1. Az építészet megjelenése a reklámokban
Az ember ha leül a TV elé sajnos legtöbbször a reklámokba botlik bele. A reklámok többsége túl egyszerű, primitív. Olyan mintha törekedne a néző provokálására. Igyekszik az emberben valamiféle hatást kiváltani, az lényegtelen hogy ez pozitív vagy negatív érzés. A reklámok általában semleges, szép tiszta, érthető, konfliktusmentes háttért vesznek alapul, melyben dominálnak a világos pasztellszínek. Többnyire lakásban vagy irodában játszódnak. Próbálják kerülni az egyéniséget- ezt jól példázzák a reklámokban használt hétköznapi nevek is (pl: Kis János, mosógépszerelő).
A belső terekben játszódó reklámok bútorai próbálják követni a mai trendet, az épületek pedig túlnyomórészt kortárs vagy annak vélt épületek. Már itt megjelenik valamilyen szinten a reklámkészítők felelőssége, az által hogy milyen hátteret, épületeket, belsőtereket szajkóznak. Mert valamilyen szinten minden reklám azt közvetíti, hogyha megveszed a reklámozott tárgyat, akkor boldog leszel. Ehhez gyökeresen kapcsolódik a háttér is, az épület vagy az a lakásrész ahol a reklám játszódik. Mert ahhoz hogy boldog lehess az is kell, hogy olyan környezetben élj ahol a reklám is játszódik. Ez az embernek azt sugallhatja tudat alatt, hogy amit ott lát háttérként házat, lakást, konyhát az szép vagy rosszabb esetben csak az a szép abban lesz boldog. Majd ha vásárlásra kerül a sor ő is olyat akar majd amit a TV-ben látott.
Előfordulnak olyan reklámok is amiket szépen felújított régi városrészekben, nevezetes emlékmű épületek mellett, gyönyörű 19. század eleji belsőudvaros bérházakban forgattak. Ezáltal azt várva ,hogy a reklámozandó termék még vonzóbbnak, értékesebbnek tűnjön a néző szemében (pl.:az új Unicum reklám).
Vannak olyan fajta reklámok is, melyekben az épületeket nem rendeltetésszerűen használják, hanem egyfajta tárgyként- erre jó példa a Nissan Qashqai reklám, ahol az autó a házak falán, oldalán ugrál, mintha az valami gördeszkapálya lenne. Vagy esetleg felruházzák az épületeket emberi tulajdonságokkal is, aminek már végképp semmi értelme – kétséges, hogy ezzel bármiképpen is növelnék a vevőtábort.
2. Építészet a sorozatokban
A mai TV-műsorok legnagyobb részét a sorozatok teszik ki. Melyeket már a néző választ magának, ő akarja nézni, nem mint a reklámokat, amiket próbálnak kényszeresen ránk erőltetni.
2.1 Egyhelyszínes sorozatok
A sorozatok nagyrésze egyhelyszínes. Tehát vagy egyetlen lakásban, vagy a lakásnak egyetlen helyiségében játszódik. Így ezeket a helyiségeket meg lehet építeni ugyanúgy egy műteremben, és ezáltal jóval kisebbek lesznek a költségek is. Ezek az ’egyhelyes’ sorozatok túlnyomórészt egy családi ház vagy lakás nappalijában játszódnak. A forgatókönyv szerint ezek a lakások a sorozatban ott lakó szereplőké. Séma szerű elrendezés jellemzi őket. Van a bejárati ajtó,ami nem egy előszobába nyílik hanem egyből a nappaliba ezzel szemben vagy e mellett van a konyha és az étkező. Még a nappaliból nyílik egy terasz ajtó, szoba ajtók és néha még a lépcső is itt kap helyet, minél nagyobbra növelve azoknak a helyeknek a számát ahol a szereplők be tudnak lépni a ’színpadra’. A nappali közepén kap helyet egy hatalmas ülőgarnitúra, hogy minél több szereplő elférjen rajta. A műsort pedig előre beállított fix kameraállásokból veszik fel. Azért hogy az összes előbb említett dolog elférjen egy helyen és még a színészek is tudjanak közlekedni, ezért ezek a nappalik irreálisan nagyra vannak nyújtva. A nézők többsége nem rendelkezik hasonló javakkal, és könnyen hasonul a jóval, így fel sem tűnik neki a hatalmas nappali. E sorozatok legelső változatai a 70-es évek végi Amerikai Egyesült Államokból származtak. A berendezések az akkori ottani nem értelmiségi alsó osztályok ízlésvilágát tükrözte, és nagyon kis újításokkal tükrözi most is. Európába is innen jöttek be ezek a sorozatok, így megtalálható volt régen is és még most is ez az amerikai ízlésvilág. Az ilyen ’amerikai’ művekre jó példa az Rém rendes család, Jóbartok, Két férfi és egy kicsi-című sorozatok.
2.2 Magyar, valós helyszínű és műtermi sorozatok
A magyar sorozatokra inkább jellemző az egy egész rokonság vagy egy-két közel álló család életét bemutató történet. Ezek is két nagyobb egységre oszthatók, vannak a műteremben és a valós helyszínen forgatottak. Viszont mind két eset próbál egy olyan hátteret mutatni, ami tükrözze a jelenlegi alsó-közép osztály elvárásit, ízlésvilágát. Mivel sajnos Magyarországon a népesség nagyobb részét ez a társadalmi osztály teszi ki, így a nézők többségét is ebből az osztályból kerül ki.
A valós környezetben játszódó sorozatra egy régi jó példa a Szomszédok című tele-regény, aminek az első részét 1987-ben forgatták még a rendszerváltás előtt. A történet a gazdagréti lakótelep egyik paneljében élő emberek történetét írja le, a kor jellemző helyzeteit hogyan oldják meg és hogy mit is jelent panelban élni, milyen problémákkal jár. A szocializmusra jellemző nézeteket is tükröz a sorozat, mivel a panelben élők között nincs társadalmi osztálykülönbség, egy helyen él bolti eladó, tanár, orvos. A rendezők figyelmen kívül hagyták, hogy az itt használt ’panel lakás’ díszlet társadalmi szempontból hiteltelen, hiszen mindenki ugyanolyan stílusú, hangulatú, berendezésű lakásban él fizikai munkás és értelmiségi is. Mindenki ugyan olyan 2 és fél szobás kispolgári lakásban él ami szerényen berendezett, az ottani berendezési tárgyak átlagosak. A kamera követi a szereplők mozgását, nincsenek nagy terek, mint az előző példában.
Műtermi magyar sorozatokat jól bemutató mintapélda a Barátok közt-című sorozat. Ahol is egy egész többlakásos társasházat megépítettek díszletként a hozzá tartozó belső udvarral együtt. Az ilyen díszlet-építmények könnyűszerkezetesek legfőbb építőeleme a gipszkarton. Itt nincs nagy időtállósági igény, a lényeg az, hogy a forgatás alatt megálljon. Nem sokat foglalkoznak azzal, hogy a díszletként megépített épületrész funkcionális e, és nem alkalmaznak semmi féle jól bevált tervezési sémákat sem (Például mindennapi tervezésben gond lenne az, ha a lakás bejárati ajtaja kifelé nyílna, és az se túl praktikus, ha egy szobának nincs egy ablaka sem- de ez a forgatás megvilágításainak köszönhetően egyáltalán nem feltűnő). A tervezők arra törekedtek, hogy meglegyenek azok a közös használatú terek az ’épületen’ belül, amik a mindennapi életben is találkozási pontok, itt indulnak el a beszélgetések – ezekre a helyekre lehet jeleneteket írni. Ilyen a körfolyosó, belsőudvar, belsőudvari kávézó. Ez mind olyan hely, ami sok ’belépési ponttal’ rendelkezik a színészek számára. Az udvarra több lakásajtó nyílik, több szereplő tud egyszerre belépni a műsorba, de ehhez hasonló a körfolyosó is. Ez a két tér elég nagy ahhoz, a forgatókönyvekben gyakran szereplő jelenetekhez is, amikor két szereplő beszélget egymással, egy harmadik pedig a háttérben hallgatózik. Itt is felvetődik az a rendezői hiba, hogy társadalmi szempontból hiteltelen a díszlet, hiszen ugyanakkora alapterületű lakásban lakik mindenki társadalmi osztálytól függetlenül. A berendezések próbálják tükrözni a családok anyagi helyzetét, az ott lakók életkorát.
Még itt megemlíteném a most is játszódó valóságshow-nak berendezett díszlet ’villát’. Itt a rendezők igen tudatosan tervezték meg az alaprajzot. Tudatosan úgy irányították a tereket, hogy az ott lakóknak a lehető legkisebb magánszférájuk legyen, ezáltal is minél többet legyenek együtt, minél több konfliktus alakuljon ki közöttük, ami növeli a nézettséget. Az egy szobán és fürdőn kívül egy térben van minden, ezzel is megkönnyítve a rendezők munkáját hisz majdnem az összes kameraállásból látható minden, csak éppen más szögből. A berendezések pedig kortárs, modernek vélt színes primitív egyveleg, hogy az egész műsort még könnyebben befogadhatóvá tegye a néző számára.
2.3 Szappanoperák
A 90-es évek második felében hazánkba is betört a nagy szappanopera láz. Majdnem minden csatorna játszott egy dél-amerikai szappanopera sorozatot, melyeknek többsége ugyanarra a kaptafára készült – Van egy nagyon szegény családból származó lány, és egy gazdag családból származó fiú, akik valami módon egymásba szerettek. Az arisztokrata család ellenzi ezt a kapcsolatot, de a szegény lány előbb utóbb beköltözik a fiúhoz, és így lesz minden ilyen sorozatban egy családi villa a díszlet. Ezek a villák többnyire a múlt század eleji spanyol, francia, olasz mediterrán területeken kialakult koloniális villastílusban épültek. Korhű ábrázolás, és igényesség jellemzi őket. Az itt látott berendezések, a nagyfokú tisztaság és a túl ’higiénikus’ környezet teljes mértékben hiteles. Uralkodnak a fehér és világoszöld színek. Ezekben a villákban nincs fix kameraállás – mint a műtermi sorozatoknál, ahol a szoba falából mindig csak ugyan azt a hármat látjuk, mert a negyedik a kameráé vagyis a ’nézőé’ – hanem láthatjuk az egész villát belülről. A hatalmas nappali alkalmas az egész család jelenlétében lezajló konfliktusok bemutatására, és nem tűnik irreálisan nagynak, mint a műtermi lakásoknál. Ezeknek a szappanoperáknak fontos része a nagyszámú cselédség, hisz ők is onnan származnak, mint a főhősnő. Ők is a villában, cselédszobában laknak, de az ő elhelyezésük egyáltalán nem hiteles, mivel általában az összes cseléd egy szobában lakik, ami a konyhából nyílik. A konyha is hatalmas, mert a jelenetek nagyrésze a cselédek között zajlik, és az ő tartózkodási helyük legfőképp a konyha. Ezeket az épületeket, társadalmi köröket a helyi nézők is csak kívülről szemlélhetik. A nézők többsége itt is az alsó-közép osztályból kerül ki, akiknek esélye sincs hasonló fényűző palotákban lakni. Ezért is könnyen be tudják fogadni a történetet, tudnak azonosulni a szegény lánnyal, aki felkerül a gazdagok közé. Ezek a szappanoperák inkább az ottani társadalom tudtára vannak rossz hatással, hisz vágyat kelt bennük az iránt, hogy múlt századi villákban lakjanak, és semmi féle kultúrát nem közvetít a mostani építészetből.
3. Építészet a filmek világában
Az ember ösztönszerűen a realista ábrázolás módot keresi a filmekben is, hisz az veszi körül. Ezért van az is, hogy ha a valóságtól elrugaszkodó dolgok nem eléggé precízen, gondosan vannak megtervezve akkor ’gagyinak’ hat. Ez nagyon is igaz mondjuk egy horror filmre, amiben a ’szörny’ nem elég ijesztő. De az is ide tartozik, ha a fantasztikus filmben az épület vagy a háttér, amiben játszódik a film nincs megfelelően kigondolva és kivitelezve.
Induljunk ki a 40-es évek amerikai filmgyártásától, amikor is még kevésbé volt fontos a filmi háttér, a néző figyelme inkább a színészi játékon és a történeten volt, akár csak egy színházi darabban. Erre kitűnően jó példa az 1942-ben készült Casablanca című film, ami majdnem teljes egészében egy mulatóban játszódik, a bútorzat és a mulató belseje teljesen lényegtelen. A háttér homályos, a lényeg az előtérben lévő színészi játékon van.
A következő évtizedben gyökeresen megváltozik a kulisszák szerepe a kommersz filmek megjelenésével, amikor is az összes filmnek hasonló lett a témája, a pénzszerzés lett a filmkészítés legfőbb célja. Sorra jelentek meg az egy kaptafára készülő filmek, amikben a néző előre ismerte a történet végét – ebben az időszakban nagy hangsúlyt kapott a film háttere. Nem a kommersz filmek közé sorolnám az 1954-es Rear Window- című filmet, de abban hasonlít az előbbiekben tárgyaltakhoz, hogy nagy szerepet kapott a kulissza. A film arról szól, hogy egy törött lábú férfi otthon ül a lakásában és a szemben lévő házak lakóit lesi unalmában. Azért is érdekes ez a mű számunkra, mert itt a szemben lévő házak homlokzata a díszlet és a cselekmények a homlokzaton belül, tehát a lakásban játszódnak. Így valójában a háttér kerül az előtérbe, a színészek a díszlet mögött játszanak.
A manapság készülő filmek kulisszáinak anyaghasználata sokat változott, ma inkább már a rideg anyagok használata a dominánsabb, mint például az acél, üveg vagy műanyag – ez a fajta anyaghasználat egy kissé személytelen, rideg és borúlátó. Persze sok film ezt a hatást tudatosan használja – erre nagyon jó példa a Mátrix című film ahol a rendező tudatosan próbál az emberben negatív hatást kelteni a hátérrel, hogy ez a világ mennyire személytelen, gépies, programozott – ezt a hatást próbálja növelni a szürke halvány színek használatával is. Egyik legfőbb érdekessége ennek a filmnek, hogy próbálja elhitetni velünk, hogy ami körül vesz minket világ – épületek, falak – azok csak programok, bájtok csupán nem valódiak, mert a tudatunk egy központi számítógépben él külön a testünktől.
Néha ha egy filmnek a rendező teljesen átlagos családi házat vagy lakást képzel el és ezt teljes mértékben realistaként jeleníti meg, akkor az olyan unalmasnak tűnhet mintha az egész mesterkélt és kigondolt műkulissza lenne. A régi filmekben sok mindent megtudhatott a néző a háttérből, elárulta, hogy a film melyik kontinensen, esetleg országban játszódik, ott élő ember gazdag e vagy szegény, milyen az ízlésvilága, milyen a társadalmi hovatartozása – de a mostani filmek nagy része high-tech épületekben játszódik, túlságosan vérszegény, steril környezetben, amiből a néző nem sok mindenre tud következtetni a filmmel kapcsolatban. Hasonló üres, semmitmondó hátterű filmek az akciófilmek. A nézőnek semmi dolga nem kell törődnie semmivel, készen kapja az információt előre megemésztve.
Meg kell említenünk még a kosztümös filmeket is, hisz itt a háttér megépítése korszak eltérésekből adódóan elengedhetetlen. Ez viszont hogy az alkotó vagy díszlettervező nem élhetett abban a korban így csak a korról felhalmozott tudás alapján tudja megépíteni az adott hátteret, épületet, ami koránt sem biztos, hogy hiteles. Az is felettébb zavaró tud lenni, ha a díszletbe beépített dolgok nem passzolnak korban egymáshoz. Például ha olyan korban játszódik a film, amikor még éppen nem volt elektromos áram vagy telefon a lakásokban, a filmben mégis van, vagy egy reneszánsz templomot mutatnak egy 12.században játszódó filmben vagy ha olyan helyeken látni téglaházakat ahol egyáltalán nem is volt elterjedt stb.. Nagyon sok filmre jellemző volt régebben az is, hogy nem a kor hiteles mását építette meg háttérnek, hanem amit a néző látni kívánt, és sajnos ez mostanában is nagyon sokszor így van. Inkább építenek könnyen érthető, egyszerű háttereket hogy mindenkinek érthető legyen.
Egyik legnehezebb alkotások közé kell sorolnunk a művészfilmeket. Itt a háttérnek is rengeteg információval kell szolgálni. Nehéz a művészfilmek témaválasztása, hiszen elég nehéz megmondani saját korunkról, hogy mi az, ami értéket képvisel. Mindenről általában a következő korok alkotnak tiszta elfogulatlan véleményt. Az ha egy most játszódó filmben igyekszünk az általunk legjobbnak vélt épületeket megjeleníteni, vagy a legtrendibb belsőépítészetet – az koránt sem biztos, hogy az utókor értékelni fogja, mert visszanézve nem biztos hogy ugyan azoknak a dolgoknak tulajdonítanak értéket.
Összefoglalás
A média által nagyon nagy felelőssége van a rendezőknek és díszlettervezőknek, hisz az általuk készített reklámok, sorozatok, filmek hátterei nagyban alakítják a nézők ízlésvilágát, igényeit. Ezért lenne fontos, hogy a reklámban használt épületek, lakásbelsők valóban a hozzáértő építészek, belsőépítészek által legjobbaknak véltek közül kerüljenek ki. Viszont az hogy mi a szép és jó korunk építészetében az teljesen szubjektív – igazán csak az utókorunk tudná megítélni, nem pedig egy önkényesen választott jelenlegi építész csoport.
Felhasznált szakirodalom
Bajomi-Lázár Péter : Média és Társadalom – kiadó: Antenna Könyvek, 2008
Déry Attila : Filmjeink kulisszái – www.építészfórum.hu
Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése