Az esszé témája arra mutat rá, hogy a múlt rekonstruálása filmek készítése során mennyire összetett feladat, hiszen fiktív és történetileg valós, megtörtént események egyaránt megjelennek bennük. Letűnt kultúrák és birodalmak épített környezetének megjelenítése hatalmas kutatómunkát és tudást igényel. Ezekben a filmekben rendkívül fontos feladatuk van a díszlettervezőknek, akik gyakran építészek, hiszen a nézők az adott korról többnyire a látottak alapján alkotnak véleményt.
1.1. Az emberiség múltja és jövője:
Az építészet teret formál, ugyanakkor a film, noha sík kép formájában, de szintén térérzetet kíván létrehozni. A film is tereket használ, tereket tesz átláthatóvá, be- vagy épp átjárhatóvá, miközben térhasználata teljesen eltér az építészetben megszokott alkalmazástól.” (Metropolis folyóirat; 2008/2)
Történelmünknek már rengeteg korszaka letűnt és az emberiség előtt még sok ismeretlen korszak áll. Így a hiányzó részeket az emberi fantázia alkotja meg. A jövőben lehetséges, hogy a technika még tovább fejlődik, épületeink még magasabbak lesznek, mint Coruscant, a Köztársaság fővárosa a Star Wars-ban; gépeink még intelligensebbek lesznek, mint Andrew a kétszáz éves emberben; vagy akár korábbi fejlődési fázisba zuhanunk vissza a pazarló életmódunk miatt, mint a Mad Max filmekben. A filmiparban mindkét végletre találunk bőven még példát.
A múltról rengeteg írásos dokumentum, épület, műemlék áll rendelkezésünkre, mégis vannak olyan témák, amelyek hiányosak és megfilmesítéskor kiegészítésre szorulnak.
1.2. A díszlettervezés fejlődése:
De hogyan is kapcsolódik az építészet a történelmi filmek megvalósításához (természetesen az egyértelmű kapcsolaton kívül)? Történelmi filmek, sőt általában épített környezet megjelenítése esetén szükség van a tervező (építészet) történeti jártasságra. Az épített környezet tervezésére a legalkalmasabbak az építészek, hiszen ez a szakmájuk. Az építészek együttműködése a díszlettervezésben már a filmgyártás elején is jelen volt, így először a díszlettervezés fejlődését mutatnám be.
Ahogy az építészet, úgy a filmipar is rohamos fejlődésnek indult a 20. század folyamán. A film készítése során egyre fontosabbá vált a hitelesség. Egy-egy jelenet minden apró részletét megtervezték, megépítették. A mozi, a film egyre több lehetőséget nyújtott az építészek számára. Az 1930-as évekre a hollywoodi díszlettervezők mintegy 95 százaléka építész volt. Amit a szakmában nem lehetett megvalósítani, azt egy képzelt világban szinte határok nélkül meg lehetett teremteni. Mindezek mellett a filmiparban nem kellett tartani az ütemtervektől, szoros határidőktől. Természetesen a „szakágakkal” való kapcsolat itt sem volt megkerülhető. A díszlettervezőnek össze kellett hangolnia a munkáját a jelmeztervezőkkel, forgatókönyv-írókkal, az operatőrrel és természetesen a rendezővel is. Minden stúdiónak megvolt a saját „megjelenítési” karaktere. A filmek vizuális stílusuk alapján felismerhetőek voltak. A Warner Brothers által készített filmek ismertetője a realisztikus városi közeg, míg az MGM–et art deco stílusáról lehetett felismerni. A filmek óriási hatással voltak a belsőépítészet fejlődésére és e mellett lehetőséget nyújtottak az új anyagok kipróbálására is. Alkalmanként az építész díszlettervezők még valódi épületeket is terveztek, ami még jobban elmélyítette a két szakma kapcsolatát.
Napjainkra szinte már a technika sem szab határt a fantáziának, sőt a díszlet megépítése sem feltétlenül szükséges a forgatáshoz, mégis egy történelmi film készítésé során a múlt emlékei megkötik a történet folyásának menetét. Természetesen felmerül a kérdés, hogy mi van azokkal a „legendás birodalmakkal”, melyekről a történészek is csak feltételezik, hogy egykor léteztek, de valós, bizonyított történelmi emlék nincsen róluk. Ilyen például Trója városa, Atlantisz legendája, vagy a Pendragon legenda. Talán ezek közül is az egyik leghomályosabb és leggyakrabban feldolgozott téma Arthus király legendája. Még a történet időpontját sem tudjuk biztosan. A történészek úgy vélik, hogy valamikor az 5-6. században, a rómaiak Britanniából való kivonulása után játszódhatott ez a kelta mítosz, melyet csak a 12. században jegyeztek le. De vajon ezalatt a hat évszázad alatt mennyit költöttek hozzá az emberek? Ha igaz a történet, akkor miért nem találja senki Camelot várát, vagy a Szent Grált? Ha filmet készítünk a legenda mely elemei azok, amik „elegendően” hitelesek ahhoz, hogy átemeljük a történetbe, vagy mely elemek azok, amelyeket alkalmazva kerek történet jön létre? Milyen helyszíneket válasszunk, milyen épített környezet lehetett akkor Britanniában, milyenek voltak a belső terek? Ezekre a kérdésekre kell választ adni ahhoz, hogy ezekből a legendákból filmes történetet készítsünk és a néző hitelesnek érezze, amit lát. Számtalan feldolgozás született már a felvetődő probléma megoldására. Ilyen például: Az első lovag (1995), Arthur király és a nők (2001), Arthur király (2004).
2.1. Pendragon legenda:
Az első lovag című filmet Jerry Zucker 1995-ben rendezte, díszlettervezője John Box. A feldolgozást a Pinewood stúdióban készítették. A stúdión kívüli jeleneteket pedig Angliában: Észak Walesben, Gwynedd, Hertfordshire és Buckhinghamshire-ben forgatták. Az esküvői jelenetek pedig a Szt. Albans katedrálisban készültek. Ez a feldolgozás a legendát a középkorba helyezi.
A történet a rendező által elképzelt természeti és épített környezetet egyaránt bemutatja. Találunk benne példát a szegény emberek épített környezetének bemutatására és a korszakot építészetileg meghatározó épületekre is. Camelot városa meghaladja a középkori városok léptékét és technológiáját. Ez a hatalmas léptékű város inkább egy fikció, mint egy középkori város. A vár belsejében és az udvarában játszódó jelenetek a fedett árkádsorokkal, az aprólékosan díszített tornyokkal inkább reneszánsz, vagy romantikus hatást keltenek. Építészetileg erősen megkérdőjelezhető a kék tetőfedés, mikor anyagukban színezett tetőfedések akkor még biztos, hogy nem voltak. Arthur király és Ginevra esküvőjét a Szt. Albans katedrálisban forgatták, melyet az 1100-as években építettek és a 19. század folyamán felújítottak. Az átalakítás teljesen megváltozatta a katedrális összképét, amely már szintén nem a középkori építészetet idézi. Az építészeti keveredéseken kívül a történeti elemekből is csupán a szerelmi szál jelenik meg. A grandiózus törekvések az átgondoltság rovására mentek, hiszen a forgatás helyszínéül választott épületek és a stúdió által épített helyszínek nem illenek össze, és stílusukban sem alkotnak egységes képet.
1. ábra: Camelot várának távlati képe 2. ábra: a vár belső udvara
A mítosz egyik központi motívuma a kerekasztal. Az alábbi képek utalnak arra, hogy az egyes rendezők mennyire másképp értelmezik a történetet. Az eltérés adódhat egyrészt abból, hogy Arthur uralkodásának időpontját nem tudjuk pontosan. A 2004-es Arthur királyban a belső tér a római kor stílusát idézi. Ez a rossz megvilágítású tér, anyaghasználatával egy az első lovagban megjelenő kornál előbbit idéz. A belső térben keveredik a római és a helyi építőanyagok használata. A kő párkányzat és oszlopfők és a fa kombinációja szokatlan hatást kelt. Az oszlopfők közötti fa kazetták a nyílásokkal inkább keltenek barokk hatást, mint ókorit. A terem közepén található a kerekasztal pedig, nem is annyira asztal, csak egy „kerek sáv”. A „sáv” utalhat a mágikusságra, hiszen nem lábakon áll és nem is asztalszerű.
A legenda szerint Arthur királynak csak 12 lovagja volt, ez az asztal kicsit nagyobb, mint egy 12 fős asztal, de ezek az apróságok pont azok a részletek, melyeket a rendező szabadon értelmezhet, hiszen valójában nem tudunk róluk semmit. A két teljesen különböző térábrázolásban egy közös, központi motívum jelenik meg, a tűz mágikus motívuma.
Az első lovag című film kerekasztala az előbbivel ellentétben egy jól megvilágított, kellemes hangulatú tér. A belső tér díszítéséből, az árkádsorból és az ablakok üvegezéséből inkább reneszánsz, mint „sötét” középkori hatás érződik. Ezzel kicsit átlépi a történeti korszak határát.
3. ábra: kerekasztal /Arthur király; 2004/ 4. ábra: kerekasztal /Az első lovag; 1995/
Egy ilyen hiányos történet esetében természetesen az értelmezés szabad. A néző eldöntheti, hogy számára melyik értelmezés a valósághűbb. A kérdés csak az, hogy ez mennyire határozza meg a néző adott korról alkotott képét. Egy másik szempont vajon képes-e befolyásolni a kialakult képét? Harold Miles-t idézve a film: „a közvélemény egyik leghatásosabb formálója, amit a civilizáció valaha is kidolgozott”. Az emberek a látottak és tapasztalataik alapján alkotnak képet a világról.
2.2. Az ókori Róma:
A történelemnek nemcsak olyan időszakai vannak, melyekről nincs dokumentáció, és ennek hiányában szabadon értelmezhető.
Az ókori Egyiptom építészetéből viszonylag sok épület fennmaradt, mégis a belső terek kialakításáról és a kor átlagemberének életmódjáról, mindennapi szokásairól keveset tudunk. Ezek mellett a hiányosságok mellett még napjainkban is rejtély övezi azt, hogy hogyan voltak képesek akkor ilyen léptékű épületeket építeni. Az ókori Egyiptom történetét feldolgozó filmek száma is hatalmas. Kleopátra királynő életének történetét számtalan változatban dolgozták fel a 20. század elejétől kezdve. De akár említhetnénk Mózes történetét is, a zsidók kivonulását Egyiptomból.
Az egykor hatalmas római birodalomból sok írásos emlék és műemlék is megmaradt, de ezek többnyire nagyon hiányosak (pl.: tudjuk, hogy a Colosseumnak volt árnyékolása, de arról, hogy ezt hogyan valósították meg, csak feltételezések és próbálkozások vannak). Tehát a Római Birodalom történetéről szóló filmek esetében a képzeletre csupán apróbb részletek, hiányosságok vannak bízva, nem lehet egy teljesen „új” világot kitalálni, csak a meglévőt lehet kiegészíteni.
Számos rendező választja témául az ókori Rómát, ilyen például a Gladiátor című film is Ridley Scott rendezésében (2000). A történet sok szempontból hasonló a Ben Hur-ban látottakhoz, csak itt a bosszúvágyó főhős fogatverseny helyett gladiátorviadal keretén belül próbálja legyőzni ellenfelét. Építészeti szempontból a filmben megjelenített Róma a már „ismert” Róma modernizált, felújított változata. Színei még élénkebbek, a megjelenített terek még impozánsabbak és részletesebbek. Ez a változás a számítástechnika fejlődésének tudható be. Az 1960-ban Stanley Kubrick rendezésében készített Spartacus történetében is az ókori világ elevenedik meg. A két római városképet összehasonlítva nincs jelentős különbség a kettő között, eltekintve attól, hogy 50év telt el a két film forgatása között.
5. ábra: Róma városa /Gladiátor; 2000/ 6. ábra: Róma városa /Spartacus, 1960/
Az ókori Római Birodalom ábrázolása a Ben Hur William Wyler 1959-es rendezésében 11 Oscar-díjat nyert, ezek között a legjobb látványtervező (William A. Horning, Edward C. Carfagno, Hugh Hunt) díját is. Az 1959-es filmet a római Cinecittà Studio-ban készítették és két változat előzte meg (1907, 1925). A forgatás során több ezer szereplőt szerződtettek és több mint 300 díszletet használtak fel. A díszletet a forgatás végén elbontották, így csak képes dokumentáció és természetesen a film őrzi emlékét. Minden díszlet tervezését és építését komoly történelmi kutatómunka előzte meg, hogy egy-egy jelenet minél hitelesebb és látványosabb legyen.
A Ben Hur házat gipszkartonból építették, melyet később befestettek, hogy az kőnek tűnjön. A szekérversenynek helyet adó legendás stadion tervezése óriási vitát váltott ki a szakértők között, így végül az 1925-ös filmváltozat alapján tervezték újra. Az aréna közepén lévő hatalmas kőszobor a valóságban akadályozta volna a viadalt nézők látási terét. Építése több mint egy évig tartott. Az arénát viszont a házzal ellentétében kőből építették, mivel a harci szekereket egy váratlan baleset során csak egy kőfal tudta megállítani. A jelenethez a Földközi-tenger partjáról 40.000 tonna fehér homokot szállítottak a stadionba. A verseny előkészítése is egy évnél hosszabb időt vett igénybe. A tengeri csatajelenethez a filmstúdió külön medencét épített és szakembereket szerződtetett, hogy a felmerülő problémákat kiküszöböljék.
Összességében a film elkészítése 15 millió dollárba került, bevétele pedig 90 millió dollár lett, melyre az addigi filmtörténet során nem volt példa.
7. ábra: Ben Hur, az aréna 8. ábra: Ben Hur, Róma városa
A puszta adatokon kívül a Ben Hur-ban megjelenített világ alapvetően megváltoztatta az emberek hozzáállását, gondolkodásmódját az ókori világról. A díszlet egységes képet alkot. Az ókori világ értelmezésénél talán a legnagyobb nehézséget a tér arányainak felfogása okozza, hiszen egy ilyen tér teljesen más léptékű, mint napjainkban. A filmben megjelenő távlati képek, ha technikailag nem is annyira fejlettek, jól mutatják az akkori tér arányait. A néző átélheti, hogy milyen is lehetett a Fórum Romanum mellett sétálni a zsúfolt tömegben. Báron György kritikáját idézve: „Nincs régibb a tegnapi filmdivatnál – dünnyöghetjük a négyórás szuperfilm nézésekor, miközben hol kacagunk, hol feszengünk a mesterkélt színészi játék, a kiglancolt színek, a természetellenes világítás, a festett díszletek, a színpadias beállítások láttán. Rózsa Miklós Oscar-díjas filmzenéje émelyítően édeskés, ismert fordulataival újólag a szánkba rágja mindazt, amit a szöveg és a kép már úgyis túlmagyarázott. (…) Mégis a grandiózus Ben Hur ma sem csak kuncogást és feszengést, hanem őszinte ámulatot is kelt. (…) Ez a nagybetűs mozi, amely Mándytól Felliniig oly sokan idéznek fel fájó nosztalgiával, napjainkra műalkotásoknak és rafinált kommerszfilmeknek adta át helyét.”
50 év elteltével a számítógépes technika hatalmas változáson ment keresztül, ezzel együtt a nézők elvárásai is megnövekedtek. 2010 tavaszán újabb feldolgozása jelent meg a történetnek, de ez mégse tudja felülmúlni az 1959-es változatot. Az effektek még valóságosabbak, a jelenetek még véresebbek, ennek ellenére részletképzése nem olyan átgondolt, mint elődjéé és nem nyújtja azt a térhatást, amely egykor ámulatba ejtette az embereket. Az 1959-es Ben Hur a filmtörténet egyik mérföldkövét jelenti.
Konklúziók:
Manapság az embereket sokkal nehezebb ámulatba ejteni. Ehhez már a 3D-s ábrázolás, vagy olyan képi elemek szükségesek, mint amelyek a Sin Cityben jelennek meg. Vajon egy már megfilmesített történetben milyen újításokkal lehet felkelteni a 21. századi nézők figyelmét?
A történelmi filmek forgatási helyszíneinek kiválasztását, az épületek, a belső terek, a terek hangulatának kialakítása meglehetősen nehéz és összetett feladat. A sci-fikkel ellentétben a rendező és a díszlettervező elképzelésinek hol jobban, hol kevésbé, de határt szabnak a tények, így csak bizonyos határokon belül mozoghatnak szabadon. Mindezek ellenére már a 20. század elején olyan karakterisztikus ókori vagy épp középkori világot tudtak létrehozni, amely még napjaink filmművészetére is hatást gyakorol. A nézők szemszögéből vizsgálva, feltételezve azt, hogy nem mindenki jártas az építészettörténetben, egy olyan világot adnak vissza ezek a filmek, amit sosem láthatnának, hiszen mára csak emlék töredékek maradtak belőle.
Felhasznált irodalom:
Metropolis, filmelméleti és filmtörténeti folyóirat: Film és építészet (2008/2. száma)
www.hu.wikipedia.org/wiki/Ben-Hur_(film,_1959)-2010-12-12.
www.imdb.com-2010.12.12.
www.kritikustomeg.org/film-2010.12.12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése