2011. január 23., vasárnap

Schmolczer Eszter: A népkultúra szerves térben és időben: Építészet és Média

„A népkultúra szerves térben és időben: kézről kézre, szájról szájra jár. Amit egy népi közösség kölcsönvesz, azért veszi, mert beleilleszkedik (munka)kultúrájába, azt nem devalválja, hanem szinten tartva továbbformálja, saját képére és a kor igényeihez alakítja. A népkultúra addig él, míg művelője, a közösség fel nem bomlik. Eredete, akár kölcsönzött, akár nem, a beláthatatlan régiségbe vész. Szerves, mert az „egész világra” szóló jelentéssel bír. A jelenségeket úgy csoportosítja, hogy azok a mindenség rendjét, a természet körforgását tükrözzék. Éppúgy figyelmeztet az égitestek járására mint az evilági tennivalókra, az egyén és közösség, a test és a lélek dolgaira.” (Jankovics 1998:184)

A dolgozat az „építészet mint üzenethordozó médium” illetve ennek inverze, „médium mint eszköz az építészet szemléltetésére” témájába kíván belemélyedni. Mindezeket pedig egy sajátos terület, a magyar néphagyomány által.

A néphagyomány audiovizuális megjelenítésében reflektálódó építészet által behatárolt terület és összefüggések a dolgozat vizsgálati tárgya. Az összefoglalóban fent idézett Jankovics-szöveg arra világít rá, hogy a néphagyomány, egy összetett, komplex egységet képez. Észrevétlenül, mégis páratlanul sok módon, eszközzel lehetséges az embert körülvevő világ bemutatása, hangsúlyainak kiemelése a mondanivaló és implicit jelentéstartamok, szimbolikus eszközök közötti intenzitás leképzése, mégis, ha részeire bontjuk a teljesen összefüggő, komplex képösszességet, az önálló egységek is kerek egészeket alkotnak, s többek között a képi szimbolika, helyszín- ábrázolás és léptékrendszer eszközeinek használata által magukban foglalják a teljes rendszert. Ennek kifejező példája, hogy a tárgyak, fogalmak nemcsak önmaguk jelentését hordozzák, hanem másodlagos jelentésük, szakralitásuk is van. Így jelenítik meg egyszerre a földet és az eget.
A néphagyományban egy kancsónak, egy balladának van egy elsődleges feladatuk, maga a használati tárgy, illetve az elregélt vers, de másodlagosan például a díszítése által felidéz egy történetet illetve int, óv, életutat mutat. Az ebben az értelemben vett különleges szimbolizáló elemeik támasztják alá a tartalmi, verbális mondanivalót az objektumok bemutatásának audiovizuális eszközeinek mentén.
A gondolatmenet meg is fordítható. Ennek analógiájaként a néphagyományban megjelenő építészet is teljes rendszert alkot. Ennek igazolására most nem a legkézenfekvőbb megoldást, az építészettörténeti ismertetőt választom, hanem egy másik aspektust. A népmesét. A népmesét, amely a XX. század vívmányainak köszönhetően egy másik nézőpontból, a vizuális kultúra területéről mutatok be. Az audiovizuális kultúra, amely új eszközt jelent ugyan, de a tartalmon, mondanivalón és a rész-egész egységén nem változtat.

A népmesében megjelenő építészetről szeretnék vizsgálódni. A választott történet „Az égig érő paszuly” A vizsgálati téma alapjául szolgáló mű kiválasztását indokolja, hogy a jelen történet olyan széles skálát felmutató építészeti szempontból is vizsgálható helyszín- varációkat vonultat fel, melyek lehetőséget adnak a népi építészet audiovizuális bemutatásához szükséges analízisére, különös tekintettel a helyszínek átalakulása megjelenítésének változatosságára és kreativitására. Jankovics Marcell feldolgozásában, amely a Magyar népmesesorozat I. részében található, 1997-ben készült.
A dolgozatban alkalmazott vizsgálati módszerem a következő:a részek felől közelíteni az egészhez. Ehhez nélkülözhetetlennek bizonyul azonban a részeket – a filmben levő építészeti elemek definiálása.. A rajzfilm műfajának kapcsán szintén szükséges lesz kitérni az elemek ábrázolási módjára, mivel ezek, a filmmel ellentétben absztrachált jellegűek. Érdekes kérdés lesz a megjelenő elemek léptéke, mivel ezek az urbanisztikai léptékből a belső terek bútoraikig terjednek majd. Ezenfelül vizsgálni fogom, hogy a fent említett léptékek hogyan követik egymást, melyikük milyen időtartamban jelenik meg, illetve vannak-e visszatérő motívumok.

„Az égig érő paszuly” rövid tartalmi összefoglalója

A népmese történeti vonala vázlatos jelleggel a következőképpen foglalható össze: A szegényasszony fia eladja egyetlen tehenüket egyetlen szem paszulymagért. Az asszony végleg elkeseredik, a fiú azonban elülteti a magot a házuk elé, s egy éjszaka alatt kinő belőle egy égig érő paszulyfa. A fiú felmászik a fára, s a tetejére érve egy másik világban találja magát. Ott találkozik egy asszonnyal, akinek az ura a háromfejű sárkány. Az asszony megvacsoráltatja a vendéget, s elrejti ura elől. A sárkány hazatértekor ráparancsol kicsi fekete tyúkjára, hogy toljon arany tojásokat, megvacsorázik, s elalszik. Az éj leple alatt a fiú ellopja a tyúkot, lemászik a paszulyfán, majd leérve kivágja azt, s az őt üldöző sárkány leesik róla szörnyű halált halva. A szegényasszony és fia pedig meggazdagodnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Eszköztár
A történet hármas tagolású, amely bűvös szám, s igen gyakori a magyar néphagyományban, így a történeti struktúrával összefüggésben megjelenített helyszínkép tagolás szintén a hármas jelleget követi, amennyiben a szegény kunyhó- a piac és a paszuly mint szignifikáns terek közé csoportosítjuk a történetet. Természetesen az út, a piac, illetve az égbolt megjelenítése szintén említést igényel.
Az ezen bontásban elhelyezhető részek pedig rendre a szegény viskóban, a fenti világban, majd ismét a kunyhóban játszódó jelenetek. Ezek közül az első a leghosszabb, de itt gyakorlatilag megjelenik a teljes építészeti eszköztár, s a továbbiakban ezek térnek majd vissza ugyanabban vagy bővített formában.
Az audiovizuális építészeti eszköztár a következő elemekből tevődik össze:
• az ország, a mese színtere
• szegény kunyhó - kívülről
• szegény kunyhó - belülről
• út
• piac – városias tér
• kunyhó udvara, kertje
• paszuly mint lépcső vagy létra
• az égbolt mint födém


Ábrázolás, megjelenítés

A rajzfilm jellegzetességét adó ábrázolás legjobban a „papírmassé perspektíva” és a mesekönyvi síki ábrázolás közti széles skálára tehetően határozható meg. Az építészeti elemek szinte kizárólag a fent nevezett perspektívában jelennek meg, mely által kiemelik az egyes terek meghatározó jegyeit, így határozva meg a helyszínt, környezetet. A további részletek ábrázolása egyre jobban a két dimenzióban történő ábrázolás felé tolódik. Ezért minden jelenetnél úgy használja a megjelenítési dimenziók közötti átmeneteket, hogy a háromdimenzió definiál, a kétdimenzió pedig finomít, kiegészít. Ennek remek példája a szerény kunyhó belső tere illetve, a gazdag ház belső képi ábrázolása. Ez utóbbiban sokkal több, s részleteiben is kidolgozott bútor jelenik meg, - mely közvetett célt is szolgálva ennek segítségével tudatosítja a rejtett jelentéstartam mondanivalóját: a társadalmi különbségek vizuális megjelenítése által-. Magának a szobabelsőnek a perspektívikus ábrázolása alig változik mindkét esetben. A jelenetekben megjelenő fény szintén absztrakció, kiemelésre, figyelemfelkeltésre szolgál, a valósággal nincs kapcsolata. Például egy faliórára vetülő fénycsóva, amelynek formája nem feleltethető meg a szoba ablakainak, pusztán az idő múlására kívánja felhívni a figyelmet.

Léptékek

A mesében fellelhető építészeti elemek igencsak eltérő léptékűek. Az indító helymeghatározástól – ország – a ház előtti kiskertig illetve a bútorokig minden előkerül.
Az építészet teljes spektrumát megjelenítik: település, épület, belső, bútor, tárgy. Arányuk azonban túlnyomórészt a belső terekre, bútorokra fokozódik. Arra, ami közvetlen körülveszi az embert, az otthonában. Nagyobb léptékek a főként az egy helyen élő emberek fejében kevésbé jelennek meg ezért ez háttérbe is szorul. A nagyobb távolságok, világok csak a vándoorok, szerencsét próbálók jussa.
Azonban fontos megjegyezni, h az egyes helyszínek között mindig van építészeti összekötés. Az út – vízszintes értelemben, a paszuly mint a létra vagy lépcső metaforája, amely két világot köt össze. A két világot egy vízszintes födémmel, az égboltozattal választják el.
Ezeket azonban csak a világvándor fiúgyermek ismeri meg. Édesanyja otthon marad. Ő a belső terek, bútorok, az udvar és kert veszi körül.

Érdekes felvetés, de gazdagság is léptékkülönbségben jelenik meg. A kicsi kunyhó szerényebb, arányaiban is kisebb mértékben ábrázolják. A gazdag kunyhó impozáns, rengeteg kiegészítő elemmel mint kapuk – gyalogos és szekérnek való- kőkerítés, amely magas. A belső terek is nagyobbak. Ezek méretkülönbségek nem pusztán a fizikai valóságot ábrázolják, hanem léptékváltásban is megjelennek.


Léptékek sorrendje

A mese léptékei nem egymást követik, hanem a történeti síkokkal párhuzamosan változnak, dinamikusan ugrálnak, az idősíktól függően előre haladnak, majd visszatérnek.
Itt kiemelhető a vizuális ábrázolás például azon jelenet tekintetében, amikor a kunyhóból elindul a fiú a vásárba, onnan vissza, majd a szobabelső, a paszulyfáról lenézve a nagyvilágra…
A tér szűkül, tágul, ritkul és sűrűsödik. Lüktet. Az egésznek kialakul egy ritmusa mint egy tánczene. Vannak visszatérő motívumok, így a léptékek egymásutánisága is egy variáció: A-B-A-A(variáns).

Vizsgáljuk meg ezt a mozgást a mese első részére.
• A nagy világban meghatároznak egy pontot, ahol a szerény kunyhó áll. Hirtelen szűkülés. Nagy léptékváltás.
• A kunyhóból elindul a fiú a vásárba. Tágul a világ. Közepes léptékváltás.
• A vásárból hazatér a gyermek. Ugyanaz a mozgás, csak visszafelé. Ellentétes léptékváltás, szűkülés.
• A kunyhóbelső megjelenése. A kisebb lépték felé halad a történet, de csak kicsi különbséggel.
• Másnap reggel felmászik a fára, s majd beleszédül, hogy látja a nagy világot. Visszaugrunk az indítóléptékhez.
• Utána ismét megjelenik egy ház. A legelső léptékváltás ismétlődése.
• Házban a bútorok. Kisebb váltás.


Összefoglalás

„A népkultúra szerves térben és időben: kézről kézre, szájról szájra jár. Amit egy népi közösség kölcsönvesz, azért veszi, mert beleilleszkedik (munka)kultúrájába, azt nem devalválja, hanem szinten tartva továbbformálja, saját képére és a kor igényeihez alakítja. A népkultúra addig él, míg művelője, a közösség fel nem bomlik. Eredete, akár kölcsönzött, akár nem, a beláthatatlan régiségbe vész. Szerves, mert az „egész világra” szóló jelentéssel bír. A jelenségeket úgy csoportosítja, hogy azok a mindenség rendjét, a természet körforgását tükrözzék. Éppúgy figyelmeztet az égitestek járására mint az evilági tennivalókra, az egyén és közösség, a test és a lélek dolgaira.” (Jankovics 1998:184)

A dolgozat az „építészet mint üzenethordozó médium” illetve ennek inverze, „médium mint eszköz az építészet szemléltetésére” témájába kíván belemélyedni. Mindezeket pedig egy sajátos terület, a magyar néphagyomány által.


Amennyiben az építészetet úgy definiáljuk mint a téralkotás tudományát és művészetét egy adott helyen ill., térben, amely sok elemből tevődik össze, akkor ezen analógia kapcsán a vizsgált népmesében fellelhető építészeti elemek összegyűjtésével, ezek vizsgálatával, elemzésével tán furcsán hangzó, de a magyar hagyomány, a gondolkodásmód leírható építészeti eszközökkel, amelyek az audiovizuális kultúrában jelennek meg. S itt csatolnék vissza a kiindulási állításra, vagyis az „építészet mint üzenethordozó médium” ill., a „médium mint eszköz az építészet szemléltetésére”. Az egyes elemek önmagukon túlmutató jelentéstartalmukkal, az „egészet” jelképezve, amelyeket film, rajzfilm műfajának segítségével mutattam be.
A kultúra és civilizáció tehát, miközben mind térben, mind időben sokféle, egyetemes. Egyetemes a kultúra abban, hogy az emberi lét alapjaira épül, s a civilizáció szolgál neki keretül, ad neki időszerű formát. Egyetemes abban, hogy minden ember valamilyen műveltség birtokában, civilizáció tagjaként teszi mindezeket: műveli a földjét, nemesíti termesztett növényeit, háziasított állatait, javítja eszközeit és saját magát. Képet alkot a világról, hitet vall, vallásának, világnézetének erkölcsi előírásait megtartja és ünnepeit megüli, végül pedig mindeme törekvésében eszményeihez igyekszik hű maradni, mivel saját kultúráját erénynek tekint.(Jankovics, 166.o.)


Irodalomjegyzék

Jankovics Marcell: Magyar népmesék I. (1977)
Az égig érő paszuly
http://www.youtube.com/watch?v=p4r0_D_ni4o

Jankovics Marcell: „Mély a múltnak kútja...” – Gondolatok a kultúráról,
Csokonai Kiadó, Debrecen,1998

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése