2011. január 22., szombat

NERVETTI Lídia: Eredet

Jelen munkám témájául a 2010 nyarán bemutatott Eredet (Inception) amerikai-brit sci-fi-akciófilm szolgál, amelyet Christopher Nolan írt és rendezett. A történetben kulcsszerepe van az építésznek, aki a helyszínül szolgáló álomtereket tervezi. Az esszében bemutatásra kerül, hogy miben tér el az álombéli tervezés a valóságtól, milyen szabályai és lehetőségei vannak. Beletekintek a forgatási körülményekbe, a három álomszint megvalósításába. Ezután sorra veszem azokat a paradox építményeket, amelyeket Ariadne, az építész tervez, és amelyeknek a valóságból vett előképei vannak. Fontosnak tartom, hogy a rendező nemcsak építészeti feladatokat bíz szereplőjére, hanem további lényeges cselekményeket is hozzá köt. Végül elemzésre kerül az építész személyisége, kiderül, hogy milyen jellemvonásokkal kell rendelkezni ahhoz, hogy egy ilyen kivételes feladat teljesíthető legyen.


1. A film története
A történet főszereplője Dom Cobb az ipari kémkedés legkeresettebb bűnözője, aki úgy szerzi meg a megbízói számára értékes információkat, hogy csapatával betör a kiszemelt alany álmába, így annak közvetlenül a tudatalattijából lopja ki a titkokat. Cobbot egy gyilkossági vád miatt keresi a rendőrség, ezért nem térhet vissza gyermekeihez az Egyesült Államokba. Most azonban lehetőséget kap a hazajutásra egy Saito nevű üzletembertől, aki az eddigi legnehezebb feladattal bízza meg. Incepciót kell végrehajtania, azaz ezúttal nem meglopnia kell valakinek az elméjét, hanem elültetni fejében egy gondolatot. Cobb elvállalja a feladatot, de a régi, megbízható munkatársak mellett szüksége van egy új építészre. Egykori tanára, Miles professzor ajánlja neki tehetséges hallgatóját, Ariadnét. Az új csapattag betanítása és a művelet megtervezése után kezdetét veszi az akció.

2. Az építész szerepe
A film az álmok világában játszódik, amely tökéletes terepet nyújt egy építészet iránt érdeklődő rendező számára, hiszen nemcsak a valóság, hanem a filmes valóság határai is átléphetők anélkül, hogy a történet szürreálissá válna. Nolan él is a lehetőséggel, és hagyja kibontakozni az építészi kreativitást az általa kreált, különös szabályok között. Az álommegosztó szakmában nemcsak a rablás részleteit kell előre kidolgozni, hanem a környezetet is. Az álmokat egy építész tervezi meg, ahova a csapat beviszi a célszemélyt, aki ezután megtölti az élettelen világot saját tudatalattijának kivetüléseivel, a projekciókkal. Az álmodó létrehozza a mesterséges világot, az alany elméje pedig benépesíti azt. Rajta múlik, hogy a küldetés sikeresen végződjön. Egy apró hiba, amit az első, megbukott építész is elkövet - a valódi gyapjú szőnyeg helyett műszálasat tervez a lakásba -, és kudarcba fullad az akció.

2.1 Ariadne, a film fő építésze
Az új megbízáshoz tehát új építészre van szükség. Így kerül a csapatba Ariadne, akinek végig követhetjük karrierjét a filmen. Rövid idő alatt belejön az álombéli tervezésbe, hihetetlen képességeivel még a tapasztalt Cobbot is meglepi. Ő hozza létre az akcióhoz szükséges három álomszintet. Ugyanúgy, mint a valóságban, vázlatokat, maketteket készít, amelyek aztán az álomban továbbfejlődnek, részletgazdaggá válnak. Ébren az agyunk csak félgőzzel működik, az álomban viszont bármire képes. Előfordul, hogy a tudatos tervezés mellett néha úgy érzi az építész, mintha a ház önmagát tervezné, mintha ő csak felfedezője lenne az épületnek. Erre mondják, hogy megszáll az ihlet. Ezzel szemben az álomban az elme folyamatosan ezt csinálja: az álmodó egyszerre megteremti és érzékeli a maga alkotta világot. Nagyon fontos azonban, hogy nem szabad a tervezést emlékekből végezni. Az álmodónak az alannyal szemben tudnia kell, hogy nem a valóságban van, ezért nem szabad olyan álomvilágot kreálnia, ami megegyezik a valódi környezetével. Mindig új, számára nem ismert tereket kell alkotnia, ezért csak a képzeletét szabad használnia. Csak egy-egy részletet, egy utcai lámpát, egy telefonfülkét, vagy éppen egy, a valóságban készített vázlatot szabad beépítenie.


2.1.1 A három álomhelyszín
Az első álomszint helyszíne Los Angeles belvárosa, ahol egy teljesen átlagos, amerikai akciófilmből vett autós üldözéses jelenet elevenedik meg. A képsorozat egyetlen szokatlan jelensége az utcákra betörő tehervonat.
Ebből a kaotikus helyzetből kell tovább menni a következő álomszintre. Ezúttal a helyszín egy szálloda, ahol az alanyt rá kell ébreszteni, hogy álmodik. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy a terek végre álomba illően, szürreálisan viselkedjenek. Az ilyen álomjeleneteket egy angliai repülőgéphangárban felállított bonyolult díszletek között vették fel. A hotel bárját is egy hatalmas tengelyre rögzítették, hogy az egészet két dugattyú segítségével oldalra tudják billenteni. Ezzel érték el, hogy a csillárok elmozdulnak, a pohárban lévő ital lejteni kezd, és az egész terem megremeg. A nagyobb hatás érdekében üveggel és plexivel rendezték be a helységet, hiszen a törékeny anyagok segítségével könnyebben átérzi a néző, hogy az egész épület bármikor összeomolhat.
A harmadik álomszintet Ariadne egy havas hegységbe helyezi el, középpontban egy erődkomplexummal. Az előző szint üvegfelületekkel teli, modern és luxus épületéhez képest, ez a betonépítmény, mint egy katonai támaszpont, erőt sugárzó és félelmet keltő. Különlegessége, hogy a forgatás kezdete előtt környezetvédelmi okok miatt nem betonból, hanem kezeletlen fenyőfából volt kénytelen felépíteni a díszletépítő csapat. Dolgukat megnehezítette, hogy a Sziklás-hegységben hagyományos munkagépeket nem használhattak, és ezért kézzel kellett felhúzni az erődöt.


2.1.2 Paradox építmények
A film legizgalmasabb pillanatai akkor láthatók, amikor Ariadne-t bevezetik az álmok világába, amikor elkezd kísérletezni, próbálgatja, meddig lehet elmenni, mennyire érvényesülnek a fizika törvényei és a józanész határai, mint építésznek mennyire van megkötve a keze. Természetesen semennyire. A helyzet gyakorlatilag olyan, mintha az építészetből kivennénk a mérnöki oldalt, és bármi, amit a művész lerajzol, feltétel nélkül megvalósulhatna. Olyan paradox építmények születnek az építész által, amelyek a valóságban legfeljebb elméleti szinten létezhetnek.
Az első kísérlete a tér manipulálására, amikor Párizs utcáit úgy hajtogatja egymásra, hogy a végén egy kocka belsejébe kerül, de ahelyett, hogy a függőlegesbe és a fejjel lefelé került oldalakról leesnének az emberek, azok, mintha mi se történt volna, folytatják útjukat. Ariadne is a legnagyobb természetességgel lép át a kocka egyik oldaláról a másikra. A város fölé boruló város olyan utópikus terveket idéz fel, mint például Yona Friedman „La ville spaciale” elnevezésű munkája, amelynek helyszíne szintén Párizs. Ebben az az elmélete fogalmazódik meg, hogy a város fölé kell terjeszkedni, oda kell elhelyezni az újabb épületeket, gyorsforgalmi utakat és vasútvonalakat. Lényegében a filmben is ez történik, annyi különbséggel, hogy Friedman terve nem rugaszkodik el annyira a valóságtól, hogy fejjel-lefelé képzelje el az életet.
A filmbéli építmények közül kiemelt jelentőségűek az útvesztők. Ezek azt a célt szolgálják, hogy elrejtsék az álomtér határait. Hogy hol kell lenniük ezeknek a világvégeknek, arra nincs szabály, lehet, hogy az álom csak egy épületnyi teret igényel, lehet, hogy egy egész városra szükség van. Az viszont kétségtelen, hogy nem lehet lezáratlanul hagyni az épített környezetet, nem lehet, hogy egyszer csak kisétálunk az álomtérből a semmibe. Az útvesztők másrészt arra is kiválóan alkalmasak, hogy az álmodó, aki betör az alany elméjébe, el tudjon rejtőzni annak projekciói elől. Ezek a kivetülések ugyanis a környezet alakítása miatt elkezdik érzékelni a betolakodót, mígnem megtámadják, és kivetik az álomból. Minél bonyolultabb tehát egy útvesztő, annál később találnak rá az álmodóra.

A filmben az útvesztők, mint végtelenített rendszerek jelennek meg, amelynek megvalósítható és nem megvalósítható módjára is ad példát. Végtelenített rendszer a valóságban is létrejöhet két, egymás felé fordított tükör segítségével. Ez történik abban a jelenetben, amikor Ariadne kísérletezni kezd Párizs utcáin. A Szajna partjához érve magyarázat nélkül kihúz két oszlop között a folyóval szemben egy óriási tükröt, majd a folyót eltakarva a tükörrel szemben álló másik két oszlop között is végrehajtja ugyanezt, így két tükör közé kerülve a végtelenségig ismétlődik mind Ariadne és a mellette álló Cobb, mind az oszlopok. Az ilyen tükör-útvesztő egyik legelső ábrázolása Leonardo Da Vincitől származik, ma pedig Adrian Fisher, korunk útvesztő-tervezőjének nevéhez kötődik a legtöbb terv. A végtelen oszlopsorok között állva az egyik tükröt Ariadne betöri, de a szilánkok lehullása után a tükörkép nem, csak Ariadne és Cobb tűnik el - ahelyett, hogy újból a Szajnát látnánk, a tükröződéssel létrejött oszlopsor megmarad, mint egy a folyó fölött átívelő híd. Így hoz létre Ariadne a tér görbítésével két oszlopból egy új építészeti elemet.
Olyan végtelen térrendszer is szerepel a filmben, amilyet a valóságban nem lehetséges megalkotni. Ez Maurits Cornelis Escher, holland művész önmagába visszatérő lépcsője. A zárt hurkot alkotó lépcső fokai végig egy irányba tartanak - nem váltakoznak benne felfele és lefele tartó lépcsősorok, és mégis körbe-körbe lehet rajta járni, ami természetesen ellent mond a józanésznek. A valóságban mégis akad egy mód a lépcső megépítésére: a LEGO-nak készült egy reklámfotó, amin a játékelemekből rakták ki a paradox építményt. A fotó trükkök és Photoshop nélkül készült, egyszerűen optikai csalódásra épít, hiszen az egésznek az a lényege, hogy a végeredményt egy meghatározott pontból kell nézni és akkor valóban úgy néz ki, mintha körbeérne a lépcső. A rendező valószínűleg maga is találkozott ezzel az érdekes megvalósítási móddal, a filmben mindkét alkalommal, amikor előkerül a lépcső, addig tart az illúzió, amíg a kamera a lépcső vonalába nem ér. Itt látszik ugyanis, hogy a hagyományos lépcső felső pontján egy szakadás van. Arról nincs információ, hogy a forgatáson megépítették-e a díszletet, vagy a számítógépes grafikát hívták segítségül, de mint azt a LEGO-reklám is mutatja, csak a kamera beállításokon múlik a szemkápráztatás.


2.1.3 Ariadne további feladatai
A rendező azon túl, hogy az álomvilág megtervezését bízza szereplőjére, további fontos szerepeket szán az építésznek. Lényeges momentum, hogy a fiatal Ariadne újonnan csöppen bele az álommanipulátorok világába, így jóformán annyit tud erről a munkáról, mint a néző, azaz semmit. A felkészítése tehát kiváló alkalom arra, hogy megismerkedjünk az eleinte bonyolultnak tűnő álomvilággal. Lényegében az építész szemén keresztül ismeri meg a néző az álommegosztás eredetét, szabályait és lehetőségeit.
Ezek mellett egy harmadik szerep is jut Ariadnenek, amit már a neve is elárul. A görög mitológiából ismert Ariadné fonala, ami segített Thészeusznak eligazodni a labirintusban, a tanítás szimbóluma, amely segít megtalálni a helyes utat a világ, az élet és a lélek jelenségei között. Így tehát a filmbéli Ariadne is azért küzd, hogy Cobb megtalálja lelki békéjét. A lány hamar észreveszi, hogy főnöke nem tudja elengedni a múltját még akkor sem, hogy ha ezzel veszélyezteti társai életét, ezért aztán, mint egy pszichológus, segít neki szembenézni azzal. Az Eredetben tehát az építész egyszerre mérnök, „lélekgyógyász”, és forgatókönyvírói eszköz.

2.2 Cobb, mint építész
Eddig a történet fő építészéről volt szó, meg kell azonban jegyezni, hogy nemcsak Ariadne alkot fantasztikus dolgokat, hanem Cobb is. Korábban ugyanis ő is építész volt, építésze a saját és felesége álmainak. Ők ketten együtt kutatták a mesterséges álmokat, és hosszú évek alatt felépítették a saját álombeli világukat. Ez a hihetetlen világ kettős érzelmet vált ki Cobb-ból, és a nézőből is. Cobb eleinte élvezi az isteni hatalmat, de aztán zavarni kezdi, hogy semmi sem valódi, amit épít, képtelen lesz tovább élni ott. Először a néző is csak a különleges képi világra lesz figyelmes. Nagyon szép az a jelenet például, amikor Cobb és felesége a tengerparton a homokból kockákat épít, amik a háttérben homályos háztömbökként jelennek meg, majd városrendezésképpen elborítanak egy homokkockát, és vele együtt egy épület is romokba dől. Érdekes kontrasztot képeznek a modern felhőkarcolók és az emlékek rusztikus házai, amelyek egy nagy víztükörben állnak a lebegés képzetét keltve. Ugyanakkor nehéz nem észrevenni, hogy ez a világ élettelen, a két szereplőn kívül nincs egy élőlény sem. Az épített környezet, legyen az bármilyen fantasztikus, rideg, szorongást és félelmet keltő lesz, ha nem népesíti be azt élet. A film végén, amikor újra megjelenik ez a világ, ezt az érzést tovább erősíti az omladozó épületek látványa, ami mintha csak azt akarná igazolni, hogy az embertelen város vagy épület pusztulásra ítéltetett.

3. Az építész jelleme
A film műfajából kifolyólag nem kedvez az árnyalt jellemábrázolásoknak, Ariadne néhány tettéből vagy szavából azonban megmutatkoznak azok a tulajdonságai, amelyekkel egy építésznek a valóságban is rendelkeznie kell.
A kreativitás talán a legfontosabb jellemvonása egy építésznek. Ez a már említett munkái alapján is látszik, valójában azonban már az alkalmassági teszten kiderül, hogy nem átlagos hallgató. A teszt lényege, hogy két perc alatt kell megrajzolnia egy egyperc alatt meg nem oldható útvesztőt. Néhány próbálkozás után a kockás lapon, sima lapra rajzolva sikerül megütnie a mércét. Olyan, mintha a négyzetháló gátat szabna a fantáziájának, mintha nem merne kilépni azoknak a szabályosságából. Üres lapon viszont nincsen kötöttség, nem kell alkalmazkodni, és koncentrikus köröket rajzolva egyből megoldja a feladatot.
Nehéz pontosan megmondani, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki kreatív legyen. Csíkszentmihályi Mihály többek között ezzel a kérdéssel is foglalkozik Kreativitás című könyvében. Szerinte a komplexitás az, ami megkülönbözteti a kreatív embert az átlagtól, az, hogy olyan ellentétes jellemvonásokat ötvöznek önmagukban, amelyek más emberben így egyszerre nincsenek jelen. Ilyen paradox vonás a felelősség és felelőtlenség együttléte, ami Ariadneban is megmutatkozik. Tudja, hogy a munka nem éppen legális, de az alkotási vágya olyan erős, hogy felelőtlenül belemegy a törvénytelen akcióba. Ugyanakkor, amikor szembesül azzal, hogy Cobb múltja veszélyt jelenthet, felelősséget érez érte és a csapatért, és segít megoldani a problémát.
Ellentétpárként a fantázia és a földhözragadtság is jellemző az építészekre. Ez a különleges helyzet azonban lehetőséget ad Ariadnenek, hogy szárnyaljon a képzelete, hiszen az álomtervezésnél nem kell foglalkoznia statikai számításokkal, szerkezeti megoldásokkal és kivitelezési problémákkal. Egy pillanatra meg is ijed a feladattól, otthagyja Cobb-ot, de mint mondja, ez a dolog függővé teszi az embert, már nem tud megelégedni a valóság nyújtotta tervezési feladatokkal, sokkal nagyobb lehetőségek vannak az álmokban.


4. Összefoglalás
Az Eredet az építészet szemszögéből nézve semmiképpen sem sorolható az átlagos amerikai sci-fi filmek közé. Egyrészt a rendező nagyon fontos szerepeket szán az építésznek, ebből is érződik a szakma iránti tisztelete. Az építész az, akinek szemével a néző lát, aki egyetlen gondolattal világokat hoz létre, és érzékenységével megakadályozza a pusztulást. Másrészt lenyűgöző képi világával nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem ihletforrásként is szolgál az egyszerű, való élet építésze számára.

5. Felhasznált irodalom
http://hg.hu/cikk/epiteszet/10440-manipulalt-ter---a-filmek-epiteszete
http://alfaomega.blog.hu/2010/07/23/eredet_az_almok_tobbszintu_labirintusa
http://wwws.hu.warnerbros.com/inception/mainsite/pdf/INCEPTION_PK_Notes__Bios_6-18.pdf
http://hu.wikipedia.org/wiki/Eredet_%28film%29#A_film_sz.C3.BClet.C3.A9se
http://escher.hu/cikkek/terszem9.php
http://koos.hu/2008/08/13/lego-escher-epitsd-meg-a-lehetetlent/
Csíkszentmihályi Mihály (1996a). Kreativitás - A Flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája, in: A kreatív személyiség. Akadémiai Kiadó, Budapest, p.61.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése