Csanádi Tamás: Bibliothéque Pascal

Hajdu Szabolcs filmje olyan színes álom -és valóság határán mozgó alkotás, ahol nagyon erős képi elemek jelennek meg, többek köz’t építészeti alkotások formájában. Ezek a külső és belső terek, olyan jól szerkesztett elemei a filmnek, részei a hangulatnak, amely építésztervezői szemmel is figyelemre méltó. A meglévő helyszínek kiválasztása persze nem tartozik szorosan ide, hiszen jó érzékkel ehhez nem kell építésznek lenni. A kulisszaként fölépített elemek azonban igazán figyelemre méltó, ötletes alkotások, melyek szinte elválaszthatatlanul egészítik ki a valóságot az álomvilág, a mese kedvéért.


A építészete

A filmről
A Bibliothéque Pascal egy olyan mesevilág, ahol keretbe foglalva elevenedik meg egy nő, Mona története. Hihetetlen történet, a gyámhatóság irodájában visszaemlékező anya szemszögéből, aki vissza akarja szerezni kislányát, akit nagynénjénél helyezett el, de különös események következtében állami gondozásba került. A történet a valószerűtlen mesei elemekkel átszőtt izgalmas utazás, számos hangulatot, érzést mesterien rögzítve, néha csak egy-egy arccal, néha jellegzetes helyzetek -és figurák felvillantásával. Az egyes helyszínek, helyzetek érzékeltetésére felvonultatott építészeti elemek végig kísérik a filmet, hol kevésbé-, hol hangsúlyosabban megjelenve. A történet Romániában játszódik, németországi és londoni kiruccanással tarkítva.


A film építészeti képei

Olyan kerek egésznek tekinthető a helyszínek kiválasztása és kidolgozottsága, hogy nagyon tudatos szerkesztést gyaníthatunk mögötte. Az egyes epizódszerű témák, helyszínek nagyon jól vannak építészetileg ábrázolva. Kétfelé lehet bontani ezeket, a „talált” helyszínre és az épített helyszínre. A kettő kiegészíti egymást, elválasztásuk a néző szempontjából értelmetlen, hiszen minél valósághűbb, odaillőbb a kulissza, annál jobban együtt dolgozik a hatás érdekében a ténylegesen ott lévő házzal. Amiért mégis érdemes foglalkozni vele, az nem más, mint az építészeti kihívás, amivel a díszlettervező találja magát szemben, egy produkció megalkotásakor.

1.2.2. A talált helyszín

Egy meglévő építészeti környezetben felvett képek. Van egy bemutatni kívánt esemény, helyzet, vagy környezet, például: Mona mint kisvárosi hivatalnok falunapok szerű mulatságot, búcsút szervez. A környezet alacsony panelházak, tákolt színpad, poros kisvárosi hangulatot áraszt, amit a helyi despota, a polgármester alakjának megformálásával nyomatékosítanak. Itt egy tágabb környezet elemeként jelenik meg az építészeti tartalom. Egy-egy hasonló helyzet bemutatására jó helyszín felvillantásával, bevett szokás a filmgyártásban. Ennél építészeti megoldását tekintve egy sokkal izgalmasabb feladat, ha a megjeleníteni kívánt hangulat építészeti leképzése díszlettel történik.

1.2.3. Az épített helyszín

Az film kedvéért felépített környezet, olyan bennünk rejlő háttér képek előcsalogatásával operál, amelyek mindannyiunk közös tudatában lévő sablonokat jelenít meg. Felismeri és kihasználja, hogy az adott témához hangulatban milyen képeket kapcsolunk szívesen. Legmarkánsabban a londoni szín hozható fel. A ködös albionhoz például szívesen társítjuk a sötét, ködpárás éjszakai utcarészletet, jellegzetesen szűk sorház szerű beépítéseket, sok téglaépületet, olyan utca berendezési tárgyakat, mint kandeláber, macskakő, gőzölgő csatorna. Ahhoz, hogy az elvárható legtökéletesebb hatást érjük el, olyan ismeretekre is szüksége van a díszlet megalkotóinak, ami feltételezi, hogy megértették, részeseivé váltak a filmnek, a forgatás valamely korai szakaszában. Ehhez pontos rendezői utasítások kellenek, és persze egy együttműködni képes csapat. Az elkészült film jól mutatja, hogy mindez szerencsésen együtt volt.
1.2.4. Jelenetek
Érdemes néhány jelenetet végig elemezni, hogy hol lehet tetten érni a tudatos elgondolást.
A gyámügyi iroda: vidám színű falfestés, gyermekrajzok a falon, jól felszerelt számítógépes háttér; csupa olyan elem, ami tökéletesen elhiteti velünk a helyszín hitelességét. A gyámügyi irodának ebben különösen fontos szerepe van, hiszen egy mese keretéül szolgál a filmben. A főhős itt jelenek meg a legvalószerűbben, amit mesél, ami kitölti a filmet az csupa hihetetlen dolog, a hihetetlenségéhez szorosan kapcsolódó kissé furcsa hellyel. De mitől is hiteles a gyámügy? Gyermekekkel foglalkozó intézményben, egyből adódik a gyermekrajz, minden valamire való gyerekes helyhez a vidám színeket szívesen társítjuk. Kihangsúlyozottan modern informatikai rendszer nyilván adományként, vagy pályázati úton került az intézményhez. Az iroda megnyugtató állapota éles ellentétben áll a film többi lepukkant Fülig Jimmy világát idéző helyszínnel.
Tengerpart: Ez nem az a pálmafás strand fíling, amit a francia Riviérától elvárhatnánk, a történet eseményeihez igazodva az utazás, a hányattatás egyik helyszíne, lepusztult környezet az egykori szocialista népüdültetés romjait megidézve. A menedékhelyül szolgáló kalyiba mintegy mézeskalács házként viselkedik. Az eddig más filmművészeti eszközökkel megjelenített különösségek, mint a tengerpart homokjában elbújt és eldobott szemétnek álcázott csövön át lélegző Szökevény alakja, a vágóképszerű figurákkal csak sejtették a realizmustól való elszakadást. A szereplők összezárva a kis kunyhóban, olyan különös közelségbe kerülnek, amely a kunyhót is megmozgatja, tapéta jelenik meg az addig nem is látható színű falon, szerepet kap az ágy az asztal, ami a megjelenő esküvői népviselettel az ágytól-asztaltól való elválás képét vetítik előre. Egyértelművé válik a film meseszerűsége. Reggel a pucéran elinduló Szökevény lopott ruhába öltözik egy zuhanyzóban, s onnan úgy lép ki egy pillanatra, mintha valami új dolog kezdődne az életében. Ám belefut az őt üldöző kommandósok gyűrűjébe és rövid menekülés után egy zsákutcában találja magát, ahol lelövik. A zsákutca funkciója nem derül ki egyértelműen. Ez is egy zuhanyzó vagy öltöző paraván? De dramaturgiailag kiválóan hozza a zsákutcába futott élet képét, a falak anyagválasztása sugallja a strand környezetet, jó megoldás díszlet szempontjából.
Vásár: Monát egy testére erősített hordozható mutatványos bódéban játszva látjuk vissza. Vele van a Szökevénytől született kislánya Viorica. A mese fontos kelléke ez a bábszínház, olyan jól kitalált ajtókkal, ablakokkal, függönyökkel, hogy ruhaszerűségében is hasonlíthatjuk építészeti alkotáshoz. A közeli felvételek egy-egy báb jelenetet mutatva, enteriőrnek is beillenének.
Apjával való találkozás: Tákolt fóliasátor büfében jelenik meg a rossz benyomású apafigura. A műanyagfólia homályos áttetszősége, és igénytelensége a később negatívan kibontakozó apakép ábrázolására jó megoldás. Rábeszéli lányát, hogy kísérje ki Németországba, mert műtétje lesz és csak rá számíthat. Monában a rossz tapasztalatok ellenére a családi összetartozás érzése győz és beleegyezik az utazásba.
Jósda: A nagynéni a jósnő. Nála helyezi el a kis Vioricát az anyja. Kissé Macskajaj szerű képek itt is hatásosan segítenek bemutatni egy bebonával átszőtt misztikus világot. A felvételek közeli képeket mutatnak a zsúfolásig telepakolt lakószobából, sejtelmes megvilágítás elmosódó kontúrok. Kicsi a házikó. Nagyméretű, szellősen berendezett, világos családi házban nem is lehet hitelt érdemlően jósoltatni…
Vonat: Nem csak az utazás ábrázolására jó eszköz, de Mona és az apja közti viszony bemutatására is. Össze vannak zárva kettesben egy fülkében. Sejthetjük: talán régóta nem voltak együtt. A belső tér olyan belső gondolatokra való közvetlen utalás, ami a német pályaudvaron lejátszódó jelenetből bontakozik ki az eddig mesterien felvezetett történetből. Apja prostituáltnak adta el a lányát. De a vonaton átélt család élmény hatására megkésve meggondolja magát. Klasszikus pályaudvari bujkálás, földalatti lépcsős átjárók, elzárt vágányok és végül a bezáródó kelepce következik. A Szökevény tengerparti halálához hasonlóan itt is egy plexi fülkében dördül el a halálos lövés. Az emberkereskedők egy fedett zárt utasváró fülkében leszámolnak a megbízhatatlanná vált apával. Erős építészeti eszköz a mondanivaló alátámasztására a fizikálisan is lezárt tér.
A továbbutazás képe, immáron „csomagként” sötét vagonban, jól fölkészít a rabszolgapiacként működő csarnokba való megérkezéshez. A terek, a helyszínek változnak a sötétség azonban itt is megmarad, sőt a sötét képek az apjával való találkozás óta csak egyszer váltottak át pirkadatba, a sikertelen pálfordulás képei alatt. A sötétség remek lehetőség az építészetben a mesterséges fények megjelenítésére. A film talán legizgalmasabb tereiben a londoni Bibliothéque Pascalban is fontos szerepet kapnak.

1.kép. Bibliothéque Pascal

Bibliothéque Pascal: A sejtelmesen fölvezetett klubhelyiség, a film címadója, egy olyan szórakozóhely, ami két arccal rendelkezik. Először a neon feliratot pillantjuk meg, majd a galériás klub térbe nyerünk bepillantást, éppen csak egy rövidke időre. A filmben csak epizód jelleggel épphogy megjelenő fogyasztótere a Bibliothéque Pascalnak meglepően jól kidolgozott helyszín. Talán ezért is nem feltelezhetjük, hogy díszletként állították elő, vagy ha igen, egy meglévő, hasonló adottságú szórakozóhelyből lehet átalakítva. A hely filmbeli mondanivalója persze indokolja az igényes, és átgondolt kialakítást. E szórakozóhely valójában egy undorító bűntanya, mely hátsó helységeiben félelmetes titkokat rejt. De az előtér, a kirakatul szolgáló klub, mesterien kidolgozott kelléke a lényegnek. A klub tulajdonosának: Pascalnak a szájából tudjuk meg, hogy az itt tenyésző törzsközönség a társadalmi elit soraiból kerül ki, bankárok, üzletemberek, politikusok. Ezek az emberek a hátul kiépített titkos világ falai között elégíti ki perverz szexuális hajlamait. Egy ilyen környezetben nagyon kell adni a látszatra. A Bibliothéque Pascalnak is ezt az álcázást kell szolgálnia, aminek maradéktalanul eleget is tesz. A klub légkörét, egy oldott hangulatú jelenetben vehetjük először szemügyre. Pascal piknikus figura, aki vásári mutatványával szórakoztatja a közönséget, a produkcióhoz jól öltözött vendégek segítségét kéri, akikkel csípősen élcelődik, mindenki nagy örömére. A műsorszám valóban nagyszerű teljesítmény, de a kezdeti laza felvezetés egy olyan vibrációt teremt, ami a bóvli és a mestermű megítélése közti bizonytalanság érzetével tölt el. A belső tér is ilyen hangulatú. Érződik rajta az átgondolt kialakítás, a nagyon gondos szerkesztés, hatásosan alkalmazott megvilágítások, kellemes térarány. De megvannak benne az illegális földalatti összejövetelek hangulatát árasztó lepukkantság felé ható elemek is. Egy enyhe hajlású dongaboltozattal lezárt tér, amelyben galéria fut végig. Középről egy széles kovácsoltvas lépcső indul fel a galériára, a galérián és alatta teli könyvespolcok sorakoznak, alibiül a klub névadására, hiszen valószínűleg soha-senki nem olvassa ezeket a könyveket. Ez az alibi gondolat aztán tovább erősödik bennünk, ha összevetjük a hátsó kamrákkal, és diszkrét, intellektuális humor jelenik meg a névadás mögött. A kamrákban ugyanis tényleg „mesekönyvek” vannak, és ezeket már fogyasztja is az „olvasó” közönség. Talán érdemes most szemügyre venni a titkok kamráit, ha tovább akarjuk boncolgatni a klubhelyiség terének kidolgozottságát.
A hátsó könyvtár: Mint mikor egy könyvtár díszes kiállítású olvasóterméből átballagunk a könyvraktár eldugott, misztikus világába, úgy vezet minket át a film, egy markáns lépcsőrendszeren át a kirakat klubból a kéjtanyára. Alacsony belmagasságú hájtek eleganciával burkolt folyosórendszerből nyílnak oldalsó kamrák, mindegyik kamra előtt egy neon felirattal, mely egy történelmi regény- vagy mesehősre utal. A szobákat kártyaolvasós belépő rendszer nyitja. A kamrákban rabságban tartott emberek sínylődnek, gyerekek, nők, férfiak egyaránt, mind valamilyen hős szerepébe bújtatva. Mona Szent Janka az orléans-i szűz bőrébe bújtatva jelenik meg és az ő betörési módszereiből bontakozik ki előttünk a többiek sorsa. Néhány kamra jelenik meg előttünk, mint Pinocchio, Kisherceg, stb. Ezek a kamrák építészetileg a mai színházi díszletekhez hasonlíthatóak leginkább. Nem feltétlen idézi fel pontosan a megjeleníteni kívánt kort vagy mesét, megelégszik a helyzet pontos felismerhetőségével. Megvilágításuk sejtelmes, a kívánt célnak megfelelően alulvilágított. A terek úgy vannak kialakítva, nyilván az operatőri munka is rájátszik erre, hogy ne egy egyből átlátható és felfogható terek legyenek. A bevilágítás, a mennyezetet sötétben hagyja, drapériák lógnak be, csupa gondos belsőépítészeti megoldás a viszonylag kis tér minél tartalmasabb és sokatmondóbb kitöltésére. Messzemenőkig szem előtt tartva a funkciót, a bordély szobát.


2.kép: büntető szoba
A büntető szoba egy merőben más építészeti elgondolás. Funkciója a rákényszerített szerepe ellen fellázadt rab végső megtörése, vagy ha ez nem sikerül, rituális meggyilkolása, mint árulkodó nyom megsemmisítése. Egy vakítóan fehér, inger nélküli környezet, szinte vibrál az áttetsző fehérség a falakból. Nézőként is tökéletesen átélhető az a pszichikai nyomás, ami a benntlévőre nehezedik. A kiszolgáltatottság, az elbújni képtelen állapot megjelenítésének nagyszerű eszköze a fehér szoba.
A film cselekményére jellemző a korábban felvonultatott képek későbbi értelmezésének lehetősége. A hátsó világ megismerésével tisztázódik a klubhelyiség építészeti koncepciója is. Az észak amerikai szeszcsempész világ illegális ivóinak hangulata épp úgy ötvöződik a felső társadalmi osztályok luxusigényének kiszolgálásával, mint a történt szempontjából fontos helyszínre utaló jelek elrejtése a helyiségben. Aki járt már Londonban, érdekes megfigyeléseket tehet a régmúlt és a jelen együttéléséről. Londonra egyszerre jellemző a patinás értékmegőrzés, az elavultság és a hipermodern megoldások jelenléte. Szállodai szobában gond nélkül alkalmaznak kártyaolvasós zárat ugyanakkor nincs keverőcsap és az egy szál üvegezést, véletlenül se cserélnék le dupla, vagy hőszigetelt ablakra. A Bibliothéque Pascal kétségtelenül londoni klub. Egyszerűen ide illik és nem lehetne sem Párizsban, sem Budapesten. A londoni hangulat érzékeltetésére a szabadítási jelenet utcaképei is remek hátteret nyújtanak. Lehúzott rolós üzletek, egyszerű cégtáblák, olyan világ, amit az angolokhoz kötünk. Díszletként nagyon könnyen és olcsón előállítható hátterek, mégis kifejezik mindazt, amire szükség van.
Romániai képek: Az otthon maradt kislány és nagynénje viszontagságait, szintén jól belőtt helyszíni elemekkel érzékelteti a film. A jósnő háza a vasút mentén van, a városszéli hangulat, a pénztelenségnek, az egyik napról a másikra élés világának markáns kifejezője.
Záró képek: A gyámügy pozitív döntése után rendeződött kis család sorsa jóra fordulni látszik. Meghitt karácsonyi zene, kényelmesen berendezett otthon, Mona mesét olvas kislányának. Az idill kezd elhatalmasodni a nézőn. Ekkor a kamera távolira vált és egy lakberendezési bútorárú lánc minta lakásában találjuk magunkat. Olyan hiteles volt az idilli kép, hogy a valóság szinte üt.
Ez az izgalmas képi világ végig jellemzője a filmnek és olyan kifejező erővel bír, ami nagyon ügyesen van összerakva a többi nem építészeti eszközzel együtt. Példaértékűnek tartom a filmben lévő kérdésekre (bemutatni kívánt helyzetekre) adott frappáns (építészeti) válaszokat. Ez a fajta gondolkodásmód záloga lehet minden sikeres (építészeti) tevékenységnek.