2011. január 23., vasárnap

GAÁL Tímea: KURT WIMMER - EQUILIBRIUM

Sokak szerint a történelem állandó körforgásában újra és újra eljön a változás kora. Az ilyen fordulópontok elérkezése a gyors fejlődésnek és változásoknak következménye, és az adott társadalom fenntarthatóságát is megkérdőjelezik. Minden korszakban jellemző viszont, hogy amennyiben az irányítást ekkor egy központi hatalom ragadja magához, úgy az nagy erőfeszítést tesz, hogy a művészetek befolyásolásával és alakításával a maguk eszmerendszerét tükrözzék, és ezáltal az emberekre saját elképzeléseiknek megfelelő módon legyenek hatással. Az Equilibrium című filmben az uralkodó hatalom programjában egy különösen fontos és speciális szerepet kap a művészet. Megszűnik. Vagy legalábbis a cél ez lenne…


1. A film tartalmának rövid ismertetése

A 2002-ben készült amerikai film egy utópisztikus képet tár elénk egy lehetséges harmadik világháború utáni korszakról, ahol egy békét hirdető, de valójában mégiscsak elnyomó hatalom uralkodik a megmaradt emberiség fölött. A film főhőse a papja és egyben kivégző harcosa a hatalomnak, ami Libriának nevezi magát, és az érzelmeket, az érzelmeket kiváltó művészeti tárgyak eltörlését tűzte ki célul maga elé, mivel csak így menthető meg az emberiség egy újabb globális önpusztító katasztrófától. Már a film elején elég hamar világossá válik, hogy ez a fajta társadalmi berendezkedés, az uralkodó hatalom kegyetlensége és az általános szorongás érzete miatt is a film a disztópiák sorába illeszkedik. A film végigköveti a főhős, John Preston, egy magas rangú harcos pap személyiségének változását, kibontakozását, ahogyan egy elkötelezett és könyörtelen rendfentartóból a film végére egy érző és empatikusan gondolkodó lázadó válik, míg végül az addig általa is védett hatalmat maga buktatja meg, hogy felszabadítsa az elnyomottakat. Az elnyomó hatalom programjával egybevágó környezet és építészeti terek, a kopott és visszafogott színek és fény-árnyék viszonyok, és a mindent átlátó és átfogó hatalom elleni földalatti harc motívuma miatt elég könnyen a cyberpunk stílusba is besorolható a mű, talán azzal a főbb kivétellel, hogy a film az „undergound” harcosok és hősök helyett egy, a hatalmat képviselő bennfentes Pál-fordulására és végül felszabadító tetteire fókuszál.

2. A Libria és az általa uralt város képi jellemzői
2.1 Városkép és külső terek
A film elején kiderül elég hamar, hogy két fő részre lett fölosztva a környezet: a városra, és a városfalakon kívüli részre, az Alantra (The Nether). A város erőteljesen és elég hangsúlyosan hordozza magán az őt uraló Libria eszmerendszerét: az érzelmek elnyomása és megszűntetése érdekében a környezet mentes mindenféle dísztől, a funkcionalitás csupasz és uniformizálódott terei és tömbjei tárulnak a nézők szeme elé minden alakalommal, amikor madártávlatból vagy utcaszintről mutatkozik meg a város. Ilyen képekből elég kevés akad a film folyamán, de az egyöntetűség és kopárság, továbbá a színek és a feltűnő térformálási különbségek hiánya elég szembeötlő minden alkalommal. A távoli szemszögből bemutatott városrészleteken uralkodó szürkeség mindenhol a vasbeton különösen elterjedt használatát sejteti, olyan mértékben, hogy inkább tűnik egy nagyváros és egy különösen védett katonai bázis egybeolvadásának. Erre az érzetre ráerősít a katonai járművek sűrű felbukkanása és a városi lakók láthatóan katonásan fegyelmezett életrendje is. A békefenntartásban és az egység eszméjének terjesztésében a Tetragrammaton (a Libria vezető tanácsa) különösen fontos szerepet kap a térben is: az egyöntetű és üresnek ható tereket és felületeket sokszor csak a Tetragrammaton sokféle módon elhelyezett ’T’ szimbóluma és az új békét és rendet hirdető az „1984” című regényben is megjelenő óriásteleképek teszik valamelyest változatossá. (A Teleképek egyébiránt Orwell művében kiegészülnek beépített kamerával. Jelen esetben viszont csak kivetített film. Vajon az ellenőrzés ezen ágát a fejlettebb technológia miért nem használja ki?) A városlátképeken ugyanakkor érdekes módon felfedezhető, hogy az egyöntetűség koncepciója mintha nem vonatkozna magára a lakó és gazdasági épületek elhelyezkedésére, elrendezésére, ami alapján esetleg valószínűsíthető, hogy az új hatalom nem kezdett új város tervezésébe, hanem egy meglévőt alakított át a maga céljai érdekében. A Libria központi negyede ezzel ellentétben egy tudatos elrendezés eredményének tűnik; egy jelenetben a főhős ablakából lehet rálátni a Tetragrammaton erődszerűen elkülönített épületegyüttesére, ahol a ’T’ szimbólum szintén megjelenik pár - a központi toronyépület előtt sorakozó - épület alaprajzi elrendezésének formájában.
2.2 Városi belső terek
A városi belső terekről szintén csak néhány jelenetben kapunk képet, a főhős otthonában pár alkalommal, az otthon épületének lépcsőházában és folyosóin, illetve egy alkalommal egy közösségi olvasóteremben. Mindegyikre fokozottan jellemző a puritán dísztelenség, a nyers vagy fehérre festett vasbeton felületek és kőburkolatok (utóbbi pl. a főhős fürdőszobájában), szögletes vonalvezetések és letisztultság. Érdekes módon a főhős otthonának minimál terei egészen IKEA-s ízűnek hatnak, csak annak sokféle színei és az ablakokon való kilátás nélkül, mert azokat gondosan lefóliázták.
2.3 A hatalom központjainak belső terei
A Tetragrammaton belső tereire igen jellemző a márvány és gránit nagy mennyiségű használata, illetve a város utcaképeire is jellemző nem-emberléptékű monumentalitás és szögletesség itt is nagy szerepet kap. Ugyanakkor a külső terektől eltérő anyaghasználat mellett fel-felbukkannak olyan elemek is, amelyek olykor mintha ellentmondanának a rendszer által hirdetett művészet-ellenességnek. Egy-egy röpke pillanat alkalmával ugyanis találkozhatunk figurális frízekkel, stilizált folyondárokkal, templom-szerűen tagolt nagy terekkel, boltíves és egyenes záródások ritmikus váltakozásával, kései gótikát idéző neogótikus szemöldöktagokkal, sőt egy teremben (ahová a főhős többször is meghallgatásra érkezik a Tetragrammaton vezetőjéhez, DuPonthoz) látható egy szenvedő ábrázatú Atlasz szobor, amint egy jókora világító földgömböt hordoz a vállán. Felmerül a kérdés, hogy ezek most akkor hogyan is illenek bele a hatalom eszmerendszerébe. Vajon a Tetragrammaton papjai, tanácsosai és dolgozói már annyival magasabb fokán vannak az érzelmek elfojtásának és kordában tartásának, hogy ennyi dísz még belefér? Vagy netán csak a film készítőinek következetlenségének az eredménye a hangulatkeltés kedvéért? Vagy esetleg az elnyomó hatalom „bort iszik, vizet prédikál”–típusú hozzáállása érhető tetten? Ez utóbbira ráerősít a film végi leszámolás egyik kulcsjelenete, ahol a Tetragrammaton vezetőjének a privát dolgozószobájáról kiderül, hogy klasszikus oszloprendek tagolják az oktogon alaprajzú termet, díszes faíróasztallal, nagy csillárral és bíborszín függönyökkel van berendezve, sőt, a falakon két Rubens festmény is látható, amelyek itt plusz szimbolikus értékkel is bírnak: A háború következményei és a Béke áldásainak allegóriája c. képek.
Erre a jelenségre nem kapunk egyértelmű válaszokat a filmben, még így sem, hogy a vezetőről kiderül, hogy maga is titokban érző ember. A valódi vezetőről - aki a kivetítőkön és hologramként terjeszti az egység és béke igéjét – legvégül kiderül, hogy már évek óta halott, de a tanács ezt leplezi és gyakorlatilag a filmben megismert DuPont a feje az egész Libriának. Ha viszont a látszatra ilyen mértékben ügyelnek (hasonlóan akár a sztálini esetekhez), akkor meg felmerül, hogy miért nem pont a Tetragrammaton központjában ügyeltek a legjobban arra, hogy a leginkább dísztelen környezetet hozzák létre.


1: ábra Gun Kata harcművészet gyakorló tere a Tetragrammaton épületében
2.4 Az Alant és „underground” megjelenési formái
Az Alant a városfalakon kívüli világ, ami gyakorlatilag úgy néz ki, mint ahogy kinézne napjaink bármelyik városa egy hosszú háború után, kivéve, hogy - bár eleinte nem szembeötlő - minden üres és csupasz. Azaz valószínűleg korábban az Alantból is kipakoltak minden bútort, műtárgyat és nem-uniformizált tárgyat, de erre sincs konkrét utalás a filmben. Az Alantban ugyanakkor titkos helyeket őriznek a lázadók (sense offenders), ahol megmaradt régi tárgyakat és műalkotásokat tartanak elrejtve, ezért kedvelt portyázási területe a Tetragrammaton egységeinek. A film is egy ilyen erőteljes jelenettel kezdődik, ahol a főhős által vezetett osztag rajtaüt és lemészárol egy lázadó csoportot, majd felgyújtják a rejtekhelyen megtalált festményeket: Da Vinci Mona Lisáját, a Hermelines hölgyet és egy németalföldi - talán Brueghel – zsánerképet is, többek közt.
Az Alant helyszínei tehát valóban mindenhol az elhagyatottság és üresség érzetét keltik, és egyben valószínűleg a régi „érzelmes” háborús idők szörnyű mementói az új hatalmi rend számára. Egy pár másodperc erejéig az enyhén sérült Notre Dame főhomlokzatát is felfedezhetjük a romos utcákon.
A film vége felé kiderül a főhős és a néző számára, hogy a Libria városa alatt egy földalatti mozgalom él és készülődik a hatalomátvételre, a művészet- és érzelem-ellenesség legyőzésére, amiben végül is a lassan teljesen megváltozó főhős lesz a fő segítségük. Az „underground” a filmben nem különbözik sokban az Alanttól, folyosóik, termeik javarészt csupaszak és kopottak, a burkolatok sérültek, de láthatóan otthont adnak különféle fennmaradt fabútoroknak és fatárgyaknak, amikkel a film folyamán addig nem találkoztunk. Valószínűnek tűnik, hogy a fa és kő ellentét létrehozásával az érzelem és érzéketlenség ellentétét kívánták szimbolizálni.

3. A film és az építészet kapcsolata
3.1 Képzőművészeti elemek hiánya, díszítetlenség
Ha teljes egészében vizsgáljuk a film épített környezetét, akkor egyértelműen a szikár, dísztelen miliője kerül előtérbe. Sokan valószínűleg azt gondolhatják, hogy az amerikaiak a minimál design-t nem igazán érzik magukénak, ezáltal a film készítői pusztán erre játszanak rá a kellő hatás érdekében. Ezt alátámasztani látszik, hogy az európai hagyományoktól az Egyesült Államok építészete a historizmus korában, a XIX. században vált el. Míg nálunk ez az időszak a modern mozgalmak megjelenésével leköszönt, addig náluk ez a formavilág a mai napig jelen van. Archetípussá vált a klasszicizmus, a colonial stílus és utóbbinak árnyalatai, van belőlük vagy fél tucat. Az amerikai kispolgári ízlésvilág szereti a jól ismert oszlopos széles portikuszokat, a kazettás falburkolatokat és az ornamentikus díszítőelemek halmozását, de legalábbis jelenlétét. Ha csak ez jelentené nekik az építészetet, akkor a sivárság maga az (építő)művészet sárba tiprása lenne.


2: ábra Kurokava, Apartman ház (Japán)
3.2 Anyagszerűség, funkcionalitás
A következő lépcsőfok a rendező épület-választásának megkérdőjelezésében – amely részben az előző bekezdésben írtakhoz kapcsolódik - a kontinensek közti kulturális szakadék. Valóban kőkemény házak sorakoznak a filmben, de ezek egy európai számára nem érzelemmentesek. Befogadáshoz megvan a háttér, a helyi szellem, sőt a modernizmus épület-tereinek használata az életünk része. Funkcionalista és letisztult, mégis kulturálisan folytatólagos, mondhatni tradicionális építészet bontakozott ki a modern mozgalmak elterjedésével és a technológiák fejlődésével világszerte vasbetonból is (Japánban, Svájcban, Finnországban, stb.). Még akár szakrális épületek is éltetik az anyag szépségét. Tehát a pusztán modernista épületek választása szerintünk nem elég az érzelemmentes szemlélethez, az érzelemmentesség szemléltetéséhez. Még a filmbéli épületeknél is sokkal lepusztultabb, utópisztikusabb házakkal van kikövezve e stílus útja. Miért lenne elég tehát a csupasz fal, és ennyi-e az egész mondanivalója a jelenetek hátterében szerepeltetett rideg épületeknek? Ha igen, miért nem játszanak inkább a terek pszichológiai hatásmechanizmusaival (mint a francia igazságszolgáltatási épületekben, hogy aki bűnös, az féljen már a tárgyalásra menet)?


3: ábra Berlini Olimpiai Stadion 4: ábra Berlin Tempelhof repülőtér

3.3 Náci építészet
Utóbbi kérdés visszhangozhat ugyan a fejünkben továbbra is, mégis közelebb kerülünk a valósághoz, ha legalább már van némi információnk arról, hol forgatták a filmet. Berlin válogatott modernnel kevert szögletesített neoklasszicista, Albert Speer által tervezett épületei és Kelet-Németországi elhagyatott katonai létesítményei lettek arra hivatva, hogy sugallják nekünk az ürességet, szenvtelenséget, időtlenséget. De valójában lehet-e bárki számára is érzelemmentes egy, a világtörténelmet meghatározó ideológia építészete? Tény, hogy tükrözik a film koncepcióját az egyénben kicsinység-érzetet keltő nagysággal, a nem túlságosan bonyolult és díszítetlen formavilágukkal, de túl sok érzet és emlék fűződik hozzájuk ahhoz, hogy alkalmas legyen nem ébreszteni érzelmeket.
Talán félreértettünk valamit, vagy talán nem teljes a film koncepciója. Az kimaradhat egy ilyen utópisztikus történetből, hogy esznek-e az emberek, de a képi világ, környezet létrehozása szükségszerű. Megmaradhat még a kapaszkodó, hogy a drog, amellyel a filmben menetrendszerűen lövik magukat, mentesít az építészeti világ teljes befogadásától és érzelmi hatásaitól, azaz a művészi oldalától, de a nézőt nem. Főleg talán, ha európai.
A náci építészet korántsem volt egy könnyen körülhatárolható és egyöntetű jelenség. És noha a filmben felhasznált épületei valóban talán a modernizmushoz leginkább közelítő ágazatából valók, mégis túl sok olyan elemet tartalmaznak, ami miatt nem lehet igazán a legletisztultabb és legszikárabb irányzatokhoz kapcsolni. Ha tehát valóban a csupaszság és a legmeztelenebb funkcionalitás lett volna a cél, akkor – azt gondolnánk – könnyen találtak volna erre inkább alkalmasabb épületeket és térelrendezéseket, még otthon Amerikában is. A náci építészet ezen ága valóban nem kívánt eredetileg kellemes érzeteket keltő lenni, csak betölteni funkcióját, ami náluk egyben azt is jelentette, hogy az egység és erő megjelenítői is legyenek. És úgy tűnik a filmben is képesek erre. Továbbá Hitler egyik beszédéből kiderül, hogy a náci építészet célja olyan „romokat” építeni, amelyek évezredekig kitartanak, és nem hat rájuk a piac változékonysága. Csodálták a régiek (görögök, rómaiak) művészetét, jól megvizsgálták, hogy hogyan és miért maradhattak fent így vagy úgy, és aztán ezen tudások birtokában igyekeztek olyan épületeket emelni, amik céljaikat szolgálják, de egyben időtlenséget is sugároznak. A filmbéli elnyomó hatalom hite szerint az emberiség számára elhozott új, minden eddigitől gyökeresen különböző és dicsőséges korszak számára is kitűnően alkalmasnak bizonyulnak ezek az épületek. A náci építészet javarészt elvetette a korszak modern technikai eszközeit, és nyúltak vissza a régi anyagokhoz, amelyekhez ráadásul az emberiségnek igen sok emléke kapcsolódik. Mindezen anyagok a filmben is megjelennek, és ugyanazokat a gondolattársításokat hordozzák, mint a való életben is egykor, és így már magáról az épületek jellegzetes tulajdonságairól is az elnyomásra és diktatórikus hatalomra asszociálunk.

Összefoglalás
Az előbbieket megvizsgálva arra kell következtetnünk, hogy a filmkészítők tudatosan választották a berlini náci épületeket és a régi kelet-németországi katonai bázisokat, de egyáltalán nem - vagy legalábbis nem elsősorban - azért, hogy letisztultságukkal érzelmi ürességet keltsenek és érzékeltessenek (bár valóban a legtöbb európai számára kecsegtető ezt feltételezni az amerikaiakról). A fő ok mégis az a párhuzam lehetett, amit a náci elnyomás, és a filmbéli hatalom között lehet fölfedezni. A film úgy tűnik tehát, hogy elsősorban társadalmi mondanivalóját kívánja megerősíteni a felhasznált épületek által is. Azt, hogy mindig jöhet egy olyan erő, ami jónak és egy új, még jobb kor elhozójának vallja magát, kemény eszközökhöz folyamodik, és alattomos módon hálóz be mindenkit, de ez ellen lehet és kell is küzdeni, mert már az emberi méltóság a tét. Cyberpunk filmekben amúgy is szinte kötelező az ehhez hasonló építészet felhasználása, mint hangulat-árnyaló elem, de ez esetben a náci épületek többletjelentést is hordoznak. Végezetül tehát a média igen jól használta fel az építészet eszközeit ara, hogy fő üzenetét egyértelműsítse, úgy, hogy közben fontos, ha nem a legfontosabb meghatározója a képi hangulatkeltésnek is.


Felhasznált szakirodalom
http://www.cinemagia.ro/filme/equilibrium-3805/imagini/456064/
http://en.wikipedia.org/wiki/Equilibrium_(film)
http://en.wikipedia.org/wiki/Olympic_Stadium_(Berlin)
http://en.wikipedia.org/wiki/Berlin_Tempelhof_Airport
http://en.wikipedia.org/wiki/Berlin_U-Bahn
http://en.wikipedia.org/wiki/Nazi_architecture
http://en.wikipedia.org/wiki/Albert_Speer

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése