BALI Zoltán: Építészet mint díszlet

„ Az építészet a látványról szól, sokkal inkább, mint a térről, hiszen elsősorban a szemmel érzékeljük és tapasztaljuk. Ha így tekintünk rá, a klasszikus értelemben vett keretezés, mint építészeti eszköz, jóval megelőzte annak filmművészeti alkalmazását. A mai mozi építészetre gyakorolt hatására a keretek sorának alkalmazása – az egyes síkok közötti mélységek manipulálása, alternatív láttatása annak, ami éles és annak, ami elmosódott, ami nyilvánvaló és ami rejtett, ami élő, és ami élettelen – vagyis egy filmszerű montázs megteremtése egészen megszokottá vált. „ Jean Nouvel 2001.a


1. Az épített környezet hatása a filmekre.

1.1 Bevezetés
Jean Nouvel idézete rávilágít az építészet és a filmkészítés közötti szoros kapcsolatra. Az mindenki számára világos, hogy mindkét alkotási módszer a művészetek leglátványosabb kategóriájába sorolhatóak. A mai világban a két ágazat szerepe jelentősen felértékelődik, mivel a szórakoztatás, a látvány, a lenyűgöző elemek mind-mind fontosak az emberek számára. Az építészet lakásokat, infrastruktúrát, parkokat, vizuális élményt nyújt, a filmek pedig felvidítják hétköznapjainkat, izgalmakat, olykor borzongást biztosítanak szemlélője számára. A két művészet rengeteg hasonlóságot mutat mindamellett, hogy az ember életét, szórakozását biztosítja. Az egyik legszembetűnőbb az alkotó személye. A rendező hasonlóan az építészhez az ember érzékeire tesz hatásokat, fényekkel, hangokkal, vizuális efektekkel komponálják műveiket, melyekben az eszköztár azonos, csupán a végeredmény más.
A két művészet gyakran ötvöződik. Az építészek montázsszerű belső tereket képezhetnek, filmszerű elemeket használnak épületeik komponálása közben. A filmek pedig szinte majdnem minden alkalommal élnek az építészet nyújtotta látványelemekkel. A „díszlet” fontos kelléke a színház és színművészetnek, keretet és helyszínt ad a cselekménynek, épített elemekkel biztosítja a valóságot, vagy éppen a fikciót. A rendezők jó érzékkel választanak helyszíneket, melyeket olykor bizonyos építészeti eszköztárakból válogatnak. Ezek lehetnek egyszerű épített elemek, valós vagy épp fiktív terek, falak, szobák, épületek, városok, az eszköztár épp úgy kimeríthetetlen, mint a kreativitás, mely generálja ezeket. Egy film sikere gyakran nem a színész tehetségén, vagy a reáruházott szerep érdekességén múlik, hanem sokkal inkább a látvány nyújtotta élményen. Látványos lehet maga a cselekmény (akciófilmek efektjei), vagy épp a cselekmények mögött megbúvó „díszlet” által nyújtott élmény. Ezt egy ügyesen komponáló rendező a végletekig tudja fokozni, gyakran olyan nagy sikerrel, hogy a keretnek szánt filmbéli épített környezet nagyban befolyásolja a film egész karakterét. Itt nem csupán egy jól sikerült háttérre, egy jelenet helyszínére gondolok, hanem olyan közegre, ami az egész filmben meghatározó szerepet játszik. Ezek a „díszletek” gyakran olyan jól sikerülnek, hogy a szemlélő számára a film nézése közben hasonló élményt nyújt, mint maga a cselekmény, vagy a színészek játéka.
Dolgozatom megírásához igyekeztem olyan filmeket gyűjteni, melyekben ezek a gondosan megkomponált „díszletek” vagy helyszínek fontos szerepet játszanak. Mivel a filmrendezők gyakran élnek az építészet nyújtotta látványelemekkel, ezért megpróbáltam a legfontosabbakról írni. Ahhoz, hogy pontos betekintést nyerjünk, mint minden gyűjtőmunkánál itt is rendszerezni kell az anyagokat. Az általam választott filmekben a helyszínek filmre gyakorolt mély hatása mellett azt vizsgáltam, hogy ez a tér milyen méretet ölthet, tehát a keret, mely magába foglalja a cselekményt, mégis milyen kiterjedésű. Egy cselekmény játszódhat csupán egy szobában, folyosóban, helyszínéül szolgálhat viszont egy egész épület, vagy akár egy egész város. Ennek a három fő építészeti egységnek (szoba-ház-város) mind a vizuális élményre, mind a cselekményre gyakorolt hatása merőben eltérő, változatos képet mutat.

1.2 A szoba mint „díszlet”

Az ember vele született tulajdonsága, hogy szereti a tágas környezetet. Egy szoba mérete nagyban meghatározza a bennük tartózkodó emberek hangulatát. Huzamosabb ideig senki nem bírja ki egy 4*4-es szobában magára hagyatva elzárva külvilágtól, viszont felemelő érzést nyújt egy impozáns épület báltermében mulatni az időd barátaink társaságában pezsgőt kortyolgatva. Mint minden ember, a rendező is tisztában van vele, hogy a zárt, szűkös tér a bezártságot, elhagyatottságot érezteti, addig egy nagyobb transzparensebb környezet pont az ellenkezőjét, a nyitottságot, nagyságot, olykor felsőbbrendűséget.
1.2.1 A Fűrész 1.

A sokak által ismert film egy elhagyatott mellékhelyiségben játszódik. A rendező által kiválóan megtervezett 15 négyzetméteres térben egy közel másfél órás cselekmény, némi kitekintéssel zavartalanul képes leforogni. A lepusztult, nyirkos, zárt helyszín kiváló díszlet, kiváló táptalaj egy alacsony költségvetésű horrorfilmhez. Az izgalmas cselekmény mellett a nézőben a helyszín kelti a legnagyobb benyomást, hiszen a mellékhelyiség alapvető rendeltetése megváltozik, börtönné változtatja a rendező, a benne található berendezések, szaniterek pedig új értelemet nyernek. Egyes darabok a szabadulást nyújthatnak, némely tárgyak pedig a biztos halált.
1.2.2 Az Összeesküvés

Frank Pierson filmje a második világháború idején lejátszódó Wannsee - i konferenciát mutatja be. Bár a náci összejövetel megtörténtjét sokan tagadják, mégis egyes okiratok arra nyújtanak betekintést, hogy létezett, mégpedig a Harmadik Birodalom vezető elitjének részvételével. A történet végig egy kastély dísztermében játszódik, neoklasszikus elemek, berendezési tárgyak díszítik. A rendező épületválasztása közben adott a korhű ábrázolásra, köztudott hogy a nácik elutasították a modernt, és kedvelték a német klasszicista építészetet. Fontos volt egy olyan épített környezet választása, ami korhű elemeket tartalmaz, és a legkevésbé sem zavarja a nézőt az amúgy fontos dialógusok megértésében.

1.3 Az épület mint „díszlet”

Az épületek az emberek számára mindig is egy bizonyos misztikummal bírtak. Mivel életük meghatározó része, ezért gyakran fordult elő, hogy egyes épületekhez szimbolikus tartalmat, vagy valamilyen spirituális értéket kapcsoltak. Egyes építmények karaktereikkel, geometriáikkal, míg mások az épület anyagaival, történeteivel, vagy csupán rendeltetéseivel hatottak a nagyérdeműre. A következőkben igyekeztem olyan filmeket gyűjteni melyekben a cselekmény helyszíne egy épület, vagy épület-rész, és ezen építmények meghatározzák az egész történet karakterét. Egyes filmeknél a néző bizonyos értékben joggal érezheti azt, hogy a történések helyszínéül szolgáló épület maga az egyik főszereplő. Az ilyen esetekben az építészet már nem csupán díszlet, hanem mint meghatározó karakter, a cselekmények egyik fő mozgatórugója ilyenkor gyakran változik az építmény rendeltetése, mely tovább fokozza a rendező eszköztárát az izgalmak fokozásában. Példáimat tekintve a cselekmények helyszínéül szolgáló térhez gyakran köthető, valamilyen hiedelem, vagy negatív utópia.

1.3.1 A pokoli torony

Nagyszabású film, melyben a 70-es évek legnevesebb színészei játszanak. San Francisco-ban a világ legmagasabb toronyházának átadására készülnek, azonban egy zárlatos vezeték, egy hibás tervezői döntés miatt tűz üt ki, amit csak rengeteg emberi élet árán sikerül megakadályozni. A film elemzésénél érdemes figyelembe venni, hogy 1974-ben készült, amikor a modern építészet a múlóban van, az emberek kezdenek elidegenedni a vasbeton monstrumoktól, megszűnnek az őket életre keltő jövőbeli utópiák. A film rámutat arra, hogy az ember nem hajszolhatja végletekig a technika által nyújtott lehetőségeket, mert azok gyakran hibás döntések miatt rengeteg anyagi és emberélet veszteséggel járhatnak. Rendező gondosan ügyel az épület részleteinek bemutatására, hogy a néző végsőkig megértse mi hol található, hogyan működik a lift, hány emelet magas, hogyan oltható a tűz, milyen menekülési utak találhatóak benne. Az épület, amelynek bonyolult szerkezeti megoldásai, legyenek azok függönyfalak, liftaknák, nagy fesztávú terek, melyek lenyűgözik és szolgálják az embereket, ebben a történetben a visszájára fordulnak, és épp akik használnák azoknak a vesztükre törnek. A cselekmény közepette természetesen a néző megismerheti az épület teljes struktúráját. A story a klasszikus katasztrófafilmek úttörője, ahol a szembenálló felek a hotelben ünneplő felső tízezer, tűzoltók, építészek, és az épület, mely szedi áldozatait, végső soron a katasztrófát az előidézőnek sikerül megállítani. A tervező, aki a legjobban ismeri a bonyolult struktúrát képes arra, amire mások nem, megfékezni az elszabadult lángokat, megmentve ezzel emberek százait.

1.3.2 A kaptár

Ez a film tipikus példája annak a tézisnek, hogy a társadalom hisz bizonyos összeesküvésekben, misztikumokban, talán belső félelemből, vagy tapasztalat útján, de izgatják a fantáziánkat olyan világok, melyek a hétköznapi emberek számára felfoghatatlan, elérhetetlen távolságokban, dimenziókban találhatóak. A filmkészítők előszeretettel visznek vászonra olyan filmeket, melyek helyszínéül eme szokatlan terek szolgálnak. A Kaptár című film teljes egészében egy különleges földalatti laboratóriumban játszódik egy fiktív város külső helyszínén. Talán nem meglepő módon az emberke számára a földalatti létesítmények mindig valamilyen sötét tartalommal bírnak, amelyeket ha ötvözünk a modern építészet rideg elemeivel, akkor abból egy bombabiztos tér gyúródik, mely kiváló helyszíne lesz egy izgalmas cselekmények. A történet egy nagyszerű ötvözete a „zombis”, és egyfajta negatív utópiát sugalló akciófilmnek. A pokoli toronyhoz hasonlóan itt is óriási szerepe van az épített környezetnek, jelen esetben a „kaptárnak”. A film amolyan „in medias res”- ként kezdődik, majd nyomban felvázolják nekünk a szóban forgó épület teljes struktúráját, amely egyből megérteti a nézővel a rá váró helyszínek összetételét. A klasszikus zombis küzdelem mellett fontos szerepet kap az építmény, melynek saját mesterséges intelligenciája, mozgó falak, csapdák, elektronikus rendszerek felügyelete nagyban nehezítik a főhősök szerepét. A pokoli toronyhoz hasonlóan itt is óriási mondanivalója van az épületnek. Az előbb elemzett filmben egy 50 évvel ezelőtti problémát próbál a rendező feszegetni, itt pedig korunk egyik meghatározó gondja kerül előtérbe, a bio és kémiai fegyverek, és az őket létrehozó tudóstársadalom számunkra megfoghatatlan mivolta.

1.3.3 Az átok

Jan de Bont filmje nagyszerűen mutatja be azt az ősi gondolatot, miszerint ember és építmény között mindig is létezett egyfajta spirituális kapcsolat, mely olykor tiszteleten, olykor félelmen alapul. A történelem során több tiltott, zárt, vagy éppen átkozott épületről tudunk, melyekről igazak az állításaink. Az ember hiedelme egy bizonyos magasabb rendű erőtől, ami kiváló alap a filmkészítéshez, gyakran kerül filmvászonra, azonban ha ez a megfoghatatlan erő egy épületben kel életre, az két hiedelemvilágot ötvöz, és a rendező számára ideális teret biztosít a borzongás véghez vitelére. Az átok című film egyik főszereplője maga a helyszín ahol játszódik a cselekmény. A kastély nagyban hasonlít Horace Walpol neogótikus építményeire, és a gótika, mint korstílus a legjobb téralkotó a borzongáshoz. Anyaghasználatban hidegséget áraszt, szobrai és hiedelemvilága pedig önmagában hátborzongató. A horrorfilmek leggyakrabban két korstílust használnak filmjeik díszletéhez, a gótikát, valamint a modern high-tech stílust. A film, hasonlóan az előbb bemutatottakhoz az életre kelt épülettel foglalkozik, azonban itt nem a struktúra, vagy egy mesterséges intelligencia szedi áldozatait, hanem az épületet megszállt szellem. Ez a film Korszakalkotó mivolttal bír, hiszen több későbbi film is feldolgozta. (Ház a kísértet hegyen, Hivatalnok ).

1.4 A város mint „díszlet”

A bevezetésben említettem, hogy három főbb egységre tagolom azokat az építményeket, amikben az épített környezet nagyban meghatározza a film karakterét. Ezek a részek gyakran egymás halmazaiként is előfordulnak, tehát egy épületet meghatároz egy karakteres szoba, és ugyanez igaz arra, hogy a város épületek összessége. Ebben a vázlatpontban olyan filmeket igyekszem bemutatni melyekben a város, mint közeg, jelentésbeli többlettel bír, mely kihatással van az egész cselekményre, és a film egyik fő tényezőjévé válik, tehát nem csupán helyszínként szolgál a történéseknek, hanem alakítja azt, vagy ha úgy tetszik a polisz ad értelmet nekik.

1.4.1 Angyalok és démonok

Dan Brown sikeres regénye alapján készült sikerfilmben minden adott a tökéletes filmmű létrehozásához. Sikeres színészek, és rendező, misztikumokkal és összeesküvésekkel teletűzdelt sztori. A történet spirituális mivoltához kiváló helyszínt biztosítanak Vatikán és Róma forgalmas utcái, a fontosabb jelenetek pedig olyan helyszíneken játszódnak, mint a Pápai rezidencia, A Szent Péter Bazilika, Bernini templomai, vagy éppen az Angyalvár. Róma ősi városa tele van misztikus ősi történeteket magába foglaló épületekkel, mely egy izgalmas thriller kiváló táptalaja lehet. A rendező kiválóan használja fel ezeket a régi építményeket, mint helyszíneket. A manapság leginkább csak turista látványosságként szolgáló helyszínek, templomok börtönökké válnak, a Vatikán épületeiben pedig titkos társaságok szabotálják a konklávé tisztességes levezetését. Ron Howard másik nagyszerű műve a Da Vinci kód is hasonlóan jól használja ki egy ősi város nyújtotta lehetőségeket.

1.4.2 Az Eredet

Az utóbbi évek talán legnagyobb sikerű filmje nem is igazán a város kategóriába sorolható, hiszen magába olvasztja mind a szoba, mind a ház és mind a tágabb épített terek által nyújtott lehetőségeket. A történet, és maga a képvilág is komplex összetételű, hiszen a szereplők nem csupán használják a „díszlet” helyszíneit, hanem ők maguk kreálják. Christopher Nolan művében az építészet nem csupán a környezetet, a látványt erősíti, vagy holmi misztikus mivoltot ad neki, hanem a cselekvés központjába állítja. Az Eredetben a szereplők az álmaikban a fizika törvényeit meghazudtolva lépik át a rendes, és a filmes valóság határait, létrehozva olyan helyeket, ahol a történet zajlik, és itt lép be az építész, a legfontosabb karakter a filmben. A film kiválóan mutatja be az építészekben rejlő kreativitás végtelen forrásait, nélkülük mind a filmes, mind a való világ díszletei, terei, építményei szegényebbek lennének.


Összefoglalás
A dolgozat készítése rámutatott arra a már sokat emlegetett felvetésre, hogy az építészet és a filmkészítés nagyon hasonló művészeti ágazat. Mindkét műfaj gazdag eszköztárat tudhat magáénak, „termékeik” gondos tervezést, és kivitelezést igényelnek. Az is elmondható, hogy a két tervező, az építész és a rendező is felhasználják egymás munkájának egyes elemeit sajátjuk tökéletesítése érdekében. A rendezők szinte minden egyes filmnél használják az építészek által alkotott tereket, leggyakrabban „díszletként”, melyek biztosítják a látványt, illetve helyszínéül szolgálnak az egyes cselekményeknek. Vannak filmek, melyek kifejezetten erre a környezetre építik történetüket, ahol az egyes szobáknak, épületeknek felbecsülhetetlen szerepük van, a legsikeresebb filmek azonban mégis attól többek egy puszta látvány vetítőnél, hogy ezeket a helyszíneket olyan tulajdonságokkal ruházzák fel, melyek a hétköznapi életben a legcsekélyebb mértékben sem fordulnának elő. Egy mellékhelyiség, mely börtönné alakul, a Szent Péter Bazilika, mely véres leszámolások helyszíne lesz, vagy egy életre kelt ház mindig jó táptalaj filmek forgatására. A filmek kiválasztásánál igyekeztem a csoportokra leginkább jellemző példákat összeválogatni, így is olyanok maradtak ki, mint a Bukás c. film bunkerje, a Die Hard toronyháza, vagy épp Alex Proyas Dark Cityje. A merítési lehetőség szerencsére gazdag, érdemes elemezgetni őket.