Az építészet szerepe a képregényekben nyomon követhető a mai értelemben vett képregény XX. század eleji megjelenése óta, sőt már a képregény elődjei is kapcsolatba hozhatók az emberek által épített világgal. Viszonyuk folyamatosan változik a körülvevő társadalom és gazdaság helyzete vagy akár a földrajzi elhelyezkedés alapján. Az építészet megjelenik a képregények világában, mint háttér, esztétikai kiegészítő vagy magyarázat. Ugyanakkor a képregény is egyre gyakrabban jelenik meg az építészetben, mint az építészeti terv bemutatására szolgáló sajátságos kifejezőeszköz, ezzel téve érthetővé egy építészeti tervet egy laikus számára is. Ezt a folyamatosan változó, egymással mindvégig kommunikáló kapcsolatot kísérem végig, és mutatom be egy-egy építész illetve képregény szerző példáján.
1. Képregény a történelemben
A képregény gyökerei egészen az ókorig visszavezethetők. Igaz, hogy az ókori Egyiptom, Hellász és Róma falfestményein és féldomborművein a mai képregényekben használt képes és írásos párhuzamos kifejezésmódból még csak a képi ábrázolás jelenik meg, azonban ezek a képek történetet mutatnak be egymást követő képkockákkal, melyek háttér-információkkal együtt váltak érthetőkké. Már ezzel a durva értelemben vett előddel is kapcsolatban állt az épített környezet, hiszen ezek a falfestmények és féldomborművek épp az épületelemeken, falakon, oszlopokon, pilléreken jelentek meg, mint díszítő elem. Azok nélkül létre se jöhettek volna.
Ezt követően folyamatosan megjelenik a képregényekkel kapcsolatba hozható történelmi ábrázolásmód. A középkorból találtak először olyan képsorozatot, melyet kis szövegekkel egészítettek ki az érthetőség érdekében, tehát ez mondható a képregények szoros értelemben vett elődjének.
2. Képregény a XX. században
A XX. század elején alakul ki a mai értelemben vett képregényműfaj. Ez az irodalom és a képzőművészet, a grafika egy sajátságos ötvözete, melyben a képek a történet egy-egy pillanatát örökítik meg. A filmmel ellentétben, melyben a képkockák folyamatosan pörögnek egymás után, itt egy-egy képkockának egy pillanatnál sokkal hosszabb története van. Ezek a képkockák párbeszédbuborékokkal illetve mozgásábrázolásokkal nyújthatók meg időben. A történet bemutatásának tömörsége miatt viszont a képkockák minden részlete fontos szerepet kap. Egy háttér vagy egy mellékszereplő nem csak grafikai elem, hanem olyan dolgokat is elmond, amit az irodalom leír, vagy egy film hosszan bemutat. Az aktuális kort, társadalmat, népet, gazdaságot, környezetet. Így jut fontos szerep a képregények helyszíneinek is, és így válik másodlagos kommunikációs eszközzé a történetet körbeölelő építészet.
2.1 A szórakoztató képregények kora
A mai értelemben vett képregény a XX. század elején jelenik meg az Egyesült Államokban. Innentől kezdve a város maga nagy szerepet játszik ebben a műfajban. Egyik első
képregénysorozat az 1905-ben induló, Winsor McCay által létrehozott Little Nemo in Slumberland. A történetek folyamán jelentős szerepet kapott a Nemo alakja körül megjelenő század eleji metropol. Az épületek olykor kinőnek a földből, majd visszasüppednek, vagy Nemohoz képest egészen megnőnek vagy összezsugorodnak. Az épületek együttese válik fontossá, teljesen homogén városszövetet hozva létre.
1-3. ábra: A Little Nemo in Slumberland egy-egy képkockája
Az 1930-as évek végén megjelenő amerikai megapoliszokkal párhuzamosan megjelennek a városvédő szuperhősök is, mint Batman vagy Superman. A valóságosak mellett új, fiktív városok is születnek, mint például Gotham City, mely a Batman lakóhelye. Kinézetre leginkább New York Cityre hasonlít, de ideológiájában bármelyik épp fejlődő amerikai nagyvárosnak megfelel. A rajzoló bizonyos városrészeket teljesen elhagy, némelyeket pedig hatalmasra növel. Gotham City például üzleti negyedekből, kikötőkből és elhagyott ipartelepekből áll. A város atmoszférája baljós, ahol sosincs nyugalom. Az egész város sötét és komor, mintha folyamatos éjszaka lenne tele bűnözéssel. De a képregény nem csak az építészeti újdonságokat sorakoztatta fel a képkockák háttereként. Mivel Batmannek semmilyen emberfeletti hatalma nincs, ő a technika vívmányait használja a bűnözés ellen való fellépéséhez. Ezzel a ’30-as évek végétől folyamatosan újra és újra kiadott sorozattal együtt a benne használt tárgyak technikai és designbeli fejlődése is végigkövethető.
4. ábra: Batman 5.ábra: Gotham City
A vele párhuzamosan megjelenő Superman képregény hátterét is fiktív város alkotja. Metropolis a világ egyik legnagyobb és leggazdagabb városa, melyet Toronto épületei ihlettek. A képregény folyamatos fejlődésével a város is együtt alakult, de minidig egy-egy amerikai megapolisz vélhető hasonmásaként. Így emblematikus hasonlóságok lelhetők fel Chicagoval, Clevelanddel, Torontoval, Vancouverrel, New Yorkkal és Los Angelesszel is.
6.ábra: Superman 7.ábra: Metropolis
A képregények rajzolóinak nincs olyan közvetlen szociális szerepük, mint maguknak az építészeknek. De a történetet bele kell helyezniük egy közegbe, mellyel az aztán folyamatos kapcsolatban áll. Ez a helyszín, habár a történetnek nem a legfontosabb szála, mégis nagyon sok mögöttes információt tartalmaz a környező világról. És hatalmas hatást gyakorol az olvasóra is.
Az 1958-as brüsszeli világkiállítás szimbólumában, az Atomiumban az emberek a modern esztétikai fejlődésének tökéletes reprezentálását látták. A képregények a modern újításait sorakoztatták fel. Az építészetet, a bútordesignt, a technikai újdonságokat, autókat mind belevették a történetekbe. Ekkor jelenik meg a francia Rob-Vel Spirouja. Kinek kalandozásai, nyomozásai hátterében egy-egy valódi városkép jelenik meg. Többször felismerhetőek Brüsszel utcái vagy akár maga az Atomium is. De ugyanígy valós helyszínen játszódnak Tin Tin történetei is. Mivel Tin Tin folyamatosan utazik, így kalandjai során rengeteg valós helyszín tárul a szemünk elé. Jár Amerikában, Angliában, Egyiptomban és még számos helyen, valamint természetesen Belgiumban. Majdnem mindenhol létező helyszínt jár be valós utcáival, városaival, vidéki tájaival. Tin Tin megteremtője Hergé a képregény egy új műfaját hozta létre, a „la ligne clair”-t (tiszta vonal).
8-9.ábra:A Spirou képkockái 10.ábra: Az egyik Tin Tin történet borítója
2.2 Képregény, mint kritikai eszköz
Az 1930-50-es évek szórakoztató képregényeit a ’60-as években felváltja egy ennél sokkal komolyabb eszme. A képregények mögött egy politikai, ideológiai kritika húzódik meg. A társadalmi elégedetlenségek miatt az emberek egy jobb világról álmodoznak. Az építészek és a képregény rajzolók fejében is megjelenik egy-egy ideális város ötlete. A történetek helyszínévé egy teljesen fiktív város válik, mely egy korabeli településhez sem hasonlítható. Egy világ, ahol minden
lehetséges a különböző térhódítások következtében. A városok vízre épülnek, egymásra akaszkodnak, a levegőben repkednek, vagy akár mobilisokká és szétszerelhetőekké vállnak. Most az építészek irányából indulva jutunk el a képregényekig. Yona Friedman magyar származású, francia építész. Az 1950-es évek végén fejébe vette a „mobil home” térhódítását. Ez a lakóépület folyamatosan az emberek igényeihez alakítható, ebben állna mobilitása. Méghozzá a lakók tervei alapján. Több tervében is a helyiekkel együtt dolgozik egy felhasználóbarát építészet létrehozása érdekében. A mobil épületek egy „Űrvárossá” állnának össze, mely már meglévő struktúrák, szántóföldek vagy vízfelületek felett is elhelyezkedhetnének. Az emberek igényeit helyezi szem elé, egy laikus számára is érthető tervet akar készíteni. Ezért folyamodik a képregény egyszerű, könnyen megérthető világához. Rajzaiban nyoma sincs a műszaki tartalomnak. Épülettömegeket ábrázol rajzokkal, rengeteg színnel, akár fotókra rajzolással is.
11-12. ábra: Yona Friedman rajzai
De ugyancsak itt kell megemlíteni azt a londoni építészekből álló csoportot, aki 1961-ben kezdte megjelentetni képregény formátumban publikált utópisztikus városterveit, Archigram nevű folyóiratként. A társadalom és a technológia együttes fejlődésében az építészeti aspektus megváltozását is látták. A várost egy önálló organizmusként képzelték el, nem pedig csak épületek sokaságaként. Leghíresebb terveik között szerepel a lábakra állított, és mozgásra képes Walking City és a Plug-in-City. Rajzaikat a Pop-art irányzat hatja át.
13.ábra: Walking City 14.ábra: Philippe Druillet rajza
Láthatjuk, hogy ez a korszak még nagyon optimista. Változást remélnek, ehhez ötletekkel állnak elő, melyekben megváltozik az építészet, a design, a közlekedés szerepe. Ez alatt a képregényekben is utópiák és sci-fik sora jelenik meg. Philippe Druillet francia képregényíró Lone Slaone című sorozata a jövőben játszódik, egy hatalmas természeti katasztrófa után 800 évvel.
Az építészeket mindig is foglalkoztató téma, a város, most a képregények rajzaiban is fontos szerepet kap. Nem csak, mint mellékes háttér jelenik meg, hanem mint újabb és újabb ötlet egy ideális városra. Új koncepciók, formák, fantasztikus épületek, városszövetek jelennek meg. Az egész folyamat kölcsönössé válik az építészek és a képregényvárosok között. Egymásra reagálnak rajzaikkal, terveikkel.
2.3 A nem mindig derűs realitás ábrázolása
Eddig a képregények története főként városi közegben, néha vidéken, a természetben játszódott. Viszont sose vált hangsúlyos helyszínné a külváros. Az 1970-80-as években a képregényírókat megihleti az átlagember külvárosi élete. A francia Lucien kalandjai is mind egy nagyváros külvárosában folynak. Lucien egy bőrdzsekis átlagember, aki különböző kalandokba keveredik a mindennapok során.
Mindenközben a francia képregények leggyakoribb helyszíne mindvégig Párizs. A félig képzeletbeli város, hiszen a valós tények mellett rengeteg varázslatos, titokzatos dologgal együtt válik teljessé a történetek során. Egyik ilyen Párizsban játszódó képregény a két francia szerző, Philippe Dupuy és Charles Berberian által megformált Monsieur Jean.
15.ábra:Lucien 16.ábra: Monsieur Jean
Majd a ’90-es években a képregény egy új formája üti fel a fejét. A képregények szereplői is megváltoznak, de a körülvevő világ bemutatása is más. A városok, utcák, épületek felveszik a szereplők hangulatát. Sokszor a főhős depressziója az egész városra rányomja a bélyegét. Chris Ware, amerikai képregényszerző történeteiben fontos szerepet kap a szereplők társadalmi elszigetelődése, az érzelmi kínok és a depresszió.
2.4 A manga
Az 1980-as évek Japánjának gazdasági fellendülésével Tokyo válik az építészet egyik legnagyobb reprezentációs terévé. Ezzel párhuzamosan egy kulturális fellendülés is észlelhető az ázsiai országokban. Így nyernek egyre nagyobb teret a japán képregények, a mangák. Egyik híres szerző Taniguchi, kinek mangáiban szerepel a kor Tokyoja, mint nagyváros, bemutatva annak összes fejlődését a történetek hátterébe, de megjelennek jellegzetes japán vidéki épületek is, illetve fontos
szerepet kap a természet, a japánkertek, mint helyszín egyaránt. De mangák születtek európai szerzők által is, ilyen két francia képregényíró, Frédéric Boilet és Benoit Peeters. Akik külső szemlélőként nézték japán mérhetetlenül gyors fejlődését, és alkották meg róla egy kívülálló szemszögéből kapott képet. Ugyancsak nagyon híressé vált Naoki Urasawa mangája is, a Century Boys, mely a japán fejlődések mellett az ország szociális problémáira is rávilágít, az erőszakra és a káoszra, mely a túlnövekedett nagyváros velejáróiként jelennek meg Tokyoban.
17.ábra: Taniguchi rajza 18-19.ábra: Century Boys
Tehát a kitalált, fiktív városokat, helyszíneket felváltják a valós városok valós épületeikkel a képregények hátterében. Zou Jian Chroniques de Pékin képregényében például Rem Koolhaas CCTV Tornya jelenik meg félig megépült állapotában. Egy másik képkocka hátterében pedig a Pekingi Nemzeti Stadion ismerhető fel.
20.ábra: A CCTV Torony 21.ábra: Háttérben a Pekingi Nemzeti Stadion
3. Képregény az építészetben
Az építészet képregénystílusban való ábrázolása nem maradt abba az Archigram megszűnésével. Napjainkban is számos terv kerül prezentálásra sajátságos rajztechnikával. Fontosnak tartok néhány terv bemutatását hangsúlyozásképpen, hogy az építészet és a képregények közötti kapcsolat egyáltalán nem egyoldalú. Folyamatos kommunikáció zajlik. Nem csak a képregényszerzők azok, akik az építészetből merítenek, hanem az építészek számára is termékeny táptalaj a képregények ismerete, grafikájuk elsajátítása.
3.1 Yes is more
Feltétlenül meg kell említeni a BIG (Bjarke Ingels Group) dán építészcsoport. Akik honlapukon is minden tervet színes rajzokkal, folyamatábrákkal, digitális és manuális makettekkel mutatnak be, elhanyagolva a műszaki ábrázolást, alaprajzokat, metszeteket. Így projektjeik egy átlagember, egy laikus számára is érthetővé válnak. Ezt a prezentálási formát folytatták 2009-ben a koppenhágai Dán Építészeti Központban megrendezett első önálló kiállításuk alkalmával, melyen összesen 35 tervük került a nagyközönség elé. Az egész kiállítás egy hatalmas háromdimenziós építészeti képregény. De nem csak maga a kiállítás született ebben a stílusban. Katalógus is jelent meg róla „Yes is more” címmel. A BIG ezzel a válság ideje alatt is megőrizendő optimizmust akarta hangsúlyozni, Mies van der Rohe elhíresült mondatának („Less is more”) átalakításával. A katalógus maga japán mangák ihlette valódi képregény. A történet hőse, Bjarke Ingels építész kalauzol végig az egész könyvön. A katalógus nem csak a rajzok stílusában hasonlít egy képregényre, de az oldalakat ugyanolyan fekete keretek osztják, a szereplők pedig a megszokott szövegbuborékokkal kommunikálnak.
22.ábra: A katalógus borítója 23.ábra: Mies van der Rohe a katalógusban 24.ábra: A kiállítás
3.2 MetroBasel
Egy másik híres képregénystílusban megjelent építészeti mű, a Jacques Herzog, Pierre de Meuron és Manuel Herz által létrehozott átfogó várostanulmány, a MetroBasel bemutatására az ETH Studio Basel által létrehozott MetroBasel Comic. Basel vonzáskörzete 3 országra kiterjed, melyekre mind más szabályok vonatkoznak. Így egy nagyon összetett helyzet alakul itt ki. Ezt a nagyon is fontos témát dolgozták fel egy lazább kommunikációs eszköz segítségével, hogy mindenki számára érthetővé váljon.
25-27.ábra: A MetroBasel Comic képei
3.3 Euralille
Ugyancsak nem a legszokványosabb módon került bemutatásra Rem Koolhaas Euralille projektje. Az észak-francia város új üzleti negyedeként tervezett épületkomplexum Lille fejlődését, modernitását hivatott kifejezni. A hatalmas irodaházakból álló negyed riasztónak, visszataszítónak tűnhet a francia sármmal jócskán megáldott Lille városában, annak kisebb léptékű épületei között. A városnegyed mára teljesen beleolvadt a település összképébe, sőt annak egyik jellegzetességévé vált a komplexum egyik teresedésén álló hatalmas virágszoborral együtt. De a tervek prezentálásához szükség volt valamely cselre, mellyel a tervezett negyed közelebb kerül az emberekhez, megszeretik, megszokják. Ehhez tökéletes forma a kevésbé hivatalos dokumentálás, a képregények világával való bemutatás.
28-29.ábra: Az Euralille tervei
Összefoglalás
Végül beláthatjuk, hogy a képregény műfaj sosem volt teljesen független az építészettől. Hiszen minden egyes ember viszonyban áll vele. Nem létezik építészettől való mentesség egy ember életében, hiszen még ha nem is tudatosan állunk vele kapcsolatban, az építészet hatással van ránk, hiszen körül vesz minket, ez alkotja életterünket. Így hatással van minden emberre, minden művészre, így minden művészetre is. A képregényszerzők rajzait is befolyásolja, mivel vagy tudatosan, vagy tudat alatt, de ábrázolásra kerül, és ezzel máris mondanivalója van, néha csak annyi, hogy nem lép ki a történet a valóságos világból, néha pedig egy egészen új világot szimbolizál.
Felhasznált szakirodalom
Cité de l’Architecture et de Patrimoine (Párizs) „Archi et bd” kiállítása. Hivatalos honlap: http://www.citechaillot.fr/
http://www.wikipedia.org/
http://www.epiteszforum.hu/
http://www.archietbd.citechaillot.fr/
http://www.an-architecture.com/2009/07/metrobasel-comic.html
http://www.kepregeny.net/
http://www.dezeen.com/2009/03/30/competiton-five-copies-of-yes-is-more-by-big-to-be-won/
http://big.dk/
http://lambiek.net/artists/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése