A Stanley Kubrick által rendezett 2001 határozottan minden idők egyik legfurcsább filmes jelensége. Néha fájdalmasan lassú, de közben technikailag és művészileg elkápráztató még a mai számítógépes látványokhoz képest is. Tudományosan jól alátámasztott, és különös erőfeszítéssel próbál meggyőző képet mutatni az űrutazásról. Azon kevés filmek egyike, amely hitelesen mutatja be teljes csendjével az űr ürességét. A rendező az utolsó pillanatban úgy döntött, a film vizuális erényeire helyezi a hangsúlyt, és kihagyja a párbeszédek sorát. Kubrick előre megtervezte a látványt, amely egyszerre tűnik újszerűnek és reálisnak, korában ez maga volt a képi forradalom. Az Űrodüsszeia fő díszlete, a Discovery lakótere, a filmtörténet egyik legjobban csodált és legtöbbet emlegetett alkotásává vált.
1. Történet
Időn és téren átívelő történet az emberiség eredetéről és jövőjéről, az idegen értelemmel való első találkozásról és a világűr kapujának kitárulásáról. Valamikor a múltban, az emberiség hajnalán különös, fekete monolit jelent meg a majomemberek előtt, s új útra terelte a történelmet. Amerikai kutatók egy hasonló oszlopra bukkannak a Holdon, mely rejtélyes rádiójelet sugároz a Jupiter felé. Űrexpedíció indul útnak, hogy megvizsgálja, vajon kinek szólhatott az üzenet. Ám a hosszú repülés alatt a fedélzeti komputer meghibásodik, s ez a legénység életébe kerül. Az egyetlen túlélő a visszatérés reménye nélkül mégis megpróbálja teljesíteni a küldetést.
A filmben fejezetcímek jelennek meg - „Az emberiség hajnala”, „A Jupiter küldetés: tizennyolc hónappal később”, valamint „Jupiter és a végtelenen túl” - kijelölték a film alapját képező képsorokat. A látszólag lazán összefűzött epizódokat egy valami kétségbevonhatatlanul összeköti, mégpedig a monolit. A monolit, amely mindig utat mutatott az embernek, az emberiségnek. Az egyikben egy primitív, korai embertípus látható, ahogy egy másik idegen tárgy hatására (monolit) kezdetleges értelemre tesz szert. A másikban kortárs űrszakértők és földön kívüli élettel foglalkozó tudósok spekulálnak az idegen élet lehetséges természetéről és arról, milyen hatással lehet az emberre egy magasabb rendű kozmikus értelemmel való kapcsolatba lépés.
A végkifejlet a felfedezés, hogy az Ember fejlődése jelenlegi szakaszának a végére ért, és el kell pusztulnia a világégésben, melyből megszületik az Új Ember - a záróképen a Csillaggyermek újjászületik az űrben.
1.1 A történet kódolása
A legtöbb művész tudatosan vagy tudat alatt szubjektív kódokat használ. Alkotásaikban folyamatosan kifejezik vagy kódolják saját érzéseiket, hitüket. Kubrick filmjeit több okból is nehéz dekódolni:
• olyan művész, aki különösen jól ért több szakterülethez is, beleértve a pszichológiát, szimbolizmust, szemiotikát;
• üzenetei inkább értelmi, mint érzelmiek, gyakran utalva véleményére széles körű történelmi, vagy szociológiai kérdésekben;
• szimbolikus kódolása szándékosan nagyon összetett.
1.1.1 Többjelentésű szimbólumok
Kubrick eszközei közül a legzavarosabb: a monolit a felszíni elbeszélésben Isten, ajtó egy másik dimenzióba, az idegen értelem egy darabja, míg a rejtett elbeszélésben a mozivászon.
1:ábra A monolit
1.1.2 Szín asszociáció
Ez különböző módokon jelentkezik: alapulhat szemiotikán, ami a nézők genetikailag beépített asszociációit jelenti (a vörös forró, a kék hideg, a fekete és sárga veszély), de alapulhat kulturális társításokon (piros, fehér, zöld a magyar zászló színei) is. Kubrick ezzel ellentétben szívesen használ a néző számára szokatlan szín párosításokat ( a Hilton krémszínű előtere, cseresznyeszín székekkel).
2:ábra Az űrállomás Hiltonjának előtere
1.1.3 Hosszan kitartott képek
Amikor egy képet szokatlanul hosszú ideig tart a képernyőn, gyakran a hallottak és látottak szimbolikus értelemének hangsúlyozására irányul.
1.1.4 Széles látószög
Sok kritikus emiatt nevezi Kubrick stílusát hidegnek és érzelem mentesnek. Nem esztétikai szempontok miatt, akkor használja, amikor a látvány- vagy kompozíciós elemek a színészi játékon és dialógusokon felül valamilyen üzenetet hordoznak.
2. A végtelen űr, mint tér
A film nem racionális szinten fejti ki elsődleges hatását, nem egy tudományos-fantasztikus regény, hanem egy zenemű rangjára áhítozott. Mint mondta: „azt szerette volna, ha a film mélységesen szubjektív élményként, mélyebb tudati szinten jut el a nézőkhöz, ahogyan a zene”.(Baxter 2003:262).
2.1 Űrhajók ábrázolása
Minden jármű különös gonddal lett elkészítve, a kis méretű modellektől a valós méretű belső terekig törekedtek a valósághűségre. A modellező csapat irányítására a NASA-tól kérték fel Harry Lange, látványtervezőt és Fred Ordway, tudományos tanácsadót. A Szaturnuszra készülő űrhajó felépítése problémákat okozott, végül kifejlesztették a gyufaszál alakjához hasonló modellt. A külsejét második világháborús német gépek szerelvényeiből származó öntött műanyag alkatrészekből dolgozták ki.
3:ábra Discovery űrhajó
A Torus Hold állomás dupla tárcsás alakja kísértetiesen hasonlít egy filmtekercsre.
4:ábra Torus Hold űrállomás
A legnagyszabásúbb építmény a száz méter hosszú és tizenkét méter magas Hold felszíni dómra hasonlító szerkezet, amelynek gömbfelülete csillag alakban nyílik ki.
5:ábra Torus Hold űrállomás
2.2 Az Űr ábrázolása
A legnehezebb feladat a film utolsó harmada volt. A legénység egyetlen túlélője Bowman a monolit óriási, keringő változatával találkozik, ami a Csillagkapun át magába szippantja alkotóinak világába. A légi felvételek Arizona sivatagos területeiről és a Külső Hebridákról származnak. A képeket újra feldolgozták, és ebből lett az idegen táj, amely felett Bowman elszáguld.
Douglas Trumbull az amerikai experimentális filmesek munkáiból vette a Csillagkapu-hatást, mely olyan érzést kelt, mintha egy végtelenül magas/széles folyosó (a kezdetben horizontális alagút egy idő után átfordul vertikális irányba) élénk fénymintákkal telefirkált falai között száguldanánk. A lefényképezett képeket - építészeti tervrajzokat, op-art festményeket, huzalozási terveket, számítógépes vázlatokat - nagy sebességgel a kép horizontvonala fölé és alá vetítették.
Ez a megoldás annak az amerikai és főleg kaliforniai kultúrának a hozadéka volt, mely új tudatállapotok elérésére és hatásaiknak más médiumokra való leképezésére törekedett.
6:ábra Csillagkapu
A végtelen űrt képes hitelesen megjeleníteni, érzékeltetve a tér ürességét, és határtalanságát, az időtlenséget. Nagyon erős fények, mélységet adó sötét háttér és árnyékmentesség jellemzi.
3. Belső terek
A Kubrick által elképzelt jövő lecsupaszított, céltudatos és biztonságos. A tökéletes kép megfestéséhez az űrhajók, és űrállomások belső tereit is hihetetlen aprólékossággal dolgozták ki. Harry Lange felügyelete alatt megépítették és átépítették az űrhajómodelleket, és elkészítették életnagyságú belsejüket.
A belső terek kialakításánál a szerelt szerkezetek dominálnak.
3.1 A Föld és az űrállomás között közlekedő utasszállító űrjárat
Fedélzete és kabinjai egy mai repülő belsejére hasonlítanak a leginkább. A falak, a mennyezet és a padló halvány barnás árnyalatához az ülések sötét feketéje társul. A felületek előregyártott elemekkel vannak burkolva, melyek illesztése állandó textúrát, vonalhálót képez a felületeken. Meglepő a tengelyesen elhelyezkedő közlekedő szintbeli kiemelése az ülésekhez képest, ezáltal jobban elkülönül a közlekedő és az utazó tér.
A fények itt még nem olyan erősek, a mesterséges megvilágítás a mennyezeti lámpákkal történik, emellett csak az űrből érkező fény deríti az utasteret. Az automatikusan működő szemre emlékeztető ajtó még később is sok helyen feltűnik a filmben.
3.2 Torus Hold űrállomás
Az első képsor, amit látunk, két eltérő textúrájú felület, amiről kiderül, hogy egy forgó dob, amin keresztül érkezik meg a szereplő az űrállomás recepciójára. Feltűnik, hogy itt már sokkal erősebbek a fények, sokkal kevesebbet szín jelenik meg, a falak, a padló és a mennyezet is fehér, csak a padnak van élénk cseresznyeszíne. A használt árnyékmentes fényt nevezik az operatőrök „fehér túlexponálásnak”. Ennek köszönhetően nem érzékelünk sem meleget, sem hideget, csak légies könnyedséget. A világító elemes burkolat a mennyezeten később a film végén, mint padlóburkolat jelenik meg.
7:ábra Torus recepció
Az űrállomás Hiltonjának hallja az előző térsorhoz hasonlóan lett kialakítva. Ez a tér az enyhén ívelő mennyezet és padlósíkjával már előkészíti a később megjelenő, szinte már szürreális tereket.
A cseresznyeszín ülőbútorok amorf formája, az üveg, fém és műanyag felületek együttesen teszik futurisztikussá a belsőt. A hall szinte a végtelenbe vesző hosszú tér (ezt erősítik a padló hosszanti fekete sávjai). A „doboz hatás” (határozott határoló síkok, viszonylag kis belmagasság) ellenére a semleges színű háttér kitágítja a teret, és elmossa a síkok határait. Az értelmezést nehezíti még, hogy sehol nem jelenik meg árnyékos felület.
8:ábra Torus Hilton hallja
3.3 PanAm Orion űrjárat
A gömb alakú jármű hengerből származtatott belső terében a natúr színek, mint bézs, drapp és okker dominálnak. Kontrasztos geometrikus formák uralják a felületeket a közlekedőkben és kabinokban. Ismerjük a tömeget, látunk részleteket a belsőből, de a terek bonyolult kapcsolati rendszere (amelyet a gravitáció hiánya tesz lehetővé) szinte értelmezhetetlen.
9:ábra PanAm Orion űrjárat
Megint megjelenik a forgó dob és a szem alakú ajtó motívum, amit még jobban kiemel az erős világosságkontraszt. A látvány a különböző burkolatok centrikus, vízszintes és függőleges struktúráiból áll össze. A formák lekerekítettek, áramvonalasak, az ívek egyre több helyen fordulnak elő.
3.4 Hold űrállomás
A belső tér egyszerű, letisztult, szimmetrikus szerkesztésű. A tér a végletekig minimalista, semmilyen díszítő elem, vagy funkcionalitást mellőző bútor, részlet nincs a térben. Az anyaghasználat változatos: monolit beton mennyezet, padlószőnyeg, bőr karosszékek, fa asztal fém vázzal, de színükben már kevésbé térnek el egymástól, a színek telítetlen árnyalatai jelennek meg.
Az űrhajó belső tereitől eltérően itt nem elemes burkolatok, hanem nagy, egybefüggő, homogén felületek vannak. Ez már közelebb visz a film értelmezéséhez is: a monolit, mint filmvászon párhuzam itt mutatkozik meg a legerősebben. A furcsa fehér világító falakat a sötét függönyök úgy keretezik, mint a mozivásznat.
A tér megint nehezen értelmezhető, egy másik képkivágásban látszik, hogy a terem negyedik oldala is hasonló a többihez, egyetlen ajtó van a sarokban. A falak mintha az űrből áradó fényt eresztenék át, és a konferencia doboz az űrben lebegne.
10:ábra A Hold űrállomás konferencia terme
3.5 A Discovery lakótere
Az Űrodüsszeia fő díszlete a filmtörténet egyik legjobban csodált és legtöbbet emlegetett alkotásává vált. A Discovery lakóterét egy tizenkét méter átmérőjű, két méter széles dob képviselte, mely óránként öt kilométeres sebességgel forgott a tengelye körül. A Vickers-Armstrong repülőgépgyártó cég építette. Tervszerűen elhelyezett ajtók biztosították, hogy belül is forgathassanak, de a kamerát a padló közepén elhelyezett vágatba is beilleszthették, így a forgó dobban is tudtak kocsizással követőfelvételeket készíteni.
11:ábra A Discovery metszete
12:ábra A Discovery lakóterének modellje
A lakótér különösön furcsa, szinte szürreális belső tér.
A henger forma következménye az önmagába visszaforduló padló, így a tér felső lehatárolása mindig kérdéses, azt az átellenes oldal padlója látja el.
A sötét padlizsán és fehér színek használatával a színkontraszt nagyon erős. A beépített bútorok, és székek kaptak sötét színt, és a háttér megint világos. A lakótér szinte tökéletesen szimmetrikus, csak a bútorokban elhelyezett funkciók változnak ( étkező, navigációs, pihenő rész ). A bútorok további különlegessége, hogy a térhez való idomulás részeként a bútorok felületei is ívesen lettek kialakítva.
13:ábra A Discovery lakótere
14:ábra A Discovery légkabinja
A csőszerű kabin kialakítása hasonlóan a Discovery többi belső teréhez a világos és sötét színek kontrasztján alapul. A hosszanti irányú vízszintes fekete téglalapok a monolit formáját idézik.
3.6 Jupiter és túl a végtelenen
Kubrickot nem elégítette ki teljesen a tisztán technológiailag „tiszta” jövővízió. Különböző korszakokból származó díszletelemeket kevert össze, alkalmanként még konkrét tizennyolcadik vagy tizenkilencedik századi darabokat is megpróbált a huszonegyedik század elemei közé keverni.
15:ábra A XVI. Lajos korabeli hálószoba
Erre jó példa a film utolsó helyszíne, a XVI. Lajos korabeli hálószoba. Bowman a Csillagkapun keresztül eljut egy új dimenzióba, ahol saját öregedésének lesz szemtanúja. A helyszín szokatlan berendezése alapján azt feltételezhetjük, hogy az idegenek az Ember saját környezetének képére alakították, hogy az jól érezze magát benne.
16:ábra A monolit a XVI. Lajos korabeli hálószobában
A szoba belső szimmetrikusan van berendezve. A korábban már említett világító elemes burkolat most nem a mennyezeten, hanem a padlón jelenik meg, mellette viszont a berendezések mind reneszánsz korból valóak. Továbbra is a hideg színek dominálnak, de megjelennek már telítettebbek is: bútorok kárpitja, ágynemű, falfülkék festett falai, festmények. Ezzel párhuzamosan a fények is „melegednek”, a hűvös kékes-fehér fényt fokozatosan váltja fel a sárgás fény, míg végül megszületik a Csillaggyermek.
Az utolsó képen a monolit jelenik meg a szobában. A kamera fokozatosan ráközelít, míg végül az egész kép elsötétül. Ezzel a zárással még egyszer kihangsúlyozza a monolit és az üres filmvászon közötti párhuzamot. Mi, nézők, úgy nézzük a mozivásznat, mint több millió évvel ezelőtt a majomemberek, vagy a Hold felszínén az űrhajósok, vagy Bowman halálos ágyán az előttük feltűnő monolitot.
Összefoglalás
„Ha a lovaknak istene lenne, ló alakjában képzelnék el. Xenophon telitalálatos hasonlata a jövőre is igaz. Minden kor a maga képére rajzolja a holnaputánt. Kubrick és Clarke, amikor 1964-ben nekikezdtek a 2001: Űrodüsszeiának, még azt hihették, egy végtelen hősköltemény első sorait írják és szedik képversbe. Eljött az igazság pillanata, 2001-et írunk. Ha Kubrick a jövő körvonalait akarta volna megrajzolni, miként a forgatókönyv társalkotója Arthur C. Clarke tette egy 1962-es futurisztikus számvetésében, most inkább kudarcról kellene beszélnünk, a Holdon a mai napig nincsen űrállomás, a Jupiter felé még soha nem indult ember vezette űrhajó...A film technikai jóslatainak egy része néhány év múltán megvalósult, Kubrick és Clarke csak azt nem látta előre, ami nem volt benne a pakliban ( az „áttörések”, a zseniális felfedezések, mint a röntgensugárzás és a relativitáselmélet felfedezése megjósolhatatlanok, írja Clarke, csak a vágy - repülés, távbeszélő - kalkulálhatóak), hogy a 2001-es évnek a technika lesz az istene, nem lehetett előre látni. ”(Schubert Gusztáv 2001)
Felhasznált szakirodalom
John Baxter (2003). Stanley Kubrick. Osiris Könyvtár. Osiris kiadó, Budapest, 2003
Bokodi Tamás: Jövőmátrix. In Filmvilág, 2001.1. szám
Schubert Gusztáv: A prófécia éve. In Filmvilág, 2001.1. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése