Kacsó János: Fehér tenyér

A dolgozatban a Fehér tenyér című filmben azt vizsgálom, hogyan utal az épített környezet a főszereplő pillanatnyi lelki állapotára, és az életének meghatározó szakaszaiban tapasztalt emberi mentalitásokra. A film egy tornász életének fontosabb pillanatait montírozza össze, így nyomatékosítva az eltérő kultúrák közti különbségeket és hasonlóságokat. A szertorna oktatásának és űzésének szellemiségére különböző mértékben hatnak a társadalmi rendszerek. Az épített tér jellege rávilágít azokra a fontos tényekre és információkra, melyek segítenek a különböző élethelyzetek pontosabb megismerésében. Az építészeti utalások a filmnek jóval nagyobb mélységet adnak, lehetőség nyílik arra, hogy még több szemszögből értelmezzük a jeleneteket.


1. A filmmel kapcsolatos információk
A Hajdu Szabolcs írta és rendezte filmet 2005-ben mutatták be. A rendező saját öccsének élettörténetéből indult ki, azt dolgozta át filmmé. Több generációs forgatókönyvet írt, mely térben és időben nagy utat jár be. A főszereplőt három életkorában látjuk, de természetesen nem egymás után, hanem egymásba szőve. A szálak többször keresztezik egymást, miközben haladnak is a maguk útján. Mintha egy kirakós játék részesei lennénk, ahol folyamatosan együtt szerepelnek ez egymástól távoli helyszínek, figurák. Életéből csak bizonyos szálakat emelnek ki, tehát a film célja nem egy sporttörténeti életrajz feldolgozás, mint inkább emlékek összekapcsolásából fakadó dráma.

1.1 A film története
A történet egy profi tornász karakterére épül. Dongó Miklós nagyreményű, de egy sérülés miatt félbeszakadt tornászkarrierjét követően edzőként érkezik Kanadába, hogy újraépítse életét. Magával hozott stílusa és beidegződései miatt azonban kérdésessé válik, hogy be tud-e illeszkedni ebbe az új világba, képes-e megfelelni az új kihívásoknak. Elsősorban saját meg nem értett múltjával, gyökereivel kell szembenéznie, a tornaterem falai közt töltött örömtelen gyerekkorral és a múlt berögződéseivel. Végül a tehetséges, de öntörvényű Kyle edzője lesz, sőt egy versenyen az erejüket is összemérhetik. A film egy cirkuszi felvétellel zárul, utalva a szűk alternatív lehetőségekre, mely egy fiatal kor megfeszített munkájának további kihasználását jelenthetné.


1.2 A szertorna sportág bemutatása
A torna a legrégebbi sportágak egyike, ez őriz meg legtöbbet a hagyományokból. A tradíciókat a minél tökéletesebben kivitelezett test és annak teljesítménye jelenti, s e mellé fel kell sorakoztatnunk azt a tényt is, hogy a fegyelem, a mozgás szigorú keretek közé szorítottsága teszi alkalmassá ezt a sportot a politikai erődemonstrálásra, a nemzetnevelésre is. A múlt tömeges tornabemutatói és a jelen csapatversenyei ellenére a torna alapvetően egyéni sportág, amelyben az erő mellett nagy szerepe van az akrobatikának. Ezek a tudások és elvárások testesülnek meg egy tornász alkatában és mentális képességeiben, amelyek egyszerre jelentenek lehetőséget és kényszert. A szertorna jellegéből fakadóan elengedhetetlen, hogy zárt térben történjenek az edzések és versenyek, mert a viszonyítási pontok nélkül nem érzékelhető test térbeli helyzete.

1. ábra: A szertorna sajátossága: korlátozás
“A torna mozgásanyagának sajátossága, hogy szerek, korlátok, vonalak közé szorított, nem természetes körülmények között mutatkozik meg” (Révész és mtsai, 2005). Az eszközök mesterségessé teszik a mozgást. A tornát a fegyelem, a fegyelmezés ábrázolására alkalmazzák a filmvásznon. A tornázás a zárt kereteken belüli kibontakozást teszi csak lehetővé. Mindig szükséges egy felügyelő irányítás, melynek célja, hogy mint kívülálló irányítson.
2. Az épített környezet, mint üzenethordozó eszköz
A film Magyarországon (Debrecen), Kanadában és Hollywoodban játszódik. A különböző helyszíneket, az „eltérő” társadalmi rendszereket és életszituációkat az köti össze, hogy hasonló funkciójú épületekben és viszonylatokban történnek. Az emlékeket és helyszíneket nem időrendiségük, hanem hasonló tulajdonságaik kötik össze.
2.1 Élettér - társadalmi rendszer
A gyerekkori emlékek Magyarországon játszódnak a szocializmus idején. A gyermek nem saját meggyőződésből, nem saját célból határoz a torna mellet, mégis csinálnia kell. A folyamatos testi megpróbáltatások értelmét nem látva, a mások által kitalált célok kötelező elérése felfoghatatlan, értelmetlen számára.
Az élettérként funkcionáló panelházak nyomasztó tömege, a monotonitás egy döntés lehetősége nélküli világot sugall. Bármilyen helyzetben is viszonyul ehhez az építészethez a szédítő mélységek a beláthatatlan távolságok a házak tetején, és a falak tövében tapasztalt elérhetetlen magasságok a körbezártság, a korlátozottság és bizonytalanság érzetét keltik.
Az érzéketlenség és a másik testén való uralkodás fejeződik ki egy másik jelenetben: a kisfiút rákényszerítik, hogy másszon föl a két fal között a lakás folyosójában, hogy megmutassa, mit tud. Mint egy kalitkába zárt rab, úgy feszegeti a köré állított korlátokat. Kitörni nem tud. A kis szobájába bezsúfolt érmek elfoglalják még a játékok helyét is, kisgyerekként még a saját szobájában is a torna által szerzett dicsőségekkel alszik el, egy intimitás nélküli világban
. 2. ábra: Gyermekkori élettér: beláthatatlanság, körbezártság
Felnőttként a főhős változatlanul a gyermekkori problémáival küzd. Az emlékek helyszíne már Kanada és Hollywood, nagyratörő építészete a kapitalizmust jelképezi. Az épületek mégis hasonló hatással vannak a helyét még mindig meg nem találó tornászra. A föléje tornyosuló felhőkarcolók riasztják, idegenek neki, a sokkal magasabb szintű, profibb építészetet nem érzékelheti. Hiába él más kultúrában és társadalmi rendszerben ugyanúgy a kiszolgáltatottság és korlátozottság érzésével találkozik. Az előre szerkesztett életterek merevsége kifejezi környezete érzéketlenségét. A hollywoodi építészet mesterkéltsége egy hamisnak ítélt világra utalhat. A kamera folyamatos mozgása a főhős szemével láttatja a környezetét, így is kifejezve két teljesen eltérő társadalmi rendszer hasonlóságát.

3. ábra: A társadalmi rendszerek közti hasonlóság: alárendeltség


A holtpontra jut és elutazik a város határára. Itt egy magas dombon már rálát a felhőkarcolókra, nem érzi az elnyomottságot. A felszabadult érzést kifejezi az, ahogyan elkezdi gyakorolni a kézenállást a közeli padon. Most először tornázik a saját örömére. A tanácstalanság, kilátástalanság megszüntetéséhez szükséges volt a steril építészeti környezetéből kilépnie.

4. ábra: Az élettérhez fűződő viszony: szabadság - bezártság
2.2 A sportolás tere - kapcsolatok
A film egy része edzőcsarnokokban játszódik. A csarnokok felépítése és oktatási rendszere jól tükrözi az aktuális irányzatokat az adott országban, kifejezi a főhős szerepét és helyzetét.
2.2.1 Központosított rendszer
Magyarországon az edző szobájának ajtaja közvetlenül a csarnokra nyílik. Az öltözők fent a galériából nyílnak, ahhoz, hogy feljusson oda valaki, ki kell mennie a teremből, tehát nem tudja a két életteret összekötni. A termet egy függönnyel is el lehet választani, ha éppen az edző nem akarja, hogy bárki belásson, minden köré rendeződik. Az edző mellett az intézmény működési mechanizmusa nem segíti elő a szülők bevonódását a folyamatba, egyáltalán nem nézhetik az edzést, nem mehetnek be a terembe. A nyolcvanas években még kiemelt támogatásban részesülnek az egyesületek. A szülőknek nincs más feladatuk, mint a gyerekanyagot szolgáltatni. A jelennel ellentétben nem kell tagsági díjat fizetniük, felszerelést vásárolniuk, hozzájárulni a versenyzéshez, a gyermek előrehaladása a versenysportban nem terheli meg a családi költségvetést és nem állítja döntés elé a szülőket. A sportiskola mindent ad és mindent megszervez. Az intézményi önigazolás azonban megbicsaklik a képeken: nem látunk versenyeket; nem látunk akrobatikus gyakorlatokat; nem látjuk a siker felemelő és felmentő pillanatait. Nem látjuk a fájdalomtűrés, a fegyelmezés igazolását. Funkciótlanná, még kegyetlenebbé válik az edzői szigor a versenyszituációk hiányában.

5. ábra: A magyarországi edzőterem: elszeparálás

A szerekben nincsenek méretlépcsők, azon edzenek, amin majd felnőtt korukban is dolgozni fognak. A gyerekek, még ha ügyesek és tehetségesek is, aránytalanul kicsik a szerekhez képest. A veszélyesen magas kötélmászás is kifejezi, mennyire eltörpülnek a csarnokhoz képest. A megalázottság és megfélemlítettség így lesz még hangsúlyosabb.


6. ábra: Az edzőterem arányai

A film egyik kulcsjelenete, amikor a kamasz Dongó ruháival a kezében kiugrik az öltöző ablakán az őt üldöző edzője elől, mert fellázad, nem akar az edzésen dolgozni. A mester a következőt kiabálja utána: „Te már tornász vagy. Tudod mit jelent ez? Az izmaid megfogták a szaros kis csontjaidat! Megkeményedtek a rostok és visszafogták a növekedést. A miénk vagy, hozzánk tartozol, tornászokhoz!”. Már a teste sem magánügy. Az ablak szűk nyílásán át könnyedén menekül el a jó testfelépítésű gyerek. Ahhoz, hogy szakítson az élete köré épített mentalitással, magából a rendszert jelképező épületből kell elmenekülnie, bármilyen módon. Groteszk kép, amint az edző az túl kicsi ablakon csak ki kiabálni tud, simán feléri ugyan azt a nyílást, amin a gyereknek még másznia kellett, de már nem tehet semmit, kimászni nem tud, ő az épületen belül van így annak a rendszernek a része.

7. ábra: Az ablak jelenet: lázadás

2.2.2 Felosztott rendszer

A kanadai edzésmódszer eltérését az épület funkcionális elrendezése is kifejezi. A szülők egy külön szobából tekinthetik meg a teljes edzést egy detektív üvegen keresztül, nem szólhatnak bele az edzésbe, de szemmel követhetik. Ebbe nyílik közvetlenül a sportmenedzser szobája, aki a tanár és szülők közti kapcsolatot tartja. Közvetlen érintkezés a szülők és az edző közt nincs.
Kanadában a szülők a klub életének tevékeny részesei, ahol nem a sértett szülő lép fel egyedül az edzővel szemben, hanem kollektív döntést hoznak, amit a klub vezetőjével is megvitatnak. Nem a túlzó tornász mamákat, papákat látjuk, ugyanakkor nem is mellékszereplői a folyamatnak: nem egyszerűen gyerek- és pénzbeszolgáltatói egy rendszernek, a sportrendszernek.
A kanadai edzőterem helyiségeinek bemutatása jelzi, hogy itt nemcsak a metodika más, hanem a szervezeti felépítés, a struktúra elemeinek egymáshoz való viszonya is eltér az itthon megszokottaktól. A térhasználat, az egyes irodák egymásmellettisége azt mutatja, hogy itt nem hierarchikus, egymástól elkülönülő, jogosultságai folytán erősen megkülönböztetett szereplői vannak a sportéletnek. Egy horizontálisan szerveződő sportklub tornatermét látjuk a képeken, amelynek az edző az egyik kulcsfontosságú szereplője, de nem egyeduralkodója.
Az edzőteremben használt szerek, a térarányok ugyanakkor csak minimálisan térnek el a húsz évvel korábbi és teljesen más rendszerben tapasztaltaktól. A fizikailag nagyon hasonló a környezet előre vetíti azokat a problémákat, amik a két rendszer közti ellentétekből fakadnak.
Az egyik növendék idétlenkedik, ezért megüti a fiatal és tapasztalatlan edző a szülők nagy felháborodására. Az ezt követő döntéshozatal alatt a főhős cigizik, egy az edzőteremből közvetlenül a szabadba nyíló ajtónál, de nem menekül el, kifejezve azt, hogy ragaszkodik a helyhez.

8. ábra: A kanadai edzőterem: A kivonulás és szülői felügyelet lehetősége

2.2.3 A verseny
A sportcsarnokban megrendezett verseny alatt, a környezetükhöz fűződött viszonya alapján kifejezésre jut a tornász lelkiállapota. A himnuszok után történő integetés minden versenyzőnek járó jutalom, felvehetik a bennük gyönyörködő tömeggel a szemkontaktust. A tömeg fent ül, lenéz a versenyzőkre, A tornászok szórakoztatnak. A rutinszerűen csinált mozdulatoknál, ahol a tornász nem izgul, látszik a környezet. A verseny alatt már minden sötét, kizárólag a szer látszik (szekrény). Az alárendelt szerep itt is jelen van, csak a pontozó bíró engedélyező jele után indulhat meg a versenyző, és a teljesítménye kizárólag pontok alapján történik. Végig egyedül van, legfeljebb a versenytársakkal érintkezik. Még a győztes eredmény után is minden sötét, csak a tapsot hallja, de nem lát semmit csak a sötétséget. A verseny csak róla, és az általa legyőzendő, ill. elérendő célról szól.
9. ábra: Verseny szituációk: koncentráció és nyitottság
2.3 A saját döntés - képességek és vágyak
A film cselekménye alatt a főhős többször lép fel cirkuszban: „összetartó, nagy család”-ként is emlegetett porond világában. A kölcsönös elfogadás, a bizalom sem az, az orosz rivaldafényben sem az amerikaiban nem jelenik meg. A főszereplő szürke, kódokkal működő zsilipkapukon keresztül jut be az öltözőbe, ahol megint csak nem találkozik senkivel. A technika ugyan biztonságot ad, de ugyanakkor el is választja a szereplőket: hermetikus ajtók, személytelen adóvevős fülbesúgások. A rendezőnek a magányra fókuszálását segíti a két világ kommunikációs stílusa is. Minden rendszer, szervezet kialakítja a céljainak legmegfelelőbb üzenetközvetítést. Mivel a sportban és a cirkuszban is a mozgás tökéletes és biztonságos végrehajtása a cél, ehhez igazodnak a párbeszédek: gyors, rövid, lényegre törő, a választ mozgásban váró utasítások hangzanak el. A nyilvánvaló alá-fölé rendeltségnek megfelelően a megszólalás joga, a kommunikációs kompetencia csak az egyik félnek adatik meg. A film a néma testnyelv mellett a kiszolgáltatottságot csak fokozó hatalmi párbeszédekre épít. Meghitt beszélgetés, egyenlő partnerek közötti eszmecsere nincs.

10. ábra: Az orosz cirkusz: veszélyérzet, kockázat



A mozdulatok kiemelése itt még több eszközzel történik. A tornászok a megszokottól jóval eltérőbb helyzetben mozognak. A lelátókra zsúfolt emberek felfele néznek, alárendelt helyzetbe kerülnek. Az őket körülvevő sötétség kizárólag a mozdulatra irányítja a figyelmüket. A félelem és kockázat ebben a lecsupaszított helyzetben érezhető. Ezek a mutatványok zárt térben történnek, így a szemlélőnek és a cselekvőnek is van viszonyítási alapja.
A szabadság, a test fölötti teljes uralom kifejezése a mozdulatok szabadságának illúziója. A kötelek a trapéz és a koreográfia determinál minden alternatívát, az egyén teljesen háttérbe szorul, eszközként jelennek meg. A hatalmas légterekben az emberek szürreális helyzetbe hozatala a cél. A legkisebb hiba elég ahhoz, hogy egy koreográfia, vagy egy mozdulat látványosan tönkremenjen. A párhuzamként felhozott építészet képviseli ennek a világnak a veszélyeit.

11. ábra: Az amerikai cirkusz: Szabadság, és szürrealizmus



Összefoglalás
A szertornához személyes szálak kötnek, jóval kisebb mértékben, de hasonló problémákkal én is találkoztam. Nehéz volt elkülönítenem a főhősre, vagy a szertorna jellegére vonatkozó építészeti utalásokat. A film építészeti eszközei valóban kifejezik a főhős érzéseit, de még inkább magának a szertornának a jellegét. Ebben a sportban van egy nagyfokú önállóság és érzelem mentesség, ami könnyen párhuzamba állítható építészeti stílusokkal. Az irányítottságot, és alárendeltséget a cirkuszi jelenetekben, és az edzéseken tapasztalttapasztalt korlátozó eszközök fejezik ki.

Felhasznált szakirodalom
Bodnár Ilona A megtestesült tudás, a Fehér tenyér sportpszichológiai elemzése
http://www.filmkultura.hu/regi/2007/articles/essays/fehertenyer.hu.html