FOGARASI Anikó: Animátrix

A mátrix kapcsán az építészet, a tervezés fogalma is megkérdőjeleződik, hiszen a Mátrixban minden mesterséges, ehhez hozzáadjuk hogy az Animátrix animációs film,ezért itt még a Mátrixon kívül zajoldó események helyszínét is megtervezték.(akár egy esőerdőt is)..Nincsenek határok, illetve csak az alkotók képzelőereje, tehát a háttér,ami többnyire egy épület vagy építészeti tér,úgy alkalmazzák, mutatják be ,hogy a jelenetnek többletet adjon. A rövid történetek során egyrészt ezt a felhasználást vizsgálom, ami az Animátrixban leggyakrabban a hangulat kialakítására, erősítésére szolgál, néha átvezető elemé válik, vagy kiemel. Az emberi Mátrix rész a nagy kivétel,ahol kiemelkedően fontossá, központi szereplővé válik a mesterséges tér. Másik elemzési szempontom pedig az eltérő építészet a különböző korok, terek, fajok, dimenziók tekintetében.

1. Az Osiris utolsó útja

Az első történet bevezető helyszíne egy dódzsó szerű terem. Egy film esetében valószínűleg csak a harc háttere lenne, mivel ez 3d-s számítógépes technikával készült ezért sokkal jobban figyelünk a részletekre, melyen keresztül az alkotók bemutatják tudásukat. Ilyen például a zászló, melyet a szél meglibbent, tehát a berendezés is nagyobb szerepet kap. A helyszín megválasztásakor egy harmonikus, esztétikus teret választottak, ami a maga barnás színeivel ráhangol minket a harcra, ahol az érzékeinkre kell figyelnünk. Érdekes kettőség ez, hiszen a szereplőknek be van kötve a szeme, számunkra mégis létrehoztak egy teret, mely harmóniájával a jelenethez kiemeli a szereplők mozgását, részletekkel, kiegészítőkkel gazdagították, hogy ne legyen unalmas. A vészjelzés hatására a tér szétesik, és a valóságba kerülünk. A környezet eltér a programétól, itt minden szürke, az esztétika nem fontos, csak a funkció, a sok gép, monitor. Az űrhajón kívül a robotok építészetét is ez jellemzi, számukra se bír sok jelentőséggel az esztétikus környezet. Épületekre nincs is szükségük, tehát az építészet nyomait a térszervezés-térrendezésben fedezhetjük föl, a hatalmas gépekben, melyek szoborszerűen emelkednek ki a tájból. Ez illik a gépek idegen, gépi gondolkodásukhoz. A felszínre érve romos, hegyes épület sziluetteket látunk, és a szereplők beszélgetése is erre a letűnt korra hívja fel a figyelmet, itt hangulatfokozó elemként szerepel. A mátrixba belépve az üvegről visszatükröződő várost látjuk meg elsőként, ami zöldes színű, és ez után érzékeljük az épületeket normál színeikkel. Tehát itt az építészetet kreatívan felhasználták egy látványos átvezetéshez. Ahogy a lány leugrik az épületről, megint szerepet kapnak az építészeti elemek, látványos akrobatikus elemeket tesznek lehetővé. A háttér megszűnése is érdekes, ahogy a leeső telefon a fehér háttér előtt leesik, egyrészt a hiánya tűnik fel, másrészt a fehér szín valami tiszta, szellemi érzetet kelt,a végtelen érzetét váltja ki,a lány meghalt.

Összhang a szereplők és a tér között


2. Második reneszánsz 1-2.
A virtuális térből kilépve, a várost látjuk felülről, majd síkot vált, a környezet kicsit futurisztikus, égbe nyúló házak, több emelet magasságában utak. Erre a történetre jellemző, hogy nem rugaszkodik el annyira az általunk megszokott környezettől, városrendezéstől, építészettől. Szerintem ez azért van, mert be akar vonni a helyzetbe, éreztetni, hogy ez is lehet egy nem is annyira távoli jövő. A bárban nem igazán látunk modern tárgyakat, a helyiséget se dolgozták ki, az építészet se olyan, ahogy azt általában a jövőben szokták elképzelni. Az építkezésnél már látni a rengeteg csövet, vezetéket, ami majd a későbbi világra lesz jellemző. Az építkezés módja szimbolikus, a robotok úgy vonszolják fel a rámpán a kerekes konténert, mint a rabszolgák Egyiptomban a piramisépítésnél. Ez a világ hideg, elgépiesedett, rengeteg ember van a városban, mint egyén nem is szerepelnek, képesek voltak megalkotni a robotokat, de nincs bennük felelősség értük. A helyzet kicsit emlékeztet Spartacus idejében lévő Rómára. Az építészetben, a városban is ezt a túl nagy léptékben való gondolkodást, a magányosságot, és az egyén, egyéniség problémáját láthatjuk viszont. A robot gyilkosságánál megjelenő szoba teljesen hétköznapi. Ismét felmerül a kérdés miért nem foglalkoztak az alkotók a modern épületek, bútorok, tehát a környezet kialakításával. A válasz lehet, ahogy előbb már utaltam rá, hogy bele tudjuk magunkat élni, képzelni, vagy cinikusan gondolkodva egyszerűen nem volt rá lehetőségük az ilyen szintű átgondolásra. Megjelennek szimbolikus értékű terek, épületek: a tárgyalóterem közvetlenül a II. világháború korszakát idézi, a Fehér Ház, és mellette épített magasba nyúló épületek ellentéte, vagy az ENSZ. Amikor a robot nőt megölik, teljesen mostani, hétköznapi emberek vannak, hétköznapi tégla épület háttérrel. Ez is az átélésünket fokozhatja. A frissen megalakult robot város, 01, koncentrikus, más formájú épületekkel épült, de még nem szakadt el teljesen az emberi építészettől. A második részben megint láthatjuk a XIX. századra jellemző 3-4 szintes épületeket a fura szürke, scifis épületek árnyékában, ami megint arra szolgál,hogy felhívja a figyelmünket a két rész máságára. A harc a semmi közepén, kivonulva a civilizációból zajlik le, lövészárkokkal szabdalt terepen. A ég elsötétítésekor városokat mutatnak be, ahogy elsötétülnek. A kórház ahol a robotok kísérleteznek az emberekkel, is kifejezi szándékukat, itt nem a gyógyítás a cél, nincs semmi emberibb elem, csak a minimális bútor szükséglet, és a sok szenvedő. Az embereket tároló henger alakú építmények lenyűgözőek léptéküknél fogva, emberi felhőkarcolók.


A jövő városa
3. Kölyök története
Kid álmában zuhan, az iskola épületén való kameramozgatás még jobban a zuhanás érzetét kelti, a hegyes keríts, a beton, pedig előre sejteti a becsapódás fájdalmát. Itt az épület hatást fokozó, az építészeti emelek pedig érzelmeket kiváltó eszközzé alakulnak át. A fiú szobája nem érdekes, egyedül a számítógép emelkedik ki. Nappal a város képe azt sugallja,hogy minden normális, hétköznapi. A szekrényeknél egy újabb jel, Kid-é más mint a többieké. Minden teljesen átlagos, átlagos gimnáziumi épülettel, nincs semmi ami érdekes, kiemelkedő lenne, a szürke hétköznapot idézi, nem szürreális a menekülés, el lehet képzelni hogy ez velünk is megeshet. A mindennapi építészet használata, az olyan épületeké, amit akár nap mint nap láthatnánk, egy valósnak hit hátteret mutat be, és ezzel kérdez rá,hogy az általunk hit valóság tényleg az-e. Ez az első olyan városkép, olyan épületekkel, ami tényleg biztosságkeltően hétköznapi,ami ismerünk.


Az általunk ismert építészet a Mátrixban
4. Program
A középkori Japánba egy szamuráj harc csataterén van a tesztpálya. Látványelem, ahogy a kapukat végtelen hosszan megjeleníti a program. Keretet ad a harcnak, így egy végtelen hosszú, de tulajdonképpen zárt folyosót alkotnak, majd egy szabad térbe jutunk oszlop szerű bambuszokkal, a viszonylagos realitásnak vége szakad és egy ajtókból álló labirintusba jutunk, ezen áttörve pedig a háztetőkön a függőleges mozgás válik lehetővé. Tehát az építészeti elemeket segítségével, egyfajta folyamat meg végbe, ahogy a tér alakul, ahogy korlátoz, vagy ahogy irányítja a mozgást.


Amikor a tér is végtelen lesz, ha mi úgy érezzük
5. Világrekord
Ennél a résznél van a legkevesebb szerepe az építészetnek, leginkább háttérként szolgál. Nagyvonalakban megrajzolt stílusánál fogva, a háttért is foltokból,sziluettekből állva sejteti, hogy egy csarnok a helyszín. A kórházi folyosónak az üressége, a semlegessége, a férfi győzelem és trauma utáni gondolatainak visszhangja. Amikor hátulról mutatják őket, a keresztekkel, nagyon jól eltalált kompozíció. Az építészet ebben a pillanatban látvány elemmé változik át.


Nagyvonalú építészet, mely részleteket sejtet
6. Hiba a Mátrixban
A lány szobája hétköznapi, kicsit sztereotipikus ( gumikacsák). Miközben kiabálja az elveszett cica nevét, láthatjuk a házon kívüli teret, olyan módón ábrázolva, hogy érezni a környezet összetettségét és nagyságát, a cica bárhol lehet. A kísértett ház barátságos, a fizika törvényeinek ellentmondó. Felhasználják a környezet megszűnését is: az ajtó, ami a semmibe vezet (fekete), ahonnan az elmondottak hangzanak el újra, és amikor a lány ellenezik a rovatirtókkal a környezet megszűnik (fehér).

Kis cica a nagy városban


7. Detektívtörténet
Ez a rész szinte végig fekete-fehér, és más technikával, más stílusban készült. A koszos nagyváros egy más hangulatú városba visz minket. Láthatjuk a detektív irodáját, az előbbi hangulatot viszi tovább, személyesebbé téve. Ez is elégé sztereotipikus. A tárgyak kicsit önkényesek, nem lehet az korszakot meghatározni, mikor is lehetünk, felsejlő felhőkarcolók is, tárcsázós telefontok, számítógépek is megjelennek. Az őrült nyomozó meglátogatásánál, a lepusztult üres szoba,a padlót sakktáblaszerűen pirosra festették, ami rímmel a feliratra (find the red queen) utalások, jelek a kereséshez.

Koszos nagyváros

8. Az emberi mátrix
Az Animatrix befejező része más stílusban készült mint a többi. A pszicheledikus megjelenítés átveszi a tényleges cselekmény szerepét, a térben való mozgás, a tér, és annak változása válik központivá. A kezdő helyszínünk egy indusztriális környezet, innen eljutunk a házhoz, ami menedéket ad a lázadóknak. Az épület beleillik, összefolyik a tájjal, nem is lehet eldönteni hol kezdődik. (Szerintem senki nem gondolkodott el még ezen, de ebben a romos környezetben, mit keres egy teljesen ép ház?) Ahogy bejutunk az épületbe, a szoba határt ad a jelenetnek. A robotok belépésekor egy kis ellenpontozást kapunk, ahogy az őrszemek a saját csőszerű folyosójukon mennek, ellentétben az emberi folyosóval, ami sokkal organikusabb, izomköteg szerűbb. Kicsit ellentétes az épület, illetve a romos szekrénysor. Megjelennek függönyök, és azok elhúzásával színházzá válik a szoba, amolyan díszlet a díszletben érzés. A labor már mást sugall, itt érzek valamiféle kettőséget: a jövőben vagyunk, illetve lázadókról van szó, akiknek a funkcionális berendezés a fontos, és egyébként is nehezen juthatnak hozzá dolgokhoz, ezzel ellentétben áll egy elképzelés, ahogy mi képzeljük el ezt a fajta jövőt, és szerintem itt a valótlanság javára billen a mérleg, mert nagyon esztétikus ahogy a kis dobogókon állnak a robotok, de valószínűleg kivitelezhetetlen az erőforrások hiánya miatt, illetve az embereknek biztos hogy száz fontosabb dolga is lenne,mint erre figyelni. Steril, gépi, de mégse nagyot álmodó. Innen a következő tér kicsit más karakterű, kevésbé letisztult és gépibb, a fény felülről és alulról is jön, és a kör alak körül ülő alulról megvilágított törökülésben ülő, meditáló alakok szobor hatását keltik. Innen válik az építészet, a tér a háttérből fontosabb elemmé. A robottal játszanak a tér segítségével. A programba kaleidoszkóp szerűen jutunk be a térbe sok ajtóval, amik bezárulnak, illetve pont hogy nem az ajtók zárulnak be, hanem a falak, és ez az amit csak a mátrixban tudunk megtenni. Tehát itt az építészet szerepet kap a jelentek összekötésében, illetve erős hangulati elem, plusz ráerősít a fizikailag lehetetlen tereivel a „mátrix érzésre”. A szoba továbbviszi az előző jelenetben sugallt meditatív, szellemi állapotra, az arany szín, ami a buddhisták kedvelt színe, és a Napot,illetve a tűzet jelképezi (http://www.kheper.net/topics/Buddhism/colors.html) illetve elvonatkoztat a hétköznapi valóságtól, és a belső valóságra hívja fel a figyelmet. Az alakok színe is harmonizál rá, illetve a robot és a nő színe is arany, ami összeköti őket a térrel. A szoba precízen díszített, de konkrétan nem láthatjuk mit ábrázol (sárkányokra emlékeztető kanyargós vonalak,organikus). A fény magából a falból árad, és a hangok, ahogy a padlóhoz koccan a lábuk fémszerű, de a falak összehúzódása gépet sejtett. A kör alakú szoba, az ajtók nyitottsága-illetve megszűnése erős ingerek, érezni hogy a robot elméjét akarják manipulálni. Igen, a programba belépve az építészet, ami főleg egy erősen stimuláló pszichedelikus tér,és folyton változó,egymásba folyó térrendszer, a manipuláció eszközévé szolgál. Sokszor érezhetünk jelképnek szánt színeket, formákat, és azok változását. A transzparens felületen megjelennek más színek, majd visszatérünk az aranyhoz és egy kettéágazó folyosóhoz. A görbülő folyosók szöge nagyon megválasztott, festményszerűen komponált háttér, a szögletes lila világító dekorációval. A világítás megszűnése is figyelemfelkeltés. Miután a robot bedugja a fejét, éles változás megy végbe a hangulaton, amit az építészeti stílus követ. Egy hétköznapibb teremben, amolyan régi mozi terembe vagy színházba kerülünk,üres nézőtérrel, itt egy léptékváltás is megfigyelhető. Visszatérő elem a függöny. A robot metamorfózisa megkezdődik „fizikai” valójában is, lehámlik róla az arany borítás, és egy tölcséren gurul le szép lassan, miközben fogva tartja őt a vászon. Új helyszínen, az új testet öltött robot, a falak és oszlopok visszaköszönnek a testét behálózó izomszerű valamire. Nincs semmi berendezés, csak a váza, ami funkcionális, a cselekmény pedig szerintem a szimbolikusan a gépekhez tartozástól való megszabadulás fizikai cselekménnyé alakítása, ami persze lehetséges a mátrixban. .Az új tér ahova jutunk kék, hideg, transzparens, szögletes és kaleidoszkópszerű labirintus. A kamera nem is követi a robot mozgását, megvárja a visszatérését. Majd az ajtó ismét bezárul, és mint egy kirakós játék, a robot kezében a kockával belehelyezi a lyukba. A féreg megváltoztatja a teret, kifejezően fekete és szúrós lesz. Az ajtóé a főszerep: az egyik ember küzd, hogy segíthessen a robotnak. Kevés a bútor, a tárgy. Miután elkapta a fekete massza, sötét, mozgó féregszerű térbe találjuk robotunkat, majd ismét nincs háttér, most a kézfogára irányítják a figyelmünket. Sok egymásba folyó háttért követően már azt se lehet eldönteni, ők mozognak, vagy a tér. Mivel az őrszemek megtámadták őket, visszatérünk a szürke valósabb valóságba. A robotok kérlelhetetlenségét, érzelemmentességét mutatja az üvegtábla összetörése. A harc folyamán az épületnek nincs jelentősége, csak hátérként szolgál.

Áramló tér