FARAGÓ Melinda: KÉPZELETEINK ÉPÜLETEI – A GYŰRŰK URA

A Gyűrűk Ura trilógia egy kevesek által ismert mese, vagy fantasy történet volt csupán, míg 2001-ben a mozivászonra nem került. Akkor berobbant a köztudatba, s ma már nincs ember, aki legalább ne hallott volna a hobbitokról és az „egy gyűrűről”. Szép tündérmesének tűnik, de talán több köze van a valós világunkhoz, mint azt első ránézésre gondolnánk. Az, hogy egy képzeletbeli világ hogyan is néz ki, sokat elárul gazdáiról, azaz az alkotóiról, de talán általánosságban véve rólunk, a filmnéző emberekről is. A Gyűrűk Ura világához ki kevésbé, s ki jobban, de általában mindenki valamelyest vonzódik. Igaz ez az épületekre leszűkítve is. De mi teszi oly vonzóvá őket?
Amit a néző a filmvásznon láthat, több évtizednyi munka remeke. Különböző alkotók sok éven át képzeltek s rajzoltak, született sok illusztráció, aztán azokból a film. A film, amivel felkerült az „i”-re a pont. Tolkien munkájának és annak sok évtizedes prezentálási kísérleteinek koronája. Ám a képzelet helyett szinte egy konkrét tény. Nincs többé mit kitalálni, a film ezt meghiúsítja. Ez a fantasy nem képzelet többé. De azért a vágyakozást fenntartja.

1. A történetek története
Tolkien Középfölde történetét 1937-től 1949 között, a második világháború viszontagságai alatt írta. A születésében fontos tényező volt az emberi gonoszság megtapasztalása, és a földi pokolból való elvágyódás.
„Mítoszaink talán tévelyegnek, de bármily tétován is, az igaz cél felé haladnak, míg a materialisztikus „haladás” csak az ásító szakadék felé vezet, a gonosz hatalmának vaskoronája felé.” – Tolkien, 1931 szeptember 19.

1.1 Mitől tud működni maga a történet?
Tolkien az egész világon egyedülálló munkát végzett. A semmiből létrehozott egy tökéletesen kidolgozott képzeletbeli világot. Azaz nem is a semmiből hozta létre.
Történtek hasonló kísérletek sci-fi, fantasy történetek kapcsán. Ezek a világok ténylegesen a semmiből születtek, épp ezért sok ellentmondást tartalmaznak. Egy más bolygón létrejövő élet, környezet kialakulását kitalálni lehetetlen ellentmondás nélkül, mert az ember logikája földi, egy olyan logikai rendszert nem lehet megalkotni, ami nem az. A teljes mértékben kitalált elemeket tartalmazó történetek nehezen tudnak mélységekig hatni. Hiányosak. A hiányokat pedig saját tapasztalatokkal tölti ki az ember. Ezért ezek a világok mindig ellentmondásosak.
A Gyűrűk Urában is vannak le nem írt részletek, miértek, de mivel az általunk is ismert földi környezetbe van helyezve a történet, azt teljesen át tudjuk élni. A szereplők ugyan nem olyanok, akikkel az utcán összefuthatunk, de ha máshonnan nem is, legalább kiskorunk gyermekmeséiből nyert tapasztalatokból megérthetjük őket.
„Tündérországban pedig sok minden más is ott van a tündérek és manók, törpék, banyák, trollok, óriások és sárkányok mellett: ott van a tenger, a Nap, a Hold, az ég és a föld, és minden dolog, ami ezekben lakozik: fa, madár, víz és kő, bor és kenyér, és mi magunk, halandó emberek is.” - Tolkien: A tündérmesékről
Saját bevallása szerint is egy erősen vallásos, erős erkölcsi, morális alapokra épült világot hozott létre a műben. A világát a római katolikus vallás, a germán, kelta és finn mitológia és tündérmesék alapozzák meg.
A történet időtlen. Tudjuk, hogy a Földön játszódik, a történelem előtti időkben, valamikor, mindegy mikor. Noha semmi nem igazi, minden valóságosnak hat. A kezdetekkor a földrészek máshogy is formálódhattak volna, hegyek máshogy is gyűrődhettek volna, a lények máshogy is fejlődhettek volna, mint a valós világban. Az egyedüli, ami ténylegesen megkülönbözteti ezt a fantázia világot a mi valóságos világunktól, a varázslat, ami szintén csak attól érthető és értelmezhető, hogy a mi világunkból hiányzik, ezért a miénkhez hasonlatos fantáziavilágot gazdagítani tudja.
Az „ördögi részletek”, konkrétumok pedig igazán ki vannak találva. Aki a történethez nyúl, csak a fejét kapkodja a sok meggyőzően közölt név, hely hallatán és egy egész Tolkien által megalkotott történelmet talál.
„Úgy hatott rám, mint a háború 1914-es kitörése, mikor felfedeztem, hogy a «legendák» függenek attól a nyelvtől amelyhez tartoznak; de egy élő nyelv ugyanúgy függ a legendáitól, melyeket tradicionálisan közvetít. [...] A volapük, eszperantó, ido, novial, stb. stb. mind holtak, sokkal inkább mint az ősi, már nem használt nyelvek, mivel a létrehozójuk soha nem talált ki eszperantó legendákat...” - J. R. R. Tolkien bizonyos Mr. Thompsonnak írott leveléből, 1956
A kitalált épületek, a történet egyéb elemeihez hasonlóan működnek. Olyan, mint a mi világunk, de mégis minden kicsit más. Azt mondhatja az ember: akár ilyen is lehetne. Nincs egy alternatív építészettörténet végig görgetve, de mégis hiteles, hisz a korábbi valós ismereteink és tapasztalataink által megalapozott.

1.2 Az illusztrációktól a filmig
A megalkotott mitológiához maga Tolkien is készített akvarelles illusztrációkat. Filmes szándékoktól mentes jelentősebb illusztrátora volt még Angus McBride, aki történelmi és mitológiai események feldolgozásával foglalkozott. A későbbi film grafikusaival szinte egy lapon említik Ted Nasmith-et. Ám ezek természetesen idejükben csak a könyvnek megfelelő nyilvánosságot nyerhettek.

Viszont a ’70-es években egyre nagyobb figyelmet kapott a mű, s ezért a megfilmesítésének gondolatai is fel-fel lobbant. Terbe vette például a Beatles a történet megfilmesítését, ám abból a produkcióból nem lett semmi.
A legelső Tolkien-mű feldolgozása a Rankin és Bass Stúdió ’77-es „A hobbit” című rajzfilme volt. Azt a ’78-as Bakshi-féle kétrészes feldolgozás követte, mely már „A Gyűrűk Urát” dolgozza fel. Az első rész igazán igényes animációs munka, érdekes animációs technikákkal (film és animáció vegyítése), szép kompozíciókkal. Igen jelentős állomás ez a Gyűrűk Ura megfilmesítése terén. Millió ponton emlékeztet a később elkészült filmre. Sokszor teljesen hasonló jelenetek, téri helyzetek, képi világ mutatkozik meg benne.
A rajzfilm folytatását ismét Rankin és Bass készítette „A hobbit”-éhoz hasonló animációval, mely Bakshiénál sokkal szegényebb képi világgal bír, arról nem is beszélve, hogy musicalszerű dalbetétekkel fűszerezték.
Majd sok évvel később Peter Jackson rendezésében készült el a mindenki által ismert filmváltozat, ami nemcsak, hogy nagy sikert aratott, de meghozta a korábbi illusztrátorok, és magának a műnek a sikerét is.

2. Előképek
Mivel a mi földi világunk ad teret a történetnek, elkerülhetetlenül kell, legyen ismert, valaha létező földi előképe a középföldi építményeknek.
De az előképet többféle szempontból is értelmezhetjük. Jelen esetben beszélhetünk konkrét formai előképekről, de előtte szót kell ejteni egy elvontabb előképről, mely a formai elemeknél sokkal átfogóbb, és inkább a valós világunkról szól, mégis sok mindent megmagyaráz a Gyűrűk Ura-béli épületek kialakításáról.

2.1 Elvont előkép
Az elvont előkép tulajdonképpen az ember általános képzeletbeli ideális építménye. Vagyis több annál. Egy modell, mely nem konkrét épületről szól, hanem egy társadalmi szövevényről is, melyben épületek születnek. Ez több mint formai jegyek összessége. Ez maga a magyarázat arra, miért pont azokat a konkrét formajegyeket használtak fel a Gyűrűk Ura filmbeli épületeihez, és megmagyarázza az irántuk táplált vonzalmunkat.
Ezekben a műépítményekben (műépítmény alatt azokat az építményeket értem, melyek nem „vernakuláris” eredetűek, mint a hobbit házak, vagy a tündék lakta Lórien.) méreteik, égi magasságaik és elkápráztató kialakításuk miatt, az emberi léptéktől való idegensége miatt van egy bizonyos szakralitás. Földi rokonítás képpen, olyan, mint egy piramis. Az agyunk tudja, hogy olyan emberek építették, mint mi, de a saját képességeinket és erőnket figyelembe véve, ez hihetetlennek tűnik. Az építmény ezáltal transzcendens világba emelkedik.
Megvan bennük az a „plusz”, amiért a hétköznapi ember (ezalatt az építészeket is értem) a „régi” épületeket csodálja, s amit a hétköznapi értelemben vett „modern” épületekből hiányol. Kissé általánosabb tanulságot vonva, mondhatjuk, hogy régen a saját házát mindenki meg tudta magának építeni. Abban semmi tudományosság nem volt. Azokat a lakóhelyeket nem valószínű, hogy bárki egy lapon említette volna „AZ ÉPÜLETEKKEL”. Amiket csak hozzáértő mesterek tudtak kitalálni, amiket sok-sok éven át építettek, olyan magasra, ahova emberi kéz fel sem ér, annyi pénzből és anyagból, amennyi kincstár és amennyi hegy nincs is a világon. Olyan káprázatos díszítéssel, amely egy kicsit mindig szebb kellett legyen elődjénél.
Ezek miatt épület nem épült mindig. Egy épület építése különleges esemény volt. Minden körülménynek meg kellett felelnie. Rengeteget áldoztak rá, anyagi és szellemi tekintetben is, mert tudták, hogy amit építenek fontos, egyedülálló, örökké való. Ettől a gondosságtól, és szellemi-anyagi befektetéstől ezek tényleg örökkévalóak lettek. És ezt a sok tényezőből összeálló „pluszt” érezzük, és csodáljuk mi is amikor az ódon falakra tekintünk.
Ezzel szemben. Ma: még a milliónyi lakást is, amiben lakunk, „hozzáértő” emberek „tervezik” „szellemi befektetéssel”. Pedig a különlegesen hozzáértő ember nyilvánvalóan ma sem sokkal több, mint régen. Éppen ezért a középületeinket is ma többnyire hétköznapi, racionális módon építjük nagy tömegben, arányosan sokkal kisebb anyagi, szellemi ráfordítással és ráadásul gépekkel. Átalakult az épületről alkotott felfogásunk. Amikor a tervező megtervezi, akkor sem az örökkévalóságnak szánja művét, s nem érzi, akkora értékűnek. Mivel ma már minden épített mű, egy lakóház is átlagosan nagyobb értékű, mint rég, és tömeges az építés, nincs lehetőség kimagasló építészeti alkotást létrehozni, legalábbis a régről ránk maradt történelmi nagyokhoz foghatót.
És ettől hiányérzetünk van. És olyan építmények után áhítozunk, mint a régiek. Kialakul egy kollektív nosztalgia. Így születnek Középföldén épületek.

2.2 Konkrét stílusjegyeket figyelembe véve
2.2.1 Méretek
A műben az élet és a történések igen koncentráltak, ezért szélsőségek vannak. Ahol élet van az általában egy helyre csoportosul, így hatalmas székhelyek jönnek létre egymástól nagyon távol, s közöttük szinte csupán lakatlan pusztaság van.
Középföldén minden nagy. Nagyok a tornyok, a várak, nagyok az épületek, a barlangok termei, nagyok a távolságok, amiket meg kell tenni, nagyok a hegyek és a folyók. Ami műépítmény, az minden gigantikus. Mindegyik nagyságában félelmetes és félelmetességében szép. Még a leggonoszabb hely legriasztóbb tornya is.
A méret mindennapi életünkben is a hatalom kifejezésének eszköze, s ez itt is igaz lehet. Mivel semmiféle konkrét vallásos említésnek nyoma sincs a történetben, nem lehet egyházi hatalomról beszélni, de egyfajta vallásos, hierarchikus tudat létezik. Egy olyan tudat, ami a hobbitokat, embereket, de még a tündéket is a „helyükre teszi”. Istenről nem esik szó. Még a nagy mágusok sem istenek, nekik is szükségük van az „halandók” segítségére. A gonosz nagyúr, Szauron végeredményben megfeleltethető a Sátánnak. A hierarchia egy univerzális hierarchia.

2.2.2 Gótika
Ha ezeket mindenképpen meg akarjuk feleltetni valamely létező stílussal, akkor talán egy laikusnak is a gótika jutna az eszébe. Nem mintha ezek az épületek az erőket a talajhoz lejuttató tökéletes vázszerkezetek volnának. Az erőjátékot nem igazán érzékeljük. A megfigyelhető gótikus jegyek a következők:
• Magasba törés szándéka
• Egymásra vonatkoztatás
• Mívesség
• Vertikalitás
Ezek az épületek – főleg méreteikből adódóan – nem is igazán légiesek, mint az érett gótika egy-egy gyöngyszeme. Ám a magasba törés szándéka megvan bennük, ami a gótikára igencsak jellemző. Azaz a magasba törés sok történelmi korú építmény szándéka, de a gótika alatt sikerült ezt „látható” mértékre fejleszteni. A filmben ilyen magasra törő építmény Vasudvar közepén Orthanc, Barad Dúr, Szauron fellegvára vagy a Helm-szurdokba épült Kürtvár tornya.
A másik gótikától kölcsönzött tulajdonság a részek egymásravonatkoztatása. Azaz hasonló képpen bánik az épülettel nagy léptékben és kis léptékben is. Amit nagyban, távolról a tömegen, a szerkezeten látunk, az ismétlődik meg a díszítésben kicsiben. Ugyanazt az elemet ismételgeti, csak minden különböző léptékben átértelmeződik. Az épített környezet már messziről jól látszik, s ha egy re közelebb megyünk, akkor is találunk rajta még nézni valót. Ezt a filmben egy-egy új helyszínt bemutató képsorban ki is használják. Olyan ez, mint valami fraktál, amiben egyre inkább el lehet veszni, sosincs vége, s ettől izgalmas.
A mívesség talán csak a megyei hobbit lakásokra nem vonatkozik. Azokat leszámítva minden épület díszített, még az erődítményeken is – sajátos szűkszavúsággal ugyan, de – díszítményeket helyeztek el. A reprezentatívabbnak szánt épületek pedig egyenesen lélegzetelállító formavilággal rendelkeznek.
A vertikalitás is több fontos középföldei „műépítmény” sajátja. A vertikalitás több mint az épületek magasba építése. Azon túl, hogy magas, sudár építmények, felfelé törekvésük a díszítésükkel is fokozódik. Az egymásra vonatkoztatásnak megfelelően a részletekben is a függőleges irány dominál.
Ezek a függőleges díszítések esetenként fenyegetővé teszik az épületeket, jól kialakítható belőlük védmű a várfalak tetején például. Az Orthanc belső terme például olyan, mint egy orgona gépház. Ebben a vertikális elemek sorolt rendszerben vannak. Ugyanez igaz Mordor kapujára is. ez a kialakítás felettébb szigorú, tekintélyparancsoló, mivel a hasonló elemek sorolása elég monoton hatást kelt. A hatalmas nagy monoton tömegek pedig félelmetesen széppé válnak.
Ezzel szemben Minas Tirithre nem jellemző a monotónia, sokkal rapszodikusabb, véletlenszerűen kialakított, de rá is igaz, hogy minden kis eleme a magasba tör. Míg az előző épületeknél az ugyanolyan részletek sorolása volt jellemző, itt a részletek egymás közötti versengése. Egy kaotikus összképet kapunk, ami romantikus változatosságával nyeri el tetszésünket.

2.2.3 Kelta díszítések
A grafikusok máshonnan is merítettek. Mivel Tolkiennek nem titkolt forrása volt a kelta mitológia, Alan Lee tanulmányozta és belecsempészte a film formavilágába a kelta motívumokat is. Ennek is a részletgazdagság szempontjából van nagy jelentősége. Ha valami kelta formajegyekkel bír, akkor különösebb tudományos ismeretek nélkül az ember fejben a tisztasággal, nemességgel, misztikus érzéssel gondol rá. Mivel népi eredetű, teljesen időtlen. Mindezek miatt az ember könnyedén összeköti a tündékkel.

2.2.4 Az épületek szervessége
A grafikusok Szerves építészetből ötöst kapnának, az bizonyos. Az épületek teljes természetességgel nőnek ki a környezetükből, s a különböző tájak más-más karakterű településeket növesztettek ki magukból. Lórien erdőlakó tündérei a szinte a fákat lakták be, és az egész teret átszövő lakhelyet hoztak létre. A völgyzugolyi tündék egy pompázatos sok szinten rétegződő várost telepítettek a völgyben. Másképpen alkalmazkodik például Barad-Dúr, ami sziklával összefonódva áll, a hegy hol kibújik, hol eltűnik az épületben. Hasonló kapcsolatban van Minas Tirith is a neki helyet adó sziklás környezettel. Nem olvadnak a tájba, hanem együtt élnek vele, kihasználják és felerősítik annak adottságait. S a sorolt architektúrák kristályszerkezetre emlékeztetnek.

2.2.5 A vernakuláris épületek
Korábban használtam már ezt a kifejezést, a műépületektől való megkülönböztetés végett. Noha a filmbeli szerepüket kisebb jelentőségűnek érzem, a teljesség kedvéért számba kell venni ezeket is. A gigantikus műépítményekkel szemben ezek emberi léptékűek mivel ezek a nép (mindenféle nép) lakóhelyei.
A Megye filmbéli hobbit-házai például épp olyanok, mint maguk a hobbitok: alacsonyak, tömzsik, „földhöz ragadtak”, de egyszerűségűkben bájosak. A film egyeseket annyira megihletett, hogy maguknak is hasonló kialakítású földbe vájt házat terveztettek.
A tündék lakóhelyei közül Völgyzugoly nem „népi” eredetű, inkább egy tervezett épületkomplexum. Lothlórien viszont már inkább egy lassan, elemenként épülő város. De épp oly titokzatos és tüneményes, mint a tündék maguk.
A „vernakuláris” építmények szerepét azért nem tartom olyan fontosnak, mert maga a történet is a sorsdöntő eseményekről szól, így a nagyobb jelentőségű központok kerülnek előtérbe, s ezek lehengerlő külsejükkel mélyebb benyomást keltenek a nézőben.

Összefoglalás
A több évtizedes illusztrációs munka és a végén a film olyannyira lekonkretizálta a Tolkien képzeletében megszületett teret, hogy manapság már szakirodalomként nyúlnak hozzá a számítógépes játékok készítői. És ezáltal ez a színes, gazdag világ, valljuk be, talán kicsit szegényebb is lett. Az illusztrációk és a képzelőerő korszaka lejárt. A hiány utáni vágy kielégítésének olyan korszaka jött el, amikor elénk teszik a készterméket, s mi azt csodálhatjuk.
„A tündérmesék birodalma széles és mély és magas és sok mindennel teli: minden fajta állat és madár megvan ott, parttalan tengerek és számolatlan csillagok, olyan szépség, ami elvarázsol, és mégis állandóan leselkedő veszély marad, és kardélű örömök és metsző bánatok. Aki ebben a birodalomban kóborol, szerencsésnek mondhatja magát, de épp gazdagsága és különlegessége pecsételi le a visszatérő utazó nyelvét, mielőtt beszámolhatna róluk. Amíg meg ott van veszélyes is túl sokat kérdeznie, nehogy aztán bezáruljanak a kapui, és elvesszenek a kulcsok.”
Tolkien: A tündérmesékről

Felhasznált szakirodalom
Alan Lee. The Lord of the Rings Sketchbook. HarperCollins Publishers
Lin Carter. Tolkien és A Gyűrűk Ura világa
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Lord_of_the_Rings