SZELECSÉNYI Balázs: THE FOUNTAINHEAD

Dolgozatom tárgya King Vidor 1949-es filmje, a The Fountainhead (magyar cím: A Forrás). A filmelemzésen keresztül arra a kérdésre keresek választ, hogyan lehetséges egyéni sorsok, általános morális kérdések megfogalmazása az építészet világán keresztül, és ez hogyan juthat kifejezésre a film eszközeivel.

1. Háttér

1.1 A regény és a film
A The Fountainhead egy 1949-es amerikai filmdráma, amely Ayn Rand hasonló című regénye alapján készült. King Vidor rendezése mellett, a forgatókönyvet maga az írónő írta, a főszerepet Gary Cooper és Patricia Neal játssza.
A film alapjául szolgáló könyvet 1943-ban adták ki az Egyesült Államokban, és pár éven belül az eladási listák élére került, ezzel megalapozva szerzője hírnevét. A magyar fordításban is megjelent, Az Ősforrás, egy romantikus és egyúttal filozofikus regény. Rand alapvető filozófiáját, emberideálját fogalmazza meg, fő témája az individualizmus és kollektivizmus ellentéte, amit főszereplőinek életén át mutat be. A fogalmakat nem elméleti síkon tárgyalja, hanem négy embertípus személyiségén keresztül mutatja be. Az eszmék harca valós élethelyzetekben bontakozik ki, melyeknek alapvető kiindulópontja az építész szakma. Az így kialakuló cselekményen keresztül tud az olvasó általános érvényű megállapításokat leszűrni.
A könyv megosztotta a kritikusokat, de a közönség tetszését elnyerte, mára már több mint hatmillió példány kelt el belőle, és számos nyelvre lefordították. Talán minden idők legsikeresebb regénye, melynek cselekménye és gondolatiság ennyire összefonódik az építészettel. A film cselekménye alapvetően a regényét követi, kisebb módosításokkal. Habár forgatókönyvét Rand maga írta, ő és vele együtt a filmkritikusoknak nem nyert le a tetszését. Ennek ellenére a regény alapvető üzenetét a film is képes átadni.

1.2 A szerző
Ayn Rand orosz származású amerikai regényírónő és filozófus, az objektivizmus megalkotója.
Oroszországban született, ahonnan húszéves kora környékén az Államokba emigrált. A ’30-as évek közepétől írta első regényeit, melyek fő témáját szülőföldje élményeiből meríti. A sikert Az Ősforrás hozta meg számára, majd legismertebb munkája az Atlasz vállat von (Atlas Shrugged).
Regényeit áthatják filozófiai és politikai nézetei. Rand szerint létezik egy objektív valóság, melyet csak a racionális gondolkodással felvértezett értelem képes megismerni. Szerinte az élet célja a racionális önérdek követése, és az egyetlen elfogadható társadalmi rendszer az, ahol az állam csak a bíróságban, rendőrségben és a katonaságban testesül meg. A társadalmi szolidaritás eszméjét elutasítja, a kollektív gondolkodás minden formáját ellenzi. „Az embernek önmagáért kell léteznie,” írta 1962-ben. „Nem áldozhatja fel magát másokért, és másokat sem áldoztathat fel öncélúan, saját érdekei nevében.” (Rand, Ayn. The Voice of Reason. Dutton Plume 1989)

2. Cselekmény
A film főhőse Howard Roark egy nem mindennapi tehetséggel és jellemmel megáldott fiatal építész, aki nem hajlandó a közízlésnek megfelelő építészetet művelni, helyette modernista házakat tervez. Minden megbízást visszautasít, ahol nem engedik saját elképzelései szerint építeni. Ez odáig vezet, hogy megbízók hiányában kénytelen egy gránitbányában munkát vállalni. Itt találkozik Dominique Franconnnal, egy független, elbűvölő asszonnyal, a Banner folyóirat egyik cikkírójával. Első látásra kölcsönös vonzalom alakul ki közöttük, habár az asszonynak fogalma sincsen a bányász valódi kilétéről. Egymásba szeretnek, ám első együttöltött éjszakájuk után Roark visszautazik a városba, megbízást kapott.
A Banner építészeti rovatának főszerkesztője Ellsworth Toohey azzal az ötlettel áll elő, indítsanak lejárató kampányt a városba épült új, luxus apartman ellen, így fenntartva a példányszámot. A lap tulajdonosa Gail Wynand erre áldását adja, holott mindketten úgy gondolják kivalló alkotásról van szó. A kampány célt ér, így tervezőjének, Roarknak jelentéktelen munkákból kell megélnie. Később felkérést kap Wynandtől, családi házának tervezésére. Elvállalja annak ellenére, hogy tudja megbízója felelős mostani helyzetéért, ezen felül ő Dominique újdonsült férje is. A tervezési időszak alatt Wynand és Roark között szoros barátság alakul ki.
Roarkot felkeresi volt tankör társa, a tehetségtelen Peter Keating, hogy készítse el a Cortland Home nevű beruházás terveit, az ő neve alatt. Roark beleegyezik, de van egy kikötése, nem változtathatnak a tervein. Ennek ellenére a házak nem a tervek szerint épülnek fel, amit Roark képtelen annyiban hagyni, és egy éjszaka felrobbantja a tömböket. Tettéért bíróság elé viszik, egyedül a Wynand áll ki mellette, ám végül a közvélemény nyomására el kell árulnia barátját, később öngyilkos lesz. A bíróságon Roark meggyőző erővel képes megvédeni magát, így felmentik. A film utolsó jelenetében Roark sikeres építész, Dominique férje.

3. Film és Építészet
A film alapvetően Howard Roark küzdelmeit, Wynand erkölcsi bukását, és Dominique erkölcsi fejlődését állítja középpontba.
A film fő témája az individualizmus és a kollektivizmus ellentéte.

3.1 Miért pont építészet?
A film a 40-es évek elején, a nemzetközi modern építészet elterjedésének időszaka előtt játszódik. Az építészetben alapvető változások mentek végbe, az új elképzelések szöges ellentétben álltak a régi konvencionális dogmákkal. Az új anyagokban, építési technológiákban rejlő lehetőségeket még csak néhány kiváltságos képesek felismerni. A hirtelen szemléletváltáshoz nehezen alkalmazkodnak a tömegek, a közízlés csak lassan képes változni. A korszakalkotó zsenik kora ez, Frank Lloyd Wright, Mies van der Rohe, Le Corbusier fénykora.
Rand maga is egy építész irodában, gépírónőként dolgozott, innen ismerte meg a szakma működését. Az építész szakma korszakoktól független sajátossága, hogy nap, mint nap szembekerülhet az egyéni önkifejezés igénye a közösség érdekeivel. Gyakran az individualista szellem és a kollektív tudat egyformán érvényt akar szerezni, és a két pólus harcát, érveit, módszertanát maga az építészeti alkotás képes szemléletesen megjeleníti. A 40-es évekre jellemző kiélezett helyzetben ezek a jelenségek csak még jobban felerősödtek és minden eddiginél látványosabban a felszínre kerültek.
Ezzel együtt a historizmust felváltó modernista stílus, egyfajta erkölcsi megújulásként is értelmezhető. Az eklektika szerethető, ám hamiskás eszmeiségével, az új építészeti stílus, következetes és őszinte viselkedése könnyedén szembeállítható. Ezt akár Rand racionalista filozófiájának anyagba és térbe való leképezésének is tekinthetjük. Nem véletlen, hogy a film főhősét, a tisztaság, önállóság, és zsenialitás mintaképét egy modernista építész testesíti meg.

3.2 Építészet, mint önkifejezés
Howard Roark személyében, az öntudatos és magalkuvást nem tűrő, megnemértett zseni típusa ölt formát. Nem valós figura, hanem egy elképzelt és ideális embertípus képviselője, Rand filozófiájának megtestesítője. Személyes élete és szakmája elválaszthatatlanok egymástól. Számára az építészet nem az anyagi javak, vagy a tekintély megteremtésének eszköze, nem a társadalom felé tett szolgálat, hanem maga az építés életének célja. Ez a hozzáállás a Cortlan Home kapcsán jut megfogalmazásra, amikor elvállal egy komoly munkát, fizetség és elismerés reménye nélkül: „My reward, my purpose, my life is the work itself”
A film első jelentében megismerjük a későbbi konfliktusforrás lényegét. A konzervatív iskola dékánja elküldi Howard-ot az egyetemről, mert az nem hajlandó historizáló stílusban tervezni, ezzel elfogadva az iskola szellemiségét. Az első kép és mondta igen kifejező. Egy letisztult, modernista épület rajzát látjuk, miközben ez a mondat hangzik fel: „Do you want to stand alone against the whole world?” A dékán intelmében kifejti a historizmus gondolatrendszerét, miszerint az építészetben nincs helye az eredetiségnek, a múlt épületeinél jobbat nem hozhatunk létre, azokat csupán lemásolhatjuk.
Valamivel később az ellenpólus érvrendszere is kifejtésre kerül, Howard mestere, a valaha sikeres, mára azonban elszegényedett modernista építész Henry Cameron szavai által. A formának a funkciót kell követni. A felhőkarcoló az emberiség legcsodálatosabb szerkezeti találmány, mégis görög templomokhoz hasonlóra építik meg őket. Itt jut kifejezésre először az a gondolatkör, mely párhuzamot von az építészeti alkotás és az ember személyisége között: „That one buliding can’t borrow pieces of anothers shape, just as one man can’t borrow an others soul.” Ez az építészet megszemélyesítése, ami a modernista építészetet a tiszta és őszinte, míg a historizáló stílust a hamis hazug emberhez hasonlítja.
A film, így nem csak erkölcsi, de nyíltan építészeti állásfoglalást is nyújt, és azt racionális érvekkel, ugyanakkor a szereplők jelleme iránt kialakuló szimpátiával is képes alátámasztani. A film valamennyi szereplője a modern építészet híve, és Roark csodálója, ugyanakkor önös érdekekből saját gondolataikat tagadják meg, mikor voksukat a régi stílus mellett teszik le. Az eklektikára jellemző szerkezetek és felületképzés közötti ellentmondást szemlélteti a jelenet, mikor Roark nagyvonalú, letisztult épület makettjére a megrendelők utólag ráaggatják az ornamensekkel zsúfolt homlokzatot. A tervező tiltakozik, képtelen a középutat választani, az épület becsületére hivatkozik. „A building has integrity, just like man.” Roark épületei pontosan olyanok, mint ő maga, feddhetetlen, őszinte és tiszta.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a filmen vázolt élethelyzetek szélsőséges példákat mutatnak be, pontosan úgy, ahogyan Roark karaktere is szélsőséges. Elsőre gőgösnek tűnhet, mégsem viselkedik felsőbbrendű emberként, megrendelőivel való kapcsolata harmonikus, ezt kevés megépült háza, és a közte és Wynand között kialakuló barátság is bizonyítja. Egyéni látásmódja kell ahhoz, hogy elérhesse célját, és úgy dolgozhasson, ahogyan szeretne. Dacossága szándékán kívül, végül a társadalom javára is válik. Az új anyagokat, új technológiákat felhasználva, egyedül ő lesz képes olcsón, magas minőségben szociális lakások felépítésére. A történet végére az áhított munka és az asszony is az övé lesz, a nem vágyott, de ezzel együtt járó társadalmi elismeréssel együtt. Roark életútjának üzenete: önönmagunk függetlensége, a társadalom érdekeit is szolgálja.

3.3 Építészet, mint szolgálat
A film Howard Roark személyével három másikat állít szembe, mindegyiket más szempontból. Közülük Peter Keating, volt diáktársa a tehetségtelen ám kompromisszumképes építész, aki rövidtávú sikereket képes elérni a szakmában. Törekvő, mint Roark, csak más célból. Roark munkája minőségét tartja szem előtt, míg Keating a munka által elérhető célokat, általában a társadalom elismerését.
Tisztába van tehetségének hiányával, már az egyetem alatt is rendszeresen Raorkhoz fordul segítségért, akit később állandóan azzal győzköd, hagyjon fel elveivel, és álljon be a sorba. Titkon gyűlöli őt, ugyanazért, amiért mások is, mert van bátorsága kiállni önmagáért, és nem hajt fejet másoknak. Keating nem is képviselhet mást, mint a eklektikus-historizáló építészet ideológiáját. Ahogyan számára a tervezési munka csupán eszköz és nem cél, úgy megbízói számára keating érdektelen figura, egy a sok középszerű építész közül. A kollektivista Toohey szerint, Keating személyiségének nagysága abban rejlik, hogy nincsen személyisége. Épületei jellegtelenek,a középszerűség megszemélyesítői, így nem váltanak ki érzelmeket más emberekből.
Ahogyan Roark, úgy Keating építészeti teljesítménye is jelleméből fakad. Itt a gyenge építész egyben gyenge ember is, aki képtelen önön érdekei érvényesítésére, és a szakmában és a magánéletben egyaránt kudarcot vall. A megbízók, és a közösség felé teljesen kiszolgáltatja magát, így a kezdeti elismerések után, amikor a társadalom már nem tart rá igényt, félredobja. Nem képesek tisztelni mások, mert nem tiszteli saját munkáját és így önmagát sem.
Keating végül teljesen elveszti a társadalom megbecsülését, holott számára ez volt a legfontosabb, helyette Rark kapja meg, aki soha nem tartotta ezt a célt szem előtt.

3.4 Építészet, mint a film eszköze
A film és az építészet kapcsolata nem csupán a cselekményben kulcsfontosságú, a képkockákon külön kifejező erőhöz jut. A modern építészetet kissé heroikus vonatkoztatásban mutatja be, és ehhez az a korra jellemző filmtechnikai megoldásokat használja fel.
Az első kép a felhőkarcolókból álló modern város látványát tárja elénk, és ez a kép végigvonul az egész filmen. A toronyházak az építészet nagyságának megtestesítői, úgy ahogyan a hatalmas tág terek, ahol a film jeleneteinek nagy részé játszódik. A film modern építészet heroikus oldalára helyezi a hangsúlyt, ahogyan Roark személyiségére is ez a jellemző. A hatalmas toronyházak, az Enright és a Whynen house látványát erőteljes zenei aláfestés teszi még hatásosabbá. Ezek a kellékek, és folyamatosan jelenlévő megoldások hatására a filmnek az építészet hangulati kifejezőjévé válik.

Összefoglalás
A The Fountainhead talán az egyetlen film, amiben ennyire központi szerepet kap az építészet, mind a cselekményében, mind a látványában. Kissé színezve, de alapvetően hűen és érdekfeszítően tárja elénk az építészet világát. Kivallóan képes általános érvényű problémák feltárására és szemléltetésére az építész szakma bemutatásával.