A dolgozatomban a város, mint építészeti megjelenés és a film kapcsolatát szeretném bemutatni, egy konkrét film elemzésén keresztül. A választott film, Walter Ruttmann: Berlin, egy nagyváros szimfóniája című filmje, amely az 1920-as évek avantgárd filmművészetének egyik legjelentősebb darabja. A nagyvárosok, illetve a filmgyártás kialakulása egy időszakra tehető. Az új életformával együtt járó, korábban ismeretlen élmények feldolgozására a film új,remek eszköznek bizonyult, az új, filmes eszközökkel, alapvetően a mozgások ábrázolásának képességével jól megjeleníthetőek a nagyvárosi élet tipikus jelenségei, mint például a rohanás, a tömeg, az átláthatatlanság, vagy személytelenség.
1. Az 1920-as évek filmjei
Berlin, egy nagyváros szimfóniája
Rendező: Walter Ruttmann
Némafilm, 62 perc
Forgatókönyv: Karl Freud, Carl Mayer, Walter Ruttmann
Zene: Edmund Meisel (de elérhető más zeneszerzők műveivel, vagy teljesen néma változatban is)
Operatőr: Robert Baberske, Reimar Kuntze, Karl Freund, László Schäffer
Vágó: Walter Ruttmann
1927
Gyártó: Deutche Vereins.Film Les Produkctions Fox Europa
A film 1927-ben készült, abban az időszakban, amikor a filmkészítők azért küzdöttek, hogy a film is egyenrangú művészeti ágazattá válhasson, a film legyen a „hetedik művészet”. Ebben az időben sok kísérleti film készült, megkezdődött a filmelméleti gondolkodás, a legtöbb filmkészítőnek, illetve avantgárd művésznek létezett elméleti munkássága is. Letisztultak a filmes eszközök. A 1920-as évek avantgárd filmjeinek főbb irányzatai a francia avantgárd, az orosz montázsiskola - már az 1910-es évektől -, az olasz futurizmus és a német avantgárd voltak. Az első világháború után az amerikai filmek dominanciája volt a jellemző, Európában a gazdasági gondok megnehezítették a filmkészítést. Emiatt alakult ki az a törekvés, ami ebben az filmben is fő szempont volt, hogy minél kevesebb technikai berendezéssel, lehetőleg természetes környezetben, illetve természetes fényviszonyok közt forgassanak. Ebben az időszakban több városfilm is készült, mint például Dziga Vertov: Ember a felvevőgéppel (Szentpétervár), Jean Vigo: Nizzáról jut eszembe és Cavalcanti: Csak pár óra (Párizs) című filmjei. Ezen filmek közös jellemzője, hogy stílusukat tekintve valahol, az úgynevezett „tiszta film” és a dokumentumfilm kategóriái közt helyezkedtek el. A tiszta filmek szakítottak azzal a korábban bevált gyakorlattal, hogy klasszikus értelemben vett történetet meséljenek el. Szorosan kapcsolódtak az expresszionista festészeti irányzathoz és a fotóművészethez, illetve a zenéhez. Kizárólag a saját filmes eszköztárukat alkalmazták, ezek az alkotások felfoghatóak voltak a festészet és a fotózás formáinak „síkrahelyezéseként”. Nagyon fontos szerepet kaptak a mozgások és ritmusok, mert így sokkal hatékonyabban lehetett bizonyos érzelmeket közvetíteni. Az avantgárd filmek általános jellemzője, hogy nem realisztikusan ábrázoltak egy-egy témát, hanem egy kiemelt szubjektív szempontból mutatták be azt. E tekintetben a Berlin, egy nagyváros szimfóniája kivételt képez, mert a itt a készítők csakis a valós állapotok bemutatására törekedtek.
2. A film története
A film szerkesztésében követi a zenei szimfónia kialakult szabályait. A film, a város életét festi le, egy nap történéseinek bemutatásán keresztül. A zenéhez hasonlóan öt felvonásból áll, a felvonások a különböző napszakokról szólnak.
• 1. felvonás – hajnal
Az első snittek a vonatokról és az azokhoz kapcsolódó tárgyakról szólnak, vonattal érkezünk meg a városba. Berlinhez közeledve, a vasúti infrastruktúra tárgyai és a képeken megjelenő épületek egyre nagyobbak. Az üres pályaudvarra érkezünk meg. Az itt következő snittek még messziről, madártávlatból mutatják Berlint, majd fokozatosan megérkezünk a teljesen üres és elhagyatott városi terekbe. Itt jelenik meg először az óra, hajnali ötkor. A város néptelen és néma, a kirakatok üresek, a próbababák élettelenek. Az első szereplő egy kutyát sétáltató ember. Majd folyamatosan egyre többen lesznek az utcákon, minden most nyílik ki, a villamos remizek, a kirakatok és a gyárak is. Először néhány munkába indulót látunk, majd fokozatosan egyre nagyobb tömegeket. Ahogy egyre többen lesznek, úgy gyorsulnak fel a járművek, a zene és az élet. Mindenki egy irányba halad, árad, a munkába. Sorban megjelennek a későbbi felvonásokban is visszatérő motívumok, a járművek, a gyárkapu, a kirakatok, a hömpölygő embertömeg, a lépcsők és a gépek. A gépek szerepe talán ebben a felvonásban a leghangsúlyosabb, a gépek hatalmasak és lenyűgözőek. Bonyolultak, de mégis nagyszerűen szerkesztettek és tökéletesen működnek, attól függetlenül, hogy épp villanykörtéket, tejesüvegeket, vagy acélt állítanak-e elő. A felvonást lezáró kép gyárkéményeket ábrázol.
• 2. felvonás – reggel
A felvonás elején az első felvonáshoz hasonló jeleneteket látunk, nyíló ablakokat, kirakatokat, a reggeli munka kezdetét, de itt mégis minden sokkal kisebb, emberibb. Először jelennek meg női kezek és arcok, az iskolába induló gyerekek. A hangulat sokkal vidámabb, a légkör pedig intimebb. Gyári munkások helyett itt cselédeket, postásokat, árusokat látunk. A pontos idő reggel nyolc óra. Miután az iskola elkezdődik, sorra nyitnak ki a különböző üzletek, cigaretta boltok, kávézók, ruhaüzletek. Újra látjuk a kirakatban a próbababákat, ahogy megvilágítja őket a napfény, így máris életszerűbbek. A jelenet felénél láthatunk először olyan szereplőket, akikről nem teljesen egyértelmű, hogy dolgozni kezdenek. Az első felvonáshoz hasonlóan, azért főképpen mégis munkába induló emberek szerepelnek, ugyanazokat az állomások, lépcsők, villamosok következnek, de itt más fényben, más utasokkal, más légkörben. Itt találkozunk először azokkal a jelenetekkel, amik a sokféle közlekedési eszközt ábrázolják egyszerre. Akkoriban speciális problémát jelentett az, hogy egyszerre közlekedtek villamosok, lovak, lovas kocsik, autók, vonatok, biciklisek és gyalogosok. Mindenféle lifteket és felvonókat látunk, majd az iratos szekrények feltekeredő ajtajait, most az írásos munka is megkezdődik. Ennek a felvonásnak a végén (is) felgyorsul a zene, összefolynak, és követhetetlenné válnak az események, akárcsak a végtelen telefonhívások.
• 3. felvonás - délelőtt
Ez a felvonás is vonatokkal kezdődik, akárcsak az első. Majd az építkezéseken zajló munkát látjuk. Utána ismét a városi közlekedést, viszont ettől a résztől már nem jellemző az a folyamatos áramlás, ami az első két felvonást végig kísérte. Közelebbről láthatjuk az embereket, akik már megállnak, hogy meghallgassák a reklámokat, kiszállnak a taxiból, hogy összeházasodjanak, vagy éppen összekapnak valamin az utcán. Először figyelhetünk meg konkrét arcokat, a munkától eltérő cselekvéseket, nem csak általános alakokat. Ugyanakkor a közeli képeket mindig távlati képek követik, hogy érezzük, az egyes események, csak apró részletei a nyüzsgő forgatagnak, a rendszernek. Az emberek és a járművek mozgására rímel a kirakatokban található figurák mozgása is. Látunk templomba csoszogó nénit, aki kirí a tömegből, ez a felvonás lassabb része. Ünnepélyesebbek a jelenetek, új közlekedési eszközök jelennek meg, mint például a halottas kocsi, vagy a repülőgép. De a felvonás végén a vonatok is visszatérnek és a pályaudvarok is, csak most azt láthatjuk, hogyan kezelik a csomagokat, illetve az emberek hogyan váltanak jegyet. Tipikus képek a kereszteződésben várakozó gyalogosok a suhanó járművek között. Az újságok is feltűnnek, a gyártástól a terjesztésig követhetjük az újságok útját. A felvonás az előzőekhez hasonlóan egyre gyorsuló, egyre kaotikusabb jelenetek sokaságával végződik, szenzációval és újság címlapokkal, ideges állatokkal.
• 4. felvonás – ebédidő és délután
Ez a felvonás a második felvonásban látható óra újbóli megjelenésével kezdődik, pontosan déli tizenkettőkor. A korábbiakhoz képest most nagyon más képeket látunk, az emberek nem elkezdik, hanem éppen befejezik a munkát. Minden lelassul, megnyugszik. A szereplők esznek, isznak, vagy azon munkálkodnak, hogy mindenki ehessen, ihasson. Látunk, munkásebédeket, éttermeket, bárokat, parkban sziesztázókat, csokiért sorban álló gyereksereget. A képek megint személyesebbek, kedvesebbek, családiasabbak. Az állatok és az emberek is elpillednek, akár csak a gépek a szín elején. (A mosogató- és szárítógépek persze ilyenkor is működnek.) A snittek ugyanolyan ütemben követik egymást, mint a korábbi felvonásokban, de a mozgások az egyes jelenetekben sokkal nyugodtabbak és lassabbak. Ez a szín a pihenésről és a szabadidő eltöltéséről szól. A ebédidő végéig. A felvonás második felében ismét munkafolyamatokat látjuk, az újságok nyomtatását, az újrainduló termelést, az egyre gyorsuló képeket, amelyek lassan káoszba torkollnak, amit a hullámvasút mozgása, a kör-körös kameramozgások, a sok értetlenül bámuló emberi arc és pörgés érzékeltetnek. Eddig sütött a nap, de most feltámad a szél és elered az eső. Az eső hozza el a munka végét, a korábban kinyíló gyárkapu bezárul, az emberek mosdanak, a munkanapnak vége. A korábban felsorakoztatott járművek már nem dolgoznak, ezúttal lóverseny, autóverseny, futóverseny, evezős verseny és úszóverseny képeit láthatjuk. A főszerep a sporté. Ez a felvonás az események lelassulásával ér véget.
• 5. felvonás – este és éjszaka
Ennek a felvonásnak az elején a fényeké a főszerep. Ablakokat és kirakatokat látunk, ahogy kivilágítják őket, esti városképek és világító reklámfeliratok következnek. Az emberek moziba mennek. Az újra felbukkanó próbababákon most esélyi ruhákat csillognak, akár csak a táncoló embereken. Akik ilyenkor dolgoznak, a színésznők, most készülődnek a fellépésre, öltözködnek, sminkelnek. A cirkuszi jelenetekben megint új „szerepben” jelennek meg a járművek, a szórakoztatásban, az előadás részeként. A felvonás a zene és a tánc ritmusára épül. Később legördül a függöny, az előadásoknak vége, az emberek hazafelé tartanak. Eztán a téli sportok jelenetei következnek. A nappali felvonásokban nyári ruhákat és napfényt látunk, az esti jelenetek és fények hidegebbek. A sportos képek után mulató emberek következnek, van, aki sörözik, van, aki táncol, némi erotika is látható, táncos lányok, szép női lábak és dekoltázsok, ritmusok. Koktélruhák és koktélok, tánc, kártya, rulett. A felvonás végén ismét visszatérünk a járművekhez, a gyorsuló tempóhoz, a film tűzijátékkal és kivilágított világítótoronnyal fejeződik be.
3. A film eszközei
A városfilmek, mint amilyen ez is, filmes eszközökkel próbálják bemutatni egy nagyvárosok sajátosságait, illetve az ehhez kapcsolódó jelenségeket. Ebben az időszakban alakulnak ki azok a tipikusan városi helyszínek és témák, amelyek a későbbi korok filmjeiben is mindig meghatározóak lesznek és szinte ösztönösen üzeneteket közvetítenek a városokkal kapcsolatban. Ezek lehetnek az állomások, nagy forgalmú kereszteződések, bárok, irodaházak, ügyvédi irodák, stb. Ebben a filmben is sok olyan képsor jelenik meg, ami a későbbi korokban szinte klisévé alakul. Ilyen a revü és a lokálok megjelenítése, az éjszakai élet ábrázolása, a rulettasztal. Sok krimiben láthatóak szinte ugyanolyan jelenetek az újságokkal kapcsolatban, mint itt: gyártás után „kiömlő” papírtömeg, vagy a sorjázó, szenzációs híreket közlő címlapok, és az újságokat árusító fiúk. A város hatalmas, zsúfolt, rohanó, lehetetlen egészében átlátni, vagy megérteni. Csak egyes részeit lehet ábrázolni, változó szemszögekből. Ez a mű ilyen részletekből összeállított montázs. Nincsenek benne kiemelkedő jelenetek, vagy személyek, minden egyes snitt ugyanolyan fontossággal bír, így áll össze az egész egy, meghatározó és lebilincselő benyomássá.
A városok ábrázolása általában kiemelkedően fontos azok számára, akik ott élnek, akiknek ez a környezet jelenti az otthont, a helyet, amihez a legjobban kötődnek.
Az otthon tulajdonképpen egy életstílus, amely különböző apró részekből áll össze. A város, a terek és a lakás ennek az érzetnek nagyon fontos alkotóelemei.
Az otthon, mint a négy fallal körülhatárolt tér, az egyik legfontosabb hely az ember számára. Ebben a tényleges formában ez nem jelenik meg a filmben, azonban a kötődés kialakulásában fontos szerepet játszó ismerősség számos példája igen. A film legtöbb jelenete pont olyasmikről szól, a nap kezdetével, a munkával, a szórakozással kapcsolatos dolgokról és tárgyakról, amik mindig változatlanok, szinte rutinszerűen kötődnek egy átlagos naphoz. Ezek a dolgok azok, amikre mindig számítani lehet, és amik sajátunkká teszik a környezetünket. Ilyenek a villamosok, az órák, a kirakatok, a megtanult útvonalak és a filmben látható viselkedésmódok, amik egy másik városban egészen biztosan másmilyenek lennének.
Ez a film különleges abból a szempontból, hogy bár egy meghatározott városról, Berlinről szól, mégsem törekszik arra, hogy Berlin sajátosságait mutassa be. Témafelvetéseiben sokkal inkább foglalkozik a nagyvárosokra általánosan jellemző, új jelenségekkel. A rendező kifejezetten arra törekedett, hogy az eseményeket a maguk valóságában, tényszerűen mutassa be. A képeket érzékeny filmre fényképezték, hogy elkerülhető legyen a külön világítás használata. A jeleneteket nem rendezték meg, a kamerát sokszor elrejtették, hogy a szereplők a lehető legtermészetesebben viselkedjenek. A városi filmek helyszíneinek ábrázolásakor gyakran tetten érhető a rendezők szubjektív benyomása, vagy véleménye, például azáltal, hogy a kiválasztott képek vonzó környezetet mutatnak-e, vagy szép időjárási körülmények között fényképezték-e őket. Az avantgárd filmek esetében kifejezetten ez a típusú, szubjektív ábrázolás a jellemző. Ezzel szemben Ruttmann nem ábrázolja sem szépnek, sem csúnyának Berlint, a film sem nem kritikus, sem nem dicsérő. Sokkal inkább hangsúlyt kapott a művészi ábrázolás, mint alapvetés. A jelenetek forgatásánál az esztétika volt az elsődleges szempont. Az egyes snittek, a tartalmuktól függetlenül, pusztán a foltok kompozícióiként is élményt jelentenek, a fekete-fehér-szürke felületek aránya művészeti alkotást hoz létre. Jó példa erre az a néhány snitt, amelyben a táncosnők lábait fényképezik, vagy amikben az egymásba futó sínpárok visszatérő motívumai és a száguldó vonatok szerepelnek.
A film elkészítésekor az egyik legfontosabb szempont a mozgások és ritmusok kialakítása volt. A film jelenetei ugyanolyan hosszúak, a lassulásokat és gyorsulásokat a zenei hatások mellett az jeleníti meg, hogy az egyes jelenetekben milyen ütemű mozgásokat láthatunk. A ritmus kialakításának szintén fontos eszköze a nézőpontok és témák váltogatása és megfeleltetése. Minden felvonásban hasonlóan fedezhetünk fel párhuzamosságot az emberek, az állatok, a járművek és a gépek mozgása között. Az egyes témák azonban mégsem egyforma időközönként bukkannak fel, ahogyan az sem következetes, hogy a jelenetek milyen témával kezdődnek, illetve fejeződnek be. A szimfóniákra jellemző gyors-lassú-gyors tempó a felvonásokban is követhető. Az film egészére sem egyenletes tempó jellemző, hanem észrevehető egy általános gyorsítás, amennyiben a napok egyes szakaszainak bemutatására nem ugyanannyi idő jut, csak a negyedik felvonás elején érkezünk meg a nap feléhez, és az esti-éjjeli szakasz bemutatására mindössze tíz perc jut.
Összefoglalás
A Berlin, egy nagyváros szimfóniája egy avantgárd városfilm, amely azért jött létre, hogy az új, filmes eszközökkel mutassa be a város életét és légkörét, egyúttal egy művészeti alkotást is létrehozott. Mivel nincsenek benne megrendezett és színpadi jelenetek, történeti értéke is jelentős, sokban hasonlít a dokumentumfilmekre. A film elsősorban a tipikus nagyvárosi életet, az ember által létrehozott, mesterséges életteret ábrázolja, a kísérő zenei szimfónia szabályainak és ritmusának megfelelően szerkesztve. Más avantgárd filmekkel ellentétben, ez a mű objektíven közelít a témához, az ábrázolt témával kapcsoltban nem fogalmaz meg kritikát, vagy véleményt. A városi élet ilyen eszközökkel történő ábrázolása gyakran fellelhető a későbbi filmekben, reklámokban és videó klipekben is.
Felhasznált szakirodalom
Martinkó József (2010a). Hogyan írjunk esszét WGA szája íze szerint? in: Magas gondolatok az írásról. Kukutyim kiadó, Budapest, p. 122.
Wikipédia - Berlin egy nagyváros szimfóniája -
http://hu.wikipedia.org/wiki/Berlin,_egy_nagyv%C3%A1ros_szimf%C3%B3ni%C3%A1ja
PORT.hu – Berlin egy nagyváros szimfóniája - http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=5020
Kassák Lajos: Az abszolút film. Berlin - A nagyváros szimfóniája - http://www.intermedia.c3.hu/mszovgy1/kassak.htm
Fáber András: Ruttmann Berlinje - http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=5004
Wikipédia – Szimfónia - http://hu.wikipedia.org/wiki/Szimf%C3%B3nia
Metropolis - 2008/2 - Film és építészet
Metropolis, X. évfolyam (2006), 3. szám: A kortárs iráni film
Mehrnaz Saeed-Vafa: Helyszín (fizikai tér) és kulturális identitás az iráni filmekben.
Ford.: Czifra Réka és Hagen Péter (58-69 o.)
A filmtér és idő - http://www.media.ars-wonderland.hu/5_intro.html
BORDWELL, David – THOMPSON, Kristin, A film története, Budapest, Palatinus, 2007, p. 771.
GELENCSÉR, Gábor, A város és a mozgókép, www.c3.hu/~mediaokt/gelencser-0.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése