2011. január 22., szombat

SZABÓ Anna: ÁT A FALON

Aktualitások nyomán elindulva a fal, mint építészeti elem és a külső-belső környezet közötti kapcsolatok újragondolásának szerteágazó problémaköréhez jutottam. A mozgóképi megjelenítések állásfoglalása támpontot ad az elemzéshez. Jelen dolgozat tárgya Irimiás Balázs és Gulyás Tibor ’Mobility’ című filmje, ami az első Rotterdami Építészeti Biennáléra készült, valamint gondolatindítónak használva az alkotást kitekintést próbálok biztosítani a téma további aspektusait vizsgálva például a ’80000 Shots’ segítségével. A filmekben és egyéb társtudományokban ábrázolt utópisztikus megoldások sokszor az építészeti megújulás mozgatórugói, ezek közül a technológia fejlődése helyett érdekesebbnek tartom a már rendelkezésre álló eszközkészlettel való operálást. A falhasználatot az átjárás szempontjából forradalmasító állandó megoldások elterjedése a megvalósult ’High on art’ vonalat követve lehetségesnek tartom hogy bekövetkezik.


1. A közelmúlt gondolatindító eseményei
A Téreltérítés Munkacsoport Ernst Múzeum elé felállított mászófalával, ami kiállítás egyik installációja is egyben, a nyilvános tér és a művészeti tér olyan összekapcsolását teremti meg, ahol a biztonságtechnika, a jegyárusítás zsilipje helyett a megszokott konvenciókon felülemelkedve ’in medias res’ jutunk a kiállítótérbe. A nyílásméretek, anyagok, megközelítési módok és helyek társadalmi normák, de még időjárás által is formált által is formált axiomatikus rendszeréből lép ki ezzel a gesztussal. Megvalósult alternatíva, aminek a példáján elindulva további kérdések merülhetnek fel.
Az építészeti újszerűség általam preferált fentebb említett módja generálható az általánosan elfogadott axiomarendszer bizonyos állításainak elvetésével. A ’Concrete Design Competitont’ 2003. óta belga, német, ír, holland és török egyetemek hallgatóinak írják ki évente azzal a céllal, hogy a beton egy-egy jellemzőjét a középpontba helyezve megtapasztalják, hogy az anyagtulajdonságok összessége a fókuszált paraméter megváltozására hogy reagál, így látszólag egymással ellentmondásba kerülő sajátosságai lehetnek a kísérletek végtermékeinek. A matematikában is megjelennek az axiómarendszer korlátai, paradoxonok jelzik ezeket, amelyeknek feloldása méltán nevezhető a legizgalmasabb tudományos területnek. Peter Zumthor a Bruder Klaus kápolna tervein dolgozva azt nyilatkozta, hogy a tűzzel, mint építőanyaggal foglalkozik, ami egy egészen új felvetés volt annak a természeti elemnek a kezelésében, amitől csak védeni szoktuk az épületeinket.
A pécsi északi várfalsétány feltárására kiírt pályázatra benyújtott munkák viszont természetesen csak az átjutás hétköznapi módjaival foglalkoztak, ezzel szemben a manchesteri workshop sokkal elméletibb jellegű volt. A hallgatók számítógépes játékhoz hasonló videósorozatot gyártottak, olyan módon, hogy minden etűd vége egy választási szituációba helyezi a nézőt, hogy a történet a nyílászárókon keresztül vagy a falon áthaladva folytatódjon. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a virtuális világban tapasztalt végtelen lehetőségek már annyira beitták magukat a kor emberének tudatába, hogy egész biztosan semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy a falra mutató nyílra kattintson. Sőt mennyivel érdekesebb, annak ellenére, hogy otthon nem rekonstruálható.

1:ábra bal oldalon: Téreltérítés munkacsoport ’High on Art’ installációja az Ernst Múzeum előtt, jobb oldalon: a ’Walking Thru Walls’ videójából egy screenshot a választási lehetőségekről

A falat, mint határt és nem szerkezetet értelmezve is figyelmet érdemel a német főváros építészete. A berlini vasfüggöny leomlásával keletkezett űr nyomán hihetetlen dinamizmussal indultak építkezések, azonban a város történelmének szükségszerű lenyomata miatt a fal, mint amputálás után egy végtag továbbra is érzékelhető maradt. Nyáron volt szerencsém eljutni Berlinbe így élőben is megnézhettem a Potsdamer teret, ami az egykori fal vonalában épült újjá 1990-től 2000-ig. A Potsdamer Platz-i építkezéseket mutatja be a 80000 shots című film, Irimiás Balázs és Gulyás Tibor ’Mobility’-jéhez hasonlóan figyelemre méltó időszervezéssel.
„Építészet és film kapcsolata talán sehol sem olyan eleven és szoros, mint éppen a „városfilmek” esetében. A film persze mindig épített tereket jár be; ám ennél jóval többről van szó berendezni egy teret és megrendezni egy térbeli látványt - végső soron azonos mozzanatra vezethető vissza, az elrendezés mozzanatára. És a film így válik az építészet állal létrehozott terekben keletkező térélmény rögzítőjévé A film alkotójának ideális esetben nagyon is tudatos, szilárdan elgondolt térkoncepcióval kell rendelkeznie…” (Czirják Pál 2008a:136)
Vizsgáljuk tehát először a Rotterdami Építészeti Biennáléra készült rövidfilmet, ami a budapesti mobilitást hivatott bemutatni.

2. Filmes átjárhatóság
A filmek eszközkészlete a falakon való átjutásra jóval sokrétűbb, mint a minket körülvevő épített környezeté. Először említendő legkézenfekvőbbként az időkezelés, tehát a mozgókép az idő szakaszok kiemelésével és egymás mellé vágásával azokra a pontokra fókuszálhat, ami lényeges a film cselekménye számára. A főszereplők anyagcsere-folyamatai például legtöbbször nem kerülnek reflektorfénybe, de nem is hiányoljuk, a beleélés fokozásához nem szükséges.
A Mobility szubjektivitása viszont csak úgy válhat hitelessé, hogy a Budapesten átszáguldó kamera intim tereket is keresztez, sőt ezeken a helyeken mindig le is lassul a film és a zene. A környezet bemutatása mellett így kiemelt szerepet kap a mindennapi élet rutinja és élményei. Az épített táj csak keret, a nappali jeleneteken a pályaudvart és a Hősök terét kivéve szinte üres, élettelen szerkezettömeg, míg éjszaka nyüzsgő sokaság szállja meg.
A filmben az idő az aláfestő zene szerint strukturálódik, óraketyegés-szerű effekttel indul előrevetítve a tempót és utalva korunk folyamatos rohanására. A ketyegés-zakatolás lassan törtebb ütemmé módosul anélkül, hogy észrevennénk, akkor már csak a képsorozat biztosította flow az uralkodó. Az időérzetet csak a lelassított jelenetek segítenek helyretenni, egy-egy jelenet erejéig megállunk.
A szubkulturális szűrőn keresztül szemlélt világnak óhatatlanul más fókuszpontjai vannak, mint egy hollywoodi tömegfilmnek. Az önkielégítés, az orális szexjelenet illetve a Károlyi kertben játszó kisgyerek és a bokortól dolga végeztével elsétáló hajléktalan kontrasztja mind polgárpukkasztó témákat feszeget. Az underground stílusú életvitel meghatározója a zene, az alkohol, a bulik, a bmx-ezés vagy az extrém sportok, művészeti kifejezőeszköze pedig graffiti, ezáltal teljes az ütközés a konzervatív nézőpontú felfogással. A prostitúció, vagy akár a romkocsmák és az éjszakai élet fellegváraként aposztrofált Budapestről viszont talán paradox módon, csak így, a szubjektív perspektíva által kaphatunk hiteles képet.


2:ábra A ’Mobility’ című filből screenshot az egyik kimerevített jelenetről - intimitás

A kamera szemmagasságban rögzít végig, így az utazás a készítők városról alkotott személyes olvasatát még közelebb hozza a nézőhöz. A lépések miatti függőleges kilengés, ami felgyorsítva egy kis amplitudójú rezgésnek érzékelhető, a sebesség ellenére emberivé varázsolja az átvágást. Ez az eszköz azért fontos, mert a virtuális világokban, tehát számítógépes játékok során vagy három dimenziós tervezőprogramok modelljeiben vizsgálódva, a kamera pályája egyenes vonalú, míg egy ember nézőpontjának útvonala szinuszgörbéhez hasonlítható. A vizuális ingerek okozta élmény így valósághűbb virtuálitást generál.
A kizárólagos előrefelé tartó mozgás azt az érzetet kelti, hogy a film forgatásához használt helyszínek a térképen egyenes vonalra fűzhetőek, pedig amellett, hogy persze egymás közelében található tereken száguldunk át az összefüggés korántsem ilyen szabályos. Pont így nevezhető megbocsájtható csalásnak az is, hogy egy-egy mindenképpen csukott állapotú nyílászárón, kerítésen vagy falon keresztül a narratíva számára kevésbé lényeges metszéket kihagyva átugrunk a bemutatni kívánt következő térbe, így fordulhat elő az, hogy a Rudas fürdő után a Sóhajok hídja alatt lyukad ki a kamera. Az utóbbi eszközben alapvető különbség van az építész szakkollégium tagjai által készített ’Walking Thru Walls’ projekt és a ’Mobility’ között, hiszen ott a folytatás szempontjából meghatározó, hogy hol lépünk át a következő térbe, mert annak megfelelő kisfilmmel folytatódik a játék.
A folyamatos haladás mérőszáma a téri elemek váltakozásának sebessége, amit a cellaszerű terek közötti folyosókon haladva érzékelünk a legjobban, ebből kifolyólag a nappali jelenetek, mivel nagyrészt kisebb helyiségekben játszódnak gyorsabbnak tűnnek. A leghosszabbra nyújtott jelenet nappali: a bmx-es akrobatikus mutatványa az emblematikus Hősök terén, viszont mégsem ennek a benyomása marad meghatározó, hanem az éjjel vadabb, meglepő képkockái, az intimitásról lehúzott függönnyel, ezáltal az éjszaka túlsúlya a megjelenés mennyiségén túl (a kimerevítéseknél 50-50%) dominál. A felvételek arányának érzete eltolódik a sötét napszak felé, ami szintén az underground életmód sajátosságaiból fakad. A sebességet a mozgó környezeti elemek is érzékeltethetik, úgy mint például a metró, busz, a táncoló tömeg vagy elvétve pár gyalogos sétája, viszont érzéki csalódást okoz a mozgólépcsős jelenet, mivel ott a kamera áll, a mozgólépcső halad csak, viszont sokkal gyorsabban mint, ahogy megszoktuk a való életben. Szerintem ezen a ponton hiba van a filmben, mert a kameramozgás kontinuitása ettől eltekintve csak akkor szakad meg, amikor egy bemutatni kívánt jelenet előtt megáll pár pillanatra. Összeegyeztethető lett volna az alaptempóval a mozgólépcsőn egy lassabb közlekedés, vagy azon a szakaszon felgyorsulhatott volna a filmbeli haladás és ebből kifolyólag a zene is.


3:ábra A ’Mobility’ című filből screenshot egy másik kimerevített jelenetről - graffiti

A Budapestet bemutató kisfilm a megismerésnek egy olyan vonzó változatát kínálja, ami alkalmazkodik a huszonegyedik századi életmódhoz, a városnéző buszok által kínált tömegvázlat-élményhez képest bennfentessé teszi a nézőt a virtuális metszet által „pillanatok” alatt. Mindezek mellett hasonlít arra a betiltott reklámozási módszerre, ahol egy képkockányi reklámot, vagy képet (például szomjúságot okozó citromot) vágtak a filmbe, ami csak felvillan és a nem tudatosan raktározott információk útján hat (ez egyesek szerint városi legenda, de ettől eltekintve az elvet vizsgálom most), de éppúgy rokonítható az agy halál előtti utolsó aktivitásában lefuttatott emlékek sorozatával.

3. A falak egyéb megnyilvánulásai - kitekintés

A számítógépes játékok falaihoz hasonlóan, a virtuálisan épített modellek mellett láthatatlan dolgok is rendelkezhetnek falszerű tulajdonságokkal, csak a fizikai megjelenésük nem társul hozzá. Ezeket többnyire határvonalaknak, határsíkoknak nevezzük, Berlinben viszont ennek egy speciális változatával találkozunk, ha az 1989-ig fennálló, és az NDK-t az NSZK-tól elválasztó falat vizsgáljuk, ugyanis már csak az emlékhelyeknél láthatóak bizonyos falelemek, illetve egy hosszabb szakaszt a graffitik megőrzése érdekében restauráltak is, viszont a vasfüggöny a leomlása után is érzékelhető a két külön világ, így az oda látogatóban az érzetek szintjén újjáéled a fal, ezúttal átjárható formában. Ez az effekt annak ellenére is megfigyelhető, hogy a korábbi biztonsági zónák beépültek, sőt még erősödik is azáltal, hogy ezeken a helyeken gombamód szaporodtak el az új épületek. Az egyik ilyen, a pufferzóna felhasználására irányuló nagyszabású építkezse a Potsdamer Platz-on került sor. Manfred Walther lineáris időkezeléssel állóképek egymás után pörgetésével tíz év eseményeit ötven percbe sűríti. A monumentális gépek és szerkezetek vásznon érzékelhetetlen méreteik miatt terepasztalon megrendezett játéknak is tűnhetnek, a kicsinyítésből fakadó filigrán megjelenítés rovarszerűvé teszi a darukat és betonszivattyúzó gépeket. Hihetetlen tempóban dolgozik minden és mindenki.


3:ábra Berlini falmaradványok, a ’80000 Shots című’ film egyik képkockája

A falak átjárhatóságának továbbá lehetséges módja a tudatállapot megváltoztatása, ugyanis hipnózis alatt megváltozik a gondolkodásmódunk. Mérő László (matematikus, pszichológus valamint író) 2001-ben Pósa Lajos (akadémikus matematikus) által szervezett matematika táborban tartott előadásán kifejtette, hogy a hipnózis során egyenes vonalú mozgásra utasított páciens az egyenes vonalon elhelyezett bármilyen akadályon keresztülhalad, hogy a célpontot elérje. A hipnózis logikája egyszerűen más. És ha megkérdezik a hipnotizálttól az eset után, hogy miért nem kerülte ki az akadályt, akkor kitérő választ ad. Ahogy a tudatnak, úgy a megismerésnek is vannak rétegei, metaforikusan falakkal határolva. Ezek átjárhatóságát a környezethez alkalmazkodva módosíthatjuk.

Összefoglalás
A falon át közlekedés a nyílászárók figyelmen kívül hagyása egyelőre nem opció, viszont az elképzelhető, hogy a szigorúan megtervezett útvonalak szerinti közlekedés fellazulásával, a megközelítési lehetőségek sokszínűsítésével hasonló eredményt érhetnénk el. A társadalmi és kulturális környezet nagyrész meghatározza a biztonságtechnikai elvárásokat, a tulajdonviszonyok alakulásának megszokott módjait, és emellett még az időjárás is tényezővé válik. Viszont emellett megfigyelhető a félpublikus terek egyre gyakoribb megjelenése, például úgy, hogy egy épület tetőszintjére bárki felmehet, vagy egy ház olyan beépítésű két párhuzamos határoló utca között, hogy a jellemzően önkormányzati beruházású telken kialakuló passzázs a környezet értéknövelő tényezőjévé válik, de a több száz lakásos komplexumok ilyen félpublikus terek nélkül nem nyernek létjogosultságot. Tehát az elválasztás, lehatárolás igénye helyett előtérbe kerül az összenyitás, a publikus és privát terek közötti átmenet kialakítása. Ezen a vonalon elindulva a falak szerepe is színesedhet a jövőben.

Felhasznált szakirodalom
Czirják Pál (2008a). Az eltüntetett Berlin. Berlin változó képe a német filmművészetben. in: Berlin Átváltozásai. Typotex kiadó, Budapest, p. 136.
http://www.80000shots.net/htdocs/d/indexe.htm
http://hg.hu/cikk/epiteszet/8134-az-emlekezes-varosa-berlin-husz-ev-utan (2010. december 14.)
http://www.dailymotion.com/video/xc5xc4_budapest-mobility_creation#from=embed (2010. december 14.)
http://www.magyarmuzeumok.hu/kiallitas/index.php?IDNW=905 (2010. december 14.)
http://www.youtube.com/profile?feature=iv&user=TheWalkingthruwalls&annotation_id=annotation_352328#p/u/2/Ng0bgb8NFUw (2010. december 14.)
http://wergida.blogspot.com/2007/09/bach-pter-is-megszlal.html (2010. december 14.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése