Jogosan vetődhet fel bennünk a kérdés, hogy napjainkban mi(k) az építészet fő irányzata(i), lehet-e egyáltalán ilyenről beszélni. A történelmi korstílusok lezárultával ma már az alkotó egyénisége kerül előtérbe, és az épület magán viseli az építész kézjegyét. Vannak alkotók, akiknek a kézjegye nagyon határozott, egyértelműen felismerhető, míg mások alkotásai jobban belesimulnak a többi közé. Másrészt vannak olyan „landmark”-ok, amelyek a világ minden nagyvárosában megtalálhatóak. Mi lesz ezeknek a jelenségeknek a kimenetele? Esszémben rövid történelmi áttekintés után a jövő építészetének kérdésével, és annak film adaptációjával foglalkozom. Példákon keresztül ezen víziók bizonyos közös vonásait, illetve eltéréseit mutatom be. Vajon mi adja az ihletet ezekhez a filmekhez? Van-e hatása a kortárs építészetnek és tárgyi világnak a filmekben megjelenített fikciókra és viszont?
1. Futurizmus
A futurizmus a XX. század elején útnak induló politikai, és avantgárd művészeti irányzat. Fő ideológiai célkitűzéseit Filippo Tomasso Marinetti fogalmazta meg A futurizmus megalapítása és kiáltványa című programalkotó írásában. Ebben világosan szembeszáll a polgári hagyományokkal és értékrenddel. Újító szándékának középpontjában a modern technika vívmányainak széleskörű kihasználása áll, és egy gép-centrikus világot vetít elénk. Jelszavai az erő, sebesség, dinamizmus, urbanizáció, militarizmus, erőszak, veszély, lázadás, lendület. Képzőművészeti alkotások terén a kubizmus erős hatást gyakorolt a futurizmusra, de elsődleges célja a dinamizmus, a mozgás erővonalainak ábrázolása. Az építészetre fókuszálva ez az időszakinkább elméleti jelentőségű volt, Sant’Elia: The New City (1914) és az Archigram avantgárd csoport működése az 1960-as évektől meghatározta a későbbi időszak, és napjaink gondolkodásmódját is a jövő építészetét illetően.
1. Sant’Elia: The New City 2. Archigram: Underwater City 3. Archigram: Walking City
2. Építészet – Sci-fi filmek
Az építészeti víziókról a rajzi ábrázolásokon túl ma már sokkal komplexebb képhez juthatunk a sci-fi filmekből. Ezek elengedhetetlenül egy társadalmi berendezkedést is sugallnak, hiszen a városok mindig tükrözik az őt létrehozó közösség struktúráját. Különböző filmekben fellelhetőek közös vonások, de az elképzelt jövőkép pozitív vagy negatív volta nagy mértékben árnyalja a változatokat. Vannak általánosan elfogadott alaptételek a jövőt illetően: túlnépesedés, helyhiány, környezetszennyezés, elsivatagosodás. Ezek elősegítik a népesség nagyvárosokba való koncentrálódását, ahol a magasan fejlett technológia az élet minden területén szerephez jut. A metropoliszok ellenpontjaként néhol megjelenik egy természetközeli életmód is, ami egy kiváltságos csoport számára jelenthet csak élőhelyet. Mai ember számára ez tűnik az egyetlen élhető környezetnek a filmben látottak közül.
A továbbiakban konkrét filmeken keresztül vizsgálom, hogy milyen fikcióink vannak a jövő városát, építészetét illetően.
2.1 Babylon AD (rendező: Mathieu Kassovitz, 2008)
A film a 21. század közepe táján játszódhat, bár erre pontos utalást nem találunk. A cselekmény első fele Oroszországban zajlik. A színtér itt napjaink városa, annyi különbséggel, hogy minden erősen hanyatlásnak indult. Az idő megállt, nem volt fejlődés az elmúlt évtizedekben. A 19. századi városbelső a leszakadó néprétegek számára a mindennapi környezetet jelenti. A szegénység miatt a technikai fejlettség terén elmaradottság tapasztalható, csakúgy, mint az építészetben.
Egy következő jelenetben a civilizációtól távol eső neolita szerzetesek kolostorát láthatjuk, mely a természetbe van ágyazva. Ez nem is önálló épület, hanem sziklába vájt barlanglakások rendszere, amely csak ablaktalan nyílásaival kötődik a külvilághoz. A jövőbeli létformának egy olyan végletét mutatja be, ahol a technika egyáltalán nem kap szerepet. Az „épület” csak annyit vesz el a környezetéből, amennyit feltétlenül kell, teljes harmóniát sugallva ezáltal az épület és a táj között. Egyszerűség jellemzi, díszítéstől mentes, és bár törekszik a szabályos formák létrehozására a nyílásokat illetően, de látszik, hogy emberi kéz műve. A lakók tisztaságának, egyszerűségének kivetülésének tekinthető a lakheyük.. Napjaink emberének ez az egyetlen tolerálható helyszín a film során.
Az események New Yorkban folytatódnak. A népesség drasztikusan megnőtt, s ez olyan folyamatokat indított el - kihasználva a technológiai fejlettséget - ami a mai néző számára élhetetlenné tette a várost. Mivel a város racionális okokból nem nőhet tovább horizontálisan, ezért vertikálisan kezd el terjeszkedni. A város, ami napjainkban alapvetően egy két dimenziós elterülő forma, három dimenzióssá növi ki magát, magassági méretei összemérhetők a horizontális kiterjedésével. Az épületek magassági méretei szinte határtalanok, mert lifttel gyorsan el lehet jutni bármely emeletre, a vízszintes irányú közlekedés azonban még mindig csak a föld szintjén valósul meg. A város távlati képe egy felhőkarcoló-rengeteg, minden épület egyforma, egyhangú fekete hasábok, egyenletes nyíláskiosztással. Némi változatosságot csak a házfalakra vetíttet színes, villogó fényreklámok jelentenek, ezek viszont jelentősen meghatározzák a városképet.
2.2 Az ötödik elem (rendező: Luc Besson, 1997)
A film 2214-ben játszódik, először New Yorkban, majd később egy szálloda űrhajón. A nagyváros jövőjét illetően egy reális kép tárul elénk, nem is túl pesszimista, nem is túl idealista. A legalsóbb részeket a szmog teszi élhetetlenné, de a felsőbb rétegeket jól belakják, a társadalom kiegyensúlyozott, nem tapasztalhatók radikális különbségek. A repülő autó lehetővé teszi a forgalom több szintbe szervezését. Minden szint úgy van kialakítva, hogy gyalogosok számára is alkalmas legyen közlekedésre, utcai üzletek, és gyalogos hidak tömkelegét láthatjuk különböző magasságokban. Ezt a „realisztikus” képet még az is fokozza bennünk, hogy az épületek jellege semmiben nem tér el a mai felhőkarcolóktól, mindössze magassági értelemben nyúltak meg. Nem lettek monumentálisak, és a homlokzatok is megőrizték a részletezettségüket, hiszen az emberek nemcsak a házon belül élnek, hanem az utcák minden szintjén. Ez a városkép és építészeti formálás viszont azt is sugallja, hogy az építészeti eszköztár nem fejlődött tovább, a stílusjegyek ugyanazok maradtak, mint a 20. században. Az építészeti formálás még a mai kortárs irányzatok jegyeit sem viseli magán, ami a film készítésének ideje miatt egyrészt érthető, másrészt viszont irreális, hogy 200 éven át ne lett volna fejlődés ezen a téren.
A szálloda űrhajó díszletei kimerítik az építészeti giccs kategóriáját, és arra figyelmeztet, hogy a közízlés javulása beavatkozás nélkül nem várható.
A filmben érdekes volt a lakások kialakítása. A helyhiány miatt az egyszerű taxisofőr lakhelye inkább hasonlított egy gépekkel jól felszerelt kabinhoz, ahol a helytakarékosság érdekében minden mobil, összecsukható, többfunkciós. Bár természetes megvilágítást nem kap, ennek ellenére nem nevezhető kellemetlennek. A lakója jellemét, és annak zűrös életét tükrözi. Ellenben Cornelius testvér lakása tágas és otthonos, hatalmas ablakokon keresztül árad be a fény, a berendezés teljesen hagyományos.
2.3 I Robot (rendezte: Alex Proyas, 2004)
A cselekmény idején 2035-t ítunk, a helyszín Chicago. Ebben a nem túl távoli jövőben a robotika forradalmát éljük. Az egész film tárgyi világát áthatja a technicizmus, és a minimalizmus. A mai kortárs építészet alkotta városi szövetet láthatunk. A szigorú hasáb alakú felhőkarcolók után itt már megjelennek az olvadozó, dinamizmust kifejező formák is, de a tömegek inkább geometrikusak, mint amorfak. Ez is a jövő gondolkodásmódának hideg racionalizmusát testesíti meg, hasonlóan az anyaghasználathoz: kő, üveg, és fém. Az pozitív képet erősíti a fehér szín, és az üveg csillogása. Az épületek szellősen vannak elhelyezve, ebben az ideális városban még nagy tereknek is jut hely. Az épületek formálása változatosságot sugall, a szimmetria kerülendő, a homlokzatok részletezettsége elnagyolt, nagy sík felületek jellemzik. Nem riadnak vissza a hegyesszögek, pengék használatától sem, amelyek szintén a lendület érzetét keltik. A régebbi városrészek részben megmaradtak, itt a kevésbbé jómódúak élnek, de ezek a részek is élhetőek. Ami viszont mindkét színtérről hiányzik, az a növényzet. A természet teljes kiutasítása a városból szinte minden jövő-filmet jellemez, de nehezen képzelhető el a valóságban. Ezt inkább filmes fogásnak tekintem, amivel a technika győzelmét hangsúlyozzák a természet felett. A főhős édesanyjának lakása a hagyományos otthont szimbolizálja a film során, ahová mindig jó hazatérni. A főhős pedig – egy korábbi trauma miatt elutasító a robotizált világ vívmányaival szemben – olyan tárgyakkal veszi körül magát, melyek a régi világból valóak, kezdve a cipőjétől egészen a videomagnójáig.
2.4 Star Wars (George Lucas, 1977-2005)
A történet napjainkhoz képest kb. 10000 évvel későbbre tehető. Három-négy féle radikálisan eltérő környezetben zajlanak az események. A Naboo bolygón mintha a középkori Bizánc elevenedne meg a szemünk előtt. A középkori díszlet romantikus, békés hangulatot kelt, és a városból nem hiányzik a növényzet sem. A jövő ideáis városát a film nem egy hypermodern óriási gépként képzeli el, hanem egy természetközelibb, emberibb léptékű, horizontális kiterjedésű településben. A királyi család nyaralója a természeti tájba illeszkedik, lehetőséget adva ezzel az elvonulásra. Ez kétségtlenül azt jelenti, hogy az ember még sok ezer év múlva is igényelni fogja az érintetlen természeti környezetet.
A Naboo bolygó ezzel szemben már egy kevésbbé áll közel hozzánk. Az emberiség számára mindennapos az űrhajózás, és a robotok jelenléte feltételezi a technika magas szintjét – az építészeti környezet azonban nincs ezzel összhangban, nemhogy elmaradott, de az emberi civilizáció egy nagyon alacsony szintjén rekedt meg. A homoksivatagban kunyhó szerű építményekben húzza meg magát a lakosság, növényzet nincs, sivár az egész város. A filmben ezzel is hangsúlyozni akarták Anakin származását, aki a “porból” küzdötte fel magát.
A harmadik helyszín a Coruscant, a központi bolygó, ami teljesen be van építve. Ez testesíti meg leginkább aztokat a vízióinkat, amelyek egy futurisztikus várossal kapcsolatban felmerülnek bennünk. Magasba törő törnyok rengetege, repülés, monumentalitás. Csakúgy mint az esőerdőkben, itt is mindenki felfelé, a fény felé törekszik. Minél tehetősebb valaki, annál magasabb szintre tud eljutni. E környezet nem nevezhető határozottan visszataszítónak, de az emberek láthatólag inkább az épületeken belül élnek, az épületek közötti teret már nem is lehet utcának nevezni, és csak a közlekedés számára alkalmas. Mivel a bolygó egészén az épített környezet uralkodik, az élelmiszert az épületeken belül állítják elő.
4. Naboo 5. Tatooine 6. Coruscant
3. A kortárs építészet útjai
A filmekben vízionált jövőképek alapvetően négy elkülöníthető építészeti alternatívát mutattak be, s nem meglepő módon ez már napjainkban is létezik. Négy különböző út, amelyek ötvöződhetnek is.
Az első a nagyvárosok toronyépítészete. Míg évszázadokig a város csak néhány vertikális hangsúlyt tartalmazott – templomtorony, tűztorony – addig napjainkban a tengeren túli nagyvárosok után Euróbában és Ázsiában is elkezdtek burjánzani az iránypont szerepet betőltő felhőkarcolók (landmarkok).
7. London 8. Barcelona 9. Barcelona 10. Sanghai 11. Taipei
A második a mai kortárs építészet emberibb léptékű, a meglévő városképhez jobban igazodó, jellemzöen geometrikus, sík lapokkal határolt világa.
12. Rem Koolhaas 13. Rafael Moneo 14. Herzog de Meuron 15. P.P. Schweger
A legfuturisztikusabbnak a „fluid” építészet alkotásait érezhetjük, melyek teljesen elszakadnak mai formavilágunktól. Egymásba folyó, áramló terek, lekerekített formák, természeti asszociációk jellemzik.
16. Herzog de Meuron 17. Peter Cook 18. Zaha Hadid
Végül a természettel összhangot kereső, természeti környezetben megvalósuló építészet, ami csak annyit vesz el a környezetből, amennyi feltétlen indokolt. Anyaghasználatában a hely adta lehetőségekből merít. Hans van der Laan szavaival élve: „Az építészeti teret a természeti tér kiegészítésének kell tekintenünk, általa szűnik meg a természeti tér, és saját tapasztalati terünk közötti konfliktus…”
19. Peter Zumthor 20. Gion Antoni Caminada 21. Tadao Ando 22. U. Nagy Gábor
Konklúzió:
A sci-fi filmek világa túlzásokba esik, és szinte kivétel nélkül egy negatív jövőkép díszleteit tárja elénk, amelyet unalmas, monumentális, sötét, és negatív kisugárzású épületek uralnak. Az élhető világot úgy jelenítik meg, hogy valamely korábbi időszak építészetét porolják le, és tüntetik fel ideálisnak, vagy az épített környezettel végleg szakítva visszavonulnak a természetbe, és minimális beavatkozással alakítják ki lakhelyüket. Meglepő módon a fluid építészet nem érhető tetten túl gyakran a filmekben, legfeljebb az űrhajók alakításában. Ez azért meglepő, mert ezzel lehetne leghitelesebben érzékeltetni egy ezután következő kort. Véleményem szerint az építészet előbbre tart a filmszakmához képest e téren, azonban a filmek intő példaként szolgálhatnak. A régebben „landmark” –ként (iránypontként) funkcionáló magas, monolitikus, illetve monumentális építmények nagy tömegben való megjelenése élhetetlenné teszi a várost. A monumentalitás, az emlékmű-építészet önmagában nem káros, sőt szükséges, ahogy ezt J. L. Sert, F. Léger, S. Giedion: Nine Points on Monumentality című írásukban kifejtik. Ennek néhány pontja számunkra is megfontolandó:
1. “Az emlékművek emberi iránypontok, melyeket az ember az eszméi, céljai, cselekedetei emlékére emel. Túlélik saját korukat, melyek létrehozták őket, és a jövő generációk örökségei lesznek. Ezáltal kapcsolatot teremtenek a múlt és a jövő között.”
2. “Az emlékművek az emberiség legmagasabb kulturális szükségletének kifejeződését jelentik. Az emberek kollektív akaratát fordítja le szimbólumokká. A legalapvetőbb emlékművek a közösségi érzés és gondolkodásmód kifejeződései.”
3. “Minden elmúlt kor, amely igazi kultrával rendelkezett, képes volt létrehozni ezeket a szimbólumokat. Emlékművek tehát csak olyan időszakban keletkezhetnek, amikor létezik közös gondolkodásmód, kultúra. Amely kor erre nem képes, maradandó alkotásokat sem tud létrehozni.”
A 9. pontban a jövő építészetének programját is összefoglalják:”A modern anyagok, és az úgy technológiák kéznél vannak: könnyű fém szerkezetek, hajlított, laminált fa ívek, különbözű textúrájú panelek,... Mobil elemek, amelyek állandóan változtatják az épület megjelenését a pozíciójuk és az árnyékaik révén... Este színek és formák vetíthetők a széles felületekre, közösségi vagy reklám célból... A természeti elemek, úgymint fák, növények, víz fogja kiegészíteni a képet.”
Érdekes lenne egy olyan filmet is látni egyszer, ami a realitások talaján maradva nem a lehető legrosszabb apokaliptikus forgatókönyvet vetíti elénk, hanem bízva az építészet találékonyságában a jövő városát harmonikus helyként mutatja be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése