Dolgozatom témája Peter Greenaway A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című filmjének építészeti elemzése. A film története önmagában is érdekes, de valahogy nem is ez fogja meg az embert, hanem a látvány. Nem is láttam még egy filmet- talán Pálfy György Taxidermiáját leszámítva-, ahol egyszerre ennyire undorodtam és ennyire gyönyörködtem volna. Minden érzékszervünkre hatással van. Egy film elsődlegesen a hallásunkra és a látásunkra hat. Hogyan kel életre a többi? Hogy lehet, hogy ennyire erősen érezzük a romlott hús szagát, a kacsa tollát, a spárga ízét. Kapcsolatban vannak ezek egyáltalán az építészeti terekkel vagy más képi részleteknek köszönhetjük mindezt. A film felénél van a fordulópont. Megváltoznak ezek után maguk a terek? Vagy csak mi érezzük őket másnak?
1. A film általános elemzése
Ez egy nehéz film. Nehézsége nem az értelmezhetőségéből fakad, hanem a sűrűségéből. Erősen koncepcionális.
Greenaway erőteljesen támaszkodik a társművészetekre. Első nézés után, ha visszagondolunk a filmre hol egy festményként, hol egy operaként, hol egy élelmiszer-reklámként jut eszünkbe.
1.1 Alaptörténet
A film alaptörténete egyszerű. Egy gengszterről, Albert Spicáról szól, aki egy luxusétterem tulajdonosa. Megalázott felesége csalni kezdi egy magán könyvtárossal, akivel csak az étteremben tudnak találkozni. Ebben a francia szakács segíti őket. A férj rájön minderre, és megöli a szeretőt. A feleség azonban bosszút áll, megsütteti halott szerelmét, és kötelezi férjét a falatozásra.
1.2 Alapmotívum
A mű középpontjában maga az evés áll, mindent ez sző át. A történet is egy étteremben játszódik.
A 4 főszereplő mindegyike valamilyen kapcsolatban van az evéssel. Elsőnek ott van a szakács, aki készíti ezeket az ételkülönlegességeket. Majd a tolvaj, amellett, hogy inkább mennyiségi evőnek látszik, mint minőséginek, mintha ezzel a fajta hozzáállással szeretné kompenzálni saját személyiségét. Úgy érzi, ha a kifinomult séf főztjét eszi, ő is kifinomult lesz. Másik kedves időtöltése mások megalázása illetve megaláztatása. Ezen eszközeit is mind az evés tárgyköréből veszi. A nyitójelenetben bélszín pástétommal keni be a férfit; amikor kiderül felesége félrelépése villát szúr a nőbe, aki elmondta; az énekes kisfiúval a saját gombjait eteti meg, mikor az nem beszél; és a szeretőt is könyvel eteti, míg az bele nem hal. Gondolatai annyira e körül forognak, hogy mikor nem találja a menekülő szerelmespárt, akkor is ezt ordítja: „Megölöm! Megeszem!” A harmadik főszereplő a feleség, akit nem is látunk vagy legalábbis nem érzünk enni a filmben, amíg el nem szöknek szerelmével a könyvtárba. Mintha csak akkor élne igazán. Szerető pedig egy teljesen más világból érkezik, ő a könyveket falja átvitt értelemben, majd mikor ténylegesen erre kényszerítik, vesztét okozza.
A bosszú is így történik, a tolvajnak ennie kell az emberhúsból, habár halálát nem ez okozza. Georgina lelövi férjét.
Greenaway az anyatej ivástól – habár ez csak szóban történik meg-, a kannibalizmusig mindent felvonultat a filmben.
1.3 Társművészetek megjelenése a filmben:
1.3.1 Zene, beszéd
Végig szinte csak Spica beszél. Ennek is nagy része „locsogás”. Habár szörnyű, undorító dolgokról beszél, inkább aláfestő szerepe van, mintsem tényleges súlya. A történet szempontjából majdnem lényegtelen. A szerelmes pár is először csak akkor szól egymáshoz, mikor a tolvaj asztalához ülteti a szeretőt. Persze itt is van néhány kivétel, amelyek viszont a többivel ellentétben nagyon erősek: amikor a rákevésről beszélnek, vagy a fekete ételekről, vagy a „Megölöm! Megeszem!”
Mégis, ha egyetlen szó nélkül menne le a film, akkor is értenénk minden mozzanatát.
A zene sokkal nagyobb erővel bír. Michael Nyman posztmodern barokk műve végig iszonyatos hatással van ránk. a kisfiú áriáiba belefájdul a szívünk és elolvad a fülünk. Gyönyörűen félelmetes.
1.3.2 Ruhák
Jean Paul Gaultier ruhái azáltal tűnnek fel a filmben, hogy észrevétlenek próbálnak maradni. De azt hiszem, hogy ez a megállapítás fordítva is megállja a helyét.
A szakács és a szerető ruhája nem változik. Erős jellemük további kiemeléseképpen. Az étteremben dolgozó személyzet ruhája is ebbe a kategóriába tartozik, ők dolgosságukkal, szolgalelkűségükkel érdemelték ezt ki. Ők a jó oldal néma hátfala.
A tolvaj és felesége ruhája viszont kaméleonként viselkedik minden teremben –még a nő cigarettája is- , mint ahogy a testőrei és az étteremben ülő tömegé is. Ők ugyanazon társadalmi csoportot képviselik. Csalnak, lopnak, hazudnak. Elvtelenek.
Az jelmezek összhangban vannak, de külön-külön vizsgálva őket, talán mindegyikre más évszámot mondanánk. A ruhák kidolgozottak, de nem túlaprózottak. Ez kapcsolatban van a kameraállással is. Ebben a távolságban, ez a lépték kell.
A bosszúhoz készített fekete pókháló ruha fokozza a végzet-hangulatot. El nem kerülhető. Minden részlet annyira kidolgozott, annyira tökéletes, mint a pókháló.
1.3.3 Festészet
Greenaway nagy tisztelője, szerelmese a holland kultúrának. Ezen belül is kiemelkedő hangsúlyt kap a XVII. Sz.-i németalföldi festészet.
Utalások:
• Az étterem neve: Le Hollandais - holland
• Festmény, amely az étterem egyik oldalát teljesen beteríti, alakjai beleolvadnak a tömegbe. – Frans Hals Szent György lövészegylet lakomája (1616.). A kép szigorú geometriára épít.
A kameraállás és a beállítások pedig olyanok, hogy szinte bármelyik pillanatot kiragadva kész festményt kapnánk. Ez különösen igaz a jelenet-kezdésekre. A film mintha elnyújtott képek sorozatából állna.
1.3.4 Színház
A művet inkább lehetne „filmi színháznak” nevezni, mintsem filmnek.
Ennek egyik jele az elején és a végén legördülő függöny. Ám a film közben is alkalmazza a függönyt mint keretezést egyes jeleneteknél. Kiemel. Ilyen mikor a kisfiút Spica székre állítatja és énekelteti, vagy mikor a sajtoknál szeretkezik a pár.
A kameraállás is azt az érzést erősíti, mintha egy színházban ülnénk, sosem megy közelebb a kistotálnál. Nem ugrál a helyszínek között sem, egy alkalommal „gyorsul fel” a fordulópontnál, de ez sem gyors, csak mi érezzük annak.
A ruhák jelmezek, a helyszínek díszletek.
1:ábra Albert Spica és testőrei
2. A felvonultatott helyszínek kapcsolatai a film különböző rétegeivel
Az előzőekben megpróbáltam főbb nagy egységeit vizsgálni a filmnek. Ebben a fejezetben azt vizsgálom, hogy ezek milyen kölcsönhatásban vannak a „díszlettel”. Jelentéstöbbletek.
A film összes helyszínére igaz, hogy:
• hatalmasak
• mesterségesek
• koncentráltak: szín, formavilág
A nyitójelenet az utcán játszódik, az étterem előtt. Szimmetrikusan beáll a két hűtőkocsi, középen Spica autója. Pont a felezővonalra, ezzel is erősítve a beállítást. Ez adja az elsődleges hátteret az utcán történő eseményeknek. Az utca alapszíne neonkék. Félelmet gerjeszt. Megjelenítése színpadias. A háttérben függönyöket fúj a szél, füst/gőz száll, állványok, belógó lámpák. Hideget érzünk, és valami baljósat.
Majd Spica és csapata valamint felesége a konyhába tart. A konyhába lépve egyből elkezd a kisfiú énekelni, amitől még sejtelmesebb lesz a hely. Valamiféle raktárhelyiségben járhatunk, adhoc módon berendezve. Mindenki monoton módon dolgozik. A helyiség alapszíne a zöld, ez a nyers alapanyagokat szimbolizálja. Ezt az erős színt a mérhetetlen mennyiségű rézedény hozza egységbe. A hátsó falon itt is megjelenik a függöny és az állványzat. A gőz és füst ellenére a helyiséget normál hőmérsékletűnek érezzük. Ezt a zöld szín használatával éri el a rendező. A szakács éppen kacsát kopaszt, a tollak burokként emelik ki a séfet a környezetéből. Majd egy ideig sötétségbe borul az étterem. Mikor a világítás visszajön a kitárt hatalmas ajtó mögött már ott vöröslik az étterem terme. Ez a pillanatnyi sötétség, pillanatnyi elválasztás. Egy kicsit megpihentettük a szemünket, jöhet egy újabb erős kép. A feleség és a testőrök bevonulnak. Majd Richard és Albert beszélgetését követően, a pincéreket kísérve – ők az előző melletti ajtón mennek-, átérünk az étterembe. Az zene is vált, a hangulat is más lesz. Itt a fő szín a kárminpiros. A bűn, a burjánzás színei. Az étterem egyik falán egy hatalmas festmény található, tisztekkel. A kép színei egyeznek a teremével: vörös, fehér, fekete. A többi vendég – ők is pirosban és feketében vannak-, is egyszerű berendezési tárgy, kivéve ez alól a barna öltönyös könyvtárost. Terem gazdagon díszített. Gigantikus vázák, kaspók. Gyertyatartók, asztaldíszek, amelyek félig feldolgozott vagy feldolgozatlan alapanyagok tömkelege: szerpentinek citromhéjból, halott állatok szépen egymásra helyezve.
A vacsora alatt Georgina a mosdóba megy, ekkor megismerjük a következő helyszínt. A mosdó alapszíne a fehér, a legletisztultabb formavilágú helyiség a filmben. Egyszerű geometrikus formák, sima sorolások határozzák meg. Tiszta, bűntelen képet fest. Ennek mégis ellenkezője történik, itt lép félre a feleség.
2:ábra Letisztult formavilágú mosdó
Ez a négyes, az utca-konyha-étterem-mosdó sorozat egyben az étel életét szimbolizálja, a szállítástól kezdve a feldolgozáson át az elfogyasztásán keresztül a távozásáig. Ugyanakkor a tisztasági fokozatok fordítottan működnek, a mocskostól a sterilig jutunk. Ez a fordítottság alapból egy fura érzést kelt bennünk.
A választott színek a helyiségekkel és a főszereplőkkel erős kötelékben vannak. Ez mutatkozik meg akkor is mikor a konyha zöldjét az étterem vörösével nézzük össze. A piros illetve a zöld komplementer színek. Ugyanolyan erősek. Az étterem rész Albert Spica birodalma, míg a konyha a szakácsé. Mint ahogy ez a két színt sem lehet a másikból kikeverni, sőt, egyenes ellentétük egymásnak, úgy a két ember jelleme sem közelíthet a másikéhoz soha. Ez Spica nagy problémája.
3:ábra Szimmetrikus beállítás, háttérbe a festménnyel
Megkezdődik a titkos szerelmi viszony. A légyottok mindig a konyhában történnek. De hogy az intimitás meglegyen, mindig valamely raktárban (pékáru, sajt, szárnyas), függönnyel lekerített részen. Ezeken a helyeken az építészeti teret mindig a raktározott dolgok alakítják. Paradicsomi hangulatot idézve.
Majd a film felénél bekövetkezik a fordulópont. A pár a romlott hússal teli kocsiban kénytelen menekülni. A környezeti alapelemek ugyanazok, kis tér, étel-alapanyagok lógnak. De elviselhetetlen bűz van, a rothadó húsok, a paradicsomból a pokolba eső embert mutatják. Spica bosszúja kergeti őket. Kegyetlen szorongás uralkodik a jeleneten.
Így érkezik meg a pár a könyvtárba. Alapszíne a barna, mint a szerető ruhája. Alulbútorozott helyiség, a könyvek hatalmas stócokban állnak. Erős hosszanti tengelyesség jellemzi. A tudás temploma. A folyosó végén pedig nagy, íves ablak. Előtte kisebb könyvkupacok, melyek egyből a szerelmi fészek helyévé válnak. Mintha paplanokkal teli hely lenne.
Ez tér változik meg először a szerető halálával. A nő a kórházba megy, meglátogatni a kisfiút. A kórház sárga, a régi filmek végtelenített hátterét idéző díszletével.
A könyvtárba visszatérve a rátalál halott szerelmére. A tengelyes kompozíció. A béke marad, a könyvek paplanból ravatalozóvá válnak.
De a bosszú nem maradhat el. A nő rábírja a séfet. A jelenet a konyhában játszódik. A terem kihalt, a beállítás teljesen szimmetrikus. a két szereplő fölött a két hatalmas szagelszívó uralkodik koronaként. Miközben a rendező kiüríti a teret, hogy hangsúlyt adjon a jelenetnek, mintha mégsem adná azt meg. a kamera továbbra is kellő távolságból figyel.
A film zárójelenete az étteremben játszódik. A termet kiürítették. Csak egy asztal maradt benne. De ez sem a megszokott hatalmas, díszektől roskadó. Nagyzolásnak nyoma sincs. A bosszúállók jelleme határozza meg a teret. Egyszerű, kis asztal, egyszerű kis terítővel. Többre nincs is szükség. A bosszú annyira erős, hogy valójában pont ez a puritánság fokozza a hatást. Ami Albert igazi birodalma volt, a végére a halálos ágya lesz. Pont úgy, mint a szeretőnek.
4:ábra A bosszú édes íze
3. Alkalmazott ismétlődések
3.1. Függyöny
Keretez. Kiemelik a történetet a hétköznapokból. Példázatként.
3.2. Ív
Majdnem minden helyszínen megjelenik, egy újabb keretet ad. Íves a konyha és az étterem közötti hatalmas ajtó, íves a mosdóban a wc-k részlege, ugyanez az ív jellemzi a könyvtár hatalmas ablakát, ahonnan gyönyörű a kilátás, tudjuk meg a szeretőtől, mi azonban csak a neonkék beszivárgását kapjuk.
3.3. Ajtók
Az ajtók erős hasítékként nyílnak fel, a feltáruló más típusú tér szinte megfertőzi az adott helyszínt. Spica a mosdóban nem csukja be az ajtót maga után, a vörös fény bántja a tiszta képet, de ez megfigyelhető azokban a jelenetekben is, ahol az étel érkezik, amikor is a gigantikus ajtó kinyílásával a zöld olyan mértékig behatol a kármin színbe, hogy az ember szeme nem is tud vele mit kezdeni.
A terek közti kapcsolattal is játszik a rendező, hogy nem mindig ugyanott jövünk be az étterembe. Miért csinálja ezt? Azért, hogy még véletlenül se higgyük azt, hogy bármi is valós ebből. Olyan, mint egy álom egy kicsit, néha így megyünk be, néha úgy.
3.4. Hatalmas terek
Mindegyik tér hatalmas, kivéve a légyottok helyszínei: a wc, a konyhában a függönnyel lekerített rész, a pékáru raktár, a szárnyas raktár. Mindegyik paradicsomi helyet sugall. A szerelmeseknek a menekülése is egy ilyen dobozban történik, ahol már az eddigi helyszínek ellenkezőjét kapják, romlott húsokkal teli hűtőkocsiban viszik el őket. Itt a váltás a férj haragját jelenti. A könyvtárban már nem látunk szerelmi jelenetet.
Minden szereplőnek külön tere van, a szereplők közti kapcsolatot a terek kapcsolata jelzi.
Hatalmas, terjengő, de zárt terek. Ez még az utcára is igaz. Mivel egyik helyiség teteje sincs megmutatva, így nem is érezzük, hogy meddig tartanak.
A példázati képhez jön, hogy Greenaway mos, maszatol. A napokat világosan leközli, sőt túlságosan is nagy hangsúlyt fektet rá. Az, hogy mindig este van, azt is elfogadjuk. De hogy melyik korban játszódik, arra nem találunk kézzelfogható választ. A korhoz képest modern kocsik (mai utca), a konyha felszereltsége mai. De a mosdónál már mintha vissza szeretnénk lépni pár évtizedet. Az étteremnél is bajban vagyunk, mert míg a szimpla építészeti tér nem most épült, de ma is vannak ilyen termek, addig a túlzott gyertyalánggal már megint nem tudunk mit kezdeni. Szóval ott vagyunk, hogy van 3 más-más korban épült terünk, közvetlenül sorolva. Persze ehhez hozzájön a színészek jelmeze is, ami legalább ilyen kaotikus.
Összefoglalás
A film színpadias terei erősen lekövetik mind a szereplők jellemét, mind a történetet. A terek átalakulnak a történet folyamán, de alapvető jellemvonásuk nem tud változni. Ez igaz a szereplőkre is. Erős kompozíció, erős színek a hangulat fokozására. Nincsenek átmeneti terek. A terek berendezései változnak a fordulóponttal. Az építészeti terek tiszta képlettel leírhatóak végig. A terek egymásutániságával nyit és összehúz. A színpadi jelleg stabilitását ezzel hozza számunkra dinamizmusba.
Felhasznált szakirodalom
Szalay Dorottya : Ínyenc fintorok - http://www.diakzsuri.hu/cikkek/regimozi/79-inyenc-fintorok-peter-greenaway-a-szakacs-a-tolvaj-a-feleseg-es-a-szeretje
asanisimasa: Poroló 5. - Nagy zabálás 2. - http://asanisimasa.blog.hu/2009/06/22/porolo_5_nagy_zabalas_2_peter_greenaway_a_szakacs_a_tolvaj_a_felesege_es_annak_szeretoje_1989
Farkas Zita: Peter Greenaway – a látvány m/bűvész - http://www.filmtett.ro/cikk/1941/peter-greenaway-a-latvany-mbuvesz-
Lajta Gábor: Hús és geometria - http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=4713
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése