A dolgozatomban azzal a témával fogok foglalkozni, hogy miként is jelent és jelenik meg a jövő építészete a régi és a mai filmekben. Vajon van-e nagy különbség abban, ahogy elképzelték 50 évvel ezelőtt a mai és ma a 100 év múlva létező világot? Reális-e egyáltalán a filmek által közvetített kép a jövő építészetéről, vagy esetleg már nem is vagyunk annyira távol ettől a képtől?
1. Az első filmes víziók a jövő városáról
A filmes építészet szinte egyidős magával a filmmel. Az építészet inspirálta a filmet, és a filmes lehetőségek inspirálták az építészeket. Nem kellett sokat várni a sci-fi megszületéséig, ahol az építészet határai szinte teljesen megszűntek. Felborultak a régi szabályok és olyan látásmód kialakulását tette lehetővé, ami jelentősen befolyásolta a mai modern építészet fejlődését.
1.1 Metropolis
Az egyik első klasszikus jövőfilm, ami mai napig nagy hatással van az építész társadalomra, Fritz Lang 1926-os Metropolis című némafilmje volt. Lang állítása szerint a filmet 1924-es New York-i látogatása ihlette, amikor először látott felhőkarcolót. Az itt megjelenő város tipikus modernista utópia. Zsúfolt és kissé fárasztó látványt kelt a nagyváros, de a lényeg a monumentalitás, ami a legfontosabb tényező egy város kialakításánál. A már említett felhőkarcolók mellett, Bauhaus, Art Deco és expresszionista stílusú épületek jelennek meg, sőt bibliai utalás a város központjában található modern Babilon torony. A város felfelé terjeszkedik, mivel az emberek egyre inkább a városokba tömörülnek, így a város szerkezete egy társadalmi képet is tükröz. A felsőbb szinteken (az égben) élnek a gazdagok, míg a szegényebb társadalmi réteg a földre, a futurisztikus épületek árnyékába kényszerül, elrejtve az elit társadalom szeme elől. A közlekedési rendszer is letisztul, a gépkocsi és a gyalogos forgalom elkülönül egymástól és széles, egyenes, átlátható, különböző szinteken levő úthálózat szövi be a várost. Kívülről minden tökéletesnek tűnik, talán túl tökéletesnek és tisztának, de az összhatás mégis valahogy jellegtelen és rideg. A film arra is rámutat, hogy a jövőben egyre nagyobb szerepe lesz a gépeknek, amik szinte az építészet részévé válnak, nem lehet őket figyelmen kívül hagyni. A Metropolis saját korában meglehetősen ellentétes fogadtatásban részesült, de később a filmstúdió által kivágott jeleneteket visszaillesztve a filmbe sikerült megkapnia a méltó elismerést. A Lang által megalkotott jövőváros mai napig nagy hatással van mind a jövőfilmekre, mind a modern építészetre.
1.2 Szárnyas fejvadász
Ahogy a Metropolis, úgy az 1982-es Szárnyas fejvadász című sci-fi is csak a 20. század végén kapta meg a szakmai elismerést és lett közönségsiker. A később megjelenő rendezői változat egészen más szemléletet ad az egész filmnek. Elmarad a filmstúdió által filmre erőltetett „boldog befejezés”, és helyette egy a sztorihoz sokkal méltóbb zárást láthatunk, ami a főszereplő személyét is megkérdőjelezi (vajon ő is replikáns-e). A történet Los Angelesben játszódik, 2019-ben, tehát mondhatjuk, hogy a rendező napjaink világát próbálja elképzelni. Ez az elképzelés sem áll távol a metropoliszi várostól. Felfelé terjeszkedő épületek, felül a gazdagok, a földön a szegények élnek, és nem érintkeznek egymással, viszont a 2 film között eltelt 60 év technikai, építészeti és filmes fejlődése a metropoliszitól egészen más látvány kialakítását teszi lehetővé. A város összességében ellentmondásos, a múlt sokféle építészeti stílusa jelenik meg benne. A modern épületek mellett megtalálhatóak a régi épületek is, esetleg azoknak romjai. Egyik ilyen épület a Chicago-i Hancock torony, ami megjelenésével tökéletesen illeszkedik a film hangulatához. A szinte mindig sötét városban jelentős szerepe van a fényeknek is. Ahogy az amerikai sci-fikre jellemző, itt is a modern külső historizáló belsőt takar, az oszloprendek és a monumentális terek nem maradhatnak el. Ezek után nem meglepő, hogy a film egyik jelenete Frank Lloyd Wright Ennis házában játszódik, de ezen kívül még megjelenik a Bradbury épület belső tere, a Union Station és a Yukon Hotel is.
2. ábra: Bradbury épület belső tere
Számos korabeli épület kerül ez által a modern felhőkarcolók világába, de nem az eredeti környezetükben. Nem az építészeti értékeke megmaradását akarják szimbolizálni, hanem a világ és a társadalom hanyatlását, hogy minden múltbeli érték romokban hever. Ez a Los Angeles koránt sem akar tisztának és tökéletesnek tűnni, mint a Metropolisban megszülető város. Míg ott a város próbálja elrejteni a társadalmi problémákat, itt a rendező (Ridley Scott) erre már kísérletet sem tesz. Egy egyértelműen romlott világ romlott városa ez, ahol a sötétség, a káosz és a kosz uralkodik. Ez már nem egy utópia, hanem az ember által tönkretett világ színtere. A felgyorsult világban már nincs idő az építészettel foglalkozni, nem az a lényeg, hogy mi hogy néz ki. A funkció az elsődleges szempont, minden más lényegtelen. A film azt mutatja be, hogy a világ a gazdasági és technikai fejlődés, valamint a társadalmi rétegek közti egyre nagyobb szakadék hatására milyen irányba halad. A készítők ennek a világnak az eljövetelét már a XXI. század elejére jósolták, de ahogy tapasztaljuk ez nem volt reális elképzelés, és kérdéses, hogy egyáltalán valaha be fog-e következni. Vagy talán az emberiség ahogy most a természetet fokozatosan feláldozza a „fejlődés” oltárán, úgy fogja néhány száz év múlva hagyni a saját maga által alkotott városokat is tönkremenni a haladás szellemében?
3. ábra: Városkép a Szárnyas fejvadász című filmből
1.3 „Űrfilmek”
A jövőfilmek kategóriájában érdemes még megemlíteni Stanley Kubrick 1968-as 2001:Űrodüsszeia című filmjét, ami napjaink világát már az űrutazások korának képzeli el (az „élet az űrben” filmek megjelenése összefügg az ember első űrbe jutásával, és az 1969-es holdra szállással), így már a hagyományos értelemben vett építészet nem is olyan meghatározó, inkább az űrhajók, és a gépek világa válik fontossá, már ezek alakítják az ember környezetét.
1.4 Star Wars
Az űrutazások korának építészetére számos példát találunk George Lucas legendás filmsorozatában, a Star Wars-ban is. Itt viszont nem csak az űrhajók és gépek világa tárul a szemünk elé, hanem az egyes bolygók építészete is. Különféle népek építkezési szokásait figyelhetjük meg, mintha egy időutazáson mennénk keresztül. Az egyszerű barlanglakásoktól a modern, többszintes közlekedési rendszerrel rendelkező nagyvárosokig. Nézzünk ezekből néhány példát.
1.4.1 Coruscant
Egy világ, ahol a több ezer éves civilizáció során az „ember” már teljesen átvette a hatalmat a természet felet, sőt, az már nem is létezik. A városok teljesen behálózzák a sűrűn lakott bolygót. Mivel megszűnt a természet, ezért az éghajlat és az időjárás is teljesen átalakult, aminek irányításához a technikát hívják segítségül. Ebben a világban minden megtervezett és mű. A városok megjelenése meglehetősen futurisztikus, alumínium és üveg konstrukciók láthatóak ameddig a szem ellát és olyan az egész, mintha egy valaki tervezte volna az összes épületet. A technikai fejlettséget jelezve a közlekedés már a levegőben zajlik, ezzel is teljesen elszakadva a földtől.
4. ábra: Coruscant városa
1.4.2 Naboo
A város a középkori és újkori építészet eszközeit használja. Első ránézésre megjelenése bizánci hatást tükröz, az ortodox bazilika, a Hagia Szophia juthat eszünkbe, a királyi palota előtti kolonnád „előképe” pedig minden bizonnyal Bernini vatikáni kolonnádja volt. Az olasz, marokkói és török jellegű építészet mellett a coruscant-ival itt fontos szerepet játszik a természet, a várost parkok és folyók szövik át, ezzel is egy nyugodt békés és kulturált világot szimbolizálva.
5. ábra: Királyi palota Naboo-ban 6. ábra: Hagia Szophia ortodox bazilika
1.4.3 Otoh Gunga
Coruscant-ban minden egyenes és magas volt, függőleges irányban, az ég felé terjeszkedett a város. Ezzel szemben Otoh Gunga a víz alatt található, és mint ilyen a formáknak is a víz áramlásához kellett igazodni. A sötét vízben kivilágított „gömbök” kapcsolódnak egymáshoz ameddig a szem ellát, egy organikus városszövetet hozva létre.
7. ábra: Otoh Gunga víz alatti "buborék városa"
1.4.4 Tipoca City
A Kamino bolygót teljes felületén víz borítja és állandóak a tengeri viharok, ezért a víz felszínén kialakult városok építészetének is ehhez kell igazodnia, ezért aero és hidrodinamikus formák jellemzik az épületeket. Kecses és íves építmények, amik nem állnak a szél és a hullámok útjába. A város kitalálása során bizonyosan hatottak az 50-es évek utáni építészeti utópiák. Meglátva a várost a svájci Walter Jonas Intrapolisa jut eszembe. Ott csúcsára állított kúp formájában képzeli el a városokat, amik nyitnak az ég felé, Tipoca esetében viszont fordított a helyzet. A formák lefelé fordulnak, körbezárják az életteret, védve a lakosokat a pusztító természeti hatásoktól. Mégis a két vízió alapgondolata hasonló, egy nyugodt, zárt, és befelé forduló világot akar létrehozni az építészet segítségével a jelenleg zajos és koszos városokban élő emberiségnek. Nem épít sok különálló épületet mindet önálló funkcióval ellátva, hanem egy nagy egységet, amin belül mindennek megvan a maga helye. Az épületek külseje zord és sötét, akárcsak a bolygó, de belül a fehérség és a fények dominálnak, egy nagyon steril tér tárul ez által a nézők szeme elé.
8. ábra: Tipoca City 9. ábra: Walter Jonas- Intrpolis
2. Mai elképzelések a jövő építészetéről
Az első filmes építészeti utópiák megjelenése óta még nem telt el elég idő ahhoz, hogy ezek meg is valósulhassanak, mindenesetre hatásuk az építészetre és a filmekre így is jelentős. Éppen ezért a mai elképzelések nem különböznek számottevően a 100 évvel ezelőttiektől. Az alapötlet szinte ugyan az, csak a technika, a gépek és a filmes effektek fejlődésének köszönhetően ezeket a gondolatokat sokkal merészebb és látványosabb formában tudják előadni.
2.1 Az ötödik elem
A film New Yorkot mutatja be, 2263-ban. Míg a Szárnyas fejvadászban a technikai fejlődés nem jó irányba haladt és a föld pusztulni látszik, addig Az ötödik elemben a haladás korát mutatja be a rendező Luc Besson. Itt is a vertikálisan felfelé törekvő város jelenik meg, az alsóbb szinteket viszont nem nagyon ismerjük meg, inkább a felhőkarcolók „szintjén” játszódik a cselekmény, ezzel is jelezve, hogy az igazi élet „színtere” a lebegő járművek között van. A Szárnyas fejvadásszal ellentétben még él a természet, sőt még a Central Park is eredeti méretében és eredeti helyén található, csak nagyjából 30 méterrel lebeg a föld felett. Az épületek magassága már nem teszi lehetővé, a földfelszínen történő közlekedést. Új közlekedési szinteket kell létrehozni, és ezeket egymással összekötni. A járművek mivel repülnek, ez nem okoz nagyobb gondot, a gyalogos forgalom megoldására viszont az épületek körül konzolosan elhelyezkedő járdákra és azokat összekötő hidakra van szükség.
10. ábra: Közlekedési rendszer a jövőbeli New Yorkban
Az ember közvetlen élettere a lakás viszont egyre szűkebb. Nem töltenek itt sok időt, a funkció a lényeg és a praktikusság. Erre megfelelő példa a hűtő és zuhanyzó „összeépítése”. Japánban találhatunk manapság ilyen példákat, könyvespolcot átfordítva előtűnik a fürdő vagy a konyha, vagy a falból nyitjuk le az ágyat. A lényeg, hogy feleslegesen semmi ne foglaljon el helyet, amikor azt nem használják. Ezzel szemben a középületeknél megmarad a reprezentációs igény. A Fhloston bolygón játszódó opera jelenetet például a Londoni Királyi Operaházban forgatták.
11. ábra: Londoni Királyi Opera az ötödik elem című filmben
3. Hol az igazság?
Az említett filmeket végignézve kijelenthető, hogy az építészetnek fontos szerepe van a filmekben, abból a szempontból, hogy hogyan ítélünk meg egy társadalmat. Egy város megjelenése mindent elárul a benne élők gazdasági, technológiai fejlettségéről, vagy akár műveltségi szintjéről. Egy jól megkonstruált város a filmeseknek és a színészeknek is nagy segítség, megkíméli őket a sok felesleges „magyarázkodással” a néző felé. A város magáért beszél, megteremti azt az érzést, azt a hátteret, ami a történet befogadásához kell.
Az építészet felől nézve pedig a futurisztikus, határok nélküli városelképzelések mindenképpen inspirálóan hatnak, de vajon többek-e ennél? Adhatnak-e mintát ahhoz, hogy merre haladjon az építészet, vagy a sci-fik által teremtett világok csak víziók maradnak? A mai városokat végignézve valószínűleg ezek a világok a jövőben is csak filmvásznon fognak létezni, a film és építészet, valamint a sci-fi közös szerelmeseinek a legnagyobb örömére. Az építészet egy része valóban az ég felé törekszik, minél magasabb házakat akar építeni és a lehető legtöbb technikai bravúrt alkalmazni, de ez nem igaz az egész építész társadalomra, és valójában nem csak az ő véleményük számít. A felhasználók és a megrendelők mindig befolyásolják az építészet alakulását. A közízlés nehezen meggyőzhető. Az átlagember ragaszkodik a megszokotthoz. A változásokat csak lassanként adagolva lehet elfogadtatni velük. Az építész társadalmon kívül mai napig nehezen fogadják el az emberek például a „kockaházat”. Minden nemzetben él a saját kultúrájára jellemző építészet szeretete és ebből nehezen engednek. Él az a nézet, hogy hozzánk ne tervezzen külföldi építész, mert „úgysem tudja mit szeretünk és mi kell nekünk” (erre jó példa a CET és a Szervita téri „csiga”esete). Ezekből a tényekből arra lehet következtetni, hogy a társadalom nem fog hagyni ilyen szintű építészeti átalakulást.
Ebből vajon az következik, hogy a filmes víziók sosem adhatnak képet egy olyan világról, ami akár be is következhet? Ennek megválaszolására érdemes tanulmányozni a következő filmet.
3.1 Gattaca
A film valamikor a jövőben egy olyan világban játszódik, ahol az emberek többsége mesterséges megtermékenyítés útján született, a lehető legjobb genetikai tulajdonságokkal. A természetes úton, genetikai beavatkozás nélkül fogant személyeket semmibe veszik és lehetőséget sem biztosítanak nekik képességeik bizonyítására. Egy olyan korban vagyunk, amikor már a kutatási célból végzett űrutazások rendszeressé váltak a földön. A tudomány, a technika és a társadalom helyzetéből arra lehet következtetni, hogy nem a közeli jövőben játszódik a film, mégis építészetében teljesen mai, sőt. A film egyik fő színtere egy űrkutatási központ, aminek külseje Antoine Predock 1992-es futurista stílusban épült CLA épülete, a belső jelenetek pedig Frank Lloyd Wright 1957-es épületében, a kaliforniai a Marin Country Civic Center-ben játszódnak. Ezek az épületek a bizonyítékai annak, hogy akár 50 évvel ezelőtt is épültek már olyan épületek, amiket valószínűleg a távoli jövőben is modernnek tekintenénk, és ezek nem az ég felé törő modern felhőkarcolók közé tartoznak.
12. ábra: Marin Country Civic Center-Frank Lloyd Wright
13. ábra: CLA Building- Antoine Predock
Talán a jövő építészetének megismeréséért nem is kell olyan messzire menni, talán a jövő építészete már itt van, csak észre kellene venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése