2011. január 22., szombat

BOTTKA András: ÉPÍTÉSZET AZ „AEON FLUX” C. FILMBEN

A berlini épületeket háttérként felhasználó Aeon Flux c. film, mint film nem aratott sikert, annál nagyobb volt a visszhangja forgatási helyszínei miatt. A kevés díszlettel dolgozó film a jövőt a ma látható építészeti alkotásokkal jeleníti meg. Ez a jelenség összekötő kapocs a külön világát élő építésztársadalom és a moziba járó közember között.

1. A film eredete
1991-ben Peter Chung rajzolta meg az „Aeon Flux” rövidfilm-sorozat első 6 epizódját az MTV megbízásából. Az azóta kultuszfilmmé vált avant-garde science-fiction rajzfilmeket 1992-ben 5, 1995-ben pedig 10 újabb rész követte.
A rajzok stílusára az osztrák Egon Schiele festészete, a japán anime-rajzok és az európai képregények rajzstílusa is hatott. Így a kialakított arculat egy brutális, erőszakos, szexualitásban és dominanciában bővelkedő világot mutat, mai szemmel már-már komikusan groteszk módon.
2005. december 2-án jelent meg a Karin Kusama által rendezett, Charlize Theron főszereplésével készült Aeon Flux film. A film készítői között egy ember sem szerepelt a rajfilmek készítői közül, Peter Chung pedig csupán az előzetes egyeztetések idején vehetett részt a munkában. Noha sok, a sorozatban látott mozzanatot, karaktert, nevet és stílust újra láthatunk a filmben, végül mind kritikai, mind financiális bukás lett.
2. A film helyszínei
A filmnek a története egy, a rajzfilmsorozat alapján írt hollywoodi utópia mese: 2011-ben meghal az emberek 99%-a egy vírusban. A maradék egy vakcina miatt marad életben, melyet Trevor Goodchild fedezett fel. A túlélő kolónia a természet közepén él immáron 400 éve a falakkal körülvett Bregna-ban, a tökéletesen rendezett, tiszta világban, elzárkózva a külvilágtól. A „Monicai” nevű társaság egy lázadó csoportosulás, mely a társadalmi rendszer hibáin akar javítani a vezetőség leváltásával. Ezt anarchista, „underground” módon próbálja érvényre juttatni. Ennek a szervezetnek a tagja Aeon Flux, akinek a feladata, hogy likvidálja Trevor Goodchildot, a kormány elnökét. Komplikációk révén kiderül, az igazság, a rosszak meghalnak, a jók közül van, aki feláldozza magát és a szerelmes pár végül a bizonytalan, de tisztességes jövőbe indul.
A történet alapján Bregna a tökéletes város a zord természet közepén. Így a rendező eredetileg a filmet Brazilban akarta forgatni, ahol szinte egy az egyben teljesül ez a követelmény, valamint az építészet egy olyan utópisztikus formát ölt Oscar Niemeyer keze alatt, mely a filmnek otthont adhatott volna. Technikai okokból viszont ezt nem sikerült kivitelezni. Végül a film készítői Berlin és Potsdam mellett döntöttek. Itt találtak olyan helyekre, ami véleményük szerint híven tükrözi a bregna-i közeget.
A film története a város majdnem minden fajta terét igénybe veszi. Köztér, középület, állomás, utca, lakás, csatornahálózat. Ehhez a sokrétű építészeti környezethez olyan szempontrendszer szerint kell válogatni a helyszíneket, ami megfelelő egységet, de emberi diverzitást is magában hordoz. Bár ez utóbbi Bregna végletekig tervezett volta miatt tulajdonképpen csak a lakásokban merülhetne fel.

A forgatáshoz kiválasztott helyszínek listája a következő:
• Bauhaus Múzeum, Berlin, Németország, 1964-76
A filmben: Una Flux háza
• Biosphere, Potsdam, Brandenburg, Németország, 2001
Botanikai kutatóintézet
• Buga Park, Potsdam, Brandenburg, Németország, 2001
Közpark, Határpark
• Friedrichshagen Csatorna, Berlin, Németország, 1850
Kormányzati alagútrendszer
• A világ kultúrájának háza, Berlin, Németország, 1953, 1985, 2007
Főfelügyeleti Központ
• Kiengesztelődés Kápolna, Berlin, Németország, 2000
Piac
• Maria Regina Martyrum, Berlin, Németország, 1963
Köztér
• Baumschulenwegi Krematórium, Berlin, Németország, 1999
Tanácsterem
• Langhansbau – Anatómiai Előadó, Berlin, Németország, 1790
Tudatalatti eligazítóterem
• Mexikói nagykövetség, Berlin, Németország, 1997
Köztér
• Paul Löbe Ház, Berlin, Németország, 2001
Metró alagút
• Reichstag állomás, Berlin, Németország, 1999
Metró állomás
• Reneszánsz Színház, Berlin, Németország, 1920
A Fórum
• Riehmers Hofgarten, Berlin, Németország, 1891
Visszaemlékezési helyszín
• Sans-Souci, Potsdam, Brandenburg, Németország, 1747
Köztér
• Spandauer híd, Berlin, Németország, 1994
Köztér
• Tierheim menhely, Freiburg im Breisgau, Baden-Württemberg, Németország, 2001
Citadella, Udvar
• Trudelturm, Berlin, Németország, 1932
Fegyverraktár
• Velodrom, Prenzlauer Berg, Berlin, Németország, 1999
Főhadiszállás, Köztér
• Szélcsatorna, Berlin, Németország, 1932
Föld alatti labirintus
2.1 Sokféleség
A felsorolt húsz németországi helyszín sokféle építészeti kort és stílust ölel fel, a 18. századi kertépítészettől a 21. századi középület-tervezésig. Akad közte barokk (Anatómiai Előadó), historikus (Riehmers Hofgarten), Art-Deco (Reneszánsz Színház), Bauhaus (Bauhaus Múzeum) és High-tech (Reichstag állomás) épület is. A színek az aranytól a szürkéig, az anyagok a faragott fától (Anatómiai Előadó) a vasbetonig (Tierheim) láthatóak rajtuk. Sok épületet összefog a látszóbeton felület, de ez alól sok másik kivétel. Ehhez hasonlóan vannak meleg színekkel bíró, barátságos (Friedrichshagen Csatorna), de vannak kifejezetten rideg és szigorú (Krematórium) belső terek. A külső terek majdnem mind beton-építészettel határoltak (Maria Regina Martyrum), de ez alól is vannak kivételek, ahol a kő, és a növényzet a domináló (Sans-Souci).
2.2 Egység
A sok korból és sok stílusból összeválogatott helyszínek sokfélesége egységként kell hasson a filmben. Erre tekintettel voltak a készítés közben és a diverzitás közepette egy talán kimondatlan egységet kerestek. A fent felsorolt épületek közös jellemzője, hogy építészetük tisztán fejezi ki saját koruknak eszményi építészetét. Egyszerű vonalvezetéssel és térformálással, az anyagok lényegi alkalmazásával, a funkcionális tisztasággal közös nevezőn vannak. A szabályos geometrikus formák (kör, téglalap, henger, téglatest) alkalmazása és vállalt szimplicitása a tervezettség fölényével Bregna városának valódi része lehet. Még a történelmileg korábbi példákban is felfedezhetjük ezt a formálási egyszerűséget. Ebben a közös vonásban a film valóban egységes arculatot mutat, noha rengeteg különböző helyszínen játszódik.
3. Funkció – a filmben és a valóságban
Felmerül a kérdés, hogy az így, különböző funkciójú, nagyjából hasonló identitású, összeválogatott épületek vajon mennyire és hogyan vetkőzik le eredeti lényegüket, velejáróikat? Sokszor hasonló a funkció a filmben és a valóságban. Például Sans-Souci valóban közpark, a Friedrichschagen Csatorna pedig valóban a város alatt húzódó csatornarendszer. Viszont számos olyan épület is van, amelynek merőben más funkciója van a valóságban. Például a Tierheim nem főhadiszállás, hanem állatmenhely, a szélcsatorna pedig nem labirintus, hanem egy betongyűrű.
3.1 Átalakítás
Ezen lényegi különbségek takarására valóak a díszletek, a speciális kameramozgás, a fényeffektek és az utómunkálatok. A legtöbb díszletet a Tierheim komplexum igényelte, hogy a bregnai vezetőség főhadiszállása lehessen. Rengeteg új ál-betonfalat, virágzó cseresznyefákat, és enteriőrt formáló új válaszfalakat kellett beépíteni. A többi helyszínen jelentős mennyiségű díszletet nem alkalmaztak. A fénnyel való tér-módosítást annál több helyen. A szélcsatornát, az anatómiai előadót, a krematóriumot, a Paul Löbe házat, és a Bauhaus Múzeumot mind-mind a szokatlan megvilágítás tette nagyon mássá, a megszokottól eltérővé, hogy elszakadjon az evilági valóságától és teljesértékű filmbeli épület lehessen. A számítógépes utómunkálatok leginkább a horizont közeli, horizont feletti részeket érintették, mert Berlin látványa értelemszerűen nem való Bregna-ba.
3.2 Lényegi velejárók
Az egyes funkciókkal járó, eltörölhetetlen hangulatok azok a dolgok, amikért ezeket az épületeket választotta a rendező. Ezeket a lényegi velejárókat sem fénnyel, sem kameramozgással nem tudtak módosítani. Érdekes felfedezni az eltérő funkciók közös vonásait, melyet a filmesek ügyesen kihasználtak. A Tierheim menhelységének, az utolsó mentsvár mivoltának és a vezetőségi, katonailag őrzött főhadiszállásnak a közös vonása a védettség, melyet a vizesárok és a tömör betonfalak mutatnak. A krematórium emelkedett és megtisztító tereinek és a döntést hozó tárgyalóteremnek a jelentőségteljesség és a véglegesítés a közös pontja. A szélcsatorna beláthatatlan végének, végletekig funkcionalista egyszerűségének és a föld alatti közlekedőrendszer labirintusságának a közös vonása a tájékozódás lehetetlensége.
4. Hatás
A filmet a fentiek tudatában nézve az építészeti környezetről vegyes benyomás alakul ki. Nem csupán azért, mert egy számunkra ismeretlen jövőt, számunkra ismert környezet feltüntetésével jelenít meg, hanem mert egy konkrét előképpel rendelkező történet sajátos, határozatlan környezeti és építészeti hangvételét egy határozott, valóságos háttérrel oldja meg.
Az építészeti környezet hatása a filmben sokrétű. Ebből egy-két aspektust vizsgálva nagyjából rendszerezni tudjuk a rendező által alkotott világ hatását a nézőre. Ezek a szempontok természetesen összefüggenek, de külön-külön is jelentős rendezői döntésként jelenhetnek meg.
4.1 Sokféleség
A már fent említett sokféleség a bregnai világ bemutatását szolgálhatja, hogy a tökéletes társadalom tökéletes városát minél több helyzetben láthassuk. Ezt a külső terek tekintetében jól és követhetően meg is valósítja. Amennyire egy valódi város terei sokfélék, de mégis együvé tartozók lehetnek, a filmben szereplő közterek is hasonlóan egységesek. A belső terek viszont nem sikerültek ilyen jól. Egy épület enteriőrjén érezni lehet az épületen belüli összefogó egységet a terek bizonyos szempotú hasonlóságában. Itt viszont szinte minden épületbelső különböző. Az egyik egy „japán” stílusú belsőépítészetet követ, a másik egy színházbelső, a harmadik egy óriási fekvő henger, a negyedik egy téglaboltozatos csatornahálózat, az ötödik egy oszloperdős betontéglatest, stb., stb. A belső tereknek a kapcsolatai igencsak tisztázatlanok és ez bizonytalanságot eredményez. A néző nem tudja, hol van. Ehhez járul még a külső és a belső kapcsolata. Sokszor élnek a filmesek azzal a lehetőséggel, hogy egy-egy épület külsejét másik épület belsejéhez használják fel. Ez – azt hiszem nem csak építész szemmel – igencsak zavaró tud lenni. Egy homlokzat, egy külső megjelenés már magában hordja a belső tereinek formálását is. Egy feszülő lepelszerű héj-tetőhöz nem tartozhat egy irdatlan belmagasságú, ablaktalan betoncső.
Eléggé egyértelműen látszik, hogy nehezen tudtak olyan kapcsolatokat létrehozni a filmben, melyek a valóságban nem léteznek. Ezt természetesen nem könnyítette a választott épületek speciális egyedisége. A rendező extravagáns épületeket választott, hogy az utópia hihető legyen, de ezzel a terek kapcsolatait tette nehézkessé.
4.2 Jövőbeliség
Érdekes kérdés, hogy a filmben alkotott világ mennyire érezhető valóban jövőbelinek. Ráadásul 400 év távlatának. Ha visszatekintünk 400 évet, a barokk építészeti közege merőben eltér a mai viszonyoktól. Nemcsak használt anyagaiban, hanem építészeti formálásában, felfogásában, szabályaiban, arculatában. A történet szerint a város négyszáz éven keresztül önmagában, elszigetelten élt tovább. Ez természetesen lassítja a változást (az egyiptomi kultúra hosszú idejű változatlanságának a kulcsa is a háborítatlanságban és központosítottságában rejlik). De olyat nem nagyon mernék állítani, hogy a jelenben zajló technikai fejlődés üteme nem eredményez nagymértékű változást 400 év alatt az építészetben.
Ehhez képest a felhasznált épületek erőteljesen kötődnek a saját korukhoz a sajátos stílusuk miatt. A Bauhaus a XX. század első feléhez, a posztmodern a XX. század második feléhez, a high-tech az ezredfordulóhoz és így tovább. Ezeknek jellegzetes vonásait nemhogy eltakarni nem próbálta a film, hanem igenis ezekkel együtt mutatta meg az épületeket. Nem mondható művészfilmnek ez az alkotás, hogy esetleg az átvitt értelmet keressük az épületválasztásban.
Ezek szerint a valós környezeti forgatás erőteljesen determinálja a jövő városáról alkotott kép hihetőségét.
4.3 Indokoltság
Érdekes kettősség, ami kialakul ezek alapján. Egyrészt az épületek tartalmaznak a letisztult és lényegi építészetükkel valami időtlenséget, másrészt a stílusukkal igenis konkrét helyet foglalnak el a történelemben. De vajon a nem ismert jövőt az időtlenséggel kell megjeleníteni? A Stonehenge a jövő építészete?
A választott épületek többsége annyiban jelenthet jövőt, amennyire ezek ma elérhetetlenek egyes néprétegeknek, embereknek. Ilyen módon a jövőbeli társadalom gazdagságát jól ki lehet fejezni, hogy „akkor majd mindenkinek ilyen lesz”. Ez a különbségtétel már a lakásenteriőröknél sem fedi teljesen a valóságot, hát még a középületeknél. A filmbeli középületeket mai középületek mintázzák. Ebben semmilyen státuszváltozás nincs. Mi indokolja hát ezt a mintavételt?
4.4 Az eredetivel való viszony
Az eredeti rajzfilmsorozat az építészeti formálással nem sokat törődött. Körülbelül a szokásos science-fiction utópiák építészeti környezetét idézi: betonból épült kissé újbrutalista hatású belső terek, fémmel és betonnal tagolt külső terek. Ehhez képest a film nemcsak hasonlót tár elénk (ténylegesen modern épületek, betondzsungel), hanem önálló gondolatokkal mer újat hozzátenni. Például az eredetiben alig vannak zöldfelületek Bregnaban. Itt annál több. Az épületek pedig nem egy kaptafára mennek, hanem igenis különböznek. Jellegzetesen egyediek a városban elfoglalt szerepük szerint.
Érdekes a magasság kérdésének változása. Az eredetiben igen nagy magasságok-mélységek vannak egy épületen belül, vagy két épület között. Valóságos betonrengeteg. Igen nagy zuhanások és mászások vannak a történetben. Ehhez képest a film majdhogynem kizárólag vízszintesen történik. Csupán csak a – filmben igazából funkciótlan – rácsos szerkezetű tornyok jelentik a magasságot, melyről a mesterlövészek lőnek. Minden más mintha csak egy földszintes beépítésű rendszerben játszódna. Még a vezérkar főhadiszállása is egy földszintes épület (Tierheim). A módosítás kimondatlanul nem túl feltűnő, viszont annál jelentősebb. A főhadiszállás magassága egyenes arányban van a jelentőségével. Így földszintes épülettel nem vehető túl komolyan.
Összefoglalás
A fenti kritikák és hiányosságokra való rámutatások ellenére tartalmaz a film építészeti értékeket.
Egyik nagy pozitívuma a jelen építészeti értékeinek bemutatása. Ezek az épületek, terek, mind-mind olyan helyszínek, ahol még nem forgattak filmet. Így a magától az építészetben nem informálódó közember is tudomást szerez az építészeti jelenről.
Másik értéke a módszerei, amivel egy-egy teret máshogyan mutat be. Ez igen nagy tanulság lehet az építésznek, amikor ehhez hasonló tervezési feladatai vannak.
Felhasznált szakirodalom
http://en.wikipedia.org/wiki/%C3%86on_Flux
http://blog.ounodesign.com/2009/06/24/architecture-in-the-movies-part-4-aeon-flux/
http://bregna2415.webs.com/filminglocations.htm
http://german.about.com/library/blaeonflux_berlin2.htm
http://madeinatlantis.com/blockbuster_movies/aeonflux/aeon_flux_4.htm
http://www.greenspun.com/bboard/q-and-a-fetch-msg.tcl?msg_id=00AxJM

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése