Az épület, a város médium, a városlakók médiuma. Milyen jelentése van a nyilvánosság birtoklásának a városi kultúrákban? Kik és miért használhatták reprezentációs céljaikra a várost? A városokat jellemzi az információs szövet kialakulása. Hogyan reagál a társadalom az öntörvényű reprezentációkra, milyen lehetőségei vannak a várospolitikának a graffiti és a street art probléma megoldására? A graffiti és a street art elemzése az információ tudomány megközelítéséből.
1.1 A nyilvánosság konfliktusa korunk városaiban
A várost velünk együtt használják, élik olyan társadalmi rétegek, közösségek, melyek tudatosan kiváltak a hivatalos médiumok által felkínált kommunikációs térből. A posztmodern társadalom egyik újítása, eredménye, hogy ezek a csoportok sikerrel építenek ki új kommunikációs stratégiákat egymás, vagy a társadalom más rétegeinek elérésére, így például a város közterületein elérhető építészeti elemek felületeit, a társadalmi normák figyelmen kívül hagyásával, saját üzeneteik továbbítására használják. A város az építtetők és építők szándéka ellenére egy újabb funkciót kényszerül ellátni a kisebbségi csoportok, autonóm törekvések üzeneteinek, információinak közvetítőjeként. Ennek a jelenségnek a két markáns vonulata a graffit és a street art, mint globális társadalmi mozgalmak újraértelmezték a város-nyilvánosság fogalmainak viszonyát.
1.2 A kultúrtörténeti háttér
A városi nyilvánosság kérdése: az én és a csoport reprezentációjának problémaköre. A történelmi kitekintés lényege hogy megismerjük a téma kulturális beágyazottságát és a mindenkori gazdásági és politikai hatalomhoz való viszonyát, csomópontjait. Kezdetnek említhetünk néhány általános építészeti megoldást, városelemet az ókor metropoliszaiból:
Diadalív, uralkodói képmás császár szobor, agóra…
Magának a város egészének is van egy reprezentációs jelentéssíkja, de a téma miatt most az egyedi közterületeket létrehozó, illetve ezeken megjelenő építészeti elemekre kell koncentrálnunk. Amit kiolvashatunk ebből a töredékes felsorolásból, hogy a városi nyilvánosság a várost birtokló hatalmi energiák kiváltsága volt.
• Az egyoldalú, közlésen alapuló kommunikációs helyzet tárgyi formáira példa a diadalív, és császár szobor.
• A párbeszéd, az együtt gondolkodás építészeti megfogalmazása az agóra
A közösség jelenlétének ezen kétpólusú mivolta (a passzív befogadásra kényszerített, illetve az alakító, résztvevő hozzállás) határozza meg a városi nyilvánosság erőviszonyait napjainkig. Ez a viszonyrendszer megidézi az urbanisztikai gondolkodás ellentétpárját. óhatatlanul a Le Corbusier típusú tervezett város Chandigar és Patrick Geddes „ kiállító tornya” juthat az eszünkbe. Ez nem analógia,. csupán jelentésárnyalat, de jól jelzi, hogy a nyilvánosság birtoklása, az információközvetítés szabadságának igénye és az élhető város problémája azonos társadalomszociológiai, és kultúrtörténeti gyökerekkel rendelkeznek. De ne siessünk előre. A mai megavárosokat létrehozó folyamat, az urbanizáció, az ipari forradalom hatására indult el „ a homogén és kiegyensúlyozott városképlet egy kontúrjaiban szétfolyó, politikai és társadalmi feszültségekkel terhes zsúfolt, áttekinthetetlen alakzattá válik.”( Meggyesi 2005 : 24)
Az új típusú nagyvárost kialakító életforma, a kereskedelem és gazdaság fejlődése, az ellátó és közlekedési rendszerek bonyolultsága, új típusú információk halmazát hozta létre. Ez egy újabb kommunikációs layert követelt. Megjelentek a nagy méretű kirakat táblák, közúti jelzések, hirdető oszlopok. Az átgondolt következetesen véghez vitt csoport reprezentációt felváltotta a gazdasági és politikai üzenetek kaotikus sokasága. Létre jött a mai nagyvárosokat jellemző információ szövevény.
1:ábra A reklámok lázadása!
1.3 viták a társadalmi nyilvánosság kérédésében
Globális jelenségről van szó a probléma és reflekciók szinte minden városban azonosak, az érvek és ellenérvek szinte általános érvényűek. A végkövetkeztetések már nem ilyen egyöntetűek, de a világ legtöbb nagyvárosa a tisztító kampányok s a szigorított törvényi intézkedések mellett döntött
Idéznék néhány véleményt az ebben a témakörben, médianyilvánosságban gyakran állásfoglaló szakértőktől. Ez a Budapest graffiti mentesítése kapcsán kibontakozó diskurzus egy része. A forrás: http://szeretembudapestet.hu/
1.3.1 A városlakók autonóm nyilvánossága fontos emberi érték
Sugár János képzőművész álláspontja szerint a nyilvánosság jogát nem feltétlenül szükséges kirekesztő törvényes keretek közzé szorítani. Az megtörténhet, hogy a hibás döntéseket a városlakók radikális csoportjai könyörtelenül visszajelzik, de ez egyfajta kontroll, segítség lehet az elit számára, hogy intézkedéseit a realitás keretei között tudhassa.
„A graffitisek azokat a pontokat találják meg, amelyeket valamely képpen egy város elfelejt, figyelmen kívül hagy. Vagy nem figyel rá. Az, hogy egy városban ez miért történik meg, az nagyon sok ok miatt alakulhat így. Rossz döntések is közrejátszanak.”
Bodó Balázs média kutató közgazdász is fenntartaná a szabad önreprezentáció lehetőségét, egyfajta belső kontroll kialakításában látja a megoldást, az oktatást és a párbeszédet jelölve meg lehetséges útként. „ A kérdés nem az, hogy meddig művészet, és hogy honnan bűnözés, hanem, hogy hogyan tudunk egy olyan állapotot elérni a városban, ahol a velünk együtt lakó honfitársaink oly módon használják a várost, melyre akkor is büszkék lehetünk, melyben akkor is örömünket lelhetjük, ha e cselekvés éppen a legalitás határát súrolja, vagy éppen azon túl van. ” A jelenlegi helyzet lehetséges magyarázatként, a fiatalság számára érzékelhető morális értékhiányt nevezi meg.
„ A graffiti nincs más anyagból, mint a város, nem idegen test, nem UFÓ. Akik csinálják, zömében tizen-huszonéves fiatalok, a rendszerváltás környékén születtek, saját nevelésünk, pontosabban mi nem neveltük őket, mi mutattunk példát arra, hogyan nem fontos semmi, csak a térfoglalás, a 89 után árván maradt közterek kisajátítása, hogy nincs törvény, mert ha van is áthágható, mert nincsenek következmények, vagy ha vannak, akkor sem egyformán vonatkoznak mindenkire.”
1.3.2 A nyilvánosság azoké, akik betartják a szabályokat
És most nézzük azt az oldalt, amelyik sikerre vitte álláspontját
„a város összemocskolása ellen– a szigorú büntetés mellett – az egyetlen helyes módszer, ha rávesszük a graffitist, hogy olyat csináljon, amihez az ingatlan tulajdonosa hozzájárul, és így tagek felfújása helyett feltehetően valódi alkotást hoz létre – véli a városvédő Ráday Mihály. Ebben a modellben nincs helye bárkinek a város nyilvánosságában, csak az érvényesülhet, aki terület birtokosaival, az elittel meg tud egyezni. Az elit tagjai között vannak, akik valóban nyitottak kezdeményezésekre „A köztereket mi magunk alakítjuk, tesszük jobbá, és sok esetben sajnos csúfabbá. A főváros tulajdonképpen a naponta megforduló 3,5 millió ember lenyomata is egyben. Fontosnak tartjuk, a felelős fenntartható és innovatív gondolkodást, a minőséget és a kreativitást.” – mondta el dr. Ficzere Ferenc, a magyarországi Bosch csoport kommunikációs igazgatója. Az eredmény néhány 100 méter bosch reklám, közterületen. Ami valóban a nyilvánosság kérdésköre, de az egyéni álláspontok ezúttal kiszorulni látszanak.
Ebből a néhány példából érzékelhető a realitás napjainkban Budapesten, ha jól viselkedik az öntörvényű alkotó, akkor kaphat falat. Ezt láthatjuk a színes város program keretében megvalósult festések estében. A probléma hogy a nyilvánosság továbbra is kontrol alatt marad, ez által a graffiti és street art legfontosabb értékei vesznek el, az ilyen legalizált de szükségképen kontrol alatt tartott nyilvános térhasználatokban.
2:ábra Modern Life upburnning
2. A graffiti és street Art, jelenségek mint kommunikációs helyzetek
2.1.1 A graffiti, mint kultúrális jelenség
Ahhoz, hogy ilyen összetett kulturális jelenségeket, külső nézőpontból érdemben ítélhessünk meg, szükség van egy adott szellemtudomány gondolati rendszeréből építkező modellre. A jelen elemzésünk, mint kommunikációs akciókat közelíti meg a témáját, tehát célszerű a kommunikáció elmélet, vagy szakszerűbben információtudomány felöl közelítenünk. Ez nem önkényes megközelítés. Armando Silva filozofia professzor az elsők között kezdett el foglalkozni a marginalizált graffiti kultúra szociológiai és város politikai vetületeivel (1987). Ő vizsgálta előszőr a graffitit, mint információs közösséget. Az információközösség definiciója következő: „az adott számú közösségtagból és az általuk közösen birtokolt adott számú információból illetve információs alakzatból álló halmaz” (
Z. Karvalics 2004 : 74)
A graffiti, a sok nehezen kezelhető viselkedés mintázata válik ez által érthetővé. Behatóbb elemzés elött azonban célszerű áttekintenünk az információtudomány fogalmi készletét.
2.1.2 Az Információtudomány alapfogalmai
Az információtudomány kiindulópontja a schannon és waver alkotta kommunikáció elmélet. Alap axiomái, az elemi információ meghatározása, a jelentés illetve az információs alakzat definiálásából állnak. Ezekből vezethetők le a következő állítások:
• „Az információ olyan entitás ami része a szervezet anyag és energia áramlásának”
• „Az információ helye az emberi agy, csak itt van lokalizálható formában mintázatként jelen”
• „Az információ pusztulásának egyetlen helyszíne az emberi agy.”
• „Helytelenül használjuk az információt, amikor pusztán jelekről van szó.”
• „Az információ annyi példányban létezik, ahány fejben azonos mintázatként megtalálható.”
(Z. Karvalics 2004 : 41-42)
Az információtudomány ezen alapösszefüggései segítenek a graffiti közösségek egy új információs modelljét felállítani.
2.1.3 Graffiti szakszótár
A graffiti jellemzően használ szakszavakat, a közösségi belső verbális kommunikációjában. Ezeket nem érdemes pontosan meghatározni, mert a kommunikációs helyzettől is függhet a pontos jelentésük, de mint információs alakzatokat érdemes kicsit megbolygatni a jelentéstartományaikat. Itt néhány, a graffiti közösségi életben elterjedt kifejezést választottam, ezek némelyike már kikopott a mindennapi használatból de elemzésük segíthet megvilágosítani a graffiti társadalmi szerkezetét.
• King-pozitiv, elismert writer, emblematikus kulcs ember
• Toy-negativ, látom, de nem veszem komolyan
• Respect-feljebb van, mint én, vagy egyenrangú
• Writer-“félhivatalos” helyzetben elfogadható megfogalmazás a közösség tagjaira
• Potter-új kifejezés azokra a fotós gyüjtőkre, akiket writerek komolyabban vesznek
2.1.4 A grafitti információs modellje
Az információtudomány axiómáit alkalmazva a következő képletet kapjuk. Az alapinformáció a graffiti esetében a graffitit megalkotó személy, pontosabban az őt azonosítani képes mintázat a másik személy, a felismerő agyában. Ez a gondolati dedukció kapcsolja össze a közösséget. A writer kifejezés jelöli az információközösség tagjait, számukra a nem a közösséghez tartozók jelenléte indifferens. A közösség információsűrűsége rendkívül magas az információáramlás sebessége nagyon gyors. A közösségi tagok és az őket jelentő információk nem egyneműek. Ez a minőségi különbség tükröződik a king-toy fogalompárban. Ha közösség információbázisát, mint egy korongot képzeljük el, akkor a középső területnek a kingek és tevékenységük felel meg. Ez minden közösségi tag tudásának alap bázisa. Az átélés információbázisa mellet, az ő létükről való tudás teremti meg a csoport identitásához szükséges információmennyiséget. Más szavakkal a kingek is kötelező, ismeret anyag mindenki számára, aki writerré akar válni. Az információcsoport perifériája a toy rajzok és alkotóik, egyáltalán nem, vagy nem feltétlenül tartoznak a graffiti információs bázisához. Ismeretük nem feltétele a közösséghez tartozásnak, egyedi döntés. A respect a másik munkájához való viszonyra utal, nem mint jelhez, hanem mint információhoz a többiek fejében lévő mintázathoz, ez már a közösségen belüli magatartás. Ez természetesen, csak egy felületes modell, nem jelenti azt, hogy ez a graffiti, de megvilágítja ennek a rendkívül zárt és nehezen érthető csoportnak az alapvető működéseit.
2.1.3 Nyilvánosság egy autonom csoport információs tudatában
A graffiti összetett jelenség, nem csak jelalkotásból áll, hanem a jelek kódolásából, olvasásából és gondolati úton való megőrzéséből, emlékezésből. „Az eszköz és a jelként megtett út az információs tartalom szempontjából érdektelen-ami fontos az egyes információk meglétének közösségi topologiája. Pontosabban: az a kérdés hogy ugyan annak az információnak hány példánya van jelen különböző fejekben” (Z. Karvalics 2004 : 72)
Az informácócsoportba a pusztán megfigyelőként jelen levő potterek is be lettek vonva. A másik dimenzió a cselekvés kerete, a illegalitás, a normaszegés és az ebből következő szabadság élmény. (Ez nem tárgykör, de nagyon fontos megemlíteni.) A graffiti végső produktuma a megélés, a sajátélmény, és a grafitti közösség kollektív emlékezete. A firkák csak az erre felhasznált eszközök, a falak, a város, a vonatok csupán a jeleket közvetítő médiumok. Az, hogy a graffiti egyfajta speciális nyilvánosságot jelent, az egymásról fejben rögzített információk hatalmas mennyisége biztosítja.
2.2.1. A street art eszmei háttere
Kommunikációs szempontból a street art nem jelent egy zárt információközösséget, mint a fentebb tárgyalt graffiti. A stereet art a művészi és általában az önkifejezésnek egy sajátos forma- és stratégiakészlete. A street art művész által létrehozott jelekben ,tettekben már nem az alkotó létezése a fontos információ, hanem a megformált véleménye. Ezeknek a jeleknek legtöbbször a város minden polgára számára a teljes emberi közösségben érthető üzenete van.
Az emberi lélek belső üzeneteinek, véleményének a megfogalmazás,a a közösség többi tagja számára láthatóvá tétele, a városi nyilvánosság alsó régiókból való elérésének kísérlete, politikus tett. Nem véletlen hogy a street art előképe a radikális politikai közösségek üzenetközvetítő stratégiái voltak, ma is tere a radikális csoportok akcióinak.
2.2.1A street art egy hatékony vizuális kódnyelv
A street art vizuális megnyilvánulásai egyfajta képként, vagy kontextualizált szövegként megjelenő vizuális jellé változtatott kódolt üzenetek.
Az utcán, a közterületen való megvalósulás helyzete formálójává vált ennek a kódnak, hiszen az ideális jelnek gyorsan kivitelezhetőnek kell lennie, valamint fel kell hogy tűnjön a városi forgatagban. Sok ezer jellel kell versenyeznie és csak néhány perce, másodperce van, hogy be égjen az agy kéreg állományába. Az ismeretlen néző transzformálja az üzenetet, mielőtt az agy kiselejtezhetné, mint számára érdektelen információt. Ebből az alapállásból az következik, hogy a street art jelenségek sokszor gagek-nek látszanak, szórakoztató, meglepő jeleknek, komoly, néha tragikus üzenetekkel. Ezt akkor érdemes csinálni, ha az alkotó hatékony. (A street art művészek között sok a sikeres tervező grafikus és ismertté vált képzőművész.)
2.2.2 a szabdság dimenziója a művészetben
Az utca szelektál, de mint szabad médium, mindenkinek megadja a lehetőséget. Ez is nagyon fontos üzenete, a vizuális demokrácia. Eredménye egy szabad, formakereső kísérleti tér, ahol a néző az utca embere, az ember, azonnal elérhető, megszólítható.
A street art-nak otthont adó városi tér, az utca, az emberi kreativitás játszóterévé vált, ahol valaki szabadon provokál és tanít, pont úgy, ahogy azt a művészeti terekben szeretjük elgondolni. „Azt látom, hogy a művészet a különböző társadalmak, kultúrák dialógusában - a környező, hihetetlenül piackonform rendszerek közepette! - még valamiféle nyitottságot jelenít meg. Valami irracionális, öntudatlan érdeklődés ez a művészet térsége iránt, és ez némi szabadságot jelent.” (Belting 2003 : 65. )
Összefoglalás
A városi nyilvánosság a mindenkori politikai és gazdasági elit privilégiuma volt. Az ipari forradalom alatt megnövekedett információs áradat új jelrendszerek sokaságával árasztja el a városokat. A magasmodern alatt létrejött metropoliszokban a társadalom marginális csoportjai újra értelmezték a városi nyilvánosság fogalmát. Deviáns információközösségek jöttek létre a világ valamennyi nagyvárosában. A graffiti különleges informácós hálózata a többség számára befogathatatlan „mumus” maradt. A globalizáció jelenségei megosztják a társadalmat, a városlakók egy része kritikai álláspontját az utcán vizuális jelek létrehozásával jeleníti meg. Ez mára street art néven sajátos formanyelvet használó mozgalommá fejlődött. A városi falak a vátságban lévő emberi identitás segélykiáltásának médiumává lettek.
Felhasznált szakirodalom
Belting, Hans: Kép-antropológia : Kép-tudományi vázlatok,Kijárat, Bp., 2003, 277 p.
Nicholas Ganz: GRAFFITI Öt kontinens utcaművészete, Carthapilus Könyvkiadó, Bp., 2008,.376 p.
Jürgen Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása, Századvég Kiadó, Bp., 1993
Z. Karvalics László: Bevezetés az információtörténelembe, Gondolat Kiadó, Bp, 2004, 247 p.
Niklas Luhmann: A tömegmédia valósága, Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet, Gondolat Kiadó, Bp., 2008, 133 p.
Császi Lajos: A MÉDIA RÍTUSAI, A kommunikáció neodurkheimi elmélete, MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, Bp., 2002, 196 p.
Jean Baudrillard: A tárgyak rendszere, Gondolat Kiadó, Bp,, 1987, 208 p.
Lukovich Tamás: Városváltozatok, Kossuth Nyomda Rt. Pallas Studiója, Bp., 2002, 220 p.
Meggyesi Tamás: A 20. század urbanisztikájának útvesztői, Terc Kft., Bp., 2005, 287p.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése