KISS Marianna: Eredet

Témám az építészet gondolati határainak vizsgálata az Eredet (Inception, 2010) című film alapján. Szeretnék foglalkozni az építészeti gondolat keletkezésének körülményeivel, az emlékek, előképek és ötletek szerepével, az épített környezet (anyagok, színek, terek) hangulati összefüggéseivel. Továbbá a film kapcsán érdekes lehet megvizsgálni a fizikai és a gondolati világ kötöttségbeli különbségeit és a paradoxonokat, illetve a teremtés határait. Végezetül a filmmel kapcsolatos problémás kérdéseket gyűjtöm össze.


1. Az építészeti gondolat
Az Eredet című film az álmokkal foglalkozik. A főszereplők tanult képességeik által képesek előre megtervezett álomvilágokat megalkotni, azokban (némi nyugtatószer segítségével) csoportosan, tudatosan alakítani a cselekményt, és ebbe más embereket is bevonni. Az álmodó álmodja meg az álombeli helyszíneket, és az alanyok, illetve azok projekciói, azaz tudatalattijuk kivetülései népesítik be ezeket. Cobb, az extraktor és csapata ezt a képességet azonban nem teljesen legálisan, ipari kémkedéshez használja fel. Ebből kifolyóan munkáik során szükségük van egy építészre, aki megtervezi és betanítja nekik a kellően bonyolult, megfelelő rejtekhelyekkel is ellátott helyszíneket, amiket ők jól ismernek, de a célszemély projekciói nem. Itt kapcsolódik a filmhez az építészet, mint eszköz, mint cselekményalakító erő.
1.1 Az építész feladata
A film főszereplője, Cobb maga is építész, de az adott munka megtervezéséhez egy „friss agyú” építészhallgatót, a beszédes nevű Ariadne-t kéri fel. A lány a veszélyek és az illegalitás ellenére is vállalja a feladatot, mert megérzi a lehetőségek végtelen tárházát. A feladat olyan hihető világok megalkotása, melyek megfelelő hátteret nyújtanak az adott feladathoz. Eközben rengeteg tényezőre kell figyelnie, olyanokra, mint a célszemély személyisége és ismereti anyaga (akinek az álomban befolyásolni akarják a gondolatait). Az álomvilág lehet teljesen valótlan is, ám minél inkább valószerű, minél több ismerős elemet tartalmaz az álom, annál könnyebben fogadja el az álmodó tudatalattija, annál kevésbé törnek a projekciók a behatolók ellen. A kitalált forgatókönyv is ennek megfelelően alakul, környezetválasztásnál fontos hogy legyen benne hihető elem, pl. kórház a beteg apját elveszített célszemélynél. Az álombeli tartózkodás hossza is meghatározó, minél hosszabb, annál kiterjedtebb tér szükséges ahhoz, hogy a célszemély ne fedezze fel idő előtt a határait. Az építésznek ráadásul minél bonyolultabb útvesztőket is be kell terveznie, és megfelelő búvóhelyeket az extraktoroknak. Fontos a hangulati hatások megjelenítése is, hiszen tulajdonképp ez egy színi előadás, aminek hihetőnek kell lennie a benne lévő számára. A tervezési folyamat során egy egész struktúra környezettel együtt való megtervezéséről van szó, amely ráadásul sokkal tágabb lehetőségekkel operál, mint a valóságban, ezért a tervezési idő szinte meghatározhatatlan.
1.2 Az építészeti gondolat születése
A kérdés az, hogy mikor születik meg a terv. Ez lehet nappal, papíron dolgozva, rajzolás közben, de éjszaka is, álmunkban. Lehet, hogy erre az utóbbira utal az a kifejezés is, hogy „megálmodni egy házat”. A film elején, mikor Ariadne-nak megmutatják az álomvilágbeli építészet lehetőségeit, felvetődik az a gondolat, hogy az ihletettség sokszor olyan, mintha nem is mi terveznénk az épületet, hanem csak felfedeznénk. Valamilyen szinten ezért biztosan összefüggés van az álomvilág és a gondolati világ között. Az összefüggés iránya azonban nem egyértelmű. A filozófia-pszichológia is foglalkozik a kérdéssel, más-más válaszokat adva arra, hogy a gondolatok határozzák-e meg az álmokat, vagy fordítva. Talán mindkettő igaz, az alapvető gondolatvilág meghatároz egy álomvilágot, amely álomvilágban az arra jellemző konkrét gondolat, ötlet születik meg. Ez az ihlet. Érdekes például, hogy az antropozófia szerint létezik egy gondolati-szellemi világ, ami magasabban van a mi világunknál, és amikor álmodunk, kvázi ebbe a világba lépünk át a szellemünkkel. Eszerint az alkotás folyamatában ez a gondolati világ vetül ki, melyből akár az álmodás folyamán is meríthet az alkotó. Talán ezért olyan ihletettek és különcök a nagy művészek.
1.3 Emlékek szerepe

Másfelől vizsgálva az építészeti gondolatok születését, eszünkbe juthat a film jellemző mondata, amely akár mottó is lehetne:
„A gondolat kiirthatatlan és igen ragályos. A gondolattól, ami egyszer beférkőzött az agyba, szinte lehetetlen megszabadulni.” /Cobb/
Ez az agyunkba fészkelő gondolat sokféle lehet, például egy fel nem használt ötlet. Ezek mind elraktározódnak az agyunkban arra várva, hogy egyszer még alkalmazzuk. De ilyen gondolatok a személyes emlékek és tapasztalatok is, amelyeket előképekként használunk fel, sokszor úgy, hogy nem is sejtjük az adott ötlet eredetét, vagy épphogy tudatosan akarjuk idézni az előképet. Ennek nagy szerepe van a filmben, hiszen ahogy Cobb mondja, nem szabad saját emlékekből egy az egyben felépíteni valamit, csak részleteket szabad átvenni, mert a végén akkor nem tudjuk majd megkülönböztetni a valós világot az álomtól. Másrészt viszont fontos olyan részletek beépítése, ami a célpont környezetét idézi, hiszen ezek segítik a munkát.
Kérdéses, hogy képesek vagyunk-e függetleníteni magunkat az előzetes tapasztalatainktól, és hogy ez mennyire szükséges. A történetben kémkedő csapat számára minden bevetés más, minden alkalommal teljesen új, adekvát helyszínt kell alkotnia az álom tervezőjének. Ehhez azonban függetlenednie kell a tervezésnél megszokott fogásaitól, a rá jellemző stílusjegyektől, a klisék alkalmazásától. A filmben egy fiatal építészhallgató a tervező, akinek valószínűleg nincs kialakult stílusa, így könnyen tud szabadon tervezni.
1.4 Az építészeti környezet
A valóságban is fontos a tervezés folyamán, hogy az alkotó milyen hangulati hatást kíván elérni az általa kreált építménnyel. Egy színi előadásnál még fontosabb, hogy a közönség jobban átérezze a mű hangulatát, és beleélje magát. A csoportos álomlátogatásban pedig mindez fokozottabban igaz, az alanyt teljesen körülveszi a teremtett világ, ezt kell valósággá tudatosítani benne. Ehhez a legjobban a hihető hangulati elemek segítenek. Ezek ugyanazok, mint a valóságban: a téralakítás, az anyagok és a színek használata és a hozzáillő részletek alkalmazása. Mint minden környezetalakítási kötöttségnek, ennek a szerepe is csökken az álom egyre mélyebb és mélyebb szintjein. Például a harmadik álom az álomban szinten már csak néhány valósnak és ismerősnek vélhető elem van, a többi inkább valószerűtlen (havas hegyek, erőd-kórház).
1.5 Az alkotás folyamata
A filmben kétféle módszert alkalmaznak a főhősök. Amikor az álomban vannak, egyszerűen a gondolataikkal képesek létrehozni, vagy eltörölni épületeket. Viszont „éles bevetés” előtt hosszasan előtervezik a leendő helyszínt. A tervezés igen kérdéses pontja a filmnek. Mennyi idő alatt és milyen részletességig kell megtervezni az álmot? Hiszen hihetetlenül bonyolult és kiterjedt rendszerekről van szó. A filmben a fő küldetés alkalmával három szint mélyig mennek le a tudatalattiba (a tervek szerint). Az első szinten még egy egész városrészt terveznek meg, a második szinten már csak pár háztömböt, mivel az események nagy része egy épületben zajlik. A harmadik szinten pedig már csak egy épületet a semmi közepén. Egy épületet még meg lehet tervezni belátható időn belül, de egy egész városrészt a kellő részletességgel nem. Erre használják megoldásként a végtelenített rendszerek alkalmazását, ami lehetővé teszi a térbővítést, de a részletezettségen nem segít. Másik probléma, ami felmerül, hogy Ariadne, ahogy láthattuk, hagyományosan, papíron és makettekkel tervez. Ez még inkább a gyorsaság ellen szól. Továbbá megkérdőjelezhetjük, hogy hogyan képes azokat a bizonyos paradoxonokat, amelyek lehetségesek (és a csapdák kialakításához szükségesek is) értelmesen ábrázolni, és még be is tanítani ezek alapján az álmodónak. Ehhez a tér részleteinek rendkívül pontos meghatározása szükséges, nem elég körülírni valamit, mivel ha csak egyszerű dolgokat nézünk is, egy szóról két embernek más-más jelenik meg a szeme előtt, legyen ez akár egy korlát, vagy egy szőnyeg. Egy-egy apró változás persze nem befolyásolja a hatást, de ha az álmodó megtanulva a helyszínt ilyen apró változtatásokat ejt, azzal belerakja a saját személyiségét az álomba, és megváltoztathatja a tervezett hangulatot.

1. ábra: Konzultáció, háttérben a tervekkel (Cobb és Ariadne)
2. A fizikai és az álomvilág különbségei
A fizikai világban az építész kezét rengeteg dolog köti meg. Alapvetőek a fizika törvényei, amelyeket mindig is feszeget az építészet. A valóságban az anyagok saját tulajdonságait is figyelembe kell venni. Megkötés az idő, ami egy ember számára kimért mennyiségben áll rendelkezésre, ezért meghatározza az építészi tevékenykedés határát. Adottság a technika, amely fejlődik ugyan, de az építéshez szükséges időt akkor sem lehet megspórolni. Ezenkívül adottság még a rendelkezésre álló pénz, a megbízó kikötései, a funkció, stb.
2.1 Az idő
Az álomban ezek a kötöttségek megszűnnek. Az építészet lehetőségei gyakorlatilag határtalanok. Ha azt vesszük példának, amikor Cobb a feleségével saját világot épített fel magának a Váróban, akkor láthatjuk, hogy itt nincsenek szabályok. Még annyira sem, mint amikor extrakciót hajtanak végre valakin (lásd fentebb). A film szerint az álomban az agy húszszor gyorsabban működik, és ez az álom az álomban technikával hatványozódik. A negyedik szinten, a tudatalatti partján, ahol Cobbék is építettek, egy valós nap több száz évet jelent. Így itt nincs megkötés a struktúrák nagyságát illetően, van idő kigondolni mindent. Másrészről itt a megvalósítás sem vesz el időt, a kigondolt épület azonnal „kinő a földből”, és a kivitelezés fogalma értelmét veszti.
2.2 A fizikai törvények
A gondolati világban a gravitáció sem működik feltétlenül. Ez feleslegessé teszi a tartószerkezetek megtervezését. Az építészet tisztán alkotóművészetté válik, annak mérnöki oldala nélkül. Ezzel a megnövekedett szabadsági fokkal sokkal megalitikusabb, hihetetlenebb struktúrákat lehet építeni minden előfeltétel, tanultság nélkül. A virtuális térben az anyagok tulajdonságai sem kötnek, bármiből bármit képesek vagyunk alkotni. Ezzel az anyag lefokozódik puszta felületté, hangulati elemmé, hiszen valószerűtlen alkalmazásában nem érezni a tömegességét.

2. ábra: Párizs összehajtogatása
2.3 Paradoxonok
Lehetségessé válik a térbeli paradoxonok használata. Az olyan, önmagukba visszatérő zárt hurkoknak köszönhetően, mint amilyen például az Eredetben is alkalmazott Escher-lépcső, a térben végtelenített rendszereket lehet létrehozni, amely megnöveli az álom határait. Ezenkívül az álmodók által ismert térbeli görbületek lehetőséget adnak csapdák kialakítására is. Ha szabadjára engedjük a fantáziánkat, sok ilyen paradoxont lehetne alkalmazni az álomban. Ilyenek például Escher eltorzuló képei és többsíkú lépcsőházai, a Shepard-féle lehetetlen háromszög, del Prete felforduló táblája és paradox épületei, vagy Gonsalves léptékváltó képei.
Ennél is egyszerűbb térgörbítő eszköz a tükör. A film elején Ariadne is kipróbálja ezt, két szembeállított tükör között végtelenített, sorolt teret hoz létre. Ezzel a művelettel árkádok, oszlopsorok, hidak, alagutak, vagy akár sorolt csarnokok is „elővarázsolhatóak”. Akár átjárókhoz, nagyobb távolságok összekötésére is fel lehetne használni az álom világában. A tükör maga megtévesztő elemként is szerepelhet. Egy tükörrel borított felületről nem biztos, hogy el lehet dönteni, hogy átjárható-e vagy sem.

3. ábra: Lépcső-paradoxon a filmből

4. ábra: Escher munkái: meggörbült tér, végtelenített lépcső, 3D lépcsőház

5. ábra: Shepard, del Prete és Gonsalves képei
3. A teremtés határai
Mindezek után, ha már megszűntek a kötöttségek, az a kérdés marad, hogy meddig lehet még elmenni, hol van a határ, mi az, amit még megengedhetünk magunknak. Egyáltalán ki vagy mi szab határt a végtelen képzelőerőnek? Van-e magasság, vagy kiterjedés-korlát? Alkalmazhatóak-e előképeink a megalomán álomépítészetben? Újraértelmeződik-e az esztétika?
3.1 A léptékváltás problémája
Ebben a határok nélküli világban az építészet léptéket vált. Ez az ugrás azonban olyan nagy, ami már kezelhetetlenné teszi a létrehozott struktúrát. Ekkora rendszert képes-e átlátni az agyunk? Olyan városépítészeti problémák vetődnek fel, mint a végtelen változatosság és az ismétlődések ellentéte. Ezt jól szemlélteti a Cobb-házaspár által alkotott város. Jellemző rá az egyforma toronyházak végtelen sorolása, a rendezett utcahálózat. A centrumba azonban ők is emlékeikből idézett valós, kis léptékű házakat helyeztek, amik a felhőkarcolók szomszédságában furcsa összhatást eredményeztek. Ez lehet egyszerű romantikus nosztalgia, de valószínűleg több ennél. A hatalmas szabályrendszerben, amit a városuk alkotott, csak ezek az anomáliák biztosíthatták a tájékozódási pontot. Ugyanez a probléma merül fel a modernista városutópiáknál is. Az elv jó, a város lakható, de nem élhető. Az emberi érzelemvilág nem ilyen rendszerben működik, szüksége van kapcsolódási pontokra. Így a csak a funkcionalizmus és a modern esztétika által meghatározott álombeli megaváros sosem tudna működni.
3.2 Amire a filmben sincs szabály
Az Eredetben elég részletesen foglalkoznak az álomvilág szabályrendszerével, ám a szabályok többsége, mint a válóságban is, az általános esetekre vonatkozik. Ha azonban az álom adta új szabályok alapján kitágítjuk a lehetőségek értelmezési mezejét, az extrém helyzetekben nem mindig találunk odavonatkozó szabályt. Számomra nem egyértelmű például, hogy hogyan tudják elérni azt, hogy a csoportos álomlátogatás során ugyanabba az álomba kerüljenek, és ugyanazt a környezetet érzékeljék. Tegyük fel, hogy ez egy technika. Az adott álomvilág elképzeléséhez azonban a környezetet leíró információkat minden álmodó agyába el kell juttatni. Újra felvetődik a kérdés a több agy által kontrollált részletezettségről (ki milyen részleteket lát). Valószínűleg megoldás erre az álom ködössége és viszonylagos hihetősége:
„Minden álom valóságosnak tűnik, amíg benne vagy. Csak mikor felébredünk, akkor döbbenünk rá, hogy valami nem stimmelt.” /Cobb/
Másik problémás, nem részletezett rész a Váró környezete. Ez elvileg a srtukturálatlan álomtér, a pokol kapuja, kvázi purgatórium. Ezen a szinten már nem egy saját vagy tervezett álmot álmodik az ember, hanem ez egyfajta kollektív tér. Egy olyan világ, ahol nagyon lassan telik az idő, és lassan minden feledésbe merül, minden elmúlik. Sivár és üres hely. Mégis az derül ki, hogy a fiatal Cobb pár itt építette fel a saját világát és itt tervezték meg az álmaikat. A tudatalatti kevésbé mély szintjein felépült álmoknak az a sajátja, hogy az ébredéskor összeomlanak. Ez eltörli az igényt, hogy az örökkévalóságnak szóló épületeket emeljünk bennük. Ám a Váróban megmaradnak a felépült dolgok, ezért ez az a hely, ahol huzamosabb ideig alkothat az építész. Még egy pontban különbözik a tudatalattinak ez a legmélyebb szintje a többitől: ez a felelősség. Ha ezen a szinten építünk, ez nem csak a mi, vagy esetleg pár másik ember álmait határozza meg, hanem mindenkiét, aki egyszer lekerül a Váróba. Míg az egyszerű álmokban felelősség nélkül szabadon tehet bármit az alkotó, itt ez sokkal komolyabban jelentkezik. Ha pedig úgy értelmezzük ezt a helyet, mint azt a purgatóriumot, ahová mindenki eljut egyszer, akkor sokkal nagyobb a felelősség, mint akár a valóságban. Ki lenne képes olyan örökkévalót tervezni, aminek az összes most és ezután élő ember használója lesz? Nemes feladat volna.

5. ábra: A tudatalatti partja
Összefoglalás
Az Eredet egy olyan virtuális világ megalkotásáról szól, amelyben az építészet nem csak szükséges funkcionalitás, hanem fontos eszköz a világ alakításában. Nem készen kapjuk benne az épített környezetet, hanem részt vehetünk magában az alkotási folyamatban is. A szabályrendszer, ami ezt a világot összefogja, más, mint a fizikai világé, de önmagában nézve koherens, ezért elfogadható, hogy ez a világ így működik.
A film által felvetett ötletek merész fantáziálásra biztatnak: mi lenne, ha egyszer ki lehetne próbálni ezt a szabad alkotást. Sőt, mi lenne, ha például felhasználhatnánk oktatási célokra? Hiszen ez az a világ, ahol a legtágabb tere nyílik a képzeletnek. Hol máshol fejleszthetnék jobban az építészek a kreativitásukat? Mindenesetre merész elgondolás.
Felhasznált szakirodalom
David Neustein [2010]: Inception, or what architects could do if we slept more. Australian Design Review: http://www.australiandesignreview.com/feature/17828-Inception-or-what-architects-could-do-if-we-slept-more, letöltés ideje: 2010. december 10.
Zsámboki Miklós [2010]: Manipulált tér – A filmek építészete. Hg.hu: http://hg.hu/cikk/epiteszet/10440-manipulalt-ter---a-filmek-epiteszete, letöltés ideje: 2010. december 10.
Film Univerzum [2010]: Eredet – kritika. Filmuniverzum.hu: http://filmuniverzum.hu/?p=9460, letöltés ideje: 2010. december 10.
Filmdroid [2010]: Inception – Eredet. Filmdroid blog: http://filmdroid.blog.hu/2010/07/25/inception_eredet_6, letöltés ideje: 2010. december 10.
Caren Cilento [2010]: Inception: Architecture of the Mind. Arch Daily: http://www.archdaily.com/70330/70330/, letöltés ideje: 2010. december 10.