Bevezetésként ismertetem a média szerepét az építészetben és az építészet szerepét a médiában. A média a köz véleményét is tolmácsolja az építészek számára, így érdemes rá odafigyelni. Egy ilyen összefogott amatőr állásfoglalást prezentál a „Média építészeti díja”, amely minden évben kiosztásra kerül. A díj bemutatásával utalok az építészet erősségeire, hiányosságaira a laikusok szerint. Mivel a média legnagyobb építészeti díja a média maga, végezetül bemutatom, hogy a közvetlen kritikákon kívül, hogy lehet a médiát az építészet javára fordítani. A tömegtájékoztatási eszközöket érdemes reklámlehetőségként felfogni, amelyre az építészet számára is pótolhatatlan.
1. A média
A média meghatározása az értelmező szótár szerint: „Médiának nevezzük a kommunikáció bármely eszközét, amely biztosítja egy közlemény eljuttatását egy közlőtől a fogadóig, függetlenül attól, hogy a kommunikációban résztvevők egyének vagy csoportok. Ilyen értelemben bármilyen eszköz, amely egy információt téren és időn át juttat el egy forrástól a fogadóhoz, a kommunikáció médiumának tekinthető.”
A média célja tehát, hogy az építészetről, épületekről, mint művészeti és műszaki alkotásról a lehető legtöbb információt jutassa el a „nem-építszeknek”. A sajtó nyújtson támpontot a környezetükben levő épületek értelmezéséhez, segítse véleményük kialakítását, ha saját építkezésre kerül sor, készítse elő döntéseiket. Épületekkel mindenhol találkoznak, és fontos ne csak a két véglet lássák: az elvont művészeket, és a pénzközpontú építészetet. Lássák a szépet egy elavult homlokzatban, értékeljék a régiek munkáját, és a modern tendenciákat is tudják követni. Az építészet az alapműveltséghez is hozzátartozik, nem árt, ha a beszélgetések során, vagy a városnézéseken hozzá tudnak szólni a témához.
Ez persze visszafele is érvényes, a média közvetíti az építészek felé a nem-építészek igényeit, véleményét. Ők nem szakértőként, nehezen merik kimondani meglátásaikat, nem is tudják kifejezni. Ha mégis megteszik, az építészek csak egy egyszerű, lenéző „nem ért hozzá” hozzáállással ignorálják. Pedig az építészek nem öncélúan terveznek, hanem emberek részére. A média segítségével egy szervezett, közismert csatornán érkezik a kritika, így viszont a szakértő is meghallja, és ha ügyes kiszűri a lényeget és felhasználja további munkája során. Ebben segít „Média építészeti díja” is.
2. A Média építészeti díja
Pásztor Erika Katalina (építészforum.hu) szavaival élve: „Ez a díj nem szakmai presztízsről és pénzről, hanem a kommunikációról szól, aminek egy ilyen szándékosan “játékosan-komoly” keretet adtunk. Ez a díj nem minősít, hanem tükröt tart elénk, tervezők elé, amelyben nem csak egymást látjuk, hanem azt is, hogy kicsi és zárt szakmai berkeinken túl mit gondolnak a munkánkról a kultúra többnyire nem reflektorfényben élő, de a háttérben igencsak meghatározó közvetítői. Szerkesztők, rovatvezetők és újságírók figyelme sok százezer másik ember figyelmét tereli és befolyásolja, s ha ezt a díjazást nem is nézik annyian, mint egy focimeccset, évről évre fontosabbá válik és egyre nagyobb érdeklődés kíséri.”
2010. november 16-án egy évfolyamtársnőmmel részt vettünk a Média Építészeti Díja című rendezvényen a Trafó Kortárs Művészetek Házában, melyet immáron a hatodik alkalommal rendeztek meg. A rendezvény a csapongó művészlelkekhez hűen fél óra késéssel, hosszas bevezetőkkel indult meg. Idővel viszont annál inkább felpörögtek az események és a viták.
Az országban egyedülálló módon itt nem a szakmai zsűri döntött az egyes megépült projektek és építészeti tervek sorrendjéről, hanem média és a közönség. A döntőbe a www.epiteszforum.hu honlapon legtöbb szavazatott kapott nyolc-nyolc építészeti terv és megépült épület került be, a Trafó Kortárs Művészetek Házában ezek kerültek elbírálásra. A menet a következő volt: egy – egy mű bemutatása után a zsűri pontozott, majd döntéseiket védték és támadták, érveltek és tanultak. Végül a szakmai építész zsűri foglalt álláspontot.
A laikus zsűri tagjai az Artportal, a Figyelőnet, az MTV, a Heti Válasz, a HírTv, a HVG, az index.hu, a Népszabadság, a Radiocafé 98.6 és a Rádió Q 99.5 munkatársai közül kerültek ki. Szakmai bírálóként a szintén média vonatkozású www.hg.hu főszerkesztője, az www.urbanista.blog.hu szerzője és a Debreceni Egyetem egyik docense szóltak hozzá a tervekhez.
A következőkben a teljesség igénye nélkül fogok pár tervet és épületet bemutatni a díjátadóról, és a zsűri hozzászólásait tolmácsolni. Azokat a műveket választottam ki bemutatásra, amelyekhez számomra szokatlan, meggondolandó megjegyzések láttak napvilágot. Ezek által a vélemények által betekintést nyerhetünk a köztudatba, van, ami az építészek szerint jó, de az embereknek nem tetszik és fordítva. Ezeket a véleményeket nem lehet rögtön elutasítani, nem feltétlenül szükséges meggyőzni őket szakmai igazunkról. Néha nem árt odafigyelni, tanulni a kritikákból, mégha gyermetegnek is tűnnek. A környezet, amelyet építünk nem csak a miénk, hanem a laikusoké is. A média szereplői ideális kritikusnak bizonyulnak ilyen téren, sokfele jártak, sokmindent láttak, közvetlen kapcsolatban állnak a közvéleménnyel és nagyon erősen formálják azt.
2.1 Happy ending: elkészült a TRAFIK Kortárs Művészeti Pont
„A sztori nagyon megható, meg is áll, de nem tetszik.“ „Az előadás profi volt, de az épület nem jön be.“
A Trafik egy régi trafik, ami már bezárt, laktak is már benne, és most a rombolás helyett a felújítása mellett döntöttek. A falusi kis trafik történetének hanyatlásától és virágzásától mindenki le volt nyűgözve, de sajnos az épületnek nem sikerült mindezt a közönség felé sugározni, a hozzászólásokból legalábbis úgy tűnik. (Ezzel szemben az egyik építész „emelt metafizikai csodának“ titulálta az egyszerű házak előtt.)
Ez az egyetemi tervezéseink során is gyakori jelenség. Kutatni kezdünk, felidézzük a hely szellemét, koncepciót alkotunk és a megalapozottnak hitt elvekből megtervezzük a házat. Sokszor megvan a lehetőségünk, hogy prezentáljuk a következtetéseket, így az értékeléskor mindenki máris ezekre asszociál. Jobb esetben, mint szakmabeliek átlátjuk a munkákban a dolgok jelentését, okát. De vajon az az átlagember is megérti, megérzi mindezt, aki elsétál az épület mellett? Szerintem az ilyen mély gondolatokat csak kivételes esetben sikerül átadni nekik.
2.2 „Az út maga a boldogság” — fűrésztelep egy tisztáson
„Ez az épület egy gömb. Tökéletes, de már ismerjük.“ „Lábakon álló tető.“ „Tökéletesen védi a fákat.“ „A fákat trancsírozó fűrésztelep csak funkció.“ Építészek nélkül is ugyanilyen lett volna száz évvel ezelőtt.“
Éles kritikák és egyben dicséretként is elszámolhatók. A diplomatervben sikerült egy olyan szerény, nem hivalkodó tervet létrehozni, amely beleolvad a természetes környezetbe. Ez is nehéz feladatnak tűnik, megállni, hogy még több fényűzéssel tervezzünk egy olyan épületet, amit előttünk még senki. Sajnos, azt a következtetést szűrtem le a lekicsinylő megjegyzésekből, hogy a média számára, csak a kirívó, kihívó nagyvilági építészet az építészet. És ha megnézzük, még mindig ugyanezt a hozzáállást sugározzák a publikum felé. Pedig a főként gazdasági válság idején a racionalitáson, és természetességen kéne lenni a hangsúlynak, azt propagálni a újabb hitelek felvételével szemben.
2.3 Emlékmegőrző
„Nem pontoztam le ezt az álomszerű csodát, mert nem vagyok korszerűtlen.“ „Ilyenekre szoktak uniós támogatást adni, a funkciót meg utólag találják ki.“ „A forma és az anyag ellentétben áll az emlékekkel.“ „Ilyen térben nem lehet dolgozni.“ „Csak látványterv, mind ugyanilyen.“ „Szép és funkció nélküli.“ „A garázslejáró az egyetlen magasfeszültségű vezeték helyén van.“ „Építészet szívdobbanásán tartott friss ház húsz év múlva.“
Ez egy elvarázsolt külső és belső látványtervekkel jól prezentált diplomaterv. Az az igazi high-tech, csillogó, egyedülálló, funkciótlan épület, ami mellesleg tényleg nagyon szép. Természetesen az ilyen terv váltja ki a legnagyobb vitákat, kettőtől tíz pontig terjedő skálán nyert pontokat. Mindenki kötelességének érezte támogatni az újat, a fejlődést, követni a trendeket, de valahogy senki nem volt erről meggyőződve. Derűlátásra adhat okot, hogy a közönség ennyire nyitott az újra, de oda kell figyelni, hogy ez ésszel történjen. Nem szabad ontani a terveket, amelyekbe később állami, önkormányzati költségvetések rokkannak bele. Ez a terv inkább egy koncepciótervnek felelt volna meg, amelyet a tervező sem tudott megvédeni. A közönség is érezte, hogy az épületnek nincs meg a helye, anyaga, tartószerkezete, részletei, így ez nem is lehet épület.
2.4 Ahol a lovak megálltak – CBA
„Kétszer elmentünk a kivilágított CBA előtt mire észrevettük, (de tulajdonképpen nem este használjuk).“ „Veszélyes egy gesztusra feltenni egy homlokzatot, mert megbicsaklik, itt ez történik“ „Messziről jól néz ki.“
Ez a CBA egy lakótelepi nagyobbacska üzletház egy markáns íves beton főhomlokzattal. Egy kereskedelmi központi épület esetén, egy szürke lakótelep közepén, talán nem az a legfőbb erény, hogy beleolvadjon a környezetébe. A zsűri itt, vélekedésem szerintem, indokoltan igényli, hogy egy ilyen épület megállására késztesse a vásárlókat, fogyasztókat.
2.5 Az autó dinamikája: Mercedes bemutató és élményátadó
„Van benne valami nem direkt Mercedes.“
Ez a terv nem véletlenül nyerte el a zsűri tetszését és nyerte meg a média építészeti díját diplomaterv kategóriában. Részletesen kidolgozott, precíz, látványos alkotás. A városi szövetbe jól illeszkedő, extrém külsővel megjelenő aerodinamikus, íves épület. A tervről az ember önkéntelenül is egy ilyen elegáns, lendületes márkára asszociál, önmagában is reklámértékű. Talán igaz lehet, hogy az igazán jó épületet mindenki felismeri, és nem kifogásolja az apróságokat sem.
2.6 Acéltornácos ház
„Kívülről rideg közintézményes fal.“ „Nem mennék oda lakni, bocs.“ „Nem egy nagy dübörgés az egész nyár? Mi nem mertünk fapallót rakni a teraszra.“
Ez a megépült családi ház eltér a megszokottól. Nagyságra, formára hasonló, de a homlokzatképzése, anyaghasználata „túl modern”. Egy családi háztól minden azt várja, hogy nyugodt, békét sugárzó, otthonos legyen. Építészetileg ez egy egyedi, arányos kidolgozott alkotás. Itt erre viszont nincs szükség, egyedüli követelmény, hogy az ember otthon érezze magát, és haza érkezzen, és persze praktikus (fapalló) legyen. Felesleges túlbonyolítani.
2.7 Hulladékhasznosító kompozit-manufaktúra
„Túlinspirált, nincs benne semmi eredeti“ „Oldalára ragasztott matyóhímzés.“ „Mintákat pakolunk a falra, és azt mondjuk, ezzel ötvözzük a múltat és a jelent.“
Ez egy szögletes, tiszta, határozott diplomaterv, a falakat ezzel szemben minták díszítik. A múltra való utalás túl direktre sikerült, és ez a laikusok szemét is szúrja. A mögöttes tartalmaknak, koncepciónak nem a felszínen kellene megjelenni, hanem a ház szellemében.
2.8 Aldi a lovardában
„Meghagyták a burkot, ami műemléki, belül kapszula.“ „Építészet ennél a háznál: minden ami nem történt meg, és minden ami megtörtént.“ „Üres telekre tervezni nem művészet.“ „Jó-e, hogy alacsonyabb rendű funkció került egy régi épületbe?“
Egy régi felújított külső burokba bevásárlóközpont került. A későbbiekben még elő fog kerülni ez a téma, az ideális bevásárlóközpont megjelenése. Most a másik hozzászólást szeretném kiemelni, miszerint az üres telekre tervezni nem művészet. Látszik, hogy a bizottság tagjai bárhány épületet is láttak, elemeztek, véleményeztek a tervezéshez nem értenek. Az üres telekre, minden kiindulópont nélkül, sokkal nehezebb lehet tervezni. Nem tudják, melyik épület mögött mennyi munka állhat, melyek a befolyásoló környezeti tényezők, mi az, ami folyamat során nehézséget okozhat, nem látják a frappáns megoldásokat. A közönségnek csak a végeredmény a fontos, ami méginkább megnehezíti az építészek helyzetét.
2.9 Marina Center Balatonfüreden, avagy lehet Tescót máshogy is?
„Egy bevásárlóközpont nézzen ki úgy, mint egy bevásárlóközpont. Ha nekem egy hagyományos TESCO és e között kellene választani, én nem ezt választanám.“
Marina Center Balatonfüreden egy nagyon korrekt épület, izgalmas a szín- és formavilága, modern, racionális, kicsit irodaházszerű. A kritikákat hallva megdöbbentett, hogy mára az üzletház fogalma annyira összeolvadt a pléhdobozos kialakítással, hogy már nincs is igény ennek megváltoztatására. Ezek az előregyártott épületek bármikor, bárhova letehetőek, azaz sehova sem passzolnak, csak a profitmaximalizálás céljából terjedtek el. Pozitív tendencia, hogyha van rá keret mégis épületformába öntik őket, főként a városközpontban. Inkább ilyen téren kellene újítani, fejlődni, nem „korszerűtlennek“ lenni, és nem a megszokott rosszhoz ragaszkodni.
3. A Média építészeti díja a média maga
A szavazás után első díjat osztottak a megépült épületek és az építészeti tervek kategóriában is. Ha jól emlékszem valamilyen szoftver volt a fődíj, de nem ez volt a lényeg. A versengés kitűnő lehetőség a fiatal kezdő építészeknek, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek, fejlődjenek, objektívebben láthassak önmagukat. A pályázóknak azonban nem a díj volt a fő célkitűzés, hanem hogy megismerjék őket és munkájukat, és mindezt ingyen. Folyamatosan cikkeztek róluk az építészfórumon, amely egy elismert építészeti weblap, két körben szavaztak rájuk, amihez szintén szükséges volt, hogy olvassanak róluk, és megadatott nekik a lehetőség, hogy nagyobb építész irodák is felfigyeljenek rájuk, és munkát adjanak nekik a későbbiekben. A tömegtájékoztatási eszközökön keresztül sikerült bekerülniük a köztudatba,
3.1 Építészeti marketing a médián keresztül
Egyelőre még nincs sok tapasztalatom abban, hogy hogy lehet az építészetben hírnévre szert tenni, így egy nem-építészes, fogyasztói társadalom központú szempontból fogok közelíteni. A megbízásokhoz, és a pályázatok elnyeréséhez viszont szükséges, hogy ismerjék az építészeket, egy kezdő, nem valakinek a valakije építésznek esélye sincs. Az iroda elismeréséhez az egyik út, hogy nagyon jót és jól terveznek. Egy ismeretlen iroda esetén, viszont kétlem, hogy a házból fakadna a hírnév, nem valószínű az a forgatókönyv, hogy ez szakmabeli elsétál a ház mellett és elkezdi terjeszteni annak nagyszerűségét.
A hírnévért meg kell dolgozni, amire kitűnő lehetőséget nyújthat a média. A házakat ismertetni kell például a hg, epiteszforum, index stb. oldalain, ami által a laikus cikkek eljutnak a szakmához. Ha pedig már az a téma, akkor biztos, hogy pályán levők is hozzá fognak szólni. Szépen lassan feltérképeződnek a korábbi munkák, interjúk készülnek, különböző díjakra jelölik őket, megkezdődnek az egymásra hivatkozások, konferenciameghívások. Hozzánk, építész hallgatókhoz is leghamarább a média csatornáin jutnak el az információk, és ha ott meghalljuk, meglátjuk, csak utána kezdünk utánajárni.
Az építészet nem olyan szakma, az épületek nem olyan fogyasztói cikkek, amelyeket csak a reklám segítségével rá lehet tukmálni a vásárlókra. Az emberek véleményét viszont a média nagyban alakítja, ha látják, hogy a lapostető a divat, nekik is olyan kell, ha olvassák, hogy a készház milyen gyorsan elkészül, készházépítésbe fognak bele, ha a passzívházak folynak a csapból, akkor arra próbálnak majd támogatást szerezni. Ezeket az információkat, viszont el kell juttatni a megrendelőkhöz, amelyre mi sem egyszerűbb megoldás, mint a média eszközei.
4. Összefoglaló
A média a köz véleményét is tolmácsolja az építészek számára, így érdemes rá odafigyelni. Egy ilyen összefogott amatőr állásfoglalást prezentál a „Média építészeti díja”, amely minden évben kiosztásra kerül. A díj bemutatásával utaltam az építészet erősségeire, hiányosságaira a laikusok szerint. Mivel a média legnagyobb építészeti díja a média maga, végezetül bemutattam, hogy a közvetlen kritikákon kívül, hogy lehet a médiát az építészet javára fordítani. A tömegtájékoztatási eszközöket érdemes reklámlehetőségként felfogni, amelyre az építészet számára is pótolhatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése