2011. január 23., vasárnap

Törös Borbála: VIRTUÁLIS ÉPÍTÉSZET

Dolgozatomban a napjainkban egyre inkább teret hódító médiahomlokzatokkal és az új művészeti irányzatként felbukkant architekturális vetítéssel foglalkozom. Példákon keresztül vizsgálom a vetítés és a vetítésre szánt felület kölcsönhatását. Vagyis hogyan befolyásolja az építészetet, mint statikus téralkotást a dinamikus, virtuálisan megteremtett 3d-s látvány? Továbbá vajon adhat-e egy kivetített filmnek értéktöbbletet a szokatlan perspektíva, a plasztikus vászon? Az építészet médiamegjelenése öncélú vagy a rohamosan fejlődő világ szükséges és elengedhetetlen terméke? Mindamellett érdemes azon is elgondolkodni, hogy a lenyűgöző technológiai fejlődés által az ember a természeti erőforrások végkimerülési határát feszegeti, így nem biztos, hogy a technológia, mint építészeti koncepció helytálló a jövő építészetére nézve.

1. Bevezetés: A technológia történeti háttere
A vetítés és a filmkészítés a modern technológiák adta lehetőségek által egyre lenyűgözőbb vizuális alkotásokat teremt. Történetileg már az 1400-as évektől kezdve foglalkoztatja a tudósokat és a művészeket a vetítés gyakorlati megvalósítása. A Camera Obscura vagy Laterna Magica már ekkor is ismert volt, igazi áttörést jelentett azonban az elektromos fény irányítása a színpadon az 1800-as években, melyet a díszletfestésre használt nagy teljesítményű fényágyúk és videó projektorok követtek. A fény térmódosításával elsőként Moholy-Nagy László kisérletezett, aki az 1931-ben a Fény-Tér-Modulátor installációval összegezte a fényalakítás lehetőségeit. Jóval később, a ’70-es évektől kezdve már lehetőség volt diavetítőkkel koncertek háttereként vizuális képeket vetíteni. Majd kialakult a Raypainting műfaja, mely nem más, mint a sík vászon helyett különféle formákra vetítés. Általa a felületen vetített kép szétesik, kizökkentve a nézőt a megszokott passzív nézőpontból, aktív befogadásra ösztönzi, részt kell vegyen a kép értelmezésében. A ’80-as évektől kezdve gyakorlattá vált az épületek, terek színes fénnyel létrehozott különböző motívumokkal való megvilágítása. A technikai feltétel tehát már régóta adott, sőt az is várható volt, hogy a vizuális alkotók előbb-utóbb kinövik a síkvetítés határait, és a háromdimenziós képalkotás felé kacsintgatnak. Az első próbálkozások egyik legjelesebb képviselője az 1903-as Lumiére-féle A vonat érkezése c. film, melynek már létezett háromdimenziós változata, holott akkor még a technikai feltételek nem voltak adottak a megfelelő vetítéshez. Mára azonban korunk felgyorsult, információéhes világa a számítógépes tervezés, a digitalizáció korszakát éli, melyben a látványtervezésnek semmilyen műszaki korlátai nincsenek. A mozgókép, a színes 3d animációkészítés átalakítja a vizuális művészetek fogalmát, gondolok itt a filmkészítésre, de még az egyetlen statikusnak vélt műfajra, az építészetre is.
2. Technológia és építészet
Azért ezt az összefoglaló címet választottam, mert az építészetben megjelenő rendhagyó technológiai vizuális próbálkozások igen sokrétűek. Ezeket az alkalmazási lehetőségeket próbálnám meg csoportosítani az épületek médiaszerepe alapján. Egyrészt az épületek szerepelhetnek mint direkt üzenethordozók a médiahomlokzatok kapcsán, illetve a médiaépítészet remekeiként, hiszen ott az épület koncepciója maga a technológia. Technológia nélkül a ház nem értelmezhető. Másrészt közvetett a médiaszerepe azon épületeknek, melyekre való vetítés által egy működő koncepcióval rendelkező ház vizuális úton új kontextusba kerül, új jelentéstartalmat kap. A vetítés típusát tekintve pedig megkülönböztethetünk síkvetítést és 3d-s animáció-vetítést.

• az épület, mint direkt üzenethordozó
1. médiahomlokzatok
2. médiaépítészet
• az épület, mint indirekt üzenethordozó
1. síkvetítés, a film értéke fontosabb
2. animáció-vetítés, a tér újraértelmezése
3. Az épület, mint direkt üzenethordozó
3.1 Médiahomlokzatok
Első megközelítésben tárgyalnám az épületet, mint közvetlen információhordozó elemet. Ebbe a körbe tartoznak elsősorban a villogó reklámtáblák analógiájára a tűzfalak digitális kijelzővel, vagy a pusztán esztétikai okból feldíszített toronyházak unalmas homlokzatai. Ez az a kivételes eset, melynél a felületen megjelenő animáció direkt módon közvetít ugyan üzenetet, de a technológia nem befolyásolja a tömeg eredeti koncepcióját. Ugyanakkor plusz jelentéstartalmat adhat a háznak, ha ez az üzenet célzott, és valamilyen kampány keretében hajtják végre a „homlokzatfelújítást”. Erre jó példa a Schönherz Zoltán Kollégiumban évente megrendezésre Schönherz Kupa Mátrixa. Hagyománnyá vált a diákok és talán a városlakók körében is ismert rendezvény, melynek a szórakoztatáson túl közösségépítő jellege is van. De ennél komolyabb szándékkal tartották meg tavaly a magyarországi kollégiumok körében az ún. Villany Leó’! akciót. Ez szintén egy világító ablakokból kirajzolt mátrix a Zöld Kör irányításával. A kampány célja az volt, hogy felhívja a kollégisták figyelmét az energiával való takarékosságra, illetve a világ vezetőinek figyelmét a 2009-es Koppenhágai Klímacsúcstalálkozón az összefogás jelentőségére, és az üvegházhatású gázok kibocsátását szabályozó szerződés elfogadására. Ezen közösségi megmozdulások terméke végül is a médiahomlokzat, mely azt hiszem, néhány nem túl nívós ház esetében szerencsés alkalmazás, hiszen az emberek egy neves akcióval fogják azt társítani. „A kollégisták, akik energiatakarékosan élnek és gondolnak a jövőre.” De ugyanerre példa a nemrég megrendezett Media Facades Festival is, mely Európa nagyvárosaiban híres épületek nagyközönség által szabadon installált homlokzatairól szól. Lényege és eredménye a kulturális azonosságok vagy éppen különbözőségek megmutatása, s ugyancsak képzettársítás nemzetközi szinten egy-egy nagyváros híres épülete kapcsán.
1 ábra Bercsényi Kollégium, Villany Leó’!
3.2 Médiaépítészet
Ebbe a kategóriába tartoznak azok az épületek, melyeket már eleve úgy terveznek, hogy világítása, épületszerkezeti elemei, felületei egy újfajta médium követelményeinek is megfeleljenek. Itt az építészeti koncepció gyakorlatilag a médiamegjelenés, a ház a digitális technológiák alkalmazásával nyer értelmet. Gondolok itt az olyan intelligens homlokzatokra, melybe épített szenzorok érzékelik
az időjárást, és rossz idő esetén világító LED-ekkel mosolygós arcot rajzolnak a felületre. Vagy ide sorolható az emberi lépésre érzékeny padló, mely szintén felvillanó fényjelzésekkel reagál a nyomásra. Ennél azonban sokkal inkább remekműnek számít Jean Nouvel Arab Művészetek Múzeuma, amely bravúrosan idézi a keleties csipkemotívumot és az arab térség napsütötte éghajlati adottságait. Itt is az érzékelt fény mennyiségétől függően változik a felület, és a fényképezőgép blendéjéhez hasonlóan képes a nyílások méretét összehúzni. Az ilyen és ehhez hasonló technológiai kivitelű építészeti alkotásokban nagy lehetőségek rejlenek, amennyiben nem öncélúan, hanem az utóbbihoz hasonlóan tényleges értéket képviselő megoldásként használják azokat. Kérdés, hogy hol az öncélúság határa, kinek van döntéshozó szerepe megítélni egy építészeti koncepció helyénvalóságát. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a ház a technológia nélkül nem működik, mert csak ezáltal képes kommunikálni környezetével, s a jövőben akár tudatosan determinálhatja városaink képét. A médiaépítészet még csak most hódít teret, így eme új irányzat árnyoldaláról még keveset beszélnek. Egyfelől ilyen projektek megvalósításának komoly anyagi vonzatai is vannak, így csak a gazdaságilag fejlettebb országok engedhetnek meg maguknak hasonló beruházásokat. Nyilvánvalóan elsősorban a vállalati szféra az, amely az ilyen drága beruházásokat meg tudja fizetni. Mégis össztársadalmi érdek, hogy ezek a felületek elsősorban ne a vállalatok marketingeszközei legyenek, hanem városi szintű koncepció mentén alakítsák ki őket. Az építési költségeken túl el kell gondolkodni az üzemeltetési költségekről is, hogy az adott funkcionális használat alatt megtérülnek-e az építési költségek. Egyáltalán van-e akkora létjogosultsága a projektnek, amely feltétlen igazolja annak létrejöttét? Mindamellett egy ilyen épületnek rengeteg szerkezeti, technológiai és kiviteli követelménynek kell megfelelnie, amelyekről nem rendelkeztek még szabványokban. Harmadrészt pedig globalizálódó világunkban központi kérdéssé vált az energiával való gazdálkodás, amely szintén ellene szól az ilyen hatalmas fogyasztású építészetnek, noha a kutatók állítása szerint a LED technológia kellően kedvező fényhasznosítási paraméterekkel rendelkezik, így könnyen népszerűvé válhat.
2. ábra Sugár P., Benczúr L. :Lánchíd 19 Design Hotel 3 ábra J. Nouvel: L'Institut du Monde Arabe
4. Az épület, mint indirekt üzenethordozó
4.1 Síkvetítés az épületre
Most pedig a virtuális architektúra vetítést, mint új vizuális képalkotó irányzatot szeretném bemutatni. Az eljárásban a vetítésen van ugyan a hangsúly, de nem egy jellegtelen felületre, hanem egy koncepcionálisan önmagában is működő építészeti részletre. Valójában egy tömeg vagy homlokzat újraértelmezését láthatjuk, ám közvetetten az épület itt is médiahordozóvá válik. Elsőként megint csak egy személyes élménnyel indítanék. A Bercsényi Kollégium egyik öntevékeny köre, a Filmklub Közönséges vetítés címen hetente rendez közös mozizást. Különféle filmeket válogatnak a szervezők, úgy mint művészfilmeket, ritkábban régi mozisikereket, vagy egyéb olyan szűk réteg által érdekelt alkotásokat, melyek megtekintése magamtól biztos nem jutna eszembe. Tevékenységük érdekessége, hogy hangulatteremtésnek meghökkentő helyszíneket keresnek. Volt már filmezés a lépcsőfordulóban a filmet a lépcsőkar ferde felületén megjelenítve, hanyatt fekve bámultuk már a tornaterem mennyezetét is egy-egy alkalommal, vagy a Gödörben is rendeztek már hangulatvetítést. Legemlékezetesebbek azonban a Sin City folyosóba vetítése, és a Csinibaba némavetítése az Alle-ra, miközben a hangot a Bercsényi Rádió szolgáltatta. Ennek kapcsán gondolkodtam el azon, hogy ezek a rendhagyó helyszínek és vásznak hogyan befolyásolják egy film tartalmi észlelését? Egyfelől meggyőződésem, hogy más a film hatása, ha moziban, ha otthon a számítógép előtt ülve, vagy egy nagyobb társaságban nézünk meg egy filmet. Lazán ide kapcsolódik az autósmozi is, hiszen ott is egy másfajta térhelyzetben nézhetünk filmet, amely hat a hangulati érzékelésünkre. A környezet a figyelmet koncentrálja, meghatározza, mennyire vagyok részese a cselekménysorozatnak, mennyire hiszem el, mennyire vagyok képes átélni. A térbeli környezet igenis módosíthatja a vizuális élményt. Gondolok itt arra, hogy milyen különleges hangulatot teremtett a hosszú, sötét folyosó egyiránypontos perspektívája a Bűnös város akcióthrillerjének. Vagyis az építészeti tér és a film szoros kölcsönhatásba kerülnek, s nemcsak a tér hat a filmre, hanem fordítva is, a film képes az építészeti részleteket újraértelmezni, szó szerint új megvilágításba helyezni. A térhez hasonlóan ugyanilyen módosító tényező a hang érzékelése is. Horrorfilmet nézni hang nélkül nem izgalmas, de megint csak érzékmódosító tartalma van a távolabbról, jelen esetben, rádióból érzékező filmhang észlelésnek és a kivetített filmnek.
4 ábra Sin City vetítés a Bercsényiben
4.2 Virtuális 3d-s animáció vetítés az épületre
Végül, de nem utolsó sorban magáról a 3d virtuális architektúra vetítésről szólnék, melyet a fogalom valójában jelöl. Napjaink új művészeti irányzata, melyet más néven fényfestésnek is
5. ábra Virtuális épületfestés a Múzeumok éjszakáján
neveznek. Magyarországon idén a Múzeumok Éjszakáján a Nemzeti Galéria homlokzatával játszottak el a pályázók és készítettek virtuális animációt. A fényfestészet tehát nem más, mint kézzel festett alkotások és számítógépes animációk installációja, melyet nagy teljesítményű vetítőgépek segítségével kimondottan egy adott felületre készítenek. Azért sorolnám a közvetett információátadó műfajok közé, mert voltaképpen itt is koncepcionálisan és hagyományaiban jól működő épületre vetítésről van szó, annak újratervezését láthatjuk. Különlegessége az eljárásnak, hogy mivel egyedi helyszínre készül az alkotás, egy képsorozatot több helyen sohasem vetítenek le. Az épület a vetítés által médiahordozó szerepbe kerül, hiszen látványt teremt, mely által jelentéstöbblet kapcsolódik hozzá. Ezáltal egy virtuális fényfestő rendezvény által felruházott vizuális élmény gazdagítja az épület történeti, építészeti értékét. Megfoghatatlan téralkotási eszköz ez, hiszen olyan képzelet szülte 3d-s miliőbe helyezhető a tömeg, melynek kivitelezésére az anyagi világban nem lenne lehetőség. Gondoljunk csak bele egy kattintással, a virtuális képalkotás segítségével akár el is tűntethetjük az épület egy részét, s csak fantáziánk szabhat határt a tömeg és a látvány szabad formálásának. De hogy megvalósításról is beszéljünk, egy színvonalas fényfestészeti alkotás levetítésének igen magas költségei vannak. A szükséges technika igen sokba kerül, ezért az alkotóknak gyakran szponzorokra vagy megrendelőkre van szükségük. A fényfestészet igen hatásos eszköz, megragadja az emberek figyelmét, nem csoda tehát, hogy felismerték a műfajban rejlő marketinglehetőségeket. A szabadtéri, ingyenes vetítések egészen új esztétikai élményt nyújtanak a nézőknek, a művészet pedig ilyenkor mindenki számára elérhetővé válik.
Összefoglalás
Fentebb ismertetett alkalmazások révén úgy gondolom, hogy fejet kell hajtanunk a haladó kor fejlett technológiája előtt, hiszen intelligensebbé, kényelmesebbé és élhetőbbé teszi mindennapjainkat. A háromdimenziós képalkotás eredményeként már kiléphetünk a materiális keretek közül, és ezáltal épületeinket, tereinket új köntösbe öltöztetve használhatjuk. Láthatjuk ennek újfajta közösségteremtő értékét, illetve azt is, hogy a vetített mozgókép tartalmi jelentését hogy módosítja a 3d-s közeg. Az építészeti tervezésben új eszközök jelentek meg, a fény és az elektronika. A kérdés csak az, hogy ez a rohamos technikai fejlődés meddig folytatható. A Föld energiakészleteit lassacskán kitermeljük, ez esetben is megéri drága, elektromos érintőszenzoros homlokzatokat tervezni, egyszerű mechanikai működésű árnyékolók helyett? A kényelem és a vizuális látvány által nyújtott szórakoztatás megteremtése fontosabb tényező-e annál, hogy megtaláljuk a természetben való összhangban eme értékeket?. Azt gondolom, hogy nem szükséges az építészeknek mátrixot gyártani az épület homlokzatából, s érdemes azt is fontolóra venni, hogy évtizedek múlva hogy öregednek együtt ezek a házak a környezettel, vagy hogyan lehet azt majd egy másik technológiai divathullám kedvéért átalakítani. Ugyanakkor pozitívnak érzem azon törekvéseket, melyek a technológia ésszerű használta és az energiafogyasztás csökkentése mellett szólnak. Haladó gondolkodásnak tartom a technológia felhasználását a szoláris építészet vonalát követve, valamint azokat a kampányokat is, melyek a közösség összefogását hangsúlyozzák.
Felhasznált szakirodalom
http://www.mng.hu/kiallitasok/idoszaki/paintup
http://hg.hu/cikk/epiteszet/9758-szupermozi-a-homlokzaton
http://paintup.visualpower.hu/
http://www.mediafacades.eu/
http://kozonsegesvetites.tumblr.com/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése