PATAKI Barbara: Eredet

Dolgozatomban az Eredet című 2010-es film alapján elemzem a két művészeti ág kapcsolatát, az eszköztárak egymásra hatását. Bemutatom a megjelenő helyszíneket, és megvizsgálom az építész szerepét a cselekmény alakulásában. Azért ezt a filmet választottam, mert amikor először láttam, nagyon megfogott Ariadné karaktere.

1. A sztori
A történet lényege, hogy néhány speciálisan képzett bűnöző képes mások álmába belépni, azt irányítani, és így információkhoz jutni. Dom Cobb és csapata a legprofibb az ilyen fajta ipari kémkedésben, ők a legkeresettebbek a „szakmában”, ennek köszönhető, hogy megkapják a valaha volt legnehezebb feladatot: a lopás helyett „vinni” kell egy gondolatot, jobban mondva gondolatcsírát, amiből a megbízónak megfelelő döntést hoz az áldozat – vagy ahogyan ők nevezik: alany.
Dom elvállalja a munkát, anélkül, hogy társait megfelelően tájékoztatná a benne rejlő veszélyekről. Ez önző döntés a részéről, mégis érthető, hiszen sikeres teljesítés esetén esélyt kap, hogy hazamehessen évek óta nem látott gyerekeihez. Ott kellett hagynia őket, miután őt gyanúsították felesége meggyilkolásával, így a gyerekeket a nagyszülők nevelik.
A munka nem tűnik bonyolultnak: Saito egy iparmágnás, legfőbb riválisa az energiapiacon a Fisher&Monroe, melynek tulajdonosa haldoklik, és fia fogja örökölni a birodalmat. Saito célja, hogy az örökös szétdarabolja a céget, mielőtt az monopol helyzetbe kerülne.
Mivel az utolsó munkánál a csapat építésze hibázott, majd el is árulta őket, szükség van egy új építészre. Ez lesz Ariadné, aki Cobb apósának órájára jár, és igazán tehetséges építészhallgató Párizsban.
Az előkészületek után jöhet a munka, és a versenyfutás az idővel. A valós helyszín egy repülő, 10 órás út Sydney és Los Angeles között, közvetlenül az idősebb Fisher halála után. Az álombeli tér ennél lényegesen összetettebb, három teljesen eltérő, ám egymásra ható világba csöppenünk bele.
Problémát okoz még Dom halott felesége Mal, aki projekcióként megjelenik az álmokban, és szabotálni próbálja az akciót - bosszúból, hogy férje nem folytatta vele az álomvilágban felépített életüket…
2. Építész karakterek
2.1 Dom, a pályaelhagyó
Korán kiderül, hogy a Leonardi DiCaprio alakította főszereplő, Dom is építész, de egy korábban bekövetkezett tragédia túlságosan benne él, és olykor meglepő fordulatokat okoz – akár mások álmaiban is. Ilyen volt a New York-i főutcán keresztülrobogó vonat is, mely kocsisorokat tolt szét maga előtt, mintha csak játékautók lennének. Persze mindezt sínek nélkül, az aszfalton, hiszen az álmokban mindent lehet.
Ezért nem vállalhatja, hogy élesben ő hozza létre a helyszíneket. Az építész mindegyik szintet úgy ismeri, mint a tenyerét – viszont ha ő ismer valamit álmában, azt Mal is tudja, és kihasználja. Ez azért lehetséges, mert a projekciók – amilyen formában a volt felesége megjelenik – az álmodók tudatalattijának kivetülései.
Dom az apósától Miles professzortól tanulta az építészetet, és az ő újabb tanítványai közül alkalmaz egyet az aktuális feladatra.
Az építésznek lehetősége van kiszakadni a valóság szűkös keretei közül, pillanatnyi döntéseivel az álomban felhőkarcolókat építeni, utcákat nyitni, falakat megmozgatni. Az álmokban szó szerint másodpercek alatt nőnek ki a földből a tökéletes és lenyűgöző felhőkarcolók, vagy egy gondolatra emelkedik felüljáró a semmiből. Könnyedén függővé válik az ember, ha ilyen korlátlan lehetőségeket kap, Dom mégis inkább azt választja, hogy a mások által épített világban fogócskázik szerencsétlen alanyunk tudatalatti testőrségével.
2.2 Ariadné, a kreatív kezdő
Mielőtt a filmbéli karakterre rátérnék, vegyük észre a választott név szimbolikáját! Ariadné a gyermeke Minósznak, aki a labirintust építtette Kréta szigetén. Amikor Thészeusznak – akit a lány kiszemelt magának - be kell mennie az útvesztőbe, Ariadné egy fonalgombolyagot ad neki, melynek segítségével Thészeusz kijut onnan, és magával viszi a lányt. Több változata ismert a mítosznak, de az biztos, hogy nem sokkal ezután elhagyja a lányt, aki azóta is az elhagyott szerelmes szimbólumaként jelenik meg a legtöbb hozzá fűződő műalkotásban.
A filmben Miles professzor Ariadnét javasolja az új munkára, hiszen ő az egyik legtehetségesebb tanítványa. A lánynak először ki kell állnia egy rövid próbát: terveznie kell 2 perc alatt egy labirintust, ami egy perc alatt oldható meg. Eleinte négyzetrácsos papíron rajzolgatva a négyzet oldalait használva rajzol, majd amikor sokadszorra is elégtelennek minősíti Don a tervet, megfordítja a füzetet, és a sima borítón, ahol nem befolyásolják a rácsok, létrehoz egy körkörös labirintust, ami teljesíti a követelményeket. Ez a motívum nagyon jól illusztrálja, hogy a szabályosság akaratlanul is köt minket.
Ezt szerintem szakmánk gyakorlása közben is megfigyelhetjük magunkon: sokszor nem vagyunk képesek kiszakadni a keretek közül. Például egy telek új beépítése során általában azt találjuk a legtisztább megoldásnak, ha telekhatárt körbeépítve, vagy a meglévő vonalakhoz egyéb módon alkalmazkodva tervezünk, anélkül, hogy egyéb lehetőségeket megvizsgálnánk.
2.3 Nash, a felületes
Szintén építész, de csak epizódszereplő. Nash negatív figura, aki elkövet egy hibát, majd elárulja társait. Az építész feladata a történet szerint az álomban megjelenő helyszínek „felépítése”. Ha a valóságban is létező helyről van szó, fontos, hogy a célszemély mindent eredetinek higgyen, az utolsó porszemig. Nash hibája igazán banális: egy gyapjúszőnyeget véletlenül műszálasként jelenít meg, emiatt Saito rájön, hogy még mindig álmodik, hiába ébredt már föl egyszer. Az álom az álomban egy olyan eszköz, ami több filmben is megjelenik. Például Az élet nyomában, a Nyisd ki a szemed, valamint A sejt című alkotásokban. Ezt a jelenséget az Eredetben az álom különböző szintjeinek nevezik.
Azért tartom nagyon érdekesnek a filmet, mert ugyan a tervező túlléphet a valós világ keretein, mégis tulajdonképpen ugyanazokat a feladatokat végzi el, hasonló problémákkal szembesül, mint egy tényleges tervezési szituációban, viszont minden kissé eltúlozva jelenik meg, épp a határtalan lehetőségek által. Ha csak a legegyszerűbb példát vesszük, hogy létre kell hozni egy olyan álomteret, ami az alany saját mindennapi környezetének a része, láthatjuk, hogy milyen hihetetlen megfigyelőképességre van szüksége az építésznek a filmben. Ez a valóságban is megvan, de nem ennyire szélsőségesen.
A szőnyeges hiba azt szimbolizálja nekem, hogy mennyire sokrétű egy építész munkája: ő az, akinek mindenre kell gondolnia, és aki folyamatosan egymásnak ellentmondó igények között egyensúlyoz a tervezés során…
3. Helyszínek
A filmben nagyon sok és sokféle helyszín jelenik meg. Vannak valós helyszínek, melyek aztán esetleg egy álomban gyökeresen átalakulnak, de vannak teljesen fiktív helyek is. Mindezeket megpróbálom egy építész szemével elemezni.
3.1 Valós helyszínek
3.1.1 Párizs
Az egyik olyan hely, ami valós és álombeli elemként is megjelenik a filmben.
Először egy repülőből kitekintve pillanthatjuk meg a várost, a maga sűrű beépítésével, jellemzően világos színű épülettömegeivel – ameddig a szem ellát. A következő pillanatban már az egyetem kapujában haladunk, és egy nagyelőadóban találkozunk Mal apjával. Ez a kontrasztos nézőpontváltás még hatásosabbá teszi a benti jelenetet. A terem a maga méltóságteljes megjelenésével azt érezteti velünk, hogy a benne dolgozó professzor is tekintélyt érdemel.
Következő párizsi helyszínünk egy nagy csarnoképület, ide helyeződik át a cselekmény hangsúlya. Ez lesz az akció központja. Itt gyakorolják az álombeli dolgokat, itt zajlanak a megbeszélések és a tervezés. A belső tér egy többhajós csarnok, amit kör keresztmetszetű, kannelúrás oszlopok tartanak. A fény hatalmas üveg felülvilágítókon és nagy homlokzati üvegfelületeken keresztül jut be a jól áttekinthető épületbelsőbe.
Aztán megint kint vagyunk, ráadásul egy álomban. Megkezdődik Ariadné „kiképzése”. Egy órás beszélgetés után döbbenti rá Dom a lányt, hogy valójában álmodnak. Épp egy kávézó teraszán ülve beszélgetnek: macskaköves utca, virágüzlet, zöldséges, beszélgető emberek veszik őket körül. Amint a lány felismeri a helyzetet, Dom szétrobbantja a környezetüket, meglehetősen látványosan – hiszen álmodóként megteheti.
A filmnek ezen szakaszában jól elkülönül álom és valóság, hiszen egyszerre kint-bent váltás is történik, amikor felébrednek az álomlátogatásból.
Második próbaként Ariadnénak fel kell építenie az előbb látott helyet, a lehető legpontosabban. Itt elhangzik egy nagyon fontos felismerés Ariadnétól: „Eddig azt hittem, hogy egy álomban a látvány a lényeg, de ez nem igaz. A hangulat sokkal fontosabb.”
Amikor tervezünk, nem csak egy szép házat kell látnunk, hanem tereket, térkapcsolatokat, amikben a leendő használók jól tudják majd magukat érezni.
Ebben a jelenetben láthatjuk a legérdekesebb álomtér-módosításokat is, de arra majd egy külön fejezetben térek ki.
3.1.2 Dom háza
Ezt igazából egy álomban ismerjük meg, méghozzá nagyon érdekes átértelmezésben. Dom álmodik, miközben valójában régmúlt emlékeket él át, mely emlékek között lifttel „közlekedik”. A legfelső emeleten egy tengerpartot találunk, lentebb a saját házukat, a legalsó szinten pedig a szállodai szobát, ahol egykor Mal öngyilkos lett. Látjuk a rendszeresen visszatérő vonat-motívumot is az emlékek között. Így tulajdonképpen létrejön egy sokemeletes világ, különböző méretű szintekkel, teljesen eltérő térstruktúrákkal.
Itt fontos megjegyezni, hogy a térbeli elkülönítés milyen jól mutatja az események elkülönülését is. A rendező egy hétköznapi építészeti eszközzel élve (emeletes térszervezés) hatásosan elválasztotta egymástól az egyes emlékeket.
3.2 Álombeli helyszínek
3.2.1 Ariadné tanul
Amikor nem Párizs utcáin sétálva kísérhetjük végig a lány fejlődését, akkor egy nagy irodaépületben nézelődünk. Kissé jellegtelen épület: mint minden irodaházban, itt is vannak nagy üvegfelületek, reprezentatív főlépcső, rengeteg közlekedő, hatalmas belmagasságok, és függönyfalak.
Nem tudom, hogy az épület létezik-e valójában, használják-e, mindenesetre nehéz elképzelni. Nagyon sok kihasználhatatlan része van a háznak: a sok emelet magas előcsarnok, a ferde üvegfelületekkel határolt helyiségek, melyek szintén elképesztő arányokkal bírnak. Nagyon látványos, de funkcionálisan nem alkalmas irodaháznak.
3.2.2 Dom&Mall világa
Egy egykor tündöklő, ám most folyamatos pusztulásban lévő tengerparti nagyvárost látunk. Egyen felhőkarcolók, lenyűgöző hidak, valós életük színterei kaptak helyet ebben a világban. A gyerekkori házuktól az első közös lakáson át egészen a saját maguknak megálmodott többlakásos apartmanházig.
A történet szerint az okozta Mal vesztét, hogy a túl sok valós helyszín, megtestesült emlékkép miatt elveszítette a valóságérzetét, és azt az álombeli világot tekintette valóságosnak.

1. ábra A pusztuló világ
4. A fizika törvényei
4.1 Gravitáció
Ariadné gyorsan belelendül az álomtér-építésbe, és ahogy az egy fiatal ambiciózus tervezőtől elvárható, rögtön elkezdi feszegetni a határokat.
Először félbehajt egy párizsi utcát, és a háztömböket fejjel lefelé ráhelyezi a normál helyzetben maradókra. Úgy hajtogatja a teret, mintha csak egy papírdarab volna. A szinte egyforma méretű és kialakítású körfolyosós, belső udvaros házak még hihetővé is teszik ezt az egymásra helyezést a maguk módján. Majd, mintha ez teljesen hétköznapi dolog lenne, elkezdenek a függőleges helyzetben álló utcarészen sétálgatni.
Az akció során az álomban is nagy szerepe van a gravitációnak, illetve az abban bekövetkező változásoknak. Például amikor az első szinten egy zuhanó autóban várjuk a becsapódást, a második szinten súlytalansági állapotba kerülnek a szereplők. Ez elsősorban azért került bele a filmbe, hogy látványosabbá tegye a közelharcot, de én fontosnak találom ezt az elemet – ez az egyik olyan dolog, ami igazolja, hogy jól átgondolt, megalapozott filmről van szó, amiért manapság külön hálás lehet a néző, hiszen – sajnos - nem jellemző.

2. ábra A párizsi álomtér
4.2 Tükör
Miközben Ariadné tanulja a „szakmát” Párizs utcáin, két tükör segítségével végtelenít egy oszloppárt, újabb hidat létrehozva egy szempillantás alatt. Egymásnak fordít két óriási tükörfelületet, így a tükörben megjelenik a végtelennek tűnő híd, és amikor megérinti a tükröt, akkor az illúzióból „valóság” lesz.
A tükör elsősorban a belsőépítészek kezében lehet változatos eszköz, és néha meg is tudja viccelni az embert a valós életben is. Sokkal nagyobbnak láttat tereket, és a térérzetet növelve javítja a használó komfortérzetét is.
4.3 Paradox építmény: Esher-lépcső
Az önmagába visszatérő lépcső, vagy más néven Esher-lépcső nem ennek a filmnek a találmánya, de fontos szerepet játszik. Olyan eszközt ad az építész kezébe, ami elrejti az álomtér határait. Az álmodótól függ, hogy ez esetben visszatér a lépcső aljára a hurokkal, vagy megszakad a hurok, és csak egy szakadékot találunk ott, ahol a lépcsőnek folytatódnia kellene.

3. ábra Az illúzió lényege


5. Belsőépítészeti eszközök
5.1 Természetes fény
Talán nem kell külön kiemelni, hogy mennyire megváltoztat egy teret az, hogy hogyan és mennyi természetes fényhez jut. Ezen kívül a természetes fény irányultságot, térbeliséget ad.
Nap mint nap szembesülünk ezzel „átlagemberként” és tervről tervre próbáljuk kihasználni ennek minden előnyét és csökkenteni a hátrányait tervezőként.
A filmben természetes fénynek nincs sok szerepe, éppen az a meglepő, hogy mennyire nem jelenik meg a belső terekben.
5.2 Mesterséges megvilágítás
Az eszköz-szinten is megjelenő belsőépítészeti eszközök közül a leghangsúlyosabb a mesterséges világítás. A fényviszonyok, a lámpatestek alakja, fényessége, megjelenése nagyban befolyásolják a hangulatot. Nyilván ha az ember csak egyszer-egyszer lát egy filmet, ezek a hatások kevéssé befolyásolják a filmélményt. De sokadik látásra elkezdjük keresni a film finomságait, nyilván szakterülettől függően szemezgetve.
Rögtön a nyitójelenetben fontos a fény. Először is a tengerparti napfénynél eszmélés és a belső komor hangulatú tér közötti kontrasztot erősíti. Másodszor pedig megadják az epizód fő karakteréhez igazodó keleties hangulatot, és az egész helyszínen visszatérő kül- és beltéri alapelemet jelentenek, melytől az hihető és valószerű lesz.
5.3 Képzőművészet
Az előbb említett hely az, ahol egy pillanatra a művészet is teret kap. Egy huszadik századi festmény szemlélése közben kibontakozó beszélgetés az első célzás arra, hogy ebben a filmben valami más lesz, valami szokatlan, bár akkor még nem sejthetjük, hogy mi. Sajnos nem vagyok elég művelt ezen a téren, próbáltam keresni a festményről információt a hallottak alapján, de nem kerültem közelebb a festőhöz és a kép címéhez. A magam részéről Picasso egyik kortársának adnám a festőecsetet, de a filmből csak annyi derül ki, hogy a háború utáni brit festészet remekét csodálhatjuk meg.
Itt megint találkozunk a megvilágítási effektek kérdéskörével: az adott szobában műtárgyorientált fényeket használt a rendező, mintha csak egy múzeumban lennénk.
6. Összegzés
A média és építészet kapcsolata széles kereteket ad egy elemzéshez, de én egyetlen film vizsgálatát választottam, mert ez a film már első alkalommal megragadta a figyelmemet. Nem elsősorban a történet vagy a cselekmény teszi különlegessé ezt a művet, hanem a képi világ. Ezen belül is elsősorban az építész teremtő mozdulatai, gondolatai és azok eredményei, a valós és elképzelt terek, a képzelet kusza szövevényei. Az eredet számtalan művészeti ág aspektusából lenne vizsgálható, de ezek közül is kiemelkedik az építészet – bár leendő építészként kicsit elfogult vagyok. Ami azonban “civilként” is észrevehetünk, hogy a film megmutatja, a környezetünk nagy hatással van ránk - anélkül, hogy észrevennénk. Befolyásolja a hangulatunkat, a viselkedésünket.
7. Felhasznált irodalom
http://www.moillusions.com/2010/10/inceptions-endless-staircase.html (2010.12.15.)
http://mubi.com/notebook/posts/2068 (2010.12.15.)