A film érdekes témát szolgáltat, mert az építész és az építészet is központi elemként jelenik meg benne: az építészet határait feszegeti egy építészhallgató szemszögéből, aki a „tiszta alkotás” erejével teremt, felrúgva a fizika törvényeit. Az építész művész jellege kerül tehát előtérbe, a mérnökivel szemben.
Célom bemutatni, milyen építészeti rétegek jelennek meg a filmben (tájépítészet – városépítészet – egyedi épületek – épületszerkezetek – belsőépítészet – maga az építésztervező), hogyan kapcsolódnak a helyszínek a cselekményhez, valamint elemezni, hogyan jeleníthető meg egy szürreális világ valósághűen és végülis ez hogyan különíthető el a valóságtól a film logikai rendszerében.
1. Építészet fogalma – a témakör lehatárolása
Fontosnak tartom a dolgozat elején meghatározni, mit is értünk építészet alatt. Az építészet definíció szerint épületek és szerkezetek művészi és mérnöki tervezését jelenti. Az épületeken kívül tehát a minket körülvevő tér, tágabb értelemben pedig akár bútorok is ide sorolandók. Mies van der Rohe az építészetet a társadalom akaratának térbeli megjelenéseként definiálta. (dr. Lányi, 2010.)
Dolgozatomban az építészet tágabb fogalmát vettem alapul, tehát ide sorolom a belsőépítészetet, táj-, valamint a városépítészetet is.
2. A film
Az Eredet (Inception) című film az álmok világában játszódik. Cselekményét tekintve egy csapat hivatásszerűen lép be mások álmába, és szerez információkat, vagy éppen ültet el gondolatokat másoktól/másokban. Ehhez azonban szükségük van egy építészre, aki felépíti az álmokat, így kap kiemelt szerepet a beszédes nevű építészhallgató, Ariadné. A legizgalmasabb momentumok is hozzá köthetők, amikor elkezd kísérletezni ezzel a világgal, próbálgatja, meddig lehet elmenni, mennyire érvényesülnek a fizika törvényei és a józan ész korlátai; mint építésznek mennyire van megkötve a keze.
2.1 Az építészet eltérő rétegeinek megjelenése a filmben
A rendező élethűen akarta ábrázolni a filmben az álmok szürreális világát. Kissé ellentmondásos a gondolat, de a gyakorlatban ez úgy valósult meg, hogy valódi helyszíneken vették fel a jeleneteket és ezekre kerültek rá a vizuális trükkök, az álomszerű rétegek. ). A film világa tökéletes terep egy építészet iránt érdeklődő rendezőnek, hiszen ott nemcsak a valóság, hanem a filmes valóság korlátai is átléphetőek – anélkül, hogy a film átmenne szürreálisba.
A forgatási helyszínek között szerepel pl. Tokió, Los Angeles, London, Párizs, Tanger és Calgary is. A cselekmény során szinte az összes földrészt érintik a szereplők, és még utazniuk sem kellett hozzá. A számos, különböző helyszíneken játszódó jelenet lehetőséget ad az épített környezet sokrétű bemutatására, látunk természetközeli (tengepart), városi (Párizs, Tokió, stb.) tereket, köz-, ipari- és lakóépületet, valamint külső- és belső tereket egyaránt.
Az építészeti terek csoportosítása, pár kulcsfontosságú jelenetet kiemelve (a teljesség igénye nélkül):
• a természeti környezet
Visszatérő motívum a tengerparti jelenet, mely általában romantikus, alapvetően pozitív (vidám) helyszínként szokott megjelenni. A filmben azonban eltérően ábrázolják, kietlen táj, komor színek, meredek sziklafal alkotják a hátteret, majd az íves födémszerkezetű épületről egyből tudjuk, hogy a Távol-Keleten járunk.
A természet a film egyik utolsó nagyjelenetében kap ismét kiemelt szerepet, amikor a csapat a hófedte hegyeken keresztül próbál bejutni egy betonbunkerbe. A filmkockákon minden fehér, a havas táj, a szereplők öltözete, még a járművek is. Nem megszokott a környezet, lényegében a semmi közepén áll egy hatalmas betonépület, éreztetve, hogy a valóságtól távol járunk.
• a város
A leglátványosabb jelenetek Párizs utcáin játszónak. A cselekmény elején Ariadné valós helyszíneken járva itt ismeri meg az álmok világát. Egyik pillanatról a másikra döbbenhetünk rá, hogy az élethű helyszín mégsem az, aminek látszik: hirtelen robbanások, fizikai lehetetlenségek gondolkoztatják el a nézőt, hol is vannak valójában.
A magyarázó-értelmező jelenetek gyakran egy metropolisz utcáin játszódnak, szokványos felhőkarcolókkal, szokatlanul kihalt közterekkel. Gyakran csak érezzük, hogy valami eltér a megszokottól, de nem tudjuk megmondani mi az.
• az épület
Az épülettípusok is változatos képet mutatnak a filmben, pár lényeges momentumot kiemelve: egy elhagyatott gyárépület durvasága megfelelő aláfestést ad a küzdelemnek (lövöldözés, üldözés), míg a hotel fogatótere bár mindenki számára nyitott hely, azért kellő csendet, nyugalmat, semleges hátteret biztosít a cselekménynek, ami épp a bizalom elnyeréséről szól. Az álomszerűséget az elrendezés mutatja (útvesztő).
Az építész színrelépése stílusosan az egyetemi épületben történik, ahol a tanár ajánlja be tehetséges hallgatóját a csapatba. Az épületben a folyosót, illetve az előadót láthatjuk, a táblán a római Pantheon építészeti rajzaival.
• az épületszerkezetek
Különleges motívum Esher önmagába visszatérő végtelen lépcsője is, amelyet a filmben többször is láthatunk. Az egyik szereplő egy ilyen lépcsőn cselezi ki ellenfelé, nem valóságos élethelyzetben: a lépcsőn lefelé szaladva kerül a mögötte futó mögé, majd löki le.
Egy hotel folyosóján közben megszűnik a gravitáció: a harc nemcsak a padlón, hanem a falakon és a plafonon állva is folytatódik, tulajdonképpen plusz egy dimenzióval ruházva fel a jelenetet. A tér ilyen módon történő újragondolása is csak az álmokban lehetséges.
1.ábra Esher önmagába visszatérő lépcsője 2.ábra Súlytalanság állapotában a hotel folyosólyán
• a belső terek építészete
A belsőépítészeti kialakítás mindig igyekszik az adott lelki állapotot tükrözni.
Az egyik jelenetben a belső tér kialakítása még a cselekményt is formálja: az első építész (álomépítő) a szőnyegen bukott el. Az álmodó ugyanis jól ismerte a helyszínt, de az építész nem megfelelő szőnyeget (gyapjú helyett műszálas) választott a szobába, ezért nyílvánvalóvá vált, hogy ez csak egy álom.
Az építészet tágan vett definiciója alapján vizsgálva a rétegeket, a film látványvilágban gazdag és átgondolt. A forgatási helyszínek sokrétűek, követik a cselekményt, jellemzik a szereplők személyiségét, hangulatát. Valamilyen árulkodó jel azonban mindig tudatja velünk, hogy nem a valódi világban vagyunk.
2.2 Álom az álomban – a rétegek egymásra épülése
A film központi feltevése, hogy lehetséges a többszintű álmodás, azaz álom az álomban. A megbízás csak bonyolult, három szintű álommal teljesíthető, ami komoly előkészületeket igényel az építész részéről. Ariadné hosszas tervezéssel, modellezéssel készíti el a helyszíneket, amelyeket csak ő ismerhet. Ezek:
• utca, gyárépület
Az első szint a célszemély túszul ejtéséről szól, ami nyilvánvalóan erőszakos eszközökkel történik. Ehhez a nagyvárosi utcák és elhagyott gyárépületek nagyon jól passzolnak. Álomról lévén szó, szokatlan események is történnek: hirtelen egy vonat szeli ketté az utcát, majdnem meghúsítva a küldetést. Ez a rész egy „egyszerű álom”, ezért egy hihető, mindennapi helyzetet ábrázol, élethű helyszínekkel.
• hotel
A második szint komoly kihívást jelent a csapatnak, mivel egy ismretlen bizalmát kell elnyerniük rövid idő alatt. A helyszín egy hotel (előcsarnok, bár, mosdó, lakosztály), ami modern, mégis visszafogott hangulatával semleges és nyugodt, de nem túl intim hátteret biztosít a beszélgetéshez. Itt már bonyolódnak a rétegek, a terek és a cselekmlny is: a megtévesztés a szereplőkre is kiterjed (álruhában jelennek meg), a hotel elrendezésében újra megjelenik az önmagába visszatérő lépcső.
• havas hegyoldal
A harmadik szinten már a kietlenség, puritánság érződik, itt már a lélek legmélyebb bugyrait kell elérni. A fehérség (minden fehér, a táj, a szereplők öltözete, még a járművek is) steril aláfestést ad a feladat szempontjából legfontosabb épületnek, a betonbunkernek. A nagy monstrum jól szemlélteti a lélek nehezen megközelíthető mélységét, ráadásul ennek is a legmélyebben fekvő a páncéltermét kell elérni. Az útvesztő jelleg az első pillanattól érződik, ráadásul külön utakat és tettek az épületbe, és egyre nehezebb akadályokat kell legyőzniük a szereplőknek. Az álomszerűséget csak fokozza. hogy földrajzilag is távolabb kerültek a nagyvárostól, és nem is lépkednek, hanem siklanak a hóban.
• tengerpart+kietlen, romos város
A negyedik szint nem előre tervezett helyszín, a két főszereplő nagyon ingoványos terepen jár. Ismét a tengerparton indulnak, amely mellett követlenül fekszik egy metropolisz. Ez már egyértelműen valós helyzet, a romos épületek folyamatosan omlanak össze körülöttük, instabil az egész épített környezet, sehol egy amber az utcákon. Jól aláfesti az állapotukat: veszélyes terepre léptek, ismeretlen utakat járnak. A helyszín nem is Ariadné, hanem Cobb (főszereplő) szellemi terméke.
Az építészeti rétegek nem csak a lépték szintjén jelenik meg a filmben (belső tér - épület – város – táj), hanem szó szerint egymásra épülő szintek (álmok az álmokban) is árnyalják a képet.
Ahogy egyre mélyebbre mennek az álmokban, úgy változnak a helyszínek, egyre furcsább, szokatlanabb helyekre jutunk, a szürreális felé haladva, mégis mindig a realitás talaján maradva. A nyüzsgő metropolisztól egy hotelen keresztül eljutunk a kietlen havas csúcsokhoz, aztán a tengerparton álló omladozó toronyházakhoz. Minél mélyebbre hatolunk az álmok világában, annál inkább eltávolodunk a valóságtól, egyre tovább tágítva az építészet határait és egyre bonyolultabb kapcsolatrendszert építve. A különböző szintek történései ugyanis hatással vannak egymásra: ha pl. az eddig viszonylag nyugodtan közlekedő autó az első szinten elkezd zuhanni, akkor a második szinten bekövetkezik a súlytalanság állapota, a harmadik szinten pedig lavinát okoz.
Valamilyen szokatlan részlet azonban mindig segít eligazodni: az önmagába forduló lépcső, az úttest közepén végigsikló vonat, a súlytalanság állapota, hirtelen robbanások a szereplők körül, stb.
Ami mindig közös, az az útvesztő, valamint az a furcsa tény, hogy sosem tudjuk hogy kerültünk a jelenlegi helyszínre.
2.3 Az építészet határainak feszegetése
A rendező szándékainak megfelelően a helyszínek alapvetően valóságosak, legalább is elsőre annak tűnnek. Az épített környezet a megszokott formavilággal dolgozik (nem futurisztikus), csak kitágítja annak határait.
Az álomvilág lehetőségeit együtt fedezzük fel Ariadnéval, akinek kreativitása gyorsan bontakozik ki: meghajlítja az utcákat, egymásba fordítja és dobozt készít belőlük, mégsem esnek le a házak, autók és gyalogosok, mert az álmok világában a fizikai törvények nem léteznek. Ariadné is a legnagyobb természetességgel lép át a kocka egy másik oldalára, és halad tovább immár 90°-kal elfordulva. Ezen a ponton rúgta fel a gravitációt, bizonyítva az elme építő erejét.
Másik érdekes és látványos trükk, amikor Ariadné tükröt épít a Szajna mellett álló két oszlop közé, majd ezzel szembeállít egy másikat, létrehozva egy tükörfolyosót, melyben végtelenszer ismétlődnek az oszlopok, valamint a két szereplő is. Az oszlopsorok között állva az egyik tükröt Ariadné betöri, de a szilánkok lehullása után a tükörkép nem tűnik el: ahelyett, hogy újból a Szajnát látnánk, a tükröződéssel létrejött oszlopsor megmarad, mint egy a Szajna fölött átívelő híd (Pont de Bir-Hakeim). Itt két tükörből és két oszlopból épített hidat, kizárólag a fantáziája segítségével.
3.ábra A tükörfolyosóból „épített” híd
A filmben azonban meg kell tanulnia ismerősnek ható, nem konkrét, hanem teljesen új helyet tervezni, hogy a többiek ne ismerhessék a terepet, és kisebb legyen a hibázás veszélye. Egy komplex útvesztőt kell létrehozni az álomban, ahol az épületeket és a térszerkezeteket az építész kontrollálja, de a tér használását és a tetteket az álmodó maga alakítja. Érdekes feladat lenyűgöző, de mégsem túlságosan irreális tereket tervezni, viszonylag rövid idő alatt, nagy méretekben.
A tér önkényes alakításában, alternatív közlekedési útvonalak keresésében a klasszikus példa a Die Hard sorozat első része. A főhős az épületben nem az erre fenntartott útvonal segítségével, hanem agresszív mozgással, tulajdonképpen a tér eltorzításával mozog, így hozva létre egy új közlekedési rendszert. Az Eredetben az építészhallgató gyakorlatilag szabad kezet kap, mintha az építészetből a mérnöki oldalt kivennénk, és bármi, amit a művész lerajzol, biztonsággal megvalósulhatna. Ami a Die Hard-ban az épület erőszakos deformálása (nem közlekedésre szánt útvonalak használata, új átjárók nyitása), az az Eredet álomvilágában tudatosan alakított valósággá válik (www.hg.hu, 2010.). Ez egy valóságra épülő világ, szabályok nélkül.
A lány sikeressége mégsem a nagyszabású, őrült ötleteiben rejlik, hanem inkább abban a képességében, hogy összekapcsolódik az álmodóval, és hagyja, hogy saját tudatalattijával töltse fel az általa megalkotott teret.
Mi történne, ha az álomvilágban alkalmazott ötleteket az éber tudatállapotunk is felhasználnánk? ariadné felismerte, hogy a „pure creation”, a „puszta teremtés” lehetősége a legnagyszerűbb az álomvilágban, így nem ragadt meg a valóság kötöttségeinél, mint például a fizikai törvényszerűségek.
Összefoglalás
Az Eredet érdekes gondolatokat vet fel: az álmok világában minden lehetséges, még egy határok nélküli építészet is. Egy sor jelenséget mutat be, ami túlmutat a minket körülvevő fizikai téren. Gyakran azonban a fent említett fogodzók (2.2. szakasz) használatával is nehéz eligazodni, mi játszódik a valóságban, illetve mi az álmokban.
Alapvető különbség (építészeti szempontból), hogy az álmok nem létező helyeken játszódnak, azok csak Ariadné kitalációi, ráadásul még útvesztők is, nehogy ki tudjunk lépni belőle.
A film útmutatása a két világ megkülönböztetésére egy totem tárgy, amivel mindenki rendelkezik. A pörgettyű, mint az álom és a valóság megkülönböztetésére szolgáló eszköz deviáns viselkedése jelzi, ha a szereplő továbbra is álomban van. Az egyik jelenet után a főszereplő elmulasztja megpörgetni az eszközt, így felmerül a kérdés, lehetséges, hogy attól a ponttól kezdve minden csak álom volt a filmben? Ráadásul a záró jelenetre is maradt egy csattanó: A főhős előtt ismét lejátszódott egy visszatérő álom, megpörgeti a totemtárgyát, hogy megbizonyosodjon arról, a valóságban van, de az nem áll meg...
Ezzel nyitva hagyja a kérdést: Vajon a film nagy része is egy álom volt, és négy szint helyett ötöt jártunk be? Vajon a mozi is csak egy álom? Lehetséges, de ez a feltevés már erősen a Mátrix gondolatkörére emlékeztet.
Felhasznált szakirodalom
dr. Lányi Erzsébet (2010.): Épületszerkezettan 8. előadásjegyzet, 2. előadás, http://epitesz.bme.hu/page/1142, Letöltés ideje: 2010. október 21. 2000
Veres Attila (2010.): Álomkörök - az Eredet és az alkotói megszállottság
http://diakzsuri.hu/cikkek/elemzes/351-alomkoeroek-az-eredet-es-az-alkotoi-megszallottsag, Letöltés ideje: 2010. december 13. 1700
Zsámboki Miklós (2010.): Manipulált tér - a filmek építészete
http://hg.hu/cikk/epiteszet/10440-manipulalt-ter---a-filmek-epiteszete, Letöltés ideje: 2010. november 20. 1500
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése