SZŐKE Zsófia: MÉDIAGICCSÉPÍTÉSZET

A média pszichológiai mechanizmusáról építész szemmel.
A címben is megjelölt sorrend szándékos, az építészet egy szervilis elemnek tekinthető ez esetben. Hipotézis: Tipizálható-e az egyedi ízlésítélet? Függ-e ez az adott országba adaptált licenszműsorok épített látványvilága az adott nemzet habitusától? Úgy tűnik, hogy ízlésfüggönyök húzódnak Európában: nemcsak Kelet és Nyugat, hanem Észak-Dél között is. Másrészt csak a fiatal demokráciák esetlensége, hogy felzárkózási igyekezetükben túllőnek a célon, vagyis: nálunk a giccselemek is harsányabbak? Vagy másban keresendő az ok: vajon tényleg gyökeresen különbözik-e az ízlésünk az előbb említett kategóriák szerint, vagy a vizuális környezetszennyezés és a média tesz minket „kultúramásolóvá”? Ezt a tükörképet – hű vagy torz? - mutatja felénk a tömegkommunikáció: a tv-ben közvetetten megjelenő építészetünkről, mint a reklámok, a valóságshow-k és sorozatok kulisszái. Tehát elgiccsesíti-e társadalmunkat a tömegkommunikáció? Ha igen, milyen építészeti eszközök bevetésével?

1. Bevezetés
melyben leszögezném, hogy esszémben a giccsről nem mint lenéző műértő szeretnék gondolkodni. Véleményem szerint a giccsnek, mint a divatnak is, megvan a maga helye. „A modern társadalom felszíne alatt két ideál húzódik meg: a boldogság és az elidegenedésmentesség ideálja” (Moles, (1996):30) Létjogosultságával nem is kell szembeszállni, mert a giccs szolgálja ki ezeket a társadalmi igényeket, a giccs a boldogság művészete. Viszont lényeges az összefüggéseket elemezni, hogy miért virágzik szemmel láthatólag a mai magyar média táptalaján. Könnyen belátható, hogy öngerjesztő folyamatot teremt a sensus communis és a tömegkommunikáció viszonya. Nem térve ki a szociokulturális magyarázatokra, melyek messzire vezetnének.
Most, hogy a média szabályozásában történő változások kapcsán a „giccsadó” lassan aktuálissá válik (http://www.fn.hu/media/20090520/giccs_birsag_kerteveknek/), több kérdést is felvetődik.
Vannak-e a giccsnek fokozatai? Vagy giccsnek csak a végleteset hívhatjuk, ami már nem karikírozható?
Kontextus határozza meg, vagy örökérvényű is lehet? Valószínű, hogy kultúra- és idő, történelmi helyzet függvénye egy-egy bírálat. És még minek a függvénye?
Egyáltalán ki határozza meg? Ahogy provokatívan fogalmaztunk a laikusok felé a tdk-ban: „Mi vagyunk kákabelűek, vagy Ti műveletlenek?”
2. A téma elemei és páros metszeteik
Érdemes először a kettős részhalmazokat vizsgálni, hogy majd azután áttérjünk a közös szeletre. Természetesen a témaelemek metszeteinek vizsgálata disztributív, remélhetőleg ugyanarra az eredményre vezet.
2.1 A médiáról és giccsről
kitekintésképp, mivel nem szakterületünk.
2.1.1 Tömegkommunikáció
A reklám világa sűríti a tömegkommunikáció működési mechanizmusát, érdemes tehát ott körülnézni. A média meghatározóinak, akár egy reklámszakembernek, lélekbúvárnak kell lennie, hasonlóan egy építészhez is. A tankönyv alapján (Lastrego, 1983:20) a „cselekvés mozgatórugóit” keresik. Clyde Miller A meggyőzés módszerében arról ír, hogy mind „feltételes reflexekkel” megáldott lények vagyunk. A reklámszakemberek ezt a jellemzőnket, a fogyasztó „prekondícionálásanak” módjait keresik. Vance Packard szerint a reklám az ejtett rábeszélés, észrevétlen meggyőzés művészete.
E szerint az emberi tudat különféle síkjai ismertek, 3 szintre bontható.
• Első a logikus gondolkodás síkja – A „mit, miért?” kérdésekre könnyedén tudunk válaszolni.
• Második az előtudat/tudatalatti – nem hajlandó számot adni cselekedeteink miértjéről
• Harmadik pedig az a szint, akkor se beszélnénk a cselekvésről és okairól, ha tudatában lennénk – Ezzel foglalkozik az IK (indítékelemzés)
2.1.2 Liminalitás egy társadalmi csoportban
„A liminalitás (Van Gennep) egy határhelyzeti állapotot jelent, a létezésnek belső, szakrális formáit, melyek közösek a közösség vagy csoport minden tagjában. Fontos szerepet játszanak a kisérő rítusok.” Ezt a mozzanatot ragadja meg ügyesen a mai magyar média is. „A csoport maga keresi és alakítja normáit, és ezeket összeveti az aktuális társadalmi konvenciókkal. Ez a közösségi élmény speciális esete, a communitas.” (Dr. Szőke Katalin - Csoporthatárok és liminalitás) Jelentőségéről a későbbiekben lesz szó.
2.1.3 Trend és divat
Vittorio Gregotti az avant-garde és a giccs szétválását a ’30-as évekre, a modern elterjedésére datálja. A divat definíciója - véli ő - nem más, mint a giccs avante-garde beli megfelelője.
2.1.4 Giccsnek
tágan értelmezve azt vehetjük, ami először megmagyarázhatatlanul nem tetszik, túl evidens. Kínos, mert nem leljük rögtön az okát, miért feszengünk miatta. Aztán egyszer csak bevillan: ez giccs!
A giccs német verkitschen 'elkenni', 'elmázolni' szóból eredeztethető (Friedrich Kluge: Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache, 1960) A világ tíz legnehezebben definiálható kifejezései közé tartozik.
Kilenc pontban összefoglalva:
• kollektív emlékezeten alapul
Kétségtelenül a „csicsa” tetszik a tömegeknek, mivel a giccs, definíciójából fakadóan, mindig népszerűbb lesz, mint a magasművészetek. Csak nem mindegy, milyen.
Karinthy ezt a kérdést irodalmi szemszögből közelíti meg, de az más művészeti ágakra, az építészetre is legalább ennyire érvényes. “Mert a giccset az teszi halhatatlanná, s örökéletűbbé a művészi alkotásoknál, hogy függetlenül a kor ízlésétől mindent magába szív, amit elmúlt korok elcsépeltek és levedlettek.” (Karinthy, 1935)
• „A többség dönt”
Nagyjából a középkorig a korízlés meghatározása a nemesség kiváltsága (giccselmélet: stílusok, ízlés fokozatos leszivárgása), mivel ők voltak a fogyasztók.
„Abraham A. Moles A giccs, a boldogság művészete című könyvében azt állítja, hogy a giccs inkább létezési mód, semmint tárgy, még kevésbé stílus (Moles, 1996). Csakúgy, mint a tömegkultúra, a giccs jelensége is a fogyasztásban, a fogyasztói társadalomban gyökerezik, amely azért alkot, hogy termeljen, és azért termel, hogy fogyasszon.” (Szabados Péter, Médiakutató 2005)
Azaz az iparosdással veszi kezdetét a giccs fénykora, a giccs általában tömegcikk.
• A giccs nem kérdez, nem állít. A sztereotípia azt mondatja velünk, hogy kiüresedett és üzenetnélküli. Ellenben úgy vélem, a giccs interpretálható (ld. posztmodern), ha másba nem is, Moles giccsemberének életérzésének hű kifejezője.
• konkrét példáinak megítélése rengeteg tényezőtől függ ld. tdk
„ (…)többek között Gillo Dorfles, Abraham A. Moles, Hermann István stb. könyveikben ezeket a problémákat részletesen kifejtették. Duchamp kijelentette, hogy „az ízlés megszokás kérdése”, érdemes elgondolkodni azon, hogy ami ma az európaiaknak, erdélyieknek nagyon giccses, az egy dél-afrikainak, miért nem az? Rögtön kiderül, hogy itt olyan kultúrhagyományok, egymásra tevődések, kereszteződések, áttetszések vannak, amelyek meghatározták, hogy most Európában, mi a giccs. Ha az amerikai művészetet vizsgáljuk, és annak a hatását, ugyanakkor azt is, mennyire megváltozott a szemlélet, hogy az életünkbe már beépült a giccs, teljesen más képet látunk.” (Ujvárossy László)
• „emléktárgyak” – giccsérték fordítottan arányos a hozzáférhetőséggel
• menekülés a realitástól és a vele való szembehelyezkedés
• önmaga karikatúrája, tovább nem fokozható – túl erős kritérium
• nem keverendő össze a dilettantizmussal, mai divatos szóval az igénytelenséggel, a szeméttel, Dorfles szavaival élve: „technikai ügyetlenségekhez” semmi köze sincs (Dorfles, 1986)
• morfológiai feltérkepézése tágulóban van, „a giccs már régen kiterjeszkedett a pusztán optikai szférán túlra (pl. slágerek, irodalom)” (Dorfles, 1986)
2.2 Média és giccs
2.2.1 Valódi és vélt giccs
A valódi vajon csak saját korunkban ismerhető fel kristálytisztán?
Építészetben például a neo stílusok ide sorolhatók? Vagy pont fordítva? (Moles, (1996):37 ) A giccs tipológiájának fejezeténél pellengérre kerülnek a szecesszió ún. „makaróni-stílusú” alapgörbéje és a barokk kagylómotívum is.
2.2.2 Van-e hajlam a rosszízlésre?
Egy példa, hogyan rombolják a médiabeli döntéshozók (a tömegkommunikáció) és laikusok karöltve önnön maguk, a társadalom széles rétegeinek ízlését. Az új Corvin bevásárló központ logóját is (több kiváló terv közül) a megbízók először tudatosan kiszórták a jobbik felét, utána pedig kimentek a Váci utcára kérdőívezni. Belőtték a fogyasztói célcsoportot (25-30 éves korú nők), majd az ő válaszaikra alapozva kiválasztották a leggiccsesebbiket, amelyik narancssárga-lila szinekben pompázik, és virágot mintáz. Szomorú. Ez a visszacsatolás-központú döntés jól szimbolizálja a giccs terjedésének lefelé húzó örvényét, spirális öngerjesztését.
2.2.3 A giccs: státusszimbólum
Szalagcím: „Lenyűgöző luxussal kényeztetik az X-Faktor versenyzőit!” Alatta pedig: “Luxusanyagok, tíz centi vastag, süppedő szőnyeg, óriási plazmatévék, panorámás teraszok és jacuzzi várja majd az X-Faktor versenyzőit” – vázolt a Borsnak egy-két részletet az X-Faktor-versenyzők átmeneti szállásáról Schiwert-Takács László, a RTL Klub-os műsor szerkesztője. „
E tekintetben nincs különbség divat és giccs között: nehéz ellenállni a média, a giccs és divat összeboruló csábításának. Álszent dolog ezt kijelenteni, de az erre való törekvésben látom a sokat hangoztatott fenntarthatóság kulcsát.
2.3 Média és építészet,
viszonyuk tisztán a szimbiózisból fakadóan szemlélve
Média oldaláról
A médiában az építészet egy életérzés kifejezéseként jelenik meg. A laikusok is eszerint tekintenek a szakmára és munkáira;ez a gerjesztett vágy hajtja a megrendelőket. De az életmódműsorok és magazinok is mind ezen az identitás kifejezés vágyán alapulnak.
Építészet oldaláról
Ezzel kapcsolatban megfigyelhetjük, hogy az építészet is „elmedializálódik”, gondoljunk csak a reklámtáblákhoz hasonlatos hatalmas feliratokra például új közintézményeken (Számalk, Fővárosi Levéltár stb.) Ez nem baj feltétlen, csak átveszi a megváltozott közlésforma (a vizualitási dömping) eszközeit.
Kérdések, megfigyelések: Magunkban hordozunk-e egy genetikai ízléskódot is, nemzeti identitás szintjén? Melyik tudati síkon hatnak ezek?
• Milyen színeket alkalmaznak?
DK pl.magyar
narancssárga vagy piros szín – magyar ”némelyik pszichológus szerit a nők figyelmét a piros csomagolású termékek ragadják meg; a férfiak szeme a kéken akad meg leginkább.” Vagy ez csak az elnőiesedő társadalom egyik jele?
ÉNY pl. német
kék-szürke – a könnyű felismerhetőség végett alapvető, mert ettől „hazai”
• A formavilág, pl. a giccs eszközrendszerébe tartozó hullámos forma? Most érte el tetőpontját nálunk a styling, a fogyasztásra ösztönöz áramvonalasítás. (Dorfles, 1986) Fáziskésésben vagyunk-e vagy ethnoszból fakad?

2.4 Építészet és giccs
Az építészet lenyomataival mind találkoztunk már nyaraláskor. A giccsturizmusban nem létezik lehetetlen pl. eiffel-kávédaráló, sörnyitó, hűtőmágnesek szuvenírek (Dorfles, 1986:46) Vagy gondoljunk csak a giccsembernek szóló, híradók előtti műsorokban (pl. Fókusz, Aktív) előszeretettel mutogatott házi makettekre (tészta-Parlament, kagyló-Halászbástya, mézeskalácsházak) romantikájára.
A STYLING ÉS AZ ÉPÍTÉSZET (Dorfles, 1986: Vittorio Gregotti)
Az új giccse is terjed, nemcsak az antiké pl. modern bútorok utánzatai. Az építészeti idealizmus megbocsátható „kikozmetikázás” eredményez, azonban jellemzően giccsbe hajlanak a látványtervek, renderek .
3. Közös halmaz
A „médiagiccsépítészet”
A most futó tehetségkutató műsorok kulisszaépítészete, erős ízlésformáló hatása
Ezekben tv-műsorokban az évek során megfigyelhető vált az az erősödő tendencia, hogy a fény- és hangtechnika, a villódzó gyors fények a moziban látottakhoz képest is feldolgozhatatlanul sok ingert sugároznak. Csillogóbb, fényesebb „reprezentatívabb” lett a kulissza, a giccsből visszaköszönő ívesebb, hullámosabb formákkal.
Ugyanez a megfigyelés igaz például a meteorológiai jelentések látványvilágánál: egyre harsányabb, disszonáns színek, giccsfényű berendezés, körök és hullámok, a zuhanó színvonalú tipográfiáról nem is beszélve, közszolgálati és kereskedelmi adóknál egyaránt!
Vagy gondoljunk csak a romagiccset népszerűsítő műsorokra, mintpéldául a Mónika-show és a Győzike-show. Utóbbi sikere abban áll, hogy az előadott szituációkban az átlag magyar család magára ismer. (Szabados, 2005 ősz – Bulvár rovat) Így az általuk képviselt ízlésvilág és értékrendszer szépen beszivárog a nézők életébe, kezdve a párducmintás barokkosan csavarodó kanapétól, a fröccsöntött csilláron át, egészen a „villájukig” bezárólag.
3.1 Ki-mit-szeret
Milyen különbségek és hasonlóságok fedezhetők fel az egyes nációk ízléséhez passzintott licenszműsorok épített látványvilágában? Célom összevetni a különböző kultúrák (pl. amerikai, angol, német, magyar, bolgár stb.) ízlésére szabott tvstúdiókat e téren, elemezni és okokra rávilágítani, szakértő segítségével.
A X faktor a „pirospozsgás” agresszívebb látványvilágával a déli (olasz) és szürkeségből kiszabaduló keleti blokkban (bolgár, magyar, orosz) ért el nagyobb sikereket. „ A giccs itt és most sokkal több, mint a rossz ízlés szinonimája: és nem kevesebb, mint a szocialista társadalom, valamint a szocialista kultúra között végbemenő (…) anyagcserezavar” vélekedett P. Szűcs Julianna a ’90-es évek elején. Úgy látszik, ezt még 20 év alatt se hevertük ki. Másrészről Németországban és az északi kultúrkörben inkább a hideg színvilágú, kicsit talán visszafogottabb Idol sorozat ért el nézettségi rekordot. Persze nem szabad elfeledkezni a más műsorstruktúráról, és hogy sok minden múlik a promóción, az emberi tényezőkön. Pl. mennyire tűnik hitelesnek a bemutatott emberi szerep, az adott „legkisebb szegény fiú” történetével mennyire tud azonosulni a közönség (újabb giccsforrás).

1. ábra Az amerikai és német Idol sorozat összehasonlítása.
Az amerikai és német Idol sorozat összehasonlítása. Amerikai stúdióképben (jobb felül) több görbülő felület, mint bal alul a németben (Kevesebb a giccs Európában, de már nem egetrengető a különbség) A németek egyébként is a modern-kékes színválgú műsort válaszották (Deutschland Sucht Den Superstar, ami az Idol licensz alá tartozik), mint az X-factort. Jobb alul: George Michael koncert látványeleme az építészet, a”kétdés” világ manifesztálódása.

2. ábra K und K reprezentáció: balról az osztrák műsor, jobbra a magyar. A Supertalent barokkos kastélyról „leemelt” előlépcsővel operál. A Megasztár kisstílű próbálkozása: „fénykorunk”, a historizmusból ismert kváderköves boltívre emlékeztető kapumotívum

3.2 Sorozatgiccs
a fogyasztói társadalom elnyújtott reklámfilmjei.
Az amerikai életérzés (kocsikban, nőkben, hatalmas felhőkarcolókban), a luxus megjelenítése viszi sikerre ezeket a sorozatok hazánkban is (pl. Nip/Tuck, CSI: Miami stb.). A hollywoodi filmes eszköztárban bevett, városképből indított jelenetek már önmagukban nem elegendőek: a sorozat előrehaladtával egyre erősödik a művi filter a képkockákon. Mintha állandó naplementefényben úszna a város (giccskellék).

3. ábra Luxus a filmen és valóságban - felvétel szöge, színhőmérséklet, kontrasztarány

4. ábra Felül: a Miami helyszínelők egyik jelenete a Long Beach Arena parkolójában. Mégha az erősen eltolt színhőmérsékleti skála nem is látszik, érdemes észrevenni a kontrasztkülönbséget a két kép között. Alul: a Valóság.
Hogy az eltorzított világ mennyire hatással van a közízlésre, azt az alábbi példa is mutatja:
„Get the CSI Miami look!” néven külön stílusirányt generált a fotózásban (http://www.presetsheaven.com/2009/03/02/get-the-csi-miami-look/) A kommentekből kiderül, követendő példának tekintik. Így is, mindössze néhányan eszmélnek rá, hogy picit „aranyszínűbb” lett a kép! És egyetlenegy, aki ennek komikumára rá is mutat:„Yeah, it's a comedy. The overuse of the orange filter throughout the show is hilarious.”



5. ábra A médiaépítészetgiccs mintapéldája - Fekete-fehérben is jól kivehető az irreális lencsekorrekció, ami már a hétköznapi nézőknek is feltűnik – felső kettő: hihetetlen kontraszt, alul: sötétedés a kép teteje felé
Effekt: mintha mi is napszemüvegben, a szereplők testközelében, de persze csipszet majszolva izgulhatnánk végig az eseményeket (2009, CSI Miami)
3.3 Saját gyártású, arculatképző tv-stúdiók
A híradó stúdióknál is megfigyelhető a 30 éves periódust átfogó reciklálás, a „retró”. A szcenika a 70-80-es formavilágát idézi. Persze mondhatnánk, hogy nincs új a nap alatt. De ebben is megfigyelhető a retró sajátossága, hogy nem egy sík mentén, hanem egy dimenzióval gazdagodva, spirálisan fejlődik. Az öltözködési divat már a 90-es éveknél jár, vajon mikor tér ez vissza a média látványvilágánál, és a belsőépítészet területén? (ld. 6. ábra, középső kép) Mikor támad a PoMo újra?

6. ábra Arculatváltás a közszolgálati televízióknál (ff-ben nem tűnik fel, de ca. 30 év alatt végigjárták a színskálát (MTV hiradók színpadkép, utolsó jobb alsó: megújult Duna-tv)


7. ábra Finn (balra) és magyar beszélgetős műsor színpadi képe – magyar: nemzetközi licenszre hajazó, álrusztikus világa, a posztmodern minket érzékenyebben érintett pl. Balázs(RTL Klub) és Olli Geissen show (RTL): ugyanaz a műfaj, mégis látszik az északi –és a déli ízlés éles kontrasztja
Kérdések
• 1.Ki foglalkozik a kereskedelmi csatornáknál gyakorlatban a színpadképpel, szcenikával? Építész képzettségű is?
• 2. Melyek azok a társszakmák, amelyek segítik a stúdiótervezőt? Szociológusok? Pszichológusok? stb.
• 3. Ki az, aki végső soron dönt a kulisszáról, hogy mit szeret és fogad el a közönség nap mint nap? Kereskedelmi adóknál producer, közszolgálati televízióknál kicsoda?
• 4. Milyen építészeti eszközökkel keltik fel az érdeklődést az aktuális show iránt, a hang- és világítástechnikán túl?
A Magyar Televízióban külön szcenika osztály foglalkozik a stúdiók tervezésével. Megkeresésük bürokráciai akadályba ütközött.
Helyette egy müncheni építészt, Thomas Richtert faggattam az akutális munkakörével kapcsolatban.

• 1. A színpadképeket nemcsak színpadi tervezők készítik.Gyakran bíznak meg építészirodákat vagy formatervezőket is ezzel a feladattal, legalábbis Németországban. Így pl.a mai ZDF stúdiót egy svájci építésziroda tervezte. Az én állásom annak a továbbfejlesztésével függött össze. Florian (a főnököm, és egyben a cégtulajdonos) a diplomamunkám kapcsán figyelt fel rám. Számára egy tervezőben az a legfontosabb, hogy legyen erős formavilága. Ehhez pedig nem kell feltétlenül színpadtervezést tanulni. Ezeket az ismereteket ugyanis viszonylag gyorsan el lehet sajátítani.

8. ábra ZDF stúdió 2010 – így is lehet…
• 2. Egyik se, a legfontosabb a jó érzék az aktuális trendek és formák iránt!
• 3. A mi irodánkat a kereskedelmi és közszolgálati adók az arculatuk továbbfejlesztésével bízzák meg, azaz azzal, hogy egy bizonyos „XY“ adáshoz adjunk javaslatokat. Többnyire már vannak az adáshoz előzetes koncepciók, úgy mint pl. a szerkesztőség javaslatai arra, hogyan nézzen ki a színpadkép. Ekkor nagy vonalakban megpróbálunk egy ennek megfelelő modern dizájnt kialakítani. Ennél azonban mindig igyekszünk azt biztosítani, hogy az adás „TV-képes“, a tv-zésre alkalmas legyen.
Az adás szerkesztőségének munkatársai döntik el, hogy a javaslataink megfelelnek- e erre a célra, mi pedig figyelmet fordítunk arra, hogy megfeleljünk nekik, alkalmazkodjunk hozzájuk. A végén a legtöbb szerkesztőség a mi javaslatainkra hagyatkozik. Gyakran előforul ugyanakkor, hogy a tervezési folyamat eléggé elhúzódik, mivel a szerkesztőségnek egészen konkrét elképzelései vannak. Az is megesik azonban néha, hogy a szerkesztőség maga sem tudja, hogy mit akar…
• 4. A jelenlegi tendenciák az építészet és a design terén alapvetően befolyásolják a tervezést, mint például az utolsó világkiállítás Kínában. Általában ezek az építészeti eszközök lényegülnek át tisztán dekorációvá.
Ugyanilyen erős befolyást gyakorolnak a díszlettervezésre a reklámtrendek. A „set-design” mindig új és innovatív kell, hogy legyen; anélkül, hogy könyen lecserélhető lenne. Végső soron egy sikeres adás nem a külcsínytől lesz az, hanem a tartalomtól. Rossz műsoron nem segít egy sikeres díszlettervezés sem.
A mai médiapiacon az adások koncepciói egyre inkább hasonulnak. Ezért próbáljuk a rendkívüli díszlettervezéssel azt elérni, hogy a mienk kitűnjön a többi program közül.

Az egyes országokban nagyon különbözőek a látványra vonatkozó szokások: pl. Franciaországban nagyrészt fehér tereket javasolnak, míg Németországban lehet színesebb is. Sok Kelet-európai országban pedig a teljesen tarka is elfogadott.
Mi fényes, sima (”slick”) dizájnt javasolunk mostanság, de a cégek ezt gyorsan továbbgondolhatják, ha ezzel olcsóbb megoldást találnak.
Formák, színek és minták bizonyos földrajzi régiókból vagy országokból célszerűen beépíthetők. Természetesen befolyásolják a mindenkori formatervezést, de azokat át kell ültetni a modern formanyelvre.



9. ábra „Nyugatról Keletre” tendenciái - Egyre több digitális elem, csak a támaszkodó pult és a laptop maradt valódi. Bár egyelőre nem fenyeget ez a veszély, de mi következik? Lassan a műsorvezetők is animáltak lesznek, ld. Tron c. film?
Összefoglalás
Konklúzió
• Hipotéziseim sorban megdőlni látszanak. Tengelyesség nem igaz a felvetett értelemben, mert egyetlen epicentruma van licenszműsoroknak (mint a Barátok közt, Jóban-rosszban, Megasztár, X faktor és a többi bulvárműsor): Fremantlemedia. Az angolszász ízlésvilág egy változatát kapjuk meg készen mi és az egész világ is, Nagy-Britanniából kigyűrűzve.
• Azaz a tv-s licenszműsorok nem linerásian terjednek nyugatról kelet felé, hanem maga Nyugat-Európa is differenciáltabb e tekintetben. Az ízléstengelyek viszont léteznek, amit Thomas is megerősített.
• A giccsnek igenis léteznek fokozatai. Ha úgy véljük, ennél már nem jöhet rosszabb, a magyar bulvármédia rendre rácáfol: van még alább is.
• A GICCS NEM A DOLGOKBAN VAN! Hanem: “A giccs a dolgok előállításának és befogadásának inautentikus szociológiai és esztétikai mechanizmusában rejlik. (…) Alapja (…) az önnön szubjektivitásunkhoz való viszonyunk tisztázatlansága” – a rossz ízlés ápol és eltakar.
A giccs nem bontható le tárgyakra, épületekre, műfajokra és szituációkra. Életérzés. Már csak az nem világos, hogy az adott társadalom (a jelenkori magyar posztszocialista) a liminalitás vagy communitas állapotában van-e. De bizakodásra okot adó jelek akadnak jószerével, persze ez egy érzékeny egyensúlyi állapot. Merre billen el a mérleg nyelve: a médiában sugárzott giccsképű építészet felé, vagy a Moles által feltételezett, örökérvényű ízlésleszivárgásból következő ízlésjavulás felé? Azaz jórészt az ízléstelen tárgy, tévéreklám, azaz a háttér-vizuális kultúra határozza meg ronda épületekhez vonzódást. De legalább, ha hazai kontextusban szemléljük ezt a megállapítást (és ha ez nem is sok jót tartogat számunkra), „a látványvilág felszínére egyre kevésbé jellemző a hullámhátrány” (Dorfles, 1986: utószó - P. Szűcs Julianna)

Irodalomjegyzék
Dorfles, G. (1986). A giccs (a rossz ízlés antológiája). Gondolat Könyvkiadó.
Dr. Szőke, K. -C. (n.d.). Csoporthatárok és liminalitás. Retrieved from MKTT: Közösségek mai (kommunikációs) arculata c. konferenciája: http://www.communicatio.hu/mktt/dokumentumok/konferenciak/2010/mktt/szinopszisok/szoke_katalin.htm
Karinthy, F. (1935). A halhatatlan giccs. Pesti Napló.
Lastrego, C. -T. (1983). A tömegkommunikáció. Budapest: Gondolat Kiadó.
Moles, A. A. ((1996) ). A giccs, a boldogság művészete . Budapest: Háttér Kiadó.
Szabados, P. (2005 ősz – Bulvár rovat). Karnevál a médiában. Retrieved from Médiakutató: http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_03_osz/03_karneval
Beszélgetés Ujvárossy László grafikus művésszel: A giccs reciklálása
http://www.ujkelet.ro/interju/beszelgetes-ujvarossy-laszlo-grafikus-m-vesszel-a-giccs-reciklalasa.html
http://www.fremantlemedia.com/Production.aspx