2011. január 23., vasárnap

Kómár Mihály: Harry Potter, Philippe Petit

Életünk során gyakran szembesülünk számunkra még ismeretlen, bejáratlan, feltérképezetlen helyekkel és terekkel. Ezeknek a tereknek a megismerése - hogyha valamilyen célunk kötődik, hozzájuk - lehet izgalmas és akár veszélyes is. Mentális kalandom során azt térképeztem fel, hogy vajon mi köze van egy francia kötéltáncosnak J. K. Rolling Harry Potteréhez.

Hasonlóságot kerestem és találtam a két személy, „főhős” belső térhez való viszonyában és abban is, ahogyan kreativitásukkal az épületek „urává” válnak. Bár Philip, a levegő zsonglőrjének története valós alapokon nyugszik, Harry Potter viszont a képzelet szüleménye, mégis mindketten a maguk módján együtt tudnak működni a körülöttük található terekkel és épületekkel.
1. Tér, média, kommunikáció
1.1 A térről röviden
Az építészet egyik legfontosabb gyakorlati célja, művészi kreativitás segítségével terek,
a terek által pedig helyek létrehozása. A tér tehát meghatározó eleme környezetünknek.
Fő jellegzetessége: az anyag hiánya, mégis úgy emlegetik, mint: három irányban kiterjedő üresség, melyet minden oldaláról anyag határol. Térbeliségét az őt határoló tömegek, felületek térbeli rendje, és a teret kijelölő anyag határozza meg. Véges egységek végtelen sorából épül fel.
1.2 A médiáról röviden
Általános értelemben a médium azt az anyagot jelenti, amelyben a kommunikációalkotó elemei képződnek. Szűkebb értelemben a médium: „köztes anyag” egyfajta „közvetítő” szerepet tölt be. A lényegi mozzanata tehát: a közvetítés. Az ilyen értelemben felfogott médiumok intézményesülhetnek is. Technikai médiumról akkor beszélünk, ha olyan, gépek és apparátusok által meghatározott valóságról van szó, melyet ezek nem pusztán reprodukálnak vagy leképeznek, hanem (másodlagos) médiavalósággá transzformálják. A médiumok: a kommunikáció technikái, kiterjesztői, materiális hordozói, melyek a szociális világ lehetséges értelemképzéseit meghatározzák; az adathordozás formáiról, és ezek társadalmi szervezet- beli hatásáról szólnak.
1.3 A tér és a kommunikáció
A kommunikációs eszközök, vagyis médiumok fejlődésével a tér a reneszánszát éli.
A Skype, az internet, sőt már a telefon is elősegítette, hogy ember és ember között a tér és a távolság problematikája áthidalható legyen. Ma már munkahelyi tárgyalásokat, randevúkat és bármilyen jellegű találkozót, megbeszélést megoldhatunk perceken belül, még ha a partnerünk éppen egy New York város centrumában található kávézóból hív is minket.
Az ember és a tér évezredek óta alkalmazkodik egymáshoz, és ahogyan azt a dolgozatomban levezetem, egymás sorstársaivá is válhatnak.
2. Man on wire, avagy egy kötéltáncos esete az ikertornyokkal
Philippe Petit, egy fiatal francia férfi, 17 éves korában a fogfúrása kellős közepén kinyit egy újságot, amiben meglátja az épülőfélben levő World Trade Center képét. Azonnal elhatározza, hogy még mielőtt elkészül a kéttornyú építmény, ő a maga módján meghódítja.
Meghódítja, vagyis egy 60 méter hosszú acélhuzalt helyez el az „ikrek” között úgy, hogy azon segítség nélkül átsétáljon, dacolva a széllel és azzal a tudattal, hogy több mint 100 emelet magasban játszik az életével. 2008-ban egy angol- amerikai koprodukció keretében James Marsh, filmrendező- fantáziát látott Petit akkor már sikerrel koronázott történetében- egy dokumentumfilm formájában felelevenítette 1974 eseményeit.


Petit Sydney “hídján”, Ember a magasban (2008)
2.1 Utazás a fényképből a térbe
- Ha meghalok, micsoda nagyszerű halál. Úgy halni meg, hogy az igazi szenvedélyednek hódolsz - gondolja Petit, miközben egy éven át azt tervezi barátaival, hogyan valósítsa meg ezt az „illegális, de nem ocsmány dolgot”. Petit tehát kiszemelt magának egy épületet, nem is akármelyiket, és azzal töltötte az idejét, hogy –akárcsak egy nőt- minél jobban megismerjen szerkezetileg és a belső terét illetően. - Ha keretet ad a halál, még nagyobb figyelmet igényel egy feladat- bíztatja magát Petit, aki cseppet sem riad meg álmától, még a barátai ellenvetései hallatán sem. Ám mielőtt a legnagyobb fába vágná a fejszéjét, bemelegítésként a párizsi Notre Dame környékén sétálókat meglepi tornyokon átívelő táncával, miközben a katedrálisban mise zajlik. Emellett egy Sydneyben található hatalmas híd is az útjába akad gyakorlati
célból, a nagy terv megvalósítása előtt. A film tehát összesen három épülethez történő művészi zarándoklatát jeleníti meg Philipnek, ahova meghökkentő mivolta miatt a
média is valamilyen formában kísérőtársává válik, hiszen minden egyes attrakciója
hatalmas nézőközönséget csábít. Petit számára tehát egy épület „bekebelezése” olyan, mint egy nap a játszótéren. Ám nem szabad elfelejteni, hogy sosem mások kedvéért vagy szórakoztatására kockáztatta az életét vagy inkább fokozta a hivatása iránti vágyát, hanem mindvégig képességeinek beteljesedését akarta bizonyítani saját maga számára.

2.2 A falfirkáktól a felhőkig
A film specifikuma, hogy mindvégig úgy mutatja be Petit és segítő társai tevékenységét, mintha egy bűntény előkészületeinek részesei lennénk. Ami persze valamelyest igaz is, hiszen a tornyok megközelítéséhez legális engedélyt nem kaptak, tehát minden felszerelést úgy kellett feljuttatni 450 m magasba, hogy egyetlen őr se vegye észre a történteket.
Ehhez viszont az épületben rejlő eszközöket, ponyvákat, lyukakat és egyéb „belső értékeket” kellett felismerni és a megfelelő időpontban segítségül hívni. - Lehetetlen, szóval munkára fel- nevet magán főhősünk, a dokumentumfilmben. Az épület körbe udvarlásához először is a World Trade Center-ért felelős „gondozók” vagyis az őrök és munkások bizalmát kellett elnyerniük, melyet hosszas megfigyelés és előkészülés előzött meg: társaival együtt iratokat hamisítottak, üzletembernek és munkásnak álcázták magukat. Akadt olyan taktikai lépés is, amikor álújságíróként, riportkészítések közben is bele láthattak az épület jellegzetességeibe, ráadásul legálisan fényképezhettek. Eközben kis freskókat készítettek a magasabb szintek falain, sőt Petit a World Trade Center tökéletes kicsinyített mását is megmakettezte otthonában.
2.3 A World Trade Center jelentőssége
Bár Philip számára bármiféle magasságban végrehajtott mutatvány mentális kielégülést jelentett, mégis a World Trade Center,-ami az akkori világ legmagasabb épülete volt- jelentette a valódi önbeteljesítést. Bár nem játszott komoly szerepet számára a nyilvánosság, mégis, talán tisztában volt vele, hogy aki ezt a szimbolikus jelentőségű épületet „beveszi”, az nem marad nyom nélkül. Ám talán éppen ennek a nagyravágyásból és építészeti sztárallűröktől túlfűtött világnak,- amit az World Trade Center jelképez- akart nyelvet nyújtani, és bohéman egy drótkötél segítségével felülírni.




A WTC ikertornyainak bevétele, Ember a magasban (2008)

2.4 Amikor a tér behódol az embernek
- Számomra minden nap egy új műalkotásnak számít - meséli Petit a filmben. Az „évszázad művészeti bűntényeként” is emlegetett eseményre 1974. augusztus 7-én kerül sor.
Azonban a látszólag tökéletes előkészületeket az utolsó előtti pillanatban majdnem tragédia követi. Mielőtt Petit rálépett volna a kifeszített kötélre, az váratlanul leszakadt, s ő lezuhant.
Operatőrtársa emberfeletti erővel húzta fel, ám a keze utána annyira remegett, hogy „bűntársa” légtáncát csupán fényképező géppel rögzíthette. Ám mindezek ellenére Philip nyolcszor végigsétál álmai kifeszített útján, ezzel végképp örök kapcsolatot teremtve a tornyok és közte. Bár számos kritika szerint a film sikerhajkurászó, ugyanis a 2001-es terrortámadásnak köszönheti a magas nézettségét, mégis elvont értelemben az ember és épület acél oszlopain és gerendáin túlnyúló különös kapcsolatát dolgozza fel.

3. Harry Potter és a fiktív tér problematikája
Valamikor a ’90-es években egy akkor még névtelen és pénzhiánnyal küszködő angol nő,
J.K. Rowling olyan ihletforrás fegyverzettel rendelkezett, melyet a manapság divatos vámpír
regények alkotói is nehezen és vért izzadva múlhatnak csak felül. Létrehozta Harry Potter karakterét, de ami a főhős személyiségét is maga mögé utasítja, az az a világábrázolás, mellyel egy új típusú térképzetet teremtett.
3.1 Harry Potter rövid története az építészet szemszögéből
Harry Potternek 11 éves koráig fogalma sem volt arról, hogy varázsló családból származik.
Mikor kiderült a titok, élete gyökeresen megváltozott. Felvételt nyer a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába, és belecsöppent egy mágikus közegbe, ahol a varázslók kedvükre játszadozhatnak a térrel és idővel. A varázstalanok, vagyis a muglik világában az épületek statikusak és csak komoly fizikai beavatkozással módosíthatóak. Ezzel szemben Harry az új világban megbűvölt kukákkal, izgő-mozgó és el- eltűnő lépcsőkkel és számtalan bűbájos építészeti remekművel szembesül, és rendkívüli izgalommal ismerkedik meg a rejtelmeikkel.
3.2 „Különbözöm, tehát vagyok”
Könnyen gondolhatnánk, hogy az Abszol út, a kilenc és háromnegyedik vágány és a Harry Potter- könyvekben felbukkanó más helyek valójában egy másik, mágikus valóság részei, hiszen titkos és varázslatos módszerekkel lehet megközelíteni őket. „{Hagrid} Ernyője hegyével háromszor rákoppintott a falra. Az a tégla, amelyikhez hozzáért, megremegett, közepe megrándult. Apró lyuk jelent meg rajta, mely egyre nőtt, és pillanatokon belül akkorát tágult, hogy Hagrid is könnyűszerrel átsétálhatott rajta. Az átjáró egy kanyargós, macskaköves utcára vezetett.” Ez az a pillanat, amikor Harry számára is érthetővé vagy éppen egy ideig hihetetlenné válik az a tudat, hogy egy addig ismeretlen erőforrás, vagyis a mágia segítségével ( amit azonosíthatunk akár a modern kommunikációs eszközökkel is), új lehetőségek és újabb terekvárnak arra, hogy feltérképezze őket.
A hét részes regény során az is kiderül, hogy a „mágikus” helyek attól varázslatosak, hogy oda a varázstalan emberek nem tudnak bejutni, nem pedig attól, hogy nem képezik részét a mi
téridő kontinuumunknak. Arra is fény derül, hogy a varázslatos helyek valamilyen okból kifolyólag kicsik és ritkák. Azért kell őket elkülöníteni, hogy a varázstalan emberek ne találjanak rájuk.„ – {A Világkupa-stadion} Százezer néző befogadására alkalmas- szólt Mr. Weasley, Harry álmélkodó pillantását látva. - A minisztérium ötszáz embere dolgozott rajta év eleje óta. Mugliriasztó bűbájok védik minden egyes négyzetcentiméterét. A mugliknak (varázstalanok), akik az utóbbi hónapokban erre a környékre tévedtek, hirtelen eszükbe jutott, hogy sürgős dolguk van odahaza, és gyorsan visszafordultak…”.
3.3 „Játék” a kastélyban
Minden bizonnyal az egyik legrejtélyesebb tere és helyszíne az egész Harry Potter sorozatnak maga az iskola, vagyis a Roxfort. Harry és barátai első éves koruk hajnalán még félelemmel gondolnak azokra a lépcsőkre, melyek folyton folyvást mozgásban vannak, meglepődve szemlélik a képkereteken belül és képkeretek között átsétáló festmény alakokat és mindenekelőtt elkerülnek minden olyan szituációt, ami tilos. Ez persze hosszú távon, főleg a kamasz korosztályt képviselő Harryék számára, kellő idő és a megszokás hatására elillan, és kezdetét veszi a 7 éven át tartó kaland.

3.4 Bevezetés a kastélyba
Alig hogy az első kötetben Harry és barátai megérkeznek a Roxfortba, Dumbledore, az iskola igazgatója felhívja a figyelmüket arra, hogy a harmadik emeletre tilos a bejárás „mindazok számára, akik nem akarnak a kínok kínjai között meghalni”. Ekkor még nem sejtették, de a számos rejtett ajtó, furfangos lépcső végül a tiltott zónába vezényli útjukat, ahova később, a hely jelentősége miatt már önszántukból is visszatérnek. Emellett az iskolát körülölelő Tiltott rengeteget- mely egy sűrű erdő, ahova szintén bejárási tilalmat rendelt el az iskola – akarva, akaratlanul is bebarangolják, bár oda már büntetésből és nem saját elhatározásból indulnak.
Nem szabad elfeledkeznünk magáról a kastélyról sem. Maga az épület együttes a muglik számára láthatatlan, de valójában egy hatalmas, valószínűleg Skócia területén található komplexum. Egy tópart mellett fekszik, kisebb-nagyobb tornyokkal, pincékkel. Belterületét három emeletre oszthatjuk, ahol az iskolában található osztályok, házak klubhelyiségeit csak az oda beosztott diákok ismerik.

Ám Harryék az évek során a saját házukon kívül (Griffendél) különböző kalandok folytán a másik három ház ( Hugrabug, Hollóhát, Mardekár) klubhelyiségei is feltárulnak. Tehát mint ahogy már említettem, a kastély körül található tiltott erdő, a jelszóval védett más házak klubhelyiségei és a harmadik emeleti folyosó, vagyis az első pillanattól kezdve veszélyesnek titulált terek Harryék fennhatósága alá kerülnek. A kastélyban található egy könyvtár is, melynek zárolt részlegét egy éjszakai, láthatatlanná tévő köpönyeg alatt töltött kirándulás során szintén felfedez jelenlegi főhősünk. A 3. kötetben az örök cselszövő Weasley ikrek segítségével Harry birtokába jut egy térkép, amely az összes titkos ki- és bejáratát megmutatja a Roxfortnak, ami egy újabb kísértésként csábítja el őt. Az 5. kötetben már csak elég egy rejtekhelyre gondolnia, és máris a kastély falában egy ajtó tűnik fel, a volt- nincs szoba.


A Roxfort kastély belső tere

4. A két történet összehasonlítása
4.1 Harry és Philip
Nagymértékű eltérés Harry és Philip belső térhez való viszonyában nem fedezhető fel. Mindketten egy váratlan fordulat folytán találkoznak a számukra sorsfordító épületekkel, és bár Harry, Philippel ellentétben nem önszántából kalandozik illegális helyszíneken, végül ő is élvezettel és kíváncsian barangol a kastély falai között.
Mindkét hős fiatal, tettre kész és vonzza őket a veszély, ezáltal kiteljesítve bátorságukat. Harryt és Philipet is barátok veszik körül és támogatják, és bár Harry eleinte sokat ad környezete véleményére, később azonban egyedül is belevág a lehetetlennek tűnő feladatokba. Mindkét történetben a bebarangolásra váró épületek hatalmasak: Harry esetében telis tele van a kastély elvarázsolt lépcsőkkel, szobrokkal és termekkel, míg Philip számára az épületet építő munkások és biztonsági őrök jelentenek kihívást. Mindkét főhősnek időbe telik feltérképezni a környezetét azért, hogy később játszva bejárhassák. Összességében tehát megállapítható, hogy Harry és Philip is sikeresen alakít ki egy megfoghatatlan kapcsolatot egy olyan épület komplexussal, melynek megismeréséhez idő és elszántság kell.

Petite és Harry
4.2 Az épületek utóélete
Érdekes hasonlóság mutatható ki a Roxfort és a World Trade Center utóélete között. A World Trade Centert, 2001 szeptember 11-én terrortámadás éri és a repülőkatasztrófa a földdel teszi egyenlővé az ikertornyokat. A hetedik, egyben záró Harry Potter kötetben a gonosz és a jó, vagyis Harry Potter és legnagyobb ellensége Voldemort, a Roxfortban csap össze, ahol az épület végül lángokba borul. Hogy ihletet nyert-e J.K. Rowling a katasztrófából, azt nem lehet tudni, de különös az események összecsengése.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése