Annak hitéül, hogy építészi érdeklődésem a művészet minden olyan formáján keresztülvetül, melyet a modern kor embere hétköznapi, ám globális szinten is megismerhet, egy meglehetősen interdiszciplináris tételt választottam. Dolgozatom témájaként egy korunkra igencsak jellemző filmgyári folyamatot jártam körbe: manapság rendkívüli népszerűségnek örvend az ún. „filmes offshoring”, melynek immár a nagyközönség is növekvő mértékben szentel figyelmet. Az évek alatt egyre több hollywoodi és egyéb külföldi film gyártását folytatták Magyarországon. E jelenségnek okait, vélhető és tapasztalható következményeit, és magától értetődő építészeti vonatkozásait kívánom tárgyalni a következő sorokban. Megfigyeléseimnek természetesen nem célja messzemenő következtetéseket levonni, jóval inkább pallérozni a felismerést, hogy fővárosunk arculatát igenis érdemes multifokális látszeren keresztül mérni. Hiszen, ha ezen értékeink az emberek túlnyomó része előtt rejtve maradnak, akkor az nem csupán gazdasági, de kulturális szempontból is elmulasztott lehetőség. A dolgozat végén rövid kitekintést adok az itthon rendezett videoklippek világára is.
1. Mások tollával ékeskedni
Jól lehet, a népszerű forgatási helyszínek többnyire megtartják állandó pozíciójukat a mozifilmek palettáján, mégis, hová lett mára a külföldi filmvilág szokott zsánerű működése, amikor még egy kóbor filmkocka elárulta az adott film műfaját, komolyságát és lélektanát. Változott a filmvilág, mégpedig anyagi természetben. Ennek rendkívül rafinált palástolását azonban rögvest meg is találta a következő jelmondattal: szervezzük ki a forgatócsoport működését alacsony költségvetési vonzatú országokba, ahol még szép fotókat is lehet készíteni.
Így esett, hogy az elmúlt néhány évtizedben, de elsősorban a rendszerváltást követő időszakban folyamatosan növekedés jellemző a hazánkban forgatott külföldi illetve hazai és külföldi koprodukciók számára is.
Ennek okait nem csupán a fent említett megfontolásokban, illetve a szabad világ szórakoztatóiparára irányuló nemzetközi érdeklődés ugrásszerű növekedésében találjuk, hanem abban a külhonról hozott kissé neonaív felfogásban, amely vigyázó szemeit a nálánál – a kor társadalmi elvárásai szerint – elmaradottabb, zivataros sorsú, ugyanakkor valamiféle bájos történelmi térerőt rezonáló országokra vetette. Itt elsősorban nem arról van szó, hogy Hollywood a globális ismeretterjesztés pátoszát tűzte volna zászlajára. Sokkal inkább motiválta a döntéshozatalt a magyar adottságok szerencsés sorozata.
A 1990-es éveket követően Magyarország vonzó úticél volt a tengerentúlról érkező filmeseknek, hiszen egy post szocialista világba csöppenhettek rendkívül szép és számukra igen olcsó körülményekkel. Ezt az elsősorban gazdasági szempontot tette még vonzóbbá a filmtörvény oly mértékű változtatása, miszerint a hazánkban forgató külföldiek – a dupla-adózást elkerülendő – feltétel nélküli 20%-os adó-visszatérítést igényelhetnek. Egy, a New York Times-ban nemrég megjelent cikk is arról számol be, hogy a magyar árak ebben a jelenlegi rossz gazdasági felállásban igencsak előnyös a hollywoodi producereknek. Nem mellékes szempont az sem, hogy a viszonylagos magyar közbiztonság is lehetővé teszi a zavartalan munkát. Legutóbb például Angelina Jolie lépett vissza egy Szarajevóban forgatandó jelenet kapcsán Budapest javára, hiszen az sem árban, sem pedig az adott körülmények viszonylatában nem felelt meg a filmkészítők elvárásainak. Jelenti ez azt, hogy nálunk is vannak még elmaradott kerületek, városrészek, amik –sajnálatos de jelen helyzetben szerencsés szempontból- alkalmasak nyomornegyedként megjelnni a filmvásznon. A hazai helyválasztás mellett szól továbbá a magyar filmes szakma közel 100 évre visszatekintő múltja – egy a komoly, képzett filmes gárdával a háttérben. A magyar operatőrök, fázisrajzolók, dublőrök és háttéremberek máig méltatlanul bár, de kevés figyelmet kapnak itthon, viszont külföldi megítélésük kiváló. Nem is csoda, hogy szívesen választják ezek a produkciók hazánkat. Emellett Hollywoodban a mai napig számos hazai illetve magyar származású szakmabeli él. Az ő közreműködésükkel ma már Magyarország is rendelkezeik két komoly filmes stúdióval (Korda, Raleigh). Az eddigiek alapján könnyen gondolhatná egy Budapesten még nem járt ember, hogy a filmgyártási boomnak mindössze anyagi megfontolásai vannak, ez azonban szerencsére közel sem igaz. Nem szabad ugyanis elfelejtkeznünk a főváros sokszínű, változatos megjelenéséről, történelmi örökségéről és arról a megfoghatatlan általános romantikáról melyet az elmúlt századok nyomtak a mai képére. Ilyen formán, a profizmus és a költséghatékony produkció mellett hozzáadott értékként Budapest ambivalens természetét említhetjük.
Munkám hátteréül megpróbáltam összegyűjteni azon külföldi filmek névsorát, melyeket részben vagy teljes egészében országunkban forgattak. A rendszerváltás előtt még igen kevés alkotás született itt, ezek a teljesség igénye nélkül a következőek: Menekülés a győzelembe (1981), Vörös zsaru (1988), Zenélő doboz(1989). A ’90-es években már fokozódott az érdeklődés a budapesti helyszínek után, ehhez nyilvánvalóan hozzásegítettek olyan kasszasikerek, mint az Evita (1996), illetve az a tény, hogy az ország nemcsak kulturális, de immáron politikai szempontból nemzetközi szinten is fogadóképessé vált globális célközönség számára. A 2000-es évek elejéig a lakosság szemében még szokatlan dolognak számított, hogy több millió dolláros amerikai produkciók éppen a budapesti utcákat választják filmük helyszínéül. Azóta sok film készül itt – mondhatni „titokban”. Egyes források szerint 2004 óta megtízszereződött a külföldi filmforgatások száma. Üröm az örömben, hogy a helyben forgatott filmek nagyobb részénél a város csak díszletként funkcionál, ahogy az alább felsorolt filmeknél is, ahol a forgatókönyv szerinti helyszín egy másik várost nevez meg: Evita-Buenos Aires, Menekülés a győzelebe-Párizs, Kémjátszma-Berlin, Max-Berlin, Csodálatos Júlia-London, München-London, Róma, Párizs, München, Bel Ami-Párizs, A Ritus-Róma. Sajnálatos módon az is előfordult már, hogy a várostól valós identitása teljes mértékben eltűnik a filmben. Az 1999-ben készült bollywoodi produkció Hum Dil De Chuke Sanam teljes egészében itt készült, még a filmet promótáló óriásplakáton is a Lánchíd van a háttérben, a sztori a rendező szerint mégis Rómában játszódik. Akad példa olyan esetre is, hogy a film története szerint itt játszódik, a forgatás azonban mégsem itt volt (Van Helsing, Szállító 3). Kérdéses azonban, hogy az ilyen és ehhez hasonló félrevezető reprezentáció mennyiben segítik illetve hátráltatják a magyar országimázs fejlődését.
1.ábra Az említett indiai alkotás plakátja
2. Építész szemmel
Ahogy az iménti felsorolásból is kiderült, Budapest jellemzően Párizst, Rómát, Londont és Berlint azaz klasszikus értelemben a kultúreurópai metropoliszokat helyettesíti a filmvásznon. Ennek oka az építészeti stílusok szerencsés hasonlósága illetve a városszövet kialakulásának azonossága. A fővárost keresztülvágó Duna, a folyóparti beépítés struktúrája, a reprezentatív hidak mind azonosan jelennek meg a fenti városokban. Budapest és Berlin a 19. században hasonló módon Párizshoz körutas-körsugaras rendszerben készítette el a városfejlesztési stratégiáját. Míg ez itthon teljes egészében meg is valósult, Berlinben csak a városközpontba tartó sugaras utak, és az ezek közt derékszögben kialakított utcarendszer a jellemzőek. A városszövetet tekintve is szerencsésnek nevezhető, mert rendelkezik nagy terekkel (például az 56-ok terén kapott helyet a Kéjátszma című filmben a Check Point Charlie határátkelő) és szűk sűrű utcahálózattal is (a Gozsdu udvarban forgatott Underworld). Az imént említett anno zsidónegyedként megismert városrésznek ugyancsak egyedi hangulata van, a tömbök között található átjáróházak, szűk sikátorok és utcácskák egzotikus téri világot szolgáltathatnak egy egy filmben. Általánosságban tekintve a forgatási helyszínek a Kiegyezés és az I. Világháború közötti időszakban épültek, mikor az Osztrák-Magyar Monarchia mind gazdaságilag, mind pedig építészetileg virágzott (Országház, Magyar Állami Operaház, New York-palota, Iparművészeti Múzeum, Halászbástya, Magyar Nemzeti Múzeum). Budapest sokszínűsége köszönhető az olykor hányatottnak tartott történelmi háttér miatt is. Magyarország földrajzi helyzeténél fogva mindig egyfajta átjáróház volt, kezdve a honfoglalástól a török megszálláson át a világháborúkig. Ezen események talán egyetlen pozitív hatása volt a kultúrális vegyülések. Az építészettörténetet figyelemmel kísérve is bizonyítható, hogy minden korban valamely külső nép alakította kultúránkat: reneszánsz-olasz, gótikus-francia, török-iszlám építészet, eklektika, szecesszió, historizmus, klasszicizmus, a monarchia építészete a 19. században. Így kialakult az a sokszínű városkép, amely most még több helyszínné válhat. Vegyük például az Operát és környékét. Az ott kialakult utcahálózat, a régi zsidónegyed alkalmas a déli országokra jellemző városkép visszaadására. A szűk utcák, és a most már egyre több helyen kővel burkolt járófelületek némi rásegítéssel (értem a megfelelő utcabútorok és növényzet alkalmazását) könnyen átalakulhatnak egy egy olasz utcává vagy térré. De hogy egy közeli példát is említsek, idén tavasszal forgattak Anthony Hopkins főszereplésével a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kertjében, valamint a 19. és 20. század fordulóján épület templom szerű könyvtárában. Szintén idén forgatták a Bel Ami című amerikai filmet is, amely ugyancsak bizonyíték arra, hogy a város rendkívül jól adja vissza az 1800-as évek beli párizsi hangulatot. Itt jelenik meg a már korábban említett régi pesti belváros, a Petőfi korabeli épületek, mint a Pilvax. Meglepőnek tűnt először, hogy annak idején az Evitát is itt forgatták. A laikus számára a dél amrikai főváros egy teljesen más kultúrát jelent. Ha azonban mélyen belegondolunk, az Argentinát benépesítő telepesek (walesiek, spanyolok) innen Európából vitték be a kultúrát. Eképpen a buenos airesi városkép könnyen összekeverhető bármely europai klasszicista utcáéval. Egyes filmelemzők szerint a pesti klasszicista építészet szakasztott mása az argentin fővároséval. Ez olyannyira beigazolódott, hogy a forgatócsoport számos, eredetileg Argentínában forgatott jelenetet itt vett filmre. A filmben megjelenő fontosabb helyszínek az Ügető, az Alkotmány utca, a Hősök tere és a Szépművészeti Múzeum. Amint látható, észak amerikai helyszínt (még) nem helyettesítettek budapesti „dublőrrel”. Ennek oka talán az lehet, hogy az ott kialakult építészeti stílus, egészen a telepesek megérkezése óta oly mértékben különbözik az európaitól, hogy még az avatatlan szem számára is feltűnő lenne a csalás. Észak Amerikában a telepesek megérkezése után egészen majdnem a 20. századig a fa alapanyagú, favázas, fachwerk építési mód volt a jellemző. Már amikor Európában régen kőböl építették a házakat, Amerikában, vélhetően a nagy mennyiségű fa nyersanyag miatt még mindig eme stílus uralkodott. Ezek az épületek azonban nem olyan időtállóak, mint akár a budapesti klasszicista illetve eklektikus darabok. Ezen kívül az ott jellemző György kora beli, föderalista és Viktória kora beli építészeti stílus egyáltalán nem található meg Budapesten. A közép európai városok közül korábban Prága volt egy kedvelt forgatási helyszín. Budapest sokszínűsége, változatossága azonban hamar elhalászta a cseh főváros elől a producerek voksát, hiszen Prága jellegzetes építészeti megjelenésével kevésbé alakítható. Ugyanakkor Prágában kevesebb nyoma van a 20. század nagy háborúinak. Budapesten több olyan utca is akad, ahol a mai napig megtalálhatók a II világháború és az 1956-os forradalom mementói. Ezek a részek kiváló háborús helyszínként szolgálhatnak.
2.ábra A rítus c. film a BME kertben 3.ábra A rítus c. film a BME könyvtárban
3. Ez itt a reklám helye
A hazánkban készült filmek, és elsősorban videoklippek egy része nem az eldugott kis utcákban illetve a profi filmstudiokban készül. Nagyon sok alkotás használja fel a tipikus hungarikumokat. Példaként említenék néhány művet: A legfrissebb anyagok az idén készültek, Katy Perry és Selena Gomez klipjei. Mindkét énekes a Budai várat választotta helyszínül, a Lánchidat, Duna partot. Gyakran előfordul az is, hogy egy előadóművész budapesti koncertje során szeret bele a városba, és úgymond összekötve a kellemeset a hasznossal alapon videoklippet is forgat. Ez történt Gwen Stefani esetében is, aki végül a Nyugati pályaudvar falai közt készítette el Lonely winter című viedóját. Ezek mellett még népszerűek voltak Keleti Pályaudvar, a Halászbástya, az Alagút, a Nagykörút, és a Hősök tere. Érdekes, hogy volt olyan klipp, aminek a Hősök tere nem biztosított kellően nagy teret, ezért azt a filmesek digitálisan kitágították (Micheal Jackson History turnéjának beharangozó klippje). Itt ismét visszatérhetünk egy közeli helyszínre, mégpedig az R épület aulájára, ahol számos videoklipp és reklámfilm talál magának helyszínt. Az épület az 1950-es években épült, és rendkívül jól ábrázolja a ma olyannyira kedvelt retro stílust. Legyenek azok tág, öblös terek, fényárban úszó, görögtűzzel cikázó vízfelületek, a folyammal harmonizáló íves hidak, templomok vagy paloták, sugárutak és büszke épületek, Budapest organikus „személyében” mindig alkalmas helyre találtak a fotográfusok és rendezők.
4.ábra A fent említett Michael Jackson promóciós film
5.ábra Evita, háttérben az Országházzal
Összefoglalás
Jelen rövid tanulmányban szerettem volna átfogó képet festeni Budapest értékeiről, nemcsak mint a buzgó hazafias érzület, de az építész szakma vonatkozásaiban is. Láthatjuk, hogy egy kívülről is ambivalensnek tűnő országimázs miként válhat a nemzetközi kultúrközösség részévé. Véleményem szerint örvendetes tény, még ha ez egy gazdasági válságnak is köszönhető, hogy Magyarország egyre nagyobb figyelmet kap a mozikészítők részéről. A 2009-es évben összesen 52 külföldi produkciót készítettek nálunk. Ez természetesen nem garantálja, hogy néhány éven belül a magyarországi turizmus ugrásszerű növekedést fog produkálni, de úgy gondolom, hosszabb távon mégis előnyei lehetnek ennek. Ha más nem, talán annyi, hogy végre sehol sem keverik össze Budapestet Bukaresttel. Város és műemlékvédelmi szempontból is előnyünk származhat belőle. Talán ha az emberek észreveszik, hogy milyen értékek között élnek, jobban meggondolják hány épületet romboljanak porig egy egy kevésbé jelentős bevásárlóközpont vagy szálloda építése céljából.
Dolgozatomat egy, talán költői kérdéssel zárnám: Hol a kortárs építészet? Az általam ismert műveket alapul véve egy konklúzió levonható. A jelenlegi adatokat ismerve olybá tűnik, Magyarország egyenlőre a múltba visszanyúló építészete miatt –a filmstúdiókat leszámítva- népszerű a tengerentúli alkotók táborában. Kíváncsi vagyok vajon mikor találkozunk olyan filmekkel, amelyek egy kortárs magyar épület falai között készültek.
Felhasznált szakirodalom
Ritkán alakítja önmagát Budapest a hollywoodi filmekben (2009-07-13)
http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php?id=14683
List of films shot in Budapest (2010-11-09)
http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_films_shot_in_Budapest
Fórum - Ismersz olyan külföldi filmeket melyeket részben/egészben Magyarországon forgattak? (2009-09-20)
http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=46757
Is Hungary the New Hollywood of Europe? (2010-07-17)
http://www.time.com/time/arts/article/0,8599,2003733,00.html
Budapest az új Hollywood? (2010-07-19)
http://www.mixonline.hu/Cikk.aspx?id=40767
Time: Budapest, az új Hollywood? (2010-07-19)
http://hirszerzo.hu/belfold/159217_time_budapest_az_uj_hollywood
Hollywood on the Danube (2010-07-02)
http://www.nytimes.com/2010/07/03/business/global/03iht-eastfilms.html?_r=3&pagewanted=1
Budapest mint kiváló forgatási helyszín, az olasz sajtóban (2010-05-10)
http://itthon.hu/sajtoszoba/majus/budapest-mint-kivalo
1995- Evita (2009-08-30)
http://madonnabudapest.mindenkilapja.hu/html/19012516/render/1995-evita
Budapest vonzó forgatási helyszín (2010-10-28)
http://www.rtlklub.hu/musorok/fokusz/videok/105605Martinkó József (2010a). Hogyan írjunk esszét WGA szája íze szerint? in: Magas gondolatok az írásról. Kukutyim kiadó, Budapest, p. 122.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése