2011. január 21., péntek

PERNEKI Emese: Logan futása, A kiállhatatlan

Dolgozatomban két filmet tárgyalok részletesen: elsőként a Logan futását (1976-ból), mely a XXIII. században játszódik, majd A kiállhatatlant (2006-ból), mely akár napjainkban is történhetne. A két filmben az a közös vonás, hogy egyfajta tökéletesnek vélt világot mutat be, melyek szabályai és lényege természetesen különböznek a két alkotásban. Munkám célja, hogy a filmekben ábrázolt tökéletes világ (vagy város) működését és lényegét párhuzamba állítsam a megjelenő építészeti eszközökkel és épületekkel. Be szeretném mutatni, hogy az építészeti eszközök miként kapcsolódnak a témához, hogyan járulnak hozzá a film cselekményéhez, miképpen használja őket a rendező. Egy mondattal megfogalmazva: kíváncsiságom középpontjában az áll, hogy miként működik együtt az építészet a filmmel.


1. Logan futása (Logan’s run, 1976)

1.1 A film témájáról – Honnan menekül Logan?

A Michael Anderson rendezte Logan futása, egy 1976-ban filmre vett amerikai sci-fi. A film a XIII. században játszódik, feltehetően egy generációval az után, hogy az emberi tevékenységek okozta szennyeződéstől kipusztultak az emberek. A katasztrófát túlélők egy fóliakupola fedte városban élnek mesterségesen szabályozott körülmények közt. Ezek a korlátok, melyek közt élnek, némiképp képet adnak arról, hogy milyen kérdések foglalkoztatták a ’60-as évek emberét (ugyanis a forgatókönyv ekkor íródott).
Ebben a mesterségesen fenntartott világban az emberek gondtalanok, nem járnak dolgozni. Nincs más dolguk, mint enni, inni, barátkozni, egy szóval élvezni az életet. Az emberek azonban mégis magányosan élnek, a család fogalma nem létezik, tehát nincsenek kötöttségek. A gyerekszülés nem megengedett a társadalomban, ehelyett művi úton hozzák őket létre (!). Eddig akár azt gondolhatnánk, hogy minden szép és jó, de kiderül, hogy miért látunk mindig csupa fiatalt. Igen, ez az apróbetűs rész: az élet 30 éves korig tart (a túlnépesedés elkerülése érdekében (!)). Aki betöltötte 30. életévét, annak a „körhintába” kell mennie és ott táncos rituálé során „újjászületnie”. Ez az élet rendje. Csakhogy ezt nem mindenki képes elfogadni, vannak akik lázadnak (!) ez ellen a tömeggyilkosság ellen. Ők a „futók”, akik menekülését a legendás „Szentélybe” egy titkos szervezet segíti. (E rendszer elleni lázadás gondolata ismerős lehet a ’60-70-es évek Amerikájának hippije kapcsán.) A rendbontás azonban nem megengedett. Aki menekül a rendszer elől, annak meg kell halnia (nem születhet újjá): a „járőrök” „kiirtják” a „futókat”. A film főhőse is egy járőr, aki azt a feladatot kapja, hogy be kell épülnie a futók közé és meg kell találnia a Szentélyt. Ehhez életóráját a végére állítják, így ő is átérzi az utolsó év súlyát, és a futók menekülését is megérti. Közben egy szerelmi szál is a történetbe vegyül: a lány segítségével kijutnak a burok alól, ahol nem találnak semmiféle Szentélyt, ellenben találkoznak egy öreg emberrel és szembesülnek a hajdan volt világ romjaival, valamint megtudják hogyan működött. Ekkor rájönnek, hogy az életóra nem létezik, és ezt a város lakóival is tudatják. A film vége „happy end”: a város elpusztul, a falak megnyílnak, mindenki kiözönlik – „vissza a természethez”...

1.2 A tökéletes város építészete I.

Az 1960-1970-es években a technikai fejlődés adta lehetőségek táptalajt jelentenek az utópista gondolatok számára. Az építészek érdeklődését felkelti a tér és a szerkezet problémája, és a technikai lehetőségeket kihasználva, geometrikus, stuktúralista épületek formájában reagálnak az utópista felvetésekre. Ekkor alakult Japánban a metabolisták csoportja is, akik a technikai vívmányokat ötvözték a japán hagyományos építészettel és a városépítészet fejleményeivel. Ezt az építészeti irányzatot a sorolható, sejtszerű geometrikus elemekből álló struktúrák, megastruktúrák jellemzik.

1.2.1 Építészeti összkép

Ezzel ellentétben, a filmben nem találkozunk ilyen jellegű épületekkel. Már az első percekben megtudjuk miről is fog szólni a film, ehhez társul a kép is: ahogy a kupolákra közelít, egyre közelebb, majd beljebb kerülünk, és képet kapunk a túlélők városáról - hogy ne csak időben, de térben is el tudjuk helyezni a történetet. A város építészeti világát ugyan geometrikus formájú, de korántsem sejtszerű épületek jellemzik. Ehelyett tömbszerű, monumentális épületekről van szó, melyekről már messziről is látszik anyaghasználatuk: fém, műanyag, vasbeton, és csak helyenként találkozunk üveggel. Vagyis az épületek zártak, nagyrészt ablaktalanok. Az épületek tehát zárványként viselkednek a városon belül, melynek nincsenek közterei, és - ahogy a távlati képeken is látszik – a város élettere az épületeken belül van. Az ablaktalanság a befelé zárkózásra utal, vagyis a lényeg odabent van. Az emberek nem hagyják el az épülteket (csak a járőrök a csőben közlekedő sínkocsikkal), így kisebb a kísértés, kisebb az esélye annak hogy kérdések merülnének fel bennük a város határaival kapcsolatban.


1.2.2 Élettér

Az élet tehát az épületekben folyik, méghozzá igen nagy intenzitással. A hétköznapi élet minőségéről árulkodik a helyszín, melynek színtere a filmben a Dallas Market Center Apparel Mart, amely 1964-ben épült a Dallas Market Center négy épületből álló együttese részeként. (Ez a tömb ma már nem áll.) Nem tudom van-e direkt kapcsolat a bevásárlóközpont, mint helyszín és a filmbeli lézengő, trécselő tömeg között (akár lehetne is párhuzamot vonni), de bennem inkább egy másik gondolat merül fel. Az a jut eszembe, amit Guy Debord A meztelen városban fogalmazott meg 1958-ban: „A sodródás során a személyek egy bizonyos időre elvetik cselekvéseik szokásos motivációit, az összefüggéseket, a munkahelyi és szabadidős cselekvéseiket, és hagyják, hogy a helyszín és a véletlen találkozások izgalmai vezessék őket.” A filmben az embereknek nincs dolga, céltalanul bolyonganak naphosszat, és ehhez a tevékenységhez ideális helyszín egy olyan tér, ahol mozgólépcsők sorozata kapcsolódik egymáshoz, valamint kis utakkal, hidakkal találkozunk, ahol létrejöhet az átlátás. Ezek az elemek lehetőséget biztosítanak az emberek közti kapcsolatok kialakítására és arra, hogy az idézett sodródás részesei lehessenek.

1.2.3 Lakóépületek

Egy társadalomról árulkodó jel lehet a lakóépületek milyensége. No de mi van akkor, ha a filmben mindössze egy lakással találkozunk, ráadásul az sem egy átlagemberé, hanem egy járőré? A lakás téri elrendezéséről mindössze annyit tudunk meg, hogy középpontjában egy nappali-szerű helyiség áll, melynek légteréhez más helyiségek is kapcsolódnak. Az a tény, hogy nem látunk lakóépületeket, arra utal, hogy ezeknek nincs is fontos szerepe a város életében. Az emberek csak nevek és számok, életük nagy részét feltehetőleg a belső közösségi terekben töltik. Az egyénnek nincs jelentősége a közösséggel szemben.

1.2.4 A járőrök központja

A város hatalmi szerve a járőrség, akiknek egy gépi hang ad utasításokat, és az engedélyezi a tevékenységüket. A járőrök központi épületét kívülről is láthatjuk: egy monumentális vasbeton vázas épület, melyhez egy lépcsőn lehet feljutni. Az épület szürkés színvilága, valamint talapzatra állítása komolyságot, tekintélyt kölcsönöz neki, mely - hatalmi szervek lévén szó – elengedhetetlen. A központ belső tereit is ezek a komor színek jellemzik, azonban egy jól működő államhoz méltóan jelen vannak a fejlett technikai felszerelések, monitorok, automatizált berendezések. A belsőépítészetben több helyen megjelenő fények és világítások itt is jelen vannak, melyek a futurisztikusságot hangsúlyozzák.

1.2.5 A körhinta

Az egyik – ha nem a – legfontosabb helyszín a „körhinta”, ahol az újjászületés történik. Ez a tér azért érdekes, mert abból adódóan, hogy a cselekmény, ami benne folyik kiemelt szereppel bír a társadalom életében, megfogalmazása utal a társadalom és a cselekmény viszonyára. Az újjászületés folyamata egy amfiteátrum-szerű épületben zajlik, melyben a város lakói körben, lépcsőzetesen emelkedő sorokban helyezkednek el, és onnan nézik a középen zajló eseményeket. A tér centralitása egyrészt sugallja a benne zajló esemény szakrális jellegét, másrészt megjelenik a kör szimbolikus jelentése az újjászületés, a végtelenség formájában. Ez a fajta centralitás tehát az eseménnyel áll kapcsolatban, ami benne történik. Az, hogy mindez egy amfiteátrumban játszódik, ahová a rituálé alanyai úgy érkeznek be, mint egy gladiátorharcra a gladiátorok, arra következtet, hogy ez egy közösségi, színpadi esemény. Azért zajlik így, hogy mindenki lássa, szembesüljön vele, és hozzászokjon a gondolathoz, hogy egyszer ez vele is meg fog történni. Ha ez így van, és elfogadják, nem fognak lázadni a lakók. Itt is megnyilvánul a közösség ereje, amikor a lakók teljes extázisban, egy emberként bíztatják az újjászületőket.

2. A kiállhatatlan (Den Brysomme mannen/The Bothersome Man, 2006)

2.1 A film témájáról – Mi olyan kiállhatatlan?

A kiállhatatlan című norvég-izlandi játékfilm Jens Lien 2006-os alkotása. A történet korunkban, egy ismeretlen helyen játszódik, ahová a főhős, Andreas egy busszal érkezik. A busz egy kietlen, hegyes sivatagba jut, ahol egyetlen benzinkút áll. Innen viszik őt rögtön a lakására, ahol minden rendelkezésére áll, s ahonnan máris mehet dolgozni. Kezdetben ennyit tudunk. A cselekmény szép sorjában kibomlik, és hősünkkel együtt kezdünk ráébredni, és megtapasztalni a város szabta korlátokat. Megtudjuk, hogy a városban mindenki boldog, minden tökéletes. Mindenkinek jól kereső állása van, biztos megélhetése, semmi nem ütközik akadályba. Andreas is hamar beilleszkedik, barátnője lesz, akivel összeköltözik, tehát látszólag minden rendben megy, de ő mégis úgy érzi, hogy valami nem jó. Egy másik ember segítségével jön rá, hogy nincsenek ízek vagy szagok, az emberek nem érzenek, csak természetellenesen udvariasak, nincsenek igazi kötődések vagy kapcsolatok, csak felszínes viszonyok.
Mindez, szinte szavak nélkül derül ki. A filmben a képek önmagukért beszélnek. Az egyik legmegrázóbb jelenet, mikor Andreas sorozatban a metró elé veti magát, de reggelre sebei összeforrnak, és látjuk, hogy ebben a városban az emberek örökké élnek. De ahogy nincs halál, úgy születés sem (hacsak nem a busszal való érkezést tekintjük annak), és nincsenek gyerekek sem, csak középkorú emberek. Hiába e rendezett világ minden lehetősége, főhősünk mégsem érzi jól magát. Egy nap felkeresi a férfit, aki hasonlóan elvágyik innen, mint ő. A férfi lakásában van egy rés, ahonnan érzelmes muzsikaszó hallik, s amelyet bővítve illatok szabadulnak át, valamint gyermek zsivaj, és egy olyan világ hangjai, ahol mindaz megtalálható, ami ebből hiányzik. Andreas ásni kezd, de mikor teljes mámorban eléri a másik világot, a tökéletes város takarító brigádja visszarántja, és elviszik, hogy ítéletet hozzanak felette. Nem értik miért nem boldog, hisz mindenki az. Így nem maradhat köztük, ahogy jött, mennie kell. A társadalom kitaszítja.

2.2 A tökéletes város építészete II.

A film egy skandináv városban játszódik, melynek pontos meghatározása nem szükséges, épp ellenkezőleg: ez a város lehetne bárhol. Inkább az a rend és kiegyensúlyozottság a fontos, amelyet a higgadt skandináv építészet sugall. A városban a historizáló bérházaktól a kortárs irodaházakig terjedő skálán található épületek harmóniája jelenik meg. Látszólag tehát minden rendben, de valami mégis hiányzik – az utcákon nincsenek emberek. Csak időnként látunk munkába vagy haza igyekvőket. Ez hiányérzetet kelt a nézőben és érezteti, hogy itt valami természetellenes dolog történik: ha minden rendben, miért nem élnek a közterek?
A cselekmény egyszerű, csupán egy szálon fut, ezzel is segítve a lényeg megértését. Ezt erősíti a képi anyag is, mely kevés szöveggel párosul, így figyelmünk a lényegre összpontosul, és együtt gondolkozunk a főhőssel. Andreas érzései és gondolatai nem szavak által, hanem tettek útján, képeken keresztül jutnak kifejezésre, és ezek árnyalására szolgálnak a megjelenő építészeti elemek.

2.2.1 Miről árulkodnak a belső terek?

A film színhasználatára a telítetlen, komor, általában világos, hideg színek jellemzőek. A belső terekben csakúgy mint máshol. A terekre jellemző, hogy tágasak és nagy légterűek, berendezésük visszafogott, és mindig mindenhol rend van. Ez a helyzet Andreas lakásában is, ahol minden adott, mégsem otthonos. Berendezése kényelmes, de visszafogott, nincsenek felesleges bútorok. Ez jellemzi a munkahelyet is, ahova lifttel érkezik. (Ez az elem az ide vezető út zökkenőmentességére utal.) Itt is minden megtalálható, ami egy irodában szükséges, de semmivel sem több. Mindennek megvan a helye. Ezek a jelenségek az emberek egymáshoz való viszonyáról árulkodnak. Nagyon udvariasan viselkednek, de ennél egy hajszállal sem több. Ezt az emberek közti felszínes udvariaskodást fejezik ki a filmben megjelenő kortárs villák is, melyek enteriőrje elegáns, de mértéktartó. Ilyennel találkozunk mikor Andreas vendégségbe megy kollégájához, de ilyen az a ház is, ahol barátnőjével lakik. Bár együtt alakítják át, mégsincs benne semmi személyes: elegáns és jól berendezett, tágas nagy terek és átlátások jellemzik, de mégis üres. Pont olyan, mint a kapcsolat, amelyben élnek: üres, csak a szükségletekről szól. Hiányzik belőle a lényeg. És ezt érzi a főhős is.
A tökéletes várost ilyen tökéletesen kimért belső terek jellemzik, ami az emebrek viselkedésére is kihat. Vagy fordítva?

Ettől eltérő belső tereket mindössze háromszor látunk a filmben: elsőként, mikor Andreas elviszi szerelmét vacsorázni. Az étteremben a meleg színek dominálnak, valamint a fa bútorok és a textilek. Ez a melegség, a felcsendülő melódia és az étterem összképe árulkodik a főszereplő érzéseiről. Merthogy neki vannak. Ugyancsak valami eltérőt tapasztalhatunk a bérház alagsorában, ahol Hugo lakik. A helyiség falai csupasz, koszos kőfalak, mely a ’40-es évekből hátramaradt lomokkal párosul. Ez a kép teljességgel kilóg ebből a tökéletes városból, és itt már érezzük a két szereplő közti kapcsolatot, és hogy szerintük milyen lenne egy otthonosan berendezett lakás. Erről képet is kapunk, amikor Andreas keze eléri a másik világot. Egy konyhában vagyunk, amely minden ízében élő: meleg színeket látunk, fa bútorokat, növényt és használati tárgyakat, ha úgy tetszik, rendetlenséget. Pont olyat, amit a másik világban nem.

2.2.2 Visszatérő elemek

Vannak olyan elemek, amelyek a film során többször is visszatérnek. Az egyik ilyen az üveg és a főszereplő viszonya. Elsőként ott látjuk, mikor Andreas a főnököt várja egy nagy üvegfelülettel rendelkező térben. A nagy üvegfelület kifelé nyit, a környező nagyszabású épületek felé néz. Ez a kitekintés most még a jövőbe nézéssel, a reményteliséggel párosítható. Később azonban többször is megjelenik, ahogy főszereplő kitekint az iroda ablakán. Akkor ez már a belső vívódásra, a gondolkodásra utal, mely lejátszódik benne. Szintén a munkahelyen jelenik még meg az üveg, amikor is a szűk közlekedőről nyíló irodacellák sorozata üvegfallal határolt. Ez a térstruktúra a dolgozók helyzetéről árulkodik: a dolgozók egymástól elválasztva, de mindenki számára jól látható helyen vannak.

A másik visszatérő elem, a meleg, sárga fény. Ennek jelenléte kapcsolatban állhat Andreas érzelmeivel, mert mindig olyankor tűnik fel, ha valami örömteli történik vele. Először a munkahelyi étkezőben látjuk pislákolni, mikor az első társasági esemény (étkezés) szemtanúi vagyunk. Aztán az ezt követő vacsorán, ahol a főhős mögött tűnik fel egy sárgás fényt adó csillár (itt hívja el a Anne Brittet randizni). A következő alkalom, a már említett vacsora, ahol az étterem sárgás fényben pompázik. Természetesen ez is hozzájárul a fent említett pozitív töltethez. Végül Hugonál találkozunk a sárgafény-rengeteggel, melynek okát talán mondanom sem kell.

Összefoglalás

Míg az egyik filmben az építészet az elképzelt világ megelevenítését szolgálja, addig a másikban mélyebb tartalommal bír. Vagyis az elsőben az építészet egy díszlet csupán, melynek a külső térhez való viszonya és használata utal az ábrázolt társadalom sajátosságaira. A másik film ezzel szemben a használókon keresztül mond véleményt az építészetről, illetve a képi anyag fontossága miatt segíti a szereplő megértését. Mivel a film társadalmi kritikát fogalmaz meg, - egyfajta groteszk tükröt tart, melyben a tökéletes élet, anyagi egzisztencia megteremtése után való sóvárgásunkat látjuk, - elkerülhetetlen azon elgondolkozni, vajon milyen kritikát jelent ez az építészettel szemben.
Felhasznált szakirodalom

http://blog.ounodesign.com/2009/06/11/architecture-in-the-movies-part-3-logans-run/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése