Hakeim). Így hozott létre Ariadne a tér görbítésével két oszlopból egy új közlekedési műtárgyat.” (Zsámboki Miklós, 2010.i)
1.2 Hangulatfestő építészet
Az építészet nem csak utópiák díszlete tud lenni, hanem hangulatok, érzelmek kivetülésére, vizualizálására is alkalmas. A Mátrix – Forradalmak című film végén, Smith ügynök egy végső harca hívja Neo-t. A csata a mátrixban egy felhőkarolók uralta urbánus térben játszódik, ahol esik az eső. Így az egész jelenet igen komorrá válik. Az építészeti látvány Smith ügynök hatalomvágyának kivetülése (hisz ekkor már ő uralja a virtuális teret).
Ugyancsak a hangulat megalapozását szolgálja az épített tér az egyes zsáner filmek esetén. A vámpír mozik jellemző kelléke a gótikus, ódon kastély, vagy az éjszakai temető.
Az építészeti díszlet, ahogy az a színház esetén jellemző, sokszor csak egy belső tér, egy kis szeglete a térnek. Vannak olyan filmek ahol az egész játékidő egyetlen térben játszódik. Az egyik ilyen a Visszajátszás (Tape) című mű, melyben három fiatal egy út menti motelszobában találkozik. A film egy hosszú beszélgetés, melyben lassan-lassan fény derül a főszereplők középiskolai életére, illetve az eddig elhallgatott piszkos részletekre. A helyszín mindössze egy szobából és a hozzá tartozó mosdóból áll. A szűk, szinte nyomasztó helyszín nagyban hozzájárul a film hangulatához. Ahogy a téma egyrészt meghatározta a kevés számú szereplőt, a díszlet meghatározza magát a cselekményt. A színészek formálta karakterek rá vannak kényszerítve, hogy megbeszéljék, kibeszéljék a konfliktust. A kis terek megkövetelik az egymásra figyelést, másrészt determinálják a katarzist: addig nem hagyhatjuk el a szobát, amíg le nem zárjuk a múltat.
1.3 Kis terek a kamera látószögében
A kis tér a klasszikus filmek esetén viszonylag ritka, hiszen egy másfél-két órás film csak bizonyos esetekben tud izgalmas lenni egyetlen helyszínen. A rövidfilmek, kis videók esetén azonban jóval gyakrabban megjelennek. Itt újra komoly hangsúlyt kaphat a belsőépítészet. Átgondolt tervezéssel pluszjelentést, rejtett üzenetet tudunk a történethez adni. Erre jó példa a magyar miniszterelnök facebook oldalán nemrég indított rovat, amelyben polgárok kérdéseire válaszol Orbán Viktor. A videóban valószínűleg a dolgozószobájában ülő kormányfőt látjuk, amint a kamerába sorolja a magán-nyugdíjpénztárak megszűnésével kapcsolatos gondolatait. Ha jobban megnézzük ezen az egyszerű beállításon az utolsó részlet is ki van találva. A miniszterelnök jobbján egy laptop, balján egy csésze tea, előtte papírok. Az egész asztal azt sugallja, hogy a szereplő spontán meg lett szólítva munka közben az interjú készítője által. Az Íróasztal tárgyai egy rendszerető, sokat dolgozó államférfi képét sugallják. A háttérben ott a magyar zászló, ami haza iránti elkötelezettséget karja jelképezni.

2:ábra Képkivágás Orbán Viktor videóüzenetéből

A kisebb méretek sokszor profánabb dolgokkal indokolhatók, mint az előző esetben. A sorozatok nagy részénél, főleg a szituációs komédiák esetén az alkotók csak pár helyszínt használnak. Ezek legtöbbször belső terek: családi ház nappalija, irodaház tárgyalója, kávézó, teázó enteriőrje, iskolai tanterem, menza…
Ennek nagyrészt pénzügyi okai vannak, hiszen ezeket a helyszíneket stúdióban is fel lehet építeni, ahol védett, technikailag felszerelt körülmények között lehet forgatni. Másrészről kevésbé nagy szerepet kap itt az építészet, hiszen a súly itt a cselekményen, helyzetkomikumon van. Ettől függetlenül azért figyelni szoktak arra, hogy a dizájn illeszkedjen a szereplők modorához, társadalmi helyzetéhez. A Rém rendes család (Marry with children) című sitcomban például Bundy-ék családi fészke a legtöbbször használt helyszín. A chicago-i család mindennapjait bemutatva az amerikai alsó-középosztály kerül a humor célkeresztjébe. Ugyan az amerikai külváros építészetében nincs olyan tipizálás, mint az angol kertvárosok esetén, mégis mindenkiben van egy kialakult kép. Az előkertből nyíló garázs, az amerikai konyhás nappali, az emeleti hálószobák, na és persze a pince, ahol az egyetemista gyermek próbál látszólag saját életet élni mind-mind hozzátartozik ehhez a sztereotípiához. Az építészet tehát itt egy alátámasztása, erősítése próbál lenni az alaphelyzetnek.
Magyarország legnézettebb sorozata, a Barátok Közt is egy társas házban játszódik a jelenetek döntő többségében. Innen szinte ki sem mozdul a kamera. Az épület lakásai, közösségi terei, amelyek természetesen mind stúdió díszletek, állandó háttérként szolgálnak a dialógusokhoz. A sorozat készítői valószínűleg azért pont egy Wekerle –telepi házat választottak, mert nálunk ez jelenti azt a helyet, ahol a társadalom több rétege is találkozni tud, így alkalmas a sorozat mozgatórugójának, a konfliktus kialakulásának díszletére. Hasonló elven működött a szocializmus végi népszerű magyar sorozat, a Szomszédok is. Viszont ebben az esetben a hatalom próbálta elhitetni a nézővel, hogy a panel az ideális otthon mindenki számára, itt zajlik az élet.
1.4 A hely mehatározottsága
A tér más helyzetben is determinálhat. Ha egy filmben a szereplők utaznak, mozognak a világban sokszor csak egy-egy vágóképpel utalna arra hova is érkeztek. Egy repülő utat például sokszor csak a repülő földet érésével mutatnak be. Az érkezés helyét pedig úgy egyértelműsítik, hogy az adott város nevezetességeiről, híresebb épületeiről mutatnak egy rövid montázst. A nagyvárosok esetén ezek az ismert példák mindenki számára konkréttá tudják tenni a helyszínt a város nevének feliratozása nélkül is. Az ilyen helymegjelölés az előző bekezdésben taglalt sorozatoknál is gyakori. A szokásos belső terek közötti váltásnál gyakran megmutatják a házat kívülről is. Így a sokszor teljesen általános szoba, mint például egy iroda is pontos helyet kap.
Szintén a rendezők, forgatókönyvírók kedvenc eszköze a híres házak helyszínként való használata. Az előzőleg említett térbeli meghatározottság mellett eladhatóbbá teszi a filmet. Sokkal jobban megjegyezhetőbb, befogadhatóbb egy ismert helyszín. Sok embernek mondhat valamit, van esély arra, hogy a néző akár személyesen is járt ott. Így egy plusz vonzerőt is kap a film. Nem véletlen hogy rengeteg amerikai film játszódik New York-ban és nem pedig egy közép-amerikai kisvárosban. A James Bond filmek például direkt keresik az ilyen neves pontokat. Egy-egy kémfilm a világ több pontjára is elrepíti a nézőt úgy, hogy a 007-es soha nem hagyja ki a helyi nevezetességeket útba ejteni. A bűn árfolyama (The International) című filmben az akció többek közt a berlini főpályaudvaron, a Zaha Hadid által tervezett wolfsburgi Phæno Science Centerben, a new york-i Guggenheim Múzeumban majd az isztambuli bazárváros tetején játszódik.
1.5 Az építészet főszerepben
A filmművészetnek vannak olyan alkotásai is, ahol az építészeti háttér már nem csak statisztál, hanem szinte maga is szereplővé válik. Wim Wenders több művében a város kiemelt szerepet kap. Az 1994-es Lisszaboni történetben (Lisbon story) a főszereplő hangmérnök barátja segélykiáltására a portugál fővárosba siet. A történet valós cselekményébe ágyazva szinte dokumentumfilmes ismertetőt kapunk a városról. A rendező nem az előzőleg leírt gondolatmenetet követi és nem az ismert házakat, népszerű helyeket akarja bemutatni, hanem egy lüktető világváros valódi arcát keresi. Ugyan főszereplőn mestersége a hangok rögzítése, ezek a hangok az épített környezet térfalairól verődnek vissza, a lisszaboni tér hangjai. A felfedező túra elvisz minket az igazi Portugáliába, a történelmi városrészek romantikájába, a helyi emberek élethelyeire.

3:ábra Jelenet a Lisszaboni történet c. filmből
Az építészet azonban néha még ennél komolyabb szerepet kap. A dokumentumfilmek egyik jellegzetes fajtája az úti film. Ekkor egy város, egy ország az épített emlékein keresztül kerül bemutatásra. A néző a film mélységétől függően kap egy metszetet helyszínről. Természetesen gyakran itt is a neves helyek felsorolásával megy el a játékidő, de egy minőségi dokumentumfilm nem emlékszik meg a felszínnel, és beleássa magát a részletekbe. Az épületek bejárása, részletképzések megfigyelése sokat elárulhat egy korról és a benne élő emberekről. Egy adott pillanatról bemutatott korrajz az utókor számára nagy kincs lehet, hisz látványosan demonstrálja nem csak a felvételkor fennállt épületeket, köztereket, de a bennük folyó élet mikéntjét is.
Szélsőséges esete ennek egy tv műsor, ahol konkrétan egy-egy ház bemutatása folyik. Ilyenkor az építészet lesz a film statikus főszereplője, és egyben cselekménye is. Ilyen Ráday Mihály, „Unokáink sem fogják látni…” című műsora, mely az Magyar Televízióban volt látható. A szerkesztő részenként mutatott be régi épületeket ráirányítva a figyelmet a műemlékvédelem jelentőségére. Hasonlóan speciális műfaj egy konkrét építészt, annak munkásságát bemutató kisfilm. Ilyenkor az épületek szintén nem csak díszletek, hanem a történet szerves részei. A XII. kőműves című, magyar építészeket bemutató sorozat is ilyen, melyben az interjúk közben mutatják a mesterek megvalósult házait. Értelmezhetjük úgy is ezt, hogy a fő téma maga a ház bemutatása, míg az építész monológja jelenti az igazi aláfestést.
Hasonló vizeken evezett a már emlegetett Wim Wenders a SANA által tervezett lausanne-i Rolex Learning Center-ről készült 3D-s kisfilmjével is az idei Velencei Biennálén. Ennél a filmnél azonban nem a dokumentumfilmes bemutatás volt a vezérelv. „Az épület búgó női hangon mesél a benne felhalmozott kulturális értékekről, a napszakok változása által benne végbemenő változásokról, miközben urbánus fiatalok használják minden zugát. A film végén egy tradicionális japán kimonóba öltözött nőalak jelenik meg a térben úgy, hogy senki nem látja őt rajtunk kívül.” (Zsikla Mónika, 2010.b) A film tehát megszemélyesíti a házak, amely önmaga történetének aktív főszereplőjévé válik.


Összefoglalás
Dolgozatomban végigvettem, hogy a filmek miként használják fel az építészetet mondandójuk, történetük háttereként. Az egyes építészeti gondolatok, mint például az utópiák már a mozi kezdete óta felhasználásra kerülnek a sci-fi filmek díszleteinek megteremtésekor. Néha átvesznek ötleteket, máskor csak hangulatokat próbálnak elcsenni a készítők. Van, amikor a téri játék kerül a történetmesélés eszköztárába. Épületekkel sok esetben a nélkül képesek vagyunk információt közölni, hogy a képen kívül bármilyen felirat megjelenne a képernyőn. Ez jól jön akár a helyszín megjelölésénél, akár a téma sulykolásának erősítéseként. Az építészet a dokumentumfilmekben él igazán. Itt kiléphet statikus jellegéből és önálló téma lehet. Ennek speciális esete az építészportrék, épületbemutatások, amikor már a film létrejöttének az oka is az épület volt. A végig vett esetek természetesen nem teljesek, de ezekből is jól láthatjuk, hogy az építészet már a kezdetek óta fontos részét képezi a filmművészetnek, hiszen a mozi cselekményét mindig valamilyen térben kell elhelyeznie a rendezőnek. Akár hogyan is fejlődik a technika és születnek újabb és újabb látásmódú filmek, ez a kötelék felbonthatatlannak látszik.
Felhasznált szakirodalom
http://kuk.btk.ppke.hu/?section=kiallitas&aid=359
(Kultúra és Kritikaportál, Zsikla Mónika: Az emberre szabott tér)
http://www.facebook.com/orbanviktor (Orbán Viktor Facebook profilja)
http://hg.hu/cikk/epiteszet/10440-manipulalt-ter---a-filmek-epiteszete
(Zsámboki Miklós: A manipulált tér – A filmek építészete)