2011. január 22., szombat

Pál András

Dolgozatom témája az építészet, mint gondolt és azt kiváltó érzet felkutatása. Rengeteg alkotót megérint az építészet szele, sokan nyúlnak a művészet ezen eszközéhez gondolatviláguk terjesztése és megörökítése céljából. A filmes média olyan tág határokat nyit a fantáziának, ami befogadóvá, mintegy otthonossá teszi az épített környezet absztrahált átalakítását. Futurisztikus, jövőben játszódó utópiák sokasága foglalkozik a bizonytalan jövő lehetséges megfejtésével. A tér és formai világ nagyban hasonlít a mai viszonyokra. Vajon napjaink filmes rendezői tudatosan választják a modern építészet eszközét disztópiájukhoz? Mi a cél és mi az eszköz? E lehetséges utakat kutatom.

1. Építészet, mint utópia
1.1 A modern építészet mémjei
Richard Dawkins világhírű könyvében, „Az önző gén” utolsó szakaszában ír az általa felvetett és azóta is nagy vitát kavaró mém-elméletről. A gondolat súlyos filozófiai tartalommal bír. Ha elfogadjuk létezését, akkor szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy kultúránk és tudatunk tulajdonképpen nem is miénk, hanem egy önálló „élőlény” evolúciójának terméke. A könyv az örökléstan egységében egy olyan replikátor alanyt nevez meg, ami képes önmaga lemásolására. A biológiai világ replikátora a gén. A másolás folyamata veszélyeket is rejt, magában hordozza a hibás öröklődés, a mutáció jelenségét is. Az utódok túlélési képességei nagyban függnek rátermettségüktől és szaporodóképességüktől. Ezt a folyamatot természetes szelekciónak nevezzük. Richard korunk új replikátorát mém-nek nevezi. A gén mintájára formázta meg, véleménye szerint „a kulturális átadás egységének vagy az utánzás, az imitáció egységének gondolatát hordozza”. Szóhasználata alapján a mém a kultúra alapegysége. Az emberi agy mindösszesen csak tenyészhely a számukra. Az építészeti mém a modern kor sztárépítészei által, kultúrákon keresztül terjednek. Saját ízlésünk és tapasztalatunk alapján irányadónak tekinthetünk bármilyen, a világ élvonalába tartozó építészt, de kibővíthetjük a kört egy népcsoport építészetére (finn - , japán építészet) is. A jó mémek elégséges, de nem szükséges feltételei a szaporodásnak. Stílus, arculat és rátermettség kérdése is. Napjaink gazdaságorientált világában a piac, a versengés, a túlélés létkérdés. Üzletláncok rengeteg pénzt és energiát mozgósítanak saját megjelenésük vásárlóbarát kialakítására. Ehhez hozzá tartozik egy egységes építészeti megjelenés is. Nem a szakma csúcsába tartoznak, de jelenlétükkel saját környezetünket sokkolják. Elég ha egyszerűen csak a típusépületeiről ismert McDonald’s – ra vagy a kék-fehér hasábból építkező TESCO-ra gondolunk. Nem fontos a környezet, cél a marketing, az azonnal felismerhetőség igénye. Gazdaságorientált, de egyben tudatformáló. Törtető, gátlástalan viselkedése célt ér, piacvezető szerepük megkérdőjelezhetetlen.
Korunk médiái (írott-, nyomtatott-, mozgó média) felerősítik a mémek terjedését. A térbeli határok megszűntek, a szakmán kívül álló hétköznapi emberhez is eljutnak a modern kor vívmányai. Erre talán legkézenfekvőbb példa az elmúlt 8 év arab világának építkezései: Burj al Arab, Burj Khalifa, szigetvilág. Informális világunk akarva, akaratlanul ontja magából a híreket. Egy olyan virtuális „média-folyosón” éljük hétköznapjainkat, aminek jelenléte a megszokott világ hétköznapiságának részét képezi, szinte fel sem tűnik. Pl.: mobiltelefon, internet stb. Ennek hiánya viszont azonnal észrevehető. Használati tárgyaink belopóztak elménkbe, függővé váltunk. Ezek a hírcsatornák az építészetet is behálózzák. Az írott médián kívül a mozgó média is gyakran nyúl az építészet eszközeihez. Kreált terek, fikciók és valóság. A paletta széles, a kínálkozó lehetőségek tárházát leginkább a film műfaja képes meglovagolni.
1.1.1 Média, mint film
Az elme alkotóképessége és szárnyalása leginkább a film, mint média csatornáján képes kibontakozni. Rendezők, producerek ezrei fáradoznak az újabbnál újabb ötleteik (ön)-megvalósításán. Alkotásuk populáris, ugyanakkor részben öncélú. Saját maguk megvalósítása olykor előtérbe kerül, ez által is manipulatív jelleggel terjesztik elképzeléseiket. Építészeti eszközöket használnak a képzeletbeli idealizált világ és a valóság szembeállítására. Szakmánk leggyakrabban a modern sci-fi műfaját érinti. Új tér, új környezet, a képzelet és a valóság összemosása. A fikciók mindig a valóságból épülnek, de túlmutatnak azon. Totális fikciót érzünk pl. egy Star Wars epizód vagy egy Gyűrűk ura rész kapcsán, míg részleges fikciót tapasztalhatunk egy utópiában. Utópia, jelentése egy jövőben élő, ideális társadalom bemutatása. Képesek vagyunk azonosulni a ténnyel, adott esetben vágyódunk iránta. Jelentést hordoz a tér, az ember és ezek egymáshoz való viszonya. A műfaj egyik alkategóriája a disztópia (vagy antiutópia), ami éppen az utópia ellentéte. Itt a jövő társadalma nyomorúságban és szenvedésben él, kínok, gyötrelem és fájdalom jellemzi életüket. Ennek okozója egy apokaliptikus robbanás, vírus terjedése vagy egyfajta önkényuralmi erő előretörése. Vélt és valós félelmeink elevenednek meg bennük, az ismeretlentől való félelem teszi őket izgalmassá és utánozhatatlanná. A stílus egy speciális fajtája a cyberpunk. Lényegében egy, a közeli jövőben játszódó sci-fi, ami korunkból építkezik, de előre mutat. Klasszikus kultuszfilmek: Szárnyas fejvadász, Dredd bíró, Nirvána vagy akár a Mátrix. Az életérzés a 80-as évek informatikai kultúrrobbanása kapcsán bontakozott ki. A gépek uralma, az ember háttérbe szorulása, elnyomás, harc és vívódás jellemzi. Világuk eszményi, tereik monumentálisak. A környezet uralma az aktuális történés kivetülése. Érzelmekkel teli, magával ragadó, szintetikus. A valós filmbéli helyszínek a történelmi múlt tetthelyeit használják. Nem véletlen egyes filmekben az egykori nagyhatalom, fasiszta világ szimbólumait felhasználó jelképek és helyszínek (Equilibrium). Berlin és Potsdam városai a világot uraló erők hatalmi színtereként jelennek meg az utópiákban. Aeon Flux (Charlize Theron), a főszereplő nevével azonos című filmben ezt az elnyomó és egyben gonosz világ kálváriáját tárja elénk. Valós helyszínek és kitalált terek tarkítják a képzeleti világ szüleményeit.
2. Aeon Flux, egy utópia története
2.1 A film hatalma
Armageddon következménye képpen az emberiség túlnyomó többsége kipusztult. 400 évvel járunk a jövőben, a bajt okozó gyilkos vírus ellenszerét egy fiatal kutató társaság kifejlesztette. Egyetlen városállam, a falakkal körülzárt Bregna tartománya biztonságos, a túlélők ide menekültek. Aeon Flux maga a főhős, a „Monican” nevezetű titkos társaság tagja, aki feladatául kapja az egyre rosszabb sorsú nép irányításáért felelős vezető meggyilkolását. Egy titokzatos és rejtélyekkel teli világba csöppen, ahol földön túli képességi segítségével kell a gonosz hatalom ellen szegülnie. A Föld vezérei kezükben tartják a kulcsot az elkövetkezendő rossz manipulálásához, amihez saját érdekeik révén az emberi klónozás eszközét használják fel. Saját, önző érdekeik révén, félve a haláltól, több generáción keresztül klónozták saját magukat. Ez ellent mond a biológia törvényeinek, a fellépő mutáció veszélybe sodorja az emberiséget. Gén és mém túlélésének, fennmaradásának harcát láthatjuk. A vizualizált tér a jelen építészetét használja fel egy jövőbeni rossz bemutatására. Vajon a rendezők tudatosan nyúlnak ezekhez az eszközökhöz? Vagy az épített környezet csak szépségével hódít? Fontos e egy épület funkcionális tartalma a filmbéli megjelenéshez képest? Ezekre keresem a választ.
Úgy vélem az utópikus filmeknek nem tisztje a jelen állapotainak felmérése és azok értékbírálata. Céljuk nem a jelenből létrejött jövő szoborszerű formázása, hanem a múlt tapasztalatait figyelembe véve, egy idilli, vagy éppen ennek teljesen ellent mondó negatív hatás megteremtése. A varázslat eszköze az, ami ezeket a filmeket élteti. A néző egy még át nem élt világ lelkiállapotába kerülve dolgozza fel az eseményeket. Elgondolkodtató, néha hátborzongató történés, érzelmeket erősen kiváltó effektek tarkítják. Történetük többnyire lineáris, vagyis értelmezhetőségük nem a fővonal megtalálásában, hanem a sűrű információs tengerben rejlik. Az ember és a tér kapcsolata letisztult, gyakran fény-árnyék játékok színesítik a hátteret. Világ a világban effektus, ami összekapcsolja az anyaginak értelmezett univerzumot, a képzeletben képzeltként megjelenő világgal. A jó mindig fehér, egyszerű és letisztult. A rossz sötét, gonosz és összekuszált. Figyelnünk kell az apró részletekre, a történet piramis-szerűen építkezik. Egy kihagyott részlet érthetetlenné teheti az összhatást. Minden mindennel összefügg. Ember a térben, tér az emberben. A fikcionált valóság önmaga inverze, adott hely lehet pozitív és negatív is. Nincs jó és rossz, csak szürreális ábrázolásmód. A főhős jó célért küzd, de tisztességtelen eszközökhöz kénytelen nyúlni (behatolás, emberáldozat). Lelke a saját világának mozgatója. Kontrasztos színek (fekete-fehér) egymás mellé állítása erősíti az éles határvonal emberi tudatban történő rögzítését. Ez egyben a film egyik alapkoncepciója is.

2.1.1 Fikció a valóságban, valóság a fikcióban
A filmet valós helyszíneken forgatták, mégis képzeletbeli világot ábrázol. Az épület jelentése nem egyezik építészeti tartalmával. Maga a cselekmény formálja a teret, a funkció másodlagos. Két kiemelt forgatási helyszín: Berlin és Potsdam. Gropius egyik utolsó munkájaként is számon tartott Bauhaus Museum is megjelenik. Építészeti tartalmától függetlenül a főszereplő testvérének (Una Flux) lakása itt található. A készítők mintegy fittyet hányva a valóságra nagyvonalúan kezelik az építészeti tartalmat, számukra látszólag ez másodlagos. Sokkal többet ér a látvány, a megjelenés, a design. A látványvilág gyakran élesen vált. Adott helyzetben egy nyugodt környezet, pl. a Megbékélés kápolnája Berlinben változik át egy nyüzsgő piac képével a filmben. Gyorsan sodródnak az események, az ok-okozati összefüggést néha csak a cselekmény megtörténte után értjük meg. A csendet, nyugalmat szimbolizáló Buga Park egy áthatolhatatlan határsávként bemutatott. Az épített környezet negatívként megjelenített. A rendezői cél nem tisztázott ebben az esetben. Valós helyszín egy fiktív világban, aminek élő megjelenése teljes ellentéte a történet által ábrázolt képzetben. Ugyanakkor érdekes Bregna, mint város madártávlatból történő ábrázolása. Ebben a számítógépes grafika is a készítők segítségére volt.
Az események egyik fővonala a berlini Baumschulenweg krematóriumában játszódik. Axel Schultes és Charlotte Frank építészek munkája nem a saját aurájában jelenik meg. Az épület eredeti megfontolásokon alapuló jelentése átformálódik. A halottól való méltó búcsú és ahhoz vezető út összekötését egy „égigérő” nyersbeton oszloprengeteg, mintegy absztrakt liget formálja meg. A födémet áttörő oszlopok körüli fény emeli a tér magasztos hangulatát. A kápolnák már a ceremóniára koncentrálnak, tereik szabályosak, szimmetrikusak és rendezettek. Vélhetően ez az építészeti tartalom vezette a rendező fantáziáját is. A monumentális tér, a szakrális jelleg tiszteletet és komolyságot sugároz. Modern és magával ragadó, érzelmekre hat. Ezen eszközök azok, amelyek a filmekben a nézők fantáziáját megmozgatják. A képi világ adaptált, de absztraktként ábrázolt. Megjelenített funkciójaként a világot igazgató fejesek központja. Itt születnek olyan döntések, amik a jövő társadalmát formálják. Ezzel ellentétben a valós tartalom éppen a múlt és emlékezés oltárán mutatja be áldozatát. Az építmény homlokzati tagolása négyzetes. Középen lamellákkal tarkított két egymáshoz képest szimmetrikus tömeg fogja közre a bejáratot. Két oldalról árnyékterek határolják. A középtengely bejárata az egyiptomi naptemplomok pilonokkal tagolt kapuira hasonlít. Az árnyékterek födémét vékony sávok hasítják ketté. Fény-árnyék játékaként a homlokzati falon végigfutó fénynyaláb a ház egyik érdekessége. Simára csiszolt betonfelületek és ezeket feloldó üveg váltakozik a homlokzati tagolást erősítve. Az egyiptomi építészethez köthető hasonulás a filmben is szerepet kap, nem valós tartalmában, hanem csak képi megjelenítésében.
A film, mint média egy olyan fikción alapuló valóságot teremt ezen műfajokban, amiknek egyik alappillére a modern építészet. Tudatformáló hatását a jelen környezetünkre megtévesztésig hasonlító mivolta éri el. A műfaj keretei megengedik a képzelet szárnyalását, így a készítők szándékai nem kérhetőek számon. Szubjektív érzetet kelt az a fajta véleménynyilvánítás, ami ezen filmek rajongói és ellentábora között húzódik. Minden ember egyedi, saját önálló gondolat – és érzésvilággal. Ízlésünk ezekhez igazodik, ezek alapján értékel. Nem szükséges, hogy mindenki tetszését elnyerjék, elég ha saját kategóriájukban képesek maradandót alkotni. Úgy vélem ez az építészet (és sok más művészeti ág) területére is jellemző. Minden terv az éppen aktuális alkotó érzelmeit és egyéniségét ábrázolja. Nincs olyan terv, ami mindenkinek tetszik, nincs tökéletes és visszavonhatatlan. Egy épület különböző bírálatot kaphat egy értő zsűri és a szakmában jelen nem lévő napjaink embere részéről. Mémjeink különbözőek, de emberi mivoltunk összeköt minket. Az egymáshoz való viszony pozitív megléte az a tulajdonság, ami toleráns és nagyszerű emberré tehet egy alkotót.

Összefoglalás
A világ összefüggéseinek tárháza kimeríthetetlen. A fizika törvényszerűségei és a szellemi világ egymással összefüggésben és harmóniában él. A hatások egymást feltételező eredői egy tőről fakadnak, így képesek egymás segítésére, de egyben egymás kioltására is. Földi létünk szabályszerűségeit nem hagyhatju k figyelmen kívül, de emberi mivoltunk, öröklött és tanult értékeink mindig is sajátjaink lesznek. Hozzánk kötődnek, a mém-elmélet alapján tőlünk függetlenül öröklődnek. Környezeti terünk hatással van érzetünkre és érzékeinkre. Az épített tér egy olyan tudatformáló erővel bír, ami a modern, utópikus filmek alapjául szolgál. Nem feltétlenül az épület érdekes egy filmes rendező számára, hanem annak kisugárzása és megjelenése. Építészeti eszközökkel ez formálható és megjeleníthető. Az építészeti tartalom mást jelent egy szakmabeli és egy szakmán kívül álló értelmezésében. Az építészetileg jól megkomponált terek, a csak helyszínrajzon látszódó részletes összefüggések a ház és környezete között nem öncélú művészkedés tárgyai, hanem annak a belső harmóniának a megteremtő eszközei, ami képes tudat alatt hatni a benne élő emberekre. Ezt használja ki a média, ez teszi lehetővé az emberközeli lét megformálását egy képzelt világban.
Minden építész célja a maradandó megalkotása, mémjének és nevének fennmaradása a saját épülete által. Ez a kivételes lehetőség csak kevés embernek adatik meg, csak azoknak a tehetségeknek, akik kitartóak és céltudatosak. A lehetőség adott, hiszen ismerjük a mondást: „a tehetség, sok-sok szorgalom”.
Felhasznált szakirodalom
Könyv:
R. Dawkins: Az önző gén. Kossuth Kiadó, 2005.
Internet:
http://en.wikipedia.org/wiki/Æon_Flux
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=73395
http://hu.wikipedia.org/wiki/Utópia
http://hu.wikipedia.org/wiki/Disztópia
http://hu.wikipedia.org/wiki/Cyberpunk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése