1. Bevezetés
A megadott lehetőségek közül azt választottam, hogy egy filmben – az Eredet címűben – megvizsgálom az építész és az épített környezet szerepét. Azért döntöttem e mellett, mert a film vizuális világa, illetve a felszíni akciótörténet alatt lévő problémafelvetése (álom-valóság) első megnézésre is megfogott. Építészhallgatóként pedig érdekel az építészek valóságban és álomban megjelenített teremtő ereje, hatalma, amely a filmben a természeti törvények határáig, azon túlra is elér.
1.1. A filmekben, a számítógépes játékokban az épített környezet, a terek, az utcák, a házak jelenítik meg a cselekvés, történés helyét, erősíthetik, aláfesthetik a szereplők hangulatát, érzéseit, a helyszínek segítik a nézőt, a játékost a háromdimenziós érzékelésben, ezek milyensége biztosítja a hangulatot, segíti a film történetébe, játékba való beleélést. Rejtettebb, de felfejthető szimbólumként is megjelenhetnek a külső terek, utalhatnak a történetre, cselekményre, szereplőkre, belső terekre, a filmen kívüli kapcsolatokra mutathatnak.
Vannak esetek mikor maga az épület adja a menedéket, vagy épp ellenkezőleg, az jelenti az akadályt (pl.: Prince of Persia, Assassin’s creed játéksorozatok), és van, hogy egy épület, város lerombolása, mint látványelem jelenik meg. Az ábrázolt környezet természetesen éppúgy lehet teljes mértékben kitalált, mint ahogy lehetséges egy meglévő épület, tér vagy akár egy egész város valósághű ábrázolása is. Mindenesetre az építészeti alkotások, az épített környezet, mint élettér minden ember számára a nagyobb átélést, beleélést segíti.
1.2. A játékokban, filmekben megjelenő tereknek a tervezéséhez, modellezéséhez, illetve megrajzolásához általában építészeket, belsőépítészeket alkalmaz a film- és játékipar. Ugyanakkor nem csupán a „háttérmunkákban”, hanem magában a filmekben is megjelenhet az építészet, mint szakma. Robert Osborne filmtörténész szerint: „Kevés olyan foglalkozás van, amely még őriz egyfajta heroizmust a film világában, ám az építészé ilyen.” (hg.hu/cikk/epiteszet). Állítását azzal igazolja, hogy szemben más foglalkozások (pl.: orvos, ügyvéd) képviselőivel, az építészek a filmekben pozitív szerepet kapnak, nem állnak alvilági bandák vagy titkos szervezetek szolgálatába. A megítélésem szerint a mai társadalomban kétféleképpen vélekednek az építész szakmáról. Egyrészről vannak, akik szerint az építész csak „rajzolgat”, és ezzel keres pénzt, másrészről vannak, akik szemében valamilyenfajta misztikum övezi az építészeti szakmát, mivel az építészre, mint az életkörnyezetet teremtőre, mint problémák megoldójára gondolnak. A filmekben egyelőre még racionális alkotó szerepében tűnik fel, egy olyan kreatív lényként, aki a környezete határainak ismeretében és azokat maximálisan kihasználva újat teremt, egy adott probléma megoldása érdekében.
De vajon mit lehetne alkotni, ha nem lennének környezeti, fizikai határok? Az építész, alkotó szerepe végtelen lehetne, és valóban csak a képzelet szabná a határt?
A 2010-ben megjelent Eredet című filmben találkozhatunk ilyenfajta álomalkotó építészekkel.
2. Eredet (Inception)
2.1. A film írója, rendezője, producere Christopher Nolan, aki egy szürreális világgal elővezetett sci-fi-akció művet hozott létre, melyben a valóság és az álom különbségeire kihegyezve alkották meg a tereket. A film forgatási helyszínei valóságos városok: Tokió, Los Angeles, London, Párizs, Tanger, Calgary. Ezek adják mindkét síknak, a valóságnak és az álomnak is a tereit.
A valóság síkján a film jelenében valamennyi várost testközelben érzékeljük, minden esetben csak beszűkült, komor, nyomasztó, emberekkel túlzsúfolt helyszínekként mutatják. A valóság terébe való átlépéskor vagy fentről letekintve vagy messziről, mintegy makettet láttatja a városokat, olyan érzést keltve, mintha azok labirintusok lennének. Bár ezeken a képeken nagy tereket látunk, de mindig valamilyen zárt, részben vagy egészben bezárt helyről szemlélődünk (pl.: repülőgép, helikopter, vonat). Éppen ezért tulajdonképpen nincs jelentősége, hogy melyik nagyvárosban járunk éppen, bár egy-egy jellemző épületről, építményről, illetve a megjelenő mellékszereplőkről tudhatjuk, hol vagyunk (japán ház, repülőtér; bazársor, szűk sikátor; egyetem, hidak, terek). A nagyvárosok általános jellemzői villannak fel: magas házak, háztömbök, felhőkarcolók, úthálózatok, forgalmas utak, repülőterek. Az épületeknek csak egyes részei kapnak nagyobb szerepet, pl.: tető, terasz, ablak, illetve a belső terek: szoba, előadóterem, alagsori hálóterem, mosdó, folyosó, bár, raktárszerű helyiség. Gyakori, hogy mind a külső, mind a belső tér sötét (éjszaka) vagy gyengén van megvilágítva. A tér sötétsége összefüggésben lehet a témával: más ember álmába való behatolással, titkainak ellopásával, illetve egy gondolat elültetetésével.
A sötétebb belső tér és a világos(abb) háttérkép ellentétje is gyakran megjelenik a filmben, de leginkább csak ablakból kitekintve, a szereplők mögött látjuk a világosabbat (pl.: fehér falú házak sora).
A valóság és az álom közötti átmenethez sorolhatók azok a terek, melyeket az emlék idéz fel. Ezek az emlékek a főszereplő, Dominic Cobb emlékei. A valóság bennük az otthonához, gyermekeihez kapcsolódó, melynek felvillantásakor a jól berendezett szobából látunk ki a természeti térbe (növények), ahol gyermekei játszanak. A másik valóságelem a feleségéhez kapcsolódó: a feldúlt szállodai szoba, az ablakpárkány, ahonnan felesége leugrott.
Az álom és a valóság sajátos keverékét mutatja a feleségével együtt kialakított tér, melyben ott állnak az életükben fontossá vált házak, háttérként meg a számítógépes programmal tervezett elnagyolt városi környezet. Már itt fontossá válik a természeti tér megjelenése, a visszatérő motívum: a tenger, a tengerpart.
A filmben megjelenő terek másik csoportját alkotó álomvilágot jellemzi, hogy nem futurisztikusak, mindig a valóság elemeiből épülnek fel, meglévő, valós részletek újfajta alkalmazását mutatja be, így válnak trükkös, „paradox” építményekké. Ahogy a filmben elhangzik: álomban az épületek képtelen alakokat vehetnek fel, végtelenített rendszereket (pl.: önmagába visszatérő lépcső, tükörképekből előállított tér), labirintusokat lehet építeni. A trükk – ami a filmben az építész által megismerhető és alkalmazható – már a főcím előtt is megjelenik a meghajló házsor hullámzó, csavarodó mozgásával. Bár ez a filmet készítő stúdió jelképe, melyet például a Mátrix című filmje előtt is láthatunk. Ezzel ráhangolja a nézőt az ilyen és ehhez hasonló témájú kicsit sci-fi, kicsit jelenben zajló világ összekeveredéséből megszülető alkotásokra, illetve ezzel is összeköti ezeket a filmeket és így egyfajta stúdió arculatot is kreál. Visszatérve az Eredethez, az álom-tereket majdnem minden esetben nyitott, nagyszabású térként érzékeljük, és minden esetben a térnek részeit képezik a színészek is. Az álom-terek sajátossága, hogy bennük a természeti környezet is (pl.: hegyek), mint az építész alkotása jelenik meg.
Színhatását, hangulatát tekintve egy álomhelyszín, a legmélyebb szintet megjelenítő tér el lényegesen a többitől: az álomszint mélységével ellentétben hatalmas, hótól fehér hegyeket érzékelünk (Calgary) és a tájban elrejtőző erődöt. A fehérség, a téli képsor akár – általános szimbólumként – a halált is megjelenítheti.
A három álomszint képsorai, az ott történtek szétdarabolva, egymással párhuzamba állítva jelennek meg (a zéró gravitációjú szállodai folyosó – a felnyíló híd a folyóba zuhanó autóval – hegyvidék), kihasználva a szintek időtartama közötti feltételezett különbséget..
1.ábra zéró gravitációjú szállodai folyosó
A jelzett ellentétek a valóság szűkösségét és az álom tágasságát hangsúlyozzák. A filmben is elhangzik, hogy az álmodók az álomba járnak felébredni, mivel az ottani „valóságot” érzik az igazinak. Csak egyetlen jelenetsorban nem igazak ezek az állítások, mégpedig akkor, amikor a főszereplő, Dominic álmaiba tekintünk be. Itt a valós emlékek szolgálnak álomként, így ezekre a terekre is az a szűkösség és a komorság jellemző, mint a film valóságban játszódó jeleneteire.
Ezt a szűkösséget tovább hangsúlyozza az álmok közti közlekedés, ami egy szűk, sötét lifttel történik. A legzártabb hely – mint a börtön vagy a páncélterem – kimondva is az a hely lesz, ahová az agy bezárja mindazt, amit meg akar védeni.
A síkváltásoknál, az álom szintjei közöttinél is gyakori, hogy robbanásszerű pusztítás jelenik meg, omló házfalak, leszakadó lépcsők, tűz. Vagyis pusztul az épített környezet, de a pusztulás egyúttal lehetőséget ad, illetve kényszert jelent az újba való átmenetre.
2.2. A filmben az álom helyszíneinek létrehozását építészek végzik, mintegy labirintusokat alkotva, de az álomvilág életét és szereplőit maga az álmodó, a „laikus” alakítja. Pont úgy, mint a valós életben: az építész teret alkot, az ember pedig belakja, kitölti azt.
Az építész teremtőként, világalkotóként jelenik meg a filmben, az álomvilág tereinek teremtőjeként szinte korlátlannak tűnik a hatalma. Az építész álmodó, és „aki álmodik, az diktálja a szabályokat” – ahogy a filmben elhangzik. Amik mégis korlátozzák, nem mások, mint a másik ember érzelmei, tudatalatti szilánkjai, melyek egyre fenyegetőbbé, agresszívabbá válnak, ha ráébrednek, hogy nem a valóság veszi körül őket, hogy valaki önkényesen alakítja világukat. Ezért van szükség a labirintusokra is, hogy az építész-alkotó le tudja rázni üldözőit – akik nem tudnak az általa készített útvesztőről –, hogy ne találhassák meg a „célszemély” kivetülései.
Az építész mindig a közvetlen környezetet hozza létre, azt dolgozza ki, azt tudja befolyásolni, változtatni, a tér távolabbi része – mint a valóság megszokott ábrázolásában is – ködbe vesző.
A filmben három építész szerepel. Az elsőként megismert építész feladata egyrészt egy japán kaszinó létrehozása, melyet saját tervezéssel, a japán tradicionális építészet elemeinek használatával alakít ki, másrészt egy olyan szoba lemásolása, mely a valóságban is létezik. A japán építészet misztikus környezetet teremt, mely első jelenetként megadja a film alaphangulatát. Japán tradicionális és mai építészete is alkalmas a sejtelmesség, a misztikum megteremtésére. A tradicionális építészetben az európai szemnek szinte felfoghatatlan részletességű műalkotásként alkották meg házaikat, a mai építészetét pedig a szabad, már-már futurisztikus hangulatú kísérletezés jellemzi.
A későbbiekben kiderül, hogy a főhős, Dominic Cobb is álomépítész volt felesége haláláig. Szerepe – szemben általában a filmekben szereplő építészekével – negatív: mások álmainak megszerzésével az ipari kémkedés keresett bűnözőjévé vált, aki magányosan menekül bűne miatt, már nem tud, nem akar építeni. Alakja az álomalkotás veszélyét is jelzi: a konkrét térből és időből kiszállva végzetesen összekeveredhet álom és valóság. Ez az összekeveredés pedig veszélyessé válhat, a valóság, az élet eldobásához vezethet (felesége öngyilkos lesz).
A „váró”-nak nevezett helyen egy egész világot épített fel felesége és saját emlékeiből. A film vége felé, amikor utoljára száll le Cobb, mintegy összeomlik az emlékeket őrző valóságrész az álomban, összedőlnek a tengerpartra épült lepusztult bérházjellegű épületek.
A „váró” lenti, strukturálatlan tér, az üres, parttalan tudatalatti megjelenítője, a halottak tere. Megnevezésével rájátszik a valóság tereire, a többször helyszínt adó repülőtéri váróra. Ez a kapcsolat még inkább kiemeli a közöttük lévő különbségeket (pl.: egyedüllét – tömeg, megérkezés – indulás, hangulat, színek).
A film harmadik építésze és egyben a „főépítész”: Ariadne. Vele akkor ismerkedünk meg, amikor a Cobb-csapatba való bekerülés „felvételijeként” labirintusokat tervez. A feladatot akkor tudja sikerrel megoldani, amikor az ismert négyszög alakú útvesztő helyett egy kör alaprajzút rajzol le, vagyis megértve a régi „működését” újragondolja, átértelmezi azt, így hoz létre újat.
Neve és maga a labirintus is görög mitológiai utalás a filmben: Ariadné segített Thészeusznak a Minotaurusz legyőzése után a Daidalosz építette labirintusból kitalálni. Ez az utalás jelezheti az építész szakma ősi gyökereit, illetve az építészeti gondolkozás összetettségét, az építészeti szem lényeglátó tulajdonságát is.
Az építészlány egy fiatal építésztanonc a párizsi egyetemen, így – a mitológiai utalással együtt – ő képviseli a filmben egyszerre az ősi és a mai modern építészetet is.
Az álomvilágban járva Ariadne kipróbálja azt, ami mindmáig minden kor építészének, építészetének egyik fő gátja, hogy mit lehet alkotni, ha nincsenek fizikai korlátok egy világban. Az álomvilágban építkezni mindenfajta korlát nélkül lehet, végtelenített lépcsőkkel, labirintusokkal, terek meghajlításával, tükrözésével bármilyen alakzatot létrehozhat az építész.
Az építész szakma szempontjából is fontos, amit a főszereplő fogalmaz meg: az ihlet, az álom segítségével lehet kiszabadulni a valóság szűk keretei közül. Az építész érzékel és teremt, a tervezés tudatos, de néha úgy érzi, a ház önmagát tervezi meg.
És mért van szüksége építészre? Mert valakinek meg kell tervezni az álmot.
A filmben a fizikai törvényszerűségek átlépésének nagy szerepe van: ezek érzékeltetik a teremtő erő nagyságát, pl.: kockává hajló város, végtelenített lépcső, körbeforgó terek.
2.ábra kockává hajló város
Ezeket speciális effektusokkal (Chis Corbauld és csapata) oldották meg: az álom-jeleneteknek olyan tereket építettek (pl.: hatalmas méretű, forgó folyosók, billenő lépcsősor), ahol a fizika törvényei megváltoznak. Tehát a „trükkök” az emberi leleményességgel megvalósíthatók.
A film vizuálisan zárt egységet alkotva a végén a nyitóképet ismétli meg síkváltással. Míg az elején az álomkép az uralkodó: a tengerparton homokvárat építő gyermekeit látja a főszereplő, a végén a (közben bizonytalanná váló) valóság síkján Los Angelesben, otthonában öleli magához a kertből beszaladó gyermekeit, akik azt mondjak: „Építettünk egy igazi házacskát!”.
3. Összefoglalás
Azért érdekelt ez a téma, mert ez a film is új szemszögből mutatja be az építészt, ebből a nézőpontból nincsenek korlátok, melyek megkötnék az alkotási és tervezési folyamatot. De jó lenne-e, ha semmi nem szabna határt a képzeletnek? Nem az-e a szabadság, amit a felismert korlátokon belül valósíthatunk meg? Szerintem kellenek az álmok (az ihlet), kipróbálhatók, megismerhetők a „trükkök”, kereshető a lehetőség határa. A régi megértésével, továbbfejlesztésével, újragondolásával lehet alkotni az építészetben is. Az álmokból építkezve „Térj vissza a valóságba!” – ahogy a filmben is elhangzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése