A galaxis útikalauz stopposoknak egy olyan sci-fi, amit leginkább az egymást követő helyszínek határoznak meg a végső konklúzió levonásának érdekében. Egy dologgal lehet összefoglalni: az élet értelmének keresése. De már a címéből is sejthetjük, hogy egy útikönyvet „tartunk a kezünkben”. Sok helyszín, változatos körülmények mutatják be ezt a kutató folyamatot, amit a rendező egy szerelmi-kaland történettel fűszerezett meg. A helyszínek adta lehetőségek elsőként igen lekorlátozódnak a Föld nevű bolygó egyik kis városára, majd a végére teljesen kitágul a tér, de mikor értelmet kapna és összeállna, egyfajta szürreális húzásként a rendező felborítja az eddig kialakult formát, és építészeti léptéket vált a világ, a Föld újrateremtésével. A végső konklúzió talán a léptéktelenségből fakad, kicsi-nagy, fiatal-öreg, stb. elveszíti értelmét, és már mi sem tudjuk érzékelni reálisan mi mekkora, csak megérzés alapján fogjuk fel a teret.
1. 'Galaxis útikalauz stopposoknak' elemzése építészeti szempontok alapján
1.1 Hely és építészeti „szerep”
Jellegzetes vonása a filmnek hogy a rendező többször is méretbeli ugrásokat használ a térben. Első helyszínként a Föld nevű bolygón találjuk magunkat egy átlagos angliai kisvárosban. A rendező igyekszik a legátlagosabb figurákat felkínálni, így a főszereplő Arthur Dent is egy hétköznapi figura. Kockás inget visel, adósságai révén nehezen tudja elviselni a világot. Kapunk egy olyan képet, amivel kapcsolatban mindenkinek van, valamilyen élménye tehát konkrétan érzékeljük minden szempontból a tér méreteit, el tudjuk képzelni a szituációt, és emiatt nem is érződik idegennek a kép. Egy kicsit furcsa, a normális képbe nem illő szereplő tűnik fel Arthur barátja, aki kijelenti, hogy itt a világ vége. De ez még beleférhetne az ismert képbe.
Ekkor megjelenik egy űrhajóraj, ami lerombolja a Földet és ezzel vége minden olyan vonatkozásnak, amit emberként tapasztaltunk eddig, és beindul a helyszínek terek pulzálása.
Az emberiségnek eljött a világvége. Amint távolabbról tekintjük ezt és egy „istenibb” szemszöget találunk, a saját rendszerében értelmet kap a rombolás! Csillagközi hiperút! Ahhoz hogy egy őrült vezető álma megépüljön rombolni, kell. Ez a párhuzam elég életszagú, ahogy ez később ki is éleződik, amint megismerjük az elnököt, aki elrendelte az emberek kivégzését.
Ez a mozzanat többször is előkerül a film folyamán. Rombolni kell ahhoz, hogy teret kapjon az építészet. Azt hiszem, talán sokan megköveznek ezért a kijelentésért, de ha belegondolunk ez így történik a való világban is. Minden egyes építkezés egyfajta seb a természeten. Ugyanakkor ez attól is függ, hogy miként tekintünk rá, hiszen a film végén megjelenik a Föld lerombolásnak ellentéte, a Föld újraépítése, ami egy nagyvonalú gesztus a mindent uralók részéről, ugyanakkor az ember számára az élet maga. Ebben a helyzetben is az objektív viszonyítás fontos tényező, kinek mit jelent csak lépték kérdése.
Az emberiség számára az csillagközi hiperút vérző sebbé vált, ugyanakkor a Vogonoknak- értelmezésüket a filmben megtaláljuk: „Két lábon járnak, két karjuk van, végtagjaik tömzsik, egy fejük van, és általában igen hájasak. Zöld, nyálkás bőrük van, magasságuk 3-4 méter és köztudottan nem gonoszak, csupán buták, bürokratikusak és vérszomjasak „- és ezzel a galaktikus társadalomnak egy újabb helyszín ahol a fejlődést építhetik.
A sci-fi műfaj ebből a szempontból is jó ehhez az elemzéshez, hiszen olyan abszurd távolságot tud tartani az emberi értékek beidegződésétől, hogy így a helyszíneknek és az irreális helyzeteknek köszönhetően objektívan tud bemutatni egyes emberi gondolatokat.
Ha színházi előadásként tekintünk a filmre, akkor azt láthatjuk, hogy a díszletek keretet alkotnak, sőt érződik rajta egyfajta exponenciális növekedés, amit jól lehetne függvényen ábrázolni, ahogy felvonásról felvonásra körüljárjuk a bonyodalmakat. Első ilyen szín az origóban lévő jelen állapot, majd hirtelen a második felvonásra kitágul az űr és egy nagyobb színházra lesz szükségünk, hogy beférjen a darab, és végül a terek tobzódásába futunk ahol már nem is létezik valós tér, hiszen minden csak látszatként lett. A hiperűrugrás technológiájával a távolságok megszűnnek, érdekes, hogy ez által a világmindenség újra „földméretűvé”, agyunkkal felfogható nagyságúvá változik.
A felvonások díszletei igen változatosak, és pont ez a „díszlet” jelző adja meg az építészeti vonatkozását. Átértékelődik az építkezés által okozott seb fogalma és most már épített környezetben olyan berendezési tárgynak tekintjük, ami a szereplők számára fontos funkcióval ruházza fel a kialakított helységeket. Ez az épített helyszín mindig a benne lakókat szolgálja és Arthur Dent dantei útján érezhető a köztük feszülő ellentét, amint újabb és újabb idegen világokat lát. A Vogonok bolygójának képe számunkra visszataszító látványt nyújt, amikor a Magrateaán vannak a kietlen dzsungel érzése száll ránk, de amikor az összes világot felsoroltatva végigjárja egy olyan alapvető filozófiai kérdés miatt, amire minden cselekedetével a választ keresi az ember, előhoznak egy olyan képet, ami meghökkent majd úgy érezzük a közelben a válasz.
Az utazás igen fontos szerepet játszik benne, hiszen ez a legcélszerűbb módszer a megismeréshez! Önmagunk és mások megismeréséhez. Ezen kívül is több párhuzamot is vélek felfedezni Dante Isteni színjátékával, és már-már a lényegi következtetésekben is találunk hasonlóságot! Főhősünknek szintén akad egy „Vergiliusa” aki mint Földtől kívülálló, de a világokat ismerő utazó folyton mellette van és segít az újabb és újabb felvonásokban kiigazodni az állandó bizonytalanságokkal küszködő Arthurt. Az első pillanattól kezdve érződik benne „a kérdések kérdése” ami kivetítve az emberi társadalomra is igaz, és a film végére, ahogy az Isteni Színjátékban is, elvezet egy olyan válaszhoz, ami önmagában is kérdést rejt.
Ezt a képet az önmagába visszaforduló kérdésekről, nagyon érzékletesen támasztja alá a rendező, hogy visszavezeti Arthurt abba a díszletbe ahonnan eredve felvetült benne a vágy a megválaszolhatatlan felé.
Ugyanakkor mielőtt visszatérünk a kezdő helyszínre meghökkenünk az előbb felfedezett élménytől, amit az eddig narrátorként ismert személy bemutat. Istenként mutatkozik be, vagy más néven főépítészként, akit megbíztak a Föld újraépítésével. „egér tervez, Isten végez” mondják a filmben. Az egerek uralják a világot és ők az evolúció csúcsa, ők adtak megbízást az Építésznek, alkosson egy olyan világot amilyen a Föld volt, hogy tudjanak kísérletezni rajtuk.
A filmben végig a váltakozó terek sokszínűsége késztet minket gondolkodásra egy fővonal, azaz a nagy kérdés témaköre mentén. Érdekes módon először nem is kell kimondani hanem visszagondolva jövünk rá hogy ez a szál határozta meg cselekményt az elejétől.
Az ismertből az ismeretlen felé, a kicsiből a nagyba. Végig ezek az ellentétpárok jellemzőek, ami ad egyfajta fanyar humort is. Ez gyakran a szereplőkön is megjelenik. Ilyen karakter Marvin a depressziós robot, és a vidám fedélzeti számítógép ellentéte. Már maga az a feltevés is hogy depressziós robot, hordozza az ellentétet. Valamilyen tárgy, amit építettek negatív hangulattal lett felruházva. És ilyen az ember, mint tervező, hangulatokat épít. A terek, építmények, helyek mind mind befolyással vannak a körülölelő világra és a benne lakó emberekre. És gyakran ha újabb hatást akarunk elérni akkor a hagyományos megoldások helyett sokszor kell ahhoz az építészeti eszköztárhoz nyúlni ami az újdonságokat rejti. Új anyagok, merészebb formák , változó életkörülményekből fakadó új helyek iránti igényeket szolgáló helyzetek.
1.2. Építő filozófia
Az egerek uralkodnak, Isten épít, az ember csak egy kísérleti alany. Fordított világot látunk, mint ami a valóság az elpusztult Föld lakói számára. Nemcsak hierarchikus sorrendet, de térben, időben és gondolkodásmódban. Az emberiség azt hitte, hogy ő áll felül, Istent elűzte („Isten halott”, Nietzsche), az egereket pedig mindig is legalantasabb lénynek tekintette és úgy gondolta ő kísérletezik rajtuk. Az ember akart építeni egy környezetet, amiben vizsgálhatja őket, de nem is sejti az ember hogy nekik is épült egy környezet. Nem teremtve lett, épült. Hatalmas hangárok, a végtelent áthidaló folyosók, gigászi méretű csöveken ömlő tenger és folyóvizek. Ezek egy lebecsült, alárendelt lényen keresztül, ugyanakkor a csattanó megmutatja az emberek önbizalmát, hogy mégis csak le lehet gyűrni mindenkit.
Az élet értelme kiderül. 42. De ez az embereknek nem értelmes ezért felajánlja a világ legokosabb számítógépe, hogy tervez egy olyat, ami megfejti ezt és megmagyarázza.
Ahogy körbenézünk az építéstől várjuk, hogy végre eljutunk oda, hogy felfogjuk az igazán fontos kérdéseket. Ez több síkon is jelentkezik. Szükséges az a környezet, amit az érzékeink által is megfelelőnek tartunk, hogy érezzük önmagunk építésének szándékát, lehetőségét.
Ez a film amellett, hogy szórakoztató és a jellegzetes angol fanyar humorral mosolyt csal az arcunkra, hátterében olyan dolgokkal hat, illetve igyekszik hatni, ami gondolkodásra sarkall. Ez az életben speciális terek feladata ilyen direkt módon, de a fiktív terek a filmekben elérhetik ugyanazt a hatást. És akárhogy is egy képzeletbeli világot mutatnak be, az embereknek szüksége van olyan fogódzó dolgokra, amin keresztül értelmezni tudja az adott szituációt. Jellegzetes kép, ahogy bent vannak egy templomforma helyen és valamilyen űr liturgiát látunk. Az adott hely szelleme nem csak az ott jelenlévő emberek viselkedéséből-öltözetéből látszik, hanem az építészeti környezet szimbolikus mivoltából is. A szimbolika ilyen értelemben az építészetnek egy nagyon fontos velejárója. Nem nézhet ki egy lakóház úgy, mint egy templom, nem működhet egy Stonehenge közepén egy Mcdonald's stb. és nem csak megszokásból nem tudjuk ezt megkülönböztetni, hanem sokkal inkább olyan ez, hogy az évezredek alatt az ember bizonyos szempontból tudat alatt csiszolja az építészetét és próbálja emberivé tenni. Nem is csak az építészetre gondolok, hanem minden olyan épített környezetre, térre stb.
A film ezekre keresi ilyen szempontból a választ, mi az az építő filozófia, amin keresztül tereket alkotunk, helyeket vonultatunk fel és érezzük azok helyességét „kényelmét”. És ez is benne van a 42-es számban, amit a szuper számítógép kiköp 10 millió éves szélsőséges várakozás után válaszként. Az élet értelme 42. talán nincs is jelentése viszont a keresés és az utazás alatt ért ingerek, amibe az épített környezet, beleszámolva most a természetet is beletartozik, fejleszt minket, megadja az élet értelmét.
Építészet vagy filozófia, nem lehet ebben az olvasatban elválasztani őket, hiszen ez kísér végig minden utazót. Nemhiába, írta le Dante olyan részletesen a pokol a purgatórium és a Menny képét, vagy ha kezünkbe akad egy utazó könyve az épített környezeten keresztül tudja leginkább eljuttatni az üzenetét.
Ahogy a Vogonok bolygója a nyomottságot, a számítógépé a végtelen ködösséget, úgy a bolygó gyár a mérnöki racionalitást közvetíti felénk. És nem is meglepő módon az ott élő szereplők tökéletesen illeszkednek a saját környezetükbe, ahogy Arthur Dent a kisvárosi angol attitűdbe.
És mivel az építette, aki ott lakik, jó esetben. Akkor most a tyúk volt előbb vagy a tojás? Az építő hatott az építményre, vagy vissza? Az egerek az építők, de mégis visszahatnak rájuk az emberek, a Vogon nép oly karakteres jellemzői kifejlődtek volna, ha nem olyan bolygón élnek, ami árasztja magából ezt a lassú nyomasztó hatást.
Azt hiszem a hatás kölcsönös. Nem létezik hatás visszahatás nélkül, ezért az építészet történetében kellő alázattal kell mindig tekinteni az elődök által létrehozottakra és akkor a múlt hatása a jövőt építheti.
1.3. Idő, tér, ház
Az utazást eddig térbeli elmozdulás alapján vizsgáltam. De ahogy elkezdtem boncolgatni a terek funkcióját úgy az idő is beleszól, mint külső meghatározó tényező. A kronológiai sorrend igen meghatározó a filmben. Pont ez a keretesség, hogy visszatérünk a térbeli kezdetekhez miközben egy időbeli utazáson mentünk keresztül, tehát effektíve már eltelt néhány nap, hét stb., mégis mikor a kezdeti startvonalra lép Arthur, ott veheti fel a fonalat ahol letette. Átutazta a világot, át is formálta, de a legjelentősebben önmagát sikerült és ezzel azt az időtállóságot sugallja, amit akkor ér meg az ember, amikor valami lélegzetállítót tapasztal.
Ez a tapasztalat az építészeti kronológiának is köszönhető. Körülrajzolódik egy nyilvánvaló fejlődés, ha úgy tetszik jövő kép, ahogy a filmben szereplő épületek fejlődnek. Az egyszerű alap nyeregtetős hagyományos a Földön oly sokszor látott épülettől eljutunk egészen az épített környezetet körbe ölelő környezet építéséhez. A folyamat során több lehetőséggel is szembesít a rendező, amit már korábban a hely-helyzetek kapcsán kifejtettem. Olyan szituációkon keresztül jutunk el a végső tapasztalatokig, ami ugyan az ott élőktől is függ, kik ők, mik ők, mit szeretnek, de ugyanakkor emiatt zseniális ez a film, hogy észrevétlenül a fejlődési folyamatot is sorba állítja és ez által egyre otthonosabb, egyre modernebb, egyre inkább az emberi jövőképhez közelítő és annak megfelelő építményeket látunk. A hagyományos már-már ósdi ház hangulata, amit még a Földön le is akarnak bontani hisz útban van a fejlődésnek, rögtön a múltba vész. Ezután elindul ez a fejlődési ugrás és hirtelen egy űrhajón találjuk magunkat, de annak lepusztult érzése mogorva hangulatot is közvetít, majd fokozatosan áttérünk a modernebbnél modernebb lakó űrhajókra, ami már önmagában is érdekes jövőkép építészeti szempontból.
Mégis a kezdeti hagyományos épülettel nincs semmi probléma rávezetnek minket a végére csak át kell tudni értékelni hogy mit is jelent. Ez meg is történik, hiszen ugyanoda kanyarodik vissza a főszereplő, és beköltözik a megszokott környezetbe.
2.Összefoglalás
Az építészet körülvesz és meghatároz. Ez egy nagyon jó közhely, de a közhelyek mindig a nagy igazságokra épülnek csak általában egy korábban felfedezett gondolatot képviselnek, ami miatt a gyorsan száguldó társadalom meg akarja pecsételni hiszen már triviális igazságként tekint rá. Jelen esetben a film a legjobb bizonyíték erre, ahogy az átlagos angliai férfi a saját zárkózott világából kénytelen kitörni és folyamatosan váltakozó környezetben felborul az eddigi világképe a pulzáló környezeti hatásokra reagálva. Beszélhetünk fiktív világról, vagy a valóságról, itt van körülöttünk és befolyásol. Az építészet időtálló, még ha nem is anyagi értelemben igaz. A környezet hat az emberekre és ez által önmaga is fejlődik. Mára a média az az eszköz, ami kiteljesítheti a tudásunkat ebben az irányban és így teljesebb képet kaphatunk a tágabb értelemben vett környezetünkről.
Felhasznált szakirodalom
http://hu.wikipedia.org/wiki/Galaxis_%C3%BAtikalauz_stopposoknak WIKIPÉDIA
Galaxis útikalauz stopposoknak (The Hitchhiker's Guide to the Galaxy) – forgatókönyv GL
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése