A dolgozat témája filmeken keresztül bemutatni az építészetet. Elsősorban a városépítészet megjelenése különböző korok filmjeiben és ezeknek a nézőre gyakorolt hatása. Az utóbbi 40 évben készült filmek közül 5 darabot ragadok ki, és ezeken keresztül próbálom kiemelni a filmek által bennünk kialakítani próbált városi tér változásait. A város, amely megjelenik a filmek közül az összesben, Párizs. Megkíséreltem minden évtizedfordulóra egyet választani. Az öt film hasonló műfaji besorolásokkal rendelkezik. Alapvetően a krimi és az akció vagy a rejtély közös bennük.
A vörös kör (Le Cercle Rouge) 1970 – krimi, dráma, thriller
A profi (Le Professionnel) 1981 – akció, krimi, dráma
A Bourne rejtély (The Bourne Identity) 1988 – rejtély, thriller, kaland
A bourne-rejtély (Bourne Identity) 2002 – akció, kaland, rejtély
Eredet (Inception) 2010 – akció, krimi, rejtély
1.ábra: Az öt film
1. Városépítészet a filmekben
Napjainkban véleményem szerint a médiumok közül legkiemelkedőbb jelentőséggel a film rendelkezik. Természetesen a mindennapi életünk során a média többi formája is erős hatást gyakorol ránk, az újságok, rádió, televízió, magazinok konkrét véleményekkel, látásmóddal gazdagítanak. A tömegközlekedés legkülönbözőbb felületein, útjaink mellett és városunk térfalain rengeteg reklám bombáz minket nap mint nap. Azonban ezek a formák általában a mennyiségük erejével kívánnak hatni, szinte belénk szeretnék égetni mondanivalójukat. A mozifilm műfaja emelkedettebb az általános tévés sorozatok és műsorok színvonalánál, legalábbis ezt szeretnék sugallani. Eleve a tény, hogy valamit moziban néz meg az ember, ezért felöltözik, elmegy hazulról, várakozik magára a bejutásra, esetleg másokkal együtt teszi meg mindezt, kiemeli a jelentőségét egy szokványos tévénézés élményéből.
Nem nehéz az összefoglalásban megfogalmazott filmeket összeválogatni, hiszen Párizs rengeteg film helyszíne. Európában alapvetően rendkívül kiemelt szerep jutott a városnak az utóbbi 300-400 évben, de leginkább politikai okokból. A felvilágosodás kori magyar irodalomból is igen egyértelműen kitűnik, hogy a tehetős magyar arisztokrácia is leginkább Párizsban élt és szórakozott, ha esetleg nem, akkor is mindenképpen ott vásárolt. Ez a hozzáállás igen sok más európai országban is megfigyelhető volt, egész egyszerűen Párizs volt a divat, a tudomány, az irodalom és képzőművészet akkori központja. London bár sok területen előrébb haladt, szigetországi helyzete miatt inkább hatalmas gyarmatbirodalmában töltötte be ugyanezt a szerepet, a kontinentális Európát a franciákra hagyta.
Ugyanakkor nagyon jelentős az a tény is, hogy az Első és a Második Világháború pusztításai szinte teljes egészében elkerülték Párizst, míg a többi konkurens európai nagyváros gyakorlatilag a földdel vált egyenlővé a bombázások hatására.
Így lehetséges, hogy egyedülálló módon az egész világon, Párizs szinte egész közigazgatási területe (ami körülbelül 2 millió ember élettere) nagyon egységes XIX. század végi, XX. század eleji épületekből van kialakítva, impozáns és nagyvonalú sugárutak hálózatával együtt. A példaértékű és világszerte híres városrendezés III. Napóleon és Haussmann báró víziója, a saját korában is soha nem látott összegeket emésztett fel, sokszor igen kétséges volt a kivitelezhetősége. Véleményem szerint azonban az igazán erőteljes Párizsi érzést a részletek kidolgozottsága adja, és az, hogy mindezeket igen nemes anyagokból hozták létre. Legszembetűnőbb példája ennek a rendkívül sok kőburkolatú ház, vagy hogy az Eiffel-toronyból letekintő szem csak fémlemezfedést lát.
Bizonyos vagyok abban, hogy ezzel az erősséggel Párizs vezetése is teljesen tisztában van, és hosszú távú terveikben is próbálják erősíteni. A nagy Defense kereskedelmi és üzleti negyedet már a közigazgatási területükön kívül helyezték el, és tervek vannak az újabbak létrehozására, ugyancsak az aglomerációban. A házak felújításánál nagyon ügyelnek az egységes városképp tovább erősítésére, az új szín mindenhol kőburkolatra emlékeztet, ha csupán vakolat is. A fasorok ültetése és karbantartása is nagy figyelemmel megy végbe, igen általánosak a platán fák, amelyek 20-25 méteres méretükkel egészen más léptékűnek érzékeltetik a térfalakat, mint például Budapesten az általában ültetett maximum 6-8 méter magasra megnövő fák. Itthon is volt igen sok platánfasor 30-40 éve, de azzal az indokkal hogy nem tűrik jól a városi levegőt, nem ültettek újabbakat, sőt sokat ki is vágtak. Úgy látszik Párizsban inkább a városi levegőt próbálják hozzájuk formálni, nagy forgalomcsökkentéssel, sok buszsávval és hatalmas metróhálózattal. Ezen felül még több új fasort telepítenek, amelyek több esélyt adnak a levegő szűrésére.
2. A vörös kör (Le Cercle Rouge) 1970
A film marseilles-i helyszínnel indul. Elsőként Párizs úgy jelenik meg, hogy megmutatják a nyomozással megbízott rendőr lakását, amely egy agglegénylak, és rengeteg cica otthona is egyben.
Majd a két főhős érkezik meg egy rég elhagyott párizsi lakásba éjszaka. Ezután bemutatnak egy párizsi mulatót, amely korában minden bizonnyal rendkívül modern üvegfallal és üvegajtóval van ellátva, belül lányok táncos műsort adnak elő, és mindenki whiskeyt fogyaszt. Az asztalok is üvegből vannak, a székek modern tervezésűek. Érezhető hogy a cigaretta cégeknek több lehetőségük volt még a filmekben burkolt reklámok létrehozására, mert mindegyik szereplő vagy rágyújt vagy szív vagy éppen elnyom egy cigit, amikor a kamera előtt van. Véleményem szerint itt a szabadság érzését próbálja átadni a film építészeti eszközökkel is, valamint a modern társadalom új alkotásait és formavilágát mutatja be.
Ezután egy reggeli felvétellel párizsi utca látszódik (Avenue Paul Doumer), a háttérben a Trocadero, és a kamera ráközelít főhőseink lakására egy a korban újépítésű, az utca többi házához illeszkedően zárthézagos kőburkolatú, viszont újszerű, nagy ablakokkal ellátott társasházban. A lakás belső bútorai is modernek, van egy téglaborítású kandalló is. Igaz a belmagasság alig lehet több a két és fél méternél, de a nagy ablakok és a bizonyosan drága képek a falon ellensúlyozzák ezt. Szerintem ez a helyválasztás is a szabadságot szeretné sugallni, és az újszerűséget.
Ezután látjuk meg a kiszemelt ékszerüzlet helyszínét. A Vendome téren van, rendkívül patinás házban. Elegáns lépcső vezet az üzletbe, kőburkolat kívül-belül. A burkolat kő és fa, antik képekkel a falon. Egy ékszerüzlet eleganciáját mutatja, azt az érzetet kelti bennünk, hogy itt aztán nagy fogás vár a tolvajokra.
2.ábra: Párizs a Vörös körben
Párizs városi képeit mutatja be ezután a film, a motorizáció diadalát, mindenfele autó, sehol nem látunk növényzetet, vasúti felüljárók, műtárgyak, aszfalt és kockakő. A járművek hosszú sorokban parkolnak az úttest mellett mindkét oldalon, a jelzőlámpák szabályozzák a forgalmat.
Ezután következik a nagy rablás, izgalmas csend uralkodik az egész cselekmény alatt, ami összességében 25 perc hosszú, és egyetlen szóváltás nem történik, aláfestő zene sem szól. A főhősök megkerülik az egész háztömböt, félreeső lépcsőházakban hatolnak fel a háztetőre, a végeláthatatlan fémlemezfedésen mennek el a kiszemelt légudvarig, ahol leereszkednek a mosdóhoz. Majd elkábítják az őrt és megszerzik a zsákmányt. Utána autóval menekülnek el. Összességében a legerősebb hatása a motorizációnak van, ami a szabadságot, kényelmet és haladást testesíti meg egyben.
3. A profi (Le Professionnel) 1981
Az előzőhöz hasonlóan ez a film sem Párizsban kezdődik. Akkor kerül bemutatásra, amikor a főhős sok szenvedés után hazaérkezik. Az előtérben az Eiffel torony, a háttérben a Defense negyed látszik, egy világváros képe. Az egyik pályaudvar tűnik fel. Koszos és kopott aszfalt, kissé koszos, de patinás kőburkolat a háttérben. A főhős egy hajléktalanhoz lép és szívességet kér tőle pénzért.
Ezután ismét hivatalnoki irodában vagyunk, a kor ízlésvilágát tükröző padlószőnyeg és fa belső burkolat. A tv a jól ismert fa külsőházú katódsugárcsöves típus, amely a nyolcvanas évek elejének meghatározó darabja, valamint egy szürkeszínű videomagnó. Öltöny, cigaretta, kávé, minden megtalálható, ami szükséges egy irodában. Az ablakon fakószínű roló, és halványbarna függöny.
Éjszakai Párizs képei látszanak. A főhős és hajléktalan csapata a híres Pont de bir Hakeim hídon vonul át és egy patinás százéves házat figyel a közeli (Rue des Eaux) utcában. Majd a csapatával megrohanja a házat megfigyelő rendőrök kocsiját, mintha csak randalíroznának. Itt el is hangzik egy lényeges mondat, hogy ez egy rossz környék, erre a felelet, hogy egész Párizs rossz környék, azért mert itt több a gaz, még ez is ugyanúgy rohadt környék. Úgy érzem itt megjelenik a hajléktalanság problémájának közös felellősége. Ezután felmegy a saját lakásába, kijátszva a figyelmet.
3.ábra: Párizs a Profiban
Főhősünk lakása tágas belülről, galériás ágy van, két szint magas a nappali. Nagy fürdőszoba, az erkélyen jó kilátás. Világos lakás, a falon nagy, színes képekkel. Úgy gondolom itt a jólétet, a kényelmet akarja a film éreztetni, mindazt, amit a főhős már egyszer elvesztett, és újra elveszthet.
Párizsi Hilton szálloda (Rue Jean Rey) következik, ahol a főhős folytatja munkáját. A ház teljesen modern beépítésű, tipikus szálloda telepítés, rendkívül előkelő környezetben, az Eiffel torony lábánál. A bútorzat is előkelő szállodai beltér.
Nagy jelenet következik, ahogy a főhős régi barátját látogatja meg, aki az ő feladására készül. Mivel figyelik a házat, egy utcai mosdóból közelít a főhős. A ház egy felújított, részletekben gazdag eklektikus épület, szép vas korláttal, kőburkolattal. Az utcán nagy platánfák. A belső lépcső is gyönyörű, kő vörös szőnyeggel. A falakon kőburkolat. A lakás szép, modern bútorokkal van berendezve, világos színekkel.
Reggel van, világos, az utcán sok növény. Üldözési jelenet következik. A kocsik száguldoznak a hajnalban kis forgalmú sugárutakon. Csupa fasor, szép folyóparti részek. Ezután az autók lökdösik egymást lefele a Trocadero lépcsősorán, majd az egyik kereszteződésben felborul a rendőrök kocsija. Úgy gondolom a film itt törekszik a szabad száguldás megmutatására, a város reggeli szépségének hangulatában. A végkifejlet egy Párizs melletti kastélyban következik be. A bútorokkal itt nem lehet érzékeltetni modern korunkat, de helikopter a szállítóeszköz, amely kifejezi a technika erejét. A film zárása is a festői szépségű főúri kastély látványa, és a rá komponált kert madártávlati nézete.
4. A Bourne rejtély (The Bourne Identity) 1988
A film sok európai helyszínen játszódik. Mégis az egyik legfontosabb a film közepe táján előkerülő párizsi helyszín, ahol sok kérdés kerül megválaszolásra. Először az Etoile látszik, majd egy sugarasan kiinduló sugárút (Avenue Kleber), tipikus francia utcabútorokkal, platánfasorral, utcai telefonnal. A hölgy főhős bemegy egy bankba, előkelő kőburkolatos épület, belső bútorzata is drága anyagokból készült. A férfi főhős az utcai telefonból intézi az ügyeket.
4.ábra: Párizs a Bourne rejtélyben
Amíg a főhősök egy ember bankból való távozását várják, beülnek egy kávéra a szemközti kávéházban és onnan figyelik. Ezután az utcán beszélnek az emberrel. Szerintem ezek a momentumok mind azt mutatják, hogy a városi utca is alkalmas beszélgetésre, a nyitott kávéház a kinti és benti tér határait mossa el.
Ezek után egy teljesen átlagos párizsi szállodai szoba a helyszín. Halvány tapéta a falon, toalett asztal tükörrel, egyszerű berendezési tárgyak. Lehetséges hogy egy átlagos amerikai turista hasonló emlékekkel távozik a városból, és ezeket az érzéseket próbálja meg a film előhozni.
Majd elválnak a főhősök, madártávlati képek következnek a metropoliszról. Mai szemmel látszik hogy sok ház homlokzata még nincs felújítva. A férfi főhős taxival megy elintézi egy ügyet. Egy előkelő belvárosi villába tart, rendezett előkert van szökőkúttal és felújított homlokzatok. Drága faragott lépcső visz fel a szalonba, ahol egy divattervező mutatja be darabjait. A szoba előkelő, régi csillár és falburkolatok vannak. De az asztal modern, üvegből van. Úgy gondolom ezek a berendezési tárgyak és terek a fényűzést és a kényelmet hivatottak megmutatni.
Sétahajózás következik a Szajnán, a háttérben feltűnik Párizs szinte összes part menti nevezetessége. Szerintem ez is a sokoldalúságát erősíti a városnak, mutatja hogy vízi útjait is kihasználja.
Ezután lövöldözés következik a Trocaderon. Késöbb a két főhős sétál a Vendome téren, és megbeszélik a közeljövő eseményeit. Majd az események New Yorkban folytatódnak.
A kémjellegű filmek tulajdonsága, hogy sok helyszínen játszódik sok városban, viszonylag kis időt töltenek a szereplők egy helyen, mert vagy menekülnek, vagy üldöznek valakit, vagy nyomokat követnek. Minél akciódúsabb a film, annál kevesebb idő marad egy hely bemutatására, annál rövidebbek a snittek. Ennél a nyolcvanas évek végi filmnél még sok időt szánnak a helyszínek végigmutatására, mert inkább a rejtély kinyomozása a cél, és nem a pergő akció.
5. A bourne-rejtély (Bourne Identity) 2002
A film ugyanazt a történetet dolgozza fel, mint 1988-ban készült elődje. Azonban itt sokkal nagyobb hangsúly helyeződik az akcióra. Hasonlóan az eddigiekhez, a párizsi helyszín itt is a film közepe fele kerül csak elő. Az első kép egy világos reggeli felvétel a rakparton, a Notre-Dame alatt. Panorámaszerűen körbemegy a kamera, megmutatja az egész várost. Háttérben a hidak, a főhős éppen reggelizik. Ezután keressük meg a főhős lakását, egy szép sugárút mellett áll a ház. Természetesen kőburkolatos eklektikus ház, szép belső kőlépcsővel, vörös szőnyeggel. A lakás belülről bézs színű, tágas, franciaerkélyes. A nappali közepén faragott kő kandalló. A konyha rendezett, IKEA bútorokkal megtöltött.
5.ábra: Párizs a Bourne-rejtélyben
Hosszú üldözési jelenet következik keresztül-kasul Párizson. Szűk egyirányú utcán szemben mennek a forgalommal, felhajtanak a járdára, áthajtanak a Vendome téren, mindezalatt pörgős aláfestő zene szól. Leráznak mindenkit, és elrejtik az autójukat egy parkolóházban. A nézőknek teljesen világossá válik, hogy a főhős tökéletesen ért a vezetéshez és ki lett már erre képezve.
Egy átlagos párizsi hotelben van a két főhős, a férfi épp a lány haját festi be. Majd együtt töltik az éjszakát. Ekkor egy madártávlati kép következik Párizs esti fényeiről, az Eiffel toronyról, a hidakról. Szerintem ezzel a képpel ragadják meg a filmben ekkor beteljesülő kapcsolatot a két főhős között.
A reggeli jelenetben kivégzik egy távoli lövéssel a magas tisztségű afrikai vezetőt. Ekkor látszanak a reggeli háztetők, a még enyhe reggeli forgalom. Majd egy belvárosi szállodába megy be a főhősnő, a főhős egy utcai telefonról hívja. Azonban nem érkezik válasz, a főhős kopog a fülkeajtón hogy már el is intézte az ügyet. Erről beszélgetnek, miközben a Louvre kertjében sétálnak. Következik egy újabb madártávlati kép az Etoile-ról, és a környező városrészről. Majd egy nyom kapcsán a Defense negyedbe megy főhősünk. Ez az irodai recepció modern berendezésű. Mindenfelé hajók modelljei, a falakon hajók képei. Nem került szóba hogy mivel foglalkozik, mégis tudjuk, ahogy a falakra tekintünk.
Egy hullaházban vagyunk ismét, ahonnan cselesen eltulajdonítják a szükséges dokumentumokat. Az afrikai magas beosztású vezető házához mennek, de azon fekete drapéria árulkodik tulajdonosának haláláról. Ezután elhagyják a várost.
A film sokkal pergősebben mutatja be a helyszíneket, mint a 14 évvel előbb készült elődje. Burkoltan ugyan, de Párizs összes nevezetessége a filmkocákra került, vagy madártávlatból, vagy egy séta háttereként, vagy az események konkrét helyszíneként. A városi teret élettel teli, többfunkciós térként értelmezi, a legtöbb cselekmény nem négy fal között történik. Vagy a felújított régi patinás épületekre koncentrál, vagy a teljesen új irodabelsőkre, hogy előnyös szemszögből láttassa a várost. Felér egy turisztikai reklámfilmmel is.
6. Eredet (Inception) 2010
Mindközül a legújabb film, ebben az évben volt a mozik műsorán. Az alkotás igen mély filozófiai kérdésekkel foglalkozik, álmaink tetteinkre gyakorolt hatását vizsgálja, a valóság és a képzelet határát. Mivel a filmbeli cselekmény nagy része az álomban játszódik, nem is annyira koncentrál a rejtély felderítésére, hiszen álmunkban bármit szabad, sokkal inkább az akció a fontos, és a helyszínek.
6.ábra: Párizs az Eredetben, térhajlítás közben
Mint az eddigi filmekben is, Párizs helyszíne itt is középtájon foglal helyet. Rendkívül fontos szerepe van, mivel a valóságban játszódik, és nem az álomban. Meg is fogalmazódik a filmben: „- Miért megyünk Párizsba? – Mert kell egy új építész.” Az első kép amit a városból látunk ismét a háztetők, sok fémlemezfedés, majd a háttérben megjelenik a Sacre-Coeur. Ezután egy egyetemi előadó terét látjuk, ahol a főhős találkozik édesapjával. Mikor a kamera mutatja a falakat, akkor vesszük észre hogy csupa építészettörténeti remekmű képe van kiakasztva rájuk, ekkor értjük meg, hogy itt építészeket képeznek. Amikor az apukája rávilágít hogy azért van itt, hogy megrontsa az egyik tanulóját, a főhős azt mondja hogy ez nem csak a pénzről szól, itt az ember semmiből pompás katedrálisokat építhet fel, sosem látott városokat, és kiszabadulhat a való világ szűk keretei közül. Ez egy építész elhivatottsága, alapvetően nem a pénzről szól, hanem az alkotás utáni vágyról.
A kiválasztott lány majd itt Párizsban, a párizsi alapanyagokból hozza létre a képzeletbeli teret, sokszorosítással rak ki egy hidat (Pont de bir Hakeim híd ismét), mint egy papírlapot úgy hajtja össze a teret, mindezt csupán gyakorlásképpen a főhős konzultálásával.
Összefoglalás
Megpróbáltam az öt film egységes helyszíneit megragadni, valamint azokat a momentumokat, amik közösek bennük. Az első két film francia, az ezt követő három már amerikai. A világtendenciát is jól mutatja ez, 40 éve még sokkal nagyobb tere volt az európai filmiparnak mint manapság, Hollywood térnyerése mindent maga alá temet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése