A filmek teremtett világában az építészet rengeteg kötöttség alól mentesül. Nem érvényesek a fizika törvényei, az anyag és a gravitáció szabta határok megszűnnek. A megálmodott világ építésze így olyan tereket hozhat létre, melyek a valóságban nem tapasztalhatók meg csak a filmvásznon keresztül. Jelen dolgozatom első felében azt fogom megvizsgálni, hogy ezeket a lehetőségeket hogyan használják ki a filmek. Az egyes terekről alkotott képet megváltoztathatja a megmutatásának módja vagy a szereplők mozgása, kameramozgások által más megvilágításban tűnhetnek fel egyes elemek. A dolgozat második fele ezzel foglalkozik.
1. Elszakadás a valóságtól
1.1 Ami a valóságban lehetetlen, elszakadás a fizika törvényeitől
A fizika törvényeitől való elszakadás valószínűleg a város víziók kapcsán jelenik meg leginkább. A hatás kedvéért általában a végletekig tágítják a méreteket, óriási a lépték. A való világ síkján például megvalósíthatatlan lenne Zion városa (The Matrix, Andy Wachowski, Lana Wachowski, 1999, 2003). A város a föld alatt négy kilóméterrel épült, óriási félgömb alakú lefedés alatt. (1. ábra)
A Csillagok háborújában számtalan sosem látott város tűnik fel. (Star Wars Universe, 1997-2002) Számomra az egyik legérdekesebb Otoh Gunga, a víz alatti város. Már az alapvetés érdekes, hogy a várost emberek számára egyébként élhetetlen környezetbe helyezi, de mindenképpen van benne valami vonzó és varázslatos. A filmbéli világ ezen szelete a filmben már megszokott irracionalitáson is túlmutat, a lehető legtöbb szabályt hágja át. A város, világító lámpásokhoz hasonlító buborékok láncolatából áll, melyek egy nagy membrán védelmében helyezkednek el. (2. ábra) A buborékok a legtöbb helyen lebegni látszanak, (alátámasztások nincsenek, csak rámpák, melyek összekötik az elemeket), a szereplőkre viszont hat a gravitáció. A határoló membrán különleges anyagból van, mely a vizet kívül tartja, de a szereplők át tudnak rajta hatolni. Tehát ez a város egy hatalmas homogén struktúra, mely a fizika törvényeit áthágja annak érdekében, hogy minél fantasztikusabbnak és érdekesebbnek tetsszen a néző számára.
1. ábra Zion 2. ábra Otoh Gunga
Nem hagyhatjuk ki a Metropolis (Fritz Lang, 1927) című film megemlítését. Három építész (Otto Hunte, Erich Kettelhut, Karl Vollbrecht) konstruálták a monumentális építészeti világot. Az építészeti háttér két részre oszlik. Az egyik a lenti világ, mely a föld alatt van, barlangszerű terekből és folyosókból áll. (3. ábra) A fenti világ szürreálisan nagy és sűrűn elhelyezett felhőkarcolóit óriási hidak, befüggesztett utcák kötik össze. (4. ábra, 5. ábra) Ekkora szerkezetek talán ma sem, de a film készítésének idején biztosan nem voltak megvalósíthatók.
3. ábra Föld alatti folyosó 4. ábra Felhőkarcolók és hidak 5. ábra Felhőkarcolók és hidak
Az Eredet (Inception, Christopher Nolan, 2010) című film sok érdekességet tartogat az építészetre fogékonyak számára. Ennek oka, hogy a film jórészt álomvilágban játszódik, ahol tényleg bármi lehetséges. Az álmok világát egy fiatal építész Ariadne alakítja pusztán a képzeletével. A film leglátványosabb jelenetében egy várost hajtogat össze, a hajtás éle a város alapsíkja. A művelet végeredménye egy realitásban soha nem tapasztalható tér. Az művelet kezdőpontján aktuális járósík pozitív és negatív tereinek (háztömbök és utcák) pontos tükörképe jelenik meg a háztömbök felső síkjára vonatkoztatva. (6. ábra) Szemben velünk pedig a városstruktúra merőlegesen látszik. A létrejött tér kissé bizonytalannak tűnik, mert nem ismerjük a határait, azaz nagy körvonalakban nem rekonstruálható, és a fény-árnyékhatások is kétségesek, mégis izgalmas és érdekes. Leginkább azért érdekes, mert eltűnik a megszokott viszonyítási rendszer, a fent és lent, a föld és ég állandó és biztos pozíciója eltűnik. Ezt hangsúlyozzák a szereplők mozgásai is, amikor gyakorlatilag zökkenőmentesen haladnak át a hozzájuk képest merőleges felületre, továbbá minden felületen úgy működik az élet, mintha mi sem történt volna (a fejünk felett lévő emberek és tárgyak nem esnek le). Magánál a térnél sokkal izgalmasabb maga a folyamat, mikor a tér meggörbül. (7. ábra) Olyan, mintha egy mozgó légi felvételt és egy statikus utcaképet ötvöztek volna, aminek elég erős hatása van az emberre.
6. ábra Eredet, hajtogatáseredménye 7. ábra Eredet, a folyamat
Az Eredetben végtelenített terek, paradoxonok is megjelennek. Maurits Cornelis Escher Emelkedő és ereszkedő című képén (7. ábra) látható lépcsőjét idézi, mely önmagába visszafordul, tehát folyamatosan lefelé- vagy felfelé tartva is állandóan ugyanoda jutunk. (8. ábra)
8. ábra M. C. Escher: Emelkedő és ereszkedő 9. ábra Eredet, Escher lépcső
1.2 Absztrakt terek
Az animációs filmek és a mai technológiák felkínálják a lehetőséget teljesen elvont terek létrehozására. Waliczky Tamás Memory of Moholy-Nagy című animációjában (1990, 4' 35") például geometriai formák között mozog a kamera, különböző dinamikájú mozgásokkal. A képek egyre elvontabbá válnak, nem is terek keletkeznek, inkább térérzetek vannak.
Waliczky tamás Studies for the garden című animációs filmjében egy gyerek mozog három különböző környezetben. Ezek közül az első valós, a második és harmadik pedig absztrakt. A másodikban a gyermeket körülvevő világ teljesen anyagtalan, geometrikus, mozgó elemekből áll, melyek érzeteket keltenek és az alak mozgásához kötődnek. A harmadik kevésbé elvont, itt a környezet elemeiben felismerhetjük a fákat és érzékelünk egy félgömb formájú teret is. A környezet változása itt is a figura mozgásához köthető.
Itt említem meg M. Tóth Géza filmjét. Az Ergo (magyar animációs film, 12 perc, 2007) világában a folytonosan alakuló környezet és a szereplők elválaszthatatlan kapcsolatban állnak egymással. A két figura mozgásával hozza létre a teret, az alapsíkkal párhuzamos síkhoz érintve talpukat, egyforma hosszúságú rudacskák jelennek meg alatta, majd porladnak el. Fontos szerepe van a változásnak, mozgásnak és a képi világ és a hang egymásra hatásának. (10. ábra, 11. ábra)
10. ábra Ergo 11. ábra Ergo
1.3 Az alkotás módja
Az Eredet című filmben az alkotás aktusa az általunk megszokottól eltérő módon történik. „A legérdekesebb jelenet egyben a legártatlanabb is: Párizsban sétálva Ariadne a Szajna partjához ér, ahol kommentár nélkül két oszlop között kihúz a folyóval szemben egy óriási tükröt, majd a Szajnát eltakarva a tükörrel szemben álló másik két oszlop között is megcsinálja ugyanezt, így két tükör közé kerülve a végtelenségig ismétlődik mind Ariadne és a mellette álló Cobb (Leonardo DiCaprio), mind az oszlopok. A végtelen oszlopsorok között állva az egyik tükröt Ariadne betöri, de a szilánkok lehullása után a tükörkép nem, csak Ariadne és Cobb tűnik el – ahelyett, hogy újból a
Szajnát látnánk, a tükröződéssel létrejött oszlopsor megmarad, mint egy a Szajna fölött átívelő híd (a párizsi Pont de Bir-Hakeim). Így hozott létre Ariadne a tér görbítésével két oszlopból egy új közlekedési műtárgyat.” (Zsámboki 2010a)
2. A bemutatás módja által torzított világ
2.1 Perspektíva
A valós világban megszokott perspektíva nem mindig érvényesül a filmekben. Ez érdekes hatásokat kelthet. Waliczky Tamás The Way (1994, 2' 41") című három perces animációjában három futó alakot látunk, akik egy úton előrefelé mozognak. Az egyiránypontos perspektívát Waliczky megfordította, tehát minél közelebb van egy objektum, annál kisebbnek látszik. Ezzel egy olyan kifordított teret hozott létre, mely folytonos feszültséget generál, mert az agy folyamatosan megpróbálja értelmezni és visszafordítani a teret, a megszokott perspektívának megfelelően. (12. ábra, 13. ábra)
12. ábra The Way 13. ábra The Way
2.2 Nézőpont
Maya Deren egyik kísérleti filmjében, A délután szövevényében (Meshes of the Afternoon, 1943) van egy lépcső, ami a filmben többször is megjelenik. A lépcső, mint térbeli alakzat itt meglehetősen egyszerű, átlagos, mégis érdekes térhatások, térélmények jönnek létre benne. A teret sosem látjuk be teljes egészében, csak meghatározott kivágásokban. A kamera vízszintessel és függőlegessel bezárt szöge és pozíciója folyamatosan változik, így egy olyan dinamikus nézőpontból láttatja az alakzatot, mely a valóságban soha nem jöhetne létre. Ennek hatását fokozza a térben mozgó lány, a lány és a tér viszonya. (14. ábra, 15. ábra, 16. ábra)
14. ábra Maya Deren 15. ábra Maya Deren 16. ábra Maya Deren
2.3 Lépték
Ha a film aktuális jelenetében az épített környezet valamiért jelentéktelenné válik, akkor az teljesen elmosódhat, léptéktelenné válhat. Például a Mátrix – Forradalmak (The Matrix Revolutions, Andy Wachowski, Lana Wachowski, 2003) című filmben, az egyik csatajelenetben a háttér majdnem teljesen homogén, pusztán a határoló felület görbültsége érzékelhető. (17. ábra) Minden viszonyítási pont eltűnik, így a háttérben látszó kapu nagysága is kérdés marad. A jelenet hossza alatt a befogadó tér nem definiálódik ennél jobban, mert itt az érzelmek, a harc, a feszültség áll a középpontban.
Charles Chaplin 1936-os Modern idők (Modern Times) című filmjében egy bátor léptékváltással teremtik meg az épített hátteret. Az óraszerkezethez vagy kisebb használati tárgy mechanikai berendezéséhez hasonlító objektum felnagyított verziója szokatlan hátteret ad az eseményeknek. De aktív elemként is részt vesz a történetben, a fogaskerekek mozognak, a szereplők bele- és rámásznak. (18. ábra)
17. ábra Mátrix 18. ábra Chaplin
Az Alice Csodaországban című filmben (Alice in Wonderland, Tim Burton, 2010), mikor Alice az egyik világból átlép a másikba, egy teret több szemszögből láthatunk. Először Alice a gravitáció törvényeit meghazudtolva fordítva esik bele a térbe, így azt fordítva látjuk, majd a kamera hirtelen 180 fokos fordulatot tesz és helyreáll a nézőpont. Alice összezsugorodik, ezáltal a tér léptéke megnő, melyet néhol külső, néhol pedig Alice szemszögéből láthatunk. Ezután Alice megnő, így a tér egy harmadik léptékben tűnik fel. A jelenetben tehát ember és tér viszonya figyelhető meg a kettő arányainak váltakozása közben. (19. ábra) (20. ábra)
19. ábra Alice Csodaországban 20. ábra Alice Csodaországban
Ingmar Bergman Tükör által homályosan (Sasom i en spegel, 1961) című filmjében egy skizofrén nő szemével láthatjuk a szobát az egyik jelenetben. A szoba és az emberek egymáshoz viszonyított aránya torzul. Először a szoba kisebb lesz a figurákhoz viszonyítva, másodszor pedig nagyobb. Mind a kettő ijesztő hatást vált ki.
2.4 Az épület használata
Az épület használata megváltozhat a történek körülményei által. Erre mutat példát a Die Hard sorozat első része (Die Hard, Drágán add az életed, 1988)
„McClane teljesen szabadon közlekedik a terroristák által megszállt irodaházban, akárhova el tud jutni, annak ellenére, hogy a civil közlekedés számára fenntartott tereket gyakorlatilag ignorálja – folyosók, lépcsőházak és a lift rendeltetésszerű használata helyett szellőzőcsőben, liftaknában, vagy éppen az épület üveghomlokzatán keresztül ér el oda, ahova akar; ha falba ütközik, képes átjárót találni/csinálni. ’A’ pontból ’B’ pontba való eljutásakor nem az erre fenntartott útvonalat választja, a két pontot agresszív mozgással, tulajdonképpen a tér eltorzításával köti össze, így hozva létre egy új közlekedési rendszert.” (Zsámboki 2010b)
2.5 Mozgás a térben
A szereplők a filmben rendszerint mozognak. A mozgások által megváltozhat a terek minősége. Az Eredet című filmben a gravitáció megszűnésével, a szereplők és a kamera mozgása által a tér befogadása teljesen megváltozik. A jelenet színterének, a folyosónak, mely önmagában is dinamikus teret képez arányaiból fakadóan, dinamikus jellege a végletekig fokozódik. Ezen kívül ismét tapasztalható a feljebb már említett viszonyítási rendszer, a fent és lent megszűnéséből fakadó bizonytalanság. (21. ábra, 22. ábra)
21. ábra Mátrix, gravitáció nélkül 22. ábra Mátrix, gravitáció nélkül
M. Tóth Géza, a Mama című filmben (magyar kisjátékfilm, 8 perc, 2008) egy nőalak egy háztetőre érve kötelet feszít ki, mellyel elindul, majd körbeér és lehetetlen módon a kiindulóponthoz rögzíti a kötél végpontját. Ettől kezdve a kamera mozdulatlan marad. A kép hátsó síkján megjelenő városi környezet mozog, az előtér pedig rögzített. A nőalak teregetés közben a zsinórt, melyre a ruhákat aggatja, húzogatja. A háttér imbolyogva követi a zsinór mozgását. A képsor furcsasága abban rejlik, hogy rögzített kameraállás mellett körpanorámát mutat be. (23. ábra, 24. ábra)
23. ábra M. Tóth: Mama 24. ábra M. Tóth: Mama
„A szilárd testek vetett árnyéka jó térmélység-jelző, amennyiben mozgása vagy mérete fontos információt hordoz a testek térbeli elhelyezkedéséről. Mennél furcsábban „viselkedik” az árnyék (pl. nem a tárgyat tűnik követni), annál kevésbé érzékeljük realisztikusnak a teret vagy a benne lévő tárgyakat és mozgásukat (Kersten, Mamassian és Knill 1997). Az árnyék mozgásának furcsaságát tapasztaljuk Welles Mr. Arkadinjának elején, ahol a kikötőben távolodó figura egy tőle jobbra magasodó konténer mellett siet el, ám az arra vetett árnyéka kisvártatva megtorpan, majd megindul visszafelé, és növekedni kezd. A kognitív elbizonytalanodást az okozza, hogy a távolodó mozgást végző alak esetében önkéntelenül is egyre kisebb méretű árnyékot várnánk.” (Pólya, Kapronczai 2006a ) (25. ábra)
25. ábra Mr. Arkadin
Összefoglalás
Megállapíthatjuk, hogy a filmben sok minden lehetséges, ami a valóságban nem, és ezt nagyon sok film ki is aknázza. Láthattunk példákat arra, hogyan használják ki a filmek építészei azt, hogy ott az elképzeléseket nem feltétlenül kell anyagba önteni, és ez által milyen terek születhetnek. Bebizonyosodott, hogy így akár teljesen elvont terek is létrejöhetnek, és az is, hogy a filmekben szereplő építészeknek határtalan lehetőségei és teljesen más eszközei is lehetnek, mint nekünk.
Megvizsgáltuk, hogy milyen eszközökkel érik el a filmek világában azt, hogy valós vagy a valóságban is elképzelhető terek mégis a valóságban nem létező vagy általában nem tapasztalható térélményeket generáljanak. A realitás eltorzítható a perspektíva, a nézőpont vagy a lépték megváltoztatásával. El lehet térni az egyes funkciók rendeltetésszerű használatától, és a szereplők mozgása által is megváltozhat a tér meglátása.
Felhasznált szakirodalom
Zsámboki Miklós (2010a). Manipulált tér - a filmek építészete in: Hg.hu, http://hg.hu/cikk/epiteszet/10440-manipulalt-ter---a-filmek-epiteszete
Zsámboki Miklós (2010b). Manipulált tér - a filmek építészete in: Hg.hu, http://hg.hu/cikk/epiteszet/10440-manipulalt-ter---a-filmek-epiteszete
Pólya Tamás – Kapronczai Erika (2006a) - A vizuális reflexivitás kognitív elméletéhez, 5.2. Reflexió a térszerűségben in: Hg.hu, http://szabadbolcseszet.elte.hu/index.php?option=com_tanelem&id_tanelem=922&tip=0
Waliczky Tamás honlapja, http://www.waliczky.com/waliczky_start.htm
Eredet című filmmel foglalkozó lapok:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Eredet_(film)
http://io9.com/5520392/dream+sector-physics-and-inception-space
http://www.digitalmedia-world.com/index.php?option=com_content&view=article&id=2619:inception-architecture-of-dreams&catid=90:lead-story-of-the-day
http://matrix2.xorp.hu/index.php?page=dokumentum/elm/memek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése