Írásomban egy 2006-os drámának a témához kapcsolódó vonatkozásait szeretném teljes mértékben kivesézni, és ezáltal az építészet és média sokrétű kapcsolatába egy pillanatnyi betekintést adni. Röviden ismertetem a film történetét, elemzem a fő és mellék motívumait, fizikai megtestesülésüket, rejtett jelentéstartamukat. Építészeti vonatkozásban is több szálon fut a film; igyekszem mindegyiket legalább említés szinten becsempészni a sorok közé. Konklúziót a történet teljes mértékű ismertetése után szeretnék tenni.
1. A filmről szárazon
Cím: The Lake House / Ház a tónál
Magyar cím: Ház a tónál
Bemutatás éve: 2006
Rendező: Alejandro Agresti
Írta: David Auburn (screenplay), Eun-Jeong Kim (motion picture "Siworae")
Főszereplők: Sandra Bullock, Keanu Reeves, Christopher Plummer
Bemutatta: Warner Bros Pictures & Village Roadshow Pictures
Kiadta: Vertigo Entertainment
2. Dióhéjban
Egy fiatal, kezdő orvos, Kate Forster, rezidens éveinek letöltése után a városba (Chicagoba) költözik megkezdve orvosi pályafutását. Korábbi lakhelyétől elbúcsúzva egy rövid levelet hagy a ház postaládájában. Üdvözli az új tulajdonost, és kér tőle egy szívességet: ha a posta régi címére kézbesítené leveleit, nagyon kedves lenne tőle, ha továbbítaná neki az új címre. „Utóirat: A bejárati hídon lévő festékes mancsnyomok már ott voltak, mikor beköltöztem.” Az új lakó, Alex Wyler (építési vállalkozó; építész) legfőképp a mancsnyomokon akad fenn. Nincsenek is semmiféle mancsnyomok…és a ház is évek óta üresen áll.
A félreértések tisztázása végett elindul egy misztikus levelezés kettejük között. Az írások során kiderül, Kate 2006-ban, Alex pedig 2 évvel korábban, 2004-ben él. A két „világ” közötti legfőbb kapocs a postaláda. A folyamatos levélváltásokkal egyre reménytelenebbül egymásba szeretnek, de kapcsolatuk útjában az idő áll.
Szokásos drámai fordulatok után – kapcsolat mélypontja, szüneteltetése után tragédia bekövetkeztének veszélye, annak kiküszöbölése, majd happy end. Alex két év várakozás árán találkozhat Kate-tel, s szerelmüknek már semmi sem szabhat gátat.
A leírtak alapján elég „csöpögősen” hangzik, nem is hozott akkora sikert, mint várták, de a maga műfajában egy érdekes színfolt. Nem kétséges, hogy női szívek megdobogtatására íródott az amúgy nyugodt, kellemes tempójú film. A következő pontokban az átlagos történeten felüli, a két személyt bármely módon összekötő elemeket próbálom felkutatni, ami elvisz végső soron a legfontosabb elemhez, a tóparti házhoz.
3. Kapocs 1: A postaláda
A két, időben egymástól elcsúsztatott világ közötti valódi kapcsolatot a postaláda képezi. Amit az egyik beletesz, azt a másik valós időben érzékeli. A postaláda tartalmát tudják ’átküldeni’ a másik idejébe, s ilyen módon tudják eljuttatni egymáshoz időről-időre a leveleket. Ez a mellékmotívum az, amely a szereplőket a konkrét helyszínhez és egyben A házhoz köti. A cselekmény innen indult ki és itt is fejeződik be. Így lesz kerek egész a történet.
A postaláda fizikai megnyilvánulása is érzékelteti az időtlenségét; a házzal együtt halványzöldre festett míves acél oszlopon egy átlagos kinézetű amerikai postaláda ül, ami már rozsdásodik, nyikorog. Csak azért nem cserélik le, mert emlékek fűződnek hozzá. Ettől lesz annyira fontos és szerethető tárgy. Olyan tárgy, amit a főszereplők töltenek meg élettel, levelekkel.
4. Kapocs 2: A könyv
’A könyv’ alatt Jane Austin: Meggyőző érvek című regényét értem. Kate számára nagy eszmei értéket jelent, mivel a könyvet édesapjától kapta, de egyik nap a vasútállomás padján felejtette felszállás előtt. Alexet megkérte, hogy a múltban tegye el neki a könyvet, és dobja be új lakóhelyének postaládájába. Azonban az épület akkor még építés alatt állt. Nincs más megoldás, találni kell egy újabb lehetőséget, ahol át tudja adni a könyvet Kate-nek. Furcsa, hogy nem használja a tóparti ház postaládáját és nem küldi el az egyik levéllel, pedig ez lenne a legegyszerűbb módja. Valószínűleg ennél nagyobb meglepetést szeretne neki okozni, ezért elrejti Kate jövőbeli lakásának hajópadlója alá, amikor már elkészült (ennyiből a postaládába is tehette volna, ha már befejezték a házat, de így minden bizonnyal nagyobb a katarzis). A meglepetés a legváratlanabb pillanatban éri Kate-t: lassacskán el is felejtené Alexet, viszont a könyv tesz róla, hogy ne így történjen.
5. A legfontosabb kapocs: A ház
Az egész történet fő motívuma a tó víztükre felett lebegő üvegdoboz. Kate és Alex lényét is, de legfőképp kettejük kapcsolatát tükrözi nagyon szemléletesen. A ház kvázi egy üvegből készült szigetet képez a tavon; bentről lehet csodálni a környező idilli képet, viszont nem lehet közel menni, közvetlen kapcsolatot létesíteni a természettel. Az épület közepén álló fa is ugyanezt jelképezi; magányosan, a környezetből kiragadva él a saját világában. Tovább fokozza ezt a hatást a híd, ami még egy összekötő elemnek tekinthető a ház az elzárt, különös világ és a föld, a valóság között. Kate is és Alex is külön-külön az adott világukban ragadva, egymástól elszakítva élnek, és hiába próbálnak személyes kapcsolatot teremteni, az adottságok ezt nem teszik lehetővé, akárcsak a ház esetében.
Nagyon finom visszacsatolás az éttermi jelenet. Ehhez viszont tudni kell, hogy a film egy 2000-ben bemutatott koreai verziót dolgoz fel egy az egyben; ennek címe: Siworae. Itt Kate szerepét Eun Jooban lelhetjük meg, aki szintén korábbi házát elhagyva karácsonyi üdvözlőlapot ír a következő lakónak. A házat ’Il Mare’-nak hívja. Mikor Alex meggyőzi Kate-t, hogy találkozzanak a jövőben, tehát Kate idejében, elhívja vacsorázni; Kate pedig az ’Il Mare’ étteremben szeretne elsőként találkozni a különös férfival.
1,2:ábra Az amerikai és a koreai film plakátja
5.1 Valóságban
Az épület valódi tervezője Nathan Crowley Angliából származó, Amerikában tevékenykedő építész. A ház csupán a film kedvéért épült és a forgatás befejezése után le is bontották. A helyszínt is a tervezőre bízták: találnia kellett egy beépítetlen, természet-közeli tavat, ami nincs túl messze Chicagotól, nincsen megemelt partja, meredek rézsűje. Ez a Maple-tó közelében lévő parkra illett; Crowley itt találta meg az ideális környezetet a ház számára. Két hét tervezési és tíz hét tényleges építés után elérte a filmnek megfelelő állapotát. A tó partján építették fel és utána engedték beáramlani a vizet a ház lábaihoz. Acél tartószerkezet, üvegfalak, fával burkolt híd. Olyan, mintha Le Corbusier-t keverték volna egy kis Frank Lloyd Wrighttal – Alex öccse, Henry Wyler szövege szerint. Maga az épület csipkézett, ugráló alaprajzi elrendezése Wrighthoz hasonló, de anyaghasználata tőle idegen; Wright szívesen alkalmazott természetes anyagokat, téglát, fát, követ, ezzel bevonva a tapintást, mint ötödik érzékelési lehetőséget. Ezen a házon csak a hideg üveget lehetne megfogni, ami nem vonzó az emberek számára. Ez az elem is a ház jellemét tükrözi: távol tartja saját magától a benne élőt, akárcsak a külvilágtól.
3,4:ábra A ház belseje a juharfával és a bejárati hídról feltáruló látvány
5.2 Alex szerint
„Nincs lejáró. A házból nem tudod elérni a vizet. Se lépcső, se stég. Ez a ház egy doboz. Üvegdoboz, amiből mindent látsz magad körül, de nem tudod megérinteni. Nincs kapcsolat közted és a környezet között.”- Alex szövegét idézve a filmből (magyar szinkronverzió). A juharfa is a közepén be van zárva. „Elfojtás és kontroll. A ház lényege a birtoklás, nem a kapcsolat. Persze csodálatos, csillogó, de nem teljes.” Olyan, akár az apja személyisége, amit jól tükröz az általa tervezett ház. Jó házat tud tervezni, de otthont nem. Hiányzik belőle az érzelem.
5.3 Mona szerint
„Csak nem az a cölöpökön álló tákolmány? Megőrültél? Miért vetted meg azt a házat? Az egy üvegdoboz! Mindenki belát.”
Mona, Alex múltbeli ’barátnőjének’ szavai a filmből. Mona fiatal, „modern” nő – bár kicsit egyszerűbb jelleme van, mint Kate-nek -, akinek feltételezhetjük, hogy fiatalos gondolkodása van. Ennek ellenére ridegnek, túlságosan kitárulkozónak, de semmiképpen sem otthonosnak tartja az acélból és üvegből felépített csodadobozt. Még ma is sokan így gondolkodnak, köztük fiatalok is. Akkor ne is csodálkozzunk azon, hogy annak idején, az ’50-es években, amikor a modern, egyszerű formák kezdtek teret hódítani (például Mies van der Rohe Farnsworth ház), miért is találták ezeket az épületeket személytelennek (pedig a Farnsworth ház is a természet lágy ölén lebeg a föld felett kecsesen). Ez amolyan kritikának tudható be a modern építészet felé. Még a 21. században sem tudja a túl steril, száraz építészetet értékelni a közönség. És mi mással, ha nem a média eszközével lehet ezt a világ tudomására adni?
5.4 Az apa kapcsolata
A történet szerint Simon Wyler tervezte és építette a tóparti házat saját kezűleg - fiatal építész korában feleségének. Azonban saját alkotásában nem érezték jól magukat pontosan a bezártság miatt. A szülők kapcsolata idővel megromlott. Az anya, Mary elhagyta a már elviselhetetlen természetű, híressé vált építész férjét, de nem tudta őt elfelejteni; házasságuk kudarcába belebetegedett és meghalt. Simon el sem ment a temetésre. Mikor Alex megkérdezte miért, a válasz az volt rá, hogy: „számomra azóta halott, hogy kilépett a házból.”
Az előbbi példa felnagyítva ugyan, de rendkívül szemléletesen mutatja, mennyire fontos épített környezetünk minősége. Hiába modern, szép, ha nem formálódik teljes mértékben a felhasználóra, kényelmetlenül érzi magát benne, ami kihat életére, lelki világára, közvetett módon az egészégére. Ezt sokkal durvább verzióban mutatja be a Ragyogás című 1980-as horrorfilm (főszereplő: Jack Nicholson). Ennek a filmnek is a bezártság a lényege. Egy fiatal pár kisfiukkal egy hatalmas kastélyszállóban ragad a télre. Az üresség, a kényszer, az elszigeteltség teljesen megváltoztatja a családfő viselkedését, kifordul önmagából, aminek tragikus következménye lesz. Ebben pedig nagy szerepet lehet tulajdonítani az épített környezetnek.
6. Építészcsalád
Visszatérve a filmhez: a házon kívül még számos építészeti vonatkozást tartalmaz. Elég megemlítenem azt, hogy Alex, öccse Henry és édesapjuk egyaránt építész végzettségű. A film az építész család segítségével egy kis belátást enged ennek az érdekes szakmának az életébe. Különleges, mert a művészet és a mérnöki tudományok határterületén fekszik. Egyaránt kell hozzá józan paraszti ész, logika, következetesség és művészi bohóság, kreativitás, elrugaszkodás. Talán ezért is tiszteli annyira a társadalom az elismert építészeket. Viszont az elismertség a családi háttér szétzilálását vonhatja maga után, ami nem csak ebben a szakmában, hanem minden másban is igaz lehet. Itt is egy ilyen eset áll fenn; az apa karrierista, az anya feláldozza magát a családért, főként gyermekeiért, akik viszont kárát látják annak, hogy apjuk hűvös természetű. Ugyan követik őt, felnéznek rá, de az apa túl tökéletesnek érzi magát ahhoz, hogy bevallja: valamit nem jól csinált. (Alex Henrynek: „Apa túszként tart téged az ő fényes mítoszgyárában. De azt se hagyja, hogy egy telefonfülkét építs vagy egy hörcsögketrecet.”) A kemény apai háttér jelen esetben a testvérek összekovácsolódását és Simon által képviselt életformától való elfordulást jelenti.
Azt a helyzetet is bemutatja, hogy nem feltétlen szerencsés dolog az, ha a saját szakmájában kiemelkedően teljesítő apa ráerőlteti gyerekeire ugyanazt a szakmát. Előnyös olyan szempontból, hogy át tudja adni nekik tudását, tapasztalatait, tanulhatnak hibáiból, verejtékes munkával felépített saját irodáját tovább tudja adni. Azonban a „gyerekekre” nézve ez rendkívül terhes feladat: meg kell felelni a szakmának, hiszen ismerik édesapja munkáját, ezért tőle is legalább olyat várnak el; meg kell felelnie saját magának, hiszen méltó utód szeretne lenni; és ami talán a legfontosabb és legnehezebb; meg kell felelnie az apa elvárásainak. Ő ugyan csak jót akar, azt szeretné, ha fiai is ugyanolyan ismertek lennének, mint ő, de ezzel el is idegenítheti őket magától, mert nem tudhatja, hogy ők is ezt akarják. Lehet, hogy nem vágynak akkora karrierre, mint az apjuk.
Érdekes jelenet, amikor apa-fia a kórházban beszélgetnek. Simon, szívroham után közvetlenül sem tudja abbahagyni a munkát, annyira megszállott. Épp valamilyen építészmagazint lapozgat, amit odanyújt Alexnek. Kíváncsi a véleményére egy épülőfélben lévő múzeum látványterveiről. Alex a következőket mondja: „Jók a folyosók, a fényviszonyok. … A fehér külső borítás egyértelmű Meier hatás. De a belső színvilág egészen egyedi. Semmi új, de tiszta, impozáns. Tetszik.”
Simon felkapta a fejét Meier neve hallatán. Már nem is csodálkozik az ember (az építész), hogy Barcelona szóba kerül, bármilyen építészeti témájú beszélgetés zajlik. Jelen esetben a Casa de la Caritat került szóba. Simon elmesélte, hogy az árvaház közelében épület fel Meier barcelonai Museum of Contemporary Art épülete, amelynél egy sor zsalus tetőablakkal tudott olyan indirekt fényviszonyokat elérni, amelyet annak idején a Casa de la Caritat-nál tett meg az építész. A művészetet kiemeli ugyan a fény, de pusztítja is egyben. Jó példa arra a két épület, hogy különböző korokban hogy csalogatják be ugyanazt a fényt más eszközökkel. Azonban „Barcelonában egészen mások a fényviszonyok, mint Tokióban. És Tokióban egész mások, mint Prágában. Egy igazán jó épület, amelynek az idő próbáját ki kell állnia, sosem független a környezettől. A jó építész ezt figyelembe veszi. Csak úgy alkothat maradandót, ha egyeztet a természettel. És muszáj megragadnia a fényt. Az első a fény. Mindig.”(Simon) A jó épületről tudni lehet, hol épült, milyen környezetben áll. Alex pedig nem tudta megmondani, hogy a látványtervek milyen helyszínre készültek. Csupán a koncepciója tetszett neki, de a hely szellemét az alkotó kifelejtette. Emiatt nem teljes a magazinban bemutatott épület.
Alex olykor felidézte, milyen volt Simon szerető, gondoskodó apaként. Kate-tel való levelezése alkalmával eszébe jutott, milyen jók voltak az apjával megtett közös séták a városban. Ezek nemcsak apjával való kapcsolatát ápolta, hanem alkalmat adtak arra is, hogy jobban megismerje épített környezetének apró mozzanatait. Rájött, ha ismeri ezeket a részleteket, sokkal élhetőbbé válik még a legzsúfoltabb város is, mert egy-egy házhoz, utcához, egy-egy hozzá tartozó emlék kapcsolódik, s nem csupán a követ, a téglát látja, hanem ezt a mögöttes tartalmat is.
5,6,7:ábra Barcelona Casa de la Caritat és Richard Meier Contemporary Art Muesuma
7. Városnézés
Alex az apjával megtett sétákhoz hasonlóan ’közös’ programot szervez Kate-tel: megmutatja neki Chicago legszebb részeit. És miért érdemes ilyenre időt szentelni? Megismerjük azt a várost, amelyben élünk; szerethetőbbé válik. Még szakmai továbbképzésnek is felfoghatjuk a dolgot, mivel egy építész annál jobb, minél több pozitív példát lát, hogy az tudat alatt beépülve kihasson az alkotói folyamatra.
A körút során láthatjuk többek között ezeket az épületeket is:
• Cadillac Theatre
• Department Buildings
• Bank of America Theatre
• Carson, Pirie, Scott Building
• Marina towers
• Trump International Hotel & Tower
• AT&T Building
• Tribun Tower
• Academy of Dance, Official School of The Joffrey Ballet, stb.
Kate-nek mindegyik nagyon tetszik, de különösen a külvárosi lakóépületek, azok közül is kiemelten egy, a chicagoi épületek „nagymamája”. Kate a képzett laikus szempontját mutatja be: a felhőkarcolók, magasházak ugyan szépek, de nem emberléptékűek; távolságtartóan díszelegnek a belvárosban. Mindegy hol él az ember, a természet jelzésszerű megjelenéséréhez, a természetes anyagok használatához és kisebb léptékhez ösztönösen jobban vonzódik.
Összefoglalás
A film nagyon rafinált. A szerelmi szál mögé bújtatva ad látképet napjaink építészeti gondolkodásáról, mind az építész oldalról, mind a közönség felől. Megfogalmazza a szakma legfontosabb nehézségeit, szépségeit. Enged belelátást, miért is olyan nehéz jó házat tervezni, és ennek ellenére milyen könnyen bírálják a laikusok is, hiszen az építészet az, amihez „mindenki ért”. Mindenki látja, érzékeli, véleményt alkot róla, meg tudja mondani teszik-e vagy sem, de csakis a külső alapján. Általában bele sem gondolnak, hogy a háznak, akár egy festménynek, története van, mögöttes tartalma, amit jó megismerni, mielőtt gátlások nélkül elkezdik kritizálni. Ugyan az a legjobb, ha ezt a háttér információt le lehet olvasni az épületről, de ez az, ami annyira piszkosul nehézzé teszi: érthető legyen, de ne szájbarágós.
Felhasznált szakirodalom
http://www.trianglemodernisthouses.com/lakehouse.htm
http://www.newraleigh.com/articles/archive/architecture-film-series/
http://www.imdb.com/title/tt0410297/
http://gblog85.blogspot.com/2010/04/siworae-2000-korean-dvdrip.html
http://www.google.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése