PAPP Dóra: ÍZEK, IMÁK, SZERELMEK

Sokat gondolkoztam, hogy pontosan hogyan lehet egy filmet építészeti szempontból elemezni. Aztán rájöttem, hogy nem is lehetne elemezni egy filmet e nélkül, hiszen ez az alap pillére mindenféle mozgóképnek. Egy filmet azért néz az ember, hogy valami pluszt adjon neki, valami érzést váltson ki belőle. A hangulatért pedig nem csak egy párbeszéd felelős, sőt! A színek, anyagok, helyiségek, környezet stb. És mindez az építészet része, az épített környezet. A fogalmazásomban az épített terekre helyezem a hangsúlyt.

A feldolgozandó filmem az Ízek, imák, szerelmek című amerikai filmdráma. Azért mertem ezt a művet választani, mert amellett, hogy amerikai filmről van szó, a helyszínek három különböző országban, vagy inkább négy, ha a kiindulópontot is vesszük, egészen különböző körülmények között játszódnak. Maga a film egy feminista, véleményem szerint depressziós alkotás, de úgy érzem, ha az építészeti szemszögből közelítem meg, talán még előny is lehet az erős hangulat érzése. A három helyszín Róma India és Bali. A film történetét csak annyira részletezném amennyire az építészeti elemzés szempontjából fontos lehet.
Ha mindenek előtt elgondolkodom azon, hogy mi jut eszembe, ha ezekre a helyszínekre gondolok, akkor már kialakul egy képen. Hiszen Róma a történelmet testesíti meg. Az építészettörténeti könyvekben lévő alkotások nyolcvan százalékát Rómában találjuk. Már ebből jön egyfajta érzés, benyomás, amit a film úgymond ki is használ, mert a színészek mellett talán ez az egyik legbefolyásolóbb. Ha Indiát nézem, akkor már egy teljesen más hangulat jut az eszembe, és az épületeket is, amiket elképzelek, egy egészen más világba röpítenek. Baliról is ugyanezt tudnám elmondani. Tehát mielőtt a filmet megnézi az ember, és csak az előzetest olvassa el, már kialakul egy kép bennünk a színekről, formákról, anyagokról, vagy talán egyszóval a hangulatról. Mindezekért felelős a díszlet, vagyis az öltözet, az építészet, a belsőépítészet, megvilágítás, stb.
Egy filmben a helyszínek úgy vannak megválasztva, hogy azok erősítsék a történet mondanivalóját, előidézzék az elképzelt érzést.

1. New York

Ez a kiinduló helyszín. A film gyakorlatilag a további három helyszínre összpontosít, ezért véleményem szerint New York csak néhány többletjelentést ad. Az első mindenképpen az, hogy bemutatja az erőviszonyokat. Vagyis a családi állapotokat és az anyagi helyzetet. Ez utóbbi úgy gondolom fontos lesz a további helyszínek felszereltségét illetően, a feszültséget növelve ezzel.
New Yorkban történik az alap probléma feltérképezése, vagyis a feleség elégedetlensége az életével. A konkrét feleszmélés egy éjszaka az otthonukban történik. Itt a belsőépítészetnek kell tükröznie a kívánt benyomást. Ez azért fontos, mert a lakás minden egyek szögletének a kellő érzés átadását kell erősítenie. Úgy érzem ez meg is történik. A lakás, amelyben járunk, egy rideg személytelen környezetet sugároz, amely viszonylag kevéssé berendezett. Az egész úgy van berendezve, mintha egy kiállító teremben lennénk, minden precízen beállított, megkomponált. Senki nem is érezné otthon magát egy ilyen környezetben. Az esti megvilágítások, a hideg kék fények, mind-mind a lelkiállapotot tükrözik, és ezt az elhidegültséget még fokozza a fényes felületek használata, ahogyan megcsillan rajtuk a fény. Az embert szinte kirázza a hideg, ahogyan elképzeli, hogy hozzáér egy ilyen pulthoz, vagy akár végigsétál egy ilyen padlón. A lakberendezés a háttérben felelős a hangulatért és erősíti a mondanivalót. A lakáson kívül minden más épületet is így mutatnak be, hogy az ember szorongása megmarad. Még egy egyszerű utcai felvétel során is úgy van beállítva a kamera, hogy a szereplőket kicsit alacsonyabbról veszik, ezáltal a város magas épületeinek látszik a teteje, ez összenyomja az embert, kissebség érzést kölcsönöz. A szorongás fokozódik, az utazást, a helyváltoztatást már-már kívánja az ember.

2. Róma

A filmünk második helyszíne tulajdonképpen, a történelem melegágya. Pontosan ilyen szemszögből közelíti meg a film is. A szereplő épületekre a kor mind rányomta a bélyegét. A helyszín filmbeli szerepe a kényeztetés. A főszereplő lelki problémáinak megoldására első gyógyír lesz ez a testi-lelki kényeztetés. Testi kényeztetés az evésben jelenik meg, a lelki pedig a város kulturális kincseinek látványában.
Az egyik fő épület, ami a főhős lakhelye lesz négy hónapig, egy belvárosi bérházhoz hasonlítanám. Elhelyezkedését nézve Róma valamelyik két szűk kis utcájának torkolatában van. A zártsorú beépítésnek köszönhetően egy trapéz alaprajzot képzelek el hozzá. A bejárat egy óriási boltíves kapu, mintha valami templombejárat lenne. Persze a kopott ajtónak csak az alsó kis része nyílik, ami alatt egy átlag magasságú embernek is le kell húzni a fejét, ha be akar menni. A kapu utáni magas arányú folyosó szinte összenyomja az embert és egy gangos belsőudvar előterének tűnik. A falak kopnak és egy jobb időket megélt környezetet akarnak kölcsönözni a háznak. A főszereplő az úgymond luxus életét adta fel ezért a kopottas környezetért, ezért egy barátságosabb érzéssel kell kárpótolnia, amit megvilágítással, meleg színekkel, és talán meleg burkolattal ér el.
A jelenetet az első megérkezésnél szemből, ám szemmagasságnál alacsonyabbról vették fel, azért, hogy a teljes belmagasság látszódjon, így még inkább összenyomja a szereplőt és hangsúlyozza ezzel az arányokat. A színek barnásak szürkések, ami még inkább erősíti a ház régiségét. Hogy valóban van-e belső udvar a házban az nem derül ki, mert az utána egy képkocka van a lépcsőházról, majd rögtön a lakásba csöppenünk. Valószínűleg azért mert talán nem is fontos, vagy, mert nem erősítette volna a kívánt érzet elérését, nem adott volna többletjelentést a részletnek.
A lakás berendezése elég sokrétű. A klasszikus és drága bútoroktól kezdve a rongyszőnyegig minden megtalálható. A nappali térben kandalló és kovácsoltvas csillár van. Úgy néz ki, mintha a lakás gazdája egy életen át gyűjtögette volna a tárgyakat, bútorokat, kortól, pénztől függetlenül. Szürkés műkő padlóburkolat, sárgásra színeződött robosztus falak, rajtuk kisebb gipsz szobrok, romantikus külső. Drapéria minimális. A fürdőszoba felszereltsége ötven évvel ezelőtti szinten megállt. A lábakon álló kád, vízmelegítő nélkül, az apró tükör a falon, és az karikás zuhanyfüggöny egy másik világba röpít minket. A film harmadszori megnézésénél döbbentem rá, hogy az egész lakás tulajdonképpen a főbérlőé, a főszereplő pedig csak egy szobát bérel, amiben van maga az előbb említett fürdőrészleg, tisztálkodási lehetőség. Ebből látszik, hogy milyen csalóka lehet egy-egy nézőpont, mert szinte minden jelenetnél úgy volt beállítva a kamera, hogy a hálószobát és a fürdőszobát külön helyiségnek gondolhattuk. Csupán egyetlen képkockán derül ki, mikor a háttérben látható lesz a kovácsoltvas ágy támlája.
A színek még mindig inkább barnásak- sárgás-szürkések, amitől olyan érzésem támad mintha visszamentem volna az időben. Persze ezalatt nem csak azt értem, hogy milyen színű a kanapé, hanem, hogy milyen a helyiség össz színe, megvilágítása. A belső világítás viszonylag minimális, a fény nagy része az óriási ablakokon áramlik be, minden egyes porszemet megcsillantva. Az ablakok aránya hasonló a bejárathoz. Nincs rajta osztás és az egész felület nyitható. A belső tér csak két szögből van fotózva, úgyhogy nem igazán lehet feltérképezni az egész lakást, de az kivehető belőle, hogy szem szabályos alaprajzú, és a lakáson belül is vannak szintkülönbségek. Később kiderül, hogy az első emeleten vagyunk, mert a lakáshoz tartozik egy jó nagyméretű balkon, amelyről Rómeó és Júlia erkélyjelenete jut az eszembe. Pláne, hogy a sztori is hajaz rá. Alacsony tömör kő korlátja van, amit szinte majdnem teljesen elfed a növényzet. Szinte egy kulisszahomlokzathoz hasonlító képet kapunk, amikor esti szórt fényben fotózzák. Mint egy színházi díszlet.
A római részben többnyire az utcán vagy pedig az előbb elemzett bérházban játszódik a történet, de majdnem minden helyszínre azonos hangulat és külső jellemző, kivéve egyet. Pár percig egy pizzériában találjuk magunkat, ami azon kívül, hogy pizzát eszik mindenki, egyáltalán nem illik az eddigi képbe. A kis négyzet alaprajzú tér egy menza érzését kelti a gyorséttermi berendezésével. A kamera egy ember ülőmagasságában van, ami hangsúlyozza az emberek sokaságát és a terület zsúfoltságát. A hosszú fém asztaloktól és az elénk zöld színű fényes csempétől egy korházi rendelő, vagy egy konyha jut róla az eszembe. Ez a helyszín nekem egy kicsit kilógott a sorból, mert eddig a film próbálta hangsúlyozni az épületek korát, történelmi lenyomatait, még ha néha túlzásba is vitte, akkor ez a rövid jelenet teljesen az ellenkezőjét sugallta.
A film célja ezzel a résszel, egy érzelemmel teli életérzés átadása. Amit összességében az olasz környezet remekül át is ad.

3. India

A sztori előrehaladtéval Indiában kötünk ki, ahol a római életszínvonalhoz képest megint visszalépünk egyet. A színek csodálatosak, az utcai légkör egyből megmutatja India jellegzetes hangulatát.
Ezúttal a színész főhadiszállása már egy kicsiny szobára csökkent, egy hindu templom szállásán. A szoba szegényes berendezése érezteti velünk a személytelenséget, az átmeneti szállást. A szoba egy egyszerű négyzet alaprajzú, kevéssé megvilágított tér, amely egy alacsony kamera beállításból van bemutatva. A fal alsó része élénk narancsszínűre van festve, amin már meglátszik az idő. A bútorok egyszerű, filigrán formavilágúak. A kopottság és szegényesség ellenére élénk színei vannak, ahogyan akár az indiai ruhaviselet.
A terek színes díszítettsége érdekes ellentétben áll a szegényes berendezéssel.
Az Indiai rész lényege a meditáció, ezért minden ennek van alárendelve. Így az egyik fő helyiség maga a templom, ami nagyban eltér egy európai templomtól. Az épület kívülről a kultúra főbb szimbólumaival díszített, egy gazdag környezetet sejtetve. A meditációs helység egy légterű, oszlopokkal tarkított helyiség, ahol szintén van egy oltár az istenségük képével. Az emberek a földön ülve imádkoznak, így a berendezés néven néhány szivacs van csak a földön. A térbe nem lehet cipővel belépni, ezzel egyfajta tiszteletet megadva, talán a földön ülés is ebből következik. A padló burkolata fényes kőburkolat, ami egy hagyományos csempe méretével lehet azonos. A falak pedig színes mintákkal vannak díszítve. Azonban a külső megjelenésre nagyobb hangsúly van fektetve.
További jelenetek terei mind rendkívül színesek és jellemzően tele vannak drapériával.
Számomra érdekes helyszín volt, amikor valahol a templom területén belül egy belsőudvaron imádkozik a főszereplő. A hangulata nagyon különleges annak a térnek. Az udvar közepén áll egy szökőkút és vele szemben egy sárga pad. A pad egy kicsit kitűnik a környezetből, de azt gondolom színével kicsit emlékezetet minket, hogy Indiában vagyunk. A burkolat kőlap, amely között vékony sávban fű nő. Ez egyfajta kellemes keveredése a természetes és az épített dolgoknak. A teret körülövezi egy növényfal, amely szinte tényleg falként hat, mert olyan sűrű és magas. A növényfal mögött pedig egy félig nyitott folyosó húzódik. Hangulatában egy kolostorhoz hasonlít. Az épített környezetet teljesen elfedi a növényzet, és olyan, mint egy zöldhomlokzat, csak nem annyira direkt.
Egy másik olyan rész, amiről szerintem szót kell ejtenem, egy utcajelenet volt. A szereplők egy városi utcán sétálnak szemből kamerázva, mögöttük a háttérben látatva az utcaképet, mégsem lehet a színészekre figyelni, mert az embert magával ragadja az utca hangulata. A város hallatán az ember egy egészen más környezetet képzel el. Az utcán nincs aszfalt, poros, száraz. A növényzet nem dominál. A kísérő épületek ránézésre szabálytalanul helyezkednek el. Ezek lakóházak, lapos tetővel, egyszerű geometriai formával és a megszokottnál élénkebb színekkel rendelkeznek. A szegénység mindenen látszik, de valahogyan mégis kellemes érzést, hangulatot ad, ahogyan a nap kicsit már lemenőben megvilágítja a teret. Az utcán állatok és színes ruhájú emberek egyaránt jönnek-mennek, ami élővé teszi ezt az utcát.
Összességében az indiai helyszín arra valóban jó, hogy a meditáció és az imádság lényegességét hangsúlyozza, mert India minden szögletéből sugárzik a vallás. Az összes épület és helyszín szegénysége és egyszerűsége azt erősíti, hogy talán a földi javak helyett valami megfoghatatlanabb által találjuk meg a lelki nyugalmat és boldogságok.


4. Bali

A film utolsó helyszíne Indonézia. A keleti kultúra az első pillanattól kezdve elragadja az embert. Ahogyan az építészet is, hiszen az időjárás és a rendelkezésre álló építőanyagok révén egy teljesen más megközelítésből készül el egy ház.
A szereplő lakhelye egészen különleges építmény. Egy pálma és bambuszerdő közepén vagyunk, teljesen elzárva a külvilágot, ami azt eredményezi, hogy intimebb hangulatot ad az egész épületnek. A ház a sűrű növényzettel szinte összefonódik.
A térnek nincsenek falai, csak térelhatárolói, amik zsalugáterhez hasonlítanak. A langyos szellő meglebbenti a drapériát, mintha a szabad ég alatt lennénk.
Az egyik oldalon a függőleges fa oszlopok között vízszintes üveglamellák alkotják a falat, amely kinyitott állapotban, olyan mintha ott sem lenne. A tető is nádból készült, plusz egy természetességet adva neki ezzel.
A legfőbb építőanyag a kő, a fa és a bambusz, csak természetes anyagok, amitől meleg otthonos hatása lesz a tereknek, még úgy is, hogy nincsen személyes tárgyakkal telerakva. Talán meg azért is, mert az anyagok naturálisan vannak felhasználva, ami azt eredményezi, hogy nincs nagy különbség a ház egyik tartóoszlopa, és a mellette növő bambuszfa között. Rengeteg a drapéria, szinte mindenhol függönyök és szúnyoghálók vannak, ami szintén öltöztet egy teret. A baldachinos ágy a tér közepén egy egészen különleges hangulatot kelt.
A falak hiányát nem érezni, mert a sűrű növényzet szinte falként működik. A berendezés otthonos, amit talán szintén az anyaguk és a színük eredményez. A bútorok alacsonyak és naturalisták. Színeikben drapp, barnás, meleg árnyalatúak. A méretek nem nyomják össze az embert, nem lesz furcsa szorongós érzése, mint egy nagy belmagasságú robosztus épületben. Egyszerűen jó lehet abban a térben lenni.
Az épület teljesen beleolvad, szinte egyé válik a növényzettel, ezért amolyan természetesség hangulatát kelti. De itt minden épített dolog természetes egyszerűséget sugall. Olyan magától értetődő.
Persze ezt minden épületre el lehetne mondani itt Balin. Vannak, amelyek díszesebbek, Indiához hasonlóan a saját kultúrájuk szimbólumaival díszítettek. Plusz színek az arany és a piros, amelyek még dominálnak a natúr hatás mellett. Ezek mind meleg színek, az összhatás kellemes, mindenhol mintha a természet részei lennének.
Talán azért is ez a helyszín lett választva, mert a Balira való utazás lényege az egyensúly elérése volt, és itt mindenből sugárzik az egyensúly, a helyénvalóság, a nyugalom. Az emberre tudat alatt kihat a környezet hangulata, és nagyban befolyásolja a közérzetet.

Összefoglalás

A filmben tehát megvan az, hogy a helyszínválasztással, az épített környezettel erősítik a kívánt érzés, hangulat átadását, elősegítik a cselekményt, amely gyakorlatig cél is egyben.
A cselekmény ívét az igénybevett épületek is követik. A kezdeti szorongós hangulatot csak fokozza a római és indiai helyszín, majd a megoldás egy kellemes és egyensúlyt sugárzó környezetben kapjuk meg, egy boldogságot éreztetve. Egy amerikai filmhez hűen a film vége happyend.