Ha a Szárnyas fejvadász – eredeti címén Blade Runner – plakátjai közül megnézzük bármelyiket, egyértelműen Harrison Ford ábrázolása a leghangsúlyosabb. Ezen talán nincs is semmi meglepő, azonban a második helyen már nem élő szereplő, hanem a helyszínre utaló hangulati elemek állnak. Ez is jelzi, milyen nagy szerepe van a filmben az alapvető hangulatot meghatározó, jelentéstartalommal bíró komplex környezetnek, az utópisztikus városképnek. Dolgozatomban ennek környezetnek a mibenlétét, a szereplőkre, a történetre való hatását, és az önmagán is túlmutató jelentését próbálom vizsgálni.
1. ábra A Szárnyas fejvadász plakátja
1. A film keletkezése
1982-ben került a mozikba a film, Ridley Scott rendezésében, aki akkorra már az Aliennek köszönhetően a közönség számára sem számított ismeretlennek. Megjelenésekor azonban a Szárnyas fejvadász mégis megbukott. Ennek több oka is volt, amire ebben a dolgozatban nem szeretnék kitérni. Később viszont a rendezői változatnak is köszönhetően kultikus, majd megkerülhetetlen filmként foglalta el méltó helyét a filmművészetben. Nem egy könnyed mű, hangulata sötét, kellemetlen, depresszív és fojtogató. Ez köszönhető a rendezésnek, a színészi játéknak, és legfőképpen magának a díszletnek. Fontos megemlítenem ezzel kapcsolatban néhány nevet: Lawrence G. Paull volt a produkció látványfelelőse, a művészeti vezető David L. Snyder, a dekorációért Linda DeScenna, Leslie Frankenheimer és Thomas L. Roysden feleltek, és persze mellettük maga Ridley Scott is hatással volt a helyszín megalkotására.
A film egyik legnagyobb erősségét hozták így létre, mely önmagában is értékelendő, és értékelt momentum volt, ugyanis számtalan díjat, és jelölést hozott a filmnek. Bizonyos szempontból be is árnyékolja a komplett alkotás többi erényét. A díszlet részletesebb vizsgálata előtt szükségesnek érzem néhány mondatban összefoglalni a film történetét, mert elemzésem során is az események sorrendjét szeretném követni a különböző helyszínek bemutatásakor.
2. A film története
A jövőben járunk, pontosabban 2019-ben. Ebben az utópisztikus világban a gépek ugrásszerű fejlődése miatt kitágult az emberiség előtt az univerzum. A Föld már cseppet sem oly vonzó otthon, mint azelőtt volt. A tudományos fejlettsége képessé tette az embert, hogy saját formájára génmanipulációval robotokat, úgy nevetett replikánsokat hozzon létre. Ezek mesterséges biológiai létformák, melyek külsőleg nem különböztethetők meg az emberektől. Csupán abban mások, hogy az alig kialakult érzelmeiket nem képesek jól irányítani. Minden androidot a feladatuknak megfelelően terveztek, élettartamuk négy év.
A filmben megszökik néhány replikáns, és visszamegy a Földre, hogy hosszabb életet szerezzenek teremtőjüktől. Deckard {Harrison Ford} egy fejvadász, akiknek feladata az androidok felkutatása, és kiiktatása, ugyanis a Földről egy replikáns lázadást követően kitiltották őket. A történet során Deckard megismerkedik egy a Földön élő replikáns nővel, aki nem tudja magáról, hogy nem ember, mert beépített emlékezettel rendelkezik. Deckard ekkor kerül konfliktusba önmagával, és bizonytalanodik el tevékenysége helyességét illetően. Feladatát azonban elvégzi, kiiktatja a szökött robotokat, a nőbe azonban beleszeret, és megvédi, majd együtt menekülniük kell. A rendezői változat végső lezárásának fordulata pedig annak a gondolatnak a csíráját ülteti a nézőbe, hogy Deckard is replikáns.
3. Helyszínek és szerepük a film egyes jeleneteiben
3.1 „Los Angeles, November, 2019”
A film ezzel a felirattal indít, ezt követően pedig egy távlati képet kapunk a városról. Ez rögtön egy nagyon erős hatású, fontos kép, megalapozva a további eseményeket. Sötét van, talán éjszaka, de ez a film egészén végigvonuló sötétség megkérdőjelezi azt, hogy valóban este van, vagy más oka van a dolognak. A város fölött úszunk lágyan lebegve. Vangelis csodálatosan idegen, jellegzetes hangzású zenéje szól. Alattunk kémények, tornyok és magas házak oszlopszerűen magasodnak az ég felé, néhol lángok törnek elő. Egyfajta futurisztikus, indusztriális környezet fogadja a nézőt, mely inkább csak sziluettel, mintsem konkrét részletességgel van jelen, köszönhetően a sűrű sötétségnek, és az apróbb pontszerű fényforrásoknak. Az ég „hiánya” szembetűnő, nincs horizont, a tér pontoson nem meghatározható, és a város masszájában lévő fénypontok szinte csillagos éggé változtatják azt, ezáltal szinte megfordítva a teret.
Ahogy haladunk tovább, a távolban két fényoszlop bontakozik ki, melyek két futurisztikus piramisból indulnak ki. A fény ködszerű, sűrű levegőn át tör felfelé. Ez a kép egyfajta fülledtséggel tölti meg várost. A sűrű levegő a szmogot, füstöt juttatja eszünkbe, és ezt csak erősíti, hogy minden épület, és szinte minden felület olyan, mintha kormos lenne, nem tükrözi, elnyeli a fényt.
Az épületek itt részletesebben jelennek meg, de egységes, vagy ismerős stílusjegyek nem fedezhetők fel. A nézőnek olyan érzése támad, hogy nem is magukat az épületeket látja, hanem azoknak a gépek által, szinte a dél amerikai dzsungelek módjára „benőtt” képét. Az anyagok nem határozhatók meg, valami sötét ridegség árad a felületekből, és ahogy az előbb is említettem, ezek inkább gépszerű felületek, mintsem épületre jellemző.
2. ábra Los Angeles filmbeli távlati képe
Közeledünk a piramisok felé, majd a következő jelenet már a piramis egy sötét szobájában játszódik. Egy tulajdonképpen jellegtelen, meghatározhatatlan térben, mely semmiképp nem tág, de mindenképp zavaros a maga nemében. A levegő fülledt itt is, a fény útja jól követhető, ahogy áthalad rajta, és erősen átitatja a jelenetet egyfajta noir hangulat.
Ez a noir hangulat a film egésze során megmarad, sőt erősödik is. Ami szembetűnő a belső terekkel kapcsolatban, hogy sokkal sivárabb hatású, mint a külső világ gazdag kavalkád hangulata.
3.2 Deckard
Megint a külső térben vagyunk, de már közelebb a felszínhez, a toronyházak között lebegünk. Ez a magasság, és beállítás többször is visszaköszön a filmben, mindig kibővítve a városról alkotott képünket, fokozva annak a nézőbe ivódását.
A reklámokkal ezeken a képeken találkozunk először, azért tartom fontosnak erről írni, mert egészen sajátos módon kezeli a film a reklámot. A reklám nincs túlsúlyban, egészen kevés van, főleg, ha arra gondolok, hogy a reklámok mennyiségének és milyenségének kritikája fontos szerepet tölt be napjaink utópisztikus látomásaiban. Itt azonban igen visszafogott a szerepük, belesimulnak a városba, ahelyett, hogy roncsolnák a környezetüket, kiegészítik azt, sőt sokszor javítanak rajta. Mennyiségileg sincsenek túlsúlyban. Kétféle reklámmal találkozhatunk, az óriási, homlokzatszerű felületeken megjelenő kijelzők reklámfilmjei, és az utcákon az üzletek apró neonfelirataival, „cégtábláikkal”. Maga a környezet, a város, az épületek annyira komor képet mutatnak, hogy ezek a reklámok pozitívan képesek hatni rájuk. Arról nem is beszélve, hogy a reklámfilmek mind a szebb élet reményét reklámozzák az univerzumnak valamelyik másik pontján.
3. ábra A reklámok megjelenése a városképben
Deckardot egy bazár hangulatú környezetben ismerjük meg, mely akár a Kőbányai piac utópisztikus képe is lehetne. Először vagyunk talaj közelben. Szűk, útvesztőszerű és sikátoros hangulat fogad minket. A teresedések ritkák, és szobaszerűen kicsikék.
3.3 Rendőrség
Az épületet felülről repülő járművön közelíti meg Deckard. Egy hatalmas álló hengerszerű gépre emlékeztet az épület, itt jutott eszembe először, hogy tulajdonképpen ezek az épületek „lakógépek”, és maga a város egyfajta „életgép”. Persze közel sem Corbusier-i értelemben.
A rendőrség belsője századfordulós építészetet idéző pályaudvari teret mutat, vagyis természetszerűleg nagyobb, mint az eddigiek, de a néző mégsem lélegezhet fel. A kevés tompa fény beszűkíti a teret.
Bryant irodája nagyon érdekes belső. Egyike azon belsőknek, melyek elszakadni látszanak a város összképétől. Egy 40-es évekbeli noir film magánnyomozójának irodája is lehetne ez a belső. A fa anyaghasználata szokatlan itt, és az asztalon lévő lámpa is erősíti a hatást. Ez a belső egyértelműen Bryant nyomozó karakteréről árulkodik sokat.
3.4 A piramisok
Deckard megkapva feladatát, elindul a Tyrell cég vezetőjéhez, aki a replikánsokat tervezte. A cég főépületei a piramisok, melyek a város fölé emelkednek, mutatva, mekkora befolyással is bír a cég. Ezeknek az épületeknek van egyfajta templomi megjelenésük is. A filmben eddig szokatlan, felkelő nap sugarait idéző sárgás fény teszi még magasztosabbá az épületet.
Ez a belső nagy tér talán az egész filmben a legtágasabb hatást kelti, ami itt a luxus jele is. A padló tükröződik, növeli a tér nagyságának érzetét. Múzeumi tér, oszlopfők, párkányok és klasszikus formák jelennek meg ebben a térkialakításban. A hatalmas panoráma ablakon beáradó sárgás fény tölti meg ezt a teret.
3.5 Deckard hazaérkezik
Otthona a 97.emeleten van. Szűkös fülkeszerű helységekből álló lakás, a kevés fény miatt nehéz megmondani itt is, pontosan mekkora lehet a tér.
Ahogy Deckard kilép az erkélyre nagyon érdekes képet kapunk ismét a külső világról. Lent oszloptalpszerű tömbök, vájatszerű út. A két térfal közötti távolság alig néhány méternek tűnik. A térarány egyértelműen vertikális, az épületek szinte bedőlnek az útra, úgy tűnik, mintha az amúgy sem széles hosszanti terek fölfelé szűkülnének.
3.6 Nyomozás
Deckard megtalálja a replikánsok volt szállását, és átkutatja azt. Ez a tér tekinthető a legélhetőbbnek film egészében. Akár a napjainkból való lakás is lehetne. Egy amerikai motelszobához hasonlító belső, mely ugyan építészetileg nem üt meg magas színvonalat, de ebben a környezetben kimagaslóan emberközeli.
Az utána következő helyszín egy szórakozóhely, - ahol megtalálja Deckard az egyik női replikánst – ami igen érdekes, mivel egy barokkos, túldíszített, míves gyertyatartókkal telezsúfolt tér, melyben báli hangulat uralkodik, ez a vendégek ruházata által is erősödik, melyből csupán Deckard ballonkabátja lóg ki.
Ezt a jelenetet követi egy üldözési jelenetsor az utcán, szűkösen a tömegek között, majd pedig zárul az epizód a film egyik legszebb, legizgalmasabb jelenetével, a replikáns halálával. A menekülő nőt hátba lövi Deckard kétszer is. A replikáns haláltusája egy üvegekkel határol térben történik lassítva. A tér széteső, nincsenek határai, a fények tükröződése határolja valamelyest a helyet. A nő ezeket az üvegfalakat töri át bukdácsolva, haldokolva. Küzd az életéért, pedig már elveszett, közben pedig oldalról élettelen kirakatbabák figyelik üres tekintettel.
Ez a tér talán maga az élet szimbóluma, annak minden határtalanságával, törékenységével, varázsával, és korlátaival.
3.7 J. F. Sebastian
A film egyik legfontosabb tere J. F. Sebastian otthona. Századfordulós belső udvar, az érzést a lift is erősíti. Az udvar üvegtetővel fedett, és van egy érdekes beállítás erről. Alsó állásból felfelé készült az üvegtetőről, de az eget itt sem láthatjuk, mert egy léghajó-gép úszik az udvar felett eltakarva kilátást. A léghajón reklámot fedezhetünk fel, ami a jobb életet hirdeti egy másik bolygón. Azt gondolom, hogy ennek a képnek a kifejező ereje, és tartalma nem szorul magyarázatra.
Sebastian lakásának belső tere bár századforduló előtti képet mutat, rendkívül lepusztult, és barátságtalan. Padlásszerűen telizsúfolt holmikkal, és a fények itt is igen tompák. Cseppet sem otthonos belső. Élhetetlen.
Egy későbbi jelenetben részletesebb képet kapunk Sebastian otthonáról, mikor már a replikánsok is vele vannak. A hangulat hasonló, mint az első jelenetben, sötét félhomály, annak ellenére, hogy feltételezhetően nappal van. A nappalinak nevezhető helység közepén egy biliárdasztal áll, megrakva Sebastianra jellemző kacatokkal, és az asztal fölé egy hatalmas lámpa lóg be, amely olyan, mintha egy műtőből hozták volna ide. Természetesen fényt nem ad. Fény csupán az ablakokon, függöny által szűrve érkezik a szobába. Az egyik sarokban áll egy életnagyságú struccfigura, nyaka átkötve egy vörös masnival. Nem sokkal mellette egy futurisztikus pilótaszékre emlékeztető ülő alkalmatosság, amelynek tetejére egy régi üvegkalitka van rászerelve. Tökéletesen bemutatja ez a kép J. F. Sebastian kacatjainak disszonáns sokaságát, mely alapvetően meghatározza a tér hangulatát.
3.8 Tyrell piramis a finálé előtt
Ismét távolról lebegve közeledünk a piramishoz, Peking levegőjét idéző szmogos sárgás homály. A piramis legtetején lévő szobába jutunk, Tyrellhez. A piramis kompozíció isteni uralkodói lét képét építi Tyrell köré nem véletlenül. Ő a tulajdonképpeni teremtő, aki tervezte a replikánsokat, és ők pedig végig hozzá akartak, az „Istenhez” eljutni, hogy hosszabb, akár örök életet kapjanak tőle. Mi ez, ha nem a legemberibb dolog.
Kérdés tehát, hogy milyen a teremtő lakosztálya. Természetesen barokkos. Díszes gyertyatartók, sárgás fény mindenütt. A tér magasztos. Sok puha anyag található körben a falakon és a baldachinos ágyon is. Tyrell a hatalmas ágyban fekszik, így indul a kép. Nem alszik, hanem egy számítógépnek ad utasításokat. A jelenetben csupán ez a számítógép, és Tyrell furcsa szemüvege mutatja, hogy nem abban a korban vagyunk, mint amit a tér többi eleme mutat. Ez a legegységesebb belső a filmben, de mégsem a legkellemesebb, legélhetőbb. Inkább tűnik reprezentatívnak, illőnek a nagy emberhez, aki lakja.
3.9 A finálé J. F. Sebastian házában
Az épület ebben a jelenetben a kacatokkal terhelt raktárszerű elnyűtt otthonból igazi kísértetkastéllyá változott. Ezt a hatást leginkább a kívülről szemekként pásztázó reflektorok mozgása alapozza meg, erősíti azt. Mikor Deckard kijut az épületből – valahol a legfelső szint egyik ablakán – ismét látványt kapunk az utcaképről, annak teréről. A kép kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit Deckard az otthonából látott. Annyiban bővült, hogy az utcát szegélyező két térfal között a távolban összekapcsolódásokat, hidakat, átjárókat látunk, ezáltal szűkítve még inkább a teret. Ez ott teljesedik ki, amikor - miután felkapaszkodott Deckard az utolsó replikánstól menekülve az épület tetejére és onnan jobb megoldást nem találva - átugrott az utca túloldalán lévő tetőre. Tehát a távolság nem csak érzetre néhány méter.
4. ábra Utcakép felülről, miközben Deckard menekül
Az ugrás nem volt elég nagy, Deckard épphogy csak meg tud kapaszkodni egy „T” profilú acél konzolon, míg végül az utána ugró replikáns menti meg az utolsó pillanatban. A replikáns nagymonológja után nem öli meg Deckardot, hanem csendben meghal. A fehér galamb, melyet kezében tartott elrepül. Egy füstölgő kémény, és egy fém szendvicspanel falú csarnok között a galamb a kék ég felé tör. A filmben most látjuk meg először az eget.
Ezzel a képpel zárnám a film tereinek vizsgálatát.
4. Összegzés
A Szárnyas fejvadász külső, és belső tereit külön kell választanunk, mind szerepét, mind pedig jellegét tekintve.
A külső terek hangulatfestő szereppel, és egy alapvetően újszerű környezet ábrázolásának feladatával bírnak. Tulajdonképpen egy „neo-várost” fest elénk, mely legalább akkora ugrás egy általunk ismert nagyvároshoz képest, mint amekkora ugrás egy falu, és egy város kontrasztjában rejlik. Ezen tekintetben a külső képek tökéletesen sikerültek, és annak ellenére, hogy mennyire idegen, és taszító, csodálatos is egyben. A külső képnek a megformálása egyben a társadalomról is mesél, annak állapotát is bemutatja.
A belső terek egészen más szereppel bírnak. Sokkal emberibb arcot mutatnak. Egy zavarodott világét, ahol nagyon sok minden összekeveredett, és egy kaotikus, sokszor disszonáns halommá egyesült. A kis belső terek maguk az emberek, ezt mutatja sokféleségük, különbözőségük is – mint ahogy a filmben is érezhető, hogy ez a Los Angeles már nem egy amerikai, hanem egy multikulturális, azonosíthatatlan nemzetiségű város. Ezek a belsők azt is elárulják, mennyire rossz állapotban vannak a városban élő emberek. Deckard sötét barlangszerű lakása, vagy J. F. Sebastian padlásszerűen kaotikus rezidenciája. Még Tyrell lakosztálya sem emberközeli, pont annyira nem, mint maga a karakter sem.
Végül pedig kiemelném a filmben kis hangsúllyal megjelenő, tulajdonképpen legjellegtelenebb belső tér, a replikánsok lakosztályát. Számomra ez a szoba is, mint a filmben szinte mind, a lakójáról mesél. És ha azt vesszük, hogy mi a történet konfliktusa, a kérdés, hogy mi tesz minket emberré, akkor talán pont a replikánsok tűnnek a legemberibbnek. A film egésze sem szól másról.
Felhasznált szakirodalom
www.imbd.com – a Szárnyas fejvadász film pontos adatai, és a stáb tagjai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése