Párhuzam a filmben látott építészeti és belső világunk között. Épített környezetünk ennyire befolyásolja személyiségünket? Más környezetben teljesen máshogy viselkedünk? A dolgozat során kérdéseim sorozatával próbálom megtalálni a választ arra, lehet-e élni és érdemes-e, és ha igen meddig egy olyan „világban”, épített környezetben, mely nem belső világunkat tükrözi, mely nem mi vagyunk? Vajon jó úton haladunk-e az építészetben, vagy mindenki életében elkövetkezik az a pont, mint a Bor, mámor, provance c. filmben Max életében? Tényleg ennyire valóságosak ezek a törekvések, melyek megindultak a zöld környezetbe való költözéssel, az óriásházak elhagyásával? És minek a metaforájaként értelmezhetjük ezt?
1. Kívül és belül
Összefüggésbe hozható-e a külső és a belső? Elsődleges szempont-e az egyén? Hogyan alakult ez a történelem során? Mit tud a múlt, amit mi már nem? Egyszer visszatérünk-e oda, ahonnan elindultunk? Levetíthető-e az építészet a belső világunkra? Tegyünk egy kis utazást a jelenből a múltba, a modern kor építészetéből a reneszánsz világába, Max életének egyik állomásából a másikba!
1.1 Jelen
1.1.1 Jelenkor építészete, Max jelene
XXI. század. Kiindulópontunk Londonban található, nem más mint az „uborkaként” emlegetett 30 St Mary Axe, melynek megálmodója Sir Norman Foster. Először nézzük egy kicsit építész szemmel! Vajon mi volt a szándéka ezzel a tervezőnek? Az épület külseje tükrözi a belső funkcionalitást? Az építészeti zsenialitás nem csorbította el az élhetőségét?
Az iroda filozófiája elsősorban az emberek igényeinek felmérésén keresztül a fenntarthatóság, a megfelelő munkakörnyezet, a természetes élettér megteremtése az esztétikai igények és egyedi formavilág összefonásával. Ezt a filozófiát alkalmazták e torony esetében is. Lord Foster szerint az épület a természet és az ideális munkakörnyezet között teremt tökéletes kapcsolatot. A 30 St. Mary Axe torony nemcsak különlegesen szép, de a fenntartható fejlődés jegyeit is viselő épületet kínál. (http://www.fosterandpartners.com/Projects/1004/Default.aspx), (http://hu.wikipedia.org/wiki/The_Gherkin ). De mégis hogyan éri ezt el? Ebben az esetben a természetes természetesnek mondható-e? Sikerült ezt elérnie a tervezőnek?
Vizsgáljuk meg belülről! A 180 m magas, 40 emelettel rendelkező torony elsősorban az üzleti világ otthona, de a legfelső emeletén egy 360 fokos panoráma kilátást biztosító étterem is elhelyezkedik. Szintjei között kialakított rések természetes szellőzést biztosítanak, ugyanakkor egy esetleges tűz esetén hat emeletenként az ilyenkor "kéményként" viselkedő járatok elzárhatók. A szintek közötti rések hatalmas, mesterséges dupla falú szigetelőréteget képeznek, mintegy szendvicsként közre fogják a levegőt, amely aztán szigeteli az irodaterületeket. Az építészek általában limitálják az ehhez hasonló dupla falú szigetelőrétegek kialakítását magán-lakóházak esetén, gondolva a nem hatékony hőáramlás problémájára, ez az épület azonban kiaknázza ezt a jelenséget. Az üregben a légáramlás fizikai törvényei alapján nyáron a meleg levegő a járatokon keresztül távozik a belső, napfénytől védett területekről áramló hűvösebb levegő tolóereje révén, míg télen passzív napenergia melegíti a beltereket. Az egyes emeleteken a hat négyszögletes, azaz könnyen berendezhető munkaterületet hat "világítóudvar" köti össze, ezek maximalizálják a természetes fény beáramlását és korlátozzák a mesterséges világítás igényét. A fényviszonyokat és a mozgást érzékelő szenzorok kiiktatják a világítást és a légkondicionálást, ha már nincs szükség rá. A szellőztetést az épület kerületén elhelyezett külső és belső időjárásmérő szerkezetek irányítják. A számítógéppel vezérelt BMS, azaz Building Management System fokozatosan kinyitja a világítósarkok ablakait, és friss levegőt bocsát be az irodahelyiségekbe. Ilyen élményben évtizedek óta nem volt részük a toronyházakban dolgozóknak. De valójában a természetes fény nem alapigény lenne? Szükség van közvetítőcsatornákra? Hol marad a manualitás ebben a high-tech világban? És hol kezdődik el a személyes kapcsolat a külvilággal? A tervezők természetesen erre is gondoltak.
A magas, de mégsem túlságosan magas épület alul-felül összeszűkül, és ezáltal egyrészt kecsesebb, másrészt a földszinten így köztér szabadul fel, ahol piazza és több kereskedelmi létesítmény kaphat helyet, mely sajnos megint csak olyan fontos területet vesz el, mely újra sarokba zárja a nyitottság érzésünket. Az előtte elhelyezkedő tér kellemes miliőjéről a lekerekített forma gondoskodik, hiszen óriási előnye, hogy a szél körbelengi az épületet és nem pattan le a homlokzatról, ezáltal elkerülhető, hogy az utca szintjén elviselhetetlen kereszthuzat legyen. (http://www.magyaroklondonban.com/cikk-14--0-0.html ). Az épület teljes egészében energiatudatosnak mondható, hiszen a BMS egyebekben jelentős közüzemi díjat takarít meg, energiatakarékos és csökkenti az ártalmas gázkibocsátást. Tehát mondhatjuk, hogy a tervezők mindenre gondoltak. De mégis hiányzik valami. Az épület egyediségén keresztül az egyén személye.
1.1.2 Jelenkor szemlélete, Max eddigi élete
És hogy hozható összefüggésbe ezzel főhősünk Max Skinner? A pimasz és önfejű Max kötvénykereskedelemre specializálódott londoni bankár, a tőzsde királya, rendkívül sikeres munkájában, aki legutóbbi sikeres pénzügyi tranzakciója eredményeként riválisai legnagyobb bánatára tekintélyes profitot vágott zsebre. Kellőképp gátlástalan és elviselhetetlen stílusú, igazi ellenszenves figura. Jól tükrözi a mai üzleti világ, rohanó élet mozzanatait. De valójában ilyen? Vagy ez csak egy álca? Ő is kapott egy külső héjat, mely a környezet behatásai, a kemény üzleti élet ellen védelmezi? Tökéletesen kiolvasható a film alapján ez a többarcúság. Ahhoz, hogy sikeres legyen, a megfelelő pillanatban a megfelelő eszközét veti be. Valami hasonló játszódhat le a mai építészeti világban. (http://kritikustomeg.org/film/16499/A_Good_Year_Bor%2C_m%C3%A1mor%2C_Provence_2006/velemenyek )
Az építészet egészen a XX. század elejéig meg tudta őrizni azt az 'összefoglaló' státuszát, amely szerint az önmagában megálló, egységes rendszer volt. Azonban a historizmussal zárult le ez az időszak, amit az építészet narratív korszakának is nevezhetünk - a historizmus építészetének jelentés-halmozása tetőzte be és egyben el is lehetetlenítette a folyamatot, amikor az épületek történeteket meséltek el, egységes egészet képeztek. Nem kellett az elismerésért küzdeni, hiszen minden épület ugyanazt mesélte el. (http://epiteszforum.hu/node/306)
A jelenkor építészeti felfogásának sokfélesége tehát a különböző érdekek, történetek sokaságából jön, amikor is minden épületnek mást kell elmesélnie, árulkodnia kell a tervezőjéről. Másképp azonban ez nem működhet az egységes egész hiányában. Ez az ami elkötelezettségüktől függetlenül érint minden irányzatot és művészeti mozgalmat, belső világot.
1.2 Múlt- jövő (?)
1.2.1 Reneszánsz építészete, Max jövője
Második helyszínünk egy dél-franciaországi Provance-beli „kis” birtok, melyről pontos adat sajnos nem áll a rendelkezésemre, de magán viseli a kor jellegzetes stílusjegyeit.
E kor építészete természetesen újításokkal állt elő, azonban egyidejűleg visszanyúl az antik világába, annak elemeit felhasználva. Ezért is nevezzük ezt a kort az „újjászületés” korszakának. A reneszánsz építészet a zárt hatású, a befejezettség nyugalmát árasztó, kiegyensúlyozott tömegformákat kedveli, melyet a film gyönyörű, meleg, higgadt képei tökéletesen visszaadnak. (http://enciklopedia.fazekas.hu/tarsmuv/reneszansz.html ). Valószínűsíthetően ezért is áll közelebb az emberi érzésvilághoz. A filmben erre az érzésre a hatalmas kert és szőlős is rájátszik. A szimmetria és az arányok segítenek az oly hatalmas birtok feltérképezhetőségében. A kor általános nézete szerint az épület olyan, mint az élő szervezet. Az oszloprendek az emberi test arányait, sematizált formáit mutatják, a fejnek az oszlopfő, a törzsnek és lábnak az oszloptörzs felel meg.
A kialakítás fontos szempontja volt még ebben a korban, hogy a villa teraszáról az egész birtokra megfelelő kilátás nyílt, annak felügyelésére és élvezésére egyaránt. E művészet mindent átértékel, és a középkor tekintélyelven alapuló szemléletével szemben megmarad a földi realitásoknál. Ebből következik, hogy minden megoldás, amit e kor megalkotásánál felhasználtak nem kényszerül oly hosszú leírásra, mint a korábban említett 30 St Mary Axe, mert egyszerűségében, minden közvetített, komplex behatástól mentesen tökéletes.
1.2.2 Reneszánsz szemlélete, Max jövőbeli élete (?)
És hogyan alakul át főhősünk e világba való belépésével? Hova tűnik a korábban kialakult ellenszenvesség és gátlástalanság?
Egyértelműen hatással van Max személyiségére e környezet és épített világ. A reneszánsz építészet a mai felfogással ellentétben jellegzetesen emberközéppontú. A méretek, a terek és falak arányai az emberhez igazodnak: nem nyomasztóak, sőt azt hangsúlyozzák, hogy emberi élet és tevékenység színterei. Az épületek e rejtett mondanivalója az, ami hozzásegít Max döntésének meghozatalában. A hely szelleme, és a kastélyban őt körülvevő környezet, a társadalmi egyenlőség, mindez meghatározó pont a film végkifejletében, véleményem erősítésében. http://www.epitoanyagnet.hu/epitestortenelem/stilusok/reneszansz.php
1:30 St Mary Axe, London,Anglia 2:Chateau,Provance,Franciaország
2. Hogyan hozható összefüggésbe mindez?
E két építészeti világ, e két érzésvilág összevetése természetesen egyéb tényezőkre is kiterjed. De erőteljes szálat fedezek fel Max döntéskényszerének nehézségében és a két oly egymástól távol álló építészeti világ között. Melyikben áll a nagyobb vonzás lehetősége? A londoni tőzsde - bankárvilágában vagy a francia borparadicsomban, mely gyermekkorának oly meghatározó szerepe volt?
A film első felében a rohanó életvitelt, a közönyt jellemző gyors vágások, állandó kameramozgások sokat segítenek abban, hogy erőteljesebb betekintést nyerjünk a londoni üzleti világ pörgős életterébe, melynek helyszíne az emberi léptékében oly nagy Swiss Re torony. E képek sorozatával közelítünk rá főhősünkre, akit épp munkaközben kapunk lencsevégre. Sikeres üzletemberként hozzá van szokva az állandó munkához, versenyhez, mások lealázásához. Max sikere tökéletes összhangban van életfilozófiájával: "A győzelem nem minden - a győzelem az egyetlen!" http://kritikustomeg.org/film.php?fid=16499
Nézzük kicsit távolabbról, átfogalmazva az eseményeket! Látunk egy óriási épületet, mely magasságával már messzi távlatokból látható. Nem véletlenül hívja fel magára a figyelmet. Nagy jelentőség tulajdonítható a benne zajló folyamatoknak, hiszen London fő üzleti negyedében található, a világ legfontosabb üzleti folyamataival. Természetesen nehezen lenne elképzelhető egy ilyen funkció elhelyezése egy Provance-beli kastély belsőjében. Nem véletlenül került párhuzamba a modern, felgyorsult, rohanó élet a felhőkarcolók, a nagy irodák tereinek dinamikájával. Feltételezhetjük, hogy tökéletes életforma ez, hiszen minden megtalálható, amire csak szükség van. Jelen van a megfelelő munkakörnyezet a legtökéletesebb technika vívmányaival, a nagy számú emberi kapcsolatok, a társadalmi környezet. Ugyanakkor ez az a világ, amelyre a ma és Max is vágyik? Egészen addig igen a válaszunk, amíg meg nem ismerkedünk valami teljesen mással, a dél-franciaországi Provance-szal, a bortermelés paradicsomával.
Erőteljes ráhatása van a filmben a helyszínváltozásnak, hiszen az eddigi gyors, nyughatatlan képek nyugodt, ráérős, meleg hangulatot árasztó képekké válnak, mely annyival élhetőbbé varázsolja ezt a helyszínt. Ezzel egyidejűleg azonban Max számára ekkor még korántsem egyértelmű, hogy valóban a dél-franciaországi élet-e az, amelyre mindig is vágyott. Ez az a vívódás, amely csak a film végére válik egyértelművé, de már a birtok megpillantásával körvonalazódik.
Az előző helyszínnel ellentétben ez a hely is rendelkezik mindennel, amire csak a teljes élethez szükség van, de teljesen más megfogalmazásban. A korábbi tökéletesen működő BMS rendszert, a high-tech világítást, szellőzést, kommunikációs eszközöket egy kezdetekben építészetileg tökéletesnek nem mondható villa és hozzá kapcsolódó francia kert, és a hozzá tartozó kiterjedt szőlős váltja fel. És mégis miért ennyivel vonzóbb, maradásra kényszerítő miliő ez?
Minden magyarázat természetesen a hely szellemében található, a higgadt, nyugodt tájban, amely korábban számára, London üzleti világában elképzelhetetlen volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a filmben saját szavai: “Én inkább konyakpárti vagyok. A borhoz kevés a türelmem.” És ez a mondat tökéletesen tükrözi a ma felfogását.
Max eközben, megrészegülve a helyi színek és látványok kavalkádjától, ahol önfeledten át tudja magát adni a provence-i kastély és kert álomvilágának, birtokba veszi jelenét és mesés ábrándokat sző provence-i jövőjéről. Ezzel egyidejűleg állandó visszacsatolást kapunk a londoni világhoz, a komoly döntésekhez. Megismervén a szabadság fogalmát, egyre nehezebbé válik számára az elképzelés, hogy visszatérjen a korábban otthagyhatatlan életbe. http://www.filmkatalogus.hu/forum-3909
A film során itt teljesedik ki a tökéletes ellentét képe, a nagyváros és falu közötti különbség, a környezeti ráhatás az emberre. Azzal egyidejűleg, hogy a megismertek során felfogása átalakul, a kisebb, emberi léptékű dél-franciaországi Le Griffon-ban Max személyisége is átalakul. Ahogy a hely is barátságosabb, úgy alakul át bezárt, üzleti életben kötelező, csak magára összpontosító szerepe a francia tájba illő nyitottsággá.
Ez lehet az indok, ami miatt mi is elindulunk a nagyvároson kívülre? Reménykedünk abban, hogy nemcsak magunkat találjuk meg ott, hanem egy kellemesebb, melegebb társadalmi kapcsolatot?
A film folytatásában azonban Max mégis visszatér a rohanó múltjába, de végleges döntésre kényszerül. Örökre ott marad, az üzleti élet, bekorlátozottság fogságában, vagy a szabad, szívmelengető idilli világba tér-e vissza? A válasz számomra egyértelmű volt már a legelején. Valószínűsítem, hogy ez a kérdésfelvetés, amely burkoltan és hosszadalmasan fogalmazódik meg a filmben, nem mindenki számára ilyen egyértelmű. De ha megvizsgáljuk a főszereplő jellemét, kiderül, hogy teljes mértékben szereti a munkáját, a csapatát, az üzleti harc tetején áll, tehát nem menekvésből választja a másik életformát. Egyszerűen csak, mint ember a belső békére és harmóniára vágyik, melyet a francia kastély, és oly hatalmas kertje tud nyújtani.
Természetesen ez nem ennyire egyszerű, nem törvényszerű ez a megállapítás, de valahogy teljesen azonosulni tudok Max szerepével, és sokan teszik is ezt, természetesen csak kisebb léptékben.
Azonban a film vége egy lezáratlan kérdést vet fel, mely teljesen jogos, és én sem tudnék rá válaszolni, ha ilyen helyzetbe kerülnék. Vajon meddig bírja folytatni Max ezt az életet? Vissza fog vágyódni, vagy esetleg vissza is térni a korábbi világ tökéletesen modern eszközeihez?
Olyan kérdés, amire én is keresem a választ. Jelenleg szerencsére nem kell döntenem, de a kint vagy bent kérdése számomra ilyen értelemben is jelentőséget kap a látómezőt kicsit kiszélesítve: metropolis vagy falu? Kívül vagy belül?
Összefoglalás
Sajnos nem kaptam meg a választ a kérdéseimre, de mindenképpen érdemes ezen tovább gondolkozni. A tanulság mindenképpen az, hogy vidéken nyitottabb életet lehet élni, ugyan sok esetben hiányt szenvedhetünk a modern világ találmányaitól, de mindenképpen kárpótlásra találunk humánusabb, emberibb eszközökben.
Felhasznált szakirodalom
http://www.fosterandpartners.com/Projects/1004/Default.aspx) http://hu.wikipedia.org/wiki/The_Gherkin
http://www.magyaroklondonban.com/cikk-14--0-0.html
http://epiteszforum.hu/node/306
http://kritikustomeg.org/film/16499/A_Good_Year_Bor%2C_m%C3%A1mor%2C_Provence_2006/velemenyek
http://kritikustomeg.org/film.php?fid=16499
http://www.filmkatalogus.hu/forum-3909
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése