A filmek elején a főcímzene jó alkalmat ad arra, hogy a felkészületlen néző gyorsan képbe kerüljön: melyik filmre is ült be voltaképpen, ki rendezte, és mely színészek fogják legalább egy-másfél órán át szórakoztatni őt. A film végén aztán a stáblistát is elolvashatjuk, amikor az elején feltüntetett pár név mellett felsorakoztatnak mindenkit, aki hozzájárult a film létrejöttéhez, így az építész(eke)t is.
De mi keresnivalója van az építésznek egy film forgatásán? Vagy csak összekeverednek a különböző szakmák, és nem is építész az a bizonyos építész?
Dolgozatomban ennek járok utána.
1. Az építőipar és a filmgyártás összehasonlítása
Ahhoz, hogy megtudjuk, milyen feladatra bízhatják meg az építészt a filmgyártásban, jobban el kell mélyedni a filmek világában, mindezt pedig egy építész szemszögéből teszem, ezért elsősorban a két szakma közti párhuzamokat és eltéréseket keresem.
Mindkettőből akad bőven, de a hasonlóságok sorát azzal kezdeném, hogy mindkettő egy olyan izgalmas szakma, mely kreatív, egyúttal komplex gondolkodást igényel. Pont az összetettség miatt nélkülözhetetlenné váltak az építésztervező munkáját segítő társtervezők, szakágak, ahogyan egy egész estés mozi sem valósulhatna meg a forgatóstáb különböző részlegei nélkül. A film legyártásával kapcsolatos főbb döntéseket együttesen hozzák meg az olyan részlegvezetőkkel, mint például a fővilágosító, gyártásvezető, helyszínbiztosító, berendező, technikus, és nem utolsó sorban az építész.
A legnagyobb különbség talán az, hogy a filmek többsége témájuktól függetlenül fikció marad, ha abból a szemszögből vizsgáljuk meg a kérdést, hogy olyan terekben forgatnak, melyek csak a film kedvéért készültek, vagy úgy változtatják meg, kombinálják a helyszíneket, ahogyan a valóságban sosem láthatnánk őket. Az épületek ehhez képest csak kis dolgokban tudnak "csalni" (álmennyezet, kulisszahomlokzat és társai), mert a filmmel ellentétben a végeredményt körbe is járhatjuk, benézhetünk az esztétikus ajtó rejtette gépészeti térbe, megtapinthatjuk, kikocogtathatjuk a tömörnek hitt fal mögötti üregeket, stb..
Egy jó filmet nem tudunk ilyen módon lebuktatni, bár a mozi élvezése helyett inkább hibákat gyűjtő emberek gyakran kiszúrják a véletlen bakikat. Az ilyenek kiküszöbölése végett mindent elkövet a stáb, rengeteg átveréshez, csaláshoz folyamodnak, csak hogy a végeredmény tökéletes legyen. Ám mindig az a legfontosabb, ami a kamerához közel van: az előtérben lévő tárgyak, a színészek kezében tartott, vagy játszó kellékek, ("action props"). Minden egyéb fontossága egyenesen arányos a kamerától való távolsággal.
Egy épület nem engedheti meg magának ezt a fajta hanyag hozzáállást, a hatalmas felületek éppolyan fontosak, mint a belső tér legapróbb részletei.
Folytatva a látszatelemeket, a mai technikának köszönhetően a sok statisztát igénylő jelenetek (pl.: csatajelenetek; katasztrófafilmek) felvételekor csak a még kivehető távolságban szerepelnek valódi emberek, a hátrébb lévők valójában számítógép segítségével megsokszorozott alakok. A sokszorosítás mellett sokszor szerepeltetnek számítógépes modellel készült tárgyakat, de a hitelesség érdekében az a legjobb, ha a valóságban is készítenek egy felvételt (pl.: egy hajóflotta számítógépes megoldása szebb lesz, ha legalább egy hajót megépítenek a sokszorozáshoz).
1. ábra: John Nelson digitális trükkmesterrel megnövelt tömeg a Gladiátor című filmben
Ugyanígy egy építészeti tervpályázat elkészítésekor sem tanácsos az épített makettet számítógépes modellre cserélni, mert nem lesz ugyanaz a hatás. Persze az utóbbi is szinte elengedhetetlenné vált, de az építészet kézzelfoghatóságát, anyagszerűségét, tapasztalhatóságát csak makettal próbálhatjuk meg visszaadni.
A filmkészítés legnagyobb vizuális illúziói pont ezért az építészettel kapcsolatosak, mert a festményekhez és egyéb síkszerű képzőművészeti installációkhoz hasonlóan a film is alapvetően két dimenzióban mozog (még akkor is, ha manapság a 3D moziké a főszerep), így a tér interpretálásakor különböző trükkökkel megoldható szinte bármi, ami a valóságban nem, vagy nem úgy létezik. Gondolok itt olyanra, hogy míg az építészet arra törekszik, hogy az épületek időtállóak legyenek, illetve a régieket felújítsa, addig a film látványtervezőjének rengeteg idejét viszi el, hogy az új díszletet, épített teret használttá varázsolja. Ugyanis megint csak az teszi hitelessé az adott jelenetet, ha a színész öltözködésétől, frizurájától, használati tárgyaitól kezdve a környezet legapróbb részletéig minden a helyén és a korának megfelelően van. Ennek megfelelően a pár napja megépített díszletnek korhű stílusban kell épülnie, és viselnie kell az idő lenyomatát. Ezt olyan trükkökkel lehet elérni például, hogy egy belső tér sarkaiba több koszt, a kilincsek és kapcsolók mellé erősebb kopást, a falra akár beázást, repedést, pókhálót festenek, amit a való életben inkább eltüntetne az ember.
A csúfság, igénytelenség, ízléstelenség ugyanilyen rejtegetni, elkerülni való, mégis találkozunk vele nap mint nap, ezért a mozivásznon is meg kell jelennie. Ahogyan az építésznek bele kell képzelnie magát az adott szituációba, a megrendelő elképzeléseit meg kell értenie és belekomponálnia a tervbe, úgy a film látványtervezőjének is át kell éreznie adott esetben egy rossz ízlésű ember (akár építész) látásmódját, és felvállalni azt, hogy csúf házat, teret alkot (pl.: egy giccses palota megtervezésekor).
2. ábra: Kép a 9 és 1/2 hét híres jelenetéből
A film nem jöhetne létre fény nélkül, ezért minden ekörül forog; a díszleteknél, színeknél, vagy építészeti elemeknél sokkal fontosabb az, hogy honnan jön a fény, adott esetben milyen osztású nyílászárón vagy árnyékolón át érkezik. Utóbbi megkomponálásával nagyon szép árnyékok képződhetnek, melyet az építészeti látványterveken is előszeretettel aknáznak ki, de alapvetően az építészetben a fény kezelése ugyanolyan fontos, mint a többi tervezési szempont.
2. A film látványa
A filmbéli látványt az esetek többségében látványtervező álmodja meg, de kissé fel kell adnia alkotói szabadságát, mert a rendező szemével, stílusával kell hozzáállnia a feladathoz, még akkor is, ha az távol áll az ő elképzeléseitől. Kicsit visszatérve a hasonlóságok kereséséhez, ez valamelyest az építész és megrendelője közti viszonyra emlékeztet, azzal a lényeges különbséggel, hogy az építésznek a “nép nevelése”, az építészeti iránymutatás is a feladata lenne. Ideális esetben tehát a megrendelő megbízik a tervezőben, és sikerül "jó építészettel" gazdagítani a környezetet.
3. és 4. ábra: látványtervek a Csillagok háborúja IV. epizódjához
A film előkészítésekor születő látványtervek is egészen hasonló technikákkal és programokkal készülnek, mint az építész tervek - ha pedig csak építészt szerződtetnek, aki a látványért is felelős, akkor ez még inkább teljesül. Szabadkézi technikák közül a ceruza- és tusrajz, valamint az akvarell alkalmazását kedvelik, míg a számítógéppel készítettekhez Photoshop-ot, 3D renderelő programokat, kollázsokat, elektronikus sketch padot, Coral draw-t és Illustrator-t használnak. A műszaki rajzok szintén készülhetnek kézzel vagy géppel, utóbbi esetben ArchiCad és Autocad ismerete szükséges – építészek ismét előnyben. Emellett épülhet még munka makett, látvány makett és a berendező tervei alapján berendezési látványterv is.
3. Építészeti feladatok
Mielőtt még túldimenzionálnánk a kérdést, tisztázni kell azt, hogy ugyan a film látványa nagyon fontos hozzáadott érték, de önmagában nem elegendő. Feladata, hogy szolgálja, megerősítse a történetet, ahogyan egy épület szépsége sem ér semmit, ha funkcionálisan használhatatlan. Ebből következik, hogy az esetek többségében a látványtervező szerepe sem fontosabb a többiekénél, ami a mi szempontunkból most azért fontos, mert amikor az építész és a látványtervező személye nem egyezik, akkor az utóbbi tervezi a látványt, előbbi pedig csupán a megvalósítását segíti. Ebből az szűrődhet le, hogy nincs is szükség építészre a filmgyártásban, illetve majdhogynem szakmunkásként vesz részt benne, de ez sem igaz. Csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a Matrix című filmben látottakkal ellentétben nem az építészek a világ urai, akik nélkül még egy film sem tud elkészülni.
A látványról leírtak alapján a film helyszíneinek, tereinek megkomponálásához valóban szükség van a látványtervező és berendező mellett egy építészre is, sőt, ha az építész olyan szaktudással, képesítéssel rendelkezik, mellyel el tudja látni az előző kettő feladatát is, úgy elegendő csak őt alkalmazni. Amennyiben beáll a filmesek közé, érdemes is továbbképeznie magát, mert ha három ember helyett egyet kell csak szerződtetni, aki ráadásul bevált csapattal végez jó munkát, akkor az nagyon keresetté válhat a filmesek körében.
Ha maradunk az eredeti felállásnál, akkor az építész feladata egy meglévő helyszín átfestéséhez, hozzáépítéséhez szükséges felmérési terv elkészítése, mely alapján lista készül az átalakításokról. Ezt egyeztetni kell a gyártási emberekkel, már csak azért is, mert például egy műemlékvédelem alatt álló épület esetén nagy valószínűséggel nem adnak engedélyt a tervezett átfestésre, ill. vegyi analizálás céljából mintát kell adni a festékből. Az átfestés és tapétázás az egyik leggyakoribb belső átalakítás, mivel a fehér falak a kamerában nem mutatnak túl jól, a tapéta textúrája pedig megmozgathatja a színész mögötti, egyébként unalmas felületet.
A korabeli filmeknél a műemlékvédelmi kérdéseken túl gond az is, hogy a meglévő helyszíneken mindig találhatóak mai elemek, mint a lakók erkélyen tárolt használati tárgyai, vagy a belső terek villanykapcsolói, légtechnikai berendezései, fűtőtestei. Ezek eltakarásáról gondoskodni kell (pl.: függönnyel, festménnyel, korhű bútorral, stb.). Nincs ilyen probléma "backlot" alkalmazásakor, ami más filmekből megmaradt, épített szabadtéri díszletet takar. Ezeket általában stúdiók mellé (itthon Budapest környékére) építik, mint például a fóti Mafilmhez tartozó középkori várost és falut, amihez egyaránt készültek külső és belső terek; vagy ott van az etyeki Korda Stúdió New Yorki utcája. Három évvel ezelőtt eltöltött két hetes kiviteli gyakorlatomat utóbbi helyszínen töltöttem, ahol a szakmunkások a stúdióval egy időben építették a díszletet is, melynek terveit építész készíthette, de ha látványtervező keze van a dologban, akkor is szükség lehetett valakire, aki a szerkezeti és tartószerkezeti kérdéseket megoldotta.
5. ábra: Az etyeki backlot
Egyszer használatos díszleteknél persze nem kell hosszú évekre méretezni, ennek ellenére a forgatás idejéig meg kell állnia a helyét, nem válhat balesetveszélyessé. Ennek megfelelően számolni kell azzal, hogy hiába használja az adott díszletet egyetlen ember, valószínűleg a stáb tagjai is igénybe fogják venni az előkészítések során.
A forgatáson csekély mértékben tűzvédelemről is gondoskodni kell: a díszletfalak nem húzódhatnak ki a műterem szélére, mert 1-1,5 m-es menekülő útvonalat kell biztosítani a kettő között, a dohányzás pedig tilos a műteremben. Ha a jelentben nyílt láng is megjelenik (gyertya, kandalló, stb.), akkor az előzőek annyival egészülnek ki, hogy a környezet tűzveszélyességét csökkenteni kell, akár csak annyi odafigyeléssel, hogy ne lógjon a tűz fölé éghető anyag, vagy magát a környező elemet készítsük például gipszből. Lángoló díszletet is éghetetlen vagy lassan égő anyagból kell készíteni, mert hiába csak pár órás a leégés folyamata, a felvétel akár napokig is eltarthat. Hogy mégis hihető legyen, leégett gerendákat és egyéb épületszerkezeteket kölcsönöznek az építőiparból.
A kisebb léptékű, építendő díszletekről is műszaki rajzot és műszaki leírást kell készíteni, ami megint csak a legtöbb esetben az építész feladatkörébe tartozik. Ahogyan a házépítésre, úgy erre is igaz, hogy minél több és részletesebb terv készül, annál pontosabban épülnek meg a díszletek.
A végeredmény minősége az építőiparban megszokottakhoz hasonlóan ez esetben is attól függ, hogy milyen (kivitelező) csapatot sikerül összeállítani, de a tagok összeválogatása már kicsit más szempontok szerint működik. A filmipar minden szakterületének megvannak a maga trükkjei, technikái, amikbe bele kell tanulni, ezért nem mindegy, hogy kellékes vagy filmes kellékes, szobafestő vagy filmes festő, építész vagy filmes építész lesz csapattag. Az egész kulcsa az idő, aminek sokkal nagyobb a szerepe ebben a szakmában, mivel ha leáll a forgatás, akkor kénytelen mindenki állni, a leszerződtetett emberektől kezdve a kibérelt eszközökig. Kidobott idő, kidobott pénz. Ezért számít például sokat, hogy egy filmes asztalos nem pazarolja sem az időt, sem a rendelkezésre álló összeget tartós anyagokra vagy a díszletek hátoldalára. A nem filmes építész viszont ahhoz van hozzászokva, hogy az épületátadási határidők rendszeresen csúsznak, ezért nem biztos, hogy fel tudja mérni a filmes csúszás súlyát.
Az anyagok kiválasztása is az építész feladata: speciális effektekhez speciális anyagokat kell használni, mint ahogyan azt a már említett lángoló felületeknél is láthattuk. Robbanásoknál az üvegfelületeket biztonsági üvegből vagy törőüvegből készítik, illetve cukorüvegből, ha a közelében emberek tartózkodnak. A festékek kiválasztása is részben az építész hatásköre, és azért csak részben, mert ha van látványtervező, akkor ő tervezi meg (az operatőrrel egyeztetve), hogy milyen színűek legyenek a falak, az építész csupán megmutatja a színskálát és a termékválasztékot. Ha ez megtörtént, akkor minden egyes felületen ki kell próbálni 1-2 m2-nyi területen, hogy megfelel-e az elképzeléseknek.
Volt már szó róla, hogy a díszleteknek nem kell az örökkévalóságig tartaniuk, ezért a díszletfalak anyagát az ár dönti el, eszerint pedig általában rétegelt lemezt vagy préselt lemez burkolatot építenek favázra.
Egy épület kivitelezéséhez hasonlóan forgatás közben is felmerülhetnek váratlan problémák és igények, melyeket nagyon gyorsan ki kell elégíteni, hogy ne álljon sokat a munka.
Ezeket a futólépésben teljesítendő feladatokat az úgynevezett ügyeletek teljesítik: a kellékes, az építész-ügyelet, vagy a technika-ügyelet. Az építész-ügyelet elnevezés kissé megtévesztő, helyesebb volna építő- vagy építés-ügyeletnek nevezni, mert nem kimondottan tervezői, építész munkát folytatnak a tagjai, hanem gyors barkácsmunkákat, javításokat végeznek. Nagy filmekhez két embert szerződtetnek: egy festőt és egy asztalost. A festő az, aki kijavítja a díszleten keletkező esetleges sérülést, vagy ha egy falrész túl friss hatást kelt, akkor "leöregíti" azt, lefesti a csillogó csavarfejeket, de akár a stáb által összejárkált padló felmosásával is megbízhatják, míg az asztalos a transzport falakat mozgatja, az eltakarandó felületeket bemolinózza (kitakarja fekete vászonnal) vagy deszkatakarást épít hozzá, a gyengének bizonyuló szerkezeteket megerősíti, és még sorolhatnánk. Kis filmekben mindkettő feladatát egyetlen ember végzi el.
Nagyobb helyszíneken persze egész "építész csapat" is tevékenykedhet, akiknek a felsoroltakon túl a bontás is a feladatuk lehet, amikor egy díszlet úgymond már "lejátszott".
Az építész ügyelet hozzájárul tehát a mindennapos filmes “csalásokhoz”, amiket nagyon fontos profin megoldani. Mikor egyik helyiségből átlátunk a másikba, akkor úgy kell tűnnie, hogy valóban folytatódik ott a tér. A forgatási helyszín viszont legtöbbször csak egy szűk szoba, vagy erősen korlátozott méretű műterem, így létező, ill. a valóságban megépített terek helyett a nyílásokhoz falvastagságot építenek, és az előbb említett molinót, vagyis fekete vásznat tesznek körülbelül egy méterrel a nyílás mögé és fölé, mintha a sötétbe rejtőzne a szomszéd helyiség. De sokszor előfordul az is, hogy nem abban a házban készülnek a belső jelenetek, mint aminek korábban a külsejét, vagy lépcsőházát bemutatták. Ilyenkor különös figyelmet igényel az, hogy az összejátszódó elemek (pl.: bejárati ajtó, ablak), melyek összekötik a két eltérő helyszínt, teljesen egyformák legyenek, de ez már a látványtervező figyelmére van bízva.
Összefoglalás
Általánosságban elmondható, hogy egy egész estés mozifilm látványa nem jöhet létre látványtervező, berendező és építész nélkül, azonban a szakmai átfedések miatt egyik-másik helyettesíthető vagy kihagyható. Bár szeretném azt állítani, hogy az építész nélkülözhetetlenségével kivételt képez, nem merem ezt megtenni. Ahogyan bőven vannak olyan filmek, melyekben az építészet erősen képviselteti magát, ugyanúgy léteznek olyanok is, melyekben háttérbe szorul, mert például egyetlen helyszínen játszódik le az egész történet, és még csak épített díszletre sincs szükség. Viszont hármójuk közül az építész az a szerencsés, aki egy személyben elláthatja mindhárom feladatkört, s ha ezt meg is tudja tenni, akkor sok kapu nyílik meg előtte a filmvilágban.
Az építőipar jelenlegi állásának ismeretében mindenképp biztató végkövetkeztetés ez egy pályakezdéshez egyre inkább közeledő építészhallgatónak.
Felhasznált irodalom
Esztán Mónika: Filmlátvány óra jegyzetek (http://film.sapientia.ro/uploads/oktatas/segedanyagok/Filmlatvany.jegyzet.pdf)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése