FARKAS Ádám: Építészet és Média

A görög arche szó jelentése: kezdet, ős, kiinduló pont, vezérlő irányelv, a media latin szó, jelentése: közép, középen levő, közvetítő. Érdekesnek találom, hogy mindkét fogalom eredeti jelentése egyfajta téri elhelyezkedést, illetve irányultságot mutat. De felcserélhető-e a két jelentés, avagy építhető-e film illetve sztori, hogyan mesél az épület?
Dolgozatomat egy egyszerű összehasonlító elemzésként kezdtem el írni, amelyben a film dimenzióit - mint idő, látvány és hang - próbálom megfeleltetni az építészeti eszköztárakkal. Vélhetően lesznek közös halmazok, de ugyanekkor kiderül az is, melyek azok a területek, ahol a két ág szétválik, így körvonalazódik egy fogalmi határ. Az íráshoz egyszerű építészeti és filmes alapfogalmakat, illetve idei komplex tervemet használtam mankóként.1. Az idő

A filmek tekintetében az időtényező szinte mindig szubjektív, nem mutat be minden életjelenetet teljes hosszban, rövidít, a történet szempontjából fontos, lényegi eseményeket ábrázolja általában valós hosszban. Ugyanekkor a rendező a különböző hatások elérése érdekében a kiragadott részek időintervallumait úgymond kedve szerint variálhatja, ha hosszabb előkészítést kíván a következő jelenet elé, azt annak megfelelően nyújthatja, beszúrhat párhuzamos cselekményeket, élhet a késleltetés eszközével, de ez fordítva is igaz, általában a végkifejlet előtt az események felgyorsítása is lehet cél és eszköz. A vágások segítségével a valójában egymás után következő részek felcserélhetők, összekeverhetők (pl. Memento, Ponyvaregény), a lineáris folyamatok hurkolhatók, újra összeköthetők, elágazások, mellékszálak hozhatók létre.
Az építészet időtényezője mindig objektív, valós a tervezés folyamatától a megvalósuláson keresztül egészen az épület megismeréséig. Mégis léteznek olyan építészeti gesztusok, amelyek képesek az észlelő időérzékelésének torzítására. Komplex tervem tartalmaz néhány ilyen elemet. Funkciója helytörténeti múzeum, információs központ, helye Sopron a Deák-térről nyíló Pázmány Péter utcán keresztül feltáruló nagytömb belseje. Ezen a területen húzódott egykor a külső várfal, melynek ma már csak néhány szakasza található meg.

Egy ilyen megmaradt szakasz mellé telepítettem az épületet a tömb belsejébe. Az ideiglenes kiállító tér a föld alá süllyesztve található (a múlt tere), körülötte a szükséges kiszolgáló egységekkel, az információs tér egy kilátótoronyként jelenik meg a csarnok terének folytatásaként (jelen tere). A torony valójában egy új központ kitűzésére is szolgál, mint városi jel, de a városépítészeti koncepció részletezésébe most nem mennék bele. A torony elhelyezésénél figyelembe vettem, hogy bár távolról könnyen észrevehető, de a tömb környező épületeihez közeledve eltakarják azt, késleltetve így a rejtett belső meglelését. Az épülethez érkezve feltárul a torony, és a rom. A torony ferde üvegfelülete részben tükrözi, előre vetíti a látványt. Ezután egy hosszú lépcsőn keresztül lehet eljutni az előtérig, végig kell haladni a múl terein, a torony szintjeinek állomásain, és csak ez után enged teljes kilátást a városi tájra.

További eszköz lehet összetett térrendszerek tervezése, amely többféle bejárási lehetőségével, kissé kusza rendszerével képes ’összezavarni’ a látogató időérzékelését. (pl.Peter Zumthor által tervezett termálfürdő Vals-ban).
Lehet a ritmus eszközével is élni mind a tömegek mozgatásával, mind a terek osztásának kialakításával. Például egy hosszú, monoton tér (folyosó) végigjárása érzetileg sokkal rövidebbnek tűnik, ha sűrű függőleges osztást alakítunk ki a felületen, az ott haladó úgy érzi gyorsabban halad. Erre a megnyitások is alkalmasak, ha van valami érdekes látnivaló, elbambulunk, többet időzünk.
A tisztán természetes anyagokat hagyományos módon alkalmazó építészek alkotásai képesek olyan érzetet teremteni bennünk, mintha valami féle időtlen térben állnánk, nem tudjuk környezetünket korszakhoz, csupán a helyhez kötni. Ilyen ház például Gilles Perraudin borászata, vagy Hans van der Laan monostor bővítése.

2. A látvány

2.1. A kompozíció

A vizuális élmény azaz látvány által bennünk kialakult érzetek, hangulatok, felidézett emlékek általánosságban tekintve a megalkotott képi kompozíció függvényei. A mozgóképi kompozíciók valójában az állóképek vizuális hatásaihoz hasonló elvek alapján tevődnek össze. Egy részről meghatározó a kép tartalmi motívuma, de ugyanekkor a megjelenő felületek, határvonalak, sűrűsödések, formák arányai, helyzetei is a kompozíció alapelemei. Ezek mozgókép esetében persze időben is komponáltak, létrehozott ritmusuk, intenzitásuk, kontrasztjuk teszi még színesebbé, élővé a vásznat. A megjelenő látvány elemei tehát kettős funkcióval rendelkeznek: a történetben betöltött szerep és kompozíciós egység. A kontextus minkét funkció tekintetében meghatározó.
A film esetében az is fontos, hogy a mozgás milyen módon valósul meg. Három alaptípust különböztethetünk meg: 1. a tárgy, 2. a nézőpont, 3. mindkettő mozog. A rendező által meghatározott kép határa, széle lényegében virtuális, és önkényesen választott.
Épületek tervezésekor a kontextus, a városi illetve természeti környezet adott, a megközelíthetőség, így a feltárulás, az utcakép, a lehetséges nézőpontok illetve az érzékelő ember látószöge determinált. A tervezés tárgya sem feltétlen lesz az arra járók fókuszában, és nem mindig szükségszerű és jó, ha az épített elem uralja a látványt. Épületről lévén szó a mozgás módja is másképp értelmezendő. Ha a kamerát az emberi szemmel helyettesítjük, akkor egyértelműen a ’kameramozgás’ dominál, a tárgy kisebb részleteinek mozgásai is helyhez kötöttek (pl. nyílászárók, árnyékolók, bútorok, lift). A látogató útvonalát csak az épületben, vagy annak közvetlen környezetében lehetséges irányított terek, burkolatok segítségével befolyásolni. Az építésznek téri kompozíciókban kell gondolkodnia, a feltárulás, megismerés lehető legtöbb módját figyelembe kell vennie. Ugyanígy a környezet változásait sem szabad figyelmen kívül hagynia, az évszakok, napszakok tekintetében, bár ezeknek a mozgásoknak a léptéke nagyban eltér az emberi mozgás ritmusától időben és térben is.
Tervemben a torony különbözőségéből, nagy méretéből fakadóan nyilvánvalóan uralja a látványt, mégis introvertált megjelenése és közelről szinte befogadhatatlan mérete miatt, egy idő után mást fog pásztázni a szemlélő. Tömegét próbáltam tapintatosan elhúzni és nagy teret hagyni a barokkos stílusban továbbépített rondellácska körül. Ezzel több kompozíciót hoztam létre, legfontosabb, hogy a várfal darab egy idő után fókuszba kerül (nagytotál), ezzel egy időben a torony fala tovább erősíti a szomszédban álló Russ-villa tengelyét. A zöldtetőről nyilvánvalóvá válik, hogy a rézsűvel megtámasztott bástya az udvarból jobban megközelíthető, de ehhez át kell menni a múzeum előterén, addig a megfigyelő látószöge nem léphet át egy bizonyos határt. Az előtér a kiállító csarnok és kávézó terével egybefügg, az udvari látványra a burkolati sáv irányítja a figyelmet. A toronyban egy szobaméretű lift található, amely a kiállító térnek és információs toronynak egyaránt része, mozgása kintről is sejlik. Így bizonyos szempontból a terv kivételnek számít.

2.2. A montázs

A szó filmes értelmében három funkció társítható a fogalomhoz: 1. a film terének felépítése, 2. a filmbeli idő kialakítása, 3. asszociációk létrehozása. Az asszociációs montázst általában a vágott részek tartalmi vagy formai analógiája, illetve kontrasztja alapján szokták osztályozni.
A filmbéli jelenetek nagy része az ’elemző’ montázs elveit használja. A kapcsolatteremtés elve alapján olyan szabályokat fogalmaz meg, amelyek következményeként a néző tudatában egymásra tevődik két kép, a térbeli viszonyok is tudatosulnak.
A szintetizáló montázs az ellentétek elvét veszi alapul, vagyis a jelenetek akkor találnak a legjobban egymáshoz, ha a képen belüli mozgás vagy a kameramozgás ellentétes irányú, cselekménytengelyük ellentétes irányú (a színész az egyik képen felfelé, a másikon lefelé néz).

Az építészeti montázs is többféle lehet, készülhet ház a környezet mintáinak, anyagainak, formanyelvi elemeinek, beépítési struktúrájának kivágásával, és azok összeillesztésével. Véleményem szerint itt nem áll meg a történet, jó példának tartom Losonczi Anna diplomatervét (Építés a kénes forrásnál), ahol a belső térben metszékeket mutat meg a természeti környezetből, de maga az épület külső megjelenése is kollázs-szerű az adott kontextusban.
Tervemben, bár tudat alatt, de magam is éltem ezen eszközökkel. Az előtérből feltáruló rom ortogonálisan látszik, így érthetővé válik a tér irányítottsága, két egyenes kimetsz egy pontot, ezzel egyszerre feltűnik az is, hogy a mélyített udvarban rézsűvel megtámasztott rom lentről toronyként érzékelhető, így párhuzam vonható az új toronnyal. Talán már az előtérben is érzékelhető, de az udvarból visszatekintve egyértelművé válik, a csarnok és torony terének folytonossága, valamint hogy a ’jelen tornya a múlt terének alaprajzából emelkedik ki’, azaz a homlokzati forma, illetve a metszet nagyvonalakban megegyezik az alaprajzzal. Az udvaron található kutat és a csarnok teljes hossza mentén végighúzódó folyókáját egyfajta időmetaforának szántam, a homlokzat elé ültetett fák pedig a város egy-egy megélt korszakát hivatottak szimbolizálni (ős-,ó-, közép-, új-,modern-, jelenkor). Ezek az eszközök leginkább az asszociációs elemző montázs technikájának feleltethetők
meg.

2.3. Fények, színek

A felvételek készítésekor meghatározó szerepe van a filmezett kép megvilágítottságának, különböző megvilágítási irányokat, erősségeket, módokat alkalmaznak. A filmekben a megvilágítás hangulatot teremt, egyes részleteket kiemel, másokat elrejt, tehát egy erős kifejező, figyelemfelkeltő erő. Valójában nem is csak fényeket, hanem árnyékokat hoznak létre, ugyanis az árnyékok azok, amelyek egy kép, egy beállítás lágyságát, kontrasztosságát, tónusát, végső soron hangulatát, atmoszféráját megteremtik. Tehát a fénynek saját szerepe és saját dramaturgiája van, segít elmondani a történetet. A jelenetek színbeli hangulatának a létrehozása az úgynevezett színdramaturgia ugyancsak fontos filmművészeti eszköz.

Corbusier szerint: „az építészet fomák okos játéka a fényben”, tehát ugyanolyan fontos építőeleme, mint a matéria.
Az építész a tervezés megkezdésekor legtöbbször a tájolás meghatározásával kezdi a munkát, mivel a természetes megvilágítás adottságnak minősül, alkalmazkodni kell hozzá. A fényerő, fényszín, és fényirányok használata az építészetben is megjelenik, de egyfajta negatív építkezéssel, lyukak, transzparens, félig áteresztő stb. felületek képzésével. Az árnyékok formálása a filmhez hasonlóan rendkívül fontos, nem véletlen, hogy minden homlokzat, vagy téri ábrázolás figyelembe veszi azt, és operál a fény-árnyék hatásokkal. A kontraszt az említett lyukak mélységével, méreteivel, fényáteresztésével, a fény visszaverésével teremthető meg. A drámai fényhatások elérésének legjobb példái az építészetben a szakrális épületek.
Ahogy a filmben sem csak a megvilágítás eszközeivel kelthetünk ellentéteket, különbségeket, úgy az építészetben is több módozat van erre, pl. formálás, anyaghasználat vagy a színek, az utóbbi kettő természetesen nagyban összefügg, de nem tehető egyenlővé, a választott anyag plusz információkat is hordoz.
Tervemben a torony terei azok, amelyek funkciói különböző fényigényűek. Programtervem szerint az alsó szinteken vetítések, előadások lesznek, feljebb érintőképernyők, ’intermédiás’, interaktív felületek, képernyők elhelyezését képzeltem el, a következő szinten olvasótermeket alakítottam ki, legfelül kilátótér, és társalgó lett tervezve. A fényigény lentről felfele nő, ezzel párhuzamosan válik a külső látvány is egyre érdekesebbé. A komplex 1-es állapotban ezt úgy oldottam meg, hogy függőleges síkokat vágtam a toronyba, amelyek különböző mélységig nyúlnak le, számuk lefelé csökken, irányuk a város különböző pontjai felé mutatnak kijelölve így a kilátás irányát is. A komplex 2-es tervben ez átalakult, plexi burkolatot kapott, az árnyékolás állítható lamellákkal és intelligens (fotokromatikus) üvegekkel oldottam meg.

3. A hang

3.1 A zene
A filmhang akusztikus dimenziójának elemzésekor a legfontosabb kérdés nyilvánvalóan a két dimenzió egymáshoz való viszonya. Az akusztikus paraméterek a hangerő, a hangok tisztasága, a hangmagasság. A kísérőzene általános esetben a történet, cselekmény hangulatát fokozza, kiegészíti, de adott esetben olyan önállóságra tehet szert, amely által a képen látható jelenet értelmét és hatását nem megerősíti, hanem egy attól független asszociációs szintet hoz létre.

Sokat találkoztam, Schlegel mondatával az egyetem során, mi szerint „az építészet megfagyott zene”. Valóban van benne valami, a szerkezetek ritmusa, a formák, terek magassága, mélysége, ’zeneisége’ megérezhető, harmóniák, hangzatok ismerhetők fel, mégis nehéz több jó hasonlóságot találnom, de talán ez azért is van, mert a zene a leganyagtalanabb művészeti ág, szemben az építészettel. Vizsgálható viszont a terek akusztikája, a felületek hangvisszaverése, megállapítható, hogy melyik zene, milyen (arányú) térben szól jól. (pl. Mozart Requiem-e templomba íródott, ha ott játsszák, akkor teljes).

3.2. A zörej

Általában három eszközzel élnek a rendezők a zörejezés tekintetében: a zörej hangerejének természetestől való eltérése, a képen kívüli események zörejeinek bejátszása, illetve a zörejek részbeni vagy egészében való elhagyása.

A tervezők a zörejek megszűntetésére koncentrálnak inkább, mint azok komponálására, többek közt azért, mert nem igazán tervezhető, sőt, legtöbbször zavaró tényező, így hanggátló szerkezeteket, úsztatott padlót terveznek stb. A többi, használatból fakadó zörejjel pedig általában nem foglalkoznak. Tervezéskor én sem vettem figyelembe ilyen szempontokat, de utólag végiggondolva, furcsa lenne a kertem a víz csobogása, vagy a fák leveleinek susogása nélkül, sőt az óra szerűen működő toronylift szakaszos zúgása is hiányozna.

3.3. A beszéd

A beszéd filmes funkciói a következők: a cselekmény továbbgördítése, információközlés, karakter vagy a karakterek kapcsolatának jellemzése, egy drámai szituáció kibontása, hangulatteremtés, feszültségteremtés.
Az épületek nem szó szerint beszélnek, de kommunikálnak elhelyezkedésükkel, korukkal, dinamikájukkal, alkalmazkodásukkal, viszonyaikkal, tereikkel, formáikkal, atmoszférájukkal, anyagaikkal, azok minőségével vagy készítési lenyomatával, szerkezeteikkel, stílusjegyeikkel, transzparenciájukkal, átmeneti tereikkel, nyitottságukkal, vagy épp némaságukkal. A látvány mellett ez az a fogalomkör, amelyet szinte teljes mértékben átültethetőnek érzek a film kategóriájából az építészetbe.
Persze ez mind megszemélyesítés, valójában azt akarom érzékeltetni, hogy az építész, ha jó, az építészet eszközrendszerével, nyelvezetével rengeteg információt tud kódolni az építészet írófelületén. Sőt, úgy gondolom, ez akkor is így van, ha az építész nem jó. De talán még tovább mennék, egy adott nép építési szokásaira tekintve, leolvasható annak társadalmi rendszere, felfogása, történelme.
Így a dolgozat végére érve úgy látom, hogy a mozgókép és építészet dimenzióit összehasonlítva saját képzettársításaim alapján meg tudtam feleltetni egymásnak. Az építészet így kezdőpont, középpont, már csak az a kérdés, merre kell keresni a végpontot, de azt hiszem ez minden kor és társadalom kérdése és egyben hajtóereje is.

Felhasznált szakirodalom

http://szabadbolcseszet.elte.hu/index.php?option=com_tananyag&task=showElements&id_tananyag=61

http://www.filmtett.ro/lista?modul=cikkek&cikkek_rovat=23