Vereszky Viola: Science fiction

Az építészet a térkezelés művészete, de a művészt számos körülmény és törvényszerűség köti meg, amely a mi világunk struktúrájából fakad. A tervezés szempontjából ezeket a korlátokat két csoportba oszthatjuk, a fizikai és anyagi realitás követelményeire és az adott korszellem építészeti látásmódjából fakadó elvárásokra. A médiában azon belül a filmben, mint műfajban a térkezelés legszabadabb és legkevésbé korlátok közé szorított formája valósulhat meg. A science fiction és fantasy kategóriák pedig nem csak a filmből, mint technikából fakadó szabadságot élvezik, hanem a mi világunk valóságából is kiléphetnek így egészen más szabályok szerinti különleges térvilágot hozhatnak létre. A dolgozat azt igyekszik tisztázni, hogy ezekben a filmekben a térkezelés milyen érzelmi és gondolati hatást vált ki a nézőből és ezek a hatások az építészeti tervezésben is megjelennek-e. Állításom szerint igen, csak más-más jelentőséggel és hangsúllyal.

1. A fantasy és sci-fi filmek világa
A sci-fi az angol science fiction kifejezés rövidítése (jelentése tudományos-fantasztikus), olyan művészeti alkotás, mely legtöbbször valódi vagy képzelt tudomány(ok)nak a társadalomra, vagy egyes egyénekre gyakorolt hatását mutatja be. A sci-fi filmekben legtöbbször a fantasztikus elemek vannak túlsúlyban, és ez a fantasztikus elem sokszor mint utópia testesül meg. A fantasy fő jellemzője az, hogy tartalma (történet/kép/hang) egy elképzelt, mítikus jellegű, valamilyen tekintetben mindig irreális és csak az alkotó fantáziájában létező alternatív világba, mint keretbe van ágyazva.
A modern médiában a film fejlett technikájának és a számítógépes különleges effektusoknak köszönhetően a fantasztikus elemek átültethetők lettek a képi „valóságba”. A film egészen különleges szerepet tölt be a sci-fi és a fantasy témakörében, hiszen itt egy jól elkészült film minden egyes filmkockája egy nem létező világot úgy mutat be, mintha az a létező valóság lenne. Az emberi elme életszerűen bele tud helyezkedni ebbe a valóságba, térben és akár időben is óriási utat járhat be, miközben ezeket a filmeket nézi az ember. Ezek a filmek legtöbbször színvonalas irodalmi alkotásokból készülnek. A filmnek, mint műfajnak az erőssége abban rejlik, hogy az irodalmi alkotásokhoz képest pont a tér megformálásában és a térkezelésben tud többletet nyújtani az olyan emberek számára is akiknek a fantáziája nem tudja a téri elemeket olyan élénken megalkotni mint ahogy az a filmben megjelenik.
Ezek a filmek sok esetben a fantasztikus elem megformálására a téri dimenziók léptékének megváltoztatását és a tér fizikai határainak kitágítását használják fel eszközül. Ezzel a „fantasztikus térkezeléssel” kapcsolható ezeknek a filmeknek a világa a reális térkezelésű építészethez. Ebből a szempontból választottam néhány filmalkotást, amelyen jól bemutathatók ezek a térkezelési módszerek.
2. Harry Potter varázslatos téri világa
Harry Potter világában az emberi elme álmai válnak valóra. Ezért érezzük annyira varázslatosnak. Ebben a világban mindent lehet, amit a valós világban nem tehetnénk meg, csodás, szabad, kötöttségektől mentes, elhárít minden szabályt és semmi sem az benne, aminek látszik. Ha megkérdeznénk valakit, bárkit akár az utcán sétáló felnőttet, nagyon hasonlóan fogalmazná meg a varázslat fogalmát. Ez a világ ezért bűvöli el ennyire még a felnőtt embereket is, mert a legtitkosabb álmaik válnak megvalósíthatóvá. Amikor a regényekből film lett ez a világ egyszerre sokkal kézzelfoghatóbbá vált.

2.1 A levegő, mint élettér
Herry világában a repülés teljesen természetes, a közlekedés a szórakozás és a játék eszköze. Egészen érdekes új téri dimenziókat jelent egy olyan világ, amelyben a levegő minden pontja elérhető számunkra szinte bármikor. Ez az emberek egyik leggyakrabban átélt szituációja, amellyel ki-ki alvás közben, álmában találkozik. Szinte minden ember álmodik olyat életében, hogy szabadon repül a világban akár szárnyakkal vagy anélkül, testben vagy testtelenül. Én is átéltem már, talán az egyik legcsodálatosabb élményem volt. Az, hogy nem tudunk repülni a testünk térbeli kötöttségét jelenti. Az elménk tudatos szintjén elfogadjuk ezt a kötöttséget, de mindannyian tudat alatt a repülés szabadságára vágyunk. A varázslat megteremtésének egyik, talán a legfontosabb téri eleme a repülés. A határtalan szabadság élményét adja. Az építészeti tervezésben a szabadságvágy sokszor az épületek egyre nagyobb magasságában jelenik meg. Egy ilyen felhőkarcoló tetején állni már majdnem repülés.
2.2 Semmi sem az, aminek látszik
A világ másik fontos varázslatos eleme a tér szűkítése és tágítása. az épületek és tárgyak által bezárt terek szinte gumiból vannak ebben a világban. Egy sima 2 ember számára tervezett sátor képes több hálószobát, konyhát és egy nappalit is befogadni. Egész épület képes eltűnni két másik között, terei szinte semmivé zsugorodnak a külső szemlélő számára. Általában véve a tér kívülről nem olyan méretű, mint belülről. Ez egy nagyon érdekes jelenség és ezt a világot jelentősen meghatározza.
Érdekes az az aspektus is, ahogyan Rowling világában a tér játszik a bennejáróval.
A szükség szobája olyan téri elem, amely csak azoknak az embereknek jelenik meg, akiknek igazán szükségük van egy helyre. A szoba a szükségleteknek megfelelő méretű és berendezésű, és pont úgy képződik le a világ valóságába, ahogyan azt az őt akár tudat alatt is igénylő szereplő elképzelte.
Az iskola lépcsői életre kelnek, és mindig a saját kedvük szerint adnak lehetőséget a közlekedésre. Terek közötti kapcsolatokat hoznak létre és bontanak fel saját metódusuk szerint. Az ember nem talál biztos pontot ebben a megváltozott téri helyzetben, és meglehetősen bizonytalanul érzi magát. A valóságban hasonló bizonytalanságot érzünk a mozgólépcsőn is. Mivel mozgásunk a térben nem a saját magunk rendszerében történik célunk elérését bizonytalannak érezzük. Ez egy negatív hatás amit az építészeti tervezésben - ha nem a bizonytalanság érzés a kifejezett cél - el kell kerülni, oda kell figyelni, hogy a tér elemeinek kompozíciója ne billenjen ki az egyensúlyból.
3. Az élő térstruktúra a Labirintus c. filmben
Ebben a filmben is a tér látszólag a saját szabályai szerint változik, de ez már nem játékos forma, mint az előző film esetében. Itt a térben járó számára annak változása okozza a visszafogó erőt, sokszor visszavetve a haladásban akár egészen a kezdőpontig is. Egészen a film végéig nem kézzel fogható de érezhető, hogy ez a labirintus egy vezérlő elme manifesztálódása téri világként.
Sarah a történet főszereplője kedvenc színdarabját olvassa fel, amely valósággá válik. A manókirály Sarah elhamarkodott, haragos kívánságára magával viszi Sarah kisöccsét és felajánlja a lánynak, hogy visszakaphatja őt, ha eljut a manókirály palotájába amely egy varázslatos labirintus közepén van. Így kerül Sarah a labirintus bejáratához ahol megkezdődik a küzdelem a kiszabott idővel és a labirintussal.
A labirintus nehézsége általában mindannyiunk szemében abban áll, hogy több lehetséges választható út van, de csak egy vezet el a kezdőponttól a célig. Ebben a fantasztikus világban azonban a labirintus egy élő, dinamikusan változó téri világ amelyben az irányító szellem(a manókirály) utasítási teljesülnek. A tér úgy változik ahogyan az alkotója elméjében változik az elképzelés erről a térről. Sarah segítőkre is talál a labirintusban. Ezek a segítők a manókirály fogságába esett „lelkek” akik maguk is a labirintussal küzdenek. Az ő akaraterejük és tetteik képesek a téri világ változását előidézni, amikor sikeresen ellene szegülnek a manókirály akaratának. Ez a térrel való állandó közdelem a tervező építésznek nem ismeretlen érzés.
Amikor a főszereplő végül eléri a kastély bejáratát a labirintus világa széthullik. A palota egy a logika minden szabályának ellentmondó tér, nem áll másból csak lépcsőkből. Sarah a lépcsők aljáról indul a manókirály felé, aki a kezében tartja kisöccsét. Itt egy új küzdelem kezdődik a térrel, a távolsággal és a magassággal. A lépcsők állandóan változnak átfordulnak, eltűnnek és újak keletkeznek majd végül a palota is kezd széthullani a semmibe. Ekkor Sarah kimondja a színdarab monológjának utolsó mondatát: „Nincs hatalmad fölöttem!”, és újra otthon találja magát öccsével együtt. Vajon kimondhatja-e ezt a mondatot a realitások közé szorított alkotó építész valaha is…
A film egy érdekes téri leképezését mutatja be a lelki küzdelmeknek, ahogyan egy éretlen, dühös kamaszt felnőtt feladat elé állítják saját dacos kívánságai. A téri világ a lelkében emelkedő falakat modellezi. A labirintusban térben megtett út azt a szellemi fejlődési utat képezi le, ahogyan gondolkodása érettebbé válik.
4. Az ember és a tér léptéke a Csillagok háborúja trilógiában
Ebben az utópiában a tér szélsőséges dimenziói kerülnek előtérbe. A film által bemutatott jövőben az emberiség már nem a földi léptékben él és gondolkodik, hanem élettere kitágul, szinte az egész univerzumot átfogja. Ennek megfelelő a film térkezelése.
Nagyon jellemző erre már maga a főcím megjelenése is. A kezdő képen át a néző egyenesen belenéz a végtelen űrbe, amelyben semmilyen viszonyítási pontot nem talál, csak a távoli csillagok látszanak. Ebbe a képbe mintegy támpontként úszik be a főcím és az előzményeket röviden bemutató szöveg, mint egy űrhajó.
Szintén jellemző a következő képsor, amelyben egy űrhajó részlete és maga az űr látszik, majd a kamera távolodik és az egész űrhajó belekerül a képbe. Ezután a kamera hosszú másodpercekig közelít az űrhajóhoz mire az emberi léptékű terekig eljutunk. Ezzel érzékelteti a film a tér roppant dimenzióit és azt, hogy mi emberek nem tudunk kilépni abból az alaptézisből hogy a körülöttünk lévő tér méreteit az emberhez viszonyítjuk. Ez az építész számára nagyon fontos motívum, az ember és a tér viszonya a építészeti tervezés állandó eleme. Az építészeti tervezés léptéke ˗ ahogyan a technológia fejlődik ˗ egyre nagyobb tereket foglal magába, de alapvetően ezek a tereket mértékegységként mindig az emberhez viszonyítja.
Érdekes még az, ahogyan a két oldal különbségei téri dimenziókban is megmutatkoznak. A két harcban álló fél épített környezete közötti léptékváltás jeleníti meg a katonai erejükben meglévő különbséget. A „jó” oldal épületei és gépei emberi léptékűek és szinte mindig természetes földi léptékű környezetbe vannak helyezve. Ez azért fontos, mert így ők emberiek maradnak és mint a „mesebeli jó szereplővel” sokkal inkább tud a néző azonosulni velük. A „sötét” oldal épületei és űrhajói felfoghatatlan méretűek teljesen eltávolodtak az emberi méretektől és általában az űr végtelen terében vannak elhelyezve, mint egy pont a semmiben. Ez a mértékrendszer szinte definiálja is a helyüket a néző érzelmeiben amennyire távoli a léptékük az emberitől, olyannyira távol álnak a szívünktől érzelmileg. Ez a léptékváltás időbeli elhelyezkedést is érzékeltet. A jó oldal mintha itt ragadt volna a mi korunkban, míg a sötét oldal előrefutott volna a jövőbe. Hatalma félelmetességét is ráépíti a film az emberek félelmére a jövőben rejlő bizonytalanságtól.
Ugyanakkor anyagaiban még teljesen a földhöz kötött az utópia gondolkodása. Minden épület „természetes, földi” alapanyagból van elképzelve. Ezért érdekes és fontos a film térkezelése, hiszen csupán a térkezelés az az elem, amely lényegesen hangsúlyozza az elképzelt világ jövőbeliségét.
5. Virtuális élet a virtuális térben a Mátrix c. filmben
A film alapfeltevése a mai világ egyik legnagyobb problémájából indul ki. A számítógépek által elérhetővé vált virtuális világok csábítóak a mai - néha emberi erőt meghaladó elvárásokkal teli - világ alternatívájaként. Az ezekbe a virtuális világokba menekülő ember nem veszi észre, hogy ez a világ csapdába ejtheti.
A mátrix című film azt a helyzetet állítja a néző elé, amelyben az emberiség végleg az intelligens gépek által szimulált virtuális világ csapdájába esik. Az emberek olyannyira reálisnak érzik ezt a világot, hogy nem is tudják, hogy amit átélnek az nem a valóság. A mátrix világában a gépek tenyésztik az embereket, hogy energiát nyerjenek az agyukban zajló folyamatokból. A film pozitívuma, hogy megmutatja, hogy az emberi elme képes a virtuális világ törvényeit átírni, és kiutat találni ebből a csapdából.
A szabadulás kulcsa ebben az esetben a virtuális világ tereinek újraértelmezése. A szereplők lázadása a világ fizikai törvényeinek áthágása révén mutatkozik meg. A történet szereplői már nem a mátrix részei de önként csatlakoznak a hálózathoz, és belépnek a virtuális térbe, hogy a gépek uralmát megtörjék, és az emberi világot kimentsék. A film térkezelése teljesen új nézőpontot hoz a megszokott képi világ helyett. Az idő gyorsulását vagy lassulását a térkezeléssel érzékelteti. Az idő és a tér különleges kapcsolatát a kameramozgás egyediségével szemlélteti. Ha a szereplő például lelassítja az időt maga körül a kameramozgás akkor is a normál időben marad. A kamera a mi szemünkkel körbefordul, a középpontban pedig a szereplő a térben fixen maradva érzékelteti a virtuális idő lelassultságát.
A virtuális tereket generáló gépek a világban a lázadókat üldözve emberi alakban virtuális személyként jelennek meg. Szintén a tér irrealitásával szemlélteti a film a valóságnak látszó virtuális világ és a lázadók szembeszegülése által leleplezett virtuális világ különbségét. Amikor a lázadó szereplők harcba kerülnek a gépek saját karaktereivel, akkor a terek kiüresednek, eltűnik belőlük minden természetes mozgás, az emberi jelenlét. Érezhető az üresség irracionalitásából generálódó feszültség, amely azt érezteti, hogy a tér nem valódi. Ez azt mutatja, hogy egy tér akkor valóságos és élő az ember számára, ha nem csak épített elemekből áll. Ahhoz hogy egy térben biztonságban érezzük magunkat szükséges a számunkra, hogy az épített környezetben, amit látunk, az emberi jelenlét érzékelhető legyen. Ezért válik egy-egy építészeti rajz vagy látványterv annyira élővé ha emberi alakot helyezünk el rajta. Könnyebben magunkévá tudjuk tenni és el tudjuk képzelni a rajta lévő épületet.
Összefoglalás
Változatos képet igyekeztem összeállítani arról, hogy milyen sokféle hatást lehet elérni pusztán azzal az eszközzel ahogy egy film a teret kezeli. Ehhez a legjobb modellt a sci-fi és fantasy műfaj egy-egy kiemelkedő vagy ebből a szempontból különlegesen érdekes filmje adta. Igyekeztem a műfajt időben is áttekinteni nem csak új készítésű filmeket választani, hanem olyan régebbieket is mint például a Labirintus vagy a Csillagok háborúja trilógia amelyek készítésénél még nem állt rendelkezésre modern számítástechnikai háttér.
Az itt áttekintett filmek térkezelése annyiban különbözik az építészet térkezelésétől, hogy a film mozgókép jellege miatt itt a bemutatott tér dinamikusan változik és ez lehetőséget arra, hogy a tér ne csak a nézőpont változtatása miatt változzon meg, mint az épített környezetnél, hanem maga a tér megfogalmazása is megváltozzon az időben. Ezzel és a filmbeli megjelenítés lehetőségeivel sokkal karakteresebben jelennek meg a teret leíró jellemzők, és a nézőre gyakorolt hatásuk is erősebb.
Láthatjuk az áttekintett filmek alapján, hogy azokkal az eszközökkel, amelyekkel ezek igyekeznek érzelmi hatásokat kiváltani a nézőből, egy épített környezet is tud hatni az emberekre. Mivel azonban az épített környezet terei viszonylag állandóak a filmbeli terek viszont dinamikusan változtathatók, ezek a hatások másképpen érvényesülnek, de a térkezelési eszközök érzelmi hatásai hasonlók, csak tompítottabban jelentkeznek az építészeti tervezésben és megjelenítésben.