A témám a mozifilmek és az építészet kapcsolata. Az esszé megírásához kifejező és nem hétköznapi stílust kerestem. Már korábban is nagy érdeklődéssel kísértem a Tim Burton filmeket, melyekben a rendező sajátos világa jelenik meg. Egy olyan épített tér, ami csak a fantáziákban létezik.
Az a kérdés merült fel bennem, hogy ez a fantázia világ vajon hogyan válik gondolatból vizuális valósággá. A megvalósíthatatlan, vagy szélsőséges építészeti megoldások, hogyan kerülnek a képernyőre, mi a céljuk, és hogyan válnak valóságossá a néző számára. Ezt a folyamatot egy film példáján keresztül próbálom bemutatni a filmek előmunkálataitól kezdve, a megvalósításon át, a filmnézők elé kerülő végtermékig. A választott filmem a Charlie és a csokigyár (2005) lett.
.
1. Film és tervezés
A filmek elkészítését párhuzamba helyezhetjük az épületek megvalósításával. Hiszen a fázisok azonosak:
• a gondolat megszületése a rendező (tervező) fejében, koncepció meghatározása
• tervezés, tervek, rajzok, látványok készítése
• forgatás (kivitelezés), annak szervezése
• bemutatás (átadás)
A következőkben a filmek előkészületi munkálatait kívánom részletesebben taglalni. Minden film a forgatókönyv megírásával kezdődik. Megszületik a történet. Itt Roald Dahl norvég író 1964–ben kiadott regénye, a Charlie and The Chocolate Factory szolgáltatta az alapot.
A történet alapján kell, a karaktereket, helyszíneket megtervezni. A munka során egy nagy létszámú csapat dolgozik össze (rendező, jelmeztervező, látványtervező, operatőr… stb.) .
A tervezés építészeti része, a helyszínek megválasztása, különböző díszletek tervezése.
A legtöbb munkát a csokigyár úgynevezett Csoki Termének megtervezése igényelte. A feladattal többek között Alex McDoxell látványtervezőt bízták meg (Corpse Bride, Watchman). Munkája hasonló egy építész cégen belüli vezető tervező munkájához. Lényegében tervezés, szervezés és kutatás. A megfelelő formák, textúrák és anyagok megtalálása. Az ötletek skiccei alapján a munkatársak háromdimenziós, kétdimenziós programok, illetve grafikák segítségével látványokat és mozgóképes terveket készítenek. Ezek alapján tudják meghatározni például a kamera helyét térben és időben, hogy később a virtuális és valós elemeket össze lehessen hangolni. Továbbá - úgy, mint egy építészeti kiviteli tervnél - meg lehet határozni a díszletek felállításához szükséges anyagok mennyiségét (hány négyzetméter fű vagy hány gallon csoki szükséges a megépítésükhöz).
A rendezőnek és látványtervezőnek ugyanakkor együtt kell működnie az operatőrrel, a francia származású Philippe Rousselot-val. A forgatás az angliai Pinewood Studios-ban a James Bond forgatásának helyszínén folyt. Mivel a díszlet alkalmatlan volt a felvétel elkészítésére (a műfű egy lépéstől lelapult, mindenhol görbületek és különösen törékeny elemek akadályozták a mozgást) egy új módszert kellett kitalálni. Rousselot két vezetéken mozgatható szerkezettel oldotta meg. A kamerát távirányítással három dimenzióban lehetett mozgatni. Gondolni kellett a görgős kocsik, technikai daruk elhelyezésére is. Részletesen ki kellett találni a megvilágítások módját, úgy hogy a világítótestek a beállításokon kívülre essenek. Itt tudták ismét alkalmazni a kamerák vezetékes rendszerét.
1. ábra: A „TV Terem és a Csoki Terem megvilágítási tervei
A díszletek részét képezik az egyes karakterek öltözete, így a jelmeztervező munkájának is összhangban kell lennie a látványokkal, díszletekkel. A szereplők ruházata - mint egy épületnél a külső és belső burkolatok – meghatározzák a karaktert. Szegény vagy gazdag, csendes vagy hivalkodó, komoly vagy bohókás.
2. Az építészet és a filmkészítés
A 2005-ben megjelent Charlie és a csokigyár építészetét, az 1971-ben napvilágot látott Willy Wonka és a csokigyár építészetével hasonlítanám össze. Az elemzés során csak a két filmben hasonló - építészeti vonatkozású - helyzetek megoldásait emelem ki.
Mindenképp figyelembe kell venni, hogy a két film elkészítése között 34 év telt el. A több mint három évtized alatt teljesen megváltozott a világ. Felnőtt egy generáció, megjelentek a számítógépek és ne felejtsük el, hogy az építészet is nagy fejlődésen ment át. Az 1970-es években fénykorát éli a posztmodern stílus, míg napjainkban elavulttá vált, helyét új irányzatok vették át, mint a minimalizmus vagy a számítógépes algoritmusokkal történő tervezés. A filmiparban egészen a ’80-’90-es évekig csak a montázzsal és a felvételek felgyorsításával lehetett hatásokat létrehozni. Új lehetőségeket hozott a számítógép feltalálása.
2.1 CGI
A CGI (Computer Generated Imagery – számítógéppel létrehozott képek) a ’80-’90-es évektől a számítógépes grafika - pontosabban a háromdimenziós grafikák, speciális effektek, művészetek, filmek, reklámok, szimulátorok és a nyomtatott média – eszköze. Új korszakot nyitott meg a filmkészítésben. CGI-t használtak speciális effektusok, figurák, háttér, vagy egyéb anyagok létrehozására, ezzel csökkentve a filmek költségeit. Így a maketten való ábrázolás egyre jobban a háttérbe szorult. Például, 2002-ben a Gyűrűk Ura rendezője, Peter Jackson a mesterséges világítást a CGI-vel oldotta meg. Szintén alkalmazta a harci jeleneteknél és a környezetek megformálásánál, így kevés mellékszereplővel óriási hadsereget tudott létrehozni. Az számítógépes (animációs) filmezés csúcspontja a Final fantasy – A harc szelleme című egészestés film volt, amely teljes egészében számítógépes technikával készült.
Az építészetben a CGI-nek a CAD (Computer Aided Design – számítógéppel segített tervezés) felel meg, szintén forradalmat hozva az építészeti ábrázolásban.
A csokigyárról készült filmben is számtalanszor nyúltak a virtuális ábrázoláshoz, ami talán manapság elmaradhatatlan a valósághű szürreális képek készítéséhez. Számítógépes rásegítéssel készült már a film bevezetője és a távoli nézetek.
3. Építészet, mint jelkép
3.1 Bevezetés
A Tim Burton film elején egyből egy építészeti szimbólum, a gyár kéménye jelenik meg. Grandiózus méretű, megadja a film alaphangulatát és előrevetíti a témát.
A helyszín, egy észak angliai ipari kisváros. Tél van, esik a hó és fúj a szél. A bemutatás a gyártól Charlie otthonáig tart. Szimbolikusan felállítva egyben egy társadalmi rangsort is. A gyár a város középpontjában, melyet sorházak, ipari bérházak vesznek körül. Angliára jellemző kisméretű téglából készült típusházak. A monoton ismétlődésük egyrészt az angol személyiség szimbóluma, másrészt már a film elején megteremti a nyomasztó hangulatot. Már azt gondolná az ember, hogy ennél nyomasztóbb nem is lehet a helyzet, amikor megjelenik Charliék háza.
Az egyedüli rozoga, tákolt, apró faház. Az ember tekintete egyből rászegeződik, mert csöppet sem hasonlít az előbb említett téglaházakra. Inkább emlékeztet a hegy tetején viharkor kialakuló hóbuckák formájára. Alig áll, a valóságban már rég összedőlt volna. A mára már ritkássá vált kerítéséből arra lehet következtetni, hogy régen talán egy szép, rendezett kis kertesház volt. Lehet, hogy a gyár megépülése előtt már ott állt. Kifejezi a benne élő szegény család megpróbáltatásait és kitartását. A gyár és a ház közötti kontrasztot a szintbeli különbség és a perspektív ábrázolás tovább fokozza.
2. ábra: Charlie háza (háttérben a bérházak és a gyár)
A következő jelenetben már benn vagyunk. Egyetlen egy légtér van, minden berendezés régi, ütött-kopott. A nyomorúság a végtelenségig fokozódik azzal, hogy itt heten élnek (Charlie, szülei és nagyszülei). A szoba ajtaja fontos szerepet tölt be a filmben. Ahogy az épület megdőlt, az ajtó vele dőlt és az ajtólapból idővel levágni és hozzátenni kellett, hogy kitöltse a paralelogramma alakúra torzult ajtótokot. Minden egyes ajtócsukódáskor feketehumor poénjaként csattan a belső tér nyomorúságában.
Megtudjuk, hogy az apuka a helyi fogkrém gyár dolgozója, és hibás fogkrémkupakokat szokott hazahozni fiának. Ő pedig a kupakokból a Csokoládégyár kicsinyített mását építgeti meg. Ismét egy építészeti elemen keresztül tudtunk meg többet a főszereplőről. Az apránként, hosszú idő alatt elkészült makett Charlie csodálatát fejezi ki a gyár felé.
A másik főszereplő, Willy Wonka bemutatása következik. Eleinte kis üzletében árulta édességeit. Vidám a hangulat, a színek tobzódnak, a szűk kis boltban nagy a nyüzsgés. A nagy bevételből idővel Mr. Wonka megépíttethette a világ legnagyobb csokoládégyárát. Sőt, egy történet szerint Pondicherry, India hercege levélben megkérte Mr.Wonkát, hogy építsen számára csokoládéból egy palotát. Minden csokoládéból készült. A csoki téglákat csoki habarcs tartotta össze, még a bútorok is csokiból voltak. Ám a herceg nagyravágyását a Nap melege olvasztotta meg, és döntötte romokba. A belső jelenetek forgatásakor valódi csokoládét használtak fel.
3. ábra: Pondicherry csoki palotája
3.2 Az aranymeghívó nyertesei
A visszaemlékezés folytatásában Mr.Wonka évekre bezáratja gyárát. Egyik reggel megjelenik egy hirdetés, mi szerint öt Wonka csokoládé meghívót rejt. A szerencsés megtalálók betekintést nyernek a gyárba. Világszerte elkezdik felvásárolni a csokikat:
• Kína, a nyüzsgő, reklámhirdetőktől zsúfolt, műanyag high-tech világ;
• Marokkó, fallal körülzárt város, szűk utcák, piactér
• New York, art deco stílusú belső tér, fekete-fehér színek
Az első meghívó megtalálója Augustus. Gengenbach festői középkori városközpontjának képe tudatja velünk, hogy Németországban vagyunk. A hentesbolt sonkákkal és „wurst”-okkal tömött belső tere pedig, az igencsak meghízott kisfiút jellemzi.
A második szerencsés nyertes Veruca. Angol gazdag család egyke elkényeztetett lánya. A helyszín bemutatásakor egy angol úri kastély jelenik meg, jelezve a társadalmi státuszt. A belső téri jeleneteket – felismerhetően - a Hatfield House-ban forgatták, habár a valóságban annak egyik homlokzata sem egyezik az előbb megjelenő kastélyéval.
A harmadik meghívó tulajdonosa Violet. Amerikai utcakép villan fel, kétszintes, kertes családiházakkal.
A negyedik megtaláló Mike. Szintén Amerika a helyszín, ám ez esetben egy lapostetős, könnyűszerkezetes egyszintes lakóház van a képernyőn. A kívülről szegényesnek látszó ház nappaliában feltűnően drága anyagok és bútorok láthatóak.
Az ötödik meghívót Charlie találja meg, egy csokiban, amit egy teljesen átlagos kisboltban vett.
3.3 A gyár
Számomra Willy Wonka Csokoládégyára először az olasz futurista építész Antonio Sant’Elia grafikáit juttatta eszembe. A film operatőre, Rousselot interjúban közölte, hogy a gyár megalkotásakor előképeként a Metropolis című film építészete szolgált, amely a kora XIX. századi német építészet mintájára készült.
4. ábra: A csokigyár és Sant’Elia grafikája
Kinyílnak a nagy vaskapuk. Az öt nyertes besétál a gyár udvarába. Ők is érzik, hogy egy másik világ felé közelednek. Az átmenetet a gyárudvar és a gyár kapuja között, a körülölelő épülettraktusok egyre magasabbra lépcsőzése érezteti.
A gyárkapu kinyílik a sötét, kétségbeejtő, csöndes hangulatot egy színes, zajos színpadi bábjáték váltja fel. A szemlélő már kezd örülni, de a csinnadratta végén az összeállítás és a bábúk lángra kapnak és elégnek.
Megjelenik Mr. Wonka és bevezeti a látogatókat. Az épület aulája egy hatalmas, sivár folyosó. Csak egy piros szőnyeg, lámpák és korlátok díszítik. Mr. Wonka megkéri vendégeit, hogy vessék le a kabátjukat, de nincsen fogas, se szék, amire fel lehetne akasztani. Az épített tér hiányosságával hoz kényelmetlen helyzetbe.
A nézőnek újabb kényelmetlen érzést okoz, amikor a folyósón egyre beljebb haladva egyre jobban szűkül a tér. A perspektívával történő ilyenfajta játékot a fentiekben említett 1971-es filmben is láthattuk. Míg ott a padló rámpaként való emelkedésével, itt a falak és a plafon közeledésével oldották meg az érzéki csalást.
5. ábra: A Csoki Terem
Aprócska ajtón át jutunk be az első terembe. Teljesen új világ tárul elénk, ahol minden édességből van: cukorfák, zselés gyümölcsök, ehető fű, és csokifolyó. Tim Burton egyedül a Csokoládé Teremnél ragaszkodott a minél több valódi elem alkalmazásához. Saját bevallása szerint élvezte a forgatással ott töltött 6 hónapot. Tekinthetjük úgy, hogy a kis ajtó, amin bepillantást nyertünk a rendező fantáziájának világába, egy nagyon bizalmas, pici ajtó, amit annak ellenére szélesre tár előttünk.
Megjelennek a gyár munkásai az Oompa Loompák. Ők a csoki terem egyetlen számítógépes grafikával módosított elemei, pontosabban módosított eleme. Mert a kis emberkéket megszemélyesítő színész, Deep Roy valójában magasabb. A jelenetekben alakját lecsökkentették és sokszorosították. Érdekesség, hogy a Gyűrűk Urában a sokszorosítás költség csökkenést hozott, itt pedig ugyanannak a mozdulatsornak a többszöri felvétele gázsi növekedést jelentett a színésznek (pontosan $1.000.000). A ’71-es filmben ezzel a technikával nem élhettek, így ott kisnövésű emberekkel oldották meg
6. ábra: A Green Box forgatáskor és a filmvásznon
A második terembe csikóhal formájú bárkán jutnak a szereplők, ahol egy újabb világ fogadja őket. Az utazás egy csatornarendszeren keresztül tart. A filmkészítők itt a Green Box technológiát alkalmazták. Lényege, hogy a jelenetet a szereplőkkel és az adott kellékkel egyszínű zöld térben veszik fel, majd utólag számítógéppel pótolják a környezetet. Használták a Star Wars új részeinek forgatásán, illetve ezért tudták a 300 című filmet egy stúdióban leforgatni.
A második terem egy nagy laboratórium, teli monitorokkal, fiolákkal, üvegcsövekkel és a bennük bugyogó folyadékokkal. A terem sötét, csak a színes folyadékok világítják meg. Az első terembe Augustustól, itt pedig Violettől válik meg a társaság. Lefelé vezető spirálfolyosón sétálnak el a harmadik teremig.
A harmadik világ a válogató mókusok terme. Kör alaprajzú, a közepén lyukkal, körben mókusok válogatják a diókat. A terem ránézésre egy tejcukorka formáját kapta. Az elkényeztetett Veruca akar magának egy mókust, ám erőszakossága a vesztét okozza.
Mr. Wonkát, Charliet, Mike-ot és hozzátartozóikat egy üveglift szállítja el a negyedik terembe.
Nem egy az építészetben megszokott lift, mert falait csak hat üveglap alkotja és3 dimenzióban lehet vele közlekedni.
Az utolsó terem a tv terem. Két áthatásban levő kör alaprajzú félgömb tér. Figyelmünk a két kör középpontjára irányul, ahol a cselekvés történik. A teleportáló géphez illően high-tech a terem burkolata, anyaga és bútorzata.
Az utazás - mint minden mese - „happy end”-del és tanulsággal zárul. A főhős, Charlie nyeri meg Mr. Wonka díját: ő örökli a gyárat.
Összefoglalás
Beláthatjuk, hogy valóban több szálon kapcsolódik egymáshoz a média és az építészet. A két szakma határai napjainkban egyre jobban elmosódnak.. Az építészet felnőtt a mozifilmek többi jelentést hordozó eszköze mellé. A fejlődés hatására a filmek egyre élvezetesebbek és valósághűek lesznek. A számítógépek segítségével bármilyen szürreális gondolatot meg lehet jeleníteni a kétdimenziós médiában. A következő lépés tehát, a háromdimenziós média lesz, melynek előfutárai napjaink 3D-s mozijai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése