2011. január 22., szombat

TROMBITÁS Anna: Eredet

Dolgozatomban a tér manipulálásának eszközeit vizsgáltam meg az Eredet c. filmben. A kiinduló álláspontom az volt, hogy a szereplők az építészetet tudatosan használják a cselekmény során a célszemély befolyásolására, tehát ebből a szempontból az építészet a film egyik főszereplőjévé lép elő. Bemutattam az egyes álomszinteket a kiinduló szempontból, azt vizsgálva, hogy miként tudják építészeti és egyéb eszközökkel elérni, hogy az álmot a célszemély valóságként élje meg. Fontos megállapítás volt, hogy ezt nem különleges épületekkel, látványos trükkökkel és speciális díszletekkel érik el, hanem a valóságos és egyszerű helyszínek meggyőző erejével. Természetesen a filmben vannak nagyon látványos elemek is, amely a határtalan építészeti fantáziából fakad, ezért szerintem a rendező nagyon jól variálja ezeket a látványos jeleneteket a hagyományos, egyszerű eszközökkel. A film világa az álomvilág, amelyben az építészeti képzelőerő révén, a valóság korlátai átléphetők, amely a filmben tudatosan alakított valósággá válik.

1. Bevezetés
A témaválasztás során igyekeztem olyan filmet keresni, amelyben az építészet nemcsak kiegészítő kellékként, vagy háttérfunkciót megtestesítő eszközként jelenik meg, hanem egy olyan központi tényező, amely nagy mértékben befolyásolja a film cselekményét, sőt tudatosan használják a történet alakításában. Ezért esett a választásom Christopher Nolan Eredet (Inception) c. filmjére, ahol véleményem szerint az építészeti környezet, a tér ábrázolása kiemelt szerepet tölt be a cselekmény során, így építész szemszögből kifejezetten izgalmas témát jelent.
Dolgozatomban a cselekmény és a főbb szereplők rövid ismertetése után részletesen bemutatom és elemzem a film helyszíneit, illetve azoknak az építészeti sajátosságait, vizuális megjelenését, valamint az építészet, mint a cselekményt befolyásoló kulcstényező megjelenítését.
1.1 A cselekmény
A Eredet abból az alapötletből indul ki, hogy az álmok megoszthatók: létrehozhatók olyan álomvilágok, amelyekben az álmodó tökéletesen magáénak érez, és e védtelen tudatállapotban a legféltettebb titkai is ellophatók. Ez tulajdonképpen az ipari kémkedés újraértelmezése, ugyanis a főszereplők beférkőznek a célszemély elméjébe, és „álomtolvajlással”, a gondolatok manipulálásával próbálják a szükséges információkat megszerezni (extrakció). A cselekményben azonban ez csak az elején jelenik meg, a fő küldetés egy gondolat beültetése (incepció) egy fiatal iparmágnás tudatába, úgy, hogy ő az ötletet a sajátjának érezze, amely létfontosságú a küldetés sikerének szempontjából.
1.2 A szereplők
A film legfontosabb szereplői a következők:
• Dom Cobb (Leonardo DiCaprio) – az extraktor
A szakmájában a legjobbnak számít, ugyanakkor nem térhet vissza hazájába, mivel a felesége meggyilkolásával vádolják, de minden kockázatot felvállal, hogy újra láthassa gyermekeit.
• Arthur (Joseph Gordon-Levitt) – az előörs
Cobb legrégibb munkatársa, feladata a részletek kidolgozása, az információk beszerzése.
• Ariadne (Ellen Page) – az építész
Minden egyes álmot egy építésznek kell felépítenie, ezért szerepe kiemelten fontos.
• Robert Fischer (Cillian Murphy) – a célpont
Édesapja halála után a nagy vállalatbirodalom az ő kezébe kerül, a küldetése megbízója (Saitó – Ken Watanabe) azt akarja elérni, hogy Robert feldarabolja apja vállalatát, ezért bízza meg Cobb-ot és csapatát, hogy ezt a gondolatot ültessék be a tudatába.
1.3 Az álom szintjei
A küldetés megvalósítása az álom szintjén történik, a cselekmény nagy része az álomvilágban játszódik, ahol a valóság korlátai átléphetők, az építészeti fantáziát szabadjára lehet engedni. Ezek az elemek a következő fejezetben kerülnek bemutatásra. Az incepció végrehajtására többszintű álom (álom az álomban) keretében kerül sor, ahol az álmodó teremti a világot, az alany népesíti be a projekcióival, vagyis a tudatalattijának kivetüléseivel. Az álom szintjei és azok helyszínei a következők:
• 0. szint: Valóság (vagy mégse?);
• 1. szint: Furgon üldözés;
• 2. szint: Hotel;
• 3. szint: Havasi bunker;
• 4. szint: Váró.
A bevezető elején említettem, hogy az építészet milyen fontos tényező a cselekmény alakításában. Véleményem szerint az építészeti környezetet tudatos használata a kulcsa a sikeres küldetésnek, ezt az állítást igyekszem alátámasztani a következő fejezetben.
2. Az építészet, mint kulcstényező
Ebben a fejezetben építész szemszögből vizsgálom a film helyszíneit, jeleneteit, vizuális megjelenítéseit. Az álmok megtervezése Ariadne feladata, akinek a „karrierjét”, kezdeti próbálkozásait jól követi a film. Ő alakítja a környezetet, ahol szabadjára engedheti építészeti fantáziáját, ugyanis egy álomban minden megtörténhet. A főszereplő, Cobb szerint az álom tervezői „kiszabadulhatnak a valóság szűk kereteiből, itt a semmiből pompás katedrálisokat, egész városokat építhetnek”, ezért is gondolja csábítónak az ajánlatát. Érdekes azonban megállapítani, hogy az álom tervezése során nem látunk számítógépeket, hanem konzervatív módon karton makettek, kézi vázlatok jelennek meg (Albert, 2010).
A film nézése során nemcsak az álom tervezésénél látunk egyszerűbb eszközöket, ez egész filmre jellemző. Mivel az álomban elvileg bármi megtörténhet, ezért el lehetne képzelni futurisztikus elemeket, bonyolultabb műszaki eszközöket, monumentális felhőkarcolókat, számítógépes látványelemek sorozatát, azonban a rendező tudatosan megmarad a valóságos, megszokott helyszíneknél és inkább a tér manipulálásával ragadja meg a nézőket. A séta Párizs utcáin, az egyszerű kávézó, az egyetem megjelenítése mind a természetességet sugallják, azt, hogy egy sci-fi nem feltétlenül a számítógépes effektekkel és a futurisztikus környezettel hathat a nézőkre.
De akkor mi adja az Eredet különlegességét? Véleményem szerint az, hogy magát, a körülöttünk lévő valóságot, a teret manipulálja az álmok szintjén oly módon, hogy azt a szereplők és a nézők is valóságnak látják. Ezen múlik a küldetés sikere is, hogy Robert Fischer elhiggye, ami vele történik az a valóság, ebben nagy szerepet játszik az álom szintjeinek, helyszíneinek megtervezése. Itt jelenik meg az építész, Ariadne szerepe, akinek olyan útvesztőket, labirintusokat (utalás a görög mitológiára) kell terveznie, amely abszolút valóságos és a célpont számára meggyőző erejű.
A következőkben bemutatom az álom szintjeinek építészeti megjelenítéseit, külön kiemelve a számomra legérdekesebb motívumokat. Ebben a fejezetben a produkcióról készült hivatalos dokumentum nagy segítséget nyújtott.
2.1 „A valóság”: Tokió, London, Párizs, Tanger
A film forgatása során a stáb tulajdonképpen bejárta a világot. A rendező számára nagyon fontos volt, hogy ahol lehet valós helyszíneken forgassanak, ez is arra utal, hogy a célja a valóság látszatának megteremtése volt. Tokióban kezdődik a film, ahol a modern vasúton és a szálloda tetején leszálló helikopteren kívül szintén nem észlelhető a technikai fejlettség, az egyszerűség dominál. A University College London Flaxman Gallery-jében vették fel azt a jelenetet, ahol Cobb édesapja bemutatja Ariadnét fiának, és a viktoriánus Farmiloe Buildingben alakították ki Yusuf
(a vegyész) gyógyszertárát.
A párizsi forgatás legizgalmasabb momentuma, amikor Ariadne elkezd kísérletezni a világgal, próbálgatja, meddig lehet elmenni, mennyire érvényesülnek a fizika törvényei és a józan ész korlátai, mennyire van megkötve a keze. A válasz az, hogy semennyire, bármit megtehet, a teret is képes görbíteni (Zsámboki, 2010). Párizs utcáit egymásra hajtogatja (1.ábra), míg egy kocka nem lesz belőle, Ariadne és Cobb meg úgy sétálgat a kocka falain, mintha az a legtermészetesebb lenne, az emberek pedig tovább kávézgatnak és sétálgatnak, mintha semmi sem történt volna. A fizika törvényei, jelen esetben a gravitáció nem érvényesül az álmokban. A másik jellegzetes jelenet, amikor a Szajna partján két-két oszlop között óriási tükröket húz ki, amellyel a végtelenségig ismétlődik a két szereplő valamint az oszlopok. Amikor azonban a tükör széttörik, ahelyett, hogy újra a Szajna partját látnánk, a tükröződéssel létrejött oszlopsor megmarad, mint egy híd (a párizsi Pont de Bir-Hakeim). Így hozott létre Ariadne a tér görbítésével két oszlopból egy új közlekedési útvonalat. Fontos azonban, hogy a küldetés során kerülni kell az effajta túlzott álomépítést, ugyanis az alany számára egyre kevésbé válik hihetővé az álom, így a projekciói meg fogják támadni az álmodót (mint azt tették Ariadne esetében is).
Az Eredet legegzotikusabb helyszíne a marokkói Tanger, ahol Cobb felkutatja a szakma legjobb hamisítóját, Eamest, aki azután bemutatja neki a kísérletező kedvű vegyészt, Yusufot. Az egyik izgalmas üldözési jelenetet a híres bazár, a „szuk” szűk sikátoraiban vették fel. Az egész jelenet során érezhető a piaci hangulat, az arab szokások, a túlzsúfolt utcák megjelenítése.

1. ábra – Párizs utcáinak hajtogatása
2.2 1. szint: Los Angeles
Az álom első szintje Los Angeles belvárosában játszódik. Itt elrabolják Fischert és egy nagy raktárba viszik. Itt is lényeges szempont volt, hogy az alany valóságosnak érezze az emberrablást, ennek a raktár és a furgon tökéletesen megfelelt. Érdekes jelenet volt, amikor egy tehervonat robogott be a belváros közepére. Ehhez egy igazi vonatot használtak fel, melyet egy trailer aljzatára szereltek fel, tehát a számítógépes grafika ezúttal sem jött szóba.
2.3 2. szint: London
Ezen a szinten egy repülőgéphangárban felépített szállodafolyosón forgatták a szürreális álomjeleneteket. Itt a cél az volt, hogy meggyőzzék Fischert, hogy álmodik, mivel így sikerült saját pártjukra állítani a védő projekcióival szemben. A jelenet kezdete, a szállodai bár hangulata teljesen természetes, de az elmozduló csillárok és az, hogy a pohárban lévő ital felülete lejteni kezd már kevésbé. Tulajdonképpen érvényét veszti a jelenetben a függőleges és a vízszintes fogalma. Ezeknek a hatásoknak köszönhetően Fischer elhiszi, hogy egy álomban van, és elhitetik vele, hogy a nagybátyja akar beleférkőzni az álmaiba. Ezzel tulajdonképpen a saját pártjukra állítják, és önként megy velük a következő szintre, ahol azt hiszi, hogy a nagybátyja álmába férkőznek bele, holott a sajátjába. Ez nagyon fontos volt, elérték, hogy Fischer is érdekelt legyen a titok kiderítésében.
Az egyik legszürreálisabb jelenet, amikor a súlytalanság látszatát keltve lebegnek a szereplők a szálloda folyosóin. A fizika törvényszerűségei ismét felborultak, ehhez komoly és precíz tervezői munka szükségeltetett. A folyosó 360 fokos fordulatait két hatalmas elektromos motor tette lehetővé, de figyelni kellett arra is, hogy semmilyen apró tárgy ne keltse a gravitáció látszatát (pl. a cipőfűzőket drótból csinálták). Az egyik akciójelenetben megjelenik Esher önmagába visszatérő végtelen lépcsője is (2.ábra): „Arthur egy ilyen lépcsőn leszaladva kerül az addig mögötte futó ellenfele mögé, majd löki le azt a lépcsőn létrejövő szakadásnál, amely akkor válik láthatóvá, amikor az elvileg nem lehetséges Esher lépcsővel egy szintbe ér a kamera” (Zsámboki, 2010).

2. ábra – Esher lépcső
2.4 3.szint: Calgary
Az utolsó forgatási helyszín a Sziklás-hegység keleti lankáin fekvő, kanadai Calgary volt. Itt egy lezárt síközpont területén építették fel azt a bunkert (3.ábra), ahol végül Fischer rájön a titokra, amire Cobb és társai rávezették: hogy apja szerette őt és azt akarja, hogy a saját ura legyen. A bunker olyan, mint egy titkot védő erőd, ahová az alanynak be kell törnie, hogy a titkot megtudja.
A történet szerint a tudatalatti elrejti a titkait egy biztos helyre, ahol azt a legbiztonságosabbnak érzi. Ezért kell olyan helyett tervezni, ahol egy széf, egy biztonságos zárt szoba található, ugyanis a titok minden bizonnyal ott található. Minden tervezett helyszín egy útvesztő, de van egy-egy menekülő út is, amely a szereplőket segíti. Jelen esetben ez egy szellőző nyílás, ahol amolyan James Bond-szerűen behatolnak a szereplők. Ezen a szinten található a legtöbb akció, lövöldözés és közelharc, amely egy havas tájon igen látványosnak mondható. Fischer mielőtt bejuthatna a titkos szobába, megölik, így egy szinttel lejjebb zuhan, az ún. Váróba.

3. ábra – Havasi bunker
2.5 A váró
„Strukturálatlan álomtér, üres parttalan tudatalatti”
A Váró az álom legmélyebb és egyben legérdekesebb szintje. Cobb és felesége 50 évig éltek itt, ez alatt az idő alatt felépítettek egy utópisztikus várost, magas felhőkarcolók szabályozott sorával. Ez a képsor nagy mértékben hasonlít Le Corbusier terveire (4.ábra), ugyanakkor jelzésértékű, hogy mindez csak az álmok legalsó szintjén valósulhat meg, és egyben megkérdőjelezi az egész valószerűségét azzal, hogy egy életnélküli, kihalt modernista város képében jeleníti meg (Yang Yang, 2010).

4. ábra – Le Corbusier: Plan Voisin (1925)
Cobb és felesége korábbi emlékeik révén tervezték a várost, ahol különböző stílusok keverednek: egy régi francia parasztház (Cobb feleségének gyerekkora), szemben vele az első közös lakásuk, mellette pedig egy modern toronyház, ahol Cobb állítása szerint mindig is lakni szerettek volna (The Architecture of Inception: Combat Archaeologies, 2010)
Némiképp meghökkentő módon a liftből kiszállva megjelenik a közös apartmanházuk, ahol éltek és ahol gyerekeik kint játszottak az udvaron. Ez a fajta földrajzi kombinálása az életkorszakoknak már korábban is megjeleni, ahol Ariadne és Cobb egy lifttel utazva mindig más és más helyszíneken szállnak ki (a tengerparttól kezdve egy hotelszobán át a lakásukig).
A Váró a film végén összeomlik, amely tulajdonképpen Cobb lelki állapotát szimbolizálja, aki épp egy incepció révén veszítette el a feleségét azzal, hogy már nem tudta megkülönböztetni a valóságot az álomtól. Az utópia összeomlása egyesek szerint párhuzamba állítható a Prutt Igoe lakótelep felrobbantásával is (5.ábra), amely szintén a modern várostervezés egyik vitatott pontja (Yang Yang, 2010).

5. ábra – A Prutt Igoe lakótelep felrobbantása
3. Összegzés
Nolan olyan álomvilágot épített fel nekünk, amibe teljesen alámerülünk, és nem kérdőjelezzük meg, amíg benne vagyunk. Ez a kulcsa a filmnek, hiszen nemcsak mi – nézők –, hanem maga Fischer is elhiszi az álomról, hogy az a valóság, így amikor felébred, az addigiakat megtörtént eseményként értékeli, így érhető el, hogy az adott ötletet a sajátjának érezze. Ebben kiemelt szerep hárul az építészetre, ugyanis az álmokat fel kell építeni, meg kell tervezni oly módon, hogy az tényleg a valóságot tükrözze. Ugyanakkor vannak a filmben igen látványosra sikerült jelenetek, jelezvén, hogy az álmokban nincs határa az építészeti fantáziának. A látványos jelenetek mellett a rendező törekedett arra, hogy ne egy futurisztikus, high-tech berendezésekkel teletűzdelt számítógépes látványvilágot jelenítsen meg, hanem egy valóságos helyszíneken, bonyolult eszközök nélküli „való világot” alkosson, amelyet a nézők is jobban a magukénak éreznek.
Fontos üzenete a filmnek, hogy még a legkiválóbb számítógépes szoftver sem képes versenyezni az építész képzelőerejével, amely képes a varázslatot létezővé, a valóságot pedig álommá alakítani. Véleményem szerint ez teszi naggyá a filmet, hogy megfelelően tudja kombinálni a határtalan építészeti fantáziát az egyszerűséggel, az emberi elme valóságérzetével, és ezt kiválóan tudja alkalmazni a film cselekményének alakításában is.
„A gondolat olyan mint egy vírus: ragályos és kiirthatatlan”
„Egyetlen gondolat városokat emelhet. Egyetlen ötlet megváltoztathatja a világot, és átírhat minden szabályt.”


Felhasznált irodalom
A Produkcióról (2010): Letöltés dátuma: 2010.12.07.
http://wwws.hu.warnerbros.com/inception/mainsite/pdf/INCEPTION_PK_Notes__Bios_6-18.pdf
Albert (2010): Inception of Architecture. Letöltés dátuma: 2010.12.07.
http://archialternative.com/2010/07/26/inception-of-architecture/
The Architecture of Inception: Combat Archaeologies (2010), Letöltés dátuma: 2010.12.07.
http://starwarsmodern.blogspot.com/2010/08/architecture-of-inception-combat.html
Yang Yang (2010): Inception and architecture. Letöltés dátuma: 2010.12.07.
http://www.yangsquare.com/inception-and-architecture/
Zsámboki Miklós (2010): Manipulált tér - a filmek építészete. Letöltés dátuma: 2010.12.07.
http://hg.hu/cikk/epiteszet/10440-manipulalt-ter---a-filmek-epiteszete

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése