2011. január 21., péntek

DÁNYÁDI Sára: AZ ÉPÍTÉSZET MINT MÉDIUM A VILÁGKIÁLLÍTÁSOKON

Az emberi kommunikáció két fő csoportba osztható: verbális és nem verbális kommunikáció. A kommunikáció eszközei a médiumok. Az építészet mint művészet alkalmas üzenetek közvetítésére és így kommunikációs médiumnak tekinthető. Ez a téma rendkívül szerteágazó és a teljes áttekintésére e dolgozat keretein belül nincs lehetőségem. Inkább csak példákon keresztül igyekszem bemutatni épületek sikeres és sikertelen kommunikációját. A közlésfolyamatot ott a legkönnyebb felismerni, ahol a közlés szándéka egyértelmű, az üzenet tömör és a jelek is könnyen értelmezhetőek. A világkiállítások olyan rendezvények, ahol egy-egy nemzet részvételének sikeressége nagyban az építészeti kommunikáción múlik. Így az itt megjelenő pavilonok különösen alkalmasak ennek a közlésfolyamatnak a vizsgálatára.

1. A kommunikáció, a média és az építészet
A kommunikáció, vagy másképpen közlésfolyamat szó jelentése kapcsolatteremtés, kapcsolattartás. A kommunikáció feltétele a közlő és a befogadó személy léte, a felhasznált jelrendszer ismerete, és a közös valóság, előzmény. Az emberi kommunikációban az üzenetek kétféle kódban kerülnek a vevőhöz: a verbális (nyelvi) jelekben és a nem verbális jelekben.
Médiának nevezzük a kommunikáció bármely eszközét, amely biztosítja egy közlemény eljuttatását egy közlőtől a fogadóig, függetlenül attól, hogy a kommunikációban résztvevők egyének vagy csoportok. Ilyen értelemben bármilyen eszköz, amely egy információt téren és időn át juttat el egy forrástól a fogadóhoz, a kommunikáció médiumának tekinthető.
Ilyen értelemben az építészet is médium. Szobrászati vagy festészeti műalkotások esetében teljesen általános ismeret, hogy ezek a tárgyak üzenetet hordoznak, érzelmeket közölnek vagy politikai tartalommal rendelkeznek. Ez az épületekre ugyanígy igaz, bár nem sokakban tudatosul. Ez elvezet a művészet-e az építészet vitához. Nehéz egy olyan tevékenységet művészetnek nevezni, ami tucatjával termel gagyit, alacsony minőségűt és mindenki érintkezik vele. Már-már közhelyes, hogy az építészetet nem lehet megkerülni. Mindenki lakik valahol de legalábbis ismer egy várost vagy kisebb települést. És ami még fontosabb, véleményt tud formálni róla, könnyen ítél a minőségéről. De ha emiatt kétségeink támadnának, gondoljunk csak a lehelő szarvasos festményekre vagy a bólogatós kutyákra és rögtön érthetővé válik, hogy minden művészeti ág nagyon széles minőségi spektrumban létezik a valóságban, még akkor is, ha a művészeti albumokban ritkán fordulnak elő műkőből készült kapuőrző oroszlánok.
Ennek megfelelően tisztán érthető, hogy nem minden épület művészeti alkotás. És nem minden épület alkotói akarnak az épülettel a létezésénél több mondanivalót megfogalmazni. Sőt a legtöbb épület esetében ez a helyzet. Általában ez igaz a lakó- és ipari épületekre vagy a kisebb jelentőségű középületekre. Ez nem azt jelenti, hogy ezek az épületek feltétlenül alacsony építészeti minőséget képviselnek.
Az építészettel való közlés jelei a nem verbális kommunikáció jelei közé tartoznak. Ezek lehetnek ösztönös jelek, örökölt jelek vagy egyezményes jelek.
Az egyezményes jelek azok, amiket a használóik tudatosan tanulnak meg és meghatározott céllal alkalmazzák azokat. Építészet esetében ezek értelmezésére szinte kizárólag az építészek képesek. Ezek alkalmazása az emberek tömegeit kizárja a kommunikációból. Egy utcai járókelő nem feltétlenül érti a „moneózásban” rejlő szellemes utalást, legfeljebb egy kellemesen rendezetlennek tűnő ablakosztást lát.
Az örökölt jelek egy-egy közösségre jellemzőek leginkább, erősen függnek az adott kultúrától. Ilyen például a barkácsáruházban vásárolt báboskorlát amit az európai kultúrában mindenki tud értelmezni, de egy átlagos indiai csak annyit tud belőle kiolvasni, hogy nyugati jelkép.
Az ösztönös jelek a kultúrától, életkortól, nemtől függetlenül a világ minden táján egységesek. Ilyen például a napszimbólum megjelenése egy épület himlokzatán.
A közlés sikerességéhez elengedhetetlen, hogy a befogadó ismerje a kódrendszert, amiben a közlő fogalmaz. Így az épületek médium szerepét ott a legkönnyebb felismerni, ahol ösztönös jeleket alkalmaznak és egyértelmű a közlés szándéka. Ilyen hely például a világkiállítás. Ezeken a rendezvényeken a tervezőnek olyan gesztusokkal kell élnie, amik világ szinten egyértelműen értelmezhetőek, mint az ösztönös mimika, nem használhat olyan szóvicceket, amit egy külföldi, mégha a nyelvet tisztán érti és beszéli is, csak hosszas magyarázkodás után érthet meg. Nem egy kulturális szövetbe kell belehelyeznie az épületet, hanem egy önmagában értelmezhető tárgyat kell létrehoznia. És mindezt olyan formában, hogy a teljesen analfabéták számára is olvasható legyen az üzenet.

2. Példák
2.1 A Kristálypalota
1851-ben Nagy Britannia vitathatatlanul az ipari forradalom vezetője volt. A londoni Nagy Kiállítást azért találták ki, hogy Nagy Britannia ipari, katonai és gazdasági fölényét szimbolizálja. Úgy döntöttek, hogy ez egy teljesen nemzetközi kiállítás legyen amit szinte a teljes gyarmatosított világra kiterjesztettek. A britek fontosnak tartották, hogy bemutassák a kevésbé civilizált országok fölött szerzett jogaikat. Az Angliában akkoriban uralkodó szemlélet szerint megérett az idő egy kissé arrogáns, parádézó bemutatóra. Sokan politikailag és gazdaságilag biztonságosnak érezték az ország helyzetét és Viktória királynő ezzel is növelni akarta az uralkodásával kapcsolatos elégedettséget. Ez a kiállítás lett az első világkiállítás. Itt épült fel a Kristálypalota Joseph Paxton tervei alapján. Az épület egy hatalmas üveg és acél szerkezetű, számos udvart magába foglaló hatalmas építmény volt. Ebben az időben ezeket az anyagokat ekkora léptékű épületen használni merőben szokatlan és innovatív tett volt. A méretek, az anyagok és a forma egyaránt segítették az üzenet felerősítését: Nagy Britannia a világ legerősebb, leghatalmasabb, legnagyobb hagyományokkal rendelkező és egyben legfejlettebb országa. Ennek megértéséhez nem kellett feltétlenül tanult embernek lenni, viszont az értelmiségi látogatókra ugyanúgy hatással volt.

2.2 Az Atomium
Az Atomium 1958-ban épült fel a brüsszeli világkiállítás fogadóépületeként és a vas tércentrált kristályrácsát jeleníti meg 165 milliárdszoros nagyításban. Ez egy kiállítási épület, ha funkció-kategóriába akarjuk sorolni. De korántsem rendelkezik ehhez a legkedvezőbb téri adottságokkal. Egy-egy gömb 18m átmérőjű, a terek között hosszú utat kell bejárnunk és ez gyakran csak egy irányba működik, nem tudunk könnyen visszajutni az előző terembe, ha az utat egy mozgólépcsőn tettük meg. Persze ott a lehetőség, hogy a kiállítás végére érve tegyünk egy újabb kört. De mégis tisztán érezhető, hogy az épület fő funkciója itt a kommunikáció: alkotói üzenete, hogy már ismerjük az anyag részecskéinek titkát, le tudjuk azt másolni, tudásunk nagy, az élvonalban járunk. Ezt mindenki megérti azonnal, ahogy ott áll az épület bejáratánál, vagy liftezik a csövekben. A közlés olyannyira egyértelmű és hatásos, hogy több mint ötven évvel felépülése után, mikor már elértük a Holdat és tervezgetjük a Mars expedíciót, megnéztük az Avatart 3d-ben, még mindig érezhető rajta az a sci-fi hangulat, ami ezen a világkiállításon a látogatók tömegeit hatalmába kerítette.

2.3 Az USA osakai pavilonja

1970-ben Osaka-ban rendeztek világkiállítást. Egy évvel azután, hogy először lépett ember a Holdra, az USA itt olyan pavilont épített fel, melyet az Apollo-program ihletett. Az Apollo-program célja kettős volt: fő célként az ember Holdra juttatása fogalmazódott meg, mögöttes politikai célként pedig a hidegháború által életre hívott űrversenyben az USA vesztes pozíciójának megfordítása, a nemzeti presztízs helyreállítása volt a célkitűzés. És ha valaki esetleg nem értesült volna arról, hogy sikerült elérni ezeket a célokat, világkiállítási pavilonjuk is ezt hirdette. Nem csupán a kiállítás, mely a Hold-expedíciót mutatta be, de maga az épület is ezt demonstrálta. Az eredeti tervek szerint egy hatalmas felfújt gömb lett volna a kiállítási épület és vetítővászon egyben. Ez a terv formailag nem másol, hanem utal és inkább a technológiával idézi meg legjobban egy holdbázis képét. A megépült épületben formai utalást kevesebbet találunk, de az épületen először alkalmazott pneumatikus szerkezetet megvalósítják. 1970-ben erre a házra nézve egyértelmű az üzenet: Mi vagyunk a kizárólagos tulajdonosai annak a technológiának, amivel fel lehet jutni a Holdra.

2.4 Kuwait sevillai pavilonja
A sikertelen kísérlet: Kuwait pavilonja az 1992-es Sevilla-i világkiállításon. Calatrava munkáira jellemzően ez is egy belső erő ábrák formáit követő szerkezet. Ezzel együtt nagyon esztétikus és érzékeny építmény. A pavilon tetejét mozgatható fa ívek alkotják melyek pálmalevelet formáznak. A leírás szerint ezen a megformáláson keresztül a kuwaiti emberek történelmét és életét fejezi ki: amikor az ívek összezárulnak, védelmet jelképeznek, félig nyitott állapotban a sivatag viharai elől oltalmat nyújtó beduin sátorra emlékeztetnek és teljesen kinyílt helyzetben hajóvitorlát formálnak ami azt magyarázza, hogy a kuwaitiak kereskedők és felfedezők voltak mielőtt rátaláltak az olajra. A formai utalások egy európai számára is érthetőek, de ami azon túl van, már egy kicsit nehezen fogadható be. Szép képek ezek, talán valóban kifejezik a kuwaitiak gondolkodását, de ha magyarázat nélkül nem jutnak el a jámbor szemlélőhöz, sajnos teljesen hatástalanok. Már az bajos, hogy egy épület ennyi mindent akarjon közölni. Ezt a problémát próbálja a mozgás feloldani. De ennél is nagyobb nehézség az építészeti eszközökkel való történetmesélés. Egy épület sokkal tömörebben fogalmaz. Persze ha ezek a képek (hajóvitorla) egy kultúrában teljesen egyértelműen kifejezők, a közlés sikeres lehet. De ezek a jelek örökölt jelek és csak egy adott kultúrán belül értelmezhetőek teljes biztonsággal. Egy világkiállítás közönsége kis eséllyel fogja megtalálni a helyes értelmezést.

2.5 Magyarország sanghaji pavilonja
A 2010-es sanghaji világkiállítás magyar pavilonja szintén a kevésbé sikeresen kommunikáló épületek közé tartozik. A pavilon megtervezésére kiírt pályázat a következőképpen fogalmazza meg céljait és koncepcióját:
„Célunk, hogy Magyarországról egy pozitív és kreatív gondolkodású, az emberiség egyetemes értékeit jelentős mértékben gyarapító, dinamikusan változó ország képe jelenjen meg, amely nyitott Ázsia és különösen Kína irányába.
Koncepciónk szerint egyetlen és rendkívül egyszerű XXI. századi találmány, a „Gömböc” köré kell fogalmazni a magyar részvételt, azaz a „Gömböc” mint tárgy, és mint köré szőtt gondolat játssza a magyar pavilon központi szerepét.”
Ezzel a kiíró pontosan meghatározta mi legyen a magyar megjelenés üzenete: a magyar nemzet kreatív. De sajátos módon nem az épülettől várja ennek az üzenetnek a megfogalmazását, ezt a feladatot egy kreativitást reprezentáló találmányra, a gömböcre bízza. Így a magyar pavilon kommunikációja az egyszerű adó (magyar nemzet) - kommunikációs csatorna(magyar pavilon) - vevő(világ más nemzetei) láncolat helyet sokkalta inkább egy többszörös kommunikációs láncolattal jellemezhető: adó (magyar nemzet) – kommunikációs csatorna (gömböc) – vevő és újabb kommunikációs csatorna (magyar pavilon) – vevő (világ más nemzetei). A helyzet hasonló mint a Kuwaiti pavilon esetében, a mit sem sejtő nézelődőben nem feltétlenül fogalmazódik meg ugyanaz a gondolat mint ami az épület üzenete lett volna. Itt ugyan a kommunikálandó állítás egyértelmű az egész mégis nehézkesre dagadt a többszörös kódolás és dekódolás miatt.

2.6 Nagy Britannia sanghaji pavilonja
A 2010-es angol pavilon vállalása egy mondatban megfogalmazható:
„London is the greenest city of its size in the world, the UK pioneered the world’s first ever public park and the world’s first major botanical institution, the Royal Botanic Gardens at Kew.”
Tehát Anglia zöld, mi több óvja a zöldet a városokon belül és kívül, ráadásul keretekbe foglalva óvja a zöldet, parkokat és botanikus kerteket hoz létre. Frappáns párhuzam, hogy az 1851-es első világkiállítás is ebben a szellemiségben fogant. Akkor azért kellet a kiállítás épületének szétszerelhető szerkezetűnek lennie, mivel a kiállítás befejeztével a Hyde park azon részét ahol a pavilon állt eredeti formájában kellet visszaállítani. A mostani épület jelrendszere rendkívül komplex, de logikai buktatók és belemagyarázás nélkül visszafejthető belőle a fenti tételmondat. A pavilon kívülről sün. Optikai rudak nyúlnak ki az épület tömegéből, akár a tüskék. Akármennyire is szép a pavilon megjelenése az olvasat minden kultúra számára világos lehet, a sün tüskéi a világ minden táján szúrnak. Tehát az épület véd és értelemszerűen az épület belsejét védi. Belül pedig világossá válik, a tüskék bentről indulnak és az épület belseje felé nyúló egyébként tompa felükben nővényi magvakat foglalnak magukba. Egyértelműsítve tehát 60000 optikai rúd (optikai rúd, azaz legkorszerűbb technológia) foglal magába magvakat (mag, azaz az élet forrása). Az olvasat félreérthetetlen: Anglia élen jár a ma oly divatos környezetvédelemben, ha kell szupertechnológiával óvja meg a természetet és bankokat alapít, amelyekben tudósok magokat őriznek.

2.7 Hollandia sanghaji pavilonja
A Holland pavilon egészen máshogy közelített a 2010-es Sanghaji világkiállításon. A pavilon a „Happy Street” névre hallgatott. A hollandok felmérték, minden nemzet a világon kreatív, és a világkiállításokon egyértelmű, hogy miden nemzet valami ehhez hasonló témával akar előrukkolni, így ahelyett, hogy ők megint vették volna a kreativitásnak és az innovációnak egy elvont metaforáját, inkább arra koncentráltak, hogy megmutassák milyen módon kreatívak ők. A pavilon egyértelmű siker, hisz amit közölni akar világos: A hollandok viccesen és rendkívül szabadon kreatívak. A Happy Street egy 400 méter hosszú kanyargós utca rajt 26 kisebb házzal. A magasban futó kanyargós utcák elkerülhetetlenül hozzák a hullámvasút asszociációt. A 26 kis házban különböző holland fejlesztéseket lehet találni valamint éttermet és egy víztisztító művet, amely a kiállítás mellet folyó Huangpu folyó vizét tisztítja élőben. Tehát a tartalom egyértelműen technikai és tudományos akár más országok esetében, a körülötte lévő pavilon pedig nem más mint ennek az innovációnak az ünnepe, egy rakat öniróniával.


Összefoglalás
Látható tehát, hogy egy világkiállítási pavilon kommunikációja abban az esetben sikeres ha a kommunikálni kívánt üzenet szinte tétel szerűen megfogalmazható és a kommunikációs csatorna is egyértelműen direkt. Míg a magyar pavilonnál a megfogalmazott üzenet egyszerű (a magyar kreatív) a csatorna nem használható, a Kuwaiti pavilon esetében pedig pont fordítva, a pavilon kiforrott, de a túl sokat akar kommunikálni. A holland pavilon ezzel szemben tisztán építészeti eszközökkel kommunikál, a kiállított tartalom nem válik a ház részévé úgy, mint a magyarnál a gömböc, vagy az angolnál a magvak. Itt a pavilon egy keret, amely maximálisan és félreértés nélkül kimeríti a kommunikációs csatorna fogalmát.

Felhasznált szakirodalom
Deyan Sudjic (2005). Épület-komplexus. HVG Kiadói Zrt., Budapest, 2007
http://www.atomium.be/#/History.aspx, utolsó letöltés: 2010-11-23
http://www.columbia.edu/cu/gsapp/BT/DOMES/OSAKA/intro.html, utolsó letöltés: 2010-11-23
http://www.expomuseum.com/, utolsó letöltés: 2010-12-12
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=3&id=12030, utolsó letöltés: 2010-12-13
http://hu.wikipedia.org/wiki/Vil%C3%A1gki%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s, utolsó letöltés: 2010-11-23
http://www.dezeen.com/2010/03/31/uk-pavilion-at-shanghai-expo-2010-by-thomas-heatherwick-2/, utolsó letöltés: 2010-12-12
http://www.dezeen.com/2010/05/05/netherlands-pavilion-for-shanghai-expo-2010/, utolsó letöltés: 2010-12-12
http://www.victorianstation.com/palace.html, utolsó letöltés: 2010-12-12
http://epiteszforum.hu/node/8792, utolsó letöltés: 2010-12-14

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése