Ambrus Ádám: Eredet

Dolgozatom témaválasztását egyik kedvenc filmem építészeti vonatkozásai ihlették. Az Eredet c. DiCaprio film egy olyan virtuális valóságot tár elénk, ami az álmok világából jól ismert formai követelményeket kielégíti. Bámulatos a világ törvényeit, összefüggéseit befolyásoló kölcsönhatások sorozata, az azt bemutató módszer. Az építészet szerepe a mai médiában, az építész jelenléte a mai társadalomban. Ezekre kerestem a választ, de szubjektív művészeti ág révén úgy érzem, hogy csak az útkeresés lényeges mikéntjét göngyölíthetem fel. A társadalmi szerepvállalás súlya, mint kihívás jelentkezik egy építész életében. Kiváló szakember csak az lehet, aki képes a valóság felismerésére, az eredet megtalálására.

1. Média az építészetben, építészet a médiában

Modern, globalizált világunk egyik meghatározó részét az informatikai világ hálózza be. Ez által a tér és idő kapcsolata teljesen átértelmeződött. Az információ áramlása felgyorsult, az élet ritmusa emelkedett, a materiális világ hatásai kibővültek. Az ember, mint egyén már nem a klasszikus értelemben vett „humán”, hanem ezen világ ingereit felvevő receptor. A minket körülvevő tér, hatással van testünkre, idegeinkre, képes érzelmeket kiváltani, adott esetben érzetet is formál. Napjainkban különbséget kell tennünk a létező és a képzelt világ fogalma között. A virtuális valóság egy olyan fikción alapuló genom, ami sejt szinten képes kódolni a környezeti teret. A fantázia szüleménye mindig egy olyan ideális világ, aminek megjelenése a belé helyezett ember lelki világából táplálkozik. Képes kifejezni olyan érzelmi kapcsolatokat, ami kommunikatív helyzetbe hozza az őt körülvevő mesterkélt, ám adott esetben megtévesztően valóságos térrel. Ez az élmény lehet tudatosan formált opció, mint egy utópia vagy adott esetben a valós környezetre megtévesztésig hasonlító idea. Valós környezetünk nem képes ilyen mértékben újratöltődni. A materiális világ olyan természeti és fizikai korlátok közé szorított, ami behatárolja annak átalakulását, az egyénhez való viszonyát. Ezen megkötések teszik „hétköznapivá”, néha unalmassá. Épített környezetünk éppen ezen gátak feloldására törekszik. Ebben nagy szerep hárul az építészekre, akik felelősségteljes munkájuk gyümölcseként a társadalom bíráló bizottsága előtt vizsgázva építik azt a makro világot, amiben minden nap élünk. Épületeik esztétikai és funkcionális megjelenése tudatunkat módosítja, de legalábbis értékrendünket formálja. Ha elfogadjuk, hogy az építészet - részben – művészet, akkor ezen szempontok alapján kell értékelnünk is. Pilinszky János mondotta: „A művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz.” Ez az a valóság, ami korunk építészeit foglalkoztatja. Kezdetben triviális, egyszerű fogalomnak tűnik, de vizsgáljuk csak meg jobban! Mi is a valóság? Talán egy minket körülvevő fizikai interakció? Mindenki másképpen értelmezi a valóságot. Nem tisztem ennek pontos definiálása, mindössze érzékeltetni szeretném, hogy egy olyan több oldalról megközelíthető szubjektív dologról beszélünk, ami az építészetet, mint művészetet is érinti. Ez egy olyan eszköz, ami szabadon formálható, véleményezhető és kihatással van a tudat alatti működésünkre. Ezen okok következményeként sok alkotó veszi kezébe az építészet eszközeit.
A mai média amolyan közszolgálati jelleggel a modern kor igényeit próbálja látszólag kielégíteni. Véleményem szerint ennek éppen az ellenkezője történik, vagyis a média trendet, divatot és nem utolsó sorban eszményeket teremt. Hatással van életünkre, befolyásolja hétköznapjainkat, egy állandóan jelen lévő aura, amit nem tudunk kikapcsolni. Egyetlen eszközünk a józan ész szelektív látásmódjában rejlik. Ha képesek vagyunk válogatott formában fogyasztani ezt a menüt, akkor nem leszünk kénytelenek szélgörcsökkel elvonulni egy csendes kis zugba, ahol a saját magunk által kikényszerített kínokat kell feldolgoznunk. Sok manipulatív hatás ér bennünket, ezeknek a többsége a média csatornáit használja fel ellenünk. Egy átlagos videoklip is rengeteg tudatformáló erőt képes hordozni önmagában. A felhasznált díszlet, háttér, eszközök az azt fogyasztó nézők trendi életmódjára íródnak minél inkább az önazonosulás irányába tolódnak. Fontos szempont, hogy az emberi érzékelés folyamában azonosulni tudjunk a minket körülvevő hatásokkal. Modern filmjeink egy része éppen ezen világ megteremtésére tesz kísérletet. A sikerprodukciók hátterében mindig egy olyan idea világ szerepel, aminek eléréséért meg kell küzdenünk. A rendezők és producerek a nézővel együtt akarják felfedezni a részleteket. E hatás elérése érdekében gyakran élnek az idősíkok eltolásának technikájával. Bizonyos filmekben van egy kezdő jelenet, majd egy éles váltás, ami a film kiteljesedéséig bizonytalanságban tartja a nézőt, mintegy keretbe foglalja a történetet, végül visszatér a kezdő kép és kiteljesedik. Létrejön a katarzis, ami olyan pozitív töltetűvé teszi a történetet, amivel azonosulni tudunk. Az élmény határtalan, a megfejtést mi fedeztük fel. Önelégült mosollyal az arcunkon abszolválhatjuk a magunkévá tett film sikerét. Folyamatosan jár az elménk, tudat alatt összekapcsoljuk a történteket a filmbéli vizualizációval. Nem véletlen, hogy a gonosz megjelenése mindig egy sötétbe burkolt, esős, villámokkal teli éjszakán jön létre. Az egymáshoz kapcsolódó hatások felerősítik egymást, mélyebben képesek megmaradni tudatunkban. Az emberi agy határtalan zsenialitása és mai napig tudományosan teljes körűen megfejthetetlen része: az álomképzés. Egy olyan „virtuális” környezetről beszélünk, ami a való világból táplálkozik. Olyan helyzetekben találhatjuk magunkat, ami utólag belegondolva teljesen képtelenség, ugyanakkor „benne tartózkodva” hihető. Tudósok úgy sejtik, hogy az agy, mintegy reflexként így reagál a minket ért ingerekre. Ez a feldolgozás folyamata, amiben nem mi írjuk a forgatókönyvet, de mi vagyunk a főszereplői. A fizikai világnak teljesen ellent mond, de érzékelésünket nem kapcsolja ki. Tudatunk tisztában van történésekkel és ezekre reagál is. Nem véletlen, hogy saját álmainkban sosem halhatunk meg. Kutatók úgy vélik, hogy ez akkora hatással lenne az idegrendszerre, ami maradandó károsodást eredményezne. Álom emlékeink sajátja, hogy nincs eleje és vége, vagyis a történetbe mindig csak belecsöppenünk és váratlanul kiszállunk. Kedvenc filmjeim éppen ezen logikát követik, ahol az elme határtalansága nem tálcán kapja meg az információkat, hanem szabadon szárnyalhat.
2. Eredet
Tárgyalásom főcíme nem majmolás céljából kopizza a választott filmem magyarra fordítását, hanem tudatosan alkalmazza annak mondandóját. Inception – Eredet (2010). Leonardo DiCaprio főszereplésében egy olyan sci-fi készült, ami páratlan formavilágával méltán az egyik legnépszerűbb film a jelenlegi palettán. Az alaptörténet egy olyan „álom-megosztó térben” játszódik, ahol az emberek képesek egymás álmába belépni. A rendező (Christopher Nolan) elképzelése, hogy „az álombéli élet a valóság egy másik állapota”. Ennek megszemélyesítése a film története is. Klasszikus hollywoodi produkció, amiben van szerelem, ármány, kémek, tolvajok, akció. A történet összetett, gyakran összekeverjük a valóság és álom tereit. Erre rájátszik egy ötletes filmes fogás is, álom az álomban effektus. A szereplők egy közös adalékanyag hatására azonos álomtérbe kerülnek, aminek színtere a saját elméjük. A film egyik mottója: „Az agyad lesz a tetthely”. Főhősünk egy olyan tolvaj, akinek életét végig kísérve nemhogy elítéljük életformája miatt, hanem éppen ellenkezőleg, megkedveljük. Cobb (Leonardo DiCaprio) képes belopózni mások álmába, azokat ellopni. Megbízatása egy minden eddiginél összetettebb feladat elé állítja: el kell ültetnie egy gondolatot az elmében. Ehhez szüksége lesz Cobbnak és csapatának visszanyúlni egészen az eredetig. Robert Fisher (Cillian Murphy) egy hatalmas üzleti birodalom örököse, aki saját maga is profi és olyan veszélyes, amilyenről Cobb még csak nem is álmodott. Saito (Ken Watanabe) a megbízó egy rivális cégbirodalom vezetője, akinek célja az ellenfél likvidálása. Egy profi bűntény profi előkészítést igényel. A főszereplő előre kreált próbákat áll ki, amikben kiderülnek az álombéli világ vizuális hiányosságai. Cobbnak szüksége van egy új építészre, ezért segítséget kér apósától, mentorától Miles professzortól, aki egyik fiatal és tehetséges hallgatóját ajánlja neki: Ariadnét. A fiatal építészlány feladata lesz az álomvilág felépítése. Első vizsgája egy útvesztő gyors megtervezése, ami elnyeri Cobb tetszését. Hasonló analógiát láthatunk más filmekben is, ahol szerepet játszik a vizuális tér ábrázolása. Leglátványosabb példa erre a Mátrix-trilógia. Ott is egy kreált világért küzdenek a szereplők, közben elénk tárul az ezt tápláló háttér is. Fontos szerepe van a jövő felépítésében az építésznek is, aki szervezőképessége és kreativitása által összefogja az embereket, formálja a jövőt. Egy steril, monoton térben találkozhatunk vele először. Intellektuális, ugyanakkor szigorú. Teljesen más ábrázolást láthatunk az Eredetben. Itt az építész egy tapasztalatlan, pályakezdő ifjonc. Fiatalsága nem akadályként, hanem erényként ábrázolt. A jövő felépítésének egyik alappillére, szerény, visszafogott, de kulcsszereplő. Érdekes megfigyelni a két film közötti látásmódot. Más-más rendező hasonló sztorihoz más eszközökhöz, más ábrázolásmódhoz nyúl. A szakma szerteágazó mivolta ezen egyszerű példán keresztül is lemérhető. Az építészet stílus, látásmód és életforma egyben.
A képi megjelenítést valós helyszínek támasztják alá. Forgattak Tokióban, Los Angelesben, Londonban és Párizsban is. Történelmi és modern terek egymást váltják, erősítik. Megfigyelhető a tér és idő kapcsolata, ami egymással szinkronban van, de a valóság és álom szintje között eltérően működik. A film egyik kulcsjelenete, amikor Ariadne szeme láttára a város felgöngyölődik, mint egy szőnyeg, majd önmagába fordul. Megszűnik a vízszintes és függőleges fogalma, a gravitáció és a realitás. Az építész elméje kreálja a tér kapcsolatait, teremt és egyben rombol. Az idő egymáshoz viszonyított események inerciájában különböző érzettel társul. Minél mélyebbre hatolnak az elmében, annál jobban felgyorsul. Nem vagyunk képesek érzékelni a különbségeket a felettünk álló világban. Ennek hasonlóságára Einstein relativitáselmélete tud részleges magyarázattal szolgálni. A speciális relativitáselmélet következménye a hosszúság-kontrakció és az idődilatáció. Magyarázata: egy nyugvó rendszerben Δt idő alatt lejátszódó esemény egy mozgó koordináta-rendszerben hosszabb ideig tart. Mindkettő egymásból következő fogalom, a kísérleti bizonyítékok csak a kettő együttes feltevése esetén állják meg a helyüket. A tér és idő kölcsönhatása végigvezeti a film fonalát, magyarázatot ad bizonyos eseményekre, ugyanakkor a bizonytalanságot is fenntartja. Az álomtér virtuális határait építészeti megoldásokkal kell elrejteni. Ennek kitalálása az építész feladata. Önmagában visszaforduló tér, paradoxon lépcső motívuma érzékelteti a kreativitás végtelen tengerét. Kihívások és váratlan fordulatok tarkítják építészünk életét. Saját tudatalatti világát kell átformálnia, hogy sikerüljön egy realista képet festenie. Tervezői feladat az a sok millió információ összegyűjtése és feldolgozása, ami képes érzelmet kiváltani embertársunkból. A film két főhőse: Cobb és Ariadne közös jellemváltozáson megy keresztül. Munkakapcsolatból barátság, megbízásból bizalom lesz. Ez a társadalmi szerep napjainkban is megfigyelhető. Építtető és alkotó, mintegy közös elme tervezi a ház részleteit, de közben azt érzi, mintha a ház önmagát tervezné és ők csak felfedeznék. Ariadne-nek nem csak önmagával, hanem a főszereplő lelkével is meg kell küzdenie. Olyan titkok derülnek ki Cobb életéből, ami hatással lehet a tervezett akció biztonságos kivitelezésére. A régmúlt emlékei összekovácsolják őket, vívódásuk a saját lelkükben és a közös álomvilágukban teljesedik ki. „Az álom valóság” koncepciója összekuszálja a szálakat, izgalmasabbá, elgondolkodtatóbbá alakítja a történéseket. Képzelt világunk összekeveredik a valósággal, saját elménk rabjaivá válhatunk. Szimbolikusan megjelenik a „totem” kabalája, amivel az egyes szereplők különbséget tudnak tenni álom és valóság között. Érdekesség, hogy éppen ezen fix pont vágja félbe a történet zárását, hiszen egyértelmű végjátékot nem kapunk.

A megjelenített épületek a témához aktuálisan kapcsolódó stílussal rendelkeznek. Klasszikus belvárosi összkép váltja az előző pillanatban látható családi ház idilli képét. Sokszínű és kreált világ, amelyben a fény-árnyék, a tér-idő, az ember-környezet kölcsönhatásai figyelhetőek meg. Megtévesztő az anyagszerűség és a részletgazdagság. Szürreális, utópisztikus emberábrázolás, vágy, képzelet, álom. Nincsenek határok, elménk képzete irányítja az eseményeket. Az építész szerepvállalása nem a véletlen műve. Az emberi tudat legismertebb építője az építész személye. Olyan figura, aki szerethető, szimpatikus, ugyanakkor intellektuel és határozott. Társadalmi munkát végezve elnyeri jutalmát, kölcsönös tiszteletet vált ki bennünk. Egyénisége művészi és lehengerlő, feladata komoly, csábító. Az alkotás folyamata vezérli, az új megismerése.

Összegzés
A film, mint média tudatformáló szerepét maga az emberi viselkedés táplálja. Érzelmeket, hatásokat váltanak ki belőlünk. Saját véleményünk a tudatalattink elburjánzásának következménye. Látszólag a magunk urai vagyunk, de nem vagyunk képesek felfogni ennek az eredetét. Mikrovilágunk eseményeit olykor rajtunk kívülálló erők szabályozzák. Ezen világ kiépítésében nagy szerepet játszik az építész, aki az egészet koordinálja és megvalósítja. Agyunk működése, annak befolyásolhatósága, emberi kapcsolataink és az élethez való viszonyunk kihatással van létünkre, döntéseinkre. Választott filmem úgy érzem alaposan ábrázolja az építész-ember-tér Bermuda-háromszögében elvesző valóság mivoltát. Az építész szerepe megkérdőjelezhetetlen, tudása irányított, elméje befolyásolt. Céljai magasra törőek, de eszközei korlátozottak. A felfedezés élménye az a hajtóerő, ami akár producereket, rendezőket is képes inspirálni. Kedvelt karakter a modern, nagyszabású filmekben. Híd a valós élet és teremtett világ kapujában. A megismerés öröme generálja azt a végtelen áhítatot, ami szakmájában elismert és kedvelt építésszé teszi azon kiváltságosokat, akiket manapság sztárépítészként emlegetünk.
Zárásképpen egy a médiából, reklámból ismert idézettel foglalnám össze azt az életérzést, ami egy építészt igazán emberré tesz: „Semmi sem inspirálóbb egy üres papírlapnál, mert csak így lehet eredetit alkotni.”

Felhasznált szakirodalom
Internet:
http://www.port.hu/eredet_inception/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=105025
http://hu.wikipedia.org/wiki/Eredet_%28film%29
http://www.origo.hu/filmklub/blog/kritika/20100721-kritika-christopher-nolan-eredet-cimu-filmjerol-leonardo-dicaprio-marion-cotillard.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/Relativit%C3%A1selm%C3%A9let