"Képzeljük el, hogy egy régi ismerősünkkel találkozunk az utcán, beszélgetünk. Beszélgetés közben csak a másik arcát figyeljük, a környezet nagyjából közömbös marad, talán tudomást sem veszünk róla. Ismerősünk váratlanul rámutat egy épületre, és kijelenti, ebben a házban töltötte gyerekkorát. Látásunk hirtelen tudatossá válik, s érdeklődésünktől függetlenül „szemügyre vesszük” a környezetet. Ez a szemügyre vétel bizonyos rendben és szempontok alapján történik. Megpróbálunk a homlokzatról, a kapuról, a kertről leolvasni olyan felismerhető, beazonosítható információkat, amelyek korábbi élményeinkkel összevethetők, aszerint hasonlóságok, vagy szokatlan eltérések fedezhetők fel.” (Bódy Gábor 2006:239)
Összefoglalás:
Dolgozatom az építészet és a film kapcsolatát vizsgálja. Azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy milyen viszonyban áll ez a két művészet egymással, együtt értelmezve hogyan hat egyik a másikra. Egyáltalán, van-e szükség az egymásra hatásra, tartalmaz-e valami többletet ez a kapcsolat? Valamint lehet-e hiteles a film és építészet együttélése?
A fenti idézet számomra jól beszél erről a viszonyról. Ahogy az ismerősünk felhívja a figyelmünket a számunkra addig mindennapos épületre, úgy az építészetet tudatosan használó filmeknek is ez a céljuk; a saját eszközeikkel ráirányítani a tekintetünket a minket körülvevő épített világra és kapaszkodót találni benne. Mert amihez emlék vagy valamilyen kapcsolat fűz, azt jobban megbecsüljük és a mi megbecsülésünk, viselkedésünk sok dologra hatással van.
1. Építészet és filmművészet
„A tér, amely végül is az építészet legsajátabb attribútuma, bejárhatósága, és érzetének két dimenziós leképezése a filmkészítés egyik legérdekesebb fejezete.” (Vámos Dominika 2007:6)
Az építészet és a filmművészet közötti elsődleges kapocs a tér fogalma, mellyel mindkét területnek kezdenie kell valamit. A másik pedig annak a kölcsönhatásnak a két oldala, ami a két művészet között bontakozik ki, ahogyan befolyással vannak egymásra. Vizsgálható az építészet hatása a filmművészetre, - ideértve az épített terek filmes megjelenését illetve általánosabban az építészet filmi reprezentációját-; valamint felvethető a film visszahatása az építészetre.
Az építészet és filmművészet egy filmen belül megjelenő viszonya alapján három csoportba soroltam a filmeket és a további szempontokat az adott kategóriákban vizsgáltam tovább. Az egyes válaszokat konkrét filmeket felhasználva mutatom be.
1.1 F > É
Az első kategória, amikor a film az épített környezetet csupán díszletként használja. Szüksége van a térre, amit az meghatároz, de csak annyira, hogy keretet adjon a történetnek és segítse az időbeli és térbeli elhelyezést. Ebben az esetben a film dominanciájáról beszélhetünk.
A film nem él különösebben az építészettel való kapcsolat lehetőségeivel, kivéve a környezet megválasztásánál. Fontos, hogy hihető legyen az adott történet a választott keretek között. Az alkalmazott terek, városképek támasszák alá a cselekményt és segítsék megteremteni a film hangulatát, de ne legyen ennél nagyobb szerepük, ne váljanak túlzottan meghatározóvá, mert elterelik a figyelmet a mondanivalóról.
Ezt a kategóriát nem lehet konkrét filmtípusokra ráhúzni, inkább egy minőségi jellemzőként értelmezhető, de általában ide tartoznak a szappanoperák és a legtöbb igen romantikus film, ami nem akar semmi másról beszélni a történet mellett.
1.2 F < É
A második csoport ennek az ellentéte; amikor az építészet dominál a filmben. Ez alatt az építészetet bemutatni kívánó filmeket értem. Él a film technikai lehetőségeivel, egyéni szemléltetésmódjával. Ráközelít a részletekre, bemutatja madártávlatból vagy olyan nézőpontokból, ami a valóságban nehezen megvalósítható. Folyamatos mozgással feltérképezi a teret vagy egy helyből hosszan figyeli a változásokat. Felhasználja a ritmust, hangokat, fény-árnyékhatásokat, melyek a valósággal kevésbé intenzíven vannak jelen. A film eszközkészletének sajátosságait használva különleges, kiemelő módon mutatja be az épületet, de minden a ház érdekében történik. Az építészet dominál, a filmművészet csak eszköz.
Ide sorolom továbbá azokat a filmeket is, amelyekben a körülöttünk lévő tér torzításával a manipulált tér a film főszereplőjévé válik.
1.3 F = É
Legérdekesebb csoport, amikor a két oldal egyenlő egymással. Az első két kategóriánál is látható, hogy van kapcsolat film és építészet között, és bár az építészet tökéletesen megvan film nélkül is, a vásznon mégsem tud független lenni attól. Ennek az egymásrautaltságnak van egy tartalmi gazdagsága, amely az egyensúlyi állapotban meríthető ki leginkább.
Az építészet e filmekben tudatos, jelentést hordozó használattal bír, melynek több aspektusa is van.
2. Építészet és filmművészet
2.1 Történelem, történet, életút
A legkézenfekvőbb választ a történelmi és életrajzi filmek adják meg. Itt a mondanivaló szerves része a környezet, nem tudna máshol játszódni és nem helyettesíthető más helyszínekkel, mert csak ebben a környezetben értelmezhető. És a hely, az épített környezet is magán hordja a történeti, történelmi jelentést. Kölcsönös egymásra hatás és egymásrautaltság van jelen. Ezeket a filmeket általában hitelesnek tartjuk, mert indokolt és egyértelmű a helyszínválasztás, nem erőltet új jelentésbeli és tartalmi réteget a választott környezetre.
A Papírsárkányok című film egy könyvadaptáció, amit Marc Forster készített Khaled Hosseini regényéből. Tényfeltáró módon ábrázolja az afgán történelem nemzetiségi, vallási és társadalmi hátterét. Egy korábban a világ szeme elől eldugott ország népével és kultúrájával ismerkedhetünk meg, testközelben érezhetjük Afganisztánt. A 70'-es évek Afganisztánja és társadalmi szerkezete a gazdag Amir és a vele egykorú szolgagyermek Haszan szemével elevenedik meg a film első részében, a másikban a háború elől Amerikába menekülő Amir és édesapja helyzete egy idegen világban, más törvények és elvárások között.
Az építészet nem dominál a filmben, de a rendező érzékenységét mutatja a hiteles helyszínválasztás. A filmet Kabulban forgatja; eredeti helyszínen, helyi emberekkel. Így a néző megismerkedhet az afgán város jellegzetességeivel, arculatával. Azzal az országgal, amit eddig alig láthatott. Érdemes megfigyelni az épületek léptékét, gazdag részletképzését, finom megoldásit. Erőteljes kontrasztot képez a később, amerikai helyszíneken megjelenő építészeti minőséggel szemben. Valamint további jelentése is van: a barátságos méretű, aprólékos, otthonos épületek után a nagy, tömör, szürke betonfelületek nyomasztó, rideg hatása az emigránsok életkörülményeit, helyzetét emelik ki; azt az örök idegenséget, ami végigkíséri az életüket.
2.ábra: Jelenet a Papírsárkányok című filmből
2.2 Üzenet
A következő lehetőség, mellyel elég sok film él: az épített környezet, az építészet filmbeli megjelenítése üzenetet hordoz. Ez az üzenet nagyon sokféle lehet. Felhívhatja a figyelmünket egy házra, egy építészre, egy stílusirányzatra; bemutathat egy utcát, várost, országot; beszélhet az adott társadalmi, politikai, gazdasági és szociális helyzetről és még sok más lehetőség adódik.
Például a rendező és a film identitását, hovatartozását mutatják be többek között A lé meg a Lola című német és a Köntörfalak című magyar film. Míg a Lolában, Lola futása közben Berlin utcáit, arculatát lineárisan ismerjük meg, addig a magyar filmben Budapest tárul elénk nagy ugrásokkal, a helyszínek teljes összekeveredésével.
A krimik, thrillerek és horrorok világában különösen nagy szerepet kap az épített környezet. Minden helyszínnek jelentősége van, a szintváltások és helyszínváltások jelentéssel bírnak. Lent, a sötétben, az átláthatatlan helyeken, nagy üres terekben mindig valami váratlan, rossz dolog történik, míg fent, a világosban valami megértés.
Az üzenet lehet továbbá egy figyelemfelkeltés is. Az utópiák és katasztrófafilmek kedvelt tartalma felhívni a az emberek figyelmét a társadalmat érintő negatív jövő lehetőségére az adott viselkedésmód eredményeképpen. Ehhez előszeretettel használják a modern beton-üveg házakat vagy a high-tech magasházakat, melyek személytelensége, ridegsége a negatív jövőkép hatását erősíti.
2.3 Átértelmezés
Végül vannak azok a filmek, amelyek átértelmezik a teret, építészetet. Nem abban a valójában mutatja be a teret, ami. Általában nem is azért alkalmazza, hogy róla szóljon. Különös határ összemosódás jelenik meg bennük az épített tér és a virtuális, filmes tér között.
Ennek egyik visszafogottabb eszköze a szempontváltás. A kamera nem egy általános, áttekintő bemutatást tesz lehetővé, hanem egy sajátos nézőpontból mutatja az eseményeket és tereket. Ilyen például a Berlin felett az ég (Wim Wenders), vagy a Ragyogás (Stanley Kubrick) című thriller is. A német filmben érdekes a magasból lefelé és alulról fölfelé fényképezés gesztusa, mely az angyalok és emberek eltérő látásmódját erősíti. A Stephen King történetet pedig a filmben gyakran egy bicikliző kisfiú szeméből látjuk. Egészen más hatása van így a hosszú folyosóknak, nagy tereknek, kerti labirintusnak.
Az átértelmezéshez tartoznak azok a filmek is, amelyek fordítva használják a házat. A másodlagos, ember által nem használt terek, mint a gépészeti, szellőző terek, csatornák lesznek a közlekedés és történet fő helyszínei, útvonalai. Jellemző a börtönből megszökős filmekre, vagy egyéb menekülési jelenetek kedvelt eszköze. Ehhez hasonló, csak nem házon belüli, hanem városbeli alternatív útvonalakat használó film a romos Berlinben játszódó The Third Man.
A sokat emlegetett Eredet (Christopher Nolan) a fizikai törvényszerűségek és az építészet jellemzőinek teljes felszámolásával dolgozik. Megszünteti a valóság és a képzelet közötti átmenetet. A film felépítése, alapgondolata is az építészetből merít; a mű egy filmbeli Esher lépcső. Mindent alternatívan használ benne, semmi se az, aminek látszik. Jól bemutatja ezt az átértelmezést a film egy-két igen erőteljes jelenete. Az egyik ilyen rész Párizs utcáinak transzformációja. A filmbeli építész, Ariedné próbálgatja, mit bír el az álom, mennyire engedelmeskedik a fantáziájának, tervezésének a szilárdnak és stabilnak hitt épített világ. Párizs utcáit egymásra hajtogatja úgy, hogy egyszer csak egy kocka belsejében találjuk magunkat, de ahelyett, hogy a függőlegesbe és a fejjel lefelé került oldalakról a gravitáció következtében leesnének az emberek, azok tovább folytatják az útjukat az elfordított utcákon. Ugyanebben a részben tanúi lehetünk annak is, amint négy oszlopból és közöttük kifeszített két párhuzamos tükörből végtelen folyosó illúzióját kelti, majd a tükröt betörve ezt híddá szilárdítja.
3.ábra: Párizsi jelenet az Eredet című filmből
3. Hitelesség
Végül azonban felmerül a kérdés, hogy meddig mehet el a rendező és mitől lesz hiteles a térhasználata? Alárendelhető-e az építészet a filmnek? Mi történik, ha az építészet erősebbnek bizonyul?
”Nincs tiszta vizualitás, a térben való orientáció más ingerekkel együtt működik… Amit a film szenzuális nyelve nélkülöz – pl. a tér stilizált-absztrakt szerkezetét illetően – azt pótolhatja a heterogén érzéki minőségek bőséges felvonultatásával – az akusztikus, kinesztetikus, ritmikus élmények megteremthetik a maguk eszközeivel a tér mélységének vagy éppen monumentalitásának képzetét.” (Bíró Yvette 1982)
„A kinematografikus motor késleltetett ideje” – írja – „lakatlanná teszi a fennálló látszatvilágot, a mindenütt jelenvalóság a nézőtereken kísértő látogatók milliói számára teszi lehetővé, hogy (…) elfeledkezzen anyagi valójáról.” (Virilio 1992a:55.)
Teljesen ellentétes vélemények ugyanarról a témáról. A film nem tudja a teret minden dimenziójában visszaadni, de hozzá tud tenni sajátos dolgokat, melyekkel valóságossá teszi azt. A másik oldalról nézve azonban ez csak illúzió, látszat.
Hozzá kell tenni azt is, hogy a dolgoknak, köztük az építészetnek nincs független, objektív jelentése, léte. Nem magukban, tárgyként léteznek. Van egy plusz, láthatatlan rétegük, amit az egyes emberek vetítenek rájuk. A saját belső világunk és a környezet is különbözőképpen definiálja. Az épített környezetnél különösen fontos ez a réteg. Bármennyire is kommersz, mindenhol fellelhető épületről legyen is szó.
A hely és a kor szelleméről tartott nekünk előadást egyszer Cságoly tanár úr. Az óra végén ellenpéldaként és a globalizáció negatív hatásaként egy elgondolkoztató diasorozatot vetített le. A képeken különböző gyönyörű táji vagy épített környezetben egyszer csak megjelent egy-egy McDonald’s épület. Elgondolkoztató, hogy ez a gyorsétterem, amit a világon szinte mindenhol ismernek és használnak, ugyanazt jelentik-e az embereknek? Amikor gyerek voltam és a „meki” még újdonságnak számított, évente egyszer nagy családi eseményként elvittek minket a szüleink oda hamburgert enni. Ma már persze semmi újat nem ad. De az otthoni, emlékekkel felruházott gyorsétterem bennem sosem lesz egyenlő ezzel a tömegtermékkel.
Ezt azért tartom fontosnak, mert a film, mint műfaj szerintem ezen a területen bukik el a hitelesség szempontjából. Fog egy várost, utcát, házat és kiszakítja abból a jelentéséből, amit az ott élő emberek, használók és a tágabb környezet vetít rá, határoz meg. Úgy használja, mint egy elemet és saját tartalommal tölti meg, egészen más jelentést ad neki. Persze ez nem egyértelműen negatív dolog, gondoljunk csak a legelső idézetre. Ez is lehet egy szempontváltás, kötődés egy amúgy közömbös helyhez.
Talán nincs is igazán jó válasz erre a kérdésre, viszont felkínál egy másik megközelítési lehetőséget, miszerint erősíti vagy gyengíti-e a filmet a választott helyszín. Ez nagyban függ a rendező asszociációitól, de ezen múlik, hogy a film a felhasznált környezetet eltorzítja-e, felülírja-e vagy él-e vele?
Érdekes megfigyelni, hogy amíg a klasszikusként ismert művek, mint az Eiffel-torony, az Empire State Building vagy a Big Ben elég sok filmben előtűnnek, addig a kortárs épületek megjelenésével elég ritkán találkozunk. Ez fakadhat magával a kortárs építészettel szemben érzett idegenkedésből, amit a filmekben látható beton és üvegdobozok negatív tartalma sugall. De itt merül fel az a kérdés is, hogy ezek a házak mennyire tudnak részévé válni a filmnek, vagy „átveszik az irányítást”. A Gattaca című film szép példája annak, amikor kortárs épület filmszerephez jut.
4,5.ábra: Jelenetek a Gattaca című filmből
Az 1997-es, Andrew Niccol írta és rendezte Gattaca a kortárs építészet egy-egy ismertebb épületében játszódik. A történet belső jeleneteinek helyszínéül Frank Lloyd Wright neves háza, a hatvanas években épült Marin Country Civic Center szolgál, mint az űrkutatással foglalkozó intézmény, a Gattaca Corp. főépülete. Valamint egy rövid bevágás erejéig az Otis College of Arts and Design épületét is láthatjuk. A külső jelenetek nagy részét a Kaliforniai Állami Műszaki Egyetem épülete előtt vették fel. Ezt sem a funkciót megtartva használja a film; a főhős lakóhelyéül szolgál.
A választott közösségi ház tömör fehér lépcsőmellvédjei, a hatalmas íves üvegtető, az a sterilség és tisztaság, ami jellemzi, tökéletes keret egy utópisztikus sci-finek. Erőteljes az a visszatérő jelentet, amikor a főszereplő ebből a térből figyeli az üvegtetőn keresztül a kilőtt rakétákat. A nagy, monumentális, vastag falak stabilitást, állandóságot fejeznek ki, de a tető által létrejövő vizuális kapcsolat a lehetőségekről beszél. Az egyetemi épület nagy szürke beton tömbjei és futurisztikus hangulata is erősíti a film hangulatát és mondanivalóját. A természetes folyamatokba beleavatkozó emberi kontroll már az életet is uralja, megtervezi az ember jövőjét. Ebben a világban a természetesnek, véletlenszerűnek, hibáknak nincs helye; az ilyen csupán „selejt”. Ezt a hideg ürességet, idegenségét, élhetetlenséget adják vissza némi zöldes vagy sárgásszürke színezettel a választott helyszínek. Megjelenik benne ellenpontként az óceán a természet dominanciájával, a hatalmas víz elemi erejével, ami elnyeli azt, ami nem tartozik hozzá, ami mesterséges és nem hagyja magát irányítani a természet által. A film végén elhangzó pár mondatban egyértelművé válik a film állásfoglalása: ez a génmanipulált, mindent irányító társadalom idegen a ma embere számára; a csillagok között hamarabb otthonra talál, mint itt.
Felhasznált szakirodalom
Bódy Gábor (2006): Egybegyűjtött filmművészeti írások 1. Filmiskola. Akadémiai Kiadó
Vámos Dominika (2007): Film és építészet találkozása a boncasztalon, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Doktori Iskola, Budapest
Bíró Yvett (1982): Profán mitológia. Magvető
Virilio (1992): Az eltűnés esztétikája. Balassi
Zsámboki Miklós: Maniulált tér: a filmek építészete, http://hg.hu/cikk/epiteszet/10440-manipulalt-ter---a-filmek-epiteszete
Kovács Dániel: Főszerepben a ház, http://zoldebb.hg.hu/cikk/epiteszet/3017-foszerepben-a-haz
Anne Friedberg: Virillo képernyője - Egy metaforikus jelenség a technológiai konvergencia korszakában, http://magyarepitomuveszet.mm-art.hu/hu/vizkult.php?id=620
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése