Dolgozatomban egy közös metszéspontot kerestem az építészet és a kommunikáció és médiatudomány között a homlokzatot vizsgálva. A homlokzat mint egy építészeti fogalom tágabb értelmezési keretét néztem meg egy teljesen másik aspektusból, hogy az általunk másképpen ismert fogalom a kommunikációban a homlokzat hogyan jelenik meg és mire értendő. Ennek kapcsán vizsgáltam a médiahomlokzatok problémáját. A kommunikációelméleti háttérhez kiindulópontul Goffman: A homlokzatról című írását választottam. A homlokzat problematika ilyen körű értelmezésére tettem kísérletet, mellyel azt kívánom bemutatni, az építészeten mint üzenethordozó médiumon belül a homlokzat milyen kommunikációs tartalmakat közvetít és milyen tartalommal bír.
1. A médiahomlokzat határterületei - a homlokzat szerepe a kommunkációtudományban
1.1 A homlokzat mint üzenethordozó-és közvetítő médium
1.1.1. A médiahomlokzat mint kiindulópont
Dolgozatom témáját egy cikk adta, mely egy különleges médiahomlokzattal foglalkozott. A berlini Collegium Hungaricum, melynek a homlokzatáról van szó, több szempontból is jelentősnek bizonyult. 2006-ban ezzel az épülettel nyitották meg a németországi magyar kulturális évadot, valamint nem mellékesen ez az épület az 1926-ban épített első berlini Collegium Hungaricum helyén épült meg, amit később lebombáztak. Peter P. Schweger berlini építész azzal tette leginkább különlegessé az új kulturális épületet, hogy egy többfunkciós médiahomlokzatot hozott létre.
A nagy ablakokra helyezett vászon lehetővé tette a látványos vetítést, mely kitűnő kommunikációs eszköznek bizonyult filmvetítésekhez, konferenciák közvetítéséhez, mozgókép vagy éppen grafikonok látványos szemléltetéséhez, sőt elképzelhetőnek tartom, hogy azóta például ma egy igen kedvelt művészeti irányzatnak, a fényfestésnek is lehetőséget adott az ablakokra helyezett vetítővászon által. A ház fehér homlokzatai kívülről is lehetővé teszik a vetítést, így úgy jelenik meg ez a médiahomlokzat, mint a szó szoros értelmében ablak a világra. Kapcsolatot teremt a külvilággal, hiszen már messziről is nagyon jól látszódnak a kivetített tartalmak, ugyanakkor egy zárt, belső réteg számára is jó lehetőség az épületen belül, egy belső, szűk réteg számára előállított világ létrehozására. Így egyrészt a ház homlokzata, másrészt pedig tehát a külvilággal kommunikáló felületről van szó. Másféle csoportosításban beszélhetünk háttérvetítésről, ami általában üvegre, vagy akrilüvegre történik – ennek leggyakoribb módja az ablakra festés, illetve a másik módszer a frontális, közvetlen vetítés a vászonra.
A médiahomlokzat kapcsán pedig felmerült bennem az az ötlet, mi lenne, ha nem szokványos módon értelmezném a továbbiakban a médiahomlokzatokat, pozitív, illetve negatív hatásait, hanem direkt, közvetett módon figyelném meg a homlokzat szerepét. A ház arca, vagyis stílusa, személyisége mind megjelenik a homlokzatban, formát ad a tartalomnak, beöltözteti. Ez alapján gondolkoztam el azon, hogy nem általános, a megszokott értelmében nézem a homlokzatot önmagához mint tárgyhoz viszonyítva, hanem a homlokzatot valahogy az emberhez való viszonyában vizsgálnám. Ehhez aztán megtaláltam Goffman homlokzatelméletét és úgy vélem ennek a modellnek a bemutatása egy érdekes aspektust kínál a homlokzat problematika értelmezésében.
1-2. ábra. Collegium Hungaricum
1.1.2. A homlokzat a kommunikációtudományban
Hogy mi is ez a homlokzat valójában? Úgy gondolom mind kommunikáció és mind építészeti szemszögből ugyanabban az értelemben használjuk, csak más megközelítésben. A nyilvánosság számára egy tökéletes modellt készítünk magunkról, egy olyan képet, maszkot, precíz modellt készítünk magunkról, amilyennek szeretnénk, hogy lássanak bennünket az emberek. Tehát becsomagoljuk magunkat egy mázba.
Ugyanez történik egy épületnél is, ahol a szerkezet kialakítása után a nyersanyagot megfelelő design-al látjuk el és mindent megtervezünk a legapróbb részletekig. Ugyanis, ha már akad egy gyenge láncszem, akkor az egész borul. Így van ez az ember homlokzatánál is, a láncok erősen összefüggnek és lehetetlen megborítani az apró kis összetevőket, különben felbomlik a jól sugárzott énkép. Nézzük tehát ezt az arculatot, imázst, hogy is viselkedik a társas interakciókban.
1.2. A homlokzat mint üzenethordozó-és közvetítő médium
Ha megnézzük a történelmet, megállapíthatjuk, hogy a homlokzat mint médium nagy múlttal rendelkezik, ugyanis a toronyórák, harangtornyok az akkori időkben a legfontosabb tájékozódási és információs tartalommal bírtak.
A technika gyors ütemű fejlődésével azonban ma már ezek nem tudják felvenni a versenyt a vibráló tempójú üzenetekkel. A mutató modernebb változata a kijelző lett, nagy méretben, látványosan, célja hogy minél nagyobb, szélesebb réteg számára legyen fogyasztható és minél több emberhez minél több információt eljuttassanak a lehető legrövidebb időn belül. „Ez az objektum építészek, mérnökök, matematikusok és programozók közös munkájának eredményeként jött létre, és tükröződő felületű fémlapokból épült fel. Ezeket pneuamtikus úton, egyesével mozgatták, és az érzékelő szenzoroknak köszönhetően mozgásuk követte a közönség mozdulatait, így folytonos, hullámzó felület jött létre.„
A médiahomlokzat sokkal szorosabban kötődik az építészethez, mint a digitális, közterületeken elhelyezett táblák. Jelentős különbség, hogy a médiahomlokzatnál a kijelző világítása maga az épület homlokzata és nem az információk ránk zúdítása a cél, hanem a jókor jó helyen átadandó információk lebonyolítására törekszik. Magyarországon a médiaépítészet még meglehetősen új irány, de egyre több homlokzat válik kijelzővé, például első között volt a Schönherz kollégium ablakaival kialakított kijelzője. A világ első épületfestő versenyének felülete a Magyar Nemzeti Galéria B épületének homlokzata volt a Múzeumok éjszakája alkalmával, de találkozhattunk ehhez hasonlóval a MÜPA-nál és a Lánchíd 19 Design Hotelnél is.
1.3. A társas interakció és a homlokzat
Mindannyian a társas érintkezések világában élünk és az emberek hajlamosak arra mindennapos cselekedeteik során, hogy Goffman szavával élve vonalat vigyenek a kapcsolataikba. Érdemes tisztázni először ezeket a fogalmakat, melyeket a kommunikációelméletben a szerző használ. A vonal verbális és nem verbális cselekedetek olyan mintázatát készíti el, mely segítségével kifejezésre juttatja a szituációról alkotott nézeteit s ezen keresztül a részvevőkről, különösképpen önmagáról alkotott értékelését.
A homlokzat tulajdonképpen egy portfolio, saját magam, vagy például az általam tervezett épület prezentálása erősen retusált verzióban. Egyrészt az, amit magamról gondolok, illetve annak kivetítése, amit szeretném hogyha rólam gondolnának. Goffman pozitív szociális értéknek nevezi, amit valaki ténylegesen magának követel azon vonal révén, amiről a többiek feltételezik, hogy az adott kontextusban az ő vonala. Olyan énképet jelöl, amit a társadalmilag megerősített tulajdonságok körvonalaznak. Lényege, hogy szétoszlik az érintkezés eseményeinek folyamán
1.4. A rossz homlokzat
Ha már ennyire belebonyolódtunk az énképbe, azt is leírhatjuk, hogy ahogy létezik jó és rossz homlokzat az arányok és tervezési, szerkesztési figyelmetlenségek, elszámolások mellett a kommunikációelmélet oldaláról is. Goffwman rossz homlokzatnak nevezi a másokkal való kapcsolat során az ember által vitt vonalnál azt, ami az alábbi esetekben jelenik meg:
• ha valami olyasmi információ derül ki az adott személyről, ami nem illeszkedik semmilyen módon az általa vitt vonalba, tehát stílustörés megy végbe. Ilyenkor az érintkezés fő célja, hogy a saját és mások homlokzatát megóvjuk.
• a vonalak kölcsönös elfogadásának fontos kapcsolatfenntartó szerepe van
• homlokzat nélkül pedig akkor van egy ember, ha nincs készen egy olyan vonal vezetésére, amit az ilyen szituációban résztvevőtől elvárnak
2. Hogyan óvhatjuk meg a homlokzatot?
Természetesen nem a vészesen fogyó energiaforrásainkról beszélnék és nem is bármiféle fizikai értelemben vett védőrétegről, hanem arról, hogy hogyan lehet megfelelően tálalni a homlokzatunkat, mely mindenképpen hasznos egy projekt meggyőző bemutatásánál, médiakapcsolatok kiépítésénél, az ötletekhez, tervhez való sikeres abszolváláshoz.
Mindenek előtt nagyon fontos az önbecsülés és a figyelmesség.
Ezek első hallásra talán túl természetesnek hatnak, de nem mindig azok. A legfőbb feltétel azonban a higgadtság, ami kontroll alatt tartja zavarát és azt a zavart is, amit ő és mások a saját zavara miatt érezhetnek.
A homlokzatvédés azonban mégis egyedi. Minden embernek, szubkultúrának megvannak a maga homlokzatvédő taktikái, melyeknek alapvető elnevezései a tapintat és a diplomatikusság. Úgy vélem ezek a fogalmak, melyek a homlokzat alapján megjelennek segítségünkre vannak egy épületen belüli homlokzat jó megvalósításához.
3. Homlokzat típusok
Felvázoltam már a homlokzat jelentését, jelentőségét, most az egyik legfontosabb összetevőjét ismertetném, a homlokzat különböző típusait.
Az elkerülő eljárás során bizonyos kényes szituációkat kívánunk elkerülni vagy teljes kivonulással, vagy részleges elismeréssel, hogy az eset bizonyos részeit elismerem úgy, hogy közben a homlokzatát védjem.
A kiigazító eljárás során nem sikerül elkerülni a kínos helyzetet, sőt az eltekintés sem lehetséges és szükségessé válik a rituális egyensúly fenntartása: vagyis semelyikünk tiszteletre méltó „énje" se sérüljön. A váltást az a cselekvéssor jelenti, melyet egy elismert homlokzatfenyegetés hoz mozgásba és a rituális egyensúly helyreállítása zár le. Ha már bekövetkezett az az esemény, mely a résztvevők által incidensnek minősül, akkor a további hatások korrigálása után a folyamat mellett a rituális helyreállítás a cél.
A kiváltó eseményen kívül szükség van további négy lépésre:
1. KIHÍVÁS
2. FELKÍNÁLÁS
3. ELFOGADÁS
4. KÖSZÖNET
4. A homlokzat alkalmazása a médiában és az építészetben
A homlokzat megóvása közös feladatunk. Mind a saját, mind pedig a mások homlokzatáról van szó.
Mint üzenethordozó és közvetítő médium úgy gondolom a közösséggel való együttes gondolkodás erősíti a csapatmunkát, melyben mindenkinek a megfelelő mértékben kell kivenni a részét. Ez leginkább a nagy közös, valamilyen témához készülő projektfeladatoknál, például kampányoknál érezhető leginkább.
Maximum az okozhat zavart, hogy ki is vállalja el ezt a feladatot: ő maga? Vagy ha nem képes rá, siessünk a segítségére? Fontos része ennek a tapintat: úgy védjük meg a homlokzatunkat, hogy azzal a másikét ne sértsük!
A társadalmi értékre és a kölcsönös értékelésre vonatkozó bizonyítékokat nagyon apró dolgok közvetítik. Nincs olyan beszélgetés, amiben ne alakulnának ki szándékosan vagy szándékolatlanul helytelen benyomások.
Bármilyen társadalomban ahol a szóbeli érintkezés fizikai lehetősége megjelenik, praktikák, konvenciók és eljárási szabályok rendszere lép fel.
A szocializált ember automatikusan folyamodik a homlokzathoz, tudja, hogy viselje magát beszéd tekintetében, figyelembe véve saját és mások homlokzatának sérülékenységét. Ez alapján dönti el tudatosan vagy öntudatlanul, hogy hogy viselkedjék.
Hol a helyem?- ha hajlandóak vagyunk utalásokból, pillantásokból és tapintatos jelzésekből kideríteni, hogy hol is a helyünk, s azt megtartani- akkor a többieknek már nem lehet kifogása az ellen, hogy ezt a helyet hogy is rendezzük be magunknak, a kulturális különbségeink mélyén ugyanis minden ember ugyanolyan.
5. Homlokzatóvás a gyakorlatban
A szerepjáték mellett, ahogy összeomlik a homlokzatunk, helyre is tudjuk állítani, közös erővel, taktikákkal helyre lehet állítani a homlokzatot. Erre jó példának érzem egy aktuális, nagy közösségverbuváló esemény, egy fesztivál bemutatását, melyet hét országban rendeztek meg 2010 őszén.
A médiahomlokzat fesztivál célja úgy gondolom éppen a személyes homlokzatok összekapcsolása az építészettel a médiát használva csatornának, melynek nagy előnye, hogy népszerű, gyors és általában látványos. Egy írás is éppen a szociális oldalát emelte ki ennek a fesztiválnak, ahol természetes a LED és különböző vetített felületek megjelenése, vagyis a személyes énképpel való bevonódás erősítése, hogy az emberek szinte chatfalként használják a médiafelületeket, erősítsék azt, amire való, a közvetlen, aktív, gyors és hatékony információáramlást az emberek között. Sajnos a pénzhiány miatt akadályokba ütközött ennek az ötletnek a teljes körű megvalósítása, de próbálkozások szerencsére voltak.
5.1. Problémák a médiahomlokzatban
A homlokzatóváshoz még hozzátartozik egy materiális vonatkozás is, ha az építészet felől közelítjük meg a homlokzatokat. A baj az, hogy a látvány eszi a pénzt, a kivitelezés drága és egy új műfaj megjelenése mindig nehezen befogadható, a nyitottabbak és érdeklődők mellett mindig találkozhatunk tartózkodókkal, akik tegyük hozzá valamennyire jogosan – látják a technológia tarolását a piacon, de ki tudja meddig mehet gőzerővel és mi lesz a mostani top 1, az interaktív csúcsok megdöntése után. Árnyalatokkal persze lehet fokozni, audiovizuális effektek, játékok bevetésével. A LED-et alkalmazó homlokzatok megjelenése is tovább fejlődőtt, egy LED-del kiegészített fémhálót hoztak létre saját márkákkal (Illumesh és a Mediamesh). Mindkettő különleges, az Illumesh erősen fénylő hatását úgy éri el, hogy a lámpák fénye visszatükröződik a háló fémfelületéről. A Mediamesh fénye kifelé sugárzik, a lámpák sűrűbben helyezkednek el benne. Ez úgy ismrehető fel a házakon, hogy az ezzel burkolt házak homlokzata nappal fémesen csillog, sötétedés után pedig szinte vibrál tőle a szemünk. Ezek a homlokzati elemek egyébként nyolc méteres maximális szélességben, korlátlan hosszúságban kaphatók.
Összefoglalás
A homlokzat és az épületek, illetve a homlokzat és a személyiség összekapcsolása után megállapíthatjuk, hogy jó eszközt láttunk arra, hogy énképünk, egyéniségünk, homlokzatunk a mai világban nagyon hatékony és figyelemreméltó módon egy olyan arculatban tükröződhet, amelynek jó reklámot ad egy médiafelületen való népszerűsítés. Ráadásul erős közösségi jellege abban is megmutatkozik, hogy valójában egy összművészeti alkotásról van szó, ahol építészek, designerek, mérnökök dolgoznak, hogy a médiahomlokzat elérje célját. Ám sajnos nem a végsőkig folyik a munka, ugyanis időközben a tervezők alól kiszalad a munka és bekebelezi a szinte csak nyereségorientált piaci szféra. Ezáltal időközben elveszik a művészi funkció és marad a reklámok közzététele.
Figyelembe kell azonban venni, hogy ezeket a felületeket ki tudja megengedni magának és valójában kiknek szól. A magáncégek, vállalatok így elsöpörhetik a jelentősen kevesebb pénzzel bíró középületeket, nem beszélve arról és a városvédők közbeszólhatnak, hogy sokallják a ránk zúdított kijelzős médiaépítészeti alkotásokat. A technikai fejlődés mellett a gazdasági tényezőkről sem árt tehát tudomást szerezni.
Felhasznált szakirodalom
Goffman, E. 1990 A homlokzatról. In: Síklaki István (szerk): A szóbeli befolyásolás alapjai 2. Budapest: Tankönyvkiadó 3-30
http://epiteszforum.hu/node/7792
http://ferdinand.blog.hu/2010/06/11/uniqa_es_a_mediahomlokzat_fesztival
http://hg.hu/cikk/epiteszet/10348-bulvarhomlokzat-vagy-mediaepiteszet
http://hg.hu/cikk/epiteszet/9758-szupermozi-a-homlokzaton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése