Mitől jó egy horror vagy sci-fi? Véleményem szerint attól, hogy hihető. Hihető az agyunknak, a lelkünknek és a tudatalattinknak. Úgy gondolom, hogy olyan képek események tudnak ránk nagy benyomást gyakorolni, amelyek bennünk is meg vannak. Tehát egy jó filmnek reflektálnia kell egy archetipikus belső világra, ami mindenkiben meg van. Ezeket a tudattalan képeket kell előhívni a megfelelő érzelemtársítással. Persze ezt alakítja az előélet, a környezet ingerei, a pillanatnyi állapot, zenei aláfestés, képi megjelenítés stb.. A film díszleteit, nézőpontjait, kialakítását be tudjuk azonosítani, magunkénak érezhetjük, ekkor beleéljük magunkat a filmbe, átvesszük a sugárzott érzelmeket.
1. The Cell – A sejt
„Horror: a fikció a nem valós elemeket az emberi tudatalatti félelmeiből meríti, illetve különböző forrásokból merített elemeket olyan attribútumokkal ruház fel, amelyek önkéntelen félelmet váltanak ki az olvasóból. A félelem tárgya éppúgy lehet egy kísértet vagy az élve eltemetés, mint egy macska (Poe: A fekete macska), vagy akár egy bohóc (Stephen King: Az). A spekulatív fikció minden műfaja közül a horror esetében a legnehezebb eldönteni, hogy egy elem valós vagy sem, mivel ennek egyik fő eszköze éppen az, hogy mindennapi jelenségeket kezd nem mindennapi tulajdonságokkal felruházni, lassan kényelmetlen érzéseket, szorongást, majd rettegést ébresztve a befogadóban. „ (tanulmány az internetről, nincs pontos forrás)
1.1 Filmbeli belsőterek elemzése és lehetséges pszichológiai hatása
A filmben egy pszichiátriai kezelő központban egy új eljárásban a terapeutát és a kezelt személyt egy gépre kötik, mely lehetővé teszi, hogy a terapeuta a kezelt személy gondolataiba, tudattalanjába férkőzzön. Így „belülről” végzik a kezelést, a kliens saját belső világát kezelik. Ugyanakkor ez az eljárás több veszélyforrást is tartalmaz. Egyrészt ebben a világban minden lehetséges, nincsenek korlátok. Másrészt az elme elhiheti ezt mint valóság, és kényszerítheti a testet, hogy alkalmazkodjon ehhez. Ebbe a rendszerbe kerül be egy kómában fekvő sorozatgyilkos, akitől meg kell tudni, hogy az utolsó, még élő áldozatát hol találják meg. Mivel másképp nem tud kommunikálni, a gondolatvilágából kell ezt kiolvasni.
A film elején a módszert bemutatják egy kisfiú elme világán. Ekkor a terapeuta és a fiú egyik énje egy sivatagban találkoznak. A sivatag egyszerű, végtelen, dűnés, belátható. A kisfiú skizofrén, ő is kómában van, mert az egyik gonosz énje üldözi, „mindenhol megtalálja”. Ebben a sivatagban nincs hova elbújni, viszont semmi élet sincs benne, csak korhadt, kiszáradt fák. Itt vitorlázni hívja a terapeuta a kisfiú egészséges énjét, de az hirtelen átváltozik, megtalálta a gonosz énje és megijed, elszalad, de nem tud hova menekülni a kietlen tájon.
A labor belső képei nagyon egyszerűek, egy minimál stílusban kialakított épületbelső látunk. Az egész klinikai környezetet jellemzik, hogy egyszerű anyagok, terek jelennek meg. A labor falai látszóbeton vagy valami hasonló homogén felületképzésű anyagból vannak. Az élek pontosak, a króm alkatrészek ridegek, az egész szürke és élettelen. Nincsen vizuális kapcsolat a külvilággal, csak egyes helyeken, ez egy izolált környezet, befele forduló. Az épület külső megjelenése egyszerű és modern. Dinamikus, erőteljes vonalak uralják. Letisztult, nagyvonalú formaképzésű. A tárgyaló iroda Mies van der Rohe Barcelonai pavilonjának másolata, az európai vonal talán az intellektust hivatott szimbolizálni. A pszichiáter otthonát is megismerjük, arra az egyszerű amerikai általános stílus jellemző. Minden semmilyen és akárki otthona lehetne, tele van díszekkel, apróságokkal, egyszerű, de meleg környezet. Azt mutatja be, hogy a doktornőnek normális, önálló élete van, mindene meg van, normális környezetben él. Ezek a „kinti” helyszínek az anyagi világ színterei. A rendezői felfogás világát tükrözik, miszerint az anyagi világ sivár, korlátai vannak, egyes emberi szituációk sztereotip környezetekbe illeszthetőek, környezetei jól leírhatóak téri formákkal. Ez a külső, emberi világ felszínes, nincsenek benne titkok, minden átlátható. Jól megjeleníti a nagy amerikai valóságot. Ez is érdekes, hogy ki mit gondol, mikor ennyire tipikus helyzeteket lát. Az én gondolatom erről az, „Még egy egyszerű amerikai film.”, az amerikaiak gondolata inkább az lehet, mikor mi meglátunk egy VIII. kerületi házat egy filmben, hogy „ahá, ez itt van!”. A film szempontjából a második reakció jobb, hiszen elkezdhetünk belehelyezkedni a film világába, ugyanakkor az első reakció bennem egy távolságtartást szül, és nehezen gondolom oda magam a továbbiakban is. Ez az én ellenérzésem az amerikai tömegfilmek ellen, de ez ebben a helyzetben nagyon fontos, mert a hozzáállásomat változtatja meg a filmhez. Nagy túlzással, nem érzem a lelki közösséget az tengerentúlikkal, így távol tartom magamat a lelkiviláguktól is. A legtöbb ijesztő horror filmben azért sincs meghatározva a pontos helyszín, vagy használnak tipikus helyeket, mert így azt gondolhatjuk minden percben, hogy „ez itt van a szomszédban…”, ide is becsöngethetne a gyilkos, stb.
Ezek a képek elhelyeznek minket a világban, ebben a világban, annál nagyobb kontrasztban lesz majd később a belsővilág. Ha egy pillanatra ránézünk a képre, rögtön tudjuk, hogy melyik világban vagyunk. A külső világ megjelenítése egyfajta biztonságot jelent, ismerős, nincsenek rejtett zugok.
A sorozatgyilkos világa sokkal élettel telibb. Erősebb színeket használ és egyértelművé válik rögtön az elején, hogy ez nem egy külső valóság, nem egy normál világ. Belelátunk a gyilkos emlékeibe többször is. Ezek csak foszlányok, de mindegyik megmutat egy szeletkét az okokból. Ezek többsége a gyilkos gyermekkorának otthonában játszódik, ami ugyancsak egy normális családi ház. Ez is azt erősíti, hogy nem kell különleges környezet egy ilyen eseményhez. Itt megismerjük a gyilkos gyermekkori énjét, belsőgyermekét, akivel végig találkozunk. A terapeuta ezzel a gyerekkel kezd el kommunikálni. Megtudjuk azt is, milyen volt a viszonya az apjával, milyen jelenetek határozták meg a gyerekkorát.
1-3. kép: a belsővilágok és szereplőik
Aztán egyre mélyebbre kerül a gondolatvilágban. Első hosszabb utazásban egy múzeumszerű folyosóra ér, ami a pincében van és sötét. A középső teremben és a folyosókon a falban kis üveggel lezárt kalitkák vannak. Mindegyikben egy rabul ejtett nő van, megkötözve, befogva stb. Mindegyik egy- egy szexuális fantáziát, vagy lelki elferdülést mutat be. Olyan, mint egy tárlatvezetés a lelkivilágába. Az első túra során és később is elveszítjük tájékozódási képességünket, nem tudjuk, merre van fent és lent, néha a gravitáció is eltűnik. A belső beállítások mindegyike belső kép, olyan mintha minden felett lenne egy nagy üvegbúra, be van zárva. Ugyanakkor sosem látjuk a korlátokat, egyik irányban legalább végtelennek tűnik minden tér. Főleg kulisszaszerű hátterek jelennek meg, nem látjuk sosem körbe az egészet, nem lehet összerakni egy térképet, olyan mintha mindig minden része mozogna, újrateremtődne. Nem illeszkednek egymáshoz, egymástól teljesen függetlenek. Szerintem nagyon jól jellemzi az elmében létező képeket. Erős színek, formák, eltúlzott terek jelennek meg. Megjelennek monumentális templomépítmények, pince termek, múzeumszerű termek.
Az első bejárás alkalmával a terapeuta találkozik bent a problémás énnel is. Egy mélyen fekvő bejáratból megközelíthető trónteremben. Ez a terem egy monumentális térből nyílik, ami olyan, mint egy kút alja, víz van benne és tömör, egyenes falai, fentről érkezik a fény és drapériák borítják a falakat. A tudatalattit sokszor azonosítják egy kúttal, mert minden belehullik a feneketlen mélybe és csak nehezen lehet felhozni élményeket, ha egyáltalán akarjuk. A víz az érzelmeket szimbolizálja, ez a motívum sokszor megjelenik a filmben, tudni lehet végig, hogy érzelmi alapon működő képzeletvilágba vagyunk.
A trónteremben királyi színeket (arany, bíbor, bordó) látunk és egy aranylépcső tetején ül a domináns én. Ez egy uralkodó tér, egyszerű elemekkel, nagy bútorokkal, eltúlzott gesztusokkal. Itt minden színpadias, minden kiállás magában egy megfogalmazott kép. A domináns én óriás és nem felismerhető. Teljesen egyértelművé válik a beállítások és a színek miatt, hogy ki ő és ő uralja ezt a világot, határozott, diktatórikus, nem lehet ellentmondás. Ez lehet a felettes én, ami mindenkiben ennyire diktatórikus, csak a normális, nem pszichotikus egyénekben, nem ilyen kódokat őriz. Ez az az én, aki felnőtt korunkban is a belső szüleinket alakítja. Ő szabja meg a határokat, ő adja a korlátokat felülről a cselekvéseknek és a vágyaknak. Ugyanakkor ő is parancsol, ha valamit el akar érni, akkor határozott parancsokkal alakítja a gondolkodásunkat. Ugyanakkor egy másik pszichológiai bontásban ez lenne az az én, aki a többieket védelmezi és irányítja, vele találkozik mindenki először, aki közelebb akar jönni és ő védi meg a belső gyengébb énállapotokat a támadásoktól.
A második bejárásnál megtörténik a baj, az első csak a feltérképezés volt. A másodiknál a terapeuta nő bent ragad a gyilkos elméjében, elhiszi ezt a másik konszenzus valóságot és nem tud szabadulni. A rendőr bemegy érte, hogy kihozza. Egy királyi hálószobában talál rá a nőre, aki már teljesen nem önmaga. Ez egy kicsit más királyi szituáció mint a trónterem, ez egy másik személy hálóterme, sok benne az apróság, díszes, részletes. Sok mindent nem látunk belőle csak az ágyat, baldachint és egy keselyűt. Megjelenik egy újabb én, ami meg egy vicces, játékos, fogyatékos én, de agresszív. Őrült nevetése van és nevet végig, míg kihúzza a rendőr belét és feltekeri egy pálcára. Ez egy szadisztikus én, aki mindent ki mer próbálni és mindent meg mer tenni. Olyannak tűnik, mint egy állatkínzós kisgyerek felnövesztve.
4-6. kép: a belsővilágok és szereplőik
Az összes én olyan, ami mindenkiben benne van, vagy valamilyen pszichés fejlődés során megjelenik, csak nem beteges változatban. Mondhatjuk, hogy a gyilkos is teljesen normális aggyal rendelkezik, csak más végletekben gondolkodik. Az átlagemberben ezek a késztetések elfojtásra kerülnek és nem éli meg őket. Ennek ellenére tudjuk, hogy egy gyermekben például ugyanilyen végletes késztetések ébrednek, csak idővel a szocializáció során lenevelik őket ezekről. Ez az ember egy kontroll hiányos gyerek felnövesztve és felnőtt hatalommal a kezében. A belsőgyermek is mindenkiben meg van és valóban ő az, aki a sérelmeket felveszi, ő sérül, ha az erősebb, felnőtt énjei hagyják, hogy eljusson hozzá az információ. Ez a belsőgyermek ijedt, sérülékeny, jó, szeretne jó lenne, szabad lenni, ez az én kér segítséget, kommunikál a terapeutával. Ezzel egy probléma van, hogy egy gyermek ilyen szituációban tehetetlen, csak megmutatni tudja a helyzetet és a végén feláldozza magát. A gyermeki én a domináns énnek van alárendelve és tőle fél. A domináns énnek vannak alárendelve mind.
Később a terapeuta trónterme is megjelenik, ami teljesen más. Részletes, szép, megnyugtató, érződik, hogy nem valós, a színeken, és a kulisszaszerű elemeken. Nem nevezhető ez sem barátságosnak, mert nagyon idegen. Itt is van egy vízmedence a terem közepén, hó esik és virágzó cseresznyefák vannak körben. Ebbe a világba hívja meg a gyermeki ént, de a felettes én megtalálja őket és bejut ebbe a világba. Az összes én integrálva és külön is léteznek, ahol az egyik megjelenik, oda eljut a másik is. Ott a nő szabályai érvényesek és meg próbálja megölni ezt a szörnyet. Ez az én túl erős tudattal rendelkezik és nem lehet megölni, ekkor a gyermeki én áldozza fel magát, aki elég gyenge ahhoz, hogy ne tudjon ellenkezni. A nő, mint egy megváltó szűz, belefullasztja a medencébe, ahol ezzel együtt meg is tisztítja a lelkét, felszabadítja a szenvedéseitől, az uralom alól.
A film szerintem nagy hangsúlyt fektet a szabadság-fogság kettősségére. A külső szinten megjelenik abban, hogy milyen környezetekben mozognak, a zárt pszichiátriai kezelőközpontban a gyilkos még a saját elméjébe is be van zárva és elveszett. Az elméjében minden nő leláncolva, vagy megkötözve van, fogságban. A terapeuta is rabságba esik a gyilkos elméjében egy dobozba, majd egy nyakörv is rákerül és ekkor veszíti el a saját valóságát. Ez a gyilkos egy szuggesztív, sérült személyiség, ahol gyermekkorba rossz kódok, eltúlozva épültek be a tudatalattiba, és a felettes én felé tolódott el a hatalmi hangsúly, de a felettes én is torzult személyiség. Az elrabolt nők a valóságban egy üvegdobozba vannak bezárva, ami lassan, két nap alatt telik meg vízzel és így fulladnak meg, ezután a gyilkos kihipózza őket. A vízbe fullasztás egy kimosás szerű gondolatként jelenik meg, a gyilkos gyermekkori élménye egy keresztelőről származik, ahol az apja majdnem belefojtotta vízbe. A víz ebben az értelemben a megtisztulás is, a szellemi, lelki megtisztulás, a hipózás a testi megtisztulást jelképezheti.
Az benti jeleneteknél is többször megjelenik a bezártság, és nagyon érdekes módon az alapformákhoz kapcsolódóan. Az egyik üvegbörtönnek kockalakja van és kör alakú ablakok van rajta, mindez egy olyan színpadias teremben, ahol az egyszerű színek és formák dominálnak (fekete, fehér, piros, kék, arany, kör, négyzet). Ez lehet a benti világnak egy summázata, mint egy oltár. A megvilágításokat is érdemes figyelni, mert ugyanúgy, mint egy jó építészeti térben, vezetik a figyelmünket. Itt is az egész terem vízen úszik és négyzet lakú lépőkövek vannak ebben a medencében.
1.2 Általános értékelés
A belsőterek kialakítása szerintem azért találó, mert pont azt jeleníti meg, hogy mennyire nem valóságosak a helyzetek, mennyire színpadszerű. Ezen a színpadon az erős egyértelmű jelzések mutatnak jól, erős értelmezhető színek, egyszerű téri szituációk. Emellett a belső világ kuszaságát is jól bemutatja azzal, hogy hirtelen váltanak a képek és hirtelen kerülünk teljesen más környezetben, az odajutás nem számít. Végig olyan, mint egy álom, kicsit értelmetlen, kicsit összefüggéstelen, de ugyanakkor egy egésszé összeáll a kép.
Ebben a filmben szerintem az a megérintő, hogy nagyon alapdolgokat mutat be egy szélsőségesen kibillent helyzetben. Ugyanakkor érezzük, hogy ez az állapot nem lehetetlen, sorozatgyilkosok is léteznek, rendőrség is, pszichiátria is. Minden, ami ebben a filmben történik valóság, egyfajta valóság. Az agyban létező képekről keveset lehet tudni, de az már biztos, hogy van a tudatalattinak egy rétege, amely archetípusokban gondolkozik, archetípusokban érzékeli a világot és a szókészlete majdnem ugyanaz minden embernek. Vannak kulturális eltérések, de a gyökere mindnek ugyanaz. Mivel a civilizált társadalmakban sok az elfojtás, sok a „nem normális” így ezek a gondolatok mind elsüllyednek a tudattalan szintjére, ahol aztán az elme nem férhet hozzá, így ha felszínre tör, akkor ezt korlátozás nélkül teszi és ősi, megformálatlan formájában. Az alapkésztetések mindenkiben meg vannak és ezek a torzulásoktól függően kerülnek kimutatásra. A szexuális késztetése, szadisztikus késztetések egy gyermeki lét szintjén, ha megragadnak, akkor később egy korlátozottabb helyzetben erőteljesebben törnek felszínre. És mivel a fizikai test felnőtt, de az elme nem így még fizikai hatalommal és megfelelő technikákkal is párosul az ösztön. Egy labdát minél nagyobb erővel nyomunka víz alá, annál magasabbra pattan vissza.
Erről a belső elmevilágról annyira keveset tudunk, hogy teljesen hihető, akár igaz is lehetne benne. A belső képek sem túlzóak, ahhoz képest, hogy milyenek lehetnének. Nem nagyon megbotránkoztató, nem vérfröcsögős, nem ijesztő, inkább nyomasztóan közeli. Észre lehet venni, hogy a belsőterek és beállítások nagyon közeli reakciókat váltanak ki az emberekből ezen film esetén is. Ezért gondolom azt, hogy a horror filmeknek jelentős hatása a belső környezet kialakításától függ, függetlenül attól, hogy mennyire valós, reális ez a kép.
Felhasznált képek:
1. kisfiú belső világa; http://www.bugbitten.com/photos/Africa/jodes75/Namibia/20755-5001-679144.html
2. a domináns uralkodó a gyilkos elméjében: http://blogs.yahoo.co.jp/yazaanemone/30997042.html
3. a felnövesztett, kíváncsi herceg: http://www.vega.info.hu/art.htm
4. a belsőgyermek és a herceg: http://hollywoodjesus.com/cell.htm
5. az uralkodó a terapeuta világában: http://www.fortunecity.com/lavender/atkinson/816/cell.html
6. a terapeuta világa: http://www.allmoviephoto.com/photo/jennifer_lopez_vincent_d_onofrio_the_cell_002_big.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése