Mindig feketét hordanak, és egész éjjel rajzolnak. Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy túl ezen az egyszerű sztereotípián, milyen idea alakult ki társadalmunkban az építészekről. Ehhez az építészek filmbeli reprezentációját vizsgálom. Az elemzés alapjául öt különböző filmet választottam öt eltérő műfajból és filmtörténeti korszakból. Két kérdésre keresem a választ: milyen közös személyiség vonások fedezhetőek fel a filmekben megjelenített építészek között? Van-e időbeli változás az építészek ábrázolásában?
1. Bevezetés
Bár mindenkinek vannak kedvenc épületei, terei, de a mai nyugati társadalomban csak igen keveseknek van kedvenc építészük. Ha csak nem személyes ismeret vagy üzleti ügyek okán, az emberek többségének nincsen rálátása az építészek minden napjaira, a szakma szépségére és nehézségeire. Annak ellenére, hogy az építészek életét nem mutatják valóság-show-k, nem írnak róluk a pletykalapok és relatíve keveset szerepelnek a nyilvánosságban, mégis mindenki fejében kialakul egy idea „Az építészről”. Anélkül, hogy bármilyen különbséget tennék köztük, mint a teljesen művészi vénával megáldott tervező/álmodó és a szigorú megvalósítással foglalkozó „művezető” között. Hasonlóan, mintha a „gépjárművezető” kiejtésekor egyszerre gondolnánk a Forma1-es versenyzőre és a taxisra, miközben stabilan magunk előtt látjuk őt.
Sokaknak az első komoly bevésődést az 'Amerikából jöttem' című társasjáték hozhatta, és biztosan alakították később a közeli/távoli építész ismerősök vagy a róluk szóló történetek. Ám az efféle információk általában töredezettek és gyakran felszínesek. Éppen ezért jelentős hatása lehet az építészi idea kialakításában egy olyan alkotásnak, amely egy építészt mélységében mutat be. Ilyen lehet egy nagyobb közönségsikert elérő film is, mely bár az adott műfaji keretek következtében soha nem hétköznapi helyzetben mutatja be hősét, de szerencsés esetben mégis reflektál az építészi létre.
A következőkben arra teszek kísérletet, hogy öt film példáján keresztül bemutassam azt, hogy hogyan jelentek meg az építészek a filmekben és milyen róluk szóló ideát illetve sztereotípiákat erősítettek meg ezek az alkotások. Egyrészt vizsgálom azt, hogy milyen közös vonások fedezhetőek fel az építészek filmbeli megjelenítésében, másrészt pedig azt, hogy időben milyen változás következett be ábrázolásukban.
2. A vizsgált filmek
A vizsgálatra kiválasztott filmek a következők:
• Metropolisz (rendezte: Fritz Lang), 1927
• Az ősforrás (rendezte: King Vidor), 1949
• Tizenkét dühös ember (rendezte: Sidney Lumet), 1957
• Egy építész hasa (rendezte: Peter Greenaway), 1987
• Eredet (rendezte: Christopher Nolan), 2010
Fontos szempont volt az, hogy a filmek különböző korszakokból legyenek. Fritz Lang filmje alig 20 évvel az első 'egész estés' film után készült, a további filmek pedig átlagosan 20 év különbséggel ölelik át a következő 80 évet egészen napjainkig. Hasonlóan fontos volt az is, hogy műfajában is eltérő alkotásokat válasszak, így van köztük expreszionista sci-fi, dráma, krimi jellegű film és akció/thriller. Mind az öt film olyan szerzői film, ami komoly szakmai és közönségsikereket ért el. Az IMDB nevű film adatbázisban az 5 film közül a leggyengébb értékelést Az építész hasa című film kapta (6.7 pont), míg a legjobban az Eredet című film szerepel (9.0 pont). Az építész hasát Arany Pálma díjra, míg a 12 dühös embert 3 Oszkár díjra jelölték (IMDB, 2010). Mind az öt film kitalált eseményeken alapul, bár az Ősforrás esetében felmerült, hogy Frank Lloyd Wright életéről mintázták a főszereplőt (Mayhew, 2007), de a szerző a regény előszavában tagadja ezt. (Rand, 1943:12).
1.-5. ábra: Jelenetek a filmekből (időrendben)
2.1 Metropolis
A Metropolis című film egyik főszereplője, Joh Fredersen (Alfred Abel) több mint építész, ő a filmbeli város egyik tervezője. Mindig öltönyben jár, karaktere szigorú és hűvös. A legkisebb hibáira azonnal kirúgja beosztottját, fiával is hűvös a viszonya. Metropolisban a dolgozók elnyomva a föld alatt élnek, és Fredersen nem tekint rájuk emberként, hanem kizárólag birodalmának és a fenti világnak a működtetése élteti. A főszereplőben a tervezői/építészi szerepen felül nagyon hangsúlyos a vezetői szerep is. Ez a kettősség talán abból adódik, hogy az építész az, aki egy építkezésen mindent összefog: ő álmodja meg az épületet és közben ő az, aki beszél a gépésszel, a statikussal és a beruházóval is. Ez a fajta vezetői szerep talán még hangsúlyosabb volt 100 éve, amikor a képzett építész és a tanulatlan dolgozó munkások közötti távolság még nagyobb volt. Fredersennek a filmben sikerül egyben tartania a birodalmát illetve a társadalmat, így azt mondhatjuk, hogy küldetése sikerrel zárul.
2.2 Az ősforrás
A film egy nagysikerű regény alapján készült. A történet az építészek világában játszódik, a fontosabb szereplők többsége építész vagy építészeti szak-kritikus. Az filmben bemutatott építészekre általánosan jellemző az úrias modor, az elegancia. Nagyvilági életet élnek, fényűző megnyitókra és vacsorákra járnak. A főszereplő Howard Roark (Gary Cooper) tiszta szívű, elhivatott és vizionárius alkat. Legfontosabb tulajdonsága az öntörvényűsége és kompromisszum-képtelensége, ami ellehetetleníti karrierjét. Diák társa, a vele folyton rivalizáló Peter Keating (Kent Smith) nem különösebben tehetséges viszont elvtelen, simulékony és céltudatos, amivel gyors sikereket ér el. Az ősforrás szereplőinek karakterei egymással direkt ellentétben állnak, de közös bennük a magabiztosság, az emberi értékeik és az esztétikai értékekhez való viszonyuk közötti erős kapcsolat. A film központi témája, hogy a szereplők egymást kívánják meggyőzni útjuk helyességéről és építészeti értékeikről. Roark nem alkuszik építészetében, mikor tervét megmásítják, úgy dönt, hogy inkább felrobbantja az épületét.
2.3 12 dühös ember
A 12 dühös ember 12 esküdtről szól, akiknek ítéletet kell hozni egy gyilkosság ügyében. Az esküdtek közül egy (Henry Fonda), a legkevésbé dühös esküdt, építész. A bűneset felderítésében segíti építészeti tudása: a bűncselekmény helyszínén történő eseményeket időben és térben kell rekonstruálnia. Ő képviseli a racionalitást, a deduktív gondolkodást és a higgadtságot. Nem vezérlik előítéletek, nem sajnálja az időt a gondolkodásra, és több szálat is képes egyszerre végiggondolni. Magabiztos, a többiek ellenvéleménye nem bizonytalanítja el. Karakterében az is izgalmas, hogy a film elején még visszahúzódó és csendes, de mikorra az esküdtek egy részét meggyőzi érveivel egyre erélyesebb lesz, és lassan átveszi a vezető szerepet.
2.4 Egy építész hasa
A film főszereplője Stourley Kracklite (Brian Dennehy) a befutott amerikai építész, és vele vetekedő olasz Caspasian Speckler (Lambert Wilson), aki szintén építész. A két építész karaktere merőben ellentétes: az olasz férfi romantikus, spontán és törtető, míg az amerikai a film elején legalábbis hűvös, nyugodt és ön-ironikus. Fizikumuk is kontrasztokkal teli, míg előbbi fiatal és izmos, addig utóbbi öregebb és kövér. A két férfi között szakmai és szerelmi féltékenység alakul ki, aminek során Kracklite megőrül, mániákus és paranoiás lesz, ezzel párhuzamosan elveszti addigi magabiztosságát és öniróniáját. Megbomlása következtében elvész minden sikere, elhódítják feleségét és az általa szervezett kiállítás is kicsúszik a kezei közül. A kiállítást egyébként Etienne-Louis Boullée-ról szól, aki ha nem is jelenik meg, de a film által őt is megismerhetjük picit. A film alapján Boullée sok mindenben hasonlított Kracklite-ra, például végső sikertelenségükben, hiszen Boullée életében nem volt igazán sikeres, csak később fedezték fel. Érdekes azt is látni, hogy Kracklite bukása azzal függ össze, hogy nem találja a helyét az országban és nem tudja eladni magát az olasz közönségnek. A kezdeti sikertelenség hajtja őt a betegségbe és az őrületbe.
2.5 Eredet
Az eredet című filmben az építészek nem épületeket, hanem álomvilágokat teremtenek. A filmben több építész is felbukkan, de legnagyobb teret Ariadne (Ellen Page) kap, aki egy még egyetemista építészlányt alakít. A lányt kreativitása emeli ki a többi szereplő közül: képes bonyolult labirintust rajzolni, illetve változatos és szürreális világokat tud álmodni. Ariadne ezen kívül bátor, makacs, ég benne a bizonyítási vágy és hajtja a kíváncsiság. A főszereplőről Dom Cobbról (Leonardo DiCaprio) is kiderül, hogy valaha építész volt. Őt alapvetően a kíváncsiság hajtotta és a kreativitásának kiteljesítése. A túlzott mennyiségű álomjárás valamint családi tragédiák hatására elméje megbomlik, neurotikus lesz. Ariadne is elindul ezen az ösvényen, de tanulva Dom Cobb sorsából elkerüli, hogy őt is beszippantsa az álomvilág. Az építészek ebben a filmben kevésbé domborítanak eleganciájukkal vagy úrias modorukkal.
3. A vizsgálat eredményei
Összességében a következő tulajdonságok látszanak kiemelkedni a fent bemutatott építészek esetében.
A kreativitás központi szerepet kap mindegyiküknél. Ez alapvetően az alkotó munkájuk során jelenik meg, de a 12 dühös ember esetében például egyéb problémák megoldásában segít. Általános jellemvonásuk az önfejűség, ami a filmbeli konfliktusokhoz vezetnek. Szembehelyezkednek ugyanis a többséggel, és nagyfokú magabiztosságukra kell, hogy támaszkodjanak. Miután Kracklite elveszíti magabiztosságát (és elkezdi frusztrálni saját kövérsége), megindul a pusztulása.
Több filmben is megjelenik az építész viszonya a közönségsikerhez, illetve az önmagának való megfeleléshez. Míg Kracklite és Roark saját vízióját hajtja, addig Keating a közönségnek akar csak megfelelni. Az Eredetben Dom Cobb annyira csak a saját maga által kreált világban él, hogy közel kerül a valóságról való teljes lemondáshoz.
Roark, Kracklite és Fredersen is azért küzd, hogy fő művük úgy valósuljon meg illetve maradjon fenn, ahogy azt ők tervezték. Mikor Roark épületét megmásítják felrobbantja azt. Fredersen harcba száll az általa épített világ megmentésére és győz, míg Kracklite alul marad, ezért az öngyilkosságot választja. Közös még a három szereplőben, hogy úgy gondolják, hogy nem önös érdeket hajtanak, hanem valamiféle közjó érdekeit szolgálják.
A bemutatott építészek alapvetően higgadt természetűek, a racionalitás és a tudatosság vezérli cselekedeteiket. Ugyanakkor visszatérő motívum az őrület: a filmbeli cselekmények és kudarcok hatására Kracklite és Dom Cobb is megőrülnek.
Nagyon fontos, az építész társadalom általános megítélését befolyásoló tényező, hogy az építészek a filmművészetben, ahogy reményeim szerint azon kívül is, egyértelműen és a film alkotásának idejétől függetlenül a társadalom felső, még inkább legfelső rétegeiben kapnak helyet. Ennek az első olvasásra természetesnek tűnő állításnak az adja meg a jelentőségét, ha csak röviden felidézzük a társadalom legfelsőbb rétegeit alkotó egyéb szakmák ezzel ellentétes megjelenését, amikor az adott szakmát, s szigorúan nem csak az őt reprezentáló személyt lecsúszva ábrázolják:
• Jogászok – rendszeresen jelennek meg „zugügyvéd” státuszban
• Gazdasági szakember – a könyvelők a „kafkai” környezet legtipikusabb megtestesítői
• Orvosok – rendszeresen kiszolgáltatott és kilátástalan helyzetben jelennek meg.
Ez alól talán egyedül Howard Roark lehetne kivétel, aki anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe kerül, de szakmai tekintélye megkérdőjelezhetetlen marad, tehát végső soron nem beszélhetünk lecsúszásról. Ez alapján fontos megjegyezni: Az építész a társadalomban (a filmekben mindenképpen) stabil és megkérdőjelezhetetlen vezető, ún. elit pozíciót tölt be.
Egy másik érdekes aspektusa az öt filmbeli építészek elemzésének az időbeli változás. Az 1927-es Fritz Lang filmben és az 1949-es Ősforrásban (mely 1943-ban íródott) hatalmas a távolság az építészek és a közemberek között. A Metropolisban társadalmi szakadékról beszélhetünk, míg az Ősforrás esetében azt láthatjuk, hogy a tömegek nem képesek megérteni az építészet lényegét és birka módra követik az újságokat. A 12 dühös emberben az építésznek küzdenie kell, hogy a másik 11 esküdtön felülkerekedjen. Az építész hasában már két építész viaskodik egymással, ahol a közönséget felnőttként kezeli a rendező, akinek a két iskola között kell döntenie. Végül az Eredetben az építész ugyan egy kitüntetett szakma, de egy csapat részeként jelenik meg, ahol bár kisebb szereppel, de megjelenik még több másik 'foglalkozás' is: a vegyész, a hamisító és a lövész.
Megfigyelhető az is, hogy az építész szakma elnőiesedik az évek során: a 12 dühös emberben nem szerepel nő, a Metropolisban csak, mint a vágy illetve a szerelem tárgya (illetve egy robotként) jelenik meg nő. Az Ősforrásban és az Építész hasában már műkedvelőként jelennek meg a nők, akik ítéletet mondanak az építészek fölött, míg az Eredetben az építész egy egyetemista lány, valamint a főszereplő felesége is építészként tevékenykedett. Mindez természetesen párhuzamba állítható a nyugati társadalom elitjében megjelenő emancipációs folyamatokkal: gyökeresen nőtt a filmvásznon megjelenő nők aránya a bankárok, jogászok között is.
A férfi építészeket egyébként vagy jó megjelenésű fiatal férfiként vagy korosodó, tekintélyes úrként ábrázolják.
4. Összegzés
A művészeti ágak konstans módon reflektálnak egymásra és ez által formálják egymást. Ahogyan egy építészeti formavilág/stílus megadhatja egy film hangulatvilágának alapját, úgy egy filmben megfestett világ inspirálhatja az építészeket is. Túl ezen a közvetlen kölcsönhatáson, vannak egyéb módok is, ahogyan a film világa hathat az építészetre: a filmek alakítják az építész ideáját.
Az, ahogyan a filmekben az építészt, mint alkotót, az építészetet, mint hivatást ábrázolják, hatással lehet az építészek önképére illetve társadalmi megítélésére. Mind az önkép, mind a társadalmi megítélés pedig befolyásolja az építészek és ez által az építészet jövőbeni lehetőségeit, korlátait.
Öt alkotáson keresztül vizsgáltam meg, hogy hogyan ábrázolják az építészeket a filmekben. A filmekben szereplő 8 építésznek közös vonása, hogy kreatívnak, önfejűnek és magabiztosnak mutatják őket. A társadalmi elit tagjai, akik gyakran lépnek fel vezetőként, akár csak egy szűk csoporton belül, akár a társadalom vezetése céljából. Szintén visszatérő motívum, hogy az építész meg akarja győzni az igazáról a többieket. Megállapítottam továbbá, hogy a filmekben, időrendben, egyre csökken a távolság az építész és a többi ember között, valamint hogy egyre dominánsabb szerephez jutnak a szakmában a nők.
Fontos leszögezni, hogy a vizsgálat során kifejezetten olyan filmekre fókuszáltam, amelyekben az építész építészi mivolta, vagy ő maga a filmben jelentős szerepet tölt be. A vizsgálat egy másik iránya az lehetett volna, ha azt vizsgálom, hogy a rendező, forgatókönyv író milyen tömörítést hajt végre, azaz milyen sztereotípiákra épít, amikor egy karaktert építészként „vezet be”. Melyek azok a tipikus tulajdonságai az építészeknek, amely kifejtését az adott karakter tekintetében megspórolja, hiszen a közönségben automatikusan előhívódnak ezek a sztereotípiák. Ez lehetne a dolgozat továbbfejlesztésének egy iránya, amihez filmek egy nagyobb merítésére lenne érdemes támaszkodni.
5. Felhasznált szakirodalom
IMDB (2010). www.imdb.com Utolsó oldal letöltés: 2010. december 12.
Mayhew, Robert (2007). Essays on Ayn Rand's The fountainhead - Literary Collections
Rand, Ayn (1943). Az ősforrás, Path kiadó, 2002, Budapest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése